Apa csak egy van

Kedden a blogbejegyzés megírása után már semmi extra nem történt-ha jól emlékszem. 

Feljegyzésem szerint sört bontottam, facén lógtam, és ennyi...:)

---

Szerda. Immáron minden nap beszélek apámmal telefonon. Az utóbbi időben történtek után ez valamilyen szinten természetes. 

Drága édesapám újabb problémát vetett fel. Tornázni szeretne, és ehhez keres egy általa kb. 40 évvel ezelőtt vásárolt gumikötelet. 

Hm... Az egy dolog, hogy gyógytornász megkérdezése nélkül, saját szakállára akar tornázni. Az meg egy másik, hogy tesómon és rajtamkeresi a gumikötelet, mert mi használtuk annak idején. 

Ez így igaz: kb. tíz-tizenöt évvel ezelőtt. 

És rögtön ki is van adva az új projekt: vegyek egy gumikötelet. "A Baross úton van egy sportbolt." Idézőjel bezárva...:D

Más. Van egy magyar rap-, vagy hiphop, vagy a fene tudja pontosan milyen stílusú zene. Jót szoktam mosolyogni azon a során, hogy "az apám a példaképem."

Aztán a héten valahogy rádöbbentem, hogy igenis az: ellenpéldakép. 

Tökéletesen megmutatta, megmutatja azt, hogyan NE viselkedjek jövendőbeli párommal, esetleg gyermekeimmel, hogyan NE viszonyuljak az élethez. 

 És bár az "ellen" előtag is szerepel a szóban, semmiféle gyűlöletet, vagy haragot, nem érzek. Inkább elszomorít, hogy ilyen, és sajnálom, hogy így alakult...

Negyed 4-ig voltam melóban, egy kolléganőm hozott haza. 

Németórát tartottam, másfél órát. Mindketten kellemesen elfáradtunk.:)

Este fürdéskor ismét szembesültem vele, hogy kiment a biztosíték, így fel kellett másznom visszanyomni. 

"Kedves" szomszédasszonyom is fárasztotta az agyamat. Hangosan szidta a büdös bagósokat az ablakom alatt, merthogy telefüstölik a lépcsőházat. 

Az nem volt neki gyanús, hogy egy robogó "parkolt" a lépcsőházban, és az "ő" benzinszagát érezte. Ami nekem illat. Na mindegy.:)

Slukkoltam is egy kellemeset a cigarettámba...:D

Attila barátom említette, hogy egy volt osztálytársnője a cégünknél dolgozik. Telefonomon rá is kerestem facebookon, és hát az adatlapján látható hat közös ismerősünk kb. négy különböző részlegen dolgozik, így nehéz lesz ráakadni. 

Pedig puszit kell átadnom...:D

Ja, és elkezdtem olvasni az "A szürke ötven árnyalata" című könyvet. 

Nem ismerek magamon kívül pasit, aki nekilátott volna.:D

Hát nem tudom... Vannak fenntartásaim, nem vagyok tőle elájulva, de azért érdekel. 

És: egész délután nem kapcsoltam be itthon a gépet, és este olvasás közben a tévét is kikapcsoltam. Pedig nem szokásom...:)

---

Csütörtök. Már telefonom intelligens ébresztésére felkeltem. 

A reggeli kávé közben tévé és rádió helyett ezúttal könyvet olvastam.:) Vagy harminc oldalt..:D

Reggel a buszmegállóban cigit kért tőlem valaki. 

Kb. 13 éves srácnak tippeltem, megkérdeztem, hány éves. Azt mondta, 21. Meglepődésemre előkotorta a személyijét. 

Tényleg 21 éves volt. És lány..:O

Elmentem a vasútállomáson lévő dohányboltba, persze nem dolgozott a kedvenc eladócsajszim...:(

Melóba tartva egy kolléganőm felvett az utcán. 

Nagyon aranyos volt: egy villanyoszlopba kapaszkodva épp zenét váltottam mp3-lejátszómon, amikor megállt mellettem. Megkérdezte, hogy rosszul vagyok-e. 

Mostanában sok olyan dolog történt velem, amire azt mondhattam, hogy ilyet még nem éltem át. 

Na most életemben először láttam olyat, hogy valaki nem vesz észre, küldök neki egy SMS-t, és látom, ahogy mosolyog, amikor olvassa.:)

Este 6-ig dolgoztam. Keményen. Komolyan.:)

Hm... Meló végén sor került egy nagy találkozásra.:)

Mármint életemben először beszéltem személyesen egy kolléganőmmel, akivel eddig csak online csevegtünk. 

Több hét után végre odamentem. Oda mertem menni. Mert bátor fiatalember vagyok.

Ő pedig nem hazudott: tényleg nem harap.:)

A lányok feldobták a hangulatomat.

Jókedvűen jöttem haza. 

Kaja, fürdés, olvasás volt a program a nap hátralévő részére.:)

---

Péntek reggel olvastam. De ez már nem is hír.:)

Megint sikerült eltörnöm a telefonom tokját...:/ Igen: két hónap alatt a harmadikat...:/

Főnököm mondta, hogy vegyek szilikonos tokot, és arra valahogy ráeszkábálja a mágneses tok maradékát.:)

Meló után Attilával és Gergővel találkoztunk a Hollóban. 

Kávé, kóla, tippmix.:)

Két meccset is sikerült rosszul feltennem a szelvényre:  089 és 093 helyett simán beírtam a 189-et és a 193-at. 

Ezek a lányok teljesen összezavarnak...:D

Egyébként szerencsére a véletlen tippek is egész jók!:)

A plázában adtuk fel a szelvényeket, és vettem telefontokot. Nem fogjátok elhinni: szilikonos-mágneses.:D

Utána  ismét a török kajáldába mentünk vacsorázni, ezúttal kapásból két dönert kértünk Atival. Gergő nem. 

És ezúttal alig bírtuk megenni..:O :)

Most csak ketten mentünk Attilával a 14-esen, szelfi sem készült, és földönkívülit sem láttunk.:)

Hazatérve face, net volt a program. 

Könyvet most nem olvastam.:)

---

Ma pihengettem, rendezkedtem, és elmentem Lidlbe ebédért. 

A bejegyzés megírása után kipakolom a mosógépet, fürdök, és pizzát sütök. 

Utána szurkolok a Veszprémnek a BL-elődöntőben.:)

Aztán jön egy kollégám biztosítékot cserélni. 

Este 8-kor aztán Gyirmóton ETO-Mezőkövesd focimeccs. 

Van még "néhány" nyitott kérdés: mivel megyek ki? Mit veszek fel? Hogy jutok vissza? Lesz-e még 14-es, amit elérek? 

Ezekről még lövésem sincs. 

Majd rögtönzök.:)

---

Holnap reggel, ha fel bírok kelni, elmegyek az Árkádba. Veszek gumikötelet a Hervisben. Vagyis megpróbálok.:)

Meg pingpongütőt. Mert eszembe jutott, hogy kéne!:)

Valaki nem tart velem?:)

Amúgy semmi más program nincs holnapra, vagyis remélem, a Veszprém BL-döntőt játszik!:)

Jövő héten meló, meg német, meg ez, meg az. Meg fordítani is kéne!:)

De most búcsúzom mára. 

Holnap nem kizárt, hogy egy különkiadással jelentkezem!;)

---

Hm... Ha egy évtizedek óta újságíróként dolgozó ismerősöm megosztja a blogbejegyzésemet, azt felfoghatom egyfajta elismerésként?;)

Köszönöm!:)

Hallgassatok Győr Plusz Rádiót!;) Mert az jó!:)

---

Jók legyetek! 

Jó hétvégét mindenkinek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Happyk. Életrevalók.

Kezdjük a legfontosabbal!:D A Magyar Kupa döntője nem Gosztonyi öngóljával dőlt el, mert a Diósgyőr egyenlített. Így hosszabbítás, és büntetőpárbaj után az Újpest lett a kupagyőztes. 

Érdekesség, hogy a lilák legutóbbi kupasikere alkalmával,  a 2002-es, Haladás elleni, egyébként Győrben megrendezett fináléban az újpesti táborban szurkoltam. Most a Diósgyőr sikerének jobban örültem volna.:)

Este még befaltam egy zacskó mogyorós kukit, azaz a Császári Csemege lidl-s megfelelőjét. Mert az finom.

 ---

Tegnap igen fos idő volt. Tesóm majdnem értem jött. Először én beszéltem le az indulásról, aztán meg ő nem tudott kijárni a garázsból. 

Gergő kolléga szerencsére volt olyan rendes, és hazadobott. 

Szóval tesómmal beszélgettünk délután-este, meg döglöttünk a tévé előtt. 

Ilyen is ritkán fordul elő, de a számítógépet be sem kapcsoltam!:)

Fürdés-témában adódott egy kisebb bonyodalom: a bojler nem kapcsolt be, melegvíz nem volt. Az időzítő működött, így a biztosíték kimenését kizártam. 

Aztán Kék fényt néztem. Elég ijesztő sztorik voltak benne, de nem féltem, mert tesóm is velem volt...:D

---

Reggel alig láttam ki a fejemből, elég fáradt voltam. Egyszer csak azt hallottam, hogy "Gábor, Gábor Gábor! Te kellesz nekem!" 

Hm... Odamentem kolleginához, pár szót váltottunk, és odaadta a tesója által nekem küldött könyvet.:)

Egy pillanatra eszembe jutott, hogy haza kéne menni: tökéletes nap, a csúcson kell abbahagyni!:)

Időben hazajöttem, Pista kollégám eljött, megnézte a bojlert. A biztosíték ment ki... 

Pff... Az időzítőben van egy kicsi aku, ami áram híján tartja a frontot...:D

Utána ittunk egy kávét. Az tovább tartott.:)

Majd tesómmal elmentünk Lidlbe, picit pihengettünk, aztán elindult vissza Ausztriába. Én meg leültem blogolni. 

Később még egy sört lehet, hogy bontok.:)

A hét? 

Holnap német. 

Csütörtök-péntek "semmi", vagyis meló.:)

Hétvégén ugye ETO-meccs, kézilabda Final Four, DTM a Hungaroringen, nem lesz unalom...

Egy otthonülő unalmas fiatalembernek igazi főnyeremény...:)

---

Szombaton este 8-kor lesz az ETO-Mezőkövesd. Gyirmóton. 

Állítólag eldőlt a bajnoki cím. 

Ha a Honvéd megteszi azt a szívességet, hogy 1-0-ra veri a Debrecent, az ETO-nak csak 14-0-ra kell vernie a Mezőkövesdet. 

Ha a Kaposvárnak idegenben lőttünk ötöt, szerintem megoldható. Sőt, lehet 16 is, hogy ne legyen gyanús.:)

*viccvót*

Írt cimbi facén, hogy Kalmár Zsolt Győrből a Red Bull Salzburghoz szerződhet. 

Hm... Csekélyke német nyelvtudásomat elővéve beírtam gugliba, hogy "Kalmár im Gespräch mit Salzburg". És voilá... Az ungarischer Supertalent-ért -büszkeség!:D- 1 millió eurót ajánlott a Salzburg- a magyar Bors újság információja alapján. Na szép...:D

---

Tök más téma. 

Mozgássérültnek lenni tök érdekes dolog. Az élet így nem egy habostorta, de nem is uncsibuncsi. 

Írhatnék okosságokat a témában, de cimborámmal tervezzük egy idevágó könyv megírását, így csak csepegtetetem az információkat. 

Mostanában több ismerősömmel szóba került, hogy én vagyok az első fogyatékos/mozgássérült/sánta ismerősük, így azért néha feldobom a témát. Legalább itt a blogon.

Na, tök érdekes: bizonyos dolgok, amik mások számára furcsák, szokatlanok, nekem teljesen megszokottnak, "átlagosnak" tűnnek. 

Megint más dolgok viszont, amik mások számára tök relevánsak, hétköznapiak, nekem furcsák. 

Estél már kétségbe, ha egy lépcsőn nem tudtál kapaszkodni? Ugye nem...?

Pharrel Williams Happy című számára sokan sokféle vidámságos klipet forgattak. Azért nem mondom, hogy már-már elcsépelt lett, vagy uncsi, mert ami boldogít, vagy felvidít, nem lehet elcsépelt, nem mehet az agyadra!:)

De... Ez a videó.... A Pető intézet ovisai! Nézzétek végig! 

Sérültek, vannak gondjaik, nehézségeik, de tudnak vidámak lenni, tudnak örülni az életnek! Fantasztikus, megható... 

Régi vesszőparipám: a szülők. Fogalmuk sincs, milyen jövő vár gyermekükre. 

Tud-e majd önálló életet élni, lesz-e munkája? 

Fociedzés és balett helyett gyógytorna és gyógyúszás.

A sikerélmény más jellegű.

De ha látják a gyerekek arcán a vidámságot, boldogságot, az talán minden gondot elfeledtet!

Hm... A klipben szereplő formástestű kiscicákat ezúttal meg sem említem.:D

Na jó, de, mégis! 

Valószínűleg konduktor, azaz leegyszerűsítve fejlesztőpedagógus-hallgatók. 

Szép szakma, és én személy szerint rengeteget köszönhetek pár kollégájuknak.:)

Mégis azt szoktam mondani, hogy jó lenne, ha pár év múlva új hivatás után kellene nézniük, mert már nem születnének sérült gyerekek! 

De szép is lenne... 

A fejemben nagyon szépen összeállt ez a bekezdés, remélem, azért nem írtam sok hülyeséget. 

Nagy szerencsém, hogy a kis videó önmagáért beszél!

---

Életrevalók. Sokszor meséltem már a balesetben lebénult francia arisztokrata, és afrikai származású segítőjének történetét elmesélő zseniális filmről. 

Melynek eredeti címe Intouchables. Azaz érinthetetlenek. 

Mostanában egyre több emberkét ismertem meg, akik életrevalóságukkal megmutatják, hogy én sem vagyok érinthetetlen. 

Vagy megmutatják, ha életrevaló vagyok, ők sem érinthetetlenek? 

Vagy ha mindenki életrevaló.... 

És végül, de nem utolsó sorban megmutatják azt is, hogy nem kell a dolgokat túlagyalni!:)

Köszönet érte.

Mára ennyi is voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szerenád a piszoárnál

Múlt hét szombaton a blogbejegyzés megírása után kaját rendeltem. Meg mostam. Aztán taxival mentem Katáékhoz, hogy biztosan odaérjek este 6-ra, és Balázs barátommal nézhessem a Barcelona-Atleticót. 

Az érkezés sikeres volt, a meccs annyira nem. 1-1 lett a vége, így az Atletico lett a spanyol bajnok. Utána Kaposvár-ETO. 5-0-ra nyertünk idegenben, ami csak azért volt mókás, mert minden győri gól után innom kellett egy féldeci pálinkát Sanyi apuval.:)

Pff... A 8. percben már 2-0-ra vezettünk.:D

Jól elbohóckodtunk, hajnali 1-kor jöttem haza, itthon még levezető sörözést tartottam.:)

---

Vasárnap reggel 9-kor apám telefonja ébresztett, az érdekelte, mikor jár le az egyik banki lekötésünk. Hát, nem tudtam válaszolni a kérdésre.:)

Sportért "természetesen" nem bírtam elmenni...:)

Pizzát sütöttem, pihengettem.
Délután megnéztem a férfi kézilabda EHF Kupa döntőjét. 

Meglepetésre, és nagy-nagy örömömre a Pick Szeged hazahozta Berlinből a kupát. Úgy néz ki, idén a Final Four magyar specialitás, jó lenne, ha a Veszprém is bemutatna egy bravúrt. Nagyon szurkolok nekik.:)

Este pedig a Szerelmünk lapjai című amerikai filmet néztem meg. Romantikus mozi, nekem nagyon tetszett. 

---

Hétfőn háromig voltam. Rendezkedtem-pakolásztam, és fél 6-kor átmentem a szomszédba németezni. És beszélgettünk. Magyarul. Néha ilyen is kell. 

Hazatérve ismét sörike következett. 

Közben írt Zsófim, hogyaszongya "Gosziiii, csütörtök 7 óra?" És én leokéztam. Nem bonyolítottuk túl a dolgot.:)

Aztán meg Kék fényt néztem.:)

---

Kedd. Meló után németóra. Rendhagyó. És nem csak azért, mert a konyhában tartottuk, és szabad volt közben cigizni.:)

Utána nem felejtettem el gázórát diktálni. Nulla (!) köbméter gázt fogyasztottam.:)

A napot bundás kenyérrel zártam, kicsit sikerült megégetni a karomat, dehát ebcsont beforr, ezen a héten nem ez volt az utolsó sérülésem...:/ :D

----

Szerdán is volt német, ezúttal másfél. Ügyes volt a leányzó, meg vele is jókat elbohóckodtunk közben. 

Aztán ittam sört. 

Meg ettem frissen sült baguettet. Én sütöttem. Mármint kisütöttem. Nagyon finom volt.:)

---

Csütörtök. Kolléganőmtől kaptam egy foci VB-s nemtommit. Tényleg nem tudom a nevét...:) De az ilyen dugdosásból már kinőttem, így a főnök kisfiáé lett. Mindenesetre nagyon jól esett, hogy kolleginának eszébe jutottam.:)

Délután Zsófival találkoztunk. Az este 7-ből 6 lett, aztán 5. Az Insomniába ültünk be, nagyon jó volt beszélgetni egyet. 

És ezúttal nem borultam fel a teraszon.:)

Hazaértem a magyar-dán meccsre, 2-2 lett, de sok köszönet nem volt benne....:/ :)

Hivatalos vagyok egy esküvőre. 

Egy főiskolai ismerős leányzónak kötik be a fejét augusztusban. Hihetetlen, hogy már kilenc éve diplomáztam...:/  :)

Jó, ez így hülye átkötés, de értitek, na...:)

---

Péntek. Miután a csütörtöki bigyót megkapta főnököm kisfia, kaptam egy másikat pénteken is. 

Azt is felajánlottam másnak.:)

Hosszú idő után beszéltem egy német kolleginával, azt hittem, már nem is dolgozik a cégnél...:O :)

Viszonylag időben hazajöttem. Betettem egy mosást. 

Meg felhívott egy csaj valami befektetés témában. Nagyon profin adta a naivat, majdnem bedőltem neki.:)

Fürödtem, kajáltam, és elindultam a Smukiba. A kórházi cimborákkal sörözgettünk. 

Dezső-napot ünnepeltünk, pedig nincs is köztünk Dezső.:)

Khm... Pisilés közben szerenádozott nekem egy fiú...:D

Elkezdte énekelni, hogy "Álé-alé Győr alééé, ó-óó..." Se meccs nem volt, se ETO-sál, vagy mez nem volt rajtam. Csak szokott látni a meccseken. Ennyi elég volt...:D

Virtuálisan ott volt velem szombati szerelmem is. Jó, oké, paraszt vagyok, hogy a telefonon is csüngöttem, de azért a helyszíni beszélgetésben is bőven benne voltam.:)

Azért az tök jó, ha egy lány megjegyzi nekem, hogy egy másik lány milyen csinos volt melóban. Csak mert tudja, hogy jóban vagyunk. 

Persze az én figyelmemet sem kerülte el a csini kollegina, és ezt a tudtára is adtam....:$

Hm... Szombati szerelmem egyébként jóval fiatalabb nálam.A korát le sem merem írni, viszonyításképp legyen elég annyi, hogy Senna haláláról még anyukája hasában értesült. 

Éééés kispajtásnak szólított....:D Beszarás...:D

Hazatérve természetesen a levezető sör sem maradt el. 

Viszont elkövettem egy stratégiai hibát. Indulás előtt elfelejtettem megágyazni. Így ágyazás közben lefejeltem a falat. Kétszer....:( :D

---

A szombat reggel így nem meglepő módon éledezéssel telt. Tévéztem, olvastam, fürödtem, szundikáltam. 

Aztán Forma-1 időmérőt néztem, Monaco azért mégiscsak Monaco. 

Meg kaját rendeltem.

Aztán a Holló felé indultam, Ati barátommal találkoztam. Kávé-kóla-tippmix. Meg persze sok-sok b beszélgetés. 

A tippmixet mindketten buktuk, lottót meg nem tudtam feladni, kicsúsztunk az időből.

Vettem viszont töltőt a telefonomhoz, meg borotvahabot. 

Aztán Attiláékhoz indultunk, ott néztük a BL-döntőt. 

Régen, még az előző évezredben rengetegszer megfordultam Atiéknál, még úszóedzés után szoktunk felnézni hozzájuk. 

Anyukájával ennek megfelelően szerintem olyan 18 év után találkoztam újra. 

Tök sokat beszélgettünk, és valami rejtélyes okból kifolyólag egyfolytában tegezni akartam Erzsi nénit...:/ Nagyon gáz, elnézést érte...:)

Atit megtérítettem: rendeltünk Pingwin-hambit.:D

Meccs közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól, meg nosztalgiáztunk is. 

Egy csepp alkoholt nem ittam az este folyamán, szerencsére kollegina ivott helyettem is.:)

A meccs. Real Madrid-Atletico Madrid 4-1. Hosszabbítás után. Agyeldobás. 

Ati vendégre tett, én hazai, így mindkét szelvény kuka. 

A Real nagy mákkal jött vissza a meccsbe, bár ha egy csapat három gólt szerez a hosszabbításban, akkor nincs miről beszélni. 

Bármennyire is rühellem a Realt... 

Amúgy ez a meccs nem hozott volna lázba, egyedül tuti nem néztem volna meg. 

Meg aztán én idén már túl vagyok egy kivetítőnél sírva örülős-telefonon örömöt megosztós BL-döntőn, az mindent vitt.:)

A kupaátadást azért megvártuk, Attila lekísért, majd éjfél után hívtam egy taxit. A zuhé előtt hazaértem. 

Hajnali 2-ig olvastam, zenét hallgattam, és gondolkodtam az élet nagy dolgain...:)

---

Ma időben felkeltem, elmentem szavazni, meg Sportért. 

Olvastam, pihengettem, takarítottam...

A Forma-1-et Rosberg nyerte. Hamilton elég nyűgös volt, azt nem nagyon tudtam mire vélni. 

Olyat meg, hogy valami belement a szemébe, és nem látott a bal szemével, még sosem hallottam...

Vettel rossz szériája miatt viszont nem szomorkodom...:D

Bajnok a Debrecen, miután nyert Felcsúton.... Jó, ez benne volt a pakliban, de azért sajnálom...

Azt viszont még mindig nem tudom, hol fogja játszani az ETO a Mezőkövesd elleni meccsét a jövő héten....:/

Az ETO történetének egyébként az lesz a 2000. NB1-es meccse.:)

Most meg Újpest-Diósgyőr Magyar Kupa-döntő megy a háttérben. Jelenleg egy Gosztonyi-öngóllal vezetnek a lilák. Akik persze nem indulhatnának nemzetközi kupában. 

Magyarfoci...:/ :)

Ma már nem megyek sehová. És sört sem fogok inni.:)

A jövő héten lesz egy s más, németórák, talik, ETO-meccs... 

Majd mesélek!

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Örömpillanatok

Hétfőn este a már-már szokásos sör-cigi-mp3 szeánszot ejtettem meg a konyhában. Gőzt kiereszteni, gondolkodni tökéletes volt. És közben egy-két telefont is elintéztem. 

Mindazonáltal továbbra sincsenek alkoholproblémáim. 

Kivéve, ha nincs sör. Akkor van baj!;)

---

Kedd. Hosszú idő után először házilag készített ebédet ettem a munkahelyemen. Nem tudom eléggé megköszönni, és tényleg nagyon finom volt.:)

Volt egy fontos információ, amit meg kellett jegyeznem. Szokás szerint írtam egy "ráutaló" betűt a kezemre. 

Kolleginám erre megkérdezte, hogy "Miért nem használom az emlékeztetőt a telefonomon?". Majd azzal a lendülettel ragasztott egy sárga cetlit a telefonom tokjába....:D Kééész. 

Modern technika ide vagy oda, képtelen vagyok használni az emlékeztetőt, de ez a megoldás egyszerűen zseniális. És még nevettem is egy jót!:)

Négyig voltam melóban. Hazaérve valamennyire folytattam a szombaton elkezdett, majd félbehagyott rendrakást. 

Aztán vacsoráztam. Az ebédre eredetileg rendelt kaja került terítékre. És ezt ki is posztoltam facebookra. 

A poszt alatt olyan sokrétű és összetett dialógus alakult ki, hogy csak lestem.:)

Szóval bármilyen f@szságot is ír ki az ember az üzenőfalra, az bőven feldobható. És ez nem is volt f@szság...:)

---

Szerda. Reggeliztem. 

Már ez is hírértékkel bírna, mert sajnos nem nagyon szoktam reggelente szilárd táplálékot magamhoz venni. 

Kuglófot ettem, kakaóval. 

Van abban valami egészen fantasztikus, hogy gyermekkorom szeretett ízeit, a nagymamámtól megszokott reggelit egy kedves leányzótól kapom meg újra...:)

*

Hm... Azt szoktam mondani, hogy 33 évesen sok mindenről le vagyok maradva... 

Most azt mondom, hogy ahogy egy újszülőttnek minden vicc új, rám mások számára teljesen megszokott, már-már átlagos élmények várnak... És az csak nem baj?:)

* 

Megérkezett a kókuszos-kakaós kézkrémem.:D Állítólag  pöttyet buzis. Nem baj, éljen a tolerancia!:)

Hazaérve megint pakolás következett, majd németórát tartottam. 

Ügyes volt a lány. És lelkes. Folyt. köv. jövő héten!:)

Este három cimborával a Cornerben néztünk Európa Liga-döntőt. 

Hm... Egy sört és egy kólát ittam meg, egy mexikói melegszendvics kíséretében -ollé!-, majd annak rendje és módja szerint bealudtam a második félidőre...:D

A meccset nem nézhettük végig, mert záróra volt, így a hosszabbításról lemaradtunk. 

Búcsúzóul a sapkámmal együtt lerántottam a földre a telefonomat, és a tokja persze eltörött. 

Hm... Egy hónap, egy tok...:/ Ami kétségkívül jobb, mintha havonta kellene kijelzőt cseréltetnem a telefonomon. 

Hazatérve megnéztem a Sevilla győzelmével záruló büntetőpárbajt, majd a szokásos levezető sör következett. 

Ja nem: hullafáradt voltam, hamar lefeküdtem aludni..:)

---

Csütörtök. Írtam fel egy szót, amit megint nem tudok elolvasni...:O :)

Szerencsére érkezett egy kis külső segítség, így aztán nem széldzsekiben, hanem télikabátban mentem dolgozni. 

A fagyhaláltól lettem megmentve, kérem szépen!:)

Ez az esős-szeles idő nagyon dislike...:/

Egy osztrák kollégám észrevett a buszmegállóban, így nem kellett fagyoskodnom, és még a Conchita-jelenséget is ki tudtuk tárgyalni...:D

Győrből, az ETO Parkból szólt a Morning Show. Tesóm még egy névre szóló, dedikált autogramkártyát is beszerzett nekem!:) 

Ja: Vadon Jani jó arc! Kérte, hogy hirdessük, hirdetjük!;)

Meló után elmentünk hulladékudvarba, megszabadultunk pár felesleges holmitól. 

Majd pláza. Vettem telefontokot. Kicsit más, mint az eddigiek. És olyan hülye érzésem van, mintha el lenne a görbülve a telefonom...:)

Utána a Pingwinben kajáltunk. 

Valahogy odakeveredett egy pesti, Újpest-drukker srác, aki azt kérte, hogy este győzze le az ETO a Fradit a kézilabda bajnoki döntőben. Ez a kérés is teljesítve!:D

Még két cimborát összeszedtünk, és elmentünk az Egyetemi Csarnokba, kézimeccsre. 

Huh... Évek óta nem voltam már, nagyon kellett, nagyon jó volt. 30-25-re verték a lányok a Ferencvárost, az ETO a 11. bajnoki címét begyűjtve beérte a pesti zöldeket. 

Mókás meccs volt, látszott, hogy már nagyon szezonvége van. 

A hírek szerint a Sportklub közvetítése hozta a szokásos elfogult fradista stílust, már ezért is megérte a helyszínen szurkolni..:)

Este még kicsit beszélgettünk tesómmal, aztán nyugovóra tértünk. 

---

Péntek reggel később keltem a szokásosnál, és előbb be is értem dolgozni. Ugyanis bátyám szerencsére elvitt....:)

Napközben tesóm és Edit apánkat tutulgatták a kórházban...

Hááát van baj, van baj... 

Egészen elkeserítő dolgok vannak. 

Ez is megerősített abban, hogy bizonyos problémákkal a jövőben nem leszek hajlandó foglalkozni. 

Mármint bizonyos dolgok ténylegesen meg sem érdemlik, hogy problémaként foglalkozzunk velük. Szerintem. Erre felesleges példát mondani. Majd adja magát...

Munka után ebédeltünk, vagyis én uzsonnáztam. A Hajón. Bátyám külön kérésére nem rántott sajtot ettem..:D

Jaj, de nagyon finom volt: pármai sonkába göngyölt, zöldfűszeres sajttal töltött steakhús nemtommivel. 

Innen átmentünk az Aldiba. 

Talán életemben egyszer voltam ott, most dupláztunk. Hű maradok a Lidlhez. Ha már Little-kóros vagyok...:D

A pénztáros csajszi nem volt semmi.

Látszott rajta, hogy "nem oda való". Nem vágta azt a szokott unott képet, és... És megkérdezte, hogy készpénzzel vagy kártyával fizetek, és készpénzt mondtam, és amíg elővettem a pénztárcámból az egy szem bankjegyet, ő már nyomta a kezembe a visszajárót. 

És olyan cinkos "én voltam a gyorsabb!"-mosoly volt az arcán....:O Kész volt!:)

Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. 

És örülök annak, hogy az ilyen apróságokat észre tudom venni!:)

Hazatérve kipakoltunk, tévéztünk, beszélgettünk, majd tesómék elindultak. 

Bontottam egy sört. 

De ha ezt vesszük, hogy egy sör nem sör, akkor nem bontottam.:)

Este 8 után nem sokkal már le is feküdtem. 

Ismét telefonnal kezemben aludtam el....:O :D

---

Ma reggel meg nem tudtam aludni. Kb. előbb keltem, mint egy munkanapon...:/ :)

Bementem a városba. Előtte fürdés-borotválkozás. 

Beköltöztettem a faternak a kórházba vásárolt zsebrádiót a fürdőszobába. 

Ha ez nem öreguras, akkor mi? Borotválkozós zsebrádió....XD

Adtam fel lottót, meg tippmixet. 

Aztán elmentem postára. 

Nincsenek véletlenek. 

Ha egyik délután nem felejtem fent az irodában a cigimet, nem ad kollegina olyan cigit, amilyet még sosem vettem. 

És nem mentem volna ma be trafikba venni olyan cigit, mert nem volt rossz, és valamivel "olcsóbb", mint amit én szoktam venni. 

És akkor nem beszélgettem volna egy tündéri aranyos eladócsajszival. Kb. félórát beszélgettünk. 

Azt mondta, hogy talpraesett srác vagyok...:O

Meg azt is mondta, hogy nem elégedett a munkájával, szerinte több van benne. 

Én meg mondtam neki, hogy tényleg több van benne, különben nem maradtam volna ott annyit. Hehe, macsó duma!:D

Na jó, ez nem poén: tényleg nagyon kedves volt, és ezt meg kellett jegyeznem. És örült neki. 

Hazafelé a buszmegállóban egy idős néni kért mosolyogva segítséget. Én mosolyogva segítettem. Megköszönte a kedvességemet.

Kedves vagyok és talpraesett. 

Kávéztam, beraktam egy mosást, aztán blogolok. 

Mindjárt rendelek ebédet, aztán este Kata szülinapját ünnepeljük. 

Azért a meccsekbe remélem sikerül belenézni...:)

Holnap piac, pihi, pakolás. 

Jövő héten németórák, meg még valami lesz, de az nem jut eszembe...

Majd elmesélem.

---

Lássuk csak: vedd észre a pozitívumokat, örülj az élet legapróbb dolgainak is, nincsenek véletlenek!

Tiszta közhelyszótár. 

Nem, egyébként nem az...

Meg aztán jobb így, mintha hülyeségeken agyalnék!

És jól vagyok. Tényleg!:)

De mára befejezem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Zulte Waregem

Hm... Nagyon gondolkodtam azon, hogy elmeséljem-e a szombati "besza-behu"-sztorit, mert tényleg szenzációs. De személyiségi jogi okokból ettől itt inkább eltekintek. 

Szóval szombaton nagyrészt tényleg azért maradtam itthon, hogy rendet rakjak, takarítsak. Valamennyire sikerült. Alakul a molekula. Őszintén szólva a kis lakásomban uralkodó állapotok bőven alulmúlták még az "agglegénylakásban elmegy"-szintet is. Ha 10-es skálán akarnám ábrázolni, akkor a vállalhatóság 2-ről felment 4-re. 

Szinte kezdődhetnek a németórák!:D

A legjobb, hogy az iróasztalt és a dohányzóasztalt megszabadítottam a csekkektől, számláktól, hivatalos iratoktól, tök üres mindkettő. És talán mindenről tudok, hogy hová raktam. A fürdőszobát is csinosítgattam, itt-ott még fellelhető koromnyomokat takarítgattam. 

Most nézem, legutóbb szombat délután posztoltam, utána álltam neki a takarításnak, emlékeim szerint fél 6-kor tettem le a porszívót...:D

A kis megszakítást két pingwin-hamburger elfogyasztása jelentette...:D

Este ugye úgy volt, hogy Katával találkozunk, de lemondtam, mert hulla fáradt voltam. 

Kiültem a konyhába, zenét hallgattam, söröztem, facebookon beszélgettem. Ezt az online-sörözés témát tényleg le fogom védetni!:D

 Megnéztem a Debrecen-Újpest meccset, ami ugye a Loki új arénájának, a Nagyerdei Stadionnak az avatását is jelentette. 

Fantasztikus létesítmény, még akkor is, ha borítékolható, hogy nem lesz mindig telt ház, több mint 20 ezer nézővel. 

És persze néztem az Eurovíziós Dalfesztivált. "Néztem", valóban. Kállay Saunders Andrást leszámítva a többieket hang nélkül figyeltem, közben mp3-lejátszót hallgattam. 

Az amerikai-magyar srác ötödik helye, nagyon szép teljesítmény. 

A győztesről alkotott véleményem kapcsán  pedig kivételesen változtatás nélkül bemásolom facebookon elkövetett szösszenetemet: 

"Bírom ezeket a különböző fórumokon Conchita Wurst sikere kapcsán toleranciáról, elfogadásról szónokló kommentelőket.
Az elfogadást szerintem ott kéne kezdeni, hogy nem röhögjük ki a jelelő siketet, átadjuk az öreg néninek a helyet a buszon, meg ilyen apróságok.
A transzvesztita meg döntse el, hogy most akkor nő akar lenni, avagy férfi.
Ja, és kérdezzék meg azokat a szülőket, akik kisgyereküknek magyarázkodni kényszerülnek, hogy a néni vajh' miért szakállas.
És nem arról van szó, hogy "kisgyerek ne nézzen ilyenkor tévét", mert ezt a klipet nyilván főműsoridőben is adni fogják..."

Ennyi. 

Jaj: spanyolul beszélő ismerőseim segítségét kérném! Állítólag a Conchita név spanyolul pinácskát jelent. Most olvastam. 

Na, de volt egy Conchita Martinez nevű teniszező, és kötve hiszem, hogy ilyen "művésznéven" szerepelt volna....:/ :D

---

Vasárnap a reggeli kávé közben egy leányzóval beszélgettem. 

Akiről már írtam, hogy vele másképpen beszélgetek, mint eddig bárkivel. 

Ezt továbbra is tartom... Nem akarok nagy szavakat használni, de... 

Szóval nem használok.:)

De annyit tényleg leírok, hogy nem egy, nem kettő olyan dolgot írt már nekem/rólam, amit eddig még senki...

-megj.: nem, nem üzengetek a blogon, ezt neki is elmondtam...:)-

Amúgy fél 7-kor apu telefonja ébresztett. Rosszul volt. Megkért, hogy hívjam fel az ápolónőjét, meséljem el neki a szitut, és kérdezzem meg, mi a teendő. Igen, ez ismerős lehet...

Mondtam neki, hogy hívja fel ő, mert ő ismeri is a hölgyet, meg jobban el tudja mondani, mit érez. 

Ez lett. Meg sürgősségi osztály. 

Jaj, az a hely döbbenetes, sok mindent volt "szerencsém" látni...:/

10-re, a mentővel egyszerre értem a kórházhoz. 

Pár orvos megvizsgálta, de érdemben nem tudtunk meg semmiféle információt. És haza is engedték. Délután 5 körül jöttem haza a a 14-es busszal. 

Hát mit mondjak... Nem lett meghittebb az apa-fia-kapcsolat, az biztos, idegileg kissé megterhelő nap volt. 

Ja, és közben a telefonom is lemerült, ami ezúttal nem a viber és a facebook, hanem a rokonokkal tartott forró drót okán volt kínos... 

A Fradi-ETO kézimeccsből egy percet sem láttam, a Forma-1-ből sem, de ez ebben a helyzetben tényleg mellékes. 

*

Köszönetnyilvánítás: köszi mindenkinek az érdeklődő, aggódó kommenteket, üzeneteket, hívásokat! Köszönöm kórházi Barátaimnak a segítséget, a töltő megkérdezését, illetve hogy a tünetek alapján legalább tőlük kaptam valami infót fater állapotáról, ez a kórházban sajnos nem sikerült. 

Köszönet betegszállító cimborámnak is, hogy ismét hazavitte aput!

És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a kórház közelében lakó kolléganőmnek, hogy majdnem hozott be nekem töltőt!:)

*

Szóval a kórházban nem igazán tudták, mi lehet apu baja, és hazaengedték. A papírokat, és a betegszállítót megvártam, majd hazaindultam. 

A 14-es természetesen az orrom előtt ment el. 

Épp készültem sz*rrá ázni, amikor egy csuklyás csajszi láttán eszembe jutott, hogy nekem is van csuklya a pulcsimon...:/ :D

A stadionnál majdnem leszálltam, az ETO-Honvéd második félidejére kiértem volna. De nagyon éhes voltam már... 

Az első félidő legvégére, a Kispest egyenlítő góljára értem haza...:/

Főztem egy kávét, és megnéztem a meccset. 4-2-re nyertünk, tényleg nagyon ramaty időben. 

Nem szeretem a hazai pályán játszott ETO-meccseket tévében nézni...:/

Apu egyébként elnézést kért, hogy miatta nem mehetek meccsre. 

Hm... Egyrészt természetes, hogy nem mentem, hanem ott maradtam vele. 

Másrészt valamilyen formában tehet róla, hogy így alakultak a dolgok... 

Harmadrészt feljegyeztem a dolgot, mert tőlem nagyon szokott elnézést kérni...

A meccs után lasagnét sütöttem. 

Eddig mindig a faliórát néztem, hogy hány percig kell a cuccot a sütőben hagyni. 

Tegnap rájöttem, hogy van "óra", vagyis ilyen ketyegő biszbasz a sütőn, jelzett is 25 perc után...:)

Utána még tervben volt egy sör, de kihagytam, fáradt voltam hozzá. 

Este 8-re már ágyban voltam, viszonylag hamar elaludtam. 

Katával kávét, a rendrakás folytatását, és sportmaratont terveztem, csak kicsit alakultak máshogy a dolgok... 

---

Ma reggel időben felkeltem, időben beértem dolgozni, és örömmel szembesültem vele, hogy nyertem tippmixen 8 ezer forintot. 

Ami rekord, és Attila barátomnak köszönhetem, mert feltetetett velem a szelvényre egy olyan belga csapat meccsét kétszeres szorzóért, amelynek nevét meg sem bírtam jegyezni. Zulte Waregem. Beszarás.:)

A nap elég gyorsan eltelt, több kollégámnak elmeséltem a pénteki buszos csajszit, még mindig a hatása alatt vagyok...:)

Időben hazajöttem. Lepakoltam a ruhaszárítót, mostam. 

És jöttek a vidanettől is, állítólag gyorsabb modemet kaptam.:)

Most mindjárt kivonulok egy sörre a konyhába. 

Aztán bundás kenyér, fürdés, Kék fény. 

---

Holnap talán tali Katával. 

Szerdán német egy új pályázóval. 

Csütörtökön hulladékudvar, meg kézimeccs. 

Pénteken apánknak kontroll, szóval azt még nem tudom pontosan. 

Szombaton egy szülinapra vagyok hivatalos. Meg a Dreherbe ETO-meccset nézni. Az előbbi opció fog nyerni. Ha nézhetem a meccset.:P

A vasárnapról még lövésem sincs. 

De majd alakul. 

És el is mesélem, hogy hogyan alakult. 

Szóval mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Három srác, két holló, egy szultán, egy király, meg a marslakó

Szerdán a blogbejegyzés megírása után semmi lényeges nem történt. Net, tévé... És időben pihi...

---

Csütörtökön felébredtem 3.45-kor. Ki kellett mennem mosdóba-hogy elegánsan fogalmazzak.:) Utána már nem feküdtem vissza, neteztem, tévéztem, zenét hallgattam.

Hosszú idő után láttam újra Barátok köztöt. Az jutott eszembe, hogy mostanában nem nagyon van szükségem szappanoperára, az életem anélkül is épp elég eseménydús.:)

Meló után tesómék értem jöttek. Elmentünk a Magvassyhoz jegyet venni a jövő csütörtöki ETO-Fradi női kézilabda bajnoki döntőre. 

Már bezárt a jegypénztár, de szerencsére rendes volt a csaj, tudtunk venni belépőket.

Hát igen, egy kétszeres BL-győztes klubnál dolgozni nagy dolog. Értem ezalatt azt, hogy nem volt ránk írva, hogy a szomszéd utcából érkeztünk-e, vagy éppen Mosonmagyaróvárról, Veszprémből, vagy még messzebbről leutazva szerettünk volna jegyet venni. Nem kellett keserű szájízzel távoznunk.:)

Onnan a Laposra mentünk kajálni, nagyon finom ételek vannak ott, szeretem. És ezúttal nem ittam sört.:)

Majd Lidl, nagybevásárlás. 

Hazatérve elpakoltam a cuccokat, még kicsit dumáltunk tesómékkal, és ananászt majszoltunk.:)

Amit később egyedül maradva egy kis sörrel öblítettem le...:D

Közben egy kolleginával beszélgettem. A kaják is szóba kerültek, így nekiálltunk vacsorázni. Éjjel fél 12-kor.:D

---

A pénteki nap viszonylag gyorsan eltelt. Munka után a Hollóhoz indultam, ahol két kedves barátommal találkoztunk. 

Közben valakivel beszélgettem viberen. Másképpen, mint eddig bárkivel. És nem elsősorban azért, mert németül is folyt a dialógus...:)

A kocsmában kávé és kóla társaságában összeraktuk a heti tippmix-szelvényeinket, amiket aztán a plázában adtunk fel. 

Onnan a Szultánba mentünk vacsorázni. 

Hm... Van ott egy pincércsaj, igen jól néz ki. Viszont jól érzékelhető "mű-kedvessége", és "egyedi" hangszíne roppantmód irritáló volt.

A hangra vonatkozó megjegyzést félve írom le, egy sánta srácnak nem nagyon van joga bárkit is külsőségek alapján megítélni... De azért na...:D

Vacsoránk annyiban mindenképpen rendhagyó volt, hogy rendeltünk egy második kört. Étel kapcsán ez velem még soha nem fordult elő.

Aztán a 14-es busszal hazaindultunk. 

Rendszeresen jártam busszal Budapestre, Mosonmagyaróvárra, Szombathelyre. 

Megfordultam busszal Stuttgartban, Nyitrán, Olasz-, Német-, és Franciaországban, meg még ki tudja hol. 

De hogy életem legemlékezetesebb buszozása a 14-es győri helyi járaton fog lezajlani, azt nem gondoltam volna. Pedig ez a nagy büdös helyzet...

Az eseménysor kb. leírhatatlan, de azért megpróbálom!:)

Attila barátunk ült mellettem, Gege pedig mögöttünk. Ideális elhelyezkedés egy szelfi elkészítéséhez. 

Jó, tudom-tudom: elég gáz 20-30-as srácoknak szelfit készíteni. 

De nem érdekel. Jó kedvünk volt, bohóckodtunk, nem bántottunk senkit, akkor pedig nem látok benne problémát. 

Az előttünk ülő csaj persze hátrafordult a fényképezés hangjára. 

Elsütött egy viccet, miszerint Armstrong holdraszállásakor 9 fotó készült, egy plázacica mosdóhasználatáról 253. Társadalomkritika, korkép, jogos. 

De ezzel még nem volt vége. 

Elkezdett mindet osztani, hogy elég gáz, hogy magunkat fényképezzük, ahelyett, hogy csajokkal foglalkoznánk, hiányzik belőlünk a fészekrakó ösztön (!!!). 

Majd megkérdezte, mi a háttérképünk a számítógépünkön. 

Nekem Fernando Alonso egy Ferrariban. Ez persze gáz, mert "sok közöm van egy spanyol autóversenyzőhöz, olasz autóban, a 14-esen zötykölődve."

Egyik cimbinek  Gianluigi Buffon, a Juve és az olasz válogatott kapusa van a háttérképen, a másik cimbinek még gyári alapbeállítás van, lévén új a gépe.
Ez részben azért jó pont volt számunkra, mert azt gondolta a hölgyemény, hogy 3D-s (!) pucér nőt nézegetünk háttérkép gyanánt. 

Adta magát a kérdés, hogy neki mi a háttérképe. 

Hát neki semmi. 

Se számítógépe, se tévéje, örül, hogy árama van.-mint közölte hihetetlen büszkeséggel hangjában. 

Mert ő egy konzervatív lány. Ezért nem találja álmai hercegét. 

De majd megszüli  (sic!), 

Szerintünk pedig egy marslakó. Egy fapina. 

Kíváncsi vagyok, meddig fajult volna még ez a beszélgetés, ha a csaj nem szállt volna le. 

Mostanában sokat, túl sokat foglalkozunk a külsőségekkel, ítélünk meg embereket külsőségek, felületes részinformációk alapján. Ez egy újabb tipikus példa. 

33 éves fejjel szelfit készítek a buszon, és Alonso a háttérképem, és emiatt sz*r ember lennék? Nem hinném...

Nem csoda, hogy ezekután lefagyva, és egyben leforrázva ültünk a buszon. Elképesztő.... Hogy mik vannak?:)

Döbbenet...

Még több, mint fél órán keresztül emésztgettük az eseményeket a Mátyás téren. Nem tértünk magunkhoz. 

Közben pózoltam Mátyás királlyal...:D

Többen is megdicsértek, hogy milyen jól sikerült fényképet tettem fel facebookra.:O Ilyen se volt még.

Mostanában nem ez az első példátlan, egyedülálló élményem...

Hazaérve valakivel meg kellett osztanom az élményeket. Egy ismerősömmel beszélgettünk kicsit, az ő életéből is bőven lehetne egy vígjátékot forgatni.:)

Aztán lefeküdtem aludni...

---

 Ma ugye munkanap lenne, de itthon maradtam, rendrakás a cél. Még nem álltam neki.

Eddig kávéztam, meg boltban voltam. 

És még egy olyan dolog történt, ami "besza-behu". Kész...:D
Itt nem merem leírni, de a maga módján harmadik típusú találozásról beszélünk!:)
Most mindjárt főzök még egy kávét. Aztán pakolok, takarítok.:)
Délután Forma-1, estefelé találkozom Kata barátosnémmal.
Holnap további pakolás, Forma-1, meg ETO-meccs.
Hétfőn modemcsere -na az is egy érdekes sztori...:)-, német, kedden -talán- még egy német. Csütörtökön meccs. Ami biztos, a többi majd kiderül.
---
"Egy nő akkor boldog, ha szeretik." És egy pasi?
Aki közelebbről ismer, ismeri a személyes "boldogság-elméletemet".
Most jól vagyok.
Nem vagyok hajlandó agyalni.
Meg magamat "kidumálni", kvázi leégetni.
Élek-virulok.
Mert egy pasit is lehet ragyogtatni.
Köszönet érte!:)
---
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Egy BL-győzelem margójára. Meg más is.

Kétszeres Bajnokok Ligája-győztes a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata.

"Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. 0/7"

A két "kiírás" között nagyjából két év telt el. A Ferencváros elleni bajnoki döntőn, nem sokkal a Podgorica ellen elvesztett BL-döntő után  "tisztelték meg" fenti kiírással  a ferencvárosi drukkerek a győri csapatot és szurkolóit.

Mélyen érintett. Szerencsére a csajokat is. Mert ők megmutatták. 

Vesztettünk el nemzetközi kupadöntőt feltörekvő kiscsapatként, simán. 

Vesztettünk idegenben lőtt góllal, illetve összesítésben eggyel. 

A legfájóbb talán még mindig a Fehérvár ellen elvesztett 2005-ös EHF-kupa-döntő. Érdekes módon abban az évben lett meg az első bajnoki-, és Magya Kupa-győzelem. 

Aztán tavaly végre a csapat a nemzetközi kupában is ráérzett a győzelem ízére, idén pedig repetázott. 

Győrben egyesek szerint "ciki" kézilabdaszurkolónak lenni. Mert "pénzes ribancok", meg mert szerethetőbb volt a talán kevésbé sikeres, de főképp sajátnevelésű játékosokra épülő együttes. 

Győrben egyesek szerint "ciki" focidrukkernek lenni. Mert falábúak. A szurkolók meg ugye az agyatlan csőcselék. 

Nem tudom... A kézilabdacsapat nem a Kelet-Európában megszokott összevásárolt sztárgárda, az Audi nem véletlenül támogatja az együttes. A szponzoráció, az együttműködés a csapat körül zajló tudatos szakmai munka jutalma. 

És ezek a norvég, brazil, francia, magyar és ki tudja még így hirtelen milyen nemzetiségű lányok, no meg a spanyol edző tudnak nagyon emberközeliek is lenni. 

Maximális tiszteletem és rajongásom a lányoké, de ami miatt én mégis egy kicsit inkább egy kicsit a focicsapat felé húzok, a kézilabda-szurkolókat körülvevő sznobizmus-feeling. 

Kézire sikk járni. 

Focira nem az. 

Szombaton is láttam: jobb egy szocreál kocsmában ücsörögni a barátokkal, mint egy lounge bar-ban egyedül...:)

És örökké feledhetetlen élmény volt a szurkolás a Városházánál, és büszke vagyok rá, hogy barátaimmal ehhez a szurkoláshoz mi is hozzá tudtunk tenni a magunk módján. 

Ezek a csajok megérdemlik. 

Nem is beszélve Ambros Martinról, aki egy zseni. A szerényebbik fajtából. 

Az már "csak" hab a tortán, hogy örömömet volt kivel megosztani, és ezt az a valaki díjazta is. 

De ezt már meséltem. Viszont nem tudok eléggé betelni vele.:)

---

Hétfő este a blogbejegyzés megírása után elmosattam, fürödtem, kajáltam, tévéztem. Igen, Kék fény is volt.:)

Addigra már hazakísértem szombati szerelmemet.:)

---

Kedden reggel sikerült időben felkelni. Aztán majd' egy órán keresztül zenéket válogattam az mp3-lejátszómra. Nem normális.:)

Hazafelé ballagva az Árkádnál egy zebránál sikerült egy sajátos performanszot előadnom. Vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. Tüsszentettem. A szemüvegem leesett. Elkaptam. 

Aztán elvesztettem az egyensúlyomat. A szemüvegemet elejtettem, persze beestem a zebrára. Szerencsére az autóknak addigra már piros volt... Nagyon mókásan nézhettem ki.:)

Kaptam egy elszámoló gázszámlát 102 forintról. Nagyon kemény.:D

Utána németóra szomszédban. Állásinterjút szimuláltunk, nagyon jól sikerült.:)

Aztán egy kis lelkiéletet éltünk, nagyon jól esett...:)

Le is öblítettem három doboz sörrel. 

Közben megkért egy ismerősöm, hogy egy szakdolihoz töltsek ki egy kérdőívet a mozgássérültek munkába állásával kapcsolatban. 

Három sör után. 

És kifejtős volt. 

Három sörrel a testemben írtam integrációról, szegregációl, diszkriminációról...

Nagyon büszke voltam magamra.:)

Olyannyira, hogy majdnem bontottam egy negyedik sört, de aztán győzött a józan ész, elmentem fürdeni, vacsorázni. 

És megnéztem a Hír TV-n egy Vadai Ágnessel, a Demokratikus Koalíció alelnökével készült interjút. 

Totális mélypont. Tragikomédia. 

Ismét csak a büszkeség: hallatlanul büszke vagyok rá, hogy a DK egyik győri vezéregyéniségét barátomnak tudhatom, és mi a nagyokkal ellentétben normálisan el is tudunk beszélgetni egymással. 

---

Ma a körülményekhez képest időben beértem dolgozni. És egész nap be nem állt a szám, egy új kolleginát tanítottam be. 

Szerintem még tanítási gyakorlaton sem beszéltem ennyit...:)

Ha hozzáveszem, hogy éjjel is munkával álmodtam, talán érhető, hogy nagyon-nagyon fáradt vagyok.:)

---

Holnap tesómmal nagybevásárlás, aztán tali egy kedves szurkertárssal, pénteken a tervek szerint "pasis délután", kávéval, tippmix-szel.:)

Szombaton vagy meló, vagy nagy-nagytakarítás, rendrakás. 

Vasárnap meg ETO-Honvéd. 

---

"Új érzések, új hangulatok..."-szoktam mondani volt. 

Most tényleg vannak. 

Új érzések, új hangulatok. 

Legszívesebben belekiáltanám a világba, hogy... 

De nem kiáltom.

Örülök szép csendben.:) 

És köszönöm.:)

---

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Címvédés

Csütörtök este szó volt róla, hogy Attila barátommal nézem meg a Juventus-Benfica Európa Liga-elődöntő visszavágóját. 

Ezt végül lemondtam, mert péntekre frissnek és kipihentnek kellett lennem. 

A Juve amúgy nem jutott be az amúgy saját stadionjukban megrendezésre kerülő fináléba. Ezt Ati miatt sajnálom, de Fehér Miki emléke miatt a portugál csapatot is szeretem, így nekik szurkolok a döntőben.

Az más kérdés, hogy a 60-as években a fáma szerint éppen a legendás magyar edző, Guttmann Béla átkozta meg a luzitán csapatot, miszerint száz évig nem fognak nemzetközi kupát nyerni... Pedig előtte kaszáltak rendesen, de azóta tényleg semmi...

Jaj, de szépen elkanyarodtam...:)

Szóval itthon néztem/hallgattam a meccset, és időben nyugovóra tértem. 

---

Péntek délelőtt elrohantam a plázába, és vettem magamnak egy cipőt. Meg Sportot. Mást nem. 

Sietnem kellett, mégis majdnem vesztettem egy kis időt, mert majdnem hazaérve kishíján elfelejtettem leszállni a buszról. :D Mármint majdnem elfelejtettem jelezni...:)

Na de ez megoldódott. Kaját is rendeltem, meg is ettem, meg lefürödtem, és esküvőre mentem.

Őőő... végülis nem vettem ruhát, viszonylag vállalható öltözéket sikerült felvennem, bááár a széldzsekit nem ártott volna a kocsiban hagyni...:/

Ja, és persze ez csak jó nagy spättel jutott eszembe, hogy Écsről a zakómban jöttem volna vissza...:/

No... Fél 4-re beszéltük meg kolleginával, hogy értem jön. 20-ra lementem, hogy ne kelljen rám várnia. Ő pedig 20-ra jött, hogy nekem ne kelljen várnom...:)

Még két munkatársunkat összeszedtük, és mentünk is Petra és Norbi esküvőjére. 

Petrát már elég régóta ismerem, aztán pár évig nem tartottuk a kapcsolatot, és amikor egy munkahelyre került, kb. ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ja, és persze Norbi is igen jó fej. 

Szépek voltak, helyesek voltak... 

Petrát mondjuk nem sikerült lefényképeznem, mert bepárásodott a szemüvegem, amikor megláttam...:)

Hazatérve punnyadás következett, és az egykori szovjet külügyminiszterről, Molotovról néztem meg egy német nyelvű dokumentumfilmet. Koktélt nem kevertem hozzá.:)

---

Szombat. Van, hogy nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi. És mégis minden úgy lesz fasza, ahogy lesz. Vagy van, vagy mi...

Az volt a terv, hogy elmegyek postára, rendelek valami kaját, aztán kimegyek a kivetítőhöz megnézni a BL-elődöntőt. 

Na persze. Délután fél 3 körül értem az ETO Parkba. Feladtam a lottót meg a tippmixeket. 

A postán csekkeket, meg az adóbevallást. 

A Babylonban pedig a kézimeccset nézték. Így én is csatlakoztam, sőt kajáltam is. 

3000 forintot fizettem egy levesért, egy másodikért, meg egy almafröccsért...:O :D

De a lényeg: nyert az ETO a Midtjylland ellen a BL elődöntőjében, így bejutott a másnapi, Podgorica elleni döntőbe. 

Egyébként a dán csapatot csak Mütyűrlandnak hívom, annak legalább van értelme.:D

A Podgorica leánykori neve meg Podgor Ilona.:D

Őőőő szóval hazaballagtam. Főztem egy kávét, aztán ledöglöttem a tévé elé. 

Majd jött egy telefon, hogy nincs-e kedvem elmenni a Dreherbe ETO focimeccset nézni.

Volt kedvem. 

A buszon kolléganőmmel trécseltem facén, a kutyanevek voltak terítéken. Annyira belemerültem az ötletelésbe, hogy véletlenül egy megállóval előbb szálltam le...:O :D

De ezt máig nem tudom, hogy hoztam össze... 

Milyen az élet: a flancos Babylon után a full szocreál Dreherben kötöttem. Ahol valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag pálinka íze van a csapolt sörnek, és van isteni finom, házias jellegű sajtos rúd.:)

1-0-ra nyertünk a Puskás Akadémia ellen Felcsúton, Kalmár Zsolti bődületes nagy gólt rúgott. Miközben épp egy falubelijével beszélgettem.:)

Hazafelé a távolabbi buszmegállónál szálltam fel a buszra. Nem akartam egyedül menni a másik irányba, így elkísértem egyik cimbit. Karonfogva mentünk, így gyorsabb volt...:D

A buszról leszállva bőszen sértettem a közszemérmet egy eldugott helyen, amikor elkezdett csipogni a telefonom... Jaj, de megijedtem...:D

---

Vasárnap.  Május első vasárnapja. Anyák napja... Nehéz, nagyon nehéz...

Írt egy ismerősöm, aki hozzám hasonlóan a közelmúltban vesztette el az anyukáját... 

Hát igen... Ilyenkor (is) nagyon rossz... 

*

Hm... Van rengeteg haverom, és néhány jó barátom, akikre mindig számíthatok, és ez fordítva is igaz. 

És... És.... És nagyon furcsa azt a szót leírni, hogy szeretlek. Meg olvasni. Amikor nekem írják. Nem pedig egy könyvben, vagy például egy másnak írt kommentben olvasom. 

El vagyok érzékenyülve. És köszönöm.♥

*

No... Délután több baráttal és cimborával a Városháza felé vettük az irányt, és megnéztük a BL-döntőt. 

Vittem magammal egy flakon ásványvizet. Meg egy szurkolói dudát. 

A vizet hazahoztam, mert elég hamar a kezembe nyomtak egy doboz sört. Aztán még egyet. És megint. És így tovább...:)

A duda pedig igen jó szolgálatot tett az orális fixáció lekezdésére, a tömött széksorokban csak nem illik rágyújtani...:D

Szünetben aztán elvonultunk rágyújtani. Odajött hozzánk az M1 híradójának riportere, hogy nyilatkozzunk "Miért jobb a kocsma, mint a kivetítő?"-témában. Pff...XD Nem vállaltuk...:D 

Szomjasak sem voltunk már, meg aztán idegállapotban is voltunk rendesen. 

Teljesen izgalommentes meccsen 27-21-re nyertünk a Podgorica ellenében, így

másodszor nyertük meg a Bajnokok Ligáját.

Azt írom, hogy izgalommentes volt, de azért idegeskedtem rendesen. Eszembe jutott a sok elvesztett finálé, a böjt... De ezek a csajok felnőttek, megerősödtek... És Ambros Martin egy zseni, fantasztikus edző, és -amennyit látok belőle- fantasztikus ember. 

Van pár gondolatom a témával kapcsolatban, majd valamikor igyekszem leírni azokat is...:)

A meccs utolsó fél percében felhívtam valakit, hogy kapjon egy kis ízelítőt a hangulatból. És hogy megosszam vele a jó kedvemet. 

És utána küldött egy üzenetet, megköszönte, hogy megosztottam vele, hogy boldog vagyok. 

Észrevette. Úgy gondolom, ezek azok a nem is olyan apró örömök, amiket észre kell venni.:)

Jaj... tök büszke vagyok rá, hogy a kivetítőnél mi csináltuk a hangulatot, mármint szurkolói dalokat kezdtünk el, de az utolsó percben mi kezdtük el az "Álljatok fel!"-t is skandálni.:)

Libabőr, még mindig. Mármint az egész este...:)

A tévéközvetítést végignéztük, mi hagytuk el utoljára a teret. 

Ati barátom feljött hozzám. Jó házigazda módjára főztem teát, meg sütöttem melegszendvicset. Meg bontottam sört.:D

És agyaltunk is. Újabb projekt van születőben.;)

Vagyis a másik sem született még meg, de a tervezések zajlanak.:)

Ja, és Harcsi barátommal is konzultáltam, aki a helyszínen nézte és dolgozta végig a Final Four-t.:)

Éjfél körül aztán sikerült ágyba keveredni. 

A lányok fogadására nem mentem ki a Városházához, remélem, azt még sikerül idén bepótolni.:)

És ETO-mezt szeretnék venni. Csak nem tudom, hogy hol lehet...:)

---

Ma viszonylag hamar sikerült felkelnem. Kávé-ásványvíz-algoflex, és mentem is dolgozni. 

A nemfocis tippmixemmel nyertem, kb. visszanyertem a Babylon-ebéd árát. Nincsenek véletlenek.:)

Fáradt is voltam/vagyok, hangom sincs valami sok egyelőre, de azért átvészeltem a napot.:)

Ma nem lesz németóra, áttettük holnapra. 

A héten lesz majd még német, meg több tali, meg szombati munkanap, meg vasárnapi ETO-meccs, meg ilyenek. 

Egészen biztosan nem fogok unatkozni!;)

Mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Alkotói szünet után

Mindenkitől elnézést kérek a kisebb szünetért, alkotói szünetet tartottam. Na persze: volt egy kis lumpolás, csaptam egy-két görbe estét.

De mindenkit megnyugtathatok: nincsenek alkoholproblémáim, nem ittam már... tegnap óta...:) De ma egészen biztosan nem fogok, valaki iszik helyettem...:)

---

Vasárnap. A blogbejegyzés megírása után csibefalatokat sütöttem. Aztán pihentem. Aztán meglátogatott egy kolleginám. Aztán pihentem.

---

Hétfő. Húsvéthétfő.

Igen büszke voltam magamra. Lepakoltam a ruhákat a ruhaszárítóról, mostam, felmostam. 

Főtt tojást főztem. Életem első tökéletes főtt tojását. 

A nagy titok: a türelem.:) A hűtőből nem azonnal mennek a tojások a forró vízbe, majd nem azonnal a hidegbe. 

És feltörés előtt egy ponton meg kell "roppantani". 

És bele kell fújni. És perfetto lesz a főtt tojás!:)

Jaj, apropó: tesóm mutatott egy olasz-német vegyes zenét. Szerintem zseniális!:)

Sőt, a szomszédban megtartottam a szokásos németórát is. 

Előtte és utána pálinkáztunk. 

Hazatérve leöblítettem egy kis sörrel. Megittam vagy hatot. Hatott...:D

Hm... És beszélgettem ama bizonyos szombati szerelmemmel. Tulajdonképpen Tibi atyának köszönhetjük megismerkedésünket. 

Nagyon aranyos lány, és hihetetlenül vagány!:)

És igen, túl szép, és túl fiatal hozzám. 

De jelen pillanatban nem tervezem, hogy ő lesz a feleségem, a gyermekeim anyja, vagy ilyesmi. 

Jóban vagyunk- legalábbis remélem.:) És ennyi. 

Már ha valaki előtt magyarázkodnom kéne. Akkor ezt itt ezennel letudtuk.:)

Hajnali kettőkor keveredtem ágyba...:O :D

----

Kedd, munkanap. 

Negyed 8-kor keltem. 

A veszteségek maximálása (szerk.: mármint minimalizálás) végett taxival mentem dolgozni. Keddenként 8.10-ig ebédbefizetés.:) Sikerült...:)

Fél 3-kor leléptem melóból, kávéztam, és... Teljesen logikus módon utána lefeküdtem aludni..:)

Diktáltam gázórát. Konvektorok kikapcsolva, így egy hónap alatt mindösszesen 14 köbméter gáz fogyott. Ez a nem semmi...:)

Ennél a napnál írtam még fel egy-két kulcsszót, amiket képtelen vagyok megfejteni, így azokról nem is írok!:)

---

Szerda. Sikerült időben beérni dolgozni, fél 7-kor kezdtem. 

Négyig voltam. 

Délután rögzítettem a bojler alatt a vödröt. Egy zoknipárosító segítségével...

Este vacsi, BL, facebook.

---

Csütörtök. Hatig voltam dolgozni. Nem unatkoztam. 

Hazatérve sörrel öblítettem le a munka porát...:)

Itt is van egy kulcsszó, ezt speciel el sem tudom olvasni...:O :D

---

Péntek. El akartam menteni a telefonomban egy telefonszámot, és kiderült, hogy betelt a SIM-kártya. 

Elsőre 36 számot töröltem. Főiskolai ismerősöket, volt munkatársakat, akikkel évek óta nem beszéltünk, meg olyan neveket, akiket nem tudtam beazonosítani. 

Szóval előre is bocsi, ha keresnél, és úgy tennék, mintha nem tudnám, ki vagy!:)

Délután pihi. Meg Smuki a kórházi cimbikkel. 

Taxival jöttem haza, jó arc volt a taxis, jól eldumáltunk. 

Megkérdezte, miért szeretem a magyar focit. 

Órákig tudtam volna mesélni neki. 

Hazatérve jöttek a levezető sörök, ama bizonyos szombati leányzó virtuális társaságában....:)

---

Szombat. Jaj, de nagyon he voltam... Atesz barátommal 3-kor találkoztunk volna a plázában, fél 6 lett belőle, addigra tudtam összekaparni magam. 

Kajáltam. Éhgyomorra este fél 6-kor sült csirkecomb krumplival, ubisalival, meg madártejjel. Lájk!:)

Aztán Lipóti. Kávé, almafröccs, tippmix. 

A teraszon ücsörögtünk, és időközben megürült egy dohányzó asztal, a pincér csajszi segített átpakolni. Attila egyébként hozzám hasonlóan mozgássérült. De nem vagyunk sorstársak. Mint megbeszéltük.:)

Nem működött a plázában a bankautomata. És a cigim is elfogyott. 

Így berongyoltunk a városba pénzt levenni, meg cigit venni.

Cimbora is elkísért, pedig a plázától simán hazamehetett volna. 

És innentől az utóbbi időszak egyik legmókásabb estéje kezdődött. 

A 14-es buszra láttam felszállni egy kedves kollegina tesóját. Tudtam hol dolgozik, és ott is szállt fel. Nem láttam még személyesen, csak facén, de annyira hasonlít a húgára, hogy majdnem ráköszöntem. De nem mertem. Mert félénk vágyok...:$

Pénz pipa, cigi pipa. 

Kiültünk a Baross úton egy padra beszélgetni. 

Szerintem ebben a mozgáskorlátozottság-témában egy könyvet össze tudnánk hozni...:)

Éééés egyszer csak megjelent a színen sógornőm egyik öccse, nem mellesleg Iniesta-hasonmás.:)

Lekéste a buszát, bejött a városba ismerőst keresni. Talált. Süllyedt.:)

Így kerültünk a Vendelinbe. Megittunk két sört.:)

Utolsó busszal haza. Levezető sör(ök). Már nem emlékszem, hogy mennyi...:)

---

Vasárnap. Elballagtam Lidlbe. Egy kedves kollégám hozott haza. Szórakozott professzor-feeling, szerintem én is kb. ilyen leszek öregkoromra. Beszarás az öreg.:)

Egyébként én  sem panaszkodhatok: indulás előtt a konyhában összeszámoltam a kajajegyeimet, megállapítottam, hogy milyen sok van... Majd otthon felejtettem az egészet...:D

Ebédre pepperónis pizzát sütöttem, majd pihi, és elballagtam meccsre. 

A motozásnál nem is huligánnak, egyenesen potenciális terroristának néztek. A kapunyitót, és egy üres tictacos dobozt is elő kellett vennem. 

Vettem egy nagyon fasza ETO-sálat. Igen jól néz ki, de jellegéből adódóan a gyűjteménybe kerül, meccsekre nem fogom hordani. 

Haverom 13 éves "kisfia" hozta a formát. Jelent meg az ETO-ról egy könyv, amit a meccsen meg lehetett venni. Amikor mondtam neki, hogy szünetben lemegyek megvenni, olyan meglepetten kérdezte meg, hogy "Gábor, Te szoktál olvasni?", mintha azt közöltem volna vele, hogy meccs után megyek a Holdra. 

Barninak volt még valami nagy dumája, de azt már elfelejtettem...:( :D

A meccsen egyébként 1-0-ra nyertünk az Újpest ellen. Nem volt valami húúúdenagy meccs, de legalább nyertünk. 

A könyv irtó gyengus. 

A téma az ETO 30 évvel ezelőtti két bajnoki címe, de olyan, mintha a szerző összeollózta volna az akkori Népsport és Kisalföld-cikkeket, hogy ezt meg azt olvasta. Képek ohne. Többet vártam. 

Este fórumok olvasgatása, és levezető sörök ama bizonyos szombati szerelmem virtuális társaságában. 

Hm... Fura ez a "fedőnév". Nyilván nem fogom nevesíteni a lányt, és legközelebb talán már "valaki"-ként fogom emlegetni. De még friss az élmény. 

És nagyon-nagyon jó hatással van rám. 

És nem vagyok hajlandó magyarázkodni.:)

---

Hétfő. Nem értem be dolgozni időben...:/

Meglepő módon két kolléganőm is felmondott... Szerencsére el tudtunk köszönni egymástól... 

Volt egy "kisebb" munkahelyi kavarc, kicsit felb@sztam az agyam, de már túl vagyok rajta. 

A németet azért lemondtam. De sört nem ittam...:)

Délután furcsa módon Edda-hallgatós hangulatban voltam...:O :)

És jó volt látni a videót, ahogy a veszprémi szurkolók meglepik kedvenceiket egy edzésen. Libabőr. Itt megnézheti, akit érdekel...:)

Este Kék fény. 

Jaj... Egész nap zsibbadt a kézfejem. Mindkettő. Már közelgő agyvérzést, esetleg érszűkületet vizionáltam... 

Amikor rájöttem, hogy kb. izomlázam volt, mert előző este a konyhában ücsörögve elég hülye pózban tartottam a kezemben a telefonomat.

Nem röhög, kurvára nem vicces!:D

---

Kedd. Sörminta. Ja nem bocs, sorminta: időben beértem dolgozni...:)

Tesóm még hetekkel ezelőtt kért nekem időpontot fogorvosi felülvizsgálatra. 

Aztán a meccsen letörött a fogamból egy darab...:/ Úgyhogy eksön volt...:/

Előtte Harcsi barátommal Holló. Meg pláza. 

Aztán fogorvos. 

Este itthon döglöttem, vártam, hogy múljon az érzéstelenítő hatása, hogy el tudjak menni fürdeni, mert konkrétan nem éreztem a szememet...:/ :D

Apropó, szem: meséltem már, hogy egy furcsa szembetegség folytán nem használom a jobb szememet. 

Nos, a héten ennek "köszönhetően" majdnem sikerült odacsukni egy ajtóhoz egy kolléganőmet, aki pont olyan szögben érkezett, hogy semmit nem láttam belőle. 

Ja: váratlan furdulatként a tervezett online projektem kapcsán fogok valakivel konzultálni. Ha nagyképű lennék, azt írnám, hogy sztárigazolásra készülök!:D

---

Szerda. Időben beértem, sokat és szorgalmasan dolgoztam.:)

Meló után Lidl, vettem péksütit.

Aztán lepakoltam a ruhaszárítót. És mostam. 

Fürödtem, kajáltam, és elmentünk Harcsival, Attilával, meg még pár cimbivel a belvárosba egy helyre meccset nézni, meg sörözni. 

Nem jut eszembe a hely neve...:D

Pff... Igen-igen öreg vagyok: érettségit ünneplő fiatalok voltak ott... Bammeg, 15 éves találkozónk lesz 2 év múlva....:)

Hm... Egy lány hozzádörgölte a fenekét a kezemhez, majd elnézést kért...:O Hát igen, biztos a kisugárzásom az oka...:D

Az utolsóelőtti busz az orrom előtt ment el... 

Az utolsóra felszálltam. Aha: az volt a végállomása...:D

Az első ajtót nem nyitotta ki a sofőr, felszálltam a másodikon. Volt már ilyen... 

Majd közölte a sofőr, hogy "A k*rva Isten f@szát, nem látod hülyegyerek, hogy nem nyitottam ki azt a kib@szott első ajtót, mert ez rövidített járat, ez a végállomás b@szd meg!"

Hm... Szerintem tehetnék panaszt. 

Vagy nem. Mert oda is csukhatott volna, mert nem várt felszállót. Ez tény. 

De nem gondolom, hogy ez a hangnem megengedhető. 

Ja, és ha anyámat a szájára vette volna, tuti kiszedem a székéből...:/ Na jó, max. megpróbálom...:D

És NEM voltam részeg, csak szórakozott, összesen két sört ittam meg a Yolóban. Vagy mi a neve... 

Ahol pincekocsma révén nem volt térerő...:/ 

Húsz évig megvoltam telefon nélkül, most két órát nehéz kibírni...:D

Taxival jöttem haza.

Itthon megittam egy levezető sört, és beszélgettem egy jelenleg Ausztriában állomásozó ismerősömmel.

Meg egy görbe estét csapó kollegináért aggódtam, szerencsére rendben lefeküdt. És felkelt. 

---

Ma reggel kávé, fürdés, pakolás, és a 10.45-ös busszal kimentem Écsre. 

Tulajdonképpen egész jól eldumáltam faterral. 

Ebédkor megkérdezte, kérek-e kenyeret. Nem hallottam, visszakérdeztem. "Mondom kérsz kenyeret? Süket vagy?"

A poén az, hogy ő süket, ezért üvöltött a Kossuth Rádió. 

Szóval mondtam neki, hogy ezt a stílust annyira nem preferálom. A jövőben annyira sem, mint eddig. 

Elnézést kért. Vagy valami olyasmi. 

Kaja után meg pihengettem, meg Kisalföldeket olvastam. 

Buksi kutyám rosszul van bekötve. 

El tud feküdni nyugiban. De ha beszélek hozzá, felkel. És ugrál. És/vagy nyalogat. Utóbbit főleg persze ivás után...:D

Ja, egyébként még egy egyedülálló élményben volt részem, de nem írom le, mert kiröhögtök. Azt meg nem akarom...:D

A 16.10-es busszal visszajöttem. 

Kávé, blog. 

Ma már csak fürdés, vacsi, meg tévé lesz a program. 

Ma 20 éve halt meg Ayrton Senna... 

Elképesztő gyorsasággal repül az idő...

---

Holnap esküvőre vagyok hivatalos. 

A csiniruháim Écsen vannak, így el kéne mennem legalább egy inget és egy pulcsit/zakót venni. Meg egy cipőt... 

Nem tart velem valaki? 

Jelentkezéseket priviben várok, ha ráér valaki holnap délelőtt. Komolyan!:) 

Esküvő után a tervek szerint egy régi ismerősömmel találkozom. 

Szombaton posta, lottó, tippmix. 

Délután kézilabda BL-elődöntő(k). 

Felcsútra nem megyünk, elfogytak a jegyek...:(

Vasárnap. Anyák napja....:(

Meg remélhetőleg BL-döntő. Meg remélhetőleg ünneplás a Városházánál. De az csak akkor, ha okos kisfiú leszek...:D

Ezek a tervek. Aztán, hogy mi valósult meg belőlük, majd elmesélem.:)

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!♥ ;)