Vegyesfelvágott 6.

Rengeteg mesélnivalóm van, szerintem sok dolgot ki is fogok felejteni, de azért most belekezdek. Csak arra kérlek, ha végigolvasod, legalább az egyik témához szóljatok hozzá! Ha már ennyit vesződök... ;)
Nah, akkor először is legénybúcsú: Győrzámolyon kezdődött. Egy óra gokartozás volt a program. Én saját és a többiek testi épségének megóvása érdekében inkább a kávézó-részben maradtam, ahol is Barnival, Levivel, és a lányokkal csocsóztunk, beszélgettünk. A két kissrác nagyon lelkesen tolta, majd teszek fel képeket, ha eljutok odáig. A körrekordot a hullafáradt cibaki-szolnoki-kőszárhegyi Lajosunk hajtotta, de mindenki hullafáradtan szállt ki a gépből. Innen aztán elmentünk hozzánk, "lefürdés", meg sörrentés voltak a napirendi pontok. :) Amikor mindenki elkészült, "irányba kerülünk", Smuki Sörpatikájában töltöttük a következő pár órát. Ismét habzó ser jelentette a frissítőt, meg volt zenegép is. Meg persze meccsnézés, már amennyire a körülmények engedték, ugyanis messze volt a tévé...
Bulink helyszínéül a Mamma miát választottuk. Hááát most voltam ott először... Zenében feregetegesen nagyon ku*va jó volt. Csak hát baromi sokan voltak, meg azt nem értettem, hogy a DJ miért káromkodik artikulálatlanul a mikrofonba. Még valami volt, de erről majd később...
A nagy tömeg miatt hamar távoztunk, órát állítottunk, majd mentünk aludni, ugyanis a Forma-1-re kelni kellett. :) De erről is majd lentebb.
Következő: sportrovat! Vagyis a legeleje nem teljesen... Ocskay Gabi nagyon fog hiányozni a hokiválogatottból... Senki és semmi nem fogja őt már visszaadni a családjának, barátainak, és a sportrajongóknak. Viszont dr. Papp Lajos megnyilvánulása nagyon szimpatikus volt. Történt ugyanis, hogy az ismert pécsi szívsebész kiállt a nagy nyilvánosság elé, és közölte, hogy igen, ő volt az az orvos, aki engedélyezte Gábornak a sportolást, pedig a sportorvosok szigorúan megtiltották. Nagy dilemmát okozott neki, hogy az életét kockáztatva hagyja neki azt csinálni, amit szeret, vagy megöli a lelkét, végleg száműzve a sportpályákról. Szakmailag kifogásolható döntés, az emberi részét teljesen meg tudom érteni. A játékos is nyilatkozta korábban, hogy addig fog keresni orvost, amíg nem térhet vissza. Most pedig a gyászoló édesapa kérte: ne vizsgálják Papp doktor felelősségét. Felkavaró történet...
Forma-1: nem találok szavakat, egyszerűen pazar verseny volt. Rengeteg akció, szorosabb mezőny, előre -szinte- megjósolhatatlan végeredmény. A szinte szócskát mindössze a fantasztikusan összerakott Brawn GP-Mercedes csapat nyomasztó dominanciája iratta le velem. Button győzelmének örülök. Mint ahogy Vettel és Kubica remek teljesítményének is, mondjuk szerencsétlen kiesésüknek kevésbé... :S Azt azért valaki elárulhatná nekem, hogy Hamiltonnak miért van mindig ekkora szerencséje, és mikor fogja végre elengedni a kezét Fortuna istenasszony....? :S De tényleg hatalmas respect a srácoknak jó verseny volt, jók lesznek ezek az új szabályok... Tetszett, na...
A fociválogatott nyert Albániában, ami örvendetes. A játékosok nyilatkozatai is szimpatikusak, végre továbbjutásról beszélnek, nem a "majdcsakleszvalahogy" a domináns elv... Viszont nagycsapat ellen is villantani kéne, akkor még boldogabb lennék...
Pfff.... Marko Andic, a Fehérvár légiósa egy valószínűleg nem szándékos, ámbátor annál balfaszabb és feleslegesebb mozdulattal gyakorlatilag kettétörte Jarmo Ahjuperának, az ETO észt játékosának a lábát. A felépülés előreláthatólag egy teljes évet fog igénybe venni... Jarmo, visszavárunk!
Biztos említettem már: kaptam olyan visszajelzést a blog kapcsán, hogy írnom kellene arról is, hogy mozgássérült vagyok. Nem tartottam eddig szükségesnek, de már eljutottam addig, hogy fogok erről is írni, az "alapanyag" már megvan hozzá. Csak még időt kell rá szakítani, és a végleges formát "kiötleni". Viszont annyi impulzus ért ebben a témában az elmúlt napokban, hogy azokról is szeretnék írni.
