Hétfői pótposzt

Pont nemrégiben gondoltam rá, hogy nem csak vasárnap kéne posztolnom, mert az már kicsit uncsi, meg ritka... 

Erre tessék, hétvégén nem volt időm írni, úgyhogy most itt egy hétfői bejegyzés. Nagy dolog ez, mert utálom a hétfőt!:D

Most így a szokásos puskacetlimre tekintve kicsit homályosnak tűnnek az emlékek, de azért igyekszem valami értelmeset összehozni!:)

---

Vasárnap. Elbaggyogtam Lidlbe, aztán bementem apuhoz kórházba apuhoz. 

Hazatérve vacsorára sütöttem pesztós melegszendvicset, és egy jó nagy szelet sütit ettem utána, a szomszédomtól kaptam fájdalomcsillapítóért cserébe... Ejnye, a tányér még minidig itt van nálam... De legalább tegnap elmosogattam!:D

---

Hétfő. A szokásos 3-4 kávé helyett ötöt megittam. Ennek ellenére jó nagyot pihentem hazatérve. A Kék fényt nem felejtettem el megnézni, és persze facén is aktív voltam...:)

---

Kedd. "Megvilágosodtam." Egy engem elég régóta foglalkoztató dolog kapcsán sikerült valamennyire rendeznem a soraimat, és ennek nagyon örülök...:) Ennyi.

Délután felhívott egy kolléganőm, hogy bent vagyok-e még. A helyzetet kihasználva persze én is megkérdeztem, hogy ő bent van-e még. Bent volt. Nyilvánvaló, mert hát nem mobilon beszéltünk.:)

Aztán együtt távoztunk, és elkísértem a Lidlbe bevásárolni. Vagy elvitt. Nézőpont kérdése.:)

Busszal jöttem haza, és nem meglepő módon igen hamar kidőltem, talán már Berényi Claudiával lefeküdtem.:)

---

Szerdán eljött a nagy nap: elmentem az Árkádba szemüveget csináltatni. Egy optometrista vizsgálta meg a szememet, majd következett a szemüvegkeret kiválasztása. 

Az eladócsajszi persze az összes jelöltre azt mondta, hogy igen jól áll, szóval már-már puncimágnesnek éreztem magam.:)

Ilyen és olyan akció keretében, egy rakat kedvezmény után 53 ezer forintot fizettem. 

A szemüveg még nem készült el, mert az egyik lencse elég speciális, Pestről kellett megrendelniük. A másik lencse meg speciálisan ablaküveg, a jobb szememet ugyanis nem használom...

Ja, és kötöttem egy biztosítást is, melynek keretében két éven belül ha megsérül, összetörik a szemüveg, akciós áron cserélik, vagy javítják. 

Ha elhagyom, akkor is pótolják... Hát őőő lehet, hogy pár hónap múlva "elhagyom"...XD

Jaj: szemüveg. Erről mindig eszembe fog jutni, amikor pár éve Dórival a Segafredoban ücsörögtünk, és Anyu küldött egy SMS-t a következő szöveggel:"Kész a szemüveg. Anyád."

Hát nem aranyos?♥

Viszonylag hamar hazaértem, 5-kor már bontottam is az első sörömet.:)

Zene, cigi, sör, lazulás...:)

Közben becsöngetett az egyik szomszéd srác, hogy írjam alá a Fidesz ajánlóívét. Aláírtam...XD

Aztán facebookon kaptam egy képet egy ismerős leányzótól. A képre kattintva először egy feliratot láttam meg, hogyaszongya "Dugj seggbe"... Hát, szenzációs reflexemnek köszönhetően nem köptem telibe a telefonomat sörrel...:)

A képen természetesen nem a csajszi volt látható, csak egy poénos képet küldött... Persze vannak dolgok, amikkel nem viccelünk... Haha...XD

---

Csütörtök. Nem tudom, mi ütött belém. Egyik kolléganőm ahányszor rám nézett, mosolyognom, esetleg nevetnem kellett. 

Már volt, hogy a számat harapdáltam beszélgetés közben, hogy ne röhögjem el magam. 

Vidám lány, kedves lány, évek óta ismerem... De nem tudom, mi történt...:O Mindenképpen pozitívum, hogy nem kellett magyarázkodnom -utálom, ha pozitív dolog kapcsán kell magyarázkodnom...-, mert magyarázat nincs...:)

Háhá, nem kell elcaplatnom a Lukácsba szavazni!:)

Ide a szomszéd utcában lévő könyvtárba kell mennem. Még a végén elvonszolom magam, hacsak nem ragadok le útközben egy kocsmában...:D

Délután bementem apuhoz. 

A kórház bejáratánál persze összefutottam egy kolléganőmmel. 

Útbaigazítást kért, elmagyaráztam neki az utat a Sürgősségi osztályig. Az meg már csak faternál jutott eszembe, hogy a sürgősségire én szeretnék elmenni beszélni egy ismerősömmel. 

Jaj... Apu minden nap Blikket vesz... Jó, agypihentetésnek megfelel, de annyira primitív fos egy újság, igénytelen stílusban megírt gagyi cikkekkel, hogy az elképesztő... 

Jó, hát én sem fogok soha Pulitzer-díjat kapni....:D

----

Péntek. Khm... Le merjem írni? Le merem írni: tök mókás, amikor egy látásból ismert, és általam nagyon szimpatikusnak gondolt leányzó anyukája megkér, hogy fordítsak le neki valamit....:) 

Hogy ez pontosan miért jó, azt nem tudom, de kétségkívül jó!:)

Meló után először a plázába mentem. 

Útban odafelé kellett csinálnom egy satuféket, mert szembetaláltam magam egy pocsolyával. Kikerülni meg nem tudtam, mert szembe jött egy fiatal pár, láthatóan egymásba feledkezve. Aztán a csaj észrevett. Picit arrébb ráncigálta a pasit, hogy elférjek, dobott egy mosolyt nekem, egyet az "embernek", aztán mentünk tovább...

Helesek voltak..:)

Befizettem a kábeltévé-csekket, hoztam a szokásos szórakozott formámat.:)

Aztán lottó, tippmix. 

Három tippmix, asszem mindegyik egy meccsen ment el...:( :)

Picit bementem bementem apuhoz, aztán hazajöttem. 

Mostam egy adagot, meg szoftverfrissítés után újra beállítottam a kedvenc csatornáimat a digidobozon. A gáz csak az, hogy szemüveg nélkül alig láttam a csatornák neveit, így szinte beleültem a tévébe...

---

Szombat. Összepakoltam apu cuccait, ruhákat, újságokat. 

Rendet raktam a konyhában. 

Aztán bementem picit apuhoz. Muci néni hozott nekem töltött paprikát, meg fánkot. Csörgefánk, vagy micsoda...:)

Délután leballagtam a buszmegállóhoz, várni egy cimborámat. 

Már meg sem lepődtem azon, hogy összefutottam egy, frissen a szemközti házba költözött kolléganőmmel...:)

Aztán Tibi barátommal elmentünk az ETO Parkba, mozgássérült farsangra. Igen jó volt...:)

Egy kissrác bűvészbemutatót tartott, volt sok süti, meg jelmezverseny is. Én nem öltöztem be, nem vagyok valami kreatív etéren...:)

Meg bocciáztunk is. Ami egy sport, a legjobb tudomásom szerint kifejezetten mozgássérültek számára. 

Leírhatnám, hogy különböző színű golyók, meg célgolyó, de inkább megmutatom, érdemes megsasolni!

Mi persze közel sem vagyunk ennyire profik, de nagyon lelkesek voltunk, Petivel kifejezetten hardcore stílusban játszottunk!:)

Meg megismerkedtem egy kedves leányzóval. 

Nem mertem megszólítani, ezért az üdítős asztalnál mondtam neki, hogy "Segítenél, én béna vagyok?" 

És nem hazudtam két literes dobozos üdítőből tölteni egy puha műanyag pohárba számomra nagy koncentrációt igénylő feladat.:)

A lányról kiderült, hogy szokott menni ETO-meccsre, volt már Brazíliában... Szóval szimpatikus, na...:)

Hazatérve megittam öt sört... Na jó, egy szemet sem..:D

Vizet ittam, és Copy Con-t hallgattam. És nem tudom eldönteni, hogy ő egy faszi, vagy egy együttes...:)

Meg a Dal döntőjét néztem. Bogira szavaztam volna, de nem hagyta a rendszer....:( 

De Kállay Saunders dalával sincs bajom. 

---

Vasárnap reggel-délelőtt heverésztem, aztán elmentem a kútra Sportért. 

Aztán mosogattam. 

Baszki, lusta vagyok: inkább használok minden nap másik kést, csak ne kelljen mosogatni... Mert az ugye túl egyszerű lenne!:)

Lasagnét sütöttem, meg megnéztem a 2016-os EB-selejtező sorsolását. 

Görögország, Magyarország, Románia, Finnország, Észak-Írország, Feröer-szigetek. 

Megoldható. 

Jaj, hányszor mondtuk már az elmúlt 28 évben...:/

Morbid volt, amikor a riporter megjegyezte, hogy Ukrajna is örülhet a sorsolásnak. 

Aztán pár másodperc után kapcsolt: ott most a foci tényleg sokadlagos dolog... 

Utána a hoki olimpiai döntője következett: Kanada nyert Svédország ellen, pedig a skandinávoknak szurkoltam...:( :)

Délután elmentünk tesómékkal Árkádba. 

Thai kacsát ettem tésztával.... Nem volt marhahús...:D

Elég későn értünk be apuhoz, de elég sokat beszélgettünk. Hát őőő... Gyógyul... Minden értelemben...:/ :)

---

Ma. Sajátos dolog, ha valakivel életedben először beszélgetsz személyesen, és az egyben búcsúzkodás is... 

Azért remélem, hogy hallunk még egymásról!:)

Gergő kollégám eldobott a kútig, aztán a 14-es busszal jöttem haza. 

Ma már csak fürcsi, vacsi... Facecsi, meg Kék fénycsi...:D

Szerdán már meccset játszik az ETO, a Ligakupában a Lokit fogadjuk. 

Nem tudom, hogy megyek-e, ha addig nem lesz meg a szemüvegem, akkor sok értelme nincs...:)

Pénteken Delta-buli lesz a NEO-ban, nagyon szeretném őket látni élőben, de aznap visszük haza aput kórházból, és megbeszéltük, hogy kint alszunk Écsen. 

Vasárnap meg Fradi-ETO a Dreherben!:)

Hétfőn meg tesóm elkísér telefont venni. Döntöttem...:)

Na de mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Vaksi hapsi

Már tegnap délután szerettem volna posztolni, de nagyon fáradt voltam...

Elég eseménydús hét volt, most először telt be a puskacetlim, és egy másodikat is el kellett kezdenem.

Kicsit agyalós írás lesz, mert egy-két sztorinál nem vagyok benne biztos, hogy leírva is érdekes lesz-e, szóval szortírozok.

Meg a személyiségi jogokra is vigyáznom kell...:)

---

Vasárnap elfogyasztottam a Muci nénitől kapott ebédet, és ahogy gondoltam, le kellett dőlnöm utána pihenni, nem tudtam rögtön elindulnia  kórházba. 

Aztán még később sikerült elindulni, mert az orrom előtt ment el a busz. 

Apunál aztán igazi focitörténelem órában volt részen. 

Faternak szobatársa volt egy 82 éves bácsi, aki anno 1949 és 1951 között az ETO második csapatában focizott. 

Röpködtek a sztorik a régiekről, a törzshelyek, az ismerősök... 

Nagyon bevágottam  -jesszus, miért ezt írtam?:) természetesen bevágódtam akart az lenni...-Gyuri bácsinál akkor, amikor egy olimpiai bajnok csapattársa nevét én hoztam eszébe.:)

A másik szobatárs pedig a '80-as évek ETO-jában "utazott", máig nem tudom, hogy tesztelt-e, mert szinte az összes egykori spíler keresztnevét rosszul mondta...:)

Hm... "Kis segítséggel" sikerült rájönnöm, ki volt az előző posztban említett kórházi lány. Hát, mi tagadás, csapkodtam is a homlokomat, hogy "Jaj basszus, akkor azért volt ismerős..." :)

Mit mondjak? Nem csoda, hogy megakadt rajta a szemem, helyes-kedves leányzóról beszélünk...:)

A kórház után még cigivadászatot tartottam, a kiszemelt dohánybolt ugyanis nem volt nyitva. De egy benzinkútnál leszálltam a buszról, és megoldottam a problémát. 

Este még megettem Muci néni rétesét, aztán alvás.

---

Hétfő. Reggel a munkahelyemen sikerült integetnem egy számomra nagyjából vadidegen leányzónak, mert szemüveg hiányában összetévesztettem valakivel. Amúgy nagyon mókás, messzire csak "körvonalakat" látok, kell egy kis "közelség" mire felismerem az embereket.:)

Meló után elmentem a kórházba, apu átkerült a rehabilitációs osztályra.

Itt már hawaii, dizsi, napszemüveg; pizsi helyett szabadidőruha, napközben asztalnál olvasgatás-keresztrejtvény, szóval kicsit "lájtosabb". 

És maximálisan elmondható, hogy gyógyulgatunk...

Először hallottam fater szájából a "fiam" szót! Persze nem nekem, hanem a szobatársának mondta.

Jaj, de nagyon vagány szobatársa volt... Jókat lehetett hülyéskedni az öreggel. 

Hazatérve kimostam apu cuccát, közben tévéztem. Hatalmas öröm, hogy az M3-on egymás után két Szomszédok-epizódot is leadnak.:)

Sikerült megoldanom a "borotválkozás fűtetlen fürdőszobában"-problematikát: állig beöltözve borotválkozom. Na jó, csak nyakig...:)

A fürdéssel nincs gond, meleg a víz...:)

Este bundás kenyeret sütöttem, Kék fényt néztem, és mosogattam.:)

Le kell írnom két szót: ergya és tanta. 

Mindkettőt mostanában tanultam. Egyik sem pozitív...;)

---

Kedden nem mentem be apuhoz. 

Kolléganőm eldobott postára, feladtam pár csekket, aztán hazabuszoztam. 

Hazatérve kiültem a konyhába, meg akartam inni két doboz sört. Mert ugye egy sör nem sör...:)

Aztán hat lett belőle...XD

Soknak hangzik, főleg egyedül fogyasztva, de sok sem volt, meg nem is voltam teljesen egyedül...:)

Vicces volt, több ismerősömmel beszélgettem közben facebookon, akik kb. váltották egymást, ha valakinek távoznia kellett, belépett helyette más...:)

Szerintem nem is nagyon lehetett érezni irományaimon az alkoholos befolyásoltságot, mondjuk valakivel kicsit őszintébb voltam, mintha teljesen józan lettem volna. De nem biztos. Ennyi belefért.:)

Amúgy ez a keddi nap igencsak misztikus volt. 

Rossz érzés fogott el egy ismerősöm kapcsán, írtam neki, és kiderült, hogy sajnos bejött a megérzésem... 

Remélem, tényleg nincs nagy baj... 

Telefonon-facebookon több régi kedves ismerőssel beszélgettem.

És bejelölt facén egy lány.

Egy lány, akivel 1995 nyarán egy hétig együtt nyaraltunk a Balatonon. 

Ő akkor a móvári Kossuth Lajos Gimnáziumba járt, és mesélte, hogy van a suliban olyan tagozat, ahol németül tanítják a tantárgyakat. 

Ezt érdekesnek találtam, később utánanéztem, jelentkeztem, felvettek... Így kerültem én Mosonmagyaróvárra...:)

---

Szerda. Munka után bementem apuhoz. 

Átbeszéltük az élet nagy dolgait, aztán lementünk az ortopédiára meglátogatni Gyuri bácsit. 

A kórteremből kijövet fater szabályosan lesprintelt, szinte futnom kellett utána. 

Mondtam is neki, hogy "langsam spazieren, fater!" Na jó, nem mondtam...:)

Egyébként meg kezdi felvenni az "alap", "nem túl barátságos" stílusát, amit én a gyógyulás jeleként értékelek...:)

Este a Mekiből hoztam haza vacsit. 

Viszonylag hamar, este 8 óra körül sikerült lefeküdnöm, egy ismerős leányzóval irkálva, telefonnal a kezemben aludtam el. 

Még ébresztőórát is elfelejtettem beállítani, de csütörtökön szerencsére kb. annyival előbb felébredtem, mint amennyivel előbb lefeküdtem, szóval a szokásos alvásadag azért megvolt. 

---

Csütörtök. Az előzetes tervek szerint ügyintézést sem terveztem délutánra, és apuval is megbeszéltük, hogy aznap nem megyek be hozzá. 

Aztán a munkahelyemen telefonon (!) felhívott a szomszédasszonyom, hogy ideje lenne kitakarítanom a lépcsőházat. 

Jogos a kérés, de a stílus eléggé irritáló volt. 

Azt mondta, ha képtelen vagyok rá, majd ő megcsinálja hétvégén. Ezt pedig mindenképpen szerettem volna elkerülni. 

Felhívtam az alsó szomszéd lányt, aki szerencsére ráért, és este együtt kitakarítottunk. 

Persze inkább ő végezte a munka oroszlánrészét, de ha magam módján azért én is segédkeztem. 

Kicsit megcsúsztam a munkahelyen, máshogy nem értem volna a megbeszélt időpontra, így életemben először taxival mentem haza melóból.:)

Ja, és teleshop-nosztalgiában is volt részem: egy bácsi nyilván egy félretárcsázás következtében hívott fel minket, és Kittikét kereste. 

Amikor mondtam neki, hogy Kittike sajnos nincs fent az irodában, hanem lent dolgozik a szereldében, kicsit meglepődött. Nagyot nézett, mondanám, de sajnos nem láttam, hogy mekkorát nézett...:)

Ha már itt az idősíkok között ugrándozok: takarítás után este átjött Harcsi barátom, dumáltunk, hülyéskedtünk... Igazából majdnem sírtam a röhögéstől.... :D

És a Pingwinből rendeltünk vacsorát. A hambi magától értetődően nagyon finom volt, de a palacsinta is bejövős...:D

---

Péntek. Valentin-nap.  Tiszta romantikusan indult.

Egy kollegina véletlenül úgy osztott meg egy dalt facebookon, mintha nekem szánta volna. Pedig ő csak kommentelni akart.:)

Leendő "szembeszomszédom", majd kézen fog és hazavezet. Aranyos.:)

A buszmegállóban tovább folytatódott a romcsi hangulat. 

Történt, hogy a tömegtől távolabb állva rágyújtottam. 

Szívtam a cigit, hallgattam a zenét, egyszer csak azt éreztem, hogy egy kéz megfogja a vállamat. 

Nagyon helyes volt a lány, mosolygott, keze a vállamon... 

Már azt hittem, hogy ingyelölelés, vagy Valentin-napi meglepi-puszi lesz a program... Aztán tök kedvesen megkért, hogy álljak még messzebb a cigimmel...:( :D

Telefonon beszéltem melóban egy kolléganőmmel. 

Utána rögtön írtam neki egy mailt, eszembe jutott egy értelmesnek tűnő válasz a kérdésére. 

Utána rögtön ő is írt nekem egy mailt, csak annyit jegyzett meg, hogy mennyire más a hangom telefonban.:)

Nem ő az első, aki ezt szóvá teszi egyébként, de én ezt mindenképpen a call centeres múltamnak tudom be...:)

És eszembe jut a fősuliról Érczfalvi András tanár úr, aki rádiós műfajismeret órán közölte, hogy az én hangommal a rádiózást inkább ne erőltessem..:)

A munkahelyemről a plázába mentem, vettem apunak egy nagyon cukker zsebrádiót. Sony, de tiszta retró-feeling, azt mondta, megtarthatom... Mondjuk azt még nem tudom, hogy hol fogom használni.:)

Apunál rádióbeállítás, kicsit beszélgettünk, sétálgattunk, aztán hazajöttem.

Már elég fáradt voltam, de a várva várt pihenés kicsit ideje kicsit kitolódott, mert nem találtam meg újonnan másoltatott lakáskulcsomat. 

Ami ott lapult a bevásárlószatyromban. Amire észrevettem, már "fél Gyárvárost" bebarangoltam a kulcsot keresve...:)

Este írtam Dórinak facebookon egy üzenetet. 

A válasz nem az ő stílusában érkezett, de kis gondolkodás után írtam a következő üzenetet. 

Másnap kiderült, jó volt a megérzésem, a lány valamelyik barátnője írt nekem vissza egy buliból.... :)

*

Nem volt alkalmam elköszönni egy kolléganőmtől, akinek most pénteken volt egy darabig az utolsó munkanapja. 

Nagyon nehéz időkben, többé-kevésbé ismeretlenül állt mellém, rengeteget köszönhetek neki!

Puszi, és vigyázz magatokra!;)

---

Szombat. Reggel 6-ra beértem dolgozni. Ez nagy dolog ám esetemben, egyedül nem is sikerülhetett volna..:)

Délig voltam. Írnám, hogy a tervezett dolgokat sikerült megcsinálni, de ez nem lenne teljesen igaz...
De tényleg sokat haladtam.
Ha cigiszünetben bambulok ki a fejemből, és hirtelen felém fordul egy nekem addig háttal álló leányzó, akit nem azzal a frizurával szoktam meg, és mosolyog...
Akkor a bambulás, a szemüveg nélküli bandzsaság, és a meglepettség együtt nagyon morbid visszanézést eredményezhetett...
A kórházi lányt is láttam ismét, egy élmény volt. De tényleg!:)
Munkahelyemről a plázába mentem. Az újságos éppen zárva volt, ezért unalmamban elmentem ebédelni.
Marhapörkölt nokedlivel, csalamádé, és madártej.:)
Jaj de nagyon finom volt...:)
Utána lottó, tippmix.
Jaj, még nem is tudom a lottószámokat...:O
Aztán átmentem a kórházba apuhoz.
Már a hazatávozásról beszélgettünk, de addig még azért két hét hátravan. Szegény már nehezen bírja...
Megkérdeztem aputól, hogy beszélt-e Muci nénivel, és abban a pillanatban betoppant Muci néni. Egy ilyen hét után már nem is nagyon lepődtem meg...:)
Amúgy nem beszélték meg...:)
Kicsit beszélgettünk, aztán hazaindultam.
Szerettem volna megírni a blogbejegyzést, de nagyon fáradt voltam, délután aludtam vagy két órát, aztán kimentem a konyhába, kávé, cigi, mp3.
Utána meg ruhákat rendezgettem, meg mostam.:)
Aztán szunya.
---
Ma eddig csak ébredeztem, néztem ki a fejemből.
Most majd a szép időt kihasználva elballagok Lidlbe.
Aztán kocsonya lesz az ebéd, Muci néni természetesen nem engedett haza üres kézzel...:)
Délután meg benézek a kórházba.
A jövő hét még viszonylag képlékeny, tényleg fogalmam sincs, hogy fognak alakulni a dolgok,d e biztos, hogy majd el fogom mesélni!:)
De mára befejezem.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Kisregény

Lekopogom: alakulnak a dolgok. A fürdőszobám szebb, mint újkorában. Na jó, a csempéről a kormot még egy kicsit vakarászni kéne, valami fűtőberendezés sem ártana, de jó lesz az. 

Apunak már nem fáj a lába, ez óriási előrelépés.

A tegnapi buli meg... Hatalmas volt...:)

Hajnali 3 körül feküdtem le, szóval nem ez lesz a legösszeszedettebb bejegyzésem, de azért ezt-azt megpróbálok elmesélni.:)

---

Múlt héten vasárnap, ahogy említettem is, a poszt megírása után megérkezett Gege. 

Ittunk egy kávét, beszélgettünk, megmutatta a Komlósi Oktatási Stúdióban szerzett oklevelét -büszkeség, gratuláció :)-, és kaptam tőle egy Inter-sálat is.:)

Aztán értünk jött az anyukája, és elmentünk a Marcal Étterembe ebédelni.

Olcsó poén, de a hétvégén már másodszor voltam éttermi fogyatékos, jól megy... ;)

A párhuzamot tudom folytatni: az ónos esőnek köszönhetően a parkolótól az étteremig a téli paralimpia műkorcsolya-számában éreztem magam!:)

Jó társaság, finom ebéd, nagyon jó volt. 

Vujity Tvrtko meg egyre kevésbé normális! De beért a stúdióba!:D

Vasárnap csak tesómék voltak apunál, én nem mentem be, itthon pakolásztam, rendezkedtem. 

Estefelé aztán bratyómmal még elmentünk Lidlbe nagybevásárolni. 

Betáraztam pestós melegszendvicsből, vettem hármat!:) Tesóm kb. ötször kérdezte meg, hogy mindent vettem-e, mert most ugye kocsival voltunk. Hát itthon jutott eszembe, hogy a tojást elfelejtettem...

Szerencsére tesóm reggel pótolta.:)

Vasárnap éjjel rendezték a Super Bowl-t. 

Ezt nem tudom, miért írom le, mert amúgy nem néztem..:D

---

Hétfőn hajnalban összepakoltam az újságokat, amiket tesóm kivitt Écsre. Gyújtósnak.:)

Nem felejtettem el buszbérletet venni. 

Új Volán-igazolványt az új személyi miatt viszont még mindig nem csináltattam... Jó lenne, ha rá tudnák tenni a régi igazolványképet, mert nem akarok szemüveg nélküli igazolványképet csináltatni...:D

Meló után bementem apuhoz, aztán még tesómmal is találkoztam a városban, aki ment vissza Ausztriába, előtte még mekiztünk egyet.

Hazatérve két sörrel vezettem le a napi feszültséget. Mert egy sör nem sör...:)

A Kék fényt viszont elfelejtettem megnézni.:)

---

Kedd. Most nézem, hat éve dolgozom a munkahelyemen. Hihetetlen gyorsan telik az idő...:)

Reggel megint a buszmegállóból jöttem vissza, mert hogy "valamit bekapcsolva felejtettem". Persze semmit sem...:/ :)

Meló után egy kedves kolléganőm vitt el a plázáig, és életemben először vásároltam a Norbi-boltban.:)

Micsoda dilemma: megkérdezte kollegina, hogy eldobjon-e a kórházig. Na most, ha elvisz, addig is beszélgetünk.

De ha elvisz, úgy tűnik, mintha lusta disznó lennék, aki a plázától nem képes elsétálni a kórházig. 

Végül gyalog mentem. Szerintem néha hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat...XD

Apám megkapta második virtuális sárga lapját. 

Anyu helyett ezúttal csak tesómat és engem sértegetett, ez is egyfajta előrelépés...:/

Hazatérve négy doboz sört ittam meg levezetésként. 

Dolgozott az ideg...:)

---

Szerda. Hm... Figyelj, tanmesének sem utolsó!;)

Reggel kolleginával leszálltunk a 7-es buszról. 

Velünk együtt szállt le egy nő is, és elég rendesen ellépett tőlünk. 

Még eszembe is jutott, hogy jaj szegény kollegina mennyivel hamarabb beérne, ha nem az én béna tempómban kellene ballagna. 

Aztán egyszer csak azt láttuk, a jóval előttünk ballagó nő akkorát esik a csúszós járdán, mint az ólajtó... Még nekem is fájt...:)

Persze felállt, leporolta magát, és ment tovább, szóval szerencsére nem esett baja. De amikor a kritikus részhez értünk, kollegina még rám is szólt, hogy vigyázzak. 

Tanulság? Nem tudom... Lassan járj, tovább érsz! Vagy valami ilyesmi...:)

Meséltem, hogy van a munkahelyemen egy-két ETO-s károgó, akik mindig bekóstolnak valami aktuális meredek témával. 

Egyikük a téli átigazolásokról érdeklődött. Elmondtam neki, hogy Romániából igazoltunk kapust, Pogacsics Krisztiánt, aki amúgy egerszegi nevelés. 

Majd jött a kérdés: "Zalaegerszeg?" NEM BAMMEG: VAS!:D 

Kész...:D

Meló után megint bementem apuhoz, és vittem egy sört apu szobatársának, a 83 éves Pista bácsinak, aki egy nagyon vagány öregúr.:)

Aput meg véletlenül Anyunak szólítottam... :( Amikor szólt neki az ápolónő, és nem hallotta meg... 

Hazatérve sör helyett pestós melegszendvicsel zártam a napot. Íz-orgia, fantasztikus, ajánlom mindenkinek!;)

Van egy lány... Nem, nem fogom őt reklámozni. Lényeg a lényeg: jó, hogy van!:)

Este egy bölcs idézetem kapcsán váltottunk pár meglepő üzenetet egy inkább látásból ismert kolléganőmmel. Meglepődtem.:)

---

Csütörtök reggel valahogy nyugtalan érzés tört rám. Régen fizettem be csekket. Valahogy a fürdőszoba-felújítás, meg a kórházbajárás közepette feltűnt, hogy régen voltam postán.

Felforgattam az egész lakást, de szerencsére csak olyan befizetetlen csekkeket találtam, amiket nem is akartam befizetni.:D Persze pénteken aztán tele lett a postaláda...:/ :)

Hm... Buszmegálló, tömegjelenet, meglöktek. 

Ilyenkor mindig megpróbálok valami oszlopot vagy ilyesmit keresni, amibe megkapaszkodhatok, vagy trükkösen megpróbálok "leülni", hogy a nagy esést elkerüljem. 

Most ilyesmire nem volt lehetőség, valahogy reflexből átkaroltam az előttem álló vadidegen lány derekát. 

Persze mint akit áramütés ért, amint egyenesbe jöttem, rögtön elengedtem, és elnézést kértem. Már vártam a pofont, de szerencsére nem volt harag...:)

*

Nem nagyon vagyok otthon a párkapcsolatokban. Jószerivel csak külső megfigyelői, tanácsadói státuszig jutottam el eddig. De ez az idézet nagyon találó, ebben szerintem sok minden benne van: "Sok múlik azon egy párkapcsolatban, hogy a társad ne csak feldobni tudd... hanem el is kapni."

*

Csütörtökön nem voltam bent apunál, viszonylag hamar hazaértem, és egy-két rokont/ismerőst hívtam fel telefonon, és tájékoztattam őket apu állapotáról. 

Este nagyon komoly fejfájás tört rám, amit legjobban a szobámban éreztem.

Már fel voltam rá készülve, hogy szénmonoxid-mérgezésben meg fogok halni, mindenesetre bevettem az utolsó készleten lévő Algoflexet, és lefeküdtem aludni.

---

Péntek reggel felébredtem, szóval nem haltam meg szénmonoxid-mérgezésben, és a fejem sem fájt. 

Mindenesetre felírtam a kezemre egy hatalmas A betűt, hogy vegyek A plázában Algoflexet.

Nem fogjátok elhinni, de miután Gergő kolléga meló után eldobott a plázába, vettem Algoflexet a gyógyszertárban. 

Aztán a vodafone-ban befizettem a legutóbbi számlámat, amiről még csekket nem kaptam, csak SMS-t. Meg nézegettem a potenciális új telefon-jelölteket. Kettőre szűkült a kör. 

Apunak az Alexandrában vettem egy könyvet. Az volt a kérése, hogy puha kötésű, tehát könnyű könyvet vegyek, és legyen izgalmas olvasmány.

Elég bizarr módon orvosi krimi lett belőle, de örült neki.:)

Ismét betértem a Norbi-boltba, vettem magamnak üdítőt, mesterséges édesítőszerekkel.:)

Újságos... Khm... Amióta új a számítógépem, könnyebben hozzáférek az online felnőttfilmekhez, így már nem szoktam DVD-t venni. De most mégis megakadt rajta a szemem, és akartam venni egyet. 

Mondtam az eladónak a címet, aki nem találta meg a mögötte lévő polcon. 

Én próbáltam navigálni, hogy jobbra-balra-középre-nem ott-kicsit lejjebb-kicsit feljebb, de miután egyre távolabb kerültünk a céltól, és mögöttem egyre nagyobb sor gyűlt fel, mondtam, hogy hagyjuk a fenébe, maradjunk a FourFourTwo-nál. Az is elég perverz.:D

A kórházi látogatás nagy röhögéssel kezdődött, ugyanis egy járókeretes néni engem meglátva fennhangon közölte a szobatársával, hogy egy sánta ment a folyosón. Tényleg, nem én találtam ki.:)

Apu egyik szobatársánál egy nagyon helyes leányzó volt látogatóban, és olyan kedvesen köszönt, hogy már azon kezdtem el gondolkodni, hogy ismerem-e valahonnan. 

A történet egyébként érdekes fordulatot vett, mert a lány később sírva távozott...:O

Apánk viszont beindult: egy mankóval-két mankóval, sőt, mankó nélkül is nagyon ügyesen jár, ez utóbbit persze nem kéne erőltetni. 

De ahogy már írtam, tényleg hatalmas dolog, hogy már nem fáj a lába. Amikor hazaindultam, kikísért a lifthez. Haladunk.:)

Szerintem kifáradtam így a hét végére: kishíján rágyújtottam a buszon, pedig tictacot akartam elővenni.:)

A buszon pedig találkoztam egy ismerős csajjal, a pasija meglepő módon magázott...

Itthonról felhívtam Muci nénit, hogy egyeztessük a másnapi közös apulátogatást. 

Fater kérésének megfelelően mondtam neki, hogy ne nagyon vigyen neki semmit, mert mindennel bőven el van látva. Ott motoszkált a fejemben, hogy megmondjam neki, hogy nekem se hozzon semmit, de aztán nem mondtam..

Később rendeltem a Pingwinből két hambit, meg desszertet, megnéztem a Larvik-ETO kézimeccset, és nyugovóra tértem.

---

Szombat. Viszonylag korán felébredetem. 

Elég nyugtalanul aludtam, mindenfélét összeálmodtam. 

Egy csajjal összebújva tévéztem, és megint begyulladt a fogam. 

Ébredés után rögtön megtapogattam az arcomat, nem volt feldagadva. 

A lánynak is hűlt helyét találtam, a szemüvegem viszont éjszaka rejtélyes módon kettétört...:O

A reggeli sporthírek közben meg az is eszembe jutott, hogy egy barátomat fel kellett volna hívnom a kézimeccs eredményével, de bealudtam... 

Így csak a megkésett üzenet ment, hogy bocsi, elfelejtettem. 

Apunak találtam egy tiszta, normális állapotban lévő szabadidőgatyát.:)

A plázában ebédeltem. 

Két affektáló sznob p*csa mellett sikerült helyet találnom, olyan szinten irritált a beszédjük, hogy majdnem arrébb ültem. 

Adtam fel lottót, tippmixet az újságosnál. Bár másik eladó volt, a DVD-kre rá sem néztem.:)

Vettem még pár dolgot az esti bulira, aztán elindultam apuhoz. 

Picit kettesben beszélgettünk, aztán megérkezett Muci néni. 

Apunak hozott egy kis fasírtot, meg pár szem rétest. Megnyugodtam.

Aztán jött egy másik szatyor. 

Nekem meg hozott petrezselymes krumplit rántott csirkével, egy nagy tálca rétest, meg borsólevest. Mert az nem járja, hogy mindig húslevest főz nekem...-mondá a drága Muci néni...

Hát a pofám leszakadt...:D 

Tényleg csak a beszélgetés miatt akartam vele találkozni, meg sem fordult a fejemben, hogy hozzon is nekem valamit. Persze megköszöntem a kedvességét.:)

Hazafelé mondjuk mókásan néztem ki: a hátizsákom tele apu cuccával, az egyik kezemben szatyor sörrel-pezsgővel, a másikban egy komplett háromfogásos ebéd.:)

Itthon még kávéztam, vacsiztam, facebookon beszélgettem egy kicsit, meg vacsiztam: megágyaztam a sörnek.:)

Fél 7 körül indultam el a házibuliba, és pont hétre ott is voltam.:)

Gyerekek, ez valami fergeteges volt!

Sör-pálinka-almalikőr-zsíros deszka, karaoke, beszélgetések, vonatozás, táncitánci, spontán nyiratkozás (!), nem is beszélve Kata barátnőm szlovén párjának angol-német-magyar nyelvű stand up-járól, amin egyenesen besírtam a röhögéstől! Nem normális...:)

És még egy zalai falunap-látogatás terve is körvonalazódik....:)

Szóval nagyon-nagyon jól éreztem magam, igen jó kis este volt. 

Egy nagyon jó arc taxis hozott haza. 

Mivel a héten egyszer két, egyszer négy sört ittam meg a konyhában, most megittam még hármat, csak, hogy az átlag meglegyen. És hogy 3-kor tudjak lefeküdni...:)

Még azért egy kis szalonna-sajt-vöröshagyma-zsemle-ásványvíz-Algoflex kombó befigyelt lefekvés előtt.:)

Nincsenek alkoholproblémáim. Per pillanat.:)

De tényleg sikerült ezúttal okosan inni, másnapos sem vagyok, és mindenre emlékszem. Azt hiszem.:)

Most majd hamarosan fürcsi, ebéd, aztán megyek a plázába sportért, utána meg apuhoz. Necces lesz mondjuk, mert Muci néni kajája után általában csendespihenőt kell tartanom, az most nem fog beleférni.:)

Utána meg szerintem kimosom apánk cuccait.

Jövő hét? 

Hétfőn apu átköltözik a rehabilitációs osztályra, szóval meglesem az új helyet. 

Meg kéne venni végre a telefont, mert az új előfizetésem sokkal kedvezőbb lesz. 

Csekkeket is kell befizetni, szombaton meg meló. 

Ja, és szemüveget is kéne csináltatnom, de ez gondolom hosszadalmas lesz, Anyu már nem tud protekciós gyors időpontot kérni. 

De valahogy megoldódik. 

Valahogy minden megoldódik. 

Na de mára tényleg ennyi, kifolyik a szemem...:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

A vér szava. Vagy valami ilyesmi. (700. bejegyzés)

Egy csöppet mindenképpen rendhagyó lesz a mai bejegyzés: Gergő barátom hivatalos hozzám egy kávéra, szóval elkezdem írni a posztot, jutok, amíg jutok, aztán majd folytatom.

Ahogy végiggondolom, annyi lányról fogok ma említést tenni, mintha nekem is lennének nőügyeim. Mintha igaza lenne ismerősömnek, miszerint én pusztán lelki hipochonder vagyok...:)

---

Múlt héten vasárnap megfőztem a Smack tésztát. Tényleg igaz ezekre a műanyag kajákra, hogy lehetetlen őket elrontani...:) Finom volt, kevés volt...:)

Kaja után aludtam, tévét próbáltam programozni a konyhában, meg agyaltam. Hülyeségeken... Ez sajnos mostanában elég sokszor előfordul...

Ja, és fürödtem is: teljesen jó az új fürdőszoba, csak fűtés nélkül pöttyet hideg van...:/

---

Egy-két rövid sport-szösszenet:

-Forma-1: kifejezetten rusnyák az új gépek. Némelyiknek úgy néz ki az orra, mint egy műbráner... Nagyon gáz... Ha még hozzáteszem, hogy az első tesztek alapján megbízhatatlanok is, akkor elmondható, hogy tragikomikus szezonnak nézünk elébe...:/

-a tíz éve elhunyt Fehér Miklósra emlékeztek az ETO-nál. A sírnál beszédet mondott a klub korábbi csapatkapitánya, a később furcsa körülmények között távozó Stark Péter. Ő is kapott aranyérmet Tarsoly Csaba tulajdonostól. Remélem, hogy ez egy lépés a békekötéshez, Stareknak valamilyen formában az ETO-hoz kell tartoznia. 

-Hamarosan kezdődik a téli olimpia. Nem vagyok nagy rajongója a télnek és a téli sportoknak, de elkeserít, hogy Szocsi hangulatát a sport ünnepe helyett a terrorizmustól való rettegés fogja meghatározni...

---

Hétfő. Időben keltem, időben elindultam dogozni. És időben be is értem, szóval teljesen jó. 

Működött a bojler, működött a viber, szóval teljesen elégedett voltam. 

Délután eljött velem kollégám, és befejezte a fugázást a fürdőszobában, és bekötötte a mosógépet is. És eljött egy ismerősöm is, aki fogyatékos-témában írja szakdolgozatát, és én voltam az egyik interjú-alany. 

Közben elindítottam egy mosást, és amíg a két srác itt volt, tökéletesen ment is a gép. Aztán persze megállt. 

Nem akarom túlragozni, kétszer áztattam el a frissen fúgázott fürdőszobát, aztán a szomszéd srác segítségével sikerült rájönni, hogy nem a mosógéppel, hanem a bekötéssel van a gond. 

Aztán jött a telefon, hogy apunak nem lett jó az EKG-ja, és a háziorvos nem javasolja a műtétet... Na, ekkor jött egy mélypont, nagyon rossz kedvem lett. Ha elmaradt volna a műtét, az nagyon gáz lett volna... De nem maradt el, mint lentebb majd kiderül... 

Jó tizenöt éves történet: Écsen a fogorvosnál várakoztunk Anyuval. Rajtunk kívül egy korombeli csaj volt még ott. Amikor bement, és Anyuval kettesben maradtunk, édesanyám elkezdett röhögni. Megkérdezte, megismertem-e a lányt. Hát persze, hogy nem. 

Nos, ő volt az a lány, aki az első emberke életemben, aki a járásom miatt kicsúfolt. Béna kacsának nevezett.:)

És most bejelölt facebookon..:)

A félreértések elkerülése végett: semmi harag nincs bennem, csak röhögök a sztorin, viszont totálisan meglepődtem rajta, hogy emlékszik rám, hiszen max. 1-2 hónapig jártam oviba, és a fogorvoson kívül máshol nem találkoztunk...:)

Este exkolleginával beszélgettem facebookon. Teregetés közben jutott eszembe a fergeteges poén, hogy kolleGina..:) höhö...:)

Különben tényleg hihetetlen lány, nagyon sajnálom, hogy nem beszélgettünk akkoriban, amikor egy helyen dolgoztunk, de így legalább nagy meglepetéseket tudunk egymásnak okozni..:)

És jövök neki egy levéllel, ami nincs elfelejtve...:)

---

Kedden meló után Gergő kollégám hazadobott, majd a főnököm feljött este, és orvosolta a mosógép-bekötés problémát. 

A napot konyhai "sör-cigi-mp3-facebook-szeánsszal" fejeztem be. Már meg sem lepődtem, hogy Dóritól abban a pillanatban kaptam üzenetet, amikor a Hip Hop Boyz-zenekar A hegyekbe fönn című örökbecsű slágere az "eljön a Dóra a dáridóra" sornál tartott. Komolyan..:)

---

Szerdán nem dolgoztam, aput kísértem be a kórházba. Jó is volt, hogy ott voltam... Szegényem süket, mint az ágyú, de nem nagyon vesz róla tudomást, pedig a 35 év vagongyári kovácsüzemi munka megtette hatását. 

Így elég sokszor én "fordítottam" neki, vagy épp mondtam el helyette az általa kevésbé fontosnak gondolt, ám mégiscsak lényeges információkat az orvosoknak. 

Szerencsére az aneszteziológus leokézta a műtétet, nem kellett az EKG miatt kardiológushoz menni, szóval sínen voltunk. 

Van annak valami diszkrét bája, amikor az apát sánta fia kísérgeti az ortopédián...:D

Engem már többször műtöttek azon az osztályon, bár a nővérek közül egyre sem emlékeztem... Most már van egy-kettő, akire emlékszem. Meg gyógytornász néni is..:)

Az viszont aranyos volt, amikor apu megadta a telefonszámomat, mint legközelebbi hozzátartozóét, és kiderült, hogy kórházi flottás (volt) a számom. 

Magamra vontam az érdeklődést...:)

Aput lepakoltunk, aztán ismerősünk hazahozott. 

Már nem mozdultam ki itthonról, pihengettem. 

Még a kórházból várakozás közben felhívtam a háziorvosomat, hogy a fogyatékossági támogatáshoz szükséges dokumentációt mikor tudná nekem megírni. Azt mondta, nem írja meg, amíg nincs időpontom. Persze időpont nem is kell, mert a papírokat az Államkincstárnak kell benyújtani. Ezt nem értette. Én sem...:/ :)

Délután átjött Pista, elvégezte a legeslegutolsó simításokat a fürdőszobában, így már elmondható, hogy elkészült a fürdőszobám!:) 

Már csak a fürdőszoba-szekrényt kell valamikor kicserélni, meg valami fűtőeszközt kell beszerezni, mert olyan hideg van a fürdőben, hogy komolyan zsibbad a lábam, mire végzek a zuhanyzással..:/

Nem nagyon volt étvágyam a nap folyamán, és addig-addig gondolkodtam a kajarendelésen, míg végül bundás kenyeret sütöttem..:)

---

Csütörtökön újra mentem dolgozni. Reggel időben felkeltem, de eszembe jutott, hogy le kéne pakolnom a ruhaszárítót, így azt még megejtettem gyorsan. 

A Családi titkok valamelyik epizódját néztem közben, de nem vártam meg a végét. Így nem tudtam meg, hogy alakult az egyetemista lány, és a roma származású autószerelő fiú családjaik által nem preferált románca. 

Aztán még cigiért is el kellett rongyolnom, de így pont tökéletes volt az időzítés, mert az ilyenkor útba eső dohánybolt 6-kor nyitott. Jaj, hogy az a hely mennyire nem akadálymentes...:/ 

Mindig attól fosok, hogy kiesek az ajtón...:)

Khm... Kedves kolléganőimhez új, vagyis egy általam eddig nem ismert leányzó érkezett. Nagyon aranyosan figyelte rövid beszélgetésünket. Nagyon szimpi volt, és ezt az infót sajnos (?) nem bírtam magamban tartani, közöltem egyikükkel viberen. Aztán olyan kulisszatitkokat tudtam meg a csajról, amik ugyancsak összezavarták a bioritmusomat...XD

Napközben már sejtettem, hogy visszaértek hozzá a hírek, délután már bizonyosságot is szereztem róla..:)

Nincs ezzel semmi gond... Megtaláltam a lányt facebookon, és hát a fényképei alapján... Nos, elég impulzív életet élő leányzóról beszélünk, aki egy magamfajta Little-kóros fiatalember számára nem pálya, de tény, szimpatikus...:)

Meló után elmentem a plázába, vettem apunak egy-két dolgot a kórházba. Meg magamnak vacsorára. 

Aki rendszeresen olvassa a blogot, sejtheti, aki közelebbről ismer tudja, apámmal kapcsolatunk messze van az ideálistól. Mégis tiszta idegbeteg voltam, mire a kórházba értem. 

A második emeleten van az ortopédia, simán fel szoktam menni gyalog, de most lifteznem kellett, annyira izgultam, hogy rendben ment-e a műtét. 

Nos, fatert elég erős fából faragták: másfél órával a műtét után már olvasgatott az ágyában. 

Elég sokat beszélgettünk -persze magunkhoz képest-, több, mint egy órát maradtam. 

Nem igazán ismerem az ízlését, nem tudom, mit vigyek neki a kórházba, ezért örültem, hogy a magamnak vacsorára vett zsemléből elkért kettőt..:)

Hazajöttem, fürcsi, vacsi, ismerősök értesítése a műtétről, aztán el is telt a nap...

---

Péntek. 2-kor leléptem melóból, mert kórház előtt még el kellett mennem Lui barátom anyukájához. 

Picit beszélgettünk, ittam egy kávét, aztán elindultam a kórházba. 

Nagy nap volt: apu megtette az első lépéseket, persze a műtött lábát még nem nagyon terhelheti. 

Ismét csak jó sokat beszélgettünk, bár a nap végén megkapta az első virtuális fekete pontot/sárga lapot/maflást: Anyuról beszélt olyan dolgokat, amik engem elég érzékenyen érintenek, de ezeket nem tehetem szóvá, semmi értelme a vádaskodásnak, így ezeket le kell nyelnem, el kell engednem a fülem mellett... 

A buszmegállóban kis híján megverettem magam. Történt, hogy gondolataimban elmerengve bevillant egy mondat, amit most nem írnék le, de maradjunk annyiban, hogy szerepel benne egy női név...:D. Ezen aztán persze elröhögtem magam. 

Így persze sikerült konkrétan pofán röhögnöm egy épp arra járó vagány kisebbségi fiatalembert, aki elég hülyén nézett rám. Meg tudtam érteni...:D

A buszon ellenőrök voltak. Én meg az új személyimhez nem csináltattam új Volán-igazolványt.

Nem is nagyon akartam, de el is feledkeztem róla. De szerencsére az ellenőrök nem kérték a személyimet... 

Itthon mostam egy adagot, meg Fenyő Miklós-koncertet néztem az M3-on. Hatalmas lájk ennek a csatornának..:)

---

Szombat. Elég idegesen kezdtem a napot, mert tesómék péntek este jöttek vissza Magyarországra, de szokásukkal ellentétben elfelejtettek lejelentkezni telefonon. 

Eléggé aggódtam, de tesóm szerencsére felhívott, szóval megnyugodtam. 

Aztán megérkeztek hozzám. 

Először a piacra mentünk, vettem szalonnát és hagymát...:)

Utána lottó-tippmix. 

Vettünk apunak egy könyvet, magamnak meg megvettem Nick Vujicic második könyvét, meg a Kétbalkezesek szakácskönyvét. 

Elég szájbarágós módon le van benne írva sok főzéssel-sütéssel kapcsolatos dolog. Lehet, hogy csak porfogó lesz, de 1000 forintot mindenképpen megért. