Rendhagyó

Annyiban mindenképpen, hogy hosszú idő után "rendes" hétköznapon, tehát meló után írok.
Hol is tartottam? Régen vártam annyira meccset, mint vasárnap az Izland elleni kézilabdát. Aztán csúnya pofáraesés lett a vége. Simán kikaptunk, és nem ez volt az EB egyetlen váratlan eredménye.
Hétfőn elmaradt a német, helyette pihentem. Ja, és még meg kell említenem, hogy két kolléganőmtől nagyon kedves születésnapi ajándékot kaptam. Hogy konkrétan mit, az maradjon a mi titkunk...:)
Az már csak hab volt a tortán, hogy egyikük haza is hozott. :)
Kedd. Két új tanítvánnyal kezdtem németezni, mindketten lányok, és ők is az "egészségügyi vonalhoz" tartoznak. :)
Aranyosak-kedvesek, és az első órán ügyesek is voltak, teljesen meg voltam elégedve. Sőőt....:) Felírtam még a kis cetlimre, hogy "telepátia", szóval valószínűleg valakire gondoltam és rámírt... Őőőő eszembe jutott: valakinek üzentem facebookon burkoltan személyeset, és vette a lapot. És meglepődtem. Ez volt a nagy sztori. :)
A kézi EB-n a szlovénok következtek, újabb vereség, egyre nehezebb helyzetbe került a csapat...
Szerda. Kezdődött a hét "fura" része. Először is fél 6-kor keltem, ami hétköznap nálam már későnek számít. Fél 5-re állítottam a telefont, aztán hatszor tíz perc szundi után sikerült felkelnem. Ilyet kb. főiskola óta nem adtam elő, bár akkor nem voltam mérges, ha egy unalmas előadást "lekéstem"...:)
Aztán reggel a buszon elfelejtettem jelezni leszálláskor. Az is csak nehezen esett le, hogy nem nyílik. De szerencsére még sikerült átloholnom egy másikhoz, így nem kellett visszasétálnom egy megállónyit.
---
Csajok. Ismét írtam volna valamit, de ez most kimarad, talán majd hétvégén....:)
Ja nem. Félek az ismerkedéstől. Félek "a lányoktól". Csak azt nem értem, hogy miért? :) Mármint hogy igen, mozgássérült vagyok, nem sokon múlott, hogy sokkal súlyosabban sérüljek meg...Akkor pedig nem lenne most "A", meg "B", meg "C" leányzó, akikhez nem merek odamenni, mert mi van, ha kiröhög...
Akkor lenne 24 óra ágyban fekve, családi öröm, hogy felismertem Berényi Mikit a tévében, és ennyi. Little-kór. Ennyi.
Akkor meg mitől fosok?
Na jó, ez leírva igen egyszerű, a megvalósítás kissé bonyolultabb, de a lényeg ez...
---
Szerda este volt egy több mint egyórás telefonos "állásinterjú", amin én a tolmács szerepét töltöttem be. Elég rendesen leszívta az agyamat. Még a fürdőben is elfelejtettem befűteni. Így csak meccs közben, a szünetben mentem el zuhanyozni.
X-eltünk a horvátok ellen, ami egész jó eredmény, de a két vereség miatt "csak"' 8. helyen végeztünk. Mindegy, szép volt ez így is, a csoportmeccsek hatalmas élményt jelentettek, bár a végére sajna rendesen elfogytunk...
A vízilabda EB-n pedig a fiúk és a lányok is elődöntősök. Szóval ott még bármi lehet.
Este meg Barca-Real volt. 2-2 lett, 2-0-nál elaludtam, a lényeg, hogy a gránátvörös-kékek jutottak tovább a Spanyol Kupában.:)
---
Csütörtök. Sikerült überelni a tegnapi teljesítményt. Hatkor keltem. De ez lényegében így volt tervezve, csak épp arra nem gondoltam, hogy elalszom a focimeccsen...:)
Egyáltalán nem siettem, a kávémat sem felhörpintettem, hanem szépen komótosan ittam meg. Hihetetlen, milyen heringjáratok voltak a buszon...:
Majdnem eldurrant az agyam, a Honvéd ligetnél akkora tumultus volt, hogy ott lehetetlen normálisan közlekedni...:/
Aztán a 7-esen láttam egy kedves ismerős lányt, mosoly-integetés, és vissza is rántott furcsa "tömegundoromból"...
A meló ma durva volt. Úgy éreztem magam, mint egy tőzsdeügynök: egyfolytában telefonok-mailek, nagyon kemény volt...
8-ra értem be, de 4 körül már itthon is voltam, hála Gergő kolléga fuvarjának...:)
Mára már csak pihenés van betervezve, holnap pedig munka után kivételesen nem megyek haza, mert szombatra van egy kisebb fordítás.
Sok alvás, playstation, filmek, ez a terv. Meg jó lenne egy-két születésnapi "tali-igéretet" behajtani, esetleg egy élményfürdőt beiktatni. De ez még úgyis alakul.
Na ennyi voltam mára.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)