A múlt héten láttam a tévében egy riportot a Pető intézetben tanuló sérült fiatalokról. Két bottal/járógéppel/elektromos kerekesszékkel közlekedtek, de sportoltak, ergométereztek, úsztak, a Nintendo játékkonzolának köszönhetően ( a joystick-kal az adott sportágnak megfelelő mozdulatsorokat lehet végezni) golfoztak, teniszeztek, fociztak. Megindító látvány volt még nekem is, hát még azoknak, akik még soha nem találkoztak ilyen emberkékkel. És kicsit előjött belőlem a kommunikációs szakember: végre egy riport, ami nem a sajnálatra épít: úgy állhattam fel a tévé elől, hogy: "Hú, vazze, most végre mindenki láthatja, hogy mi ilyeneket is tudunk..."
Múlt hét pénteken egy kutatásban vettem részt mozgássérült társaimmal. Azt vizsgálták, hogy milyen tapasztalataink vannak az iskola/oktatás kapcsán. És hát döbbenetes élmény volt... Az emberek többségéből dőlt a panasz: rossz kapcsolat osztálytársakkal/tanárokkal/ részben szülőkkel (!) "azért, mert mozgássérült vagyok..." Továbbtanulási szándék megváltozása "azért, mert mozgássérült vagyok..." Jó, persze, nekem szerencsére nem kellett a szó legszorosabb értelmében vett akadálymentes intézményt keresni (csak a legelején, viszont ez egy külön történet...), de az emberi tényezőkkel sosem voltak gondjaim. Jól kijöttem tanáraimmal, társaimmal, ha gondok adódtak, azok soha nem arra voltak visszavezethetőek, hogy mozgássérült vagyok. Még a katedra másik oldalán állva, tanárként sem voltak gondok diákjaimmal... Szóval egy újabb adalék ahhoz, hogy nincs okom panaszra...
Áprilisban ismét megrendezzük az écsi Rábaringen a Camelot Kupát, ami egy autós ügyességi verseny sérültek részére. Naggyon jó lesz, várom már! Fel is vettem a kapcsolatot egy, a városi tévénél dolgozó ismerősömmel (aki egyébként egészen véletlenül egy Dóri...:)), aki majd segít, hogy a széles nyilvánosság is láthasson az autós "ügyeskedésből". És egy "baromi nagy durranásra" is készül egyesületünk, de ez még akkora titok, hogy bővebbet még én sem tudok. :) Szerdán pedig moziba megyünk, a Gyilkos labda- A kerekes szék harcosai című filmet nézzük meg, ami már a cím alapján is érdekesnek tűnik. Így a magyar-málta focimeccs kimarad, de talán ismétlik még. :)
Őőő és hát a végére vissza a Mamma Miába! Sok emlékezetes beszólást kaptam már életemben a járásom miatt, de egy szombat esti túltett mindegyiken. Komolyan nem tudtam, hogy sírjak-e, avagy röhögtek, mondjuk inkább leblokkoltam a döbbenettől... Az történt, hogy a szórakozóhelyről távozóban megfogta egy srác a vállamat, odahúzva asztalához, ahol rajta kívül két-három lány ült. A srác nekik akart engem bemutatni. Mondván, "úgy hallottuk, hogy a nyomorékoknak nagyon nagy farkuk van!" (!!!!) Kiss Ádám után szabadon: hagyok időt... Nem kamu, esküszöm, tényleg megtörtént! Na most én ott meg sem bírtam mukkanni. Így utólag persze elviccelődhetek a dolgon, hogy a srác komoly marketingtevékenységet folytatott érdekemben, személyi PR meg ilyenek... Vagy esetleg a srácnak van kisebbségi komplexusa, hogy ott van három lánnyal, és "nagyfarkú pasit" keres?
De nem értem... Ennyira szar bulija volt ezeknek a fiataloknak, hogy ezzel, és egy ilyen beszólással kellett feldobni? Vagy ettől jobban fog aludni?
Kb. kétméter magas mentős barátom mondta, hogy ha ezt ő észreveszi, valószínűleg kiemeli a srácot a boxából. Valószínűleg ezért csak a parkolóban szóltam neki. Ő mondta, hogy látott ő már olyat, hogy egy hasonló helyi vagány csávót egy autó roncsából/motor mellől kotortak ki, és bizony nálam is rosszabb "mozgásállapotba" került. Vajh, akkor is ilyen humoros lenne-e a szitu? Vagy ha a gyermeke születne hozzám hasonló állapotban? Nem, persze, hogy nem kívánok neki ilyet, csak nagyon komolyan szánalmat érzek a győri éjszaka eme önjelölt császárának irányába. Akinek humorára az asztalnál lévő lányok persze vevők voltak: combjukat ütötték a röhögéstől... Az ellentmondás csak látszólagos: ismerős ember még soha nem hozott ilyen helyzetbe, vadidegen annál gyakrabban... :S
Ja: Dóri-féle bulifotó-portfólióm szépen gyarapszik, de ezt inkább megtartom magamnak! :P
Huh... Ennyi! ÍRJATOOOOK! Szeretnék visszajelzést kapni, hogy nem hiába koptatom itt a billentyűzetet... ;)

Legénybúcsú (1. felvonás)

Jelentem, anyagtorlódás esete forog fenn, rengeteg írnivaló van a fejemben, de ma nem aktuális, ugyanis LEGÉNYBÚCSÚ lesz ma este! :) :)

A nem rendszeres olvasók kedvéért megjegyezném, hogy a bátyámé, nem az enyém! :)

Gokartos-iszogatós-meccsnézős-beszélgetős jó kis este lesz, lassan majd gyűlnek a népek!

Gondolataimat úgyis lesz időm kifejteni, mert a dokinéni még egy hét pihenőre fogott... :( :)

Jó hétvégét-bulizást mindenkinek!

Este Hajrá, Magyarok, reggel Go Rubens-Kubica-Vettel-Kimi-Alonso (szóval gyakorlatilag mindenki, csak Hamilton ne! ;))

És persze folyamatosan: ÉLJENEK A CSAJOK! :)

Ja és óraátállítás... El ne felejtsem! Egy órával kevesebb alvás... Viszont előbb lesz a Forma-1! :)

Csicsó...

Szóval abban a bizonyos Tvrtko-riportban elhunyt élsportolókról volt szó. Csapatsportok elhunyt képviselőiről, és a riport azt vizsgálta, hogy teljesítettek a csapatok a szörnyű gyász közepette. És ezek a csapatok szinte mindig GYŐZTESKÉNT (így, csupa nagy betűvel!) kerültek ki a szezonból, kupagyőzelmet, bajnoki aranyat vihettek elhunyt társuk sírjához. A filmet nézve eszembe is jutott, hogy vajon ki lesz a következő, akinek a halálával ezt a szörnyű témát folytatni lehet.

A válaszra sajnos nem kellett sokat várni. Ma reggel Melinda sms-ére ébredtem. Azt kérdezte, hogy Ocskay Gábor Pálinger Kati férje volt-e. Még el is mosolyodtam a kérdésen, gondoltam, Melinda szíve most éppen egy győri focista helyett egy fehérvári hokisért dobog? Aztán rossz érés kerített hatalmába: ilyet azért csak nem kérdez az ember hajnalok hajnalán. Tévé bekapcs, teletext indít, és már ott a fekete betűs hír: elhunyt Ocskay Gábor, az Alba Volán, és a magyar válogatott kiváló jégkorongozója.

Csicsó halála sajnos nem előzmény nélkül. Pár éve már négy hónapot kihagyott szívproblémák miatt, majd orvosai zöld utat adtak neki profi sportpályafutása folytatásához. Utólag könnyen okos az ember: mi lett volna, ha a dokik erélyesebbek, és akkor eltiltják őt a sporttól? Nem tudom, hogy képes lett volna-e befejezni? Ez volt az élete.

Az Alba Volán hokisai ebben az évben embertelen terhelést kaptak. Elindultak az osztrák bajnokságban, és persze a válogatottak- köztük Ocskay- részt vettek az olimpiai selejtezőkön is. Három naponta meccs, ha nem volt mérkőzés, akkor vagy edzettek, vagy utaztak. Mindenki megfeszülten dolgozott a sikerért, Ocskay is, ilyen előzmények után.

Aztán vége lett az osztrák bajnokságnak, a magyar bajnoki rájátszás végén aranyérmet ünnepelhettek, most hét végén... Pár hét múlva teljesülhetett volna Gábor álma: a csapat pályára lép a sportág legnagyobbjainak seregszemléjén, az A-csoprtos világbajnokságon-immáron nélküle. De biztos vagyok benne, hogy a srácok érte is küzdeni fognak, és bizony egy-egy helyzetben Ocskay Gábor ütője is hozzá fog érni a mennyből a pakkhoz, az ellenfelek kapujába segítve azt.

Görbicz Anita és Benedek Tibor is hasonló gondok után bizonyít a sportpályán hétről-hétre. Ez persze a jobbik eset, mintha minden előzmény nélkül... Könnyű okoskodni...

Sportrajongónak lenni fantasztikus dolog. Együtt lélegezni kedvenceiddel, örülni győzelmeiknek, ne adj Isten mérgelődni bosszantó vereségük után: utánozhatatlan érzés.

Horváth Judit, Fehér Miklós, Dárdai Balázs, Bánka Kristóf, Zavadszky Gábor, Kulcsár Anita, Kolonics György, Marian Cozma, Ocskay Gábor...

Egy nagy sóhaj, néma csend, beül néma sikítás: miért?

Ha nem szeretném a sportot, ezek a nevek semmit nem mondanának. Így viszont emlékeztetnek: az élet mulandó. Együtt nevetünk, és bizony együtt is sírunk. Egyre többször...

Nem szeretném ezt a listát folytatni...

Ocskay Gábor, nyugodj békében... :(

Pimaszúr

Papp Gergelyt még mint a Napló riporterét ismertem meg. Nagyon tetszettek figyelemfelkeltő, provokatív riportjai, legyen szó akár az utcai szemetelőkről, akár a mozgássérült parkolók jogosulatlan használóiról.

Aztán eltűnt a csatornáról, most vasárnap a Viasaton jelentkezett új műsorral, ami a címben szereplő Pimaszúr néven fut.

Most a mai fiatalság bulizási szokásait mutatta be, a tömegben elvegyülve. Mondjuk azt nem tudom, ez mennyire számít átlagos bulinak, éjszakára az egyik pesti bevásárlóközpont alakult át gigantikus bulihellyé, ahol sok-sok, nagyrészt emós fiatal tölti az idejét, piálnak, füveznek, meg hasonló értelmes tevékenységeket folytatnak. Nem biztos, hogy abban a közegben én túlzottan jól tudnám magam érezni. A legfiatalabb megszólaló lány 16 éves volt, hétvégente alkalmanként olyan 5-7 ezer forintot fogyaszt el, és a szülei fuvarozzák, mert így legalább tudják (?) hogy hol van.

Az álruhás riporter a buli végén három sráchoz csapódott, akik közül az egyik épp azt fejtegette társainak, hogy "Menjünk, dugjuk meg a Dórit!". (amúgy gondolkodtam, hogy a bejegyzésnek ezt a címet adom, mert műfajismeretből tanultuk ugyebár, hogy ütős cím kell, de az "én Dórim" szerintem le is fordulna a székről, ha ezt a címet olvasná. Én pedig féltem az ő egészségét, nem kockáztatok...:)).

Szóval az ifjak telefonáltak egyet egyikük barátnőjének, és mentek "Dórit dugni", ez náluk így édes négyesben rendszeres program, amolyan after party...

Hát nem tudom. Sajnálom, hogy gimis koromban nem jártam kicsit többet bulizni, sajnálom, hogy már kinőttem abból a korból, de azért remélem, ez inkább egy szélsőséges példa volt, nem így bulizik egy mai átlag fiatal.

Papp Gergő új műsora nem fog bevonulni a magyar médiatörténetbe, én sem fogom hetente bejelölni a tévéújságban, de ha épp tévé előtt leszek, és érdekes lesz a téma, meg fogom nézni.

Vasárnap még a Naplóban láttam egy érdekes Tvrtko-anyagot, élsportolók halálával foglalkozott, de ez már egy másik történet, egy másik bejegyzés...

Vasárnapi morgolódás

Tegnap Andrással és Kutyával megszálltuk ETO-meccs előtt a Sörkertet, közben belibbent Zsófi, a gyógytornászlány "Rohrer Eszti-hasonmás" is, így elég gyorsan eltelt a meccs előtti idő. Én a második üveg sörömmel, ő pedig az első multivitaminos Cappy-jével küzködött, de ürítettük, fenékig, így lesz szex. Hogy ki kivel és mikor arról nem esett szó... :D
Zsófit amúgy sikerült kiakasztanom, mert nem megyünk Kispestre, mert azt a derbit adja a tévé... Mi ilyen kényelmes öregemberek vagyunk sajnos...:)
Görbiczék a Magvassyban verték a Valceát, így csoportelsőként masíroztak be a BL-elődöntőbe. Ennyit a pozitívumokról. Mert a focisták Kaposvár elleni produktuma megint egy nagy kalap kaka volt. 1-1 lett a vége a Kaposvár ellen, úgy hogy ők három kapufát is rúgtak, meg volt, hogy a gólvonalról vágtuk ki a labdát, szóval szerencsénk volt. Lélektelen volt a meccs kb. utolsó harmadában a játék, nem akartunk győzni, és nem is érdemeltük volna meg.
Oké, még össze kell érnie a csapatnak, meg sok az új ember, meg az edzőnek is új a közeg, de miért nem lehet kvázi "meghalni" a pályán? Miért kell 1-0-nál hazai pályán csatár helyett védekező játékost behozni?
Az ETO infrastrukturális és anyagi lehetőségei országos szinten ki merem jelenteni, hogy egyedülállóak, csak az eredmény nem akar jönni. És attól félek, hogy a tulaj ezt meg fogja unni, és elhúz innen a francba. A pénzforrás bevásárlóközpont esetleg megmarad...
Szóval össze kell szedni magunkat, de nagyon gyorsan, mert ennek így nem lesz jó vége...

Más: egy aktuális hír ami kiverte a biztosítékot:
"Furcsa „próbavásárlásról” tájékoztatta a Baranya megyei internetes oldalt az egyik pécsi boltos. A Citrom utcai rövidáru-kereskedésben egyik nap megjelent egy hölgy. Az eladó szerint a nő egy gyerekkabátot tartott a kezében, s előadta, hogy elromlott a zipzárja. Kérte a férfit, hogy javítsa meg. Az eladó közölte vele, hogy csak rövidáruk eladásával foglalkoznak, semmiféle javító szolgáltatásuk nincs.
A hölgy azonban erősködött, hogy megfázik a gyereke, mert kint nagyon hideg van.
Végül az eladó megsajnálta és szívességből megjavította a zipzárt.Ekkor a hölgy kérdezte, mivel tartozik, az eladó mondta, hogy semmivel, de a nő unszolására fizetségként végül egy üveg, 150 forintos sörben állapodtak meg. A hölgy odaadott egy kétszázast, az eladó pedig visszaadott egy ötvenest.
A hölgy távozott, majd egy perc múlva visszajött társával, és bejelentették: APEH-ellenőrök. Végül az eladót 50 ezer forintra, a tulajdonost, vagyis az eladó feleségét pedig egymillió forintra bírságolták meg.
Marton Ferenc, az APEH sajtóreferense az ügyről az adótitok miatt nem mondhatott az internetes lapnak részleteket. Arról azonban beszámolt, hogy revizoraik ennek a próbavásárlásnak a során is az általánosan elfogadott szabályok szerint jártak el.
Manapság a segítő szándék igencsak kezd háttérbe szorulni, nem értem, miért kell azzal így "játszani". Tudom, az államkasszának most minden egyes forintra szüksége van, na de ilyen áron? Lehet, hogy ez az eljárás szabályos, de az ellenőr hölgy akkor is bunkó-szemét-mocskos módon járt el.
Várom véleményeteket, hozzászólásaitokat!
Legközelebb kb. kedden leszek online, jók legyetek! :)

Bevállalom

Tegnap este Katáéknál voltam házibuliban. Amolyan "nincs otthon a macska, cincognak az egerek" alapon, ugyanis Kata szülei szép magyarosan mondva el vannak éppen utazva.

Volt zsíros deszka, meg nasi, ami a dolgok étel részét illeti. Pia? Hm... Sör, Martini, Unicum Next, Whisky. Őőő a Martini tisztán (="kanalas orvosság", szörnyű volt...:)), a whisky pedig? Ez sem olyan egyszerű ám! Üvegeztünk, és "Tett vagy őszinte?" kérdésre válaszolva bevállaltam egy jó adag whisky három perc alatt történő elfogyasztását. Hát végül aztán nem is három perc alatt, és nem is egyedül fogyasztottam el...:)

A képhez egy kis magyarázat: egy újdonsült ismerős a buliban megállapította, hogy hasonlítok Csernus Imréhez... :) Nekem ez még annyira nem tűnt fel, de én még jól jártam, mert emberünk szerint Kata barátja Roland Gyurcsányra hajaz. (aki most épp lemondani készül, de még túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt felfogjam...:)). Tehát a temérdek meglévő becenevem után most arra kellett figyelnem, hogy a Csernus megszólítás nekem szól...:)

Hosszú idő után egy olyan buli volt, ahol nem depis hangulatban voltam, tényleg jól éreztem magam. Mármint máshol is érezem jól magam buliban, csak most egy pillanatra sem volt semmilyen negatív gondolatom. És ebben valakinek nagy szerepe van, de erről többet szerintem nem írok...

Kb. 4-re értem haza, 10-kor keltem, tehát nem vagyok se friss, se üde. Viszont négy óra múlva ETO-meccs, a Kaposvárt fogadjuk. Egy óra múlva pedig kézilabda, a Valcea az ellenfél. Tehát sportdélutánt tartok.

Bevállalom. :)

Ui.: idén minden valószínűség szerint mégsem vezetik be a korábbi postban említett új értékelési elvet a Forma-1-ben! Ez sem egy rossz hír...

Egy ETO-meccs margójára

Hosszú idő után meccsen voltam az ETO-Parkban! :)
A formám egyelőre idény eleji volt: a két sört is nagyon megéreztem, meg aztán a Stadion felé menet többször is meg kellett állnom pihenni, még nem nagyon bírom a sétát...
Egyébként Magyar Kupa-meccset játszottunk az NB2-ben érdekelt Kazincbarcika ellen, és az eredmény 7-0 lett a javunkra! A gólszerzőket megpróbálom puskázás nélkül leírni, csak hogy gyakoroljak: Aleksidze (2), Pilibaitis, Józsi, Stark, Bajzát, Bicak. És sikerült! Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: bombagól, potyagól, 11-es... Szóval nem kell hasra esni ettől az eredménytől, de az dicséretes, hogy komolyan vették a srácok a meccset, végig hajtottak, most tényleg kiszolgálták a közönséget.
Dicséret illeti a barcikai szurkolókat is, akik még 7 gólos hátrányban is bíztatták csapatukat.
Nagyon kevesen, kb. ezren voltunk a meccsen, ebben talán az is közrejátszott, hogy a kézis lányok a focistákkal egyidőben a Nyíradony csapatát fogadták, és győzték le 42-22-re.
Remélem szombaton a Kaposvár ellen többen leszünk, a csapat jó, a Stadion gyönyörű, a sörkorcsolyaként funkcionáló fasírozottas szendvics pedig isteni! :)
Hm... Melinda barátosném sajnos nem tudott ott lenni a meccsen, és gólonként kellett hívnom... Pfff... Kész ráfizetés volt ez a meccs! :D :D :D
És igen, hallottam róla: elbocsátások vannak a munkahelyemen. Majd kiderül, engem érint-e, egyelőre nem parázok rajta, majd ráérek akkor, ha "helyzet" lesz. Mindenesetre félek...

Feladom, vazze... :)

Régen volt vicc, most bemásolok egyet, amin hasaltam a nevetéstől:

Az illuzionista egy hajón dolgozott. Minden héten tartott egy bemutatót.Mindig más volt a közönség, így megengedhette, hogy mindig ugyanazt a musorszámot adja elő. Az egyetlen probléma a kapitány papagája volt. Egy idő után műsor közben bekiabált és elárulta a titkokat:
- Aaaaa nézzék, ez egy másik kalap!
- Aaaaaaaa nézzék, a virág az asztal alatt van eldugva!
- Aaaaa.. el van dugva egy kártya a kabátujjában !
Az illuzionistát bosszantotta, de nem volt mit tegyen. Egyszer egy baleset miatt a hajó elsüllyedt. Nem maradt életben csak az illuzionista meg a papagáj. Néhány napig mindkettő egy deszkán úszkált, miközben szótlanul,ellenségesen méregették egymást. Végül a papagáj megszólalt:
- Feladom vazzzeg! Hol a hajó?
:))
És a hét szövege, netes fórumról: "Fáj a fejed, Barátom? Kend be a brét Erős Pistával, rögtön nem fogod érezni!
:D :D :D

Változó kor

Igen, sokminden változik mostanában, én most elsősorban a Forma-1-re gondolok. A költségcsökkentő intézkedéseket még nagy duzzogva elfogadom, válság van, és bizony egyes csapatok, és talán az egész sportág életben maradásához áldozatokat kell hozni, akár a csúcstechnika nyújtotta lehetőségekről lemondva.

De ez az új szabályozás, miszerint a futamgyőzelmek száma alapján dől el, hogy ki a világbajnok, ez egyszerűen nevetséges.

Nem értem,hogy szolgálja a döntés a sportág fejlődését...

Mert igaz, hogy a dobogós helyekért öldöklő küzdelem fog folyni, de a hátrébb végző versenyzőket nehéz lesz motiválni.

Tavaly ugye Vettel és Kubica futamgyőzelme 10-10 pontot ért, és sok pontszerzéssel biztosították helyüket a VB-pontverseny élcsoportjában.

Idén erre így kevés esély mutatkozik.

Tehát szkeptikus vagyok, de ha a technikai változások úgy igazából összerázzák a mezőnyt, valóban izgalmas szezonnak nézünk elébe. Jövő vasárnap okosabbak leszünk!

(Kép: a tesztek meglepetéscsapata, a Honda-utód Brawn-Mercedes autója)

Üzenet

Üzenetet kaptam tegnap iwiwen egy kedves ismerősömtől. A lányt még főiskoláról ismerem, mostanában sajnos nem nagyon tartjuk a kapcsolatot.
Arról írt, hogy mostanában elég rossz passzban van, és valahogy eljutott a blogomra, és jobb kedve lett, és szerinte sok ember példát vehetne rólam, abból a szempontból, ahogy én veszem az élet által elém görgetett kisebb-nagyobb akadályokat.
Sorai elgondolkoztattak. Egyfelől nagyon sajnálom, hogy rosszul alakulnak mostanában a dolgai, remélem, ez mielőbb változni fog. Másfelől én mint példakép? Hm... Vannak emberek, akiknek sokkal nagyobb problémákkal-akadályokkal kell szembenézniük, mint nekem. Nekem ezeket a lapokat osztotta a sors, és bár az a bizonyos mindent vivő kártya még várat magára, én nagyon jól megvagyok a saját bőrömben, családom, barátaim segítségével elég élhető életet élek. Ha azt a bizonyos citromot megkapod az élettől, minél előbb Martinit kell hozzá keríteni, a saját érdekedben...:)
És hogy szösszeneteimet olvasva jobb kedve lett, ennek örülök csak igazán. Ha csak nála sikerült ezt elérnem, akkor már nem pötyögök hiába, lassan öt hónapja -Jézusom, de gyorsan telik az idő! :)-
Szóval köszönöm kedves soraidat, Neked pedig minden szépet s jót kívánok, fel a fejjel!
A blog új színvilága egyébként Editnek, tesóm menyasszonyának elképzelései szerint állt össze, remélem nem lett azért túlzottan feminin... :)

Szupermen

Igen, így fonetikusan. Mert hát kicsire nem adunk. A nagy meg ugyebár nem fontos...:)
Tehát nem vagyok Szupermen. Így még két hetet itthon töltök, lábadozok, és a már említett fokozatosság elvét szem előtt tartva próbálom formába hozni magam, hogy mához két hétre már simán, problémamentesen tudjak helytállni munkahelyemen.
Na, szóval... Szombaton egy zalai túrát tettünk, unokatesóknak-nagybátyóéknak vittünk esküvői meghívót. Szép kis teljesítménytúra volt, teszteltem a műtött részeket, vagyis nem én, hanem kishazánk főútjai tesztelték. Rázkódtam rendesen, nem volt túl kényelmes utazás, de legalább hosszú évek után sikerült találkozni Erika unokatesómmal. És nem egészen öt hét múlva újrázunk, az esküvőn-lagzin.:)
Szombat este REAC-ETO volt, elég érdekes módon követtem figyelemmel: teletext, 887. oldal. Nem is tudtam, hogy a txt is le tud fagyni, most ez is megtörtént, a meccs amúgy 0-0 lett, és állítólag fostalicska volt az egész csapat, Hevesi művész úr gárdáját nem sikerült legyőznünk... A Fradi meg nyert 4-1-re a Bőcs elleni NB2-es szuperrangadón. Már semmi nem ment meg minket a Fradi feljutásától. Mondjuk a Ferencváros nélkül tényleg nem az igazi a bajnokság. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy nincs szebb győzelem az FTC legyőzésénél...:D
A kéziscsajok nyertek nagynehezen, így sorozatban harmadszor vannak ott a BL legjobb négy csapata között. Ez tényleg megsüvegelendő teljesítmény...
Tesóm autót cserélt! Opel Astra Classic II Caravan, asszem ez a teljes neve. Azaz kombi. Jól lehet bele pakolni, ami a Ring és Becsvölgye előtt nem egy utolsó szempont. :) Meghát ugyebár családos emberke lesz, így tényleg kell a hely...:D Én a Punto helyett kinéztem egy gyönyörűszép Opel Corsát, majd meglátjuk, lesz-e valami belőle...:)
Amúgy több helyre is vittünk esküvői meghívókat, ami szép és jó, csakhát mindenhol felmerült a kérdés, hogy én majd mikor megyek az esküvői meghívóval... Hmmm... Senkit nem akartam elkeseríteni, de annak baromi kicsi a valószínűsége, szerintem nagyobb eséllyel osztom szét a lottó ötösömet, minthogy valaha is a saját esküvőmet kellene szerveznem...
Amúgy péntek 13 alkalmából lottóztam, de nem jött be... Bakker, a fene gondolta volna, hogy 30 és 40 között kihúznak négyet...:/
Amúgy szinte teljesen jól vagyok, komolyabb gyalogtúrára viszont még egyelőre nem vállalkoznék. És teljesen összevissza alszom...:/ Délután alszom 2-3 órát, aztán vagy tévézek hajnalig, vagy felébredek legkésőbb hatkor... Fenébe.
Apropó Szupermen: medve megtámadja nyuszikát az erdőben. Már nagyon szorul a hurok, amikor jön Zorró, és kihúzza nyuszikát a slamasztikából, legyűri a medvét, majd kardjával annak bundájába vágja védjegyét, azt a bizonyos Z betűt. Nyuszika pedig eképp hálálkodik:
"-KÖSZI, ZUPERMEN!"

Helyzetjelentés 2.

Hm... Elég sokat kellett várni erre a bejegyzésemre, de ennek egészen prózai oka van: vagy nem voltam netközelben, vagy a gépem mondta be az unalmast, így téve lehetetlenné a neten való szörfözést, és egyéb velejárókat...
A számítógép hála Istennek és Laci informatikus guru barátomnak rendben van. A videókártyát kellett megigazítani, ez persze nem biztos, hogy szakszerű magyarázat, de nekem ez jött le...:)
Szóval ott tartottam, hogy múlt hét csütörtök. Asszem. Aznap varratlazítás történt, ami úgy zajlott, hogy gatya le, varraton doki tépett kettőt, két szisszenés után gatya fel, és Auf Wiedersehen. Aztán ennyi...
És mentem Écsre, a szülői házba. Vasárnapig. Ott ugye nincs net, olvasás, tévé, DVD, szóval teljes relax. Vagyis szinte teljes. Édesapám is ott van ugyanis, akivel, hogy finoman fogalmazzak, az ideálistól nagyon messze van a viszonyunk. Kiskoromban ez zavart, most már megszoktam, bár nem kellemes dolog. Nem, nem szoktunk egymással hangosan vitázni, egyszerűen két külön világ vagyunk. Amiről eltérő véleménye lehet két embernek, arról nekünk el is tér, mint rendesen, és képtelenek vagyunk egymással beszélgetni. Konkrétan nincs olyan ismerősöm, akivel ennyire nem találnám meg a közös hangot, mint vele. És itt nem is feltétlenül a szűk baráti körre gondolok, szinte bármelyik kollégám is ide tartozik. Ezt nem tudom miért írtam le, kikivánkozott, na... Békés egymás mellett élésre törekszem, szerencsére a ház nagy, el tudjuk kerülni egymást.
Tehát csütörtöktől-vasárnapig volt Écs. Baromi hosszú volt, de túléltem. Vasárnap Anyuval jöttünk be Győrbe, és az ETO-Kecskemét meccset végülis tévében néztem meg, egy sörike, és fornetti pogácsa társaságában. A Stadion nincs messze, de baromi sok, és magas ott a lépcső, nem akartam kockáztatni. Így zajlott le az első hazai ETO-meccs, 2,5 év után először nélkülem.
Nyertünk 2-0-ra, és hát ha összeszoknak a srácok, szerintem igencsak jó csapatunk lesz. :)
Hétfőn varratszedés, meg házidokinéninél lejelentkezés. A doki 6 hét pihit javasol, én úgy számolok, hogy egy, de inkább két hét múlva már szeretnék menni dolgozni. Jól vagyok, de azért még óvatoskodom, meg hát húzódik a seb rendesen...
A fokozatosság elvét követve próbálok újra formába lendülni, kedden először mentem le újságért, szerdán pedig elzarándokoltam a Plázába, na a buszozás nem volt kellemes, rázkódtam a buszon rendesen...:) Ja, és megvettem Kaiser Ede könyvét, akit a móri mészárlás miatt ítéltek tényleges életfogytiglanra, aztán idővel kiderült, hogy bár nem egy ártatlan bárány, de ezügyben teljesen ártatlan. A könyvet állítólag az ügyvédje szerkesztette az ő feljegyzései alapján, és hát tényleg nagyon olvasmányosra, tanulságosra sikeredett. Azt mondjuk nem értettem, hogy az eladó a könyvesboltban miért kérdezte meg, hogy miért kell egy gyilkost magasztalni...
Tegnap punnyadás, olvasás, PlayStation (az FC Basellal BL-nyolcaddöntőt nyertem a Manchester United ellen...:D), DVD.
Ma? Ma calzone pizza hamarosan, délután go Écsre, aztán holnap Zala, unokatesóéknak visszük az esküvői meghívót. Huh, de régen találkoztam már velük, és nagyon várom már. Nagybátyám is baromi jó fej, a vicces az, hogy ő fater öccse, de tűz és víz a két ember...
Ja: az ETO kupameccsn Kazincbarcikán is nyert, a visszavágóra a fent említett fokozatosság elve alapján- már megpróbálok kimenni...
A kézis csajoknál pedig bemutatkozott az új brazil szerzemény, Amorim. A név azért említésre méltó, mert eredetileg korábbi klubcsapataiban, illetve a brazil válogatottban művésznéven játszik, ez -Duda- kis hazánkban legalábbis kétértelmű... :D
Még egy nem vidám dolog: nagy megdöbbenéssel figyelem a németországi iskolai mészárlásról szóló híreket. Mi még szerencsére "csak" a tanárveréseknél, "diáktárs-alázásoknál" tartunk, bár tartok tőle, nem ez a végállomás, a rossz példa ragadós, csak idő kérdése, mikor akad nálunk is egy ilyen idióta, akinek elborul az agya....
Ennyi. Jó Hétvégét Mindenkinek!

Helyzetjelentés

Az volt a terv, hogy a táppénz alatt sok-sok szellemesebbnél-szellemesebb írással fogom elárasztani a blogot. Ehhez képest semmi.
A téma az utcán hever, én pedig a nappaliban. Így azért elég nehéz maradandót alkotni. De azért ami késik, az nem múlik: igyekszem.
Amúgy most tényleg semmi extra: eszem-iszom, alszom, net, tévé. És olvasok. Mindent ami a kezem ügyébe kerül. Horoszkópot is. Az egyik szerint a héten "párkapcsolatilag" előrelépés várható. Meg összezördülök a munkatársaimmal.
Itt ülök, "körülmetélten", munkahelyemtől még hetekig távol, és nevetnék. Ha nem fájna... :)
És egy vicc a végére:
"Hogy találod meg legkönnyebben a Nagy Őt? Hát Shift+ kis ő"
Hehe...:)

Zárójelentés

Szóval akkor szombat óta újra itthon, vagyis otthon...
De kezdem az elején! Péntek reggel ugye bementem a kórházba, ahol Anyu, Kutya, és Balu tartották bennem a lelket. A műtőbe utóbbi két emberke fel is kísért. Na, a műtős fiút is ismertem, mint kiderült, fociról, Hihetetlen laza, jó fej volt ő is. A takarót felhajtva elégedetten konstatálta, hogy a borotvát nem kell használnia! :D
Csak arra emlékszem, hogy az altatóorvos mondja, hogy aludjak, és gondoljak félvér csajokra, és aludjak. Én persze szófogadó "kiffiú" voltam. :) Olyan fél 1 tájban már újra a kórteremben voltam.
Ha viccesen akarnám felfogni a dolgot -márpedig úgy akarom :)-, azt írnám, olyan volt, mint egy fordított lerészegedés. Mármint részegen először úgy mászkálok, mint pók a falon, aztán össze-vissza beszélek, másnap meg összerakjuk a részleteket. :)
Most a műtőben (és a műtét után) beszéltem össze-vissza, Andrásnak szólítottam az altatóorvost, mindenkit ölelgettem, és alig toltak vissza a helyemre, már telefonálni akartam. :) Viszonylag hamar magamnál voltam, az első emlékem, hogy "Fanni anyukája Andi" itat. Mármint vízzel. De hogy ő mikor jött, mióta volt ott, azt már passzolom...:)
Váltották egymást a látogatók, nem volt időm unatkozni, rögtönöztünk egy Becsvölgye-Bük találkozót, nem volt időm unatkozni. Sőőt utána még Dórival is beszélgettem egyet telefonon, úgyhogy a körülményekhez képest tökéletes nap volt. :)
Aludni nem nagyon sikerült, kb hajnali 2-ig rádiót hallgattam a telefonomon... Kossuthot. hehe! ;) Szerencsére pisilni már aznap sikerült, így a katétert megúsztam. Brr...
Szombaton Balu és András kávéval ébresztettek, aztán kötözés után mehettem haza, egy "élmény volt", elég fájdalmasra sikeredett a procedúra. Hát még az autó megközelítése... :S "Mászkáltam,mint pók a falon". Szerencsére tesóm sokat segített...
Hazamentünk Écsre. Az orvosi ukáz az volt, hogy az első "nagydologig" csak pépes kaját ehetek. Én semmit nem bíztam a véletlenre: joghurt+majonéz+kávé, és már "loholtam" is wc-re, így a vasárnapi ebéd kulináris örömeit már átélhettem...:D
Most már egyébként Győrben vagyok, itt valamelyest kisebbek a távolságok, meg aztán Écsen "drága jó" édesapám már reggel 9-kor felébresztett, hogy már eleget aludtam. Azt csórikám nem tudhatta, hogy kb. óránként felébredtem... :/
DVD-maraton már elkezdődött tegnap Bridget Jones naplóját néztem tévében, ma pedig Segítség, apa lettem!-DVD-n. Már a következő kettő-három film is ki van nézve...:)
Ami egyelőre nehezen megy: járás, állás, ülés, (oldalt)fekvés -így az alvás is, mert háton nem tudok...:/-, no meg a nevetés. A feneegyemeg...:)
Ami lehetetlen perpillanat: köhögés, tüsszentés... Halál, már az előkészületeknél érzem.
A szőr meg nő vissza. És viszket. A húzódó seb mellett. Beszarás, senkinek nem kívánom...:/ :)
Következő: csütörtök, kötözés, meg kontroll.
Vasárnap meg ETO-Kecskemét!
NAGYON SZERETNÉK OTT LENNI! :)