Ismeretlen ismerős

Vasárnap a poszt megírása után pihiztem, fürödtem, hambit ettem, HVG-ket olvastam, tévéztem, és aludtam. És ezeket a fontos információkat mind-mind elintézhettem volna a "nem történt semmi érdemleges"-formulával.:)

---

Hétfő. Elalvás előtt elfelejtettem beprogramozni a tévét, így aztán nem kapcsolt ki. Emiatt elég hülyén ébredtem, ment valami régi magyar film az M3-on, a hülyébbik fajtából, valami borzalmasan ideglelős zene mellett a "halálom után is kisérteni foglak"-szöveget hallottam, nem csoda, hogy kis híján összefostam a bokámat. De szerencsére nem történt baleset, és még visszaaludnom is sikerült. 

Meló. Elbúcsúztattuk egy kedves kollégámat, aki a blogon régebben viszonylag sokat szerepelt tanult kolléga fedőnéven. Nincsenek véletlenek. 

Fantasztikus humorú, jó arc emberkét ismertem meg benne -és ezt nem azért írom, mert tudom, hogy olvassa...:P -, és a legolvasottabb blogbejegyzést is neki köszönhetem, ugyanis az ő javaslatára dolgoztam fel a tevepata témakörét...:D

Meló után hazatérve megittam egy kávét, majd tesómmal elmentünk az Árkádba. Életemben először kajáltam a KFC-ben, nekem határozottan bejött. 

Aztán a Hervisben vettem egy rózsaszín baseballsapkát-de erről majd később...:)

Közepes bevásárlás a Lidlben, hosszú lenne leírni, de ismét bebizonyosodott, hogy tesómmal rokonok vagyunk, tud hasonlóan szórakozott lenni, mint én.:)

Hazatérve kerestem a bőrkabátom cipzárját-az nem lett meg. Meg a kapunyitót-az meglett.:) Picit beszélgettünk még lakótársammal is, aztán tesóm távozott. 

Még szombaton egy kedves jóbarátom megosztotta József Attila Kopogtatás nélkül című versét facén, és én hamarosan ráakadtam a Muri Enikő által előadott megzenésített változatra is. (Nem kizárt, hogy ebből a versből kiindulva egy újabb csajosposzt-különkiadással jelentkezem hamarosan, mert ihletet kaptam kérem szépen. De ezt még azért megfontolom.)

Innen már csak egy újabb kattintás volt ez a csodaszép zene. Amit kb. a megosztás pillanatában lájkolt egy kollegina, aki amúgy minden Ákos-számot lájkolni szokott nálam. Ezt meg is említettem neki privát üzenetben, kicsit elbeszélgettünk ebből kiindulva. 

A dal egyébként szövegével, klipjének "minimál", egyszerűségében nagyszerű hangulatával engem teljesen magával ragadott. Nem is beszélve arról, hogy eredetiben Udvaros Dorottya énekli a számot, de a Muri Enikő-féle változat simán felülmúlja, a lány hangja "viszi" az egész dalt-már amennyire én értek hozzá. 

 

Kedd. Ha a tegnapi nap nem lett volna egy csudijó nap, talán ma nem posztolnék. De az lett. Minden egyes percével.:)

Virtuális élettársammal nem nagyon szoktunk érzelmekről beszélgetni. Nem rajzolunk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy így meg úgy szeretjük egymást. De mindent meg tudunk egymással beszélni, ha bármi kapcsán tanácsot kérünk egymástól, azt meghallgatjuk, és igyekszünk is betartani. A tőle hallott "Ahol humor van, ott minden van"-mondat pedig afféle ars poeticám lett. Vagy mim.:)

Mindezek okán nem volt kérdés, hogy a szemüvegéhez ígért rózsaszín baseballsapkát megkapja tőlem, amit reggel oda is adtam neki. Meglepődött, többszörösen megköszönte, azt csak remélni tudom, hogy tetszik is neki.:)

Azt terveztem, hogy meló után írok egy egykori teleshopos kolleginának, hogy valamikor összefuthatnánk egy kávéra. És ő írt rám napközben, hogy összefuthatnánk jövő héten egy kávéra. Ezen fellelkesedve visszaírtam, hogy találkozzunk aznap délután. Szerencsére ráért.:)

Mókás, hogy pont tegnap délelőtt kérdeztem kolleginától, hogy hisz-e a telepátiában, a vonzás törvényében, ismeri-e a Titok című könyvet.... Erre ez történik...:)

Még délelőtt melóügyben le kellett mennem az egyik részlegre, számomra új volt, hogy meósainknak ott külön irodája van. Útközben szólt a fent említett egyik lány, hogy egész nap a Botladozva című számot dúdolja. Én meg egész nap azt hallgattam.:D

Megtaláltam a keresett kolléganőt, meg is beszéltük a megbeszélnivalót, de valahogy spontán módon kitört rajtam a röhögőgörcs.:) Szerencsére hamar sikerült elállítani...:) Csak pár párcet töltöttem az objektumban, de még a két bejegyzéssel fentebb említett lány is megjelent. Telepátia? Még az is lehet.:)

Meló végeztével a buszraindulás előtt elszívtam még egy cigit. Amikor mondtam kolléganőmnek, hogy az ETO Parkba megyek, mondta, hogy köszönjek be a másik lányának, mert ott dolgozik egy üzletben. Azért másik, mert az egyiket ismerem, nálunk dolgozik.:) Még gondoltam is rá, hogy hülyén venné ki magát, hogy bemegyek, és közlöm, hogy "Helló, egy helyen dolgozom tesóddal meg anyukáddal!" 

Aztán... Aztán jött egy olyan csavar a történetbe, hogy zárva találtam a kávézót, ahova a találkozót megbeszéltük. 

Így aztán tényleg bementem a lányhoz, megkérdeztem, van-e nyitva valamiféle vendéglátóipari egység. 

Hát, mit ne mondjak, nézett egy nagyot, amikor a "Segíthetek?" kérdésére a nevén szólítva válaszoltam, hogy "Igen, de nem úgy, ahogy gondolod..." mondattal válaszoltam.:) Persze elmagyaráztam a dolgot, de bemutatkozni elfelejtettem.:) 

Amikor mondtam neki, hogy láttam már a 14-esen, és ezt meg is írtam a tesójának, közölte, hogy akkor én vagyok a Gábor. Ekkor pedig én néztem nagyot.:D

Le is ültem kicsit, beszélgettünk, amíg ismerősöm megérkezett. Külsőre is hasonlít tesójára, stílusra is, szóval olyan volt, mintha rég ismerném. Egy kicsit.:)

Nem tudom, ez leírva mennyire jött át, de átélve hatalmas poén volt.:)

És nem, nem jelöltem be facebookon...:D

Közben megérkezett az ismerősöm is, találtunk nyitva egy másik kávézót, bár nem voltunk tőle elragadtatva. 

Jó sokat dumáltunk, mivel elég régen találkoztunk, volt mit elmesélni, megbeszélni.:)

És kaptam egy meghívót is. Nem egy torrent-oldalra..:)

Hazatérve pihentem, kajáltam, fürödtem, olvastam, szóval levezettem.:)

---

Ma tesóm megtalálta a kocsiban a cipzár kocsiját, úgyhogy örültem.:)

Apánkkal is beszéltem, tök normális volt, meglepett.

Szép idő, jó kedv, gyorsan eltelt a nap. 

A melós para nem para. Csak kibélyegzésig...:D

Voltam cigiért, újságért, aztán hazajöttem. 

Holnap német, péntekre még semmi.

Hétvégén lesz Forma-1, meg idegenben játszik az ETO, de azt nem tudom, hogy mikor, és hogy adja-e a tévé. 

Emellett igen jó volna takarítani, meg napi egy posztot megírni. Azon kívül aludni fogok.:)

Jövő héten pedig keresztelő.:)

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Nem tudok címet adni. Tényleg.

Múlt héten vasárnap a "rendes" bejegyzés megírása után már semmi említésre méltó dolog nem történt. Pihentem, olvastam, tévéztem. 

---

Hétfő. Folytattam a döglést, és megírtam az előző posztot, egyfajta különkiadást. Fura. Mármint... Nem volt egyszerű megírni, volt olyan pont, ahol szünetet kellett tartanom, mert nem tudtam, hogy érek a végére. De azért csak megoldottam, és szerintem egész kerek írás lett, még úgy is, ha pár dolgot kifelejtettem belőle.:)

A lány megköszönte, jól esett neki... Ennek nagyon örülök, nekem pedig jó volt "kiírnom magamból" a dolgot.:) 

Egyébként a héten is volt több olyan dolog, hogy úgy mondta el a véleményét, ahogy csak nagyon kevés ember tudja. Na, ez így misztikusan hangzik.:)

Este főtt tojást főztem a vacsorához, még sosem voltam vele ennyire elégedett.:)

---

Kedd. Meló 3-ig, aztán posta. Pöttyet leesett az állam, hogy utánam egy kolléganőm következett a sorban...:D

Napközben szólt tesóm, hogy éppen itt volt, amikor jött a gázóraleolvasó, szóval nem kell vele időpontot egyeztetnem. A postaládába viszont dobott be értesítőt. Úgyhogy felhívtam, de jó fej volt, hamar eloszlattuk a félreértést. 

Ahogy ott pötyögök, eszembe jutott, hogy a kéményseprőt viszont baromira elfelejtettem felhívni. Mondjuk ama bizonyos fürdőszobatűz óta nincs is kémény, amit ellenőrizni kellene...:D

Este messengeren irkáltam, no meg egy kedves ismerősöm, a meseírással foglalkozó Erika rádióinterjúját hallgattam meg. Tetszett.:)

---

Szerda. Meló után egy kollegina eldobott a plázáig, ahonnan a 14-essel elmentem a Fa Kocsmához, vettem cigit meg újságot. 

Aztán jött Bandi, és elvitte a sört, közben bevásároltunk Lidlben, hazatérve meg beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Ezután pár levezető sör következett, meg hambi, így gond nélkül felkeltem reggel.:)

---

Csütörtök. Szóval gond nélkül felkeltem reggel. Úgy volt, hogy kimegyek Tétre babázni, de nem mentem, mert bujkált bennem egy kisebb megfázás-szerűség, nem akartam ráragasztani a picurra...

Hazatérve pihi, viber, messengern, relax. 

---

Péntek. Heh... Az utóbbi időszak legjobb munkanapja volt. Szép idő, jókedv, poénkodások... Legalább négy-öt olyan apró momentum volt, ami egyenként is feldobta a napomat, köszönet érte.:) Meló után Holló. Harcsi, kávé, lottó, tippmix. 

Aztán pláza. A CBA-ban összefutottam egy egykori általános iskolás osztálytársammal, aki... Aki nem volt ott az osztálytalálkozón. És elég rendesen odabökött a témában, aminek az okát nem tudtam hová tenni. Na mindegy...

Ja, és vettem Bandi barátomnak marcipános Milkát. A plázában. Mert volt. Tényleg.:)

Hazatérve toltunk Harcsival még egy kávét, meg persze beszélgettünk az élet nagy dolgairól, ahogy ilyenkor lenni szokott. 

---

Szombat. Felkeltem Forma-1 időmérőt nézni, bár túl sok értelme nem volt. 

Aztán mostam is, meg jött kollegina a kupakokért. Le tudtam vinni egyedül két szemeteszsáknyit úgy, hogy nem szakadt el, és össze sem törtem magam a lépcsőn... És felemás cipőben mentem le. Pedig elvileg a kollegina szőke, nem pedig én...XD

Ebéd húsvéti hambi a Don Pepéből, big lájk.:)

Utána jól bealudtam... A kéziscsajok BL-meccséből nem sokat láttam. X és kiesés lett a vége, így két tippmix-szelvényem is bukott. AZ egyiken győzelemre, a másikon egyenesen a továbbjutásra fogadtam...:D

Aztán meccs. Mármint foci. Megdobogtatta a szívemet, hogy Kriszti az ország másik végéről tudta, hogy a Nyíregyháza lesz az ellenfél.:)

Az első félidő igen-igen gyenge volt, 2-0-ra vezettek a nyírségiek. A második már rendben volt, sikerült az egyenlítés, de a 95 percben a vendégek begyötörték a győztes gólt. 

Elkeserítő... Meg Miriuta nyilakozata is. A menedzserek kezdik megkörnyékezni játékosainkat, akik így aztán fejben még annyira sincsenek rendben, mint amennyire lehetnének. Nem sok jóra számítok, gyűlnek a dögkeselyűk...:/

Meccs után a stadionból kiérve leültem a legalsó lépcsőre, hogy hazaindulás előtt elszívjak egy cigit. Nagy meglepetésemre hárman is odajöttek megkérdezni, hogy minden rendben van-e, ugye nem estem el... Nagyon jól esett, igen rendesek voltak. 

A költészet napja alkalmából a buszmegállónál a kerítésre posztolt verseket találtam, párat el is olvastam, amennyire a fényviszonyok megengedték. Na meg a vesém...XD

Hazatérve levezető sörök, nem írom le mennyi...:)

Közben messenger, szóval gyakorlatilag megint nem ittam egyedül...:D

Hajnali 1 magasságában meg nekiálltam pesztós melegszendvicset sütni. Szerencsére nem történt baleset.:)

---

Ma. Forma-1 Kínai Nagydíj, Hamilton-győzelem. Mérhetetlenül unalmas... 

Aztán döglés, ebédre bundás kenyér, délután kb. 3 óra alvás. olvasás, döglés. 

Ma még vacsi, fürdés, aztán folytatom a döglést.:)

Jövő hét? Holnap tesós nap, lesz német is, meg még valami rémlik, csak most nem jut eszembe.:)

Majd mindenképpen elmesélem. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szösszenetek egy évfordulóra

Prológus

Most egy rendhagyó írás következik, ami kivételesen nem elsősorban rólam szól. Vagy nem csak rólam szól. Ennek megfelelően kértem a "főszereplő" hozzájárulását az íráshoz, tehát semmi olyan nem lesz benne, amit neki ne mondtam volna már el. 

Nem sok embernek szoktam mesélni róla, majd talán az is kiderül, hogy miért. 

Ha tudod ki ő, tudod; ha sejted ki ő, sejted, arra kérlek, hogy ne találgass!;)

---

I.

Tegnap volt egy éve, hogy ezt kiírtam facebookra. Annyi a történet, hogy egy-két cimborával a Dreher sörözőben megnéztük a Debrecen-ETO meccset. A szünetben kimentem cigizni, és szokásomhoz híven facebookoztam közben. A hírfolyamban megakadt a szemem egy kolléganőm fényképén. És mivel szép volt az idő, jó volt a kedvem, a sör is jól fogyott, nem láttam akadályát, hogy ezt megosszam a külvilággal. Utána többen megkérdezték üzenetben, sőt napokkal később személyesen is, hogy ki a "szerencsés" kiválasztott. 

De mit is írtam erről akkoriban itt a blogon? 

"Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"

Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam. 

De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D"

A meccs vége egyébként 2-2 lett, így jobb gólkülönbséggel a Loki lett a bajnok.

 

II. 

Húsvét hétfőn, természetesen nem napra pontosan egy évvel ezelőtt, -akkor április 21-ére esett-, konyhában ücsörögtem, és húsvéti locsolkodást tartottam. A torkomat öntöztem sörikével. Igen, közben cigi, mp3, facebook. 

Megosztottam Tibi atya egy húsvéthoz kapcsolódó, igencsak szexista posztját. Még én is durvának tartottam, agyaltam is rajta, hogy nem fognak-e kiakadni miatta a zemberek. 

Nem akadtak ki, és a lány lájkolta. Ezen meglepődtem, nem volt egy kimondottan csajos poén, ezt szóvá is tettem neki privát üzenetben. Válaszolt, szó szót követett, órákon át csevegtünk. 

Aznap este úgy feküdtem le, hogy egy tök jót beszélgettem egy helyes lánnyal, eszembe sem jutott, hogy ezt folytatni fogjuk-e, avagy nem. 

 

III. 

Szerintem nem pont másnap, hanem talán a következő hétvégén kaptam tőle egy üzenetet, hogy hogy telik a napom. Én a valóságnak megfelelően leírtam, hogy a 14-es buszon ülök, útban a pláza felé. Erre közölte velem, hogy én egy plázapicsa vagyok. Na, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy kíváncsi vagyok rá, meg szeretném ismerni.:)

 

IV. 

Már meséltem, hogy az Életrevalók című francia vígjáték eredeti címe Les intouchables, azaz az érinthetetlenek. 

Engem úgy igazából lányok nők nem igazán szoktak zrikálni, oltogatni. Ő szokott. És ez jó. Korábban azt mondtam neki, hogy kicsit ő olyan nekem, mint a filmben a néger srác a főszereplőnek. De akkor még nem ismerte a filmet.:) 

A filmet odaadtam neki, megnézte, tetszett neki. Ma pedig már nem érzem "segítőmnek", mert ez afféle "alárendeltséget" jelentene. 

 

V.

Máig érzem az orromban a citromos tea ízét, amit akkor nyeltem félre, amikor ezt a képet átküldte nekem, visítottam a röhögéstől. Volt, hogy mutattam valakinek a képet, és azt mondta, hogy elég nagy taplóság nekem ilyen képet küldeni. Nem tudom, nekem tetszett. 

Egyébként amikor például egy lépcsőn mentünk, megkérdezte tőlem, hogy hogyan tud segíteni. Majd megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy megkérdezte. Amikor pedig együtt kajáltunk, kifizette, elvitte a saját kajáját, és közben visszaszólt, hogy jön vissza az enyémért. Az ember evolúciósan úgy van beállítva, hogy a pasi az "erősebbik nem". Egy magamfajta fogyatékos pasi számára ez elég nagy problémát szokott lenni egy ép nő esetében, de előtte "merek" béna lenni. De ez nem volt mindig így, emlékszem, az is hetekbe telt, mire először oda mertem hozzá menni személyesen. De szerencsére nem harapott.:)

 

VI.

Számomra két nagyon fontos dolog a humor és a zene. Nem sok olyan embert ismerek, aki így meg tud nevettetni, mint ő, fergeteges poénjai vannak.:)

Zenei ízlésünkben pedig tesómat és egy-két barátunkat leszámítva nem ismertem korábban senkit, akivel ennyi átfedés lenne. Ennek szerintem megvan a prózai magyarázata, de ezt inkább megtartom magamnak.:)

 

VII. 

Egy ünnepnapon ismertünk meg egymással.

Emellett két ünnep is volt az elmúlt egy évben, amit sikerült még szebbé varázsolnia. 

Az egyik a karácsony. Meséltem már, hogy ez Anyu halála óta nem nagyon akar nálam működni. Aztán ő karácsony előtt pár nappal megkérdezte, mik a kedvenc karácsonyi zenéim. Aztán előkerültek a régi "karácsonyfa-díszítős" dalok a Neotontól a Dolly Rollig, Delhusa Gjontól a TNT-ig. Valahogy meg is jött a hangulatom, amire már elég régen volt példa. 

A másik pedig a születésnapom. Napokkal előtte megkérdezte, hogy milyen könyveket szeretek olvasni. Persze kezdtem gyanakodni, aztán szülinapom előtti este írt, hogy menjek majd oda hozzá, szeretne adni egy kis apróságot. 

Hittem neki, így könyvre nem gondoltam. Egy könyv nem apróság, évek múlva is elővehetem a polcról, ő fog róla eszenbe jutni. Ráadásul egy rá igencsak jellemző mókás könyvvel lepett meg. Khm... Jó, ezt mondjuk szerintem itt most meséltem el kb. harmadszor..:)

 

VIII.

Az éjszakába nyúló beszélgetések, irkálások. Amikor még 10 percet leülök a gép elé, aztán majd' két óra lesz belőle. 

Rögtönöztünk már így online házibulit, de néztünk magyar népmeséket is. Szokatlan dolgok ezek nekem, na..:)

 

IX.

Volt, hogy jópár hétig nem beszéltünk egymással. Persze, hogy szarul esett, emésztettem magam rendesen. 

Próbáltam "erős" lenni, nem kerestem őt, aztán egy fotóját látva győzött a kíváncsiság, és az, hogy hiányzott. 

Megbeszéltük a dolgot, elnézést kért, megígérte, hogy ilyen többet nem fordul elő. És ha lehet, azóta valahogy még bensőségesebb a kapcsolatunk. 

X. 

Nincs még egy ember az életemben, akivel ennyi közös dalunk, közös poénunk lenne, mint ő. Közös titkok, melyek titkok maradnak, anélkül, hogy meg kéne kérni a másikat, hogy "légyszinemonddelsenkinek". 

XI. 

Számomra az is teljességgel szokatlan, hogy emlékszik hónapokkal ezelőtt mondott félmondataimra, legyen az egy poén, vagy egy ruhája, amit korábban megdicsértem. Legyen az akár egy mezei szabadidőruha.:)

De az sem fordult velem még elő soha az életben, hogy valaki megkérdezze, hogy melyik ruhát vegye fel egy buliban. 

Aztán közölje, hogy végül mégsem azt választotta, amit én, az anyai jótanács felülírta.:)

XII. 

"Büszke vagyok rád"-írtam neki. Mert büszke vagyok rá. Ahogy az élet dolgaihoz hozzááll, ahogy azokról gondolkodik. Ahogy akár a saját gondjaimról is el tudja vonni a figyelmemet. 

Nem hiszem, hogy sok embernek mondtam már ezt. És az is furcsa, hogy ezt furcsa leírni...:)

XIII. 

Érzek köztünk valamiféle "köteléket", amit más kapcsán még soha sem. A telepatikus találkozások, a megérzések, ahogy egy félmondattal rendet tud tenni a fejemben... Amikor levakarhatatlan vigyorral a képemen megyek vissza az irodába, és nem tudom elmagyarázni, minek örülök...:)

 

XIV. 

Ehh... A tizennegyedik állomás. Mint a keresztúton. Ha már egyszer húsvét van. Tudom, hogy ő soha nem lesz a párom. Nagyon nagy köztünk a korkülönbség, a családunkban jellemző misztikus évszámot is bőven meghaladja. Meg aztán mellé azért egy nálam pörgősebb, vagányabb pasi való.

Én is érzem, többen mondták, hogy jó hatással van rám, amióta jelen van az életemben, valamennyire nyíltabb, vagányabb lettem. 

Tudom, 34 éves fejjel már előbbre kellene tartani, több egykori osztálytársamnak, csoporttársamnak már családja, gyermekei vannak. 

Mellette/vele/általa megéreztem "kicsiben", hogy milyen érzés kapni valakitől, és remélhetőleg én is tudtam adni neki valami maradandót. 

Már kezdek hinni benne, hogy mindenkinek megvan a maga útja, aminek a végén majd valamilyen formában célba ér. 

A "magam szintjén" -és ezt most minden irónia nélkül írom- boldog vagyok. És neki ebben nagy része van. 

 

Epilógus

Nem vagyok benne biztos, hogy átjön az írásban, amit meg szerettem volna fogalmazni. Legfőképpen köszönetet szerettem volna mondani egy lánynak ezért az egy évért, mindazért, amit kaptam tőle. Mondom, remélem azért ő is kapott tőlem valamit. 

Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle. 

Ünnep falun

Szerdán a bejegyzés megírása után főképp pihi volt a program, meg két kedves ismerősömmel beszélgettem messengeren, elég rossz passzban voltam, lelket öntöttek belém. Köszönet érte.:)

---

Csütörtök. Nem vagyok jó az emberi játszmákban. Nem szeretek haragudni, durcizni, veszekedni, stb. 

Néha az élet egészen furcsa dolgokat produkál. Az előző bejegyzésben meséltem valakiről, akivel korábban jóban voltunk, de mára valahogy "elmentünk egymás mellett", és már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Csütörtökön egy melós téma után váratlanul egyéb dolgok is szóba kerültek, beszélgettünk, ha nem is úgy, mint régen, de majdnem... Azt is megkérdezte, hogy ugye nem szűnik meg a blog, nem hitte el, amikor kiírtam...

Délután kicsit sűrű volt a program, németeztünk, aztán Harcsi barátommal a Laposra mentünk, beszélgettünk, kajáltunk, megünnepeltük a visszatérését. Szigorúan alkoholmentesen, természetesen.:)

Este 8 tájékán értünk haza, még egy kávét megittunk, de viszonylag időben sikerült lefeküdni, és elaludni.:)

---

Péntek. Kész szerencse, hogy olyan fél 4 körül ki kellett mennem vécére. Már nem feküdtem vissza, így sikerült időben felkelni is. Szerintem kb. csak így sikerülhetett.:)

Délelőtt beszélgettünk kolleginával, és megemlítettem neki, hogy tőlem szerintem már várják az emberek facén a poént, a hülyeséget, ezzel magyarázom, hogy ami másnál 1-2 lájkot kap, azt nálam kétszámjegyű emberke lájkolja. Nem, itt nem a lájkvadászatról van szó. Hanem arról, hogy valami másnál miért kisebb poén... Szerintem simán csak jó humorú jó fej ismerőseim vannak.:)

Erre valami olyasmit válaszolt, hogy nekem mindig jó kedvem van. Jó volt ezt hallani, még ha természetesen nem is igaz, azért természetesen törekszem rá.:)

Ja: kaptam húsvéti sütit a fentebb említett lánytól. És az nem lepett meg, hogy meg lettem interjúvolva, hogy én kaptam-e tőle húsvéti sütit... Bizonyára nagyon fontos információ volt.:)

Meló után Árkád. Apámnak kerestem kültéri hőmérőt, de nem találtam. Aztán húsvéti nagybevásárlás a Sparban. Szinte hihetetlen, de volt üres kassza.. Mármint pénztárosnő volt, csak egy vevő sem volt nála, rögtön sorra kerültem..:)

Aztán egy gimis osztálytársam jött értem, hazadobott, és kicsit beszélgettünk. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni, megbeszélni az élet nagy dolgait. És egy üveg pezsgőt is kaptam, a kis Mark tiszteletére.:)

Meséltem neki arról a lányról, aki írt nekem névnapom alkalmából. Azt mondta, hogy annyira nem lepődik meg ezen, mert én vagyok az, aki a koleszban mindenkit ismert, és akit sokan szerettek. Tényleg nem fényezni akarom magam, hogy ilyeneket leírok, de jól esik ilyet hallani. 

Aztán pihi volt. 

---

Szombat. Döglés, lottó-tippmix, aztán ETO-meccs. 1-1-es döntetlent játszottunk a Kecskemét ellen egy olyan meccsen, ahol az első 20 perc után gólokkal kellett volna vezetnünk. Mindegy.. Vagyis nem, de ilyen körülmények között szakmáról beszélni. 

A kormány egyébként nemzetstratégiai fontosságú szervezetté minősítette a Győri ETO FC Kft-t. Ez azt jelenti, hogy az esetleges új tulaj pályázat nélkül, meghívásos alapon érkezhet. 

Hogy mi ETO-sok örülünk-e a hírnek, abban annyira nem vagyok biztos. De a rivális csapatok szurkolói a netes fórumok tanúsága alapján már most utálnak minket.

Este pedig a kéziscsajok játszottak, és 6 góllal kikaptak Szkopjéban BL-negyeddöntőben. A helyzet így a visszavágó előtt szar, de nem reménytelen. 

Viszont amit egyes szurkolók leművelnek... Szégyenről, gyalázatról beszélnek, minősíthetetlen hangnemben. Szerintem ez a csapat az elmúlt két évben adott annyi örömet a szurkolóknak, hogy az ezer sebből vérző gárdával szemben lehetnének a szurkolók egy kicsit toleránsabbak. Szerencse, hogy én csak egy mezei focidrukker vagyok. Elsősorban, természetesen. Kézilabdáról főképp emiatt a "sznob" vonal miatt szoktam le, de az legyen az én problémám. Egyébként meg Hajrá, Csajok!:)

Meccs után döglés, és megettem Bandi barátom paprikás krumpliját, ami újfent nagyon finomra sikeredett.:)

---

Ma. Fürdés, kávé, pakolás, feltöltöttem a telefont meg az mp3-lejátszót, aztán elindultam a vidékibe. Aztán a buszmegállóból visszajöttem, mert itt felejtettem a cigimet...XD

Szóval Écs felé vettem az irányt. 

Egy kis anyagi jellegű nézeteltéréssel indult a villámlátogatásom. Próbáltam kiállni a véleményem mellet. Az ünnep szele nem csapott meg, de apám kishíján igen. Kisgyerek korom óta nem ütött meg, most közel volt... 

Aztán terülj-terülj asztalkám, meg kis beszélgetés. 

Apám egy csomó kaját el akart velem hozatni, amiért persze ezer hála és köszönet, de azért szólhatott volna, mert akkor nagyobb táskával jövök, és nem vásárolok be pénteken..:/

Muci néni teljes tálca sütijét ott hagytam...:( Fater az egészet el akarta hozatni, ami esélytelen volt. Pár szemet meg nem pakoltam magamnak, mert úgy félti a kajásdobozait, hogy az valami hihetetlen. Most is jelezte, hogy szeretné őket viszontlátni... 

Nem, nem voltam 14 évig kollégista, nem logisztikáztuk Anyuval zökkenőmentesen a témát... 

Ja: valaki felvilágosíthatna, hogy az, hogy minden süti, kalács, stb. apám szavai szerint TÉSZTA, az zalai sajátosság, vagy az ő sajátossága? Én nem mertem megkérdezni tőle... 

Aztán visszajöttem. Indulás előtt kérdezte apám, hogy miért nem alszom kint. Na vajon... 

Most kajálok, aztán vagy keresek valami filmet, vagy olvasok. 

Holnap pihi, takarítás, rendrakás, és a tervek szerint egy rendhagyó különkiadással is jelentkezem. A beleegyezést vártam, kevéssel ezelőtt megérkezett...:)

---

Mára ennyi!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves GosziBlog-olvasónak!:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Babázós hosszúhétvége után

Először is tényleg elnézést kérek mindenkitől a facén elkövetett áprilisi tréfáért, más nem jutott eszembe. Egyébként tényleg vannak dolgok, amik most úgy eléggé elcseszik a kedvem. De a blog hiányozna. Maradjunk annyiban, hogy a blog megszűnését egy blogbejegyzésben fogom tudatni!:)

Egyébként mókás írás lesz, két puskacetlivel, és több kulcsszóról fogalmam sincs, hogy mit jelentenek.:) 

Na, mindegy, nekilátok...:)

---

A lagzi kapcsán két dolog kimaradt. 

Sógornőmmel a youtube-on fellelhető lakodalmi nyitótáncokról beszélgettünk, és a figyelmembe ajánlotta Máté és Kriszti nyitótáncát. Bár alig fogyasztottam alkoholt az este folyamán, fogalmam sem volt, hogy ezt az információt hogyan fogom megjegyezni. Aztán memorizáltam az ismert műsorvezető, Máté Krisztina fejszerkezetét, és másnap róla valóban beugrott, és megtekintettem a videót. 

És rettentően fájt a bölcsességfogam a lagziban. Mivel nem sikerült fájdalomcsillapítót kerítenem, bevetettem jól bevált módszeremet, és mindent a fájós fogon rágtam. Bevált, elmúlt a fogfájás. 

---

Vasárnap. Melegszenya volt az ebéd, hamburger lakodalmas tortával a vacsi, nagyon adta az agglegény-feeling. Mostam, gázórát diktáltam, Barca-Reált néztem, és bealudtam.:)

---

Hétfő. Késve értem be melóba, ami nem is csoda, hiszen csak 6-kor bírtam felkelni. 

Hatalmas nagy köszönet Lackónak, gimis osztálytársamnak, aki olvasta a blogon, hogy egyedül kell mennem Bécsből Mödlingbe, és felajánlotta, hogy eldob kocsival. Megköszöntem a lehetőséget, de el is utasítottam, mert ki kellett próbálnom egyedül, nem lesz ott mindig valaki, aki elcipeli a valagam. 

Egész jól telt a nap, melynek végén András barátom is megjelent, elhozta sportereklye-gyűjteményem új darabját, a 2005-ös bajnok Győri Graboplast ETO KC mezét, meg kaptam isteni finom tepertőkrémet, meg paprikás krumplit is. Meg folyt a ser. Patakokba.:)

Pár levezető sört is megittam, közben messengeren beszélgettem ismerősökkel. Na ez így értelmes lett, mert hát ismeretlenekkel ott elég nehéz beszélgetni. A héten ilyenre is volt példa.:)

---

Kedd. Névnapom volt, már csak kilenc hónap, és itt a karácsony. Nem semmi!:) Jó nap volt, kellemes alaphangulat, rengeteg köszöntés, ezúton is köszönet érte!:)

Minden köszöntést igyekeztem személyre szabottan megválaszolni. 

Nagy-nagy meglepetésemre írt nekem egy régi kolesztársam, egy gimiben eggyel alattam járt leányzó. És még receptet is kaptam tőle: kollégiumi tojáskrém, lehet, hogy húsvétkor megcsinálom.:)

Egy látásból ismert lány pedig úgy köszöntött meg, hogy 30-nál több Gábort bejelölt a bejegyzésében. Írtam neki, mert nálam 20 a maximálisan megengedett, és érdekelt a titok. Nincs titok: neki nincs lekorlátozva..:O 

---

Szerda. Nahát, ide meg már szar kedvet írtam!:O Háromig voltam, aztán elmentem postára csekket befizetni. 

Az egyik busz az orrom előtt ment el, de nem bántam, mert így hosszú idő után összefutottam és beszélgettem egy kedves cimborám barátnőjével. 

Hazatérve, pihi, semmi extra. 

---

Csütörtök. Meló negyed 4-ig, aztán német, és persze babalátogatás, tanítványom kisfiával először találkoztam. Cukker baba a kis Kolos, Mark leendő cimbije.:)

Sógornőm átküldte az esküvői portfóliómat, nagyon vagány lett.:)

Lakótársammal megint kávépartyt rögtönöztünk, aminek meg is lett a böjtje, nem bírtam elaludni. Megnéztem az éjféli RTL Aktuellt. Call centeres koromban ez rendszeres program volt, és utána mindig többé-kevésbé simán felkeltem. Ebből is látszik, hogy öregszem.:/ :D

---

Péntek. Úgy volt, hogy kollégám összeszed a Mátyás téren. De nem bírtam felkelni, így nyugodtan összepakoltam, és taxival mentem dolgozni. 

Kettőig voltam, bementem a vidékibe a céges busszal. 

Onnan irány a vasútállomás. Vettem jegyet, meg ezt-azt a dm-ben. Ja, meg adtam fel lottót és tippmixet is. 

Még egyszer tuti nem csinálok olyat, hogy fél 3 körül ott vagyok, és 17.48-kor megy a vonatom. Egyébként elvoltam, tökéletes volt a relaxálás, bár a szemöldökömet is jópárszor befontam. Az éjjel-nappaliban meg vettem zsömlét meg zalait, és egy padon ülve elnyammogtam. Nesze neked, gyorskaja!:)

A vonatút sima volt. Parndorf  Ort-ban kellett átszállnom. Majd összefostam magam, odajött hozzám egy néni, és meg akart kérdezni valamit. Közöltem vele, hogy nem vagyok odavalósi. És mégis meg tudtam válaszolni a kérdését.:)

Bécs, Főpályaudvar. Új, hatalmas. nagyon szép!

Fasza lett a tesóm által készített itíner, simán megtaláltam az S-Bahn állomást. Számomra hihetetlen, hogy vadidegen emberek figyeltek a cetlivel a kezemben, hogy eligazodok-e, és a mozgólépcsőn állva két kézzel kapaszkodva sem arrébb löktek, hanem megkértek, hogy engedjem át őket, mert a jobbratartás a szokás. Nem tudtam, falusi gyerek vagyok.:)

Az S-Bahnon jól elvoltam, ott hagyott újságokat lapozgattam. 

Tesóm kijött elém, a fürdetést sajnos lekéstem, vacsoráztunk, beszélgettünk, aludtunk. Ja: tesómmal egy sört meg akartunk inni, de egy negyed (!) doboz után kidőltem...:D

---

Szombat. Nem néztünk F1-időmérőt. Tesóm melózott, sógornőmmel és Markkal elmentünk boltba. Jó messze volt a Lidl, szóval tényleg nagy sétát csaptunk. A babónak pedig tényleg van valamiféle autóversenyzői vénája: amíg forognak alatta a kerekek, királyság van!:)

Amúgy döbbenet... Mármint: sétáltunk, és mindenhol kinyitották előttünk az ajtót, kivéve amikor egy kocsi ajtaja lógott be a járdára, ott becsukták. Nem néztek ufóként a babakocsit toló sántára, sőt a Lidlben sem löktek arrébb, amikor épp elbámészkodtam. 

Egy élmény volt. Más világ... 

Majd' 3 órát sétáltunk, hazatérve Mark kajált, én meg vagy 3 órát aludtam. 

Este a picur pöttyet nyügi volt, erről nyilván nem írok többet, de jó volt látni, mikor a végére rendbe jött. 

És jó volt semmittenni. És jó volt nézni a kisfiút. Nem is tettem másként.:)

---

Vasárnap. Nem terveztünk felkelni a Forma-1-re, úgy voltunk vele, ha a baba felkel, mi is felkelünk. Felkelt.:)

Vettel nyert, ami jobb, mintha valamelyik Merci nyert volna. Alonso ennél csak jobb jöhet, és talán Kiminek is jó szezonja lesz.:)

Reggelre elbukott két tippmixem, a lottón viszont kettesem van, a dórikás számokkal. Durva, hogy egy órát ücsörgök a tippmixet összerakva, borulnak, erre fel lottón meg nyerek. Frusztráló...XD

Bejelölt egy lány facén. Pár hónappal ezelőtt talán meséltem is róla. Szinte minden nap elmegyünk egymás mellett, és lehetetlen neki előre köszönni. De fogalmam sem volt, mi a neve, melyik részlegen dolgozik, és nem is kérdeztem meg senkitől. Majdnem el is meséltem neki üzenetben ezt az észrevételemet, de aztán mégsem. 

Egészen dekoratív leányzóról van szó, többek között ezért sem írtam aztán neki. Nem akartam magyarázkodni, hogy nem ismerkedni akarok, csak tényt közöltem. Sem neki, sem a barátnőinek, se másoknak. 

A közeljövőben amúgy sem tervezek "haverfelvételt" csajok terén. Akikkel bármilyen formában jóban vagyok, azokat a kapcsolataimat igyekszem köszönettel "szinten tartani", másoktól meg óvakodom. Még a látszatát is szeretném kerülni, hogy felfelé pozicionálom magam. A véleménynyilvánítás is kerülendő, abból sem jövök ki jól, nem igazán vagyok abban a pozícióban. 

Na de jól elkanyarodtam a témától... 

Babázás, ebéd, babázás, nyugis, és nagyon jó nap volt.

Közben befutott sógornőm egyik tesója, és megnéztük az ETO-Fradi női kézilabda MK-döntőt, ahol győri győzelemnek örülhettünk. 

Aztán magyar-görög. A 0-0-nak nem örültünk. De alapvetően bánta kánya.:) Na jó, a szájíz keserű volt, de tényleg bánta kánya.:D

---

Hétfő. Más világ: Mark ajándékot kapott anyukája munkahelyéről, és levelet egy dokitól. 

Relax, kaja, pihi, babázás, majd a kis család kikísért az S-Bahn-állomásra. 

Megtaláltam a Hauptbahnhofot, a vágányt, sima ügy volt.:)

Akiket megkérdeztem, mindenki nagyon segítőkész volt, ezen már annyira nem is voltam meglepődve. 

Fél 3-kor indult a vonat, egy átszállással 16.10-kor már Győrben voltam. 

A lépcsőn már otthon éreztem magam: három néni a korlát mellett trécselt, szólnom kellett nekik, hogy ez nekem egy hátizsákkal meg utazótáskával nemvidám. Akkor szerencsére arrébb álltak. 

A buszon a szomszéd csajjal jöttem, itthon pakolás, kávé, és egy komoly beszélgetés is belefért lakótársammal. 

Aztán semmittevés. Lett volna, ha nem látom meg a hírt, hogy lefoglalták az ETO Parkot, meg a stadiont is. 

Kezdődött az agyalás, a para, a kattogás... A Kék fényt azért megnéztem.:D

Ja: az M1 nevű hírcsatornát én csak Comedy Central 2-nek hívom. Nem vicces...:)

---

Kedd. Nem utáltam a hétfőt.:) Na jó, a keddet sem. Csak a szelet.:/ Gyorsan telt a nap, élménybeszámolós-képmutatós.:)

Meló után meglátogatott volna egy gimis osztálytársam, de közbejött neki valami, így aztán csak mosás volt napirenden. Meg teregettem is.:)

---

Szerda. Vagyis ma. 

Valaki akivel jóban voltál, mára teljesen idegennek tűnik. 

Valaki, akivel jóban voltál, aztán egy jó darabig nem beszéltetek egymással, és most újra beszélgettek egymással. Érdeklődik, kérdez, visszakérdez. Vadonatúj érzés. Radics Gigi.

Ami nem öl meg az megerősít. Kivéve a medve, mert az megöl. Ez így hülyeség, mert ami megöl, az nem nem öl meg, tehát nem erősít. Tehát nem kivétel. Értem? Én nem.:)

Háromig meló, tűrhető nap. Dohánybolt, újságos, kávé, blog. Köszönet Pista kollégámnak, aki reggel ezúttal tényleg összeszedett a Mátyás téren. Ez a szél fejbe vágott, reggel azt hittem szétrobban a fejem. Legalább másnapos lettem volna.:)

A hét? Holnap német Baluval, utána tali Harcsival, aki újra hazánkban állomásozik.:)

Az újságot és a sapkát kikészítem!:)

Pénteken tali gimis osztálytársammal. 

Szombaton meccs, ETO-Kecskemét, talán játszhat a csapat, a takarékos üzemmódot mindenesetre jelzi, hogy csak az egyik oldalon lesznek megnyitva a szektorok. 

Egyébként igaza van cimborámnak: ezek a játékosok lehet, hogy tudnak valamit, hogy maradnak. Jó lenne... 

Aztán este lehet, hogy lájtos buli, vasárnap meg Écs. 

Hétfőn meg húsvéthétfő. Valamikor be kéne vásárolnom. Apám leadta a bevásárlólistát. Megkért, hogy írjam fel, mert elfelejtem: kültéri hőmérő, trappista sajt, meg csoki. Fejből írtam.:)

Szerintem a közeljövőben még jelentkezem. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Lakodalom Lajos

Frissítettem, vagyis inkább javítottam az előző bejegyzésben a stadionok, ahol jártam, és a mulasztott meccsek okai "című" részeket. Így már talán teljes a kép.:)

Az legutóbbi posztból azt is kifelejtettem, hogy állást ajánlott az a pénzügyi tanácsadó cég, akik révén felvettem a lakáshitelt.

Hehe... Alapból nem értek a pénzhez, meg aztán ugye brókerbotrányok vannak, szóval nem lenne a legszerencsésebb időzítés ilyen területre váltani. Szóval rövid úton megköszöntem az érdeklődést.

---

Vasárnap. Elég depressziós hangulatban telt. Nem is tudok, hogy egy-két facebook-kommentet leszámítva beszéltem-e valakivel. Este kedélyjavító gyanánt hamburgert vacsoráztam, és 7-kor már ágyban voltam. Ez nálam nem túl gyakori.

---

Hétfő. "Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák."-tartja a mondás. Szóval ha a hétköznapokon ETO-sálat, és -sapkát hordok, ne csodálkozzak azon, hogy cseszegetnek az ETO esetleges csődjével. Ez valamennyire rendben is van. De az emberi hülyeség akkor is szinte határtalan.

Hihetetlen, hogy sokan csak addig jutnak el, hogy az aranylábú focistáktól elvették az audijukat, és ezentúl kénytelenek buszozni. Ami persze hülyeség, de poénnak "jó". Vagyis nem az, de mindegy. Mindenesetre ezeket az embereket megkérdezném, hogy mit szólnának, ha egyik pillanatról a másikra tök váratlanul megszűnne a munkahelyük. Ugye, hogy nem annyira mókás?

Amúgy az ETO-játékosok egészen biztosan eljutnak edzésre a tömegközlekedés igénybevétele nélkül is. De egy 111 éves sportklub nagy hagyományokkal rendelkező szakosztálya került végveszélybe, mely szurkolók ezreinek sokat jelent. Szerintem.

Szóval egész nap szar kedvem volt. Ha jól emlékszem, fél 4 körül jöttem haza, kollégám hazadobott, neteztem, pihentem... Majd jött a két Bandi. Ittunk egy sört, lemértük a hűtőben a törött üvegpolcot, aztán elindultunk meccsre.

A Pápa volt az ellenfél, és ilyen előzmények után nem is csoda, hogy kriptahangulat uralkodott a stadionban. A végeredmény 0-0, esetünkben kb. másodlagos. A vendégek egy pontjukat egyébként szerény véleményem szerint az ihletett formában védő Szűcs Lajosnak köszönhették.

Bár jeleztem főnökömnek, hogy nem kizárt, hogy később érek be dolgozni, vigyáztam, hogy egy levezető sörnél ne igyak meg többet.

Így időben lefeküdtem, időben felkeltem, minden teljesen rendben volt.:)

---

Kedd. Szóval beérem dolgozni. Semmi konkrétumot nem írtam fel, de jó nap volt, szép idő, szóval teljesen okés volt.

Fél 3-ig voltam melóban, aztán itthon relaxáltam. Az ETO kapscsán most tényleg minden képlékeny, bár állítólag az NB1 jövőre szinte biztosan bukó.

Este Szomszédokot néztem, meg Derricket. Retro.:)

---

Szerda. És itt már nem írtam semmit a puskacetlire.:O

Meló után elmentem a plázába, az adóbevallást elkészítő kolleginának vettem norbis-rékás csokit. Ez volt a kívánsága, bár ennyiért személy szerint inkább egy Milka-desszertet választottam volna...:)

A CBA-ban is vettem ezt-azt, aztán hazajöttem dögleni.

---

Csütörtök. Délelőtt fogalmam sincs, mi történt, nem is írtam fel semmit, és nem is emlékszem.

Délután pedig volt kollégáimmal egy elég emlékezetes beszélgetésem. Az én magánéletemre terelődött a szó, és elmondták a véleményüket, miszerint azért vagyok egyedül, mert túl jó nők tetszenek, egyikük szavaival élve "három-négy kölnyvespolccal a saját szinten felett válogatok". Tekintettel arra, hogy 34 évesen egyedülálló vagyok, még akár lehet is igazságalapja ennek a gondolatmenetnek.

Viszont a -reményeim szerint- építő jellegű kritika hamar átváltott zrikálásba, ami -érzésem szerint- már-már az alázás szintjét súrolta.

Az életben nem minden fekete-fehér. Repkedtek a példaként felhozott nevek, köztük féligazságok, és netto faszságok.

Közös volt bennük, hogy nem mondhattam semmit, mert bármi felhasználható lett volna ellenem.

Sarokba szorítva éreztem magam. Na mindegy. Vagyis nem az.

A történtekről egyébként írtam wordben egy kisebb szösszenetet, amit jópáran elkértek, és nagyon kedves válaszokat kaptam.

Egyébként nagy örömmel tölt el, hogy van az életemben egy, a szintemnél három-négy polccal magasabban lévő "könyv". 

Lapjain sok-sok hasznos, elgondolkodtató dolgot találtam már, sőt gyakran magától ott nyílik ki, ahol a legnagyobb szükségem van rá.

Sokat tanultam tőle. Azt is, hogy a címlap, a borító nem a leglényegesebb része egy könyvnek, a fülszöveg is csak felületes információkat tartalmaz. 

Khm... A zseniális metaforából kikanyarodva: vicces, de az említett lánytól pont könyvet kaptam születésnapomra.:)

Meló után egyébként éppenpont vele mentem volna az Árkádba, de valami sajnos közbejött neki. Így egyedül vágtam neki a ruhavásárlás-projektnek.

Először vettem egy szövetnadrágot. Az eredeti ötlet fekete farmer lett volna, de az eladócsaj meggyőzően érvelt, neki adtam igazat.:)

Frusztrált is voltam, szék sem volt a próbafülkében, szóval nem kizárt, hogy nem tökéletes a nadrág mérete, övvel még nem mertem felpróbálni.:)

Utána pedig vettem egy nagyon pöpec nyakkendőt egy másik nagyon kedves eladólány segítségével. Sőt, adott pótgonbot is a régebbi nadrágomhoz-grátisz.:)

Kellőképpen frusztrált, amolyan világvége-hangulatban értem haza, net, tévé, fürcsi, vacsi volt a hátralévő program. Aztán elég hamar lefeküdtem aludni.

---

Péntek. A szokásosnál fél órával előbb keltem, összeválogattam az ünneplő ruhákat, kollegina megígérte, hogy felvarrja nekem az ominózus gombot.

Reggel a dohányzóhelyen megkaptam egy csajtól a keddi Kisalföldet, amiből mástól már korábban megkaptam kivágva egy ETO-cikket.

Így viszont megtaláltam magunkat a címlapon. Bár ilyen áron inkább lemondtam volna eme nagy dicsőségről...

Kollegina felvarrta a gombot, egy munkatársam pedig megkötötte a nyakkendőt.:)

Köszönöm Nekik a segítséget!:)

Volt részleges napfogyatkozás, de nem mentem le megnézni. Cigiszünetben viszont fáztam.:)

Ezúttal a változatosság kedvéért kettőig voltam melóban.

Hazajöttem, kimostam az ünneplőcuccot, meg döglés volt.

A délutáni csapatépítő tréninget már régen lemondtam, aztán úgy volt, hogy lesz egy tejfakasztó. Az sajnos elmaradt, de a csapatépítő kocsmai folytatására már nem mentem oda. Rá kellett pihennem a szombati napra, meg aztán volt bennem egy "kis" félsz, hogy a csütörtöki beszélgetésnek folytatása lesz.

---

Szombat. Mókás volt az ébredés. Azt álmodtam, hogy egy kolléganőmmel beszélgetek egy kávézóban. Fura volt felébredni. Erre a beszélgetésre a valóságban sosem fog sor kerülni. Ej-ej, az a fránya szintkülönbség. *irónia OFF*

Délelőtt punnyadtam, majd elmentem lottót, tippmixet feladni, meg vettem péksütit.

Fürcsi, kaja, készülődés... És fél 3 körül tesómék jöttek értem, Lui barátunk és Anikó esküvőjére voltunk hivatalosak.

A polgárin megint bevillant, hogy fura lenne, a saját esküvőmön virággal köszönteni apámat, Anyu üres helye mellett...:( Aztán tesómék felvilágosítottak, hogy ez fakultatív rész, szóval ezen nem múlhat...

A templomi szertartás is nagyon szép volt, utána pedig a Révész Panzió felé vettük az irányt. Mintha be lettem volna kamerázva, amint beültem a kocsiba, rám írt az -egyik :)- fentebb említett lány. Amikor válaszoltam neki, hogy esküvő és lagzi között vagyok, visszaírt, hogy akkor nem zavar. Pedig sosem zavar.

A lagzi nem a klasszikus ereszdelahajam-hangulatban zajlott, picit visszafogottabb-beszélgetősebb volt, de teljesen jó volt a hangulat.

Eredetileg úgy volt, hogy unokaöcsém is velünk partizik, de neki sürgős pihenhetnékje támadt, névtáblája azért neki is volt.:)

Összecimbiztünk a hely egyik recepcióssal, aki ott akkor épp fotós volt, és nagyon jó arc.:)

Volt egy 3 év körüli kissrác, Ábel, aki járkált körbe-körbe, először Sprite-ot osztogatott, majd marcipánt. Igen édibédi volt.:)

Ja a welcaome-drink pezsgőt és az aperitifként elfogyasztott cseresznyepálinkát leszámítva üdítőztem, szolidáris voltam tesómmal, meg az ifjú férjjel, meg a sofőrökkel.

Sógornőmmel kooperálva egy nagyon fain versikét rittyentettünk az emlékkönyvbe. Ami egyébként szerintem igen-igen jó ötlet.:) Mármint nem a vers, hanem az emlékkönyv.:)

Tesómék esküvőjekor, hat évvel ezelőtt Diósgyőrben játszott az ETO, és nyert 3-1-re. Akkor a pincérek jelezték nekünk az eredmény alakulását.

Ezúttal Dunaújvárosban vendégeskedett a csapat, 2-0-ra nyertünk, most András barátom és a jó öreg LiveScore segítségével informálódtam.

Volt menyasszonyrablás is, a logisztika kicsit akadozott, a figyelmem is lankadt, így én a rablók helyett a felmentősereggel érkeztem a Lapos Tanszékre. Jó móka volt.:)

Elég korán, 11 körül tesóméknak el kellett indulniuk, én is eljöttem velük.

Itthon megittam két levezető narancsszörpöt, majd kb. fél 3-ig irkáltam Andrással. Aztán olvastam.

---

Ma döglés volt, meg kaja, meg mosás.

Délelőtt olvastam, hogy meghalt Reszeli Soós István, aki több ciklusban volt az ETO vezetőedzője. A vége felejtős, de a '97-es őszi bajnoki cím a klub krónikájának aranykönyvébe tartozik. 

Este Barca-Real, nézem, amíg el nem alszom.

Holnap jön Bandi, meg postára kell mennem valamikor, meg lehet, hogy lesz német is. Péntektől hétfőig pedig Ausztriában unokaöcsizek. Ezúttal Bécsből egyedül megyek Mödlingbe, amitől egy kicsit fosok, mert a tájékozódási képességem kb. egy papucsállatkáéval vetekszik. No mindegy, valahogy csak megoldom.

Aztán majd mesélek.:)

Addig is jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

A kialakult helyzetre való tekintettel

"Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb."

---

A kialakult helyzetre való tekintettel öncsődöt jelentett a Quaestor Financial Hrurira.

A kialakult helyzetre való tekintettel csődvédelmet kért a Quaestor csoport által tulajdonolt Győri ETO FC Kft. 

A kialakult helyzetre való tekintettel azonnal megszüntette a Győri ETO FC Kft-vel kötött támogatói szerződését az Audi Motor Hungária Kft.

A kialakult helyzetre való tekintettel egy darabig nem lesz több blogbejegyzés. 

Sziasztok, jók legyetek!

Eredetileg ennyi lett volna a mai poszt. 

De azért erőt veszek magamon. 

De kicsit összeszedetlen és szétszórt lesz a mai írás. Ahogy én is érzem magam... 

---

Nem tudom, hogy a hétfői volt-e a GosziBlog történetének leghosszabb posztja, de hogy azt írtam legtovább, az egészen biztos. Volt mit kipihenni. Nem, nem emlékszem, hogy néztem-e a Kék fényt.:)

---

Kedd. Öncsődöt jelentett a Quaestor Financial Hrurira, ami elég ijesztő hír volt, mert ugye az ETO focicsapatának is a Quaestor-csoport a tulajdonosa. Akkor még arról szóltak a hírek, hogy a problémát talán sikerül külön kezelni. Bár ez akkor is elég meseszerűen hangzott. 

3-ig voltam melóban, itthon döglés-punnyadás volt a program, és hambit vacsoráztam. Mást nem írtam fel. 

---

Szerda. Csődvédelmet kért a Győri ETO FC Kft. Nem vagyok pénzügyi szakember, de legjobb tudomásom szerint ez azt jelenti, hogy 3 hónapig nem kezdeményezhető végelszámolás a cég ellen. A bajnokságból hetvenvalahány nap van háta, szóval a szezont be lehet fejezni. Reménykedem, hogy egy ilyen hagyományokkal, és ilyen infrastruktúrával rendelkező klubot valaki ne akarna megmenteni. 

Győr 2017-ben Ifjúsági Olimpiát rendez, ami a 2024-es budapesti olimpiai pályázat egyfajta referenciája lenne. 

Elég hülyén venni ki magát, ha a polgármester úr, MOB-elnök a kukába dobna egy 111 éves sportegyesületet. 

Khm... Az ETO NB1/B-s férfi kézilabdacsapatának egyébként január óta (!!!) a Buda-Cash volt a névadó szponzor. Mik vannak... 

Ja: szerdán vettem észre, hogy facebookon kizártak egy zárt ETO szurkoló-csoportból. Az indoklást egy csoportban maradt jóbarátom küldte el privátban. 

A döntést tudomásul vettem, az időzítés siralmas. Most összefogni kellene, nem csoportot ritkítani. Szerintem. 

Este egy tökéletesen tét nélküli, ámbár presztízs szempontjából elég fontos meccsen kézislányaink vereséget szenvedtek a Ferencváros otthonában. Túléljük, de a sorokat rendezni kell. Tomorit pedig nem szeretném Győrben látni. ETO-mezben főleg nem...

Közben olyan meleget csinált a konvektor, hogy szaunában éreztem magam. Le is húztam őrlángra. 

---

Csütörtök. Reggelre tök forró lett az őrlángon hagyott konvektor. Ez az álmoskönyvek szerint nem jelent jót, főleg egy kigyulladt gázbojler után. 

Sikerült szerelőt szereznem, aki vagy csütörtök délben, vagy péntek reggel ért rá. A péntekre szavaztam, egy szabi mínusz, de legalább pihenhettem is egyet. 

Meló után németóra volt, jól megdolgoztattam kedves barátomat, akinek pár órával később a gyermeke is megszületett. A kettő között nyilván nincs összefüggés, de tök jól jött ki, és ezúton is gratulálok.:)

Hazaérve rám írt András barátom, hogy megfőzte a szombatra ígért paprikás krumplit. Áthozta, és egy-két sört is megittunk. 

Meglepődött, hogy tudok vakon gépelni. Hogy ez hogy derült ki sörözés közben? Felvetődött egy Tatabányáról Debrecenbe szerződött kameruni csatár neve, aki később az MSV Duisburgnál kötött ki. Én pedig bepötyögtem gugliba, hogy Tatabánya Debrecen Duisburg. A fialatalembert Dorge Rostand Kouemahának hívják. Igen jó vagyok!:)

---

Péntek. Szerettem volna időben felkelni. Ehhez képest 7.55-kor pattantam ki az ágyból, és 8-ra jött is a szerelő. 

Aki úgy beszélt, mint egy egyetemi filozófiaprofesszor. Mókás volt. 11 ezer forintért meg is javította a konvektort. Működik.:)

Egész nap pihengettem, délután meg bementem a vasútállomásra újságért. Az eladócsajszi amint meglátott, mondta, hogy 2 nap keresés után megtalálta a Forma-1-es újságot, és mutatta is, hogy hol van. Sőt azt is megkérdezte, hogy Sport Pluszt is kérek-e. Nem kértem. De az ilyen gesztusok jól tudnak esni az ember fiának. 

A dohányboltban nem a csajszi volt...:(

Hazatérve olvasgattam, meg folytattam a semmittevést. És persze megettem a maradék paprikás krumplit. Lelke volt, baszki, nagyon ízlett, és nem csak azért írom ezt, mert tudom, hogy Bandi olvassa.:)

---

Szombat. Reggel jött a hír, hogy az Audi nem támogatja tovább az ETO felnőtt "profi" focistáit, az utánpótlás mellett viszont maradnak. 

Mélyütés, innen tényleg szép nyerni. 

A Forma-1 időmérőt figyelgettem, bár túlzottan nem kötött le. 

Nem túlzás, kb. életem második legrosszabb napja volt. Csak néztem magam elé bambán, és semmihez nem volt kedvem. 

Szerencsére befutott tesóm. Elmentünk kajálni, meg sütizni, beszélgettünk, kicsit elvonta a figyelmemet. 

Aztán este egy kedves barátunk legénybúcsúját tarottuk a Hrabalban. Ettünk-ittunk-beszélgettünk, cimboránknak csak egy feladatot kellett teljesítenie: az összes kéziscsaj által dedikált ETO-mezen kellett az autogramokat beazonosítania. 

Azért csapatmunkában megoldottuk.:)

Ja: a Hrabalt bátran ajánlom mindenkinek: finom kaják, finom cseh sörök, kedves pincérek. Dobre, nagyon dobre!:)

A levezető sört a Koziban ittuk meg, itthon már csak kajáltam.:)

---

Ma hajnalban tesóm visszament. Nagyon hajnalban. Fel akartam kelni kávézni vele, de teljesen esélytelen volt, a Forma-1 rajtja előtt 10 perccel keltem, akkor már egy órája úton volt. 

A versenyt Hamilton nyerte. És ennyi. 

Meg egy mosást is elindítottam. 

Ma már nem megyek sehova, a boltok is zárva, meg ünnep is van. 

Folytatom a semmittevést. 

Jövő hét? Lesz német, vagy tejfakasztás.:)

Meg lesz esküvő, úgyhogy az ünneplő szerkómat össze kell rendezni. 

Ja, meg persze holnap ETO-Pápa. 

Ha és egyáltalán... 

---

Még nincs vége. 

A kialakult helyzetre való tekintettel pár szösszenet.

*

Úgy írok nőkről, hogy soha nem volt barátnőm. Úgy írok sportról, hogy tornából világéletemben felmentésem volt. Úgy írok autósportról, hogy nincs jogosítványom. Nem semmi azért...:D

*

"Lecserélheted a nődet, a kocsidat, de a kedvenc klubodat soha!" A Kispest-szurkolóknak volt anno egy ilyen drapijuk. 

Mint fentebb írtam, nőm még sosem volt, autóm is csak névlegesen. 

Azt is sokan tudják rólam, hogy a pesti évek nyomán évekig Újpest-drukker voltam. De 2005 táját ráleltem a helyes útra. Nem lesz több klubcsere. 

*

Ayrton Senna volt a kedvenc autóversenyzőm. Meghalt. Utána jó sokáig nem volt kimondott kedvencem. Aztán Robert Kubica kiérdemelte ezt a státuszt. Összetörte magát. 

Jelenleg Alonso és Räikkönen a két kedvencem, a spanyolról nem tudni, hogy fog-e még versenyezni egyáltalán.

Kedvenc külföldi focicsapatom, a Barca ki van zárva az átigazolásból. 

Az ETO kézislányai sorra elbukták azokat a nemzetközi kupadöntőket, melyeken személyesen szurkoltam nekik. 

Az ETO focistáinál meg ez a helyzet. 

Nem vagyok jó kabala. 

*

On tour. Stadionok-városok, ahol ETO-drukkerként megfordultam: DAC-pálya, Gyirmót, Sopron, Székesfehérvár, Tatabánya, Siófok, Pápa, Szombathely, Zalaegerszeg, Paks, Kaposvár, Veszprém, Debrecen, BVSC Sporttelep, Bozsik Stadion, Hidegkuti Stadion, Stuttgart, Nyitra. 

2013, focistáink bajnoki címe, és a kézislányok első BL-győzelme  óta a blog alcíme: We are the champions. 

Most a The Show must go on következik. 

*

Sérvműtét, zalai temetőlátogatás, Anyu halála, apánk a sürgősségin, osztálytársam koccanása a házunk előtt, meg egy bölcsességfog-bedurranás, meg egy ausztriai látogatás. 

Tudomásom szerint hat hazai meccset hagytam ki az elmúlt kilenc szezonban. The show must go on. 

*

Teljes menetfelszerelésben vagyok, indulnék ETO-meccsre, és álmaim nője ott áll a bejárati ajtóban, lenge öltözékben, és megkér, hogy maradjak vele. 

Többször feltették már nekem ezt a kérdést, hogy miként döntenék. 

A felvetés nyilván elméleti. Életem nője nem fog ott állni a bejárati ajtóban. Nincs kulcsa a rácshoz.:D

Amúgy meg nem életem nője az a nő, aki egy ETO-meccs időpontjában akar meglátogatni. 

ÉS MECCSRE AKAROK MENNI!

---

ETO-sálat, és ETO-sapkát hordok a hétköznapokban is. Ha lecserélem, megtagadom szeretett csapatomat. Ha nem cserélem le, rajtam élcelődnek vadidegen emberek. Tegnap is volt rá példa. 

Sportrajongónak lenni nehéz dolog. 

Barátok közt, Jóban-rosszban. 

De ezt a szappanoperát az élet írja. 

---

És ennyi voltam mára. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

"Csak az ETO, mi van nekünk..."

Tizenkilenc

Akár csajosposzt is lehetne, de nem lesz az, ha már egyszer osztálytalálkozót tartottunk.:)

---

Hétfő. A bejegyzés megírása után rántottát sütöttem, ami elég életveszélyes mutatvány volt, mert közvetlenül előtte mostam el a serpenyőt, és pattogott az olaj, mint a nemtommi.

Aztán pihi, meg Kék fény, meg alvás.

---

Kedd. Főnököm és helyettese távollétében én voltam a főnök. Régi álmom vált ezzel valóra. Csak viccelek. Nem vágyok hasonló babérokra. És "főnök" voltom is csak egy-két apróbb adminisztratív tevékenység lebonyolításában merült ki.

Írtam például két kilépőt. Az egyik lánytól megkérdeztem, hogy ugye nincs gond, hogy előbb le kell lépnie, mire ő úgy válaszolt, hogy nincs, csak szép idő van, és élvezni szeretné a napsütést.Persze csak viccelt, de én simán elhittem neki. Nem volt okom kételkedni, meg aztán miért is ne élvezhetné valaki a napsütést csak úgy?:)

Kollegina azt találta mondani, hogy hiányoznék a munkahelyemről. Hm... Ez jó nagy túlzás, de azért jól esett ilyet hallani, és köszönet érte.:)

Este átjött András barátom, söröztünk, beszélgettünk, majd ő távozott, én pedig nyugovóra tértem. 

---

Szerda. Gyorsan eltelt a nap. A tervekkel ellentétben nem mentünk ki Gyirmótra Újpest-meccsre, inkább a Dreherbe mentünk sörözni. Ott melegebb volt.:) 

Így aztán tudtam találkozni volt osztálytársnőmmel, az osztálytalálkozó szervezőjével. Kifizettem a menüt, meg lefoglaltuk a helyet a Pozsonyiban. Utána volt olyan rendes, hogy eldobott a Dreherhez. Ott aztán Andrással összeszámoltuk, hogy előző héten ugyanott mennyi sört ittunk meg. Inkább nem írom le. Ezúttal két sör után hazamentünk.:)

Aztán még itthon egy kávé is lecsúszott, aztán csak döglés volt a program.:)

---

Csütörtök. Semmit nem írtam fel. Tényleg. Meló után tartottam egy németórát, szerintem egész korrekt módon megdolgoztattam Balu barátomat. És hullafáradtan értem haza. És minden bizonnyal kávét is ittam. Este 6-kor.:)

---

Péntek. Stresszes, már-már idegszanatóriumot idéző nap volt. 

Van munkahelyemen egy szerintem nagyon kedves szokás. Nőnapkor mi fiúk/férfiak osztjuk ki a virágokat kolléganőink számára. 

Két évvel ezelőtt egy látásból ismert, ámbátor nagyon szimpatikus leányzónak is én adtam át a virágot, és jópár hónappal később, születésnapomkor kezdtünk el egymással beszélgetni, előtte a virágátadáson kívül nem volt köztünk személyes kontaktus. Vagy kommunikáció. Akkor egyébként már nem dolgozott a cégnél. 

Idén egy lánynak írtam üzenetet, hogy neki én szeretném átadni a virágot. Későn olvasta az üzit, nem is vettük észre egymást. 

Egyfelől sajnálom. Másfelől viszont nem bánom. Méghozzá azért, mert ő rengeteget jelent nekem, tudom mennyi kisebb-nagyobb élményt köszönhetek neki, mennyi érzelmet váltott már ki belőlem.

Én pedig szerettem volna elkerülni, hogy bárki is kiröhögjön, vagy kigúnyoljon, azért, mert együtt látott minket. 

Mert egy nagyon szép lányról van szó. De ez csak a külcsín. A jéghegy csúcsa, a hab a tortán, a meggy a habostortán... Ahogy tetszik.. Na jó, nem viccelem el: büszke vagyok rá, hogy ismerhetem. És ezt ő is tudja. És nem örültem volna, ha akárcsak zrika szintjén is cseszegettek volna vele. 

Virtuális élettársam sajnos ugyancsak nem volt látótávolságban..:/

Az más kérdés, hogy aztán senkinek nem adtam virágot, mert kicsit kisodródtam a virágok megközelítésekor, és mire odaértem, minden, a közelben lévő ismerős kollegina kezében volt már virág. 

Fél 4-ig voltam melóban, főnököm dobott haza. Nem volt net, úgyhogy csendespihenőztem, meg okostelefonon nyomtam.:)

Közben felhívott egy osztálytársam a találkozóval kapcsolatban, hogy üljünk másnap egymás közelébe, hogy könnyebben pálinkázzunk.:) Hm... Egyébként nem voltunk sokan, nem okozott logisztikai problémát a koccintás, ráadásul szegény srác nem tudott felünk inni, mert kocsival jött. 

És nála sem volt net. Megnyugtattam, hogy a hibát már bejelentettem.:) 

Aztán kedves barátom és menyasszonya érkezett, és átadták nekem az esküvői meghívót, meg persze beszélgettünk is. Meg az unokaöcsis képeket is megmutattam nekik.:)

Aztán fürcsi, vacsi, és elég hamar nyugovóra tértem.:)

---

Szombat. SMS-t kaptam a vidanettől, hogy az általam bejelentett hibát központi meghibásodás okozta, a hibát kijavították, és elnézést kérnek a kellemetlenségért. Jó tudni, hogy szombaton korán reggel így odafigyelnek az emberre. Tényleg.:)

Hm... Leírhatom? Leírom. Amikor rám tört az előző bejegyzésben említett az őszinteségi roham, egy leányzónak írtam le, hogy tök fura, hogy az egyik legkedvesebb lányismerősöm vőlegényének a húgával irkálok. Semmi féltékenység, meg izé, de azért mégiscsak, na...:) Az üzenet elküldése után rögtön b*szkodtam a homlokomat, hogy ezt talán nem kellett volna. És itt sem írtam volna le, de a lány megmentette a helyzetet, közölve, hogy azért van köztük hasonlóság leendő sógornőjével.:)

Na szombat délelőtt erről személyesen is meggyőződhettem, megdupláztuk eddigi találkozásaink számát. A Hollóban kávéztunk, beszélgettünk. Közben persze lottót, tippmixet kitöltöttem.:) Jó gyorsan eltelt az idő, átmentünk a plázába. 

Wehe..:) Befutott valamiért a CBA-ba, én meg rácsörögtem, hogy hozzon nekem egy Sportot. Ő meg visszahívott, hogy Sport Plusz jó lesz-e.:) Természetesen a Nemzeti Sportra gondoltam, de ezt a szlenget nem ismerhette, ha nincs sportrajongó a közelében. Azt még nem kérdeztem tőle, hogy tudja-e, mi az a les.:)

Ja, amúgy a paralimpiás téma miatt később a Sport Pluszt is megvettem.:)

A plázából hazaindultam. Vagyis egy megálló után leszálltam a 14-es buszról, mert tömve volt. 

Beszarás: leszállsz az első ajtónál, az ajtó kinyitásakor az ott álló három utastárs nem áll arrébb (!!!), úgy, hogy felszállók is voltak. 

Ja, és nem is volt tele a busz, a közepe tök üres volt. Azt hittem, elsírom magam. 

A másik busz sofőrje meg majdnem odacsukott...:/

Na mindegy, épségben hazaértem. 

Úgy volt, hogy Andrással nézem meg a Fradi-ETO-t, sör és paprikás krumpli társaságában. Ez aztán elmaradt. Talán nem is baj, mert értékelhetetlen játékkal 3-0-ra kikaptunk, és nem kizárt, hogy bánatunkat rengeteg sörbe fojtottuk volna, az aztán megalapozta volna az osztálytalálkozót. 

Na, szóval csak elérkeztünk a szombat estéhez. Edit jött értem, aki nem a sógornőm, hanem a volt osztálytársam. De ez egyértelmű.:) A bonyodalmat induláskor az jelentette, hogy nem találtam meg a lakáskulcsot. Beesett a cipők közé.:)

*

Ezt a részt dramaturgiailag elkülönítem.:)

Egy kis személyes felvezetés. Hogy kerültem én a Fekete István Általános Iskolába?

Kevés dologra vagyok büszke magammal kapcsolatban, erre azért egy picit mégis. 

Az alsó tagozatot Budapesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában. Az első év amolyan előkészítő volt, 13 fős osztályunkból azon négy ember közé tartoztam, akiknek külön felzárkóztató foglalkozásokra kellett járnia. 

Aztán valahogy csak elkaptam a fonalat. Harmadikban már kitűnő voltam, negyedikben meg megkérdezték Anyuékat, mi lenne, ha kísérleti jelleggel ötödiktől egy pesti általános iskolába járnék-ép diákok közé. 

Édesanyám szerencsére éppen akkoriban olvasott egy cikket a Kisalföldben, hogy a Feketében van egy konduktív csoport, ahol délutánonként mozgássérült gyerekkel foglalkoznak. 

Anyunak több sem kellett, felkereste az iskola akkori igazgatónőjét. Ő szerencsére beleegyezett, így az 5. osztályt a Feketében kezdhettem el. 

Volt egy kis bökkenő: Pesten angolt tanultam, de a Feketében nem volt akkor angoltanár. A negyedikes német anyagot el kellett sajátítanom 1992 nyarán, hogy becsatlakozhassak. Megoldottuk, a barcelonai olimpia, 11 magyar aranyérem bűvöletében is. 

Hogy aztán fősuli alatt a némettanári gyakorlatomat a Feketében, a kommunikációsat pedig a Kisalföldnél töltöttem, már csak egy kis adalék. 

Nem beszélve arról, hogy Anyu ekkor ment a kórházba dolgozni, hogy a közelben legyen, ha bármi gond lenne. Ez aztán tesóm és az én életemre is bőven, több ponton hatással volt. 

Ez azért így elolvasva nem semmi. Talán valamit letettünk az asztalra az üres söröskorsókon kívül is. 

Még valami: az említett tanítási gyakorlaton jutott eszembe, hogy a Feketének van egy sajátos, megmagyarázhatatlan hangulata. Valahogy a diákok között is olyan érzésem volt, hogy egy nyelvet beszélünk. De ezt nem tudom bővebben elmagyarázni. 

De szerencsére ugyanezt éreztem az osztálytalálkozón, 19 év kihagyás után is. 

Megérkeztünk.:)

Facebookon elég frappánsan sikerült összefoglalnom: nosztalgiázós-evősivós-csippendélsós-milffelcsoportképkészíttetős-fogassalhármasbantáncolós-gugulvafutós-celebpartys osztálytalálkozó. 
Hát igen. Sztorizgatások, kaja-pia. Mondjuk a szokásosnál több volt a pálinka.:) A chipendale-show részemről annyiban volt emlékezetes, hogy előtte fogyott el a söröm, és már nem jött pincér, amíg vége nem volt a produkciónak.:D
A csoportképünket egy szomszéd asztalnál általam leszólított nőci készítette, gondolom, hogy meg lehetett könnyebbülve, hogy nem táncolni hívom.:D A képet ide személyiségi jogi okokból nem teszem fel, nem kértem engedélyt a többiektől. Pedig celeb vagyok, megtehetném.:)
Tök gáz, de én tényleg nem nagyon emlékszem olyanra, hogy valaha is táncoltam volna osztálytársnőmmel. Cink.:) Most viszont érett, harmincas nőkkel táncoltam.:D A lányok szerint egyébként tudok táncolni. Szerintem csak szeretek.:) De a fogas közelsége nehezítette a helyzetet.:D
Celebparty: egyik ex-osztálytárs már itt facén hülyült, hogy a blogfilmmel, meg a rádióinterjúval celeb lettem. Haha: aztán kiderült, hogy az ő felesége is szerepelt már a Győr Plusz Rádióban. Ő amúgy szintén osztálytársunk volt, és annyira jó őket együtt látni. Ezt muszáj volt leírnom.:)
Hm... Egyébként Csabi szolgáltatta számomra az év poénját. Fizetés, pincér, ezer forintot visszakapok. mire ő megszólal: "Írd alá, és add vissza neki!" :) Legközelebb megjátszuk!:D
Aztán átvonultunk még egy kocsmába, ahol zárásig beszélgetünk.
Osztálytársnőm túlélte az egyensúlyvesztésből adódó gugulvafutást az út közepén, így azt is megbocsátom neki, hogy ráborított a farmeromra egy korsó sört!;)
Fantasztikus este volt, nagyon jól éreztem magam. Remélem hamarosan folyt. köv., kicsit talán nagyobb létszámmal!:)
Otthon még két levezető sört megittam, és azzal a lánnyal irkáltam messengeren, akivel délelőtt találkoztam.:)
---
Vasárnap. Elég hamar, fél 9 táján felébredtem. Nem voltam másnapos, csak fáradt. Az viszont nem kicsit.
Neten és tévén kívül mindenhez lusta voltam, vagyis mostam egy adagot, meg bundáskenyeret sütöttem. Este fél 8-kor éhgyomorra.:)
És ennyi.
---
Hétfő. Vagyis ma. Reggel felkeltem negyed 5-kor, de egy kávé kevésnek bizonyult, így aztán picit megkésve mentem be dolgozni.
Közben még hiányérzetem is volt, nem találtam a baseballsapkámat, meg a sálam. Jah, szombat éjjel beraktam őket a kistáskámba a babaképek mellé...:)
Az odaút sima és zökkenőmentes volt, a nap is gyorsan eltelt.
Majd' egy év szünet után újra beszélgettünk egy kolléganőmmel, örültem neki. 
Aztán elmentem postára, feladtam egy csekket, meg az adóbevallást. Végig mosolygott, aranyos volt, nem az az életunt, antiszociális bürokrata.
Dohánybolt. Pár hónapja meséltem, hogy jó háromnegyed órát beszélgettem egy aranyos dohánybolti eladóval. Ma megismert, és szinte "leszúrt", hogy miért egy csík cigit veszek egyszerre, így ritkábban jövök. Ha ezen múlik...:)
Ilyen előzmények után az újságoshoz már fülig érő vigyorral érkeztem. A Nemzeti Sport idei Forma-1-es különszámát kerestem. A csaj váltig állította, hogy van, de nem találta, majdnem átkutatta az egész boltot. Szóltam neki, hogy hagyja csak, úgyis jövök még. Cigiért a szomszédba.:)
Nem, más újságért is, a FourFourTwo még nem jelent meg.:)
Szóval jó kis délután volt.
Ja: drága jó anyai nagymamám ma lenne 96 éves, Vagy holnap. A családi legendárium szerint jól sikerült dédnagyapánknak a tejfakasztó buli, és a templomban meg a tanácsházán -vagy hogy nevezték akkor-, más-más időpontot adott meg.
MOST meg átjött a szomszédasszony, kaptam tőle ilyen öntapadós filces bigyót, hogy ragasszam a konyhában a székek lábának aljára, mert hajnalonként erre ébred fel... Hát ez meglepett...:D
A héten a németórán kívül semmi nincs tervben. Szombaton aztán legénybúcsú. Hétfőn meg ETO-meccs. Igen, hétfőn, mert valami kevésbé ismert törvény szerint nemzeti ünnepen nem lehet sporteseményt rendezni. Fura.
Na de mára tényleg befejezem.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Gyógypedagógiai történés

A hétfői nap hátralevő része vacsorával, meg Kék fény-nézéssel telt. Felírtam még ide, hogy zsemle, de nem tudom, miért. Majdnem mindig zsemlét szoktam vacsorázni. Ja: van egy tizenvalahány éves minisütőm, és mostanában meg szoktam benne melegíteni a zsemlét, így az 1-2 napos is frissnek hat. Igen, lehet, hogy ezt akartam írni.:)

---

Kedd. Hm... Lehet, hogy tényleg hagyni kell a blogolást a francba!:/ Ennél a napnál is olyan címszavak vannak, amiket vagy nem értek, vagy nem tudom elolvasni. Jelzésértékű.

Délelőtt segítettem egy kolleginának telefonon, ausztriai ügyintézés telefonon. Véletlenül magamon hagytam a kabátomat, és megkértem, hogy húzza le a cipzárt. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki meglátja...:/ :D

Egy másik kolléganőm még előző hétvégén megígérte, hogy eljön hozzám kupakokért. Nem jött, de gondoltam itt lakik a közelben, a kupakok nem mennek sehová, szóval semmi pánik. Ő pedig odajött hozzám, és mondta, hogy elnézésemet kéri, de örömteli esemény történt a családban, nem tudott jönni, de nem szólt, mert itt lakik a közelben, a kupakok meg úgyis megvárják. Ezen jót mosolyogtam, aranyos szitu volt.:)

Amúgy ideges voltam egész nap. Nem tudom, miért. De tudom. 

Aztán elmentem postára csekket feladni. A poén az, hogy a vidanetes csekket kellett volna feladnom, de azt elfelejtettem elrakni...:/ :D

Így aztán mire hazaértem, még feszültebb lettem, de szerencsére egy kis messengeres beszélgetés megnyugtatott. Valamennyire. 

Valakivel beszélgetve valamire azt válaszoltam, hogy "Néha ilyen is kell". És neki is rögtön az ugrott be, ami nekem is: egy egy sor egy dalszövegből. Igen, Tankcsapda, Egyszerű dal. Másnap reggel rágugliztam..:D

---

Szerda. Alapszabály: ha rosszkedvű vagy, sose igyál alkoholt. Ehhez igyekszem is tartani magam. Szerdán András barátomtól kaptam egy üzenetet, hogy nincs-e kedvem meginni meló után egy pivót. Volt kedvem. Kutya is csatlakozott, iszogattunk-beszélgettünk. 

A 14-esen egy Olaszországba szakadt magyar nő vitázott a sofőrrel, hogy nem vesz nála jegyet drágáért, mivel az automatából nem tudott olcsóért. Szerencsére megoldottam a helyzetet, fogyatékos kedvezménnyel, kísérőmként ingyen utazhatott. Ezután az Ipar utcáig azt hallgattam, hogy ez milyen szar ország, és hogy mennyire jó fej vagyok én. 

Mindkettővel tisztában vagyok.:D

Khm... Itthon aztán folytattam a spontán sörözést, elég őszintére ittam magam.XD

Majd fürdés, vacsi, alvás. 

---

Csütörtök. Reggel gyanús volt, hogy rohadt világos van. Aha... 8-kor ébredtem fel...:O :) Gyorsan összekapartam magam, a reggeli kávé közben négy sörösdobozt számoltam meg a szemetesben...:O :)

Taxival mentem dolgozni, 9-re be is értem. 

Egész jól bírtam a napot, de sajna a németet ismét csak le kellett mondanom...:/

Aludni persze nem sikerült, mert bedurrant a bölcsességfogam. Fél 2-kor még olvastam, 3.45-kor pedig keltem. Nem semmi. 

*

Facebookon megosztva találtam ezt a szösszenetet... Először az jutott eszembe, hogy jó, hogy ilyen vélemény megjelenhet, de szar, hogy van ilyen vélemény. Aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy faszság az egész. 

Sportrajongóként amúgy azt mondom, hogy Budapestnek, és Magyarországnak az olimpia egy tök felesleges presztízsberuházás. Meg lehet nézni a görögök példáját: a létesítmények kihasználatlanok, az ország csődben. 

Jó, aláírom, a fogyatékosok sportja nem része a showbiznisznek, nem "látványsportág". Amikor egy formástestű kiscica riszálja előttem a popsiját, én pedig ballagok mögötte, hát egyáltalán nem vagyok esztétikus látvány. 

Más a szint-szoktam mondani. A csajos példánál maradva: 34 évesen egy normális pasinak már vagy családja van, feleség, gyerekek, vagy pedig bőszen skalpokat vadász, ha úgy tetszik, keresi az igazit. Nekem egyelőre más jellegű sikerélményeim vannak, amikről mondjuk beszélni nem nagyon szoktam, meguntam az elnéző mosolyokat, a velőt rázó kiröhögéseket. 

No de... egy ép kisfiú 9-10 évesen fociedzésre jár, gólokat lő, kupákat, érmeket nyer. Én 9-10 évesen 30 métert alig tudtam egyedül megtenni. Anyám szegényem nem a focimezemet mosta, hanem gyógytornára, meg orthopéd dokihoz hurcolt. 

Egyébként a paralimpiai mozgalom a második világháború után, Angliában indult el, ahol értelmes elfoglaltságot kívánt szervezni a hadirokkant veteránoknak. Erre volt jó a sport. Mert ott a részvétel a fontos. 

Ülőröplabda. Tudjátok, kik a világ legjobbjai? Bosznia-Hercegovina. És miért? Van utánpótlás? Érted ugye...

Van szerencsém személyesen ismerni egy-két paralimpiai bajnokot. Tudom, mennyi munka rejlik eredményeik mögött. Nem tudom, Molnár úr mit szólna, ha mondjuk karok nélkül kellene átúsznia a Balatont. Ugyanaz a fiú karok nélkül megkeni a vajas kenyerét, rajzol, öltözködik. Tudom, láttam. Hogy ez nem hasonlítható Michael Phelps teljesítményéhez? Nézőpont kérdése. 

Khm... Az irományt olvasva valóban már-már Taigetosz-szökevénynek éreztem magam, de egy apróság megmentett. 

Egy agyament írást egy apró kitétel teljesen hiteltelenné tesz. "Én Juvenalissal tartok:'Ép testben, ép lélek.'" Szóval ne legyen paralimpia, mert aki sérült, az idióta. Az ő olvasatában. Pedig ez pont azt jelenti, hogy ha sportolsz, edzed a tested, akkor a lelked is kiegyensúlyozottabb, egészségesebb lesz.

Persze nem kizárt, hogy én látom rosszul, de az ott egy baromira nem odaillő idézet. 

Molnár úr, "Cogito, ergo sum."

Gondolkodom, tehát vagyok. Elnézést érte. 

Ja: több ismert, általam mindeddig tisztelt sportújságíró ad igazat kommentben a levélírónak. Ez majdhogynem a legszomorúbb az egészben...

 *

Péntek. Szoktam emlegetni virtuális élettársamat. Nem nagyon szoktuk egymást dicsérgetni, maximum én őt pár sör után.

De hihetetlen jó érzés, hogy bár nem rajzolunk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy jaj mi örökre jóban leszünk, azért egy-egy összekacsintásunkban sok minden benne van. És ez jó.:)

Lesz csapatépítő tréningünk. Ezt én most kihagyom. 

Se logikám, se kézügyességem, egy ilyen helyre tényleg elsősorban sérült emberekkel mennék el. Soha semmilyen formában nem szeretem hátráltatni az embereket, most sem teszem. 

Másnap esküvőre vagyok hivatalos, ez ugye nem lehet kifogás, mert tesómék esküvője előtt is épp egy céges rendezvényen voltam. Mentségemre szóljon, hogy akkor még fiatal voltam, bírtam a partizást...:)

Hogy van-e más oka is a távolmaradásomnak, a maradjon az én titkom. És nem, nem szeretnék beszélni róla. 

Nem sokkal ebéd után leléptem melóból, tesómmal mentünk élményfürdőbe. Kettőkor már vízben voltunk, háromnegyed 7 táján mentünk el zuhanyozni. Igen jó volt, beszélgettünk, áztattuk magunkat. Néha ilyen is kell...:)

Aztán a Mackó Kuckóban adtunk a gasztronómiai élvezetnek.:)

Fél 9 körül már le is feküdtem, nem kis alváshiányt kellett bepótolnom. 

---

Szombat. Délelőtt tesómmal az Árkádnál találkoztunk, aztán kimentünk a piacra, ami ugye új helyre költözött. Ugyanaz, csak más helyen. Rosszabbra számítottam. 

Mókás volt az a koldus, aki pénzt kért tőlünk zsíros kenyérre, majd vett vodkát...:O :)

Aztán Spar, majd itthon tesóm megnyírta a hajamat.

Utána kimentünk apámért Écsre. Hazavittünk neki egy lapátot, nagyon örült neki. A kajásdoboz csak nem akart passzolni, disznósajtot sem annyit vettem, amennyit kért... 

Innen Tét felé vettük az irányt, apu először találkozott az unokájával. 

Nyilván szereztem benyomásokat, de nem írhatok róluk, mert a) mindenki máshogy mutatja ki az érzelmeit, b) ezek olyan családi dolgok, na. 

Mindenesetre apám életében először evett pizzát.:)

Én pedig életemben először toltam az unokaöcsémet babakocsiban..:)

A nap végén tesóm behozott Győrbe, itthon döglöttem. 

Egy kedves ismerősöm törölte magát facebookról. Véget értek a gyakran éjszakába nyúló zeneküldések, beszélgetések, poénkodások... Sajnálom... 

---

Vasárnap. Egész nap döglöttem, ezt csak a mosás szakította félbe. 

Negyed 1 körül rendeltem kaját, 2-re ért ide. Nem értettem, a futár miért kívánt jó szurkolást, aztán rájöttem, hogy ETO-mezben vagyok.:)

Időben kiértem a stadionhoz. A tavaszi nyitányon a Vidi volt az ellenfél, 0-2-ről sikerült egyenlíteni. Az első félidő közepétől szerintem rendben voltunk, jó kis csapatunk lehet. Ez a félszezon simán jó lesz az összecsiszolódásra, amúgy tényleg kuka. 

Egész meccsen egy sört ittam, itthon meg még egy fél dobozzal, aztán kiöntöttem. Hambit vacsoráztam, majd lefeküdtem aludni. 

---

Hétfő. Nyertem tippmixen kemény 2600 forintot. Jól indult a hét!:)

Sok volt a meló, gyorsan telt a nap, meg unokaöcsi képeit is megmutattam kollégáimnak.

Egy kollégám hazadobott, így időben hazaértem. 

Kis erőgyűjtés után nekiálltam blogolni, de ezt már látjátok. 

Holnap posta, szerdán Gyirmót-Újpest, lesz német is, meg esküvői meghívót is kapok, meg osztálytalálkozó, meg Fradi-ETO... Nem fogok unatkozni...

---

Kicsit sok az agymunka mostanában. A rinyálásomat meg nem szeretném, hogy olvassátok, úgyhogy lehet, hogy blogstop lesz a blogspot-ból. De nem biztos. 

Majd jelzem.

---

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)