Pop, csajok, satöbbi...

A cím egyben egy fanyar humorú angol filmet is jelöl, melyben egy lemezboltban dolgozó srác keresgéli önmagát, úgy, hogy megkeresi egykori barátnőit. Újra felfedezi, kit miért szeretett, és mi vezetett végül kapcsolatuk lezárásához.
Most nem erről a filmről lesz szó, csak úgy érzem, ez a három szó fejezi ki legjobban a tegnap este történéseit.
Előtte egy kis kanyar: tegnap újra "kommunikáltunk" Gabival, aki egykor nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Bővebben majd később, egyszer, talán...
Szóval a tegnap este. Már jó ideje meg volt beszélve egy ücsörgős-beszélgetős-"vagytovábbvonulósvagynem"- este, ami tényleg a szülinapom apropóján indult, de mivel már viszonylag távoli az időpont, és sok emberkével nem szoktunk együtt szülinapozni, nem is így hirdettük meg, de azért sok embernek eszébe jutott. Ami persze nagyon jól esett, de a kézzel fogható dolgoknál sokkal többet jelent, hogy jókat beszélgettünk, hülyültünk, depiztünk, ahogy egy ilyen alkoholtól "támogatott" estén lenni szokott. Buliba végülis nem mentünk tovább, de az utolsó emberke hajnali 2 -kor indult tőlünk haza, gyorsan elrepült az idő. Én nagyon jól éreztem magam, azt csak remélni tudom, hogy a többiek is.
Szegény Kata ment haza valamivel előbb, az egészsége most épp nem a legtökéletesebb, nagyon aggódom érte... :/
Zolitól ismét megkaptam az aktuális beszólást, amit most tényleg nem idéznék, mert több embert is megbántanék vele. Igaz a mondás: "Ha ilyen barátaim vannak, nem félek az ellenségeimtől..." Ez persze csak vicc, Zolikám, én bírom a búrádat, ezekkel a szerencsétlen kiszólásaiddal együtt, ha ez nem kölcsönös, akkor így jártam... És semmi közöm hozzá, de azt nagyon remélem, hogy az Adrival nem ilyen vagy, ő nem ezt érdemli...
Dóri nem jött el... Nekünk ez az összefutás csak nem akaródzik sikerülni... :(
Családom egy nagyon boldog, egyszeri és megismételhetetlen esemény előtt áll, aminek nagyon-nagyon örülök. De sajnos nagyon-nagyon sok agyalnivaló, "negatívum" van az életemben. Lehet, hogy ezek nem is az én problémáim, de sikerül őket magamra vennem, és ez felemészt, megzabál... Nem jó ez így...
Andris! Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél volna velem a Pirate-ba egy kicsit iszogatni, nagyon jól esett. De nem voltam túl vidám hangulatban, és a bánatból történő berúgás nagyon veszélyes dolog. Tudod, mit csináltam helyette? Egy doboz cigi, és egy csikkbili társaságában kimentem a függőfolyósóra. Gondolkodtam, hallgattam a csendet... Vidámabb nem lettem tőlde, de ez kellett... A sörrentést pedig majd valamikor bepótoljuk, ígérem... ;)

PuKirály

Nem, nem utánozom Fábry mestert, nem altáji poénok lesznek ebben a bejegyzésben a szellentéssel, vagyis a seggszelep-lehelettel kapcsolatban.

A cím egy szójáték...

Szóval: már korábban írtam, hogy imádok védeni. Imádom, ha a kapuban állok, röpködök a labdáért, és a régi szép időkben néha elégedett is voltam a teljesítményemmel. Bár nem foglalkozhatok vele komolyabban, kiemelten figyelemmel kisérem a különböző labdajátékok "portásainak" életútját, teljesítményét. A kapusokról ugyebár tudni kell, hogy flúgosak, ennek tükrében kell olvasni a következő két történetet. :)

Puljezsevics Nenad, a magyar férfi kézilabda válogatott szerb származású kapusa bejelentette, hogy nem kíván tovább a válogatottban szerepelni. Mert számára nem kihívás, hogy 5-6. helyekért harcoljon.

A Veszprém-Szeged rivalizálásban maximálisan az előbbinek szurkolok, persze csak távolból, az lenne az igazi, ha a győri férfi kézilabda tündökölne ismét régi fényében. Na, de a válogatott szent és sérthetetlen sámomra. És Puki a válogatottban egy Isten. Világklasszis teljesítményével sokat dob a csapat teljesítményén, rengeteget köszönhetünk neki. De ez a bizonyos nyilatkozat... Tudom, a szerb mentalitás eltér a magyartól, mi sajnos nem tudunk úgy "meghalni a pályán", mint abban a kultúrában, ahonnan Nenad érkezett. De tudomásul kell venni, hogy a férfi kézilabda világelitje nagyon sűrű. A VB-címvédő németek épp ellenünk az 5. helyet szerezték meg, a spanyolok 13., az oroszok talán 16. helyen zártak. Szép eredmény ez a 6. hely, meg kell becsülni.

Nem szakmázok, pusztán érzelmi alapon próbálom megközelíteni a történetet. Ez a csapat sokra hivatott, bárkit megverhet. Épp a mezőny "sűrűsége" miatt bármikor kifuthat egy kimagasló eredmény. Puki terveiben eredetileg a 2012-es olimpia is szerepelt, remélem, döntése még nem végleges. Amíg hasznára lehet a válogatottnak, "kötelessége" segíteni. Mondjuk, ha nem szívből teszi, akkor megette a fene az egészet...

A másik "portás", akiről írni szeretnék, Király Gábor, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi kapusa.

A szombathelyi származású, 1976. április 1-én született játékos 1997-ben került a német Hertha BSC csapatához, ahol a kispadról indulva lett évekig a csapat kirobbanthatatlan kezdőkapusa. Szerenysége mellett látványos védései, és a meccseken hordott szürke melegítőalsója lett a védjegye. Bombázták jobbnál-jobb ajánlatokkal (Arsenal, Liverpool stb.) ő mégis hű maradt a berliniekhez. Ez nekem annyi "hasznot" hozott, hogy Németországban járva legalább keresztnevem miatt nem kellett "magyarázkodnom, a német srácok kapásból vágták, hogy "Gabor, wie der Kirali aus Berlin!" Ez kifejezetten előrelépés volt ahhoz képest, hogy nevem korábban egy külföldi számára egyet jelentett egy cipőmárkáéval... :)

A válogatottban is sok emlékezetes meccse volt Gáborunknak, bemutatkozása egészen pazarra sikerült: 1998-ban, a VB-re készülő osztrákok ellen játszottunk Bécsben, Király a meccs legelején, gyakorlatilag első labdaérintéseként hárította Polster büntetőjét, örjöngtünk is minőségközpontú iskolánk kolllégiumában ezerrel. Végül nyertünk 3-2-re. :)

Aztán Király egy angol kiscsapathoz, a Crystal Palace-hoz került. (angol nyelvben kevésbé jártas barátom olvasatában: "Kristálypalack". És szerintem ott Angliában valami megtört. A válogatottban sem tudta korábbi teljesítményét hozni, és klubcsapataiban sem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy nélkülözhetetlen lenne.

Most ismét visszatér Németországba, és a Bayer Leverkusen 3. számú kapusa lesz. Pályafutását nevelőegyesületében, a szombathelyi Haladásban szeretné befejezni, gondol jövőjére, szülővárosában sporttelepet hozott létre. Én elhiszem, hogy a pénz fontos tényező, és nem árt félretenni a későbbiekre, de 33 évesen egy focista, főleg egy kapus ennél még többre kellene, hogy hivatott legyen.

Hatalmasat csalódtam. De a döntést nem nekem kellett meghoznom, én csak véleményeztem.

Verocs kérdőíve

Vera osztálytársam volt gimiben. Ő is blogol, de most e-mailben kínált meg egy érdekes kérdéssorral, egyenesen a ködös Albionból... Mint a kiváncsi füzet ált. suliban, emlékszel? :)
Az eredeti játékszabály szerint e-mailben kellett volna válaszolni, de azt sajna nem nagyon használom, sok kedves ismerősöm címét halászni kéne, amihez lusta vagyok... :( :)

Tehát, íme a kérdések, a rájuk adott válaszaimmal!
Ha van kedved, válaszolgass Te is! Másold ki a szöveget, és a válaszaim helyére írd be a sajátjaidat! :) (kommentben elég a számot is leírnod...)
Iwiwen, itt kommentben, vagy akár a jobb oldalt fent látható e-mail-címemre!

Na, akkor kezdjük! :)

1. Ha valaki után lettél elnevezve, ki volt AZ? Gábriel arkangyal:)
2. Mikor sírtál utoljára? YouTube-on nézegettem emlékvideókat pár hete...:(
3. Tetszik magadnak a kézírásod? igen, de nem mindig tudom elolvasni... :)
4 . Melyik a kedvenc húsod/húsos kajád? coron bleu
5. Vannak gyerekeid? nincsenek (még)
6. Ha egy másik ember lennél, barátkoznál magaddal? hajjaj... nem mindig... :)
7. Jellemző rád a szarkazmus? igen
8. Megvannak még a manduláid? igen
9. Szeretnél Bungee Jumpingolni? félnék...de végülis ja
10.Mi a kedvenc műzlid/reggelizős pelyhed? nem jellemző
11. Amikor leveszed a cipődet, kikötöd a cipőfűzőt? nem :(
12. Szerinted erős vagy? ez relatív... miben is?
13. Mi a kedvenc fagyid? vanília
14. Mi AZ, amit először észreveszel/megnézel AZ embereken? arc
15. Piros vagy rózsaszín? nananaaaa...:)
16. Mi AZ, amit legjobban utálsz /nem szeretsz magadban? nem vagyok túl magabiztos...
17. Ki hiányzik neked a legjobban? sok olyan emberke van, akit láthatnék gyakrabban...
18. Akarod, hogy mindenki visszaküldje ezt neked? ez most így fura kérdés...
19. Milyen színű nadrág és cipő van rajtad? khaki (?) színű nadrág, sötétkék zokni
20.Mit ettél legutóbb? pöri nokedlivel (filleresmenu.hu) :)
21. Mit hallasz/hallgatsz most? tesómék Mónika-show-t nézve punnyadnak...:D
22. Ha zsírkréta lennél, milyen szín lennél? zöld, meg fehér...:)
23. Kedvenc illatok? kávé, benzin(!) :D
24. Kivel beszéltél utoljára telefonon ? Herr Meißner (meló) :D
25. Bírod azt, aki ezt küldte neked? Verocs? Jaja, amennyire tűz és víz vagyunk, jókat szoktunk beszélgetni...:)
26. Milyen sportokat szeretsz nézni? mindenevő vagyok, főleg foci, Forma1, kézilabda...:)
27. Hajad színe? barna
28. Szemed színe? barna
29. Viselsz kontaktlencsét? nem
30. Kedvenc kajáid? anyukám-féle bundás kenyér, pizza, hambi, rántott sajt...
31. Horror film, vagy Happy End? happy end...:)
32. Az utolsó film amit láttál? Szex és New York
33. Milyen színű póló van rajtad? fekete céges...:)
34.Nyár vagy tél? nyár...:)
35. Ölelés vagy puszik? Réka szokta így zárni az üzijeit: "Sok puszi, nagy ölelés!"...ez a válasz. :)
36. Kedvenc desszert? tiramisu
37. Ki fog legnagyobb valószínűséggel válaszolni? a blogos kommentelőkben nagyon bízom...;)
38. Ki nem fog a legnagyobb valószínűség szerint válaszolni? ez egymagyartalan kérdés, emellett ebben a formában nehéz megtippelni... :)
39. Milyen könyvet olvasol most? Hmmm... Moldova: Ha az Isten hátranézne...
40. Mi van AZ egérpadodon? nincs... a cégnél Barcás... :)
41. Mit néztél tegnap este a TV-n? Barátok közt...:)
42. Kedvenc hang? F1-es motor zúgása, az ETO-tábor gólöröme, és négybetűs lánynév...:) Ja és Hegyi Barbarát meg kell említenem... :)
43. ROLLING STONES vagy BEATLES? Beatles
44.Mi volt a legtávolabbi hely, ahol AZ otthonodtól voltál? Olaszország... :) :(
45. Van valamilyen újdonság/újság AZ életedben? 1 hónap múlva műtenek, aztán kb. 4 hét táppénz...:S
46. Hol születtél ? Győr
47. Kinek a válaszát várod? mindenkinek a válaszaira kiváncsi vagyok... ;)
48. Mennyi most AZ idő? 18.30

Na, akkor most Ti jöttök! :)

Kiegyenesedő kérdőjelek

Néha komolyan úgy érzem, hogy depressziós vagyok... Olyan hirtelen tud megváltozni a kedélyállapotom, hogy magamon is meglepődök.
Mostanában sok sz*rság történik körülöttem, de azért van pár dolog, aminek örülni is tudok...
Az első és legfontosabb még nem publikus...:) De idővel majd beszámolok, ígérem...:)
A második: nem kell a műtét miatt ETO-meccset kihagyni, mert előtte hétvégén ETO-Hali, és a műtét után idegenben Debrecen, ráadásul tévében... :)
Remélem, most mi fosatjuk őket... :D

A képlet "egyszerű"

Mondjuk vannak szabályt erősíti kivételek, de nagyrészt jogos! :D
(nagyításért katt a képre!) :)

Gyilokpornó

Én személy szerint az eltelt napokat pszichothrillerként jellemezném. Pöttyet lelkileg megerőltető volt. A gyilokpornó egykori kolleginá, Timi szavajárása volt, ha összecsaptak a hullámok a call centerben, elég sokszor hallottuk ezt a sokatmondó kifejezést...
Na, a hullámok aztán csapkodnak rendesen...
A hétvégéről töviden! A hírekből kiemelkedett ez a szegedi történet, miszerint 5 10 éves kisvsávó megerőszakolt egy 9 éves kislányt. Nagyon sántított a történet, mindamellett ijesztő is volt. Mára talán kiderült, hogy egy "sima" (háááát...) papás-mamás játékról volt szó, a rendőrség hivatalból beszélt erőszakról, mert "a nemi szervek összeértek...". Vicc. Tragikomédia...
Ismét buli volt Katánál. Végülis nem volt rossz. Attól eltekintve, hogy egy haverom gyakorlatilag közölte velem, hogy nem tudja, hogy mit eszik rajtam egy bizonyos lány. Háát gyakorlatilag a sorok között szerencsétlen lúzer hülyegyereknek lettem titulálva. Na, de mindegy is, ez benne van a pakliban. Sőt, igazság is van benne...
Ezúttal a Zátonyba mentünk, és hát...Izé...A zene baromira nem tetszett, az egy szem jó szám alatt épp a pultál jägereztünk. Bukta...:/ :)
Vasárnap: ébredezés, józanodás, pizzarendelés. Majd pláza. Basszus, majdnem dobtam egy hátast: a pincér csajszi kérdés nélkül hozta a szokásosat: a baj csak az, hogy a kávéhoz mentes vizet szoktam inni, nem bubisat. De nem tettem szóvá: a gesztus tök jól esett! :) Amúgy a kávézóból fel akartam hívni Dórit, de sajnos nem vette fel-akkor még. Viszont a mellettem lévő asztalnál a másik Dóri, a kézislány ült. :)
A plázából átmentem a kórházba, elvileg egy új memóriakártyáért. Gyakorlatilag: beszélgettünk helyben, majd a Fehér Holló nevű objektumban kötöttem ki négy sör erejéig. Dr. House, és Vészhelyzet-rajongók dörzsölték volna a tenyerüket: van annak egy hangulata, amikor a műszakot letett ápolók pihenik ki egy nehéz nap fáradalmait. A hangulat sajátos volt, nem mondanám, hogy olyan húúú de jól éreztük volna magunkat. De nagyon örülök, hogy ott lehettem...
Este pedig Dórival beszéltünk telefonon. Utólag megnéztem: 47 percet... És köszönöm...:)
Még egy Dóri, még egy sztori: kedves volt fősulis ismerősöm, Dóri a Revita TV riportereként interjút készített Henrik barátommal, aki Nyúl nagyközség polgármestere.
Furcsa volt őket így a tévében látni... Büszke voltam rájuk... :)

Miki

Már öt éve...

Soha nem felejtünk el...

"Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!"

Vers mindenkinek 2.

Ha nem is kommentben, de sokan mondták, hogy tetszett nekik a Kosztolányi által írott vers, mellyel barátjának, Kartinthy Frigyesnek küld egy fricskát.
Újabb adalék, ugyancsak a HVG-ből...:
egy Karinthy-anagramma:

Itt pocsék a koszt, ó lány, ide zsörtölődni jár csak az ember.

Kosztolányi válasza:

Önt egy égi kar inti. Frigye sikerülni fog.

Verbális remekmű. Pihent. Kééész...:)

Vegyesfelvágott 3.

A fekete január, egyelőre így jellemezném ezt a hónapot: rosszabbnál-rosszabb hírek érnek. Ebből talán a legkisebb rossz "csak" annyi, hogy tesóm autójában jelenleg se kép, se hang, várja hazaszállítását labancéknál.
A többi dologról csak néhány gondolatot szeretnék írni:
-sokan kérdezték, miért ráz meg engem annyira más ember baja? Hát igen, talán túlreagálom a dolgokat. De az is lehet, hogy erről szól a barátság: nem üres szavakban, gesztusokban, hanem együttérzésben nyilvánul meg. Vigasztaló szavak, megértő hallgatás, mikor mire van szükség...
-hihetetlen, hogy közös élmények, poénok, sok-sok átbeszélgetett éjszaka milyen könnyen kegyetlen "zárójelbe" kerül...
-sokszor írtam már, szerintem nem utoljára: rossz egyedül nagyon, de a szerelemben is kezdek csalódni... Ezt nem tudom bővebben megfogalmazni, de nagyon el vagyok keseredve...
Jó hír is van szerencsére, de az meg egyelőre nem publikus...
Na... Akkor tegnap. Délután Pláza. Szülinapomra kaptam egy nyakláncot karkötővel, utóbbi csatja két nap után eltört. Bementem két ékszerüzletbe, ahol 1500-2000 forintért, két hét alatt raktak volna csatot az ajándék mivolta miatt nekem fontos, és amúgyis tetsző, viszont "bizsu" karkötőre. Majd betévedtem ott még egy ajándékboltba, és szerencsém volt: ott vették nekem az ajándékot, így már holnapra, ingyenesen javítják a hibát.
A farmereket is felvarrták, aztán fogorvosnál voltam. Mostani orvosom kimondottan "ügyes", abszolút fájdalommentesen kezel, de a tegnapi... Tömés után 3 órát nem ehettem, de még 4 óra múlva is alig éreztem az arcom bal felét: enni, inni, cigizni sem tudtam: egyszerűen nem éreztem semmit. Fürdéskor is vicces volt: nem csukódott a szemem, azt kittem, "kimosom" a helyéről. De most már jól vagyok...:)
Még más: 2 idényt a Chelsea-nél töltő grúz csatárt, a 30 éves, 48-szoros válogatott Rati Alekszidzét 3 évre szerződtette az ETO. A játékos édesapja halála miatti elkeseredésében 3 évet hagyott ki, majd visszatérése után fél évvel már újra az argentin Hector Cúper vezette vállogatottban találta magát. Sok sikert neki Győrben!
Tegnap este hosszú idő után végr nem aludtam el, és meg tudtam nézni a Házon kívól című műsort. És volt benne egy riport, ami belőlem nem kis lelkiismeret-furdalást váltott ki.
Egy 12 éves kislányról szólt a történet, aki húgával együtt egy ritka genetikai problémának "köszönhetően" súlyos mozgássérült. A budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon tanulója, ahol egyébként az alsó tagozatot én is végeztem. A kislány rettentően sovány, és nagyon gyenge. Tud járni, de hamar elfárad. Természetesen van "hagyományos" kerekes széke.(hmm... sokan keverik a kerekes széket a tolókocsival. A két szó között a különbség tulajdonképpen szimbolikus. A kerekes széket ugye a hátsó, vagy ritkán első keréken lévő "karikákkal", vagy elektronikusan hajtani lehet, így ÖNÁLLÓSÁGOT fejez ki. A tolókocsit pedig ugye tolják, állandó segítséget feltételez. Erre kerekes székes barátaim nagyon háklisak ám...)
Tehát van kerekes széke, amit az OEP kb. 65 ezer forint értékben támogat, de azt a kislány a szék súlya, mérete miatt nem tudja önállóan mozgatni. A neki ideális szék pedig majdnem 700 ezer (!!!) forint, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nagy duzzogva sem támogat. A kérelmeket egyfolytában visszadobják, kiegészítéseket, ilyen-olyan igazolásokat, további méltányossági adatlapokat kérnek. Olyan érzésem volt, mintha packázásaikkal a család kedvét el akarnák venni az ügy továbbvitelétől... A műsorban megszólalt Ungár Klára a szervezet helyettes vezetője is, aki ugye magyarázta a bizonyítványt, egy másik széket javasolva a családnak. Szomorú, és politikus hölgyet tekintve szánalmas látvány volt. Az apuka még így is tudott kislányával viccelni: együtt nevettek azon, hogy a néni talán megveszi nekik a hőn áhított székre a küllővédőt, ami írd és mondd 50 ezer forintba kerül...
Két dolog: a kislány 12 éves: normál esetben most kellene eldöntenie, hogy kézizni szeretne-e, vagy röplabdázni, esetleg tornázni, vagy teniszezni akar. És ehelyett... A szülők pedig soha nem tarthatnak egészséges saját gyermeket karjaikban...
Illetve: hány és hány ilyen család élhet még az országban, akiknek nem adatik meg a tévé nyilvánossága???
És hogy miért van lelkiismeret-furdalásom? Itt rinyálok olyan dolgokon, hogy például Dóri jó, hogy nem jött el velem farmert venni, mert milyen égő, meg ciki, hogy nem tudok állva öltözködni, vagy Uram bocsá' meg kellene fognom a vállát, amig meg tudok állni egyenesen, hogy az eladó felhajthassa a nadrágot... Nem vagyok normális...
Hihetetlen szerencsés vagyok, csak ezt észre is kellene vennem.

Vásárlás

Ma tulajdonképpen semmi extra. Vagyis délután vásárolni voltam: cipőt, és farmert vettem. Na, ez persze nem ért volna meg egy külön bejegyzést, ha...
Ha nem lenne ez a két dolog a fóbiám: "futómű-hibám"-ból kifolyólag elég nagy intenzitással fogyasztom a cipőket: ha egy pár csukám két hónapot kibír, már pezsgőt bontok! (hehe, újabb ok az ivásra!:)) Így egy cipő vásárlásakor elsősorban azt nézem, hogy legyen "stabil", a küllem többé-kevésbé másodlagos... És jókat szoktam kacagni, amikor a kasszánál elmondják a cipő garanciális tudnivalóit. Hja, abból én kicsúszok... A cipővásárlás kb 5 percet vett igénybe, ebbe a kiválasztás, próba, és fizetés is belefért...:)
Farmer: itt a "necc" akkor van, ha nincs a próbafülkében szék. Állva képtelen vagyok nadrágot cserélni. A próbafülkéből kiérve pedig az eladócsajok 10-ből 9-szer megjegyzik, hogy a felsőtestemhez képest vékonyak a lábaim. Ezt általában egy meglepődést kifejező "Nem mondod?"-dal szoktam nyugtázni... Dórit szerettem volna elhívni, hogy segítsen nadrágot választani, de a fentiek miatt elvetettem saját ötletemet...
Amúgy minden oké volt: szék volt, az eladólány is korrektnek bizonyult, vettem is nadrágot.
Kettőt. Vagyis az egyiket Anyutól kaptam szülinapomra...:)

F1-prezentációk

Íme az idei BMW, Renault, és -még átmeneti festéssel- a Williams-Toyota!

Kulcsi

2005. január 19. Szombathelyi kollégiumi szobámban tanulgatok. Tesóm küld egy smst: voldog születésnapot kíván. Majd hirtelen küld ugyanő még egyet: nem akarja ugyanabban az üzenetben megírni, hogy meghalt Kulcsár Anita...

Igen, az akkor a Dunaferrben szereplő, előtte többek között az ETO-ban és a Cornexiben megforduló válogatott kézilabdázónő edzésre menet halálos autóbalesetet szenvedett. A 24. születésnapomon.

Azóta minden egyes szülinapom egy évforduló. És az ünnep mellett emlékezés.

Anitára, góljaira, mosolyára...

Huszonnyolc

Na...Ezt is elértük... Ma van a 28. születésnapom. Ez valahol szörnyű. Már tényleg nem mondhatom, hogy a 20, vagy a 25 van közelebb, vészesen közeleg az a bizonyos harmadik X.

Már lehet, hogy írtam: sokminden kimaradt az életemből, sokm érdekes dolog viszont megtörtént velem, összességében nem panaszkodom...

Egyik ismerősöm mondta, hogy ne legyek pesszimista, becsüljem meg azt, ami van. Hát igen: bár mozgássérült vagyok, segédeszközt nem használok, sok barát, érdekes/értékes ember vesz körül, ennek nagyon örülök.

Amikor születtem, újra kellett engem éleszteni, és szedtek már ki totálkáros Trabantból is. Tehát: nincsenek véletlenek...:)

Hm...Január 19: egy napon többek között James Watt-tal, a ma élő emberek közül pedig nagy hirtelen Jenson Button jut eszembe, aki egy évvel idősebb nálam, és már 2000 óta a Forma-1-ben versenyez, talán idén is marad.

28: gondolkodtam, hogy miért olyan "érdekes" nekem ez a szám. Aztán rájöttem: annak idején 1987-től 1992-ig Pestre jártam suliba, a Mozgásjavító Általános Iskolába. És ott nem jelünk volt, hanem számunk. A ruháimba, törölközőbe, egyebekbe volt bevarrva/írva a 28-as szám... Még mindig van G. Gábor 28 feliratú kispárna-huzatom.

Csak ma már egész mást jelent...

Amúgy meg...

Amúgy tegnap ETO-meccsen voltam, a Nyitra elleni előkészületi meccsen. 4-0-ra nyertünk. Gondot okoz számomra, hogy a leigazolt/próbajátékon lévő játékosok nevét képtelen vagyok megjegyezni.
Csak az nyugtat meg, hogy ez (biztos forrásból tudom) még a csapattársaknak sem sikerül maradéktalanul. Mert hát van észt, grúz, szerb, macedón származású bolgár... Hát, érdekes lesz...:) Akkor is Hajrá, ETO!!!
A műtét kapcsán eszembe jutott még egy "bonyodalom": február 27-én műtenek, másnap kiengednek, és aznap este már ETO-Hali... Ami a tavaszi szezon első meccse, és úgy néz ki, kimarad az életemből... Hosszú idő után az első hazai bajnoki nélkülem... És már most idegesít...:/

Sex and the city

Hosszas előkészületek, és ráhangolódás után tegnap este megnéztem a Szex és New York című filmet. A sorozat teljesen kimaradt az életemből, de a filmet meg akartam nézni. Sokan mondták, hogy "csajos" film, de ez annyira nem érdekel...

A címmel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy eddig a szex, és New York is kimaradt az életemből. A dolgok jelen állása szerint előbb fogom látni a World Trade Center emlékhelyét élőben, mint szexelni... Na mindegy... Hm... Sokan mondták, hogy túlzottan megnyílok itteni irományaimban. Ez van. Hol máshol? Ja, meg hogy nagyon (ön)irónikus vagyok. Vallom, anélkül nem megy. Ha meg ironizálni akarok, magamnak mindig "kéznél vagyok", mármint irónia szempontjából...;)

A filmről: tetszett. Érdekes volt, aféle "agypihentető limonádé".

Ha tanulságot próbálok levonni, talán kettő van: az egyik (és itt a kommunikációs szakember azért kibújik belőlem...:)) , hogy ha bármi konfliktus, vita, félreértés van, azt mindig meg kell beszélni. Legyen szó párkapcsolatról, barátságról, munkahelyi konfliktusról...

A másik: ilyen-olyan kerülőutakon, de mindenki megtalálja a maga "másik felét", boldogságát, és eljön a happy end...

De abban azért nem vagyok annyira biztos, hogy az életben így működnek a dolgok...

Sport- un peu...:)

Haladjunk szép sorjában! Ahogy már írtam róla, bemutatták az idei Forma-1-es Ferrarit. A prezentáció kapcsán olvastam egy érdekes mellékszálat: amikor Massa megtette az első köröket az autóval, az egész stáb, tesztpilótástul-Schumistól feszülten figyelte. Egy kivétellel: Kimi Räikkönen a tesztpálya parkolójában töltötte az időt: alvással. Nagyon szimpatikus számomra a finn fiatalember. Az utolsó klasszikus vagány a Forma-1-ben: ha versenygépben ül, gyors akar lenni, a lehető leggyorsabb. De azon kívül csak akkor foglalkozik Forma-1-el, amikor muszáj: szponzori rendezvények, tesztek, stb. De a kötelezőnél egy másodperccel se többet. Ha úgy érzi, elvégezte dolgát, elutazik bulizni, jó kis finn vodkát inni, vagy éppen James Hunt álnéven motoros szán-versenyt nyerni. Érzelmeket lehetetlen leolvasni az arcáról: az Iceman becenév nem véletlen. :) (a mellékelt kép semmiképpen sem szerencsés, viszont nagyon jellemző Kimire...:)

Az említett parkolói alvást Stefano Domenicali a következőkkel reagálta le: "Azzal jobban meglepett volna, ha a téli szünetben folyékonyan megtanul olaszul." És ebben minden benne van... Go, Kimi! :)

És végül következzen a két legújabb Forma-1-es gép:A Toyota, illetve a McLaren-Mercedes idei autója:

710

Barátunk a garázsában matat valamit. Az "egyszeri nő" (aki tehát nem szőke ugyebár!) odalép hozzá. Elhagyta autójáról a 710-es alkatrészt-meséli. És a családi béke megőrzése érdekében nem akar anélkül hazamenni.
A fiatalember hosszas kérdezősködés után sem jön rá, mi a csoda lehet az a bizonyos 710-es alkatrész, így megkéri a hölgyet, mutassa meg a garázsban parkoló autón.
Íme: :)))

Extrém sport

Végül aztán elindultam dolgozni. A buszon még vidám volt a történet: a biztonságot nyújtó Ikarus rejtekéből néztem a járdán csúszkáló, botorkáló embereket. Na, de aztán le kellett szállni. Munkahelyemhez egy viszonylag hosszú, elég kis forgalmú út vezet, sót a járda nem nagyon látott. Egy kolléganő szerencsére velem volt, tartottuk egymásban a lelket. Vagyis inkább ő bennem...:)
Aztán a tükörsima jégre érve az úton megjelent Attila munkatársam, és igen: a villanó féklámpa jelezte, észrevett minket. Így aztán gond nélkül beértem szeretett cégemhez, de ott bent a járda...:S Huh... Attilával karonfogva csúsztam át rajta. Bungee jumping, quad, és jet ski egyben. Kemény volt: félelmetes...
A hazaút sima ügy. És holnap péntek...:)

Séfi Évi: kéretik vigyázni magadra a messzi Amerikában! És majd életjelet kérek!!! :)

Jégkorszak

Beköszöntött... És ez most nem vidám...

Amit el tudsz képzelni: ónos eső jég, és nagyon-nagyon hideg...

Érdekes egy munkanap volt. Az odaút teljesen problémamentes volt. Az első ciginél, 9 óra körül, már éreztem, hogy gond lesz... A hamutartót csak amolyan "Michael Jackson"-koreográfiával voltam képes megközelíteni. Vicces volt...:)

Egész nap a híreket hallgattuk, mennek-e a buszok, a városban-e, meg azon kívül... És persze céges busz: úgy volt, hogy nem megy, aztán szerencsére mégis elindították. Bevitt a vidékibe, majd a 14-essel jöttem haza. ahogy a Forma-1-ben mondják, "látványos versenyzéssel", kisebb borulásokkal, de hazaértem....:)

Legnagyobb: már majdnem hazaértem, a kisboltból kifelé jövet belerúgtam a kinti hamutartóba, szemetesbe, vagy mibe... Reflexből utána kaptam. Nem is dőlt el, én viszont olyan tanyáltam, mint az ólajtó, persze a vállam is megrándult. Utána felálltam, majd a röhögés miatt (hogy ilyen hülyén sikerült padlózni) újabb tanyálás következett...

Most jól vagyok, csak a vállam fáj picit... :S

Éjjel hó, meg ónos eső... :(

Egy kolléga jár kocsival, sajna nem tudom a számát... Dobok neki egy emilt, hogy értem tud-e reggel jönni, mert nem merek busszal/gyalog nekivágni... A sérvműtétre készülök, csonttörés nem hiányozna...

Ja: majd egy vicces komoly téma lesz, de most nem állok neki... :) :(

Az első nap, a másik Dóri, meg az új Ferrari

Ma dolgoztam idén először. Jó volt újra a kollégák között lenni, hiányoztak már. Hogy stílusos legyek, a forma egyelőre idény eleji, de hát ez azért csak belefér így az elején. Ma is leléptem fél 3-kor, de nem a pihenésé volt a főszerep, a Kozma házaspárnál voltam, német nyelvű álláshirdetéseket fordítottunk, és hát hulla vagyok. Na mindegy, most már pihi van... :)

Nem mutattak viszont idény eleji formát a Győri Audi ETO KC kézislányai: 35-20-ra mosták le a pályáról a Szkopje csapatát úgy, hogy Görbicz Anita nem lépett pályára. Nagy örömömre Deáki Dóri (tehát nem a sokat emlegetett egyik Dóri, hanem a másik) négy gólt szerzett. Dóri egyébként Fanni osztálytársa. És még egy-két éve, mikor Fanni mesélte, hogy van egy ETO-s kézis osztálytársnője, kapásból megkérdeztem, hogy csak nem a Deáki? Huh, de baromi okosnak tűntem, pedig csak ő volt az egyetlen utánpótláskorú játékos, akinek ismertem a nevét, így könnyű volt telibe trafálni. :) Dórit, mármint a kis Dekát néha látom a 14-es buszon, de ha ő ott van, megkukulok... :) Pedig Fanni szerint ez a Dóri sem harap... :)

És a F1-rajongóknak egy jó hír: itt az új Ferrari! (ld. kép, nyilván azt, amelyiken nem Dóri van!). Az autó a keresztségben az F60-as nevet kapni, utalva a Scuderia 60. Forma-1-es szezonjára. Hm... Nem vagyok tőle elájulva, de ezen már túl jutottam. A lényeg: Hamilton előtt kell végeznie.

Oszt' jó napot!