Rövid szusszanás előtt

Néha kissé bizonytalan vagyok. Vagy mégsem? 

Na de viccet félretéve: az még hagyján, hogy bizonyos helyzetekben nem tudom, hogy mit csináljak. Néha például az is gondot okoz, hogy valakiről alkossak magamban egy elfogulatlan véleményt.

Ennél nagyobb gond, hogy néha saját magammal nem jutok dűlőre. Talán ezt nevezi a szakirodalom önértékelési zavarnak? 

Még az is lehet.

Most mindenesetre -némi képzavarral élve- könnyedebb vizekre evezek.

Nem tudom az egyértelmű választ arra, hogy én magam babonás vagyok-e. 

Alapvetően nem-mel válaszolnék a kérdésre. 

De azért vannak bizonyos megszokások és rituálék az életemben, amikhez szeretek ragaszkodni.

Konkrét példa most nem jut eszembe.

Vagyis... Tegnap például fürdés előtt jutott eszembe, hogy borotválkoznom kéne, úgy másztam vissza a kádból, és egy szál semmiben álltam be a tükör elé. És tök hülyén éreztem magam. Mert boxerben szoktam meg a borotválkozást, és ez most olyan "idegen helyzet" volt. Vagy mi.:)

Mondjuk ez nem feltétlenül babona, inkább begyöpösödött agglegény-bogár...:)

De ott van mondjuk a pénteki meccs!

Nem gyakran kapunk ki hazai pályán háromgólos előnyből! És így eszembe jutott, hogy nem szoktam hátizsákkal meccsre menni, így legközelebb ezt igyekszem elkerülni, ha most nem jött be!

De ez fordítva is működik: ha egy meccsen nagyon nyer a csapat, akkor is át szoktam gondolni, hogy melyik ETO-mez, esetleg póló volt rajtam, volt-e rajtam övtáska, sál, stb.

Az biztos, hogy a sör mellett fehértasakos mogyorót kell ennem, és a szünetben meg kell ennem egy Sport szeletet. Akkor általában nem marad el a siker.:)

Nem vagyok normális...:)

---

Az előző posztban meséltem a nyúli csajról. Vagyis a csajról, aki Nyúlon szállt fel a buszra.

Rájöttem, hogy azért én is egy mocskos szemét hímsoviniszta állat vagyok!:)

Szeretem ha egy nő/lány/csaj "csajos", azaz hosszú haj, "trükkös frizura", nőies ruhák, én meg ezzel szemben egyáltalán nem vagyok férfias... :)

Mind megjelenésemet, mind viselkedésemet illetőleg... :( :)

---

Szombaton reggel 6-kor felébredtem. Vasárnap úgyszintén.

Hétfőn aztán nem sikerült a megszokott időben felkelnem, csak hatkor... A fene sem érti ezt....

Így aztán már nem siettem melóba, nyugodt kávé, pakolászás, levittem a szemetet, picit "bambultam" a szökőkútnál, ilyesmik.

Láttam egy csajt. Mármint többet is.

De ez a lány láthatóan öngyújtót keresett a kezében lévő cigi meggyújtásához.

Előkotortam az öngyújtót az övtáskámból, és a kezembe felmutatva vártam, hogy odajöjjön, és meggyújthassam a cigijét.

Meglátta. Majd odament egy másik sráchoz tüzet kérni.

Igen, valakinek még ahhoz is "rangon aluli" vagyok, hogy tüzet adjak neki...

Ez leírtam, elmeséltem, mert megtörtént.

De nem leszek miatta depressziós, ezzel együtt kell élni... :( :)

---

Nem tudom, ez a hirtelen beköszöntött "tavasz", vagyis inkább nyár kicsit meglepett...

Azon gondolkodtam, hogy a nap mindig ilyen melegen süt? A lányok mindig ennyire "kihívóan öltöznek"? 

Valószínűleg igen a válasz. Csak elszoktam tőle...:)

---

Hm... Akartam írni pár sort egy kedves ismerőrömről. 

De nem írok. 

Tudom, hogy olvas, és semmilyen formában nem szeretném sem őt, sem magamat kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy dicsérem...:)

De egyrészt amit akarok, inkább elmondok/leírok neki, másrészt nekem sem kell mindig mindent elmesélnem!:P

---

Tegnap melóból hazatérve láttam egy nagyon érdekes műsort a tévében.

Jakupcsek beszélgetős műsorában Bay Éva egykori tévébemondónő, Hegyi Barbara színésznő - akinek a hangja személyes kedvencem...:)-, és Mosolyka voltak a vendégek, később Müller Péter író is betoppant. Vidám, érdekes, elgondolkodtató beszélgetés volt, nagyon tetszett!

Annyira feltöltődtem energiával, hogy lepakoltam a ruhaszárítót, elpakoltam, és kimostam még egy adagot.:)

És továbbra is utálok zoknit párosítani!:D

Egyébként nem akarom elviccelni a dolgot, de tényleg érdekes a műsor, érdemes rákeresni az MTV videótárban, bár a címét sajnos nem tudom...:( :)

---

Ma 2-kor leléptem melóból.

Kicsit "sok volt" erre a hétre.:)

Időben hazaértem, meg még tesómmal is tudtam/tudok találkozni.

Holnap meg május 1., ünnepnap!

Erre tegnap reggel, a buszon sikerült rádöbbennem, és nagyon kellemes felismerés volt!:)

Senna 1994. május 1.-ei halála óta nem szeretem ezt a napot...

De a róla készült dokumentumfilmet valószínűleg meg fogom nézni a szomorú jubileum alkalmából...

Meg gondolkodtam rajta, hogy el kéne menni élményfürdőbe -ETO-bérlettel egész májusban 1000 forint a belépő:)-, de sanszos, hogy itthon maradok, rendet rakok, alszom, elpakolom a téli cuccokat, meg ilyesmik...

Ez majd még azért alakul...

Csütörtöktől meg ugye még két nap meló. Szombaton rokonlátogatás Zalában. Vasárnap ETO BL-döntő, meg Újpest-ETO.

Szóval eseménydús napok következnek.:)

Mára ennyi.

De nem kizárt, hogy holnap is jelentkezem egy bejegyzéssel!:)

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Piknik a Ligetben

Hétfő este Anyuval álmodtam. 

Csengettek, kimentem ajtót nyitni, és Anyu állt az ajtóban utazótáskával, gurulós bőrönddel, és mosolyogva közölte, hogy megérkezett.

Bejött, leültünk a kanapéra, és beszélgettünk.

Valami földöntúli nyugalom kerített hatalmába, és nagyon rossz volt felébredni.

A lélekbúvárok biztosan tudják, hogy ez az álmom az elengedés/nemelengedés témakörébe tartozik-e, avagy Anyu jelzett, kommunikált. Én szeretném hinni, hogy ez utóbbi...

---

Egy kis személyes adalék a lentebb megpendített "Mosolyka-Vujicic-vonalhoz".

Volt a '90-es években Hofinak egy kabarétréfája. 

Az volt a lényege, hogy a taszári amerikai katonai bázison lévő egyik néger katonát mindig cikizte egy helybeli öregasszony.

Ez persze tűrhetetlen, le is szóltak a minisztériumból, hogy a nénit kísérje el a polgármester a bázisra, és kérjenek elnézést a derék katonától.

A látogatás meg is történik. A néni bocsánatot kér, a tolmács fordít. A katona elfogadja a bocsánatkérést, mosolyogva közli, hogy "No problem!", mire a polgármester megszólallal: "Jé, beszél..."

Néha én is belefutok ilyen szituációkba. Csak én éppenséggel a "Jé, táncol!/J"é, úszik/Jé, beáll a kapuba, és véd!" mondatokkal találkozom gyakran. De ezzel tényleg nincs semmi probléma. Ha valaki nem nagyon ismer mozgássérült embereket, akkor teljesen érthető, hogy ilyen dolgokon meglepődik.

Az már kevésbé elfogadható, és ezt a pár éves történetet bizony bőszen cipelem magammal, amikor munkahelyemen az egyik lánytól megkérdezte valaki, hogy "Miről tudsz te annyit beszélgetni egy nyomorékkal?"

Ezt amikor elmesélték, elég komoly mélyütésként hatott...

---

Viszonylag kevés dologra vagyok büszke az életemben.

Egy ilyen talán ez a blog. 

Régóta írom, viszonylag rendszeresen, nagy terjedelemben, megmutatom magam, hogy igenis "lehet beszélgetni egy nyomorékkal..."

A másik meg, hogy amikor felső tagozatban a Fekete István Általános Iskolába kerültem, a suliban már egy éve működött a mozgássérültekkel foglalkozó, úgynevezett konduktív pedagógiai csoport.

Na, és én lettem az iskola első olyan diákja, aki nemcsak a csoportba, de a "rendes iskolába" is járt. Az igazgatónő, aki erre áldását adta, nos, az ő unokájával pedig egy helyen dolgozom, bár a csaj ezt nem tudja... De azért kicsi a világ...:)

Ja, és igaz, hogy csak gyakorlaton, de taníthattam is ebben az iskolában...

Hogy miért nem lettem aztán tanár ebben a suliban, az már egy másik történet. Egy picit talán sajnálom, de az élet azóta igazolta, hogy semmi nem történik véletlenül...

Hogy hogy repül az idő: már van olyan tanítványom, akit még gyakszin tanítottam, és mostanra lediplomázott...:)

Egyébként a saját diplomám nem büszkeség tárgya, mármint inkább cél volt, vagy "eszköz", hogy úgymond "hasznos tagja legyek a társadalomnak...", vagy mi a szösz...:)

---

Láttam facebookon egy fényképet, "gombfoci vs. PlayStation".

Az első gombfocicsapatainkat tesómmal kb. '85 húsvétján kaptuk Anyutól. 

Rába ETO és Videoton. Zöld és fehér kapuval.:)

Azok már sajnos nincsenek meg, de van egy nagyjából 30 csapatos gyűjteményem, most eszembe jutott, hogy rendszerezni kéne, meg beszerezni egy gombfoci-asztallapot, és akkor eljátszadoznék én még akár magamban is. Nagy rutinom van benne! Őőő mármint a gombfocira gondoltam, még gimiben is játszottam meccseket "magam ellen", és az eredményeket füzetben vezettem. Bizony...

Így utólag visszagondolva nem is csodálom, hogy akkoriban "lonely hero" voltam...:)

---

Találtam a neten egy tök érdekes cikket. 35 év körüli egyedülálló férfiakról szól, próbáltam rákeresni, de sajna nem találtam meg.

A megszólaló szakember, és a témában nyilatkozó hölgyek is kétkedve állnak a témához, és mindenképpen valamiféle defektust látnak a háttérben... 

Szép kilátások... :( :D

---

Kedd. Meló után hazatérve megnéztem a tévében a Kecskemét-ETO meccset. 5-2-re kikaptunk. 

Az előző bejegyzésben is írtam, hogy a lila-fehérek régi mumusaink, nehéz meccsre számítottam. De ennyire azért nem... De ez a meccs nem rázott meg annyira, mint a pénteki, kedden inkább különböző netes fórumokon olvasott kárörvendő hozzászólásokon húztam fel magam. 

Utána, hogy ezt még lehessen fokozni, kedvenc külföldi csapatom, a Barcelona pedig egy 4-0-ás zakóba szaladt bele Münchenben. Itt egyébként kis különbségű vereséget vártam a nagy formában játszó Bayern ellen, hát nem jött be... 

Az már csak hab a tortán, hogy Kassai Viktor elég gyalázatosan vezette ezt a BL-elődöntőt...

---

Szerda. Este Fradi-ETO női kézilabda bajnoki döntőt néztem. 

Sima, 34-19-es győri győzelem a Népligetben, megvan az újabb bajnoki cím!

Vicces volt hallani a fradisták gúnyos "Ria! Ria! Hungária!"-rigmusát, főleg annak fényében, hogy nyáron a ferencvárosiak egyebek mellett német és román játékosokkal erősítenek...:)

Este a másik BL-elődöntőben Dortmund-Real Madrid 4-1. 

Ha nem is döglött meg, de azért haldoklik a szomszéd tehene is. És ez nem baj...:D

Visszatérhet a Forma-1-be Robert Kubica! A lengyel a hírek szerint a Mercedes csapatához csatlakozva szimulátoros teszteléssel nyújthat segítséget a stuttgarti gárda technikai fejlesztéseihez...

---

Csütörtök. Nagyon durva nap volt a munkahelyen, rengeteg intéznivalóval. Kicsit nagy volt a nyomás, amihez nem igazán vagyok hozzászokva. Egyik kolleginára sikerült is ráförmednem. Na, erre aztán kifejezetten nem vagyok büszke, nem szeretek tahó lenni.

Szerencsére aztán megbeszéltük a dolgot, elnézést kértem tőle...

Hazatérve értesítő várt a levélszekrényben, hogy ajánlott levelet kaptam a NAV-tól... Pff... Ez nem volt jó ómen...

Újra felfedeztem magamnak egy zenekart, vagy projektet, vagy mit...:) A 2 paraszt néven rockosítva adnak elő mulatós zenéket. Állítólag fesztiválokon poénból adtak elő ilyen számokat rockzenészként, és annyira bejött a népnek, hogy 2010-ben album lett belőle. Egyeseknek biztos ciki, vagy szar, nekem tetszik.:)

---

Péntek. Viccesen indult a nap. Majdnem lekéstem a buszt, de kedves kollégám észrevett, és szólt a sofőrnek, hogy a zebránál szedjen fel. Sikerült.:)

Délután 4-ig dolgoztunk, aztán Gergő kolléga eldobott az ETO Parkhoz. A postán felvettem az ajánlott levelet. Arról értesítettek, hogy a hagyatéki tárgyalásig felfüggesztik Anyu adóbevallását.

A postáról már nem mentem haza, hanem megvártam "másik Gergő barátomat", meccs előtti sörözés-beszélgetés volt a program.

Viccesen néztem ki motozáskor egy pulcsival-kabáttal, és fél kiló kenyérrel dugig tömött hátizsákkal...:)

Az üzletközpont pékségében vettünk sert, és az eladólány hm... igencsak említésreméltó volt... :)

A stadion parkolójában ültünk le beszélgetni. 

Még vártunk egy másik srácot, meg az anyukáját. 

Az anyukának citromos sör lett betárazva, és még a lelkemre is lett kötve, hogy az az anyukáé, én a Kozelt igyam.

Mondom semmi gond, nem is nagyon szeretem a citromos sört...

Ennek ellenére mégis sikerült azt kibontanom. Olyan beleéléssel meséltem Gergőnek az egyik kollegináról, hogy nem is néztem oda, milyen sört nyitok éppen...:D

Hm... ETO-Paks 3-4 (3-0). Igen, kikaptunk 3-0-ás félidei vezetésről.

Ezt még leírni is fáj, nemhogy átélni.

Egy ilyen meccs benne van a pakliban, ősszel 0-2-ről fordítottunk az Újpest ellen az utolsó percben... De azért na...

Eléggé kiakadtam, meccs után még kb. 10 percembe telt, hogy összekaparjam magam, és hazainduljak...

Módosítanom kell egy korábbi kijelentésemet: nem tavaly nyáron láttam életemben először puncit!XD

A meccsen egy idősebb - Anyuval egyidős- szurkolótárssal beszélgettünk, hogy a neje Nyíregyházáról származik...

És akkor beugrott... Nyíregyháza, 1991. 

Nyári tábor. Útban a tábortűz felé elvitt az utunk a lányok zuhanyzója mellett, és meglepődve láttuk, hogy egy lány meztelenül fésülködik, vagy hajat szárít, vagy nem tudom...

Én akkor 10 éves voltam, a csaj kb. 14.

Vicces volt, mert mondtuk, hogy menjünk, mert észrevesz, árulkodik, és akkor lesz nemulass... Más meg mondta, hogy dehogyis, mert a csaj a lengyel csoporttal van itt.

Aha, aztán másnap ránk köszönt a csaj, hogy sziasztok, fiúk!

Wehe: olyan vagyok lassan, mint Pistike, mindenről a p*na jut eszembe!:)

Na jó, csak majdnem!:)

---

Telepátia. 

A meccs után itthon szenvedtem, amikor bejegyzésemet az egyik ismerősöm is lájkolta. Megakadt a szemem a lány profilképén, és szerettem volna lájkolni. De már hetekkel ezelőtt megtettem. Írtam a képhez hozzászólást, amire válaszolva a lány írt, hogy jó lenne végre megejteni az évek óta halogatott sörözést.

Erre csak a vidékiben, szombaton válaszoltam.

Aztán az állam leesett: Vera az adyvárosi szakaszon a plázáig tekert a járdán a buszunk vonalán, mindezt tényleg úgy, hogy hónapok óta nem találkoztunk...:)

Lévén Verának festett vörös haja van, kicsit olyan "Lé meg a Lola/Lola rennt"-feeling volt, csak Vera a filmbeli Lolával ellentétben nem futott, hanem biciklizett...:)

---

Szombat reggel elég komoly fejfájással ébredtem. Gondoltam, hogy az elfogyasztott sörmennyiség az oka. De nem csak az volt, mert a bevett Algoflex a jó szokásával ellentétben nem mulasztotta el a fejfájást...

Kezdtem rájönni, hogy ez a "nem akarok Écsre menni!"- pánikfejfájás volt. 

De ki kellett mennem, mert régen is voltam kint, meg ügyintéznivalóm is akadt.

Megéheztem. A Tescoban vettem zsemlét, meg parizert.

Igen jól nézhettem ki a Honvéd ligetben, zacsiból zsemlét, papírból parizert majszolva. Nagy szél fújt, és én hülye még a Nemzeti Sportot is lapozgattam, így aztán küzdhettem az elemekkel, hogy a kaját és az újságot se kelljen a fák között vadásznom...:)

Délután fél 2 körül értem apámhoz.

Szegényt igen nagy csapás érte: megrepedt egy 60 literes üvegdemizsonja/edénye/kancsója, vagy nemtommije, és a teljes tartalom, 60 liter vörösbor folyt szét a pincében...

Nagyon sajnáltam az öreget, de azt a fejet tényleg látni kellett volna, ahogy előadta... :)

Majd a konyhában beszélgettünk, Muci néni küldött nekem isteni finom babgulyást, az volt az ebéd.

Apám persze belém állt az ETO focistái miatt, viccesnek találta a pénteki vereséget. 

Közölte, hogy semmitérők a játékosok, ő egy lépést nem tenne meg értük.

Nem akartam mondani neki, hogy már szervezés alatt van az esetleges budapesti Magyar Kupa döntőre utazás, és ha még lesz egri csapat, akkor a szezonzáró váci meccs is. 

Mert hát Vácon játszik/játszana az Eger. Mert az egri stadionban nincs világítás. A meccs délután 4-kor lesz. Teljesen logikus...:D

Szóba kerültek a kéziscsajok is, mire apu megjegyezte, hogy figyeljem csak meg, hogy a lányok a BL-döntőn megint pofára fognak esni.

Tekintetemből látta, hogy ez már nálam bőven súrolja az "értem én a viccet, de nem szeretem"-kategóriát, azért gyorsan hozzátette, hogy persze reméli, hogy nem így lesz...

Persze nem csak sportról volt szó, elég sok dolgot átbeszéltünk, viszonylag emberi módon, de azért kétségbeejtő, hogy a saját apám életfelfogása ennyire negatív, gondolkodásmódja meg számomra annyira követhetetlen, hogy gyakran inkább fel is adom, hogy megértsem. Elfogadom, és igyekszem megjegyni...

És eszembe jut Örkény Tót  Lajosa: "Jaj, anyám-anyám, miért hagytál el engem?"

Még átmentem a szembeszomszédhoz az adóbevallásomért, meg picit beszélgettünk amolyan "spirituális" dolgokról,  nagyon érdekes és tanulságos volt...

Aztán megnéztem a Veszprém-Kiel BL-visszavágó első félidejét, és visszaindultam Győrbe.

Később megtudtam, hogy eggyel nyerek a németek, a hírek szerint a dán bírói páros hathatós közreműködésével...

Kölnben lesz a négyes döntő, nem eshet ki a német címvédő! Csak ezt miért nem közlik előre?

Hm... A buszra felszállt Nyúlon egy csaj. Kontyos, már-már esküvői frizurát idéző haj, egyrészes pántos nyári ruha... Az utóbbi időben azt mondom, hogy nincs olyan, hogy szépségideál, baromira nem az dönt, hogy valakinek milyen színű, és milyen hosszú a haja... De ő például amolyan "ideál-féleség" -nem feleséget írtam!:D- volt, persze pusztán kinézet alapján...:)

Egyébként társkeresés szempontjából ezt a nyarat tekintve amolyan most vagy soha-hangulatom van. 

Vesztenivalóm nincs. Kollégámat idézve max. 8 év múlva leforgatom a 40 éves szűz második részét. Pff... Bolond...:D

Visszatérve mostam, meg tévéztem. Tvrtko új műsorát néztem a Pro4-en, meg a Zene iskoláját a TV2-n. Utóbbihoz annyit, hogy egész jó, vannak benne tök aranyos, vagány kölkök, de egy-kettő ilyen koravén hülyegyerek is.

És még egy újrafelfedezés: egyik ismerősöm megosztott egy Fodor Ákos-haikut. 

Aztán rákerestem, olvasgattam, és szortírozás után ömlesztve megosztottam én is egy párat. Ezt máshogy nem lehet: még gimiben magyar fakton szerettem meg, amikor tanárnőnk rendszeresen olvasott fel belőlük.

Frappáns, érdekes, elgondolkodtató, érdemes rákeresni!

---

Ma már voltam Sportért. Már csak pihenés, rendrakás, olvasás, net és tévé van tervben.

Gondoltam rá, hogy kéne ma is mosni egy adagot.

Még ugye száradnak a tegnapi ruhák, de ha kolléganőm nem mondja, magamtól nem esett volna le, hogy már kint is lehet teregetni!:D

Huh...

Befejezem, már fáj a kezem a sok pötyögéstől!

Hosszát tekintve rekordközeli bejegyzés, azért remélem érdekes is lett!;)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Beugrott Anita

A tegnap délután jó részét természetesen a bahreini Forma-1-futam töltötte ki. Egész eseménydús verseny volt, bár Vettel győzelmének annyira nem örültem.

A Ferrarit pedig nem értettem, hogy ha egyszer a boxban megigazították Alonso hátsó szárnyát, miért engedték neki, hogy tovább használja a DRS-t.

Egyik szemem sír, a másik pedig nevet: Kimi legalább felért a dobogóra.:)

A verseny utáni találka Esztivel elmaradt. Szombat este buliban volt a drága, és nem sikerült megfelelően a regenerálódás. A talit elnapoltuk, de egy rossz szavam sem lehet: lány létére rá ugye nem vonatkozik az "aki éjjel legény, nappal is legyen legény" kitétel.:)

Hosszú idő után Katával, sőt Adrival is beszéltem telefonon, szóval nem unatkoztam.:) Meg megnéztem a Kiel-Veszprém férfi kézilabda BL-meccset is. Eggyel kapott ki a magyar csapat, biztató eredmény a visszavágó előtt, még akkor is, ha a Veszprém a meccs bizonyos szakaszában már hat góllal is vezetett.

Este meg pizzát rendeltem. A futár srác elfogadta az étkezési utalványomat, pedig elmondása szerint még sosem látott ilyet...:D

E-mailt kaptam a gosziblog@freemail.hu-ra. Már kezdtem örülni, hogy valaki a bloggal kapcsolatban ír valami érdekeset, erre meglepve láttam, hogy egy plasztikai sebészet mellnagyobbításra csábító ajánlatát kaptam meg. Hm... A csúcsos pólót meghagyom másnak, maradjunk ennyiben!;)

Nagyon frankó kis tippmixem volt erre a hétre! Kilenc meccs, 500 forintból a várható nyeremény 87 ezer forint lett volna. 

Bejöttek a meglepetés eredmények, bejött a Diósgyőr-Fradi döntetlen, de már ugye szombaton az ETO-meccsen elszálltam... 

Elsírtam volna magam, ha pont az ETO miatt borul a nyeremény, de szerencsére a Dortmund is kikapott...:)

---

Tavaly ilyenkor nem láttam a Bahreini Nagydíj végét, mert ETO-meccsre siettem.

A stadionból hívtam fel Anyut, aki mondta, hogy Vettel nyert, Räikkönen lett a második, de a harmadik helyezett nevét még sosem hallotta.

Ő volt a francia Romain Grosjean. 

Tegnap ugyanez lett a végeredmény...

Reggel vittem le szemetet, és a kapunál eszembe jutott, hogy hétfő reggelente én mindig előre szoktam menni kaput nyitni, elfutottam újságért-cigiért, addig Anyu kijárt az udvarból, és mentünk dolgozni...

Szóval igen, máig a legváratlanabb helyzetekben és pillanatokban jut eszembe. Itt van velem...

---

Pont a tegnapi bejegyzésben írtam arról, hogy néha a pozitívumokat, a kedvességet "nehéz" kezelni.

Most egy ismerősöm írt rólam olyan kedves dolgokat, hogy tök meglepődtem rajta. Jól is esett, fel is vidított, és örülök, ha így gondolja.

Amit írt rólam, az nekem annyira nem tűnt fel, de örülök, ha így látja...:)

---

Mozgássérültként örülök annak, hogy Nick Vujicic és Mosolyka ennyire "felkapott" lett.

Örülök neki, mert így talán ismertebbé válhat egy sérült ember élete, problémái, nehézségei.

Csak remélni tudom, hogy ha ez a többezer rajongó az utcán egy sérülttel találkozik, nem fordítja el a fejét heveny undorral, hanem emberszámba veszi, egyenrangú partnerként kezeli, ha esetleg segítségre szorul, akkor ha nem is segít neki, de legalább megpróbálja.

Ezt természetesen nem magam miatt, hanem a nálam jobban rászorulókra gondolva írtam.

Lehet, hogy ironikusnak tűnnek a soraim, de nem annak szánom.

Amikor tavaly nyáron egy tanóra keretében középiskolásokkal beszélgettem, meglepve hallottam, hogy ők még nem találkoztak fogyatékos emberrel.

Akkor hogyan várom/várjuk el tőlük, hogy tudják, hogyan kell viszonyulni hozzám/hozzánk?

Egyébként ez az emberekkel beszélgetés nagyon érdekes, nagyon tetszett az a program. 

Na, ez megint nagyon értelmes mondat lett...:D

---

Szerencsére nem hülyültem meg! Rájöttem, hogy miért írtam fel az Anita nevet!:)

Annyi a sztori, hogy Andrea névnapkor kitettem facebook-üzenőfalra a Hungária Randi Andi-ját. 

És az egyik Andi kollegina megkérdezte, hogy a mellette ülő Anita kolleginának milyen számot küldenék...:)

Hehe... Most így hirtelen végiggondolva "saját dallal" tudnám köszönteni Emese, Eszter, Angéla, Mária, Barbara, Mónika, Zsuzsi, Gina, Veronika, és esetleg Aranka nevű ismerőseimet, de "anitás dal" nem ugrik be...:)

---

És Andrea-napon volt tesómék negyedik házassági évfordulója!

Természetesen ezúton is hatalmas gratuláció nekik!:) Hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő...

Nagyon szép esküvő volt, meg örülök neki, hogy máig is nagyon boldogok együtt, de én tényleg inkább házasság-szkeptikusnak mondanám magam.

Legfőképpen azért, mert a végletekig, már-már betegesen kudarckerülő vagyok, és egy válás nagyon megviselne, főleg ha gyerek is lenne már... Paradox, nem?

Meg tesómék lagziját elnézve én szanaszét izgulnám magam a "nagy napon", és ha én izgulok, akkor dadogok-elesek-valamit eltörök, és az nagyon cink lenne.:)

Meg ugye most már Anyu sem lehetne ott az esküvőmön. Én tudom, hogy Anyu azt szeretné odafentről, hogy találjak végre magam mellé "egy fehérnépet", de apám mint - az én "oldalamról"- egy szem örömszülő, háááát.... 

A bátyámék esküvőjén apám és köztem történtek ismeretében ez elég érdekesen hangzik....

De szép dolog, jó dolog, örülök minden rokonom, ismerősöm boldog és sikeres házasságának, én egyelőre szkeptikus lennék. 

Persze egyelőre messze nem aktuális a téma, és így elolvasva érveim sem tűnhetnek túl atombiztosnak...:)

Mindenesetre a lánykérésre már most meglenne az ötletem!;)

---

A szexfilmek közül én inkább az amatőr filmeket kedvelem. Mert azokban "hétköznapi" szereplők vannak. Most azt hagyjuk is, hogy egyes pózok-helyzetek már-már sci-fi-szinten érdekesek...:)

 Ha egy nő állva vetkőzik, azt én mindig vissza szoktam tekerni. Mert akkor olyan mintha izibe' felöltözne. És ez olyan vicces....:D

Na, meg aztán én ugye -egyensúlyzavarom okán- nem tudok állva öltözködni... Szóval szokatlan a látvány...:)

---

Ez a hét ismét sporthét lesz.

Ma talán belenézek a Sopron-Győr női kosárlabda-döntőbe.

Holnap lesz Bayern-Barca BL, előtte meg Kecskemét-ETO, amitől kicsit parázok, a mumushoz látogatunk.

Szerdán Fradi-ETO női kézi bajnoki döntő, azt remélem már most behúzzák a lányok.:)

Pénteken meg már ETO-Paks.

Jesszus, és akkor mi lesz itt májusban!:)

Bajnoki hajrá, a fiúknak remélhetőleg Magyar Kupa-döntő, a kéziscsajoknak BL-döntő...

Érdekes hetek következnek!:)

---

Holnap Gege barátom anyukája elhívott egy rendezvényre tolmácsolni.

Jól esett a megkeresés, meg szívesen mentem volna, de sajnos nem tudok elszabadulni a munkahelyemről.

Most viszont Jutkát hallgatom a Győr+-on.:)

---

És mára akkor ennyi is.

Már csak egy címet kellene kitalálnom...:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Mert hokizni jó

Terveztem egy frankó kis bevezetést, hogy mostantól "irányt vált" a GosziBlog, hogy mostantól kicsit szókimondóbban, vagányabban fogok írni, és nem azokkal fogok foglalkozni, akik esetleg kidumálják írásaimat, kavarnak a hátam mögöttt, hanem azokkal, akik fontosak számomra, és akiknek én számítok. De nem írok ilyen bevezetést.:) Írok, továbbra is arról, ami eszembe jut- persze az "egészséges" határokon belül.:)

---

Hétfő. hát az APEH-ügyintézés tényleg nagyon kómás volt. Juci kollegina mosoly-üzenetét abban a pillanatban kaptam meg, amikor kivillant a sorszámom, így mosolyogva léptem az ügyintéző hölgyhöz, de tényleg nagyon fáradt voltam.:)

Időközben rájöttem, hogy rossz borítékot vettem elő, így Anyu bérelszámoló papírja helyett a levonás-összesítőt csatoltam a beadványhoz, de remélhetőleg majd jön a hiánypótlás...

---

Kedd. "Semmi extra", írhatnám, de ez így ebben a formában nem igaz. 

Gergő kollégával meló után az autóeladás-projektet intéztük, kocsit fotóztunk, kicsit én is "pózoltam", aztán Gergő este elkészítette és élesítette a hirdetést.

Az egyik, facebookra is feltöltött képemen egyébként kiválóan látszik az úgynevezett "fogyatékos-testtartás", ami azt jelenti, hogy ülve is tökéletesen látszik az állapotom. Bármennyire is tiltakoznék ellene, ez így van. 

Merev vagyok rajta, mint egy... Nemtommi.:) Pedig nem tudatos testtartás...:)

---

Szerdán éppen időben értem haza melóból ahhoz, hogy az este 6-kor kezdődő Vidi-ETO Magyar Kupa-meccs előtt kisüssem a Lidl-ben vett minipizzát. Nem egy nagy dolog az elkészítése, ha még nekem is gond nélkül sikerült, és még nagyon finom is lett.:)

A meccsen pedig 2-0-ra nyert idegenben az ETO, amin nagyon meglepődtem, inkább döntetlenre, illetve minimális vereségre számítottam...

--

Ezen a bekezdésen sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e. Aztán arra jutottam, hogy a jelenlévők-érintettek-szemtanúk mindegyike tudja, hogy ez poén, így nem kell magyarázkodnom. Így leírom.:)

Szóval. Délelőtt feljött kollegina az irodába, kissé morcosan panaszkodott. Beálltam mellé, vállára tettem a kezem, próbáltam kicsit "kizökkenteni".

Aztán valaki megszólalt, hogy "Miért nem a seggét fogod meg?". Én pedig oda se néztem, csak lejjebb tettem a kezem, de a feneke helyett a derekát fogtam meg. 

Így viszont elértem célomat sikerült kizökkentenem a panaszáradatból, rám nézett, közölte, hogy "legalább eltaláltam volna", illetve közölte, hogy elpirultam. Ami igaz, az igaz.:)

De legalább elértem célomat, és elvontam a figyelmét az idegeskedésről, ugyanis a történet innentől jó nagy röhögésbe torkollott...:)

---

 Mindig mindenki csak arról beszél, hogy hogyan kell azt kezelni, hogy ha valakivel bunkó valaki. És mi van akkor, ha valaki azt kezeli nehezen, ha kedvesek vele? Megdicsérik, rámosolyognak, és ez váratlanul éri? 

Néha ilyen is előfordulhat...:)

---

Hokizni jó. A férfiember -jó esetben- ilyenkor olyan emberrel lehet együtt, akit szeret, levezeti a feszültséget, csillapítja például a fejfájást - de legalábbis eltereli róla a figyelmet...:)-, és... Jaj, de én nem is erről akartam írni...:)

Még anno Pesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában, és néha a móvári gimiben volt szerencsém floorballozni, ami a gyeplabda és a görhoki egyfajta keveréke. 

Nagyon tetszett, szerettem.

Egyébként a görkori és afféle titkos vágyam, mármint persze lehetetlen küldetésnek tűnik, de azért valamikor szeretném kipróbálni.

Nagy jégkorong-szurkoló viszont nem vagyok. Az NHL-t nem nagyon szeretem nézni, ennek az az egyszerű oka, hogy nem látom a pakkot. 

A magyar válogatottat viszont nagyon szeretem.

Emlékszem a '98-as Budapest Sportcsarnok-beli C-csoportos feljutásunkra, amikor az ugyancsak színmagyar román válogatott ellen 0-2-ről fordítva nyertünk 3-2-re.

Emlékszem a 2002-es ugyancsak magyarországi VB-re, amikor a tévé előtt hatalmasat szurkoltunk a csapatnak.

Nem beszélve a 2008-as "szapporói csodáról", amikor a VB-t megnyerve feljutottunk a világelitet jelentő A-csoportba.

Sosem felejtem el, a szépemlékű Sörkertben várakoztunk a Fehérvárra induló szurkolói buszra, és szinte felrobbant a helyiség, amikor jött a telefon, hogy megvan a bravúr.

A következő évi svájci VB pedig a jutalomjáték volt. 

Na, szóval ezen a héten nálunk volt a divízió I-es VB. Váratlan vereség Dél-Koreától, hatalmas bravúrgyőzelem Kazahsztán ellen, apróságokon "elmenő" pontok az olasz válogatott ellenében.

Nincs feljutás, van dobogó és bronzérem.

És van "riszpekt" és szimpátia.

---

Láttam egy nagyon-nagyon szimpatikus kolleginát. Vagyis hát többet is...:)

Na, szóval találkozásunk módjából és időpontjából nagyjából sejthető, hogy melyik részlegen dolgozik. De tényleg nem tudok róla semmit, csak, hogy kb. hogy néz ki, meg hogy nagyon aranyos.:)

Vagyok annyira szórakozott, hogy még az is lehet, hogy már ismerősöm facebookon, a "sok közös ismerősös" munkatársakat ugyanis általában kérdés nélkül vissza szoktam igazolni...:)

---

Csütörtök. Kaptam új íróasztalt a munkahelyemen. De tök jó! Vagy mégsem?:)

Felírtam a puskacetlimre, hogy Anita. Melyik, és miért?:)

Jesszus, ezt most komolyan nem vágom... Biztos Görbicz-ről jutott eszembe valami...:)

Meló után a plázában jártam, befizettem két számlát. 

A kábeltévé-szolgáltatómnál egy nagyon helyes ügyintéző csajt fogtam ki.

És játszott a hajával...:$ Tavasz, hormonok, miegymás, de nagyon kész volt(am tőle)...:) Létezne olyan, hogy hajfetisizmus?:D

Gondoltam bevágódni, ismerkedni tudni kell, megkérdeztem, mennyibe kerülne kilépni a hűségidőből. Negyvenezer. Az arcomra fagyott a mosoly...:)

A plázából kilépve felhívott apám. Hetente kb. kétszer beszélünk, de mindig akkor hív, amikor én is tervezem, hogy rácsörgök. Így persze úgy jön le, mintha sose akarnám hívni...

Egyébként morbid a dolog, mert a legfontosabb, legszükségesebb dolgokat megbeszéljük, másról nem nagyon értekezünk, mert vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen nem érdeklik. 

Míg Anyu kb. ennek az egész posztnak a tartalmát hallaná- kivonatolva...

Este Krisztivel irkáltam facebookon telefonról, és sikeresen bealudtam közben, a telefonnal a hasamon ébredtem fel. Ezek szerint nyugodt éjszakám volt.:)

---

Pénteken ismét hosszú meló volt, de a főnököm hazahozott, így sikerült viszonylag emberi időben hazaérnem. 

Vacsi, hokimeccs, alvás. 

És valahogy tényleg bővebb címszavakkal kellene készülnöm a posztokhoz, mert itt is van 2-3 szó, amiket fogalmam sincs, hogy miért írtam fel... Öregszem..:)

---

Szombat. Elég sok meló összejött, így be kellett mennem dolgozni. Nem a tervezett temóban, de azért sikerült haladni.

Viszont a németóra így ismét elmaradt, háromból kétszer... Jövő héten megtartjuk, ha a fene fenét eszik is...:)

Meló után a "szokásos szombati program" következett a plázában: lottó, tippmix.

A múlt héten kivételesen a tippmixen sikerült nyernem, pedig már majdnem kidobtam a szelvényt, az egyik eredményre rosszul emlékeztem. De az is bejött...:)

A Bahrein GP időmérőjét a meló miatt buktam, az ismétlésen bealudtam.

Hazatérve ETO-Fradi kézimeccs. 

Hat gólos, gond nélküli győzelem. 

Sajnálom a ferencvárosi Tomori súlyos könyöksérülését, amit NEM a győri Tervel, hanem a szerencsétlen esés okozott...

Aztán Pápa-Győri ETO FC 1-1. 

"Gyalázat!"-írta ki egy ismerősöm az üzenőfalra. 

Valóban idegesítő az újabb kihagyott 11-es, a 90. percben bekapott egyenlítő gól, de: 22 mérkőzés óta veretlenek vagyunk, a második helyezett Videotonnál egy meccsel kevesebbet játszva 10 pont előnnyel vezetjük a tabellát, azaz a hátralévő 7 meccsen- feltéve, hogy a Vidi minden meccsét megnyeri...- 8 pontot kell gyűjtenünk a hőn áhított bajnoki címhez... Ami azért, nem egy teljesíthetetlen feladat, így ezt az eredményt sem nevezném gyalázatosnak. 

Az eheti tippmixemet viszont elvitte...:( 

Este egy volt kolléga cimborám nézegette-lájkolgatta-osztogatta üzenőfalra feltöltött képeimet, így vagy 60 értesítő jött össze.. Mik vannak...:)

---

Magyarországon tart(ott) előadásokat az ausztrál, végtagok nélkül élő Nick Vujicic. Már biztos írtam róla, hogy jó lett volna látni élőben. Valahogy a jegy-promóció csúnyán elkerülte a figyelmemet. Remélem, lesz még legközelebb- belátható időn belül...:)

---

Ma Sportért voltam, pihengettem.

Mindjárt kaja, fürdés, aztán délután egy kedves, rég nem látott ismerősömmel találkozom. Valahová beülünk egyet beszélgetni, a háttérben Forma-1-et hallgatva...:)

Úgyhogy lassan búcsúzom is!

Jók legyetek, további kellemes hétvégét mindenkinek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Telepátiás-elalvós-ügyintézős

Azt elfelejtettem elmesélni, hogy szombaton Győrzámolyon pingpongoztam egy kicsit a gokartpálya büféjében. Még működik a gimis koleszos reflex, most nem azért, de igen jól szerválok, ez tesómnak is feltűnt.:)

Egyébként rájöttem, hogy ez tök jó fejlesztősport lenne nekem. Mármint a labda-eltalálásával a térlátásomat tudnám kicsit edzeni, meg arra kell ügyelni, hogy egy kézzel se kapaszkodjak az asztalba, az meg az egyensúly-érzékem szempontjából nem lenne egy utolsó dolog.:) -megj.: fürdés közben jutott eszembe, hogy milyen hülyeség, hogy egy kézzel SE: hogy lehetne pingpongozás közben két kézzel kapaszkodni?:) Egyébként a pingpongütőt, és a tekegolyót is BAL kézben fogom...:D-

Gondoltam rá, hogy újra el kéne kezdeni védeni, úszni, esetleg tekézni is, de pingpongozni se lenne rossz.:)

 ---

Ez a szombat-vasárnap elég "telepatikusra" sikeredett.

Szombaton gondoltam rá, hogy egy ismerősömről már hetek óta nem hallottam. Terveztem, hogy írok neki. Aztán a gokartpályán észrevettem, hogy beelőzött: ő írt nekem.

Egyik kollegina lájkolta az aktuális blogbejegyzést facebookon. Rá akartam kérdezni, hogy hogyhogy elolvasta most, mikor legjobb tudomásom szerint nem szokta. Aztán ő írt rám, hogy olvassa, pedig nem szokta.:)

Ez a meccs előtti "nyúlok a telefonért, hogy felhívjak ismerősöket", aztán ők hívnak, ez már úgymond "alap".:)

Ja, és sógornőm öccséről úgy tudtam, hogy nem jön meccsre, de aztán mégis jött, a meccs után a Borvirágban össze is futottunk. "Kozmix a házban!";)

---

Meccs előtt is akartunk menni Gergővel Borvirágba, de nem volt nyitva. Poshadt sörre most nem vágytam, a Babylon tele volt, így a CBA-ba mentünk be sörért.

Jaj, a pénztárosnéni...

Azt hiszem, 710 forintot fizettem. Adtam egy ezrest, nyúltam volna apróért, mire megszólal, hogy "Adjon má' egy tízest!" Pff...

Aztán amikor kerestem a tízest, észrevette, hogy sok az apróm. És bele akart nyúlni a pénztárcámba, hogy "apróban jobb lenne..."

Ez nálam kimeríti az "aurában mászkálás" fogalmát, amire elég háklis vagyok, így lájtosan bár, de rámordultam a nénire...:)

Na, szóval a meccs! Győri ETO FC-Videoton 1-1.

Szép idő, jó meccs, 9400 néző, teljesen elégedett voltam a látottakkal.

Volt egy olyan érzésem, hogy nem akarunk nyerni, ha kicsit jobban felpörögnek a srácok, sikerülhetett volna.

Hét meccs van hátra, 10 pont az előny. Az első 23 meccsen összesen 15 pontot vesztettünk, szóval alakul a molekula...:)

Meccs után ugye Borvirág. 

Viszonylag hamar hazaértem, itthon még 2 levezető sört megittam. Irkáltam ismerősökkel, focifórumot olvastam, vacsoráztam, fürödtem...

Éjfél körül lefeküdtem.

---

És reggel 8-kor Gergő kollégám telefonjára ébredtem...

Pff, nem tudom, meddig aludtam volna, ha nem hív fel...:/ :)

És nem mentegetőzésből írom, de nem másnapos voltam, hanem fáradt... Szóval teljesen jól voltam "amúgy", persze azért szarul esett egy ilyen baki...

Főnökkel beszéltem, már nem mentem be. 

Múlt hét pénteken akartam szabit kivenni, végül mégsem vettem, hétfő lett belőle...

Így legalább itthon voltam, amikor jöttek az autóért, elvitték fényképezés-eladás előtti nagytakarításra. - megj.: mármint úgy értem, hogy így nem kellett munkaidő utánra szervezni az átadás-átvételt. Így egyszerűbb volt...:)-

Aztán olvasgattam-tévéztam, pihengettem.

Délután fél 5 magasságában mentem be a városba.

Az APEH-ba mentem, Anyu adóbevallását elindítani. Szerencsére 6-ig voltak, így bőven belefértem. Gyorsan is végeztem, bár a bejelentő lap kitöltésétől agybajt kaptam.

Itt ikszel, ott aláhúz, amott karikáz...

Meg a hülye keresztkérdések...

Hogy meghatalmazott vagyok, adózó, vagy képviselő?

Mondom basszus... A család meghatalmazott, hogy képviseljem Anyut, vagy magunkat, vagy nem tudom... És még adózom is... De az hogy jött ide?:O

Na szóval ezt a kört sikerült lezavarni, folyt. köv., mert tuti fognak még keresni ezügyben...

Aztán vettem Sportot, átlapoztam a Honvéd ligetben, és hazajöttem.

Ma még mosogatok, kajálok, fürdők, tévézek, aztán alvás.

A baj az, hogy még mindig durván álmos vagyok, szóval reggel szerintem 2 telefont állítok be...:/ :)

Aztán holnap visszatérés a munka frontjára.

Hm... Szombaton Pápa-ETO.

Nem lenne rossz elmenni, de aznap megyek Écsre is, meg tanítok is... Meg aztán szerintem tényleg pihenni kell...

Szóval még nem tudom...:)

Ennyi mára.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Fityisz Murphynek

Hétfőn a poszt közzététele után nem sokkal aztán megérkezett a  gázóra-leolvasó néni is.
Aztán lezuhanyoztam, és elindultam meglátogatni alsó szomszédaimat. Csengetésemre aztán senki nem nyitott ajtót. 

De mivel a XXI. században élünk, visszaérve kaptam is facebookon egy üzenetet egyiküktől, amiben megkérdezte, hogy én csengettem-e, mert nem tudtak ajtót nyitni, mert egyikük fürdött, másikuk elmélyülten gépezett, a többiek meg nem voltak otthon.:)

Szóval lementem még egyszer, kicsit beszélgettünk.:)

Aztán Kék fényt néztem, utána aludni tértem, a rémisztő riportok után elég nehezen aludtam el.:)

---

Kedden semmi extrára nem emlékszem, döglöttem, neteztem, és ihletet kaptam a szerdai bejegyzéshez.:) Komolyan, ez a tavasz nekem betesz, tiszta zizi vagyok. De erről bővebben majd lejjebb!:)

---

Szerdán eljött hozzám Gergő kolléga, betette a kocsiba a feltöltött aksit. A kocsi persze nem indult el. Barátnője enyémmel azonos márkájú autójában pedig működött. Azt hittem, elsírom magam... 

Elég depressziós állapotban tértem vissza a lakásba. Mégis erőt vettem magamon, és megírtam a tervezett posztot.

Gondoltam rá, hogy kihagytam belőle ezt-azt, de mostanra elfelejtettem, hogy mit felejtettem ki...

Este még a fent említett lenti szomszédéktól kaptam paradicsomlevest, rizst, rántott húst, céklát, amit mikróban megmelegítve (!) este 9 táján be is burkoltam. Tudom, ez se nem normális, se nem egészséges, de jól esett, finom volt, szóval ennyi.:)

---

Csütörtök. Hétköznap egy főzet kávét két napig iszom. Mármint egyik reggel lefőzök egy friss adagot, másnap mikróban melegítve megiszom a maradékot. És most a mikró nem melegítette fel a kávét. Bedöglött. Hááát én tiszta idegbeteg lettem...

Az autó, a mikró előjel nélkül... Szóval tudom, igaza van Murphynek, hogy ami elromolhat, az el is romlik, de ami sok, az sok...

Délután egy ismerősöm felhívott, hogy Veszprémbe mennek kézimeccsre, és szeretnének tőlem kölcsönkérni ETO-sálat.

Én akkor még a munkahelyemen voltam, de megbeszéltük, hogy értem jönnek, hazadobnak, adok sálakat, aztán így mindenki jól jár: ők ETO-sálakkal nyakukkal indulhatnak Veszprémbe, én pedig időben hazaérek.:)

Így is lett.

No, és 19.00-kor kezdődött az ETO-Valcea női kézilabda BL-elődöntő.

Amit egy idő után már nem nagyon bírtam nézni. Rosszul, kifejezetten kilátástalanul játszott az ETO, a románok már 6 góllal is vezettek, ami már összesítésben 4 gólos előnyt jelentett a javukra.

Aztán egy időkérés után, az 50. perc tájékán kezdetét vette nagyjából harminc éves sportrajongói pályafutásom egyik legizgalmasabb, legfantasztikusabb, legemlékezetesebb véghajrája.

A lányok hihetetlen magabiztossággal és akarással mentek előre, remekeltek támadásban és védekezésben egyaránt, így aztán csak 25-24-re kaptak ki, ami azt jelenti, hogy összesítésben egy góllal felülmúlták az ellent, és jutottak be a Larvik elleni BL-döntőbe...

Huh... Hát az a feszültség nem volt hétköznapi. Az utolsó pár percet Gergő barátommal telefonon beszélgetve néztem végig, de így is majdnem agyvérzést kaptam. Hősies küzdelem volt. 

De én azt mondom, most talán felszakadt valamiféle lélektani gát: mi is tudunk fordítani, "meccset nyerni" az utolsó pillanatban. 

2009-ben egy góllal, 2012-ben idegenben lőtt kevesebb góllal veszítettük el a BL-döntőt. Ennyi most kijárt Fortunától...

Persze olvastam megint a fradista kommenteket, hogy a "döntőt úgyis elbukjátok", "hol magyar csapat ez?" meg "audis kurvák", de hát ez nem volt váratlan...

Egy biztos: bár szóltak, hogy minden valószínűség szerint lenne jegyem a döntőre, szerintem nem fogok elmenni.

Az elődöntő alatt egyrészt a helyszínen tuti, hogy infarktust kaptam volna, másrészt meg most bemutatkozott, hogy nélkülem szerencsésebb a csapat. És nehogy már ezen múljon...:)

---

Péntek reggel csak 6 után sikerült felkelnem, annyira a meccsen pörgött az agyam. De annyival tovább maradtam melóban, amennyivel később beértem, szóval nem vesztettem órákat.:)

Meló után hazajöttem, mostam, tévéztem, tesót vártam, bundás kenyeret sütöttem, aztán el is telt az este...:)

---

Szombat reggel keltünk Forma-1-időmérőt nézni.

Utána jött Gergő, és egy autószerelő barátja, aki megnézte az autót. 

Kiderült, hogy egy kábel nem lett visszadugva, ezért nem indult el a járgány. Visszadugta, és elindult. Hatalmas nagy kő esett le a szívemről...:)

Ezután egy elég mozgalmas nap vette kezdetét, tesómmal a nyakunkba vettük a várost. Több hét kényszerphenő után megsétáltattuk a Fiatot.

Először a plázába mentünk. Lottó, tippmix. 

Anyunak megint kettese volt a lottón... Már nem lepődök meg!:)

Tippmix: összeraktunk egy olyan szelvényt, amivel 300-ból 126 ezer forintot nyerhettünk volna! Persze már elszállt, de azért nem nézett ki rosszul!:)

Meg mikrót néztünk.

Egyik kolléganőm mondta, hogy nekik valami csillám-izé romlott el a mikrón, amikor nem melegített. Aztán anyukája mondta, ugyanazt a szót, de megint elfelejtettem. Tuti nem csillámpor, és nem is csillámpóni.:)

Neten meg azt olvastam, hogy valószínűleg biztosítékot kell cserélni, ami 4-5 ezer forint. És még keresnem is kell valakit, aki beszereli. Ezért inkább kerestem egy mikrót, mert az egy magamfajta agglegény-emberke számára nélkülözhetetlen...

A pláza után az Árkádban is megnéztük, végül ott vettem.

Gyerekek, ez a tavasz ez hihetetlen...

Annyi szép csajt láttam, hogy az kész!♥

A MediaMarkt ügyfélszolgálatánál a garancia intézésekor jó szokásomhoz híven elbambultam, és megkérdeztem a csajt, hogy végeztünk-e, ő meg rám mosolygott, szép kék szemeit nagyra nyitva közölte, hogy igen, én azt hittem, ott olvadok el...:$

Ja: Gorenje mikróm lett. Tök menő.:) A '80-as évek végi ausztriai bevásárlóturizmus óta nagy vágyam volt, hogy legyen egy Gorenje-cuccom, és ez most megvalósult...:)

Persze ennél is jobban örülnék, ha a régi működne...

Aztán Spar, majd átmentünk a Lidl-be.

Feltankoltam húsból, sajtból, szalámiból, vízből, tejből, kenyéren kívül most egy jó ideig nem kell majd vennem semmit.

Találtam újabb kisütnivaló finomságokat is, szóval kreatívkodhatok a konyhában.:)

Ja, és vettem pizzafűszert, ami azért érdemes említésre, mert a Knorr-féle Fűszervarázs óta nem találok szendvicsre is használható fűszerkeveréket. 

De most ez a kérdés is pipa...:)

Lidl után OBI. Nem robbantottunk kasszát, tesóm három csavart vett, én két izzót, de az állam leesett, milyen kedves és segítőkész eladókkal találkoztunk.

Remélem, ez nem csak a nyitás utáni lelkesedésnek tudható be!:)

Aztán elmentünk utónévnapi ebédre a Halgödörbe. 

Fokhagymakrémlevest ettem halgolyókkal feltuningolt sztrapacskával, de még vagy 5-6 fogás -hehe: HALFOGÁS...:D- van az étlapon, amit szívesen megkóstolnék. Ez nálam nagyon nagy szó, mert nem vagyok túlzottan képzett gasztronómiailag, étteremben általában Gordon bleu-t, vagy rántott sajtot eszem, mert azokat nehéz elrontani, és így jó eséllyel jóllakottan távozhatok..:)

Persze nyilván az is sokat segíthetett a választásban, hogy az étlapon az ételek fényképei is szerepeltek.:)

Majd még elmentünk az ETO Parkba egy kedves szurkolótárs leányzónak jegyeket venni a mai meccsre, kimentünk sógornőmért a vasútállomásra, aztán Győrzámolyra indultunk.

Kórházi ismerősökkel gokartoztunk. Vagyis én csak néztem.:)

Jó persze, megígértem, hogy én is fogok menni, de nem mentem... Ez az átépített emeletes pálya kicsit "ijesztő", főleg, hogy a kartok elég gyorsnak tűnnek.

 Majd esetleg Komáromban kipróbálom, az lájtosabbnak tűnik...:)
8 után kezdődött a srácok futama, fél órát mentek, utána még jó sokat dumáltunk, éjfél után értünk haza.
Jó kis nap volt, jól éreztem magam, bár estére már pöttyet hulla voltam...:)
---
Ma reggel elmentem kútra újságért, aztán megnéztem a Forma-1 Kínai Nagydíjat.
Alonso nyert, Räikkönen második, Hamilton harmadik. Vettel csak negyedik. Tökéletes végeredmény.
Jó kis hétvége ez eddig...
A nap süt, szépek a lányok... Délután 16.30-kor meg ETO-Vidi!
Ha azt behúzzuk, az még nagyon jó hatással lenne a bioritmusomra.
Kb. annyira, mint az, amire most gondolok.:)
Na persze annyira azért nem!:)
Zizi vagyok...:)
---
Amúgy akartam kérdezni Tőletek valamit, de jobb, ha nem kérdezem meg...:)
---
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Feel the sunshine!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!♥

Tavasz, szerelem, hormonok, parák

Úgy tűnik, lassan de biztosan talán végre ideér a tavasz. Egy kedves cimbora megfogalmazása szerint a téli depresszió után megérkezett a tavaszi fáradtság.:) Van benne némi igazság, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy szép idő, napsütés, madárcsicsergés, hosszabb nappalok, rövidülő ruhák a lányokon... Lehet menni csajozni!

Lehet menni csajozni? 

Ennek jártam utána!

A gyakorikerdesek.hu oldalt hívtam segítségül, nyilván személyre szabottan a mozgássérült keresőszóra fókuszálva.

Jó, ez a honlap nem éppen emelkedő színvonalú, a válaszok sem reprezentatívak, de azért bizonyos tendenciákra lehet belőlük következtetni.

És meg kell, hogy állapítsam, hogy szinte az összes létező prekoncepcióm, fixa ideám, félelmem beigazolódott...

 Kezdem egy sráccal, aki hozzám hasonlóan 30 év körüli, lehetőség szerint ép társat keresne magának, de még "nem nagyon" volt barátnője.

Ebből az alapállásból két magas labda csapódik le: miért muszáj épet? Ha ő nem fogad el egy mozgássérült társat, akkor ő hogy várja el ugyanezt egy ép nőtől? Illetve a másik, hogy ha valakinek 30 év körül nem volt még kapcsolata, akkor ott valami más baj is van!

Szóval... Ezt a "miért ép?" kérdéskört hosszan lehetne taglalni, talán még meg is tudnám indokolni a dolgot. De mégiscsak egy kommentelőt idéznék, aki úgy fogalmazott, hogy bár ő nem fogyatékos, de tudja, hogy a "vak vezet világtalant" nem egy nyerő párosítás. Igen, ez így igaz, ezt én sem fogalmazhattam volna meg találóbban.

Hogy valami más baj van-e? Hát... Az utóbbi időben -jobb később, mint soha alapon...- igyekszem még inkább odafigyelni magamra. Öltözködés, ilyesmik... Igyekszem tanulni minden egyes szituációból, beszélgetésből. 

Szóval nem adom fel!:) Ahogy ugyancsak egy kommentelő írta, "örök vesztes az a férfi, aki egy nőnél való bepróbálkozásban több veszteség lehetőségét látja, mint nyereségét..." Vagy valahogy így, na. A lényeg az, hogy én nem akarok örök vesztes maradni.:)

---

Egy mozgássérült lányt inkább elfogad egy ép pasi, mint fordítva. Ez így van, ezt is így gondoltam. Genetikailag így vagyunk kódolva. Nem véletlen az erősebbik nem kifejezés sem.

Azt szoktam mondani, hogy mozgássérültnek lenni olyan, mint a hendikepes tippmix. Ott ugye amelyik csapat hátrányból indul, még többet kell kiadnia magából ugyanazért az eredményért.

---

Van, aki nem tudja elképzelni, hogy mozgássérült partnere legyen.

Teljesen rendben van. Őszinte, reális hozzáállás.

Az azért meglep, hogy viszonylag sokan írták azt, hogy ha CSAK az lenne a gond, akkor nem zavarná a dolog. 

Illetve ha valakinek a párja sérülne meg, bénulna le, akkor mellette maradna. Ebbe bele sem merek gondolni, örülök, hogy ezt nem kellett átélnem.

---

Akinek sérült társa van, az egy mártír, egy hős a többség szemében. 

Én azt szeretném, hogy mellettem ne legyen az!

Merjük elmondani egymásnak bármilyen gondunkat-bajunkat, és ebbe esetleg az is beletartozik, hogy Uram bocsá' ha megyünk le egy lépcsőn, máshogy fogja meg a kezem, vagy óvatosan bár, de "kapaszkodnom" kell bele - mint ahogy teszem azt bátyámmal, vagy barátaimmal, igaz ők "ismernek"- és akkor nem kell ezt a dolgot túlmisztifikálni. Szerintem.

---

A sérültek - még kapcsolatban is- "lelki betegek". Igen, ezen már szintén gondolkodtam!

Zavarna-e, hogy valamit nem tudok úgy megcsinálni, hogy neki jó legyen? Ha valamiben miattam szenved "hátrányt"?

Hát persze, hogy zavarna! De itt lép be a fent említett "megbeszélés", ami nagyon fontos, és talán ezen is segítene...

Igen, mi fogyatékosok valamennyire "érzékenyebbek" vagyunk az átlagnál. De a  múlton biztosan nem rágódnék, hogy eddig miért nem... És ahogy nem tekintenék a múltba, éppúgy nem néznék "előre" sem, mármint megbecsülném azt akim van, és nem tekintenék ki a kapcsolatból egy másik nő miatt. 

Jó, ez meg így hülyeség, mert ezen a téren sem lehet tudni, hogy mit hoz az élet, soha ne mondd, hogy soha. Meg aztán ez nem kampánybeszéd akarna lenni...:)

---

Volt olyan lány, aki hetekig volt együtt egy sráccal- sajnálatból. Na, ez eléggé életszerütlen, de ez is olyan, hogy az első gyanús jelre inkább én vetnék véget a kapcsolatnak...

De olyan csajról is olvastam, aki szeretne mozgássérült fiúkkal ismerkedni, lát bennünk valamiféle "szexi pluszerőt", vagy mit...:)

Kár, hogy én még nem találkoztam ilyen lánnyal...:)

Neki pedig azért nem írtam, mert egyrészt nem vagyok regisztrálva, másrészt jó pár éve íródott a hozzászólása...:)

---

És hogy kicsit oldjam mélyenszántó gondolataim okozta feszültséget, elmesélem, mi volt az, amin majdnem besírtam!

Kulcsszó: mozgássérült. Egy srác afelől érdeklődik tőlünk mozgássérültektől, hogy milyen belülről egy mozgássérült vécé, milyen a felszereltsége, mekkora ott a forgalom... És hogy miért érdekli? Ott akarta megb*szni az új barátnőjét- ahogy ő fogalmazott.

Kész...:D

---

Biztos írtam sok hülyeséget. 

De korábbi hasonló témájú írásaimmal összehasonlítva ez azért nem lett annyira depresszív... Ugye? Nyugtassatok meg!:)

Szóval több olyan lány van körülöttem, akivel jó beszélgetni, hülyéskedni, vagy egyszerűen csak látni...:)

De most nem vagyok "ráfókuszálva" egy konkrét személyre, szóval nem vagyok döntési "helyzetben". Az más kérdés, ha lennék, akkor szerintem nem lennék...:( :)

---

Na, szóval ez egy afféle "tematikus poszt" akart lenni, így a hét eddigi eseményeit majd máskor mesélem el!

Annyit azért megjegyeznék, hogy utálom Murphyt és az ő törvényeit...:( :)

De mára ennyi elég is.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Wellness hétvége- kicsit másképp

Azt hiszem, hogy ez egyéni csúcs: ez már kb. az ötödik nap, amit úgy kezdek el, hogy ma posztolni fogok. Négyszer nem jött össze, ma viszont pótolok!:)

Húsvét hétfőn sikerült tartani a tervezett pontokat: felmosás és ágyneműcsere. Felmosás közben viszont sikerült lefejelnem a konyhaszekrény sarkát (!), amitől aztán úgy fájt a fejem, mintha az összes hölgyismerősömet végiglátogattam volna locsolás céljából, és mindegyiküknél elfogyasztottam volna valami jóféle házi pálinkát. Borzalmas volt... 

Ja, és majdnem sikerült kirúgnom a felmosóvizet is, nem sokon múlott, hogy eláztassam a falat- és a sógornőmet...:)

---

Az utóbbi napokban egyébként elég balf*sz periódusomat élem: tettem tönkre kilincset, távkapcsolót, hőmérőt, benyomtam a mosdóba a dugót... Na, ez utóbbi vicces volt! Kollégám mondta, hogy semmi gond: szifon levesz, dugó visszanyom (tol), szifon visszarak. Én egy fogkefével kifeszítettem... :D

---

Kedden, ami ugye a múlt hét hétfője volt, kifejezetten stresszes és idegbeteg napunk volt. Így este teljesen jogosan ajándékoztam meg magam kedvenc kebapommal, és néztem meg a tévében a Barca BL-meccsét.

---

Nem láttam Erdei Zsolt meccsét. De kikapott, és állítólag eléggé "véleményes" a veresége. Kis ország vagyunk, gyenge sportdiplomáciával. Nem lepődtem meg. 

"Áll a bál" a Republic körül. Új név lesz, énekesként jelölt Sipos F. Tamás, Király L. Norbi... Hááát azért "kicsit" szkeptikus vagyok...

És ledöbbentem Cipő édesanyjának nyilatkozatán is, hogy a fiúk írjanak új dalokat, ne a régiekkel, ne Cipő dalaival akarjanak tovább gazdagodni...

Elszomorító volt hallani... Ennyire minden a pénzről szólna? 

Felírtam még a cetlimre, hogy Christian Horner. De már nem tudom miért... Ha jól emlékszem, a Red Bull csapatfőnöke azt mondta, Alonso is azt tette volna, amit Vettel. Nem. Ennyire gerinctelen nem lett volna. Ha utasítást kap, hogy nem előzhet, nem előz.

---

Szoktam nézegetni a neten a győri bulifotókat... Hát szerintem én öregszem.. 

Gizda, agyonstylingolt csávók, a csajok meg olyan "ijesztőek"... Mármint nem ijesztően rondák, hanem olyan "megközelíthetetlenek", vagy "műk"... Vagy nem tudom...

---

Van facebookon ez az "I ♥ zene" című oldal. Mostanában egyre többször zajlik "dalkeresés". Valaki leírja, hogy milyen klippet látott, és megkérdezi, hogy ez melyik szám lehet...

És sokan kiakadnak, hogy ez mekkora f*szság. Most miért? Szerintem jó poén, és hát hol kérdezzen ilyet az ember? A Pulikutya-kedvelők oldalán?:)

Én két olyan dalt keresek, amit ETO-meccsen "dúdolt" a B-közép, de azt csak nem írhatom be, hogy valami "na-na-na-hé-hó..."

Meg kerestem még a Hermes House Band-féle I will survive egy olyan változatát, ami jó hosszú zongora/szintetizátor-szólóval indul. De megtaláltam. Mert ügyes vagyok.:)

Olvasom még a gyakorikerdesek.hu-t is. Végigolvasom az összes "Ciki egy párkapcsolatban, ha egy 30 körüli srác tapasztalatlan?" kérdést, és fonom a kötelemet...:( :D

---

Szerda. Fentebb már említettem, hogy eléggé hülye periódusban vagyok. Szerda délután háromszor is majdnem kiléptem egy autó elé, visszafelé hátrálva meg majdnem fellöktem egy biciklis nénit. Nem csoda, hogy eszembe jutott, hogy én valószínűleg egy ilyen elbambulós balesetben fogok meghalni. Ennek a mondatomnak még később jelentősége lesz...

Szóval apu bent volt Győrben egy biztosítóban ügyintézni, de nem várt meg, hagyott ott egy-két fontos iratot kedvenc ügyintézőmnél. Bementem érte, átbeszéltünk pár dolgot, hamar végeztem.

Aztán betértem az útba eső szexshopba. Látogatásom célja ehelyütt nem publikus.:) De az eladó csaj nagyon rendes, kedves, segítőkész volt, pedig úgy izgultam, kezem-lábam remegett. Ezen le is döbbentem.:D

Viszont. Ez a hely egy amolyan pincehelyiség-féleségben van meredek, és csúszós lépcsővel... 

Hát én lefelé menet majdnem zakóztam egy hatalmasat...

Mivel több győri mentőst és diszpécsert ismerek, szerintem a fél mentőállomás sírt volna a röhögéstől, hogy mehetnek engem menteni-egy szexshopba...:D

---

Csütörtök. Meló után OTP meg posta. A bankban elutaltam bátyám autójának súlyadóját az önkormányzatba. A befizetés-gombot nyomtam meg számlaügyintézés helyett... És hát az ügyintéző néni olyan szinten nézett hülyének, hogy lerítt róla, hogy "te kis senkiházi nyomorék", és szinte gügyügve magyarázta el, hogy mit kellett volna nyomnom. De azért nagy kegyesen méltóztatott segíteni. 

A posta teljesen rendben volt, korrekt, kedves, mosolygós postás kisasszonyok...

Útban hazafelé és éppen hazaérve egyfolytában csengett a telefonom. 

Kb. négy emberke hívott, apám utoljára. 

Olyat mondott, hogy nem kaptam szikrát: szeretné, ha letenném a jogsit, és minden költségemet állja is ezügyben...

Huh... Hát meglepődtem, meg tök jól esett, meg nagyon rendes tőle... De én nagyon félek a vezetéstől. Az utóbbi időben rá kell jöjjek, hogy két dologtól félek igazán: a nőktől és a vezetéstől. Meg ott van még az oroszlán. Bizonyos körülmények között...:D

Na, szóval nincs tájékozódási képességem, nem értek a műszaki dolgokhoz... Fogalmam sincs, hogyan lehet a tükröket, műszereket, forgalmat EGYSZERRE kontrollálni...

Azt szoktam mondani, hogy halva születtem, de újraélesztettek. Négy éves koromban kiszedtek egy totálkáros Trabantból- szerencsére egy orvosi rendelő mellett karamboloztunk...

Szóval ja, lehet, hogy a Jóisten majd azt mondja, hogy kettő elég volt...

Biztos mindenki hülyének néz. De jelenleg így látom a helyzetet!:)

Erről egyébként egy külön bejegyzést tudnék írni... És szerintem fogok is.:)

---

Péntek. Elég sokáig dolgoztunk. Este 7-kor megnéztem a tévében a Pécs-ETO meccset, amit 2-0-ra megnyertünk. Meccs előtt, alatt és után úgy belemerültem a sörözésbe, hogy összesen hat dobozzal gurítottam le. De jól esett.:)

Aztán utána sütöttem melegszendvicset, mert szombat délelőtt tanítottam, így frissnek kellett lennem...:)

---

Szombat. Szóval szombat délelőtt tanítottam. Ügyes volt/lesz a srác, tetszett az óra. Ami még fontosabb, hogy remélem neki is.:)

Utána itthoni pakolászás-pihengetés után elmentem tippmixet feladni, meg Sportért, és utána a Vendelinbe, melynek különtermében, elég nagy társaságban néztük a Valcea-Győr BL-meccset.

24-22-es idegenbeli ETO-siker a vége, igazából kétség sem férhetett hozzá, magabiztos győzelem.

Na, és ezt mi jó alaposan megünnepeltük.:)

A sörök mellett egyszer csak jött a "Ki milyen rövidet iszik?" kérdés. Na, és olyan válasz, hogy "Köszi, semmilyet, én csak elsörözgetek.", nem ért. 

Így ehelyütt meg kell követnem jó öreg "agancsos kóla", azaz Jägermeister barátomat. Kicsit hűtlen voltam hozzá az utóbbi időben, de be kell látnom, hogy a Jäger után sokkal kellemesebb a másnap, mint holmi mézes biszbaszokat pihenve.

Iszogatás közben még egy pizzát is megettem, aztán hajnali 2-kor értem haza.

Még megittam a maradék sört a hűtőből - rendnek kell lennie...:)-, és aludni tértem.

Szerencsére már leszoktam az iszogatás közbeni SMS-ezésről, a facebookon meg szalonképes voltam...:) Arra mondjuk nem emlékeztem elsőre, hogy Kata barátosnémat felhívtam hajnalban... De le volt némítva szerencsére...:)

---

Vasárnap. Azt beszéltünk Lui barátommal, hogy vasárnap délelőtt megnézzük az ETO piacot, és/vagy a Lidl-t. Ehhez képest fél 1-kor keltem...:)

Nem voltam rosszul, csak olyan álmos voltam egész nap. Meg "üres". De ez inkább olyan érzelmi vihar lehetett az előző napi társasági élmény után.

Felöltöztem, hogy elmegyek a vasútállomásra Nemzeti Sportért, aztán meggondoltam magam, meg hasonlók...:)

Este a Híradó közben aztán nekiálltam bundás kenyeret sütni.

Azt hittem, van a hűtőben vagy négy tojás: kettő volt.

Mindegy, mondom akkor ez ilyen lájtos lesz.

Aztán csengettem. Hubaszki.

Sül a bundás kenyér, forró olaj, serpenyő. "Most gyújtom fel a konyhát!"-gondoltam. Mire mindent biztonságba helyeztem mindent, és kimentem megnézni, hogy ki jött, az egyik alsó szomszéd lány már átmászott a biztonsági rácson. Hozott nekem rétes-kósolót.:)

Ami nagyon jól esett, amit nagyon köszönök. De csak ma fogom megenni, mert a bundás kenyér után már sok lett volna...:)

És kértem még Nikitől tojást...:)

Este aztán beütött a krach: az összevissza alvás, a késői kávé, és a bundás kenyér okán nem bírtam elaludni, kettő körül tettem le az újságot, amit olvastam...

Kolléganőm írt, hogy tudomása szerint szinte teljesen elfogytak a jegyek Nick Vujicic magyarországi előadásaira, már csak Debrecenre lehet pár jegyet kapni. 

És én hülye nagy naívan azt hittem, hogy mi "rokik" az egyesületen keresztül kapunk valamiféle "elsőbbséget", ha nem is árban, de sorrendben esetleg...

Tévedtem...

---

Reggel meg alig bírtam felkelni, 4.30 helyett csak 6.10 körül másztam ki az ágyból. A beérkezés is lassabban sikerült a szokásosnál, de ebbe azért a tavaszias időjárás is belejátszott...:)

A még mindig szépen gyűlő pluszórák okán 2-kor eljöttem. Szomszéd srác segített feltenni (=feltette) a kocsi aksiját töltőre. Meg várom a gázóra-olvasó nénit. Aki 16.00 utánra ígérkezett. Most 17.26 van. Szóval pontos.. Még nem jött... Addig talán befejezem ezt a posztot...:)

---

A román Pro Sport sportnapilap szombati Magyarország-, ETO-, és Görbicz-gyalázó, szerintük vicces címlapjáról inkább nem írok, szánalmas ramatyok! Csütörtökön fel kell velük törölni a Veszprém Aréna parkettjét, az lesz az elégtétel.

---

A héten? 

Kocsi-eladás-ügyintézés, pénteken a tervek szerint APEH Anyu adóbevallásával, meg Écs, meg Forma-1, meg ETO-Vidi. 

Ma meg pihenés. 

Mert az kell. De nagyon!:)

---

Végeztem.

És reményeim szerint semmit nem felejtettem ki.

Úgyhogy ennyi mára!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nem is én lennék

Nem is én lennék, ha annak a bizonyos "buszos-szemezős" történetnek nem lenne folytatása. 

Hmm... A lányt ugyanis ismerem... Szombaton írt rám facebookon, hogy szerinte látott csütörtökön a 14-es buszon. Csak azért nem integetett, mert szerinte nagyon el voltam gondolkodva...:)

Alexáról már régebben meséltem. A Kisalföld mosolyalbumában volt róla évekkel ezelőtt egy fénykép, és valahonnan ismerős volt a neve. Rákerestem iwiwen, és kiderült, hogy egy általános-, és középiskolába jártunk, csak persze nem egy időben. 

És innen datálódik a barátságunk, ami elsősorban online zajlik, mármint személyesen most találkoztunk kb. harmadszor. Ez szolgáljon mentségemül.:)

Nem is én lennék, ha nem tudtam volna ezt még fokozni... Ugyanis válaszomban visszakérdeztem, hogy "akkor Te voltál az a mosolygós lány az édesanyjábval?"

Persze nem az anyukájával volt, hanem egy barátnőjével...

Ez persze nagyon cink, ezúton is elnézést Alexától, és persze a barátnőjétől is. 

Mondom én, hogy nagyon szórakozott tudok néha lenni...:)

---

Nem is én lennék, ha nem eresztenék meg egy olyan gondolatmenetet, amit én sem értek pontosan. Most újfent egy ilyen következik.:)

Szóval. Kriszti azon kevés ismerőseim közé tartozik, akiről még fénykép is van itt a blogon. Egy időközben nagyon-nagyon híressé vált fiatalemberrel készült fénykép.:)

Aztán egy ideig nem írtam Krisztiről, mert így beszéltük meg, hogy nem említem meg.

Most, hogy újra "része" lett kis életemnek, megint csak nem akartam megemlíteni őt. De aztán valahogy "kicsúszott".:) És észrevette, és jól esett neki.

Most mégsem ezért írok róla megint.:)

Szóval. Nagyon szeretek vele beszélgetni. Ha hülyéskedünk, néha sírok a gép előtt a röhögéstől. A komoly témák pedig tényleg komolyak, akkor elgondolkodok, agyalok, stb.

De ami furcsa. Ez a lány valahogy "inspirál" engem.

Ő hozta elő belőlem a bundáskenyér-sütés ötletét, most meg egy ennél komolyabb ígéretet tettem neki. Amit nagy valószínűség szerint nem fogok "időben" betartani, de már napirenden van, és ez is előrelépés.

És nem, nem vagyok belé szerelmes.

És nem azért, mert messze lakik, és szemtelenül fiatal. 

Hanem mert nem, és kész.:)

Viszont kétségkívül jobb, ha jelen van az életemben, mint ha nem lenne...:)

---

Szombaton délután elmentem Árkádba. Kajáltam, nézelődtem, bevásároltam. 

Elég sokan voltak a Sparban, szóval nem csak én hagytam az utolsó pillanatra a bevásárlást.:)

Hazajöttem, lepakoltam az ide szánt cuccokat, aztán elindultam a vidékibe.

Közben kaptam egy ismerősömtől egy üzenetet.

Vagyis többet, hosszúakat. És őszintéket, és elgondolkodtatóakat.

Csak ma válaszoltam, nem akartam "elsietni".

Tényleg igaz, hogy néha a legváratlanabb helyekről, a leváratlanabb emberektől kap segítséget az ember.:)

---

A vasútállomáson adtam fel lottót. Tökön szúrnám magam, ha egyszer nem adok fel lottót, és akkor húznák ki a számaimat... :D

Ha már ez a mai mottó: Nem is én lennék, ha nem vettem volna még egy Nemzeti Sportot, mert azt, amit az Árkádban vettem, itt felejtettem.:)

Jó sokat vártam a buszra, mert rosszul időzítettem, de legalább olvastam, zenét hallgattam, és néztem ki a fejemből.

És ittam a váróban az egyik legfinomabb automatás kávéból...:)

Hazatérve kicsit beszélgettünk apámmal, aztán nyugovóra tértünk...

---

Rá kell jönnöm, hogy valamit nem jól csinálok. 

Nem "várhatom el" apámtól, hogy olyan viszonyban legyünk, mint Anyuval voltunk. Ez teljességgel lehetetlen. 

Az a helyzet, hogy türelmesebbnek kell lennem...

Főleg a saját érdekemben: nem szabad felheccelnem magam.

Én elhiszem, hogy mindenki másképp gyászol.

Ha Anyuról beszélek jelen időben, apu rögtön átteszi múltidőbe. Oké, lehet, hogy ezt az elkeseredettség, a szomorúság teszi, de ez mindig szíven üt.

Vagy a másik "G-pont": tegnap is jött a műsor, hogy miért kell nekem focimeccsre mennem, miért nem elég megnézni a tévében, vagy elolvasni az újságban...

És nem, ez sem a személyem ellen szól. 

Ugyanis elmesélte apám, hogy anno a '60-as években volt ő a Népstadionban egy Fradi-ETO-n, de az sem hozta lázba.

Csak úgy csendben megjegyzem, hogy akkoriban az ETO nyert bajnokságot, egymás után három kupát, elődöntős volt a BEK-ben. A Fradiban játszott az aranylabdás Albert...

Szóval a seggemet vertem volna a földhöz, ha egy ilyen meccsen ott lehetek. De nem vagyunk egyformák.

Hogy kerek legyen a történet, leírom, hogy amikor indultam vissza Győrbe, apu jó szurkolást kívánt, meg hogy vigyázzak magamra, meg ne verekedjek a diósgyőriekkel...:)

Csak hát eszembe jut Anyu. 

Októberben amikor az utolsó pillanatban lőtt góllal vertük az Újpestet, Anyu felhívott, hogy látta a végét a tévében, gratulál a fiúknak, örül, hogy most biztos nagyon vidámak vagyunk, megkérdezte, hogy Andrásék, meg Gergő ott volt-e a meccsen... 

Mondta, hogy igyunk még egy-két sört a nagy örömre, aztán másnap menjek ki hozzá Écsre.

És egy hét múlva már nem élt...

Szóval ez a "szintkülönbség", amit tudomásul kell venni...

---

Rengeteg kaját hoztam magammal Écsről, és ezért megkértem a szembeszomszédot, hogy a buszmegállóig dobjon el kocsival. 

Aztán behozott Győrbe.

A szar idő és a szar kedv okán gondoltam rá, hogy nem megyek ki meccsre, de aztán szerencsére meggondoltam magam..:)

Útban a stadion felé olyan szép Diósgyőr-drukker lányokat láttam...:O Te jó ég...:)

A legutóbbi meccs kapcsán írtam, hogy kis variálás volt a nézőtéri "házirendet" illetőleg. Ezért most új helyről néztük a meccset: az emeleten a B-közép/ultrák/kemény mag felett.

És igen jó volt, végig szurkoltunk, énekeltünk, nagyon tetszett ott a hangulat.

Még magömlésem is volt: lelöktem a semmibe egy zacskó pisztáciát... :/ :D

Na szóval fontos győzelmet arattunk, 2-0-ra nyertünk. Nem túl fergeteges játékkal, de a magabiztos győzelemhez ez is elég volt...:)

Meccs után Gergővel még egy "nagyon elit" helyen megittam egy sört  -ő kólázott:)-, aztán itthon még kettőt.:)

Aztán egy kis parasztkenyér, sonka, főtt tojás, majonézes torma társaságában megnéztem - az ETO-Diósgyőr ismétlését a tévében...:)

---

Ma -Zsófi szavaival élve- háziasszonykodok: takarítok, mosok, ágynemű-csere... Meg Anyu adóbevallásához kellene valami iratot megtalálnom... :/

Aztán majd talán valami film, vagy PlayStation is beleférhet...

---

Résen kell lenni!

Nemcsak húsvét hétfő, de bolondok napja is van!

Jó volna már résen lenni... XD

---

További kellemes hosszú hétvégét, Boldog Nyuszit mindenkinek!

Lányoknak pont annyi locsolót, amennyit szeretnének!:)

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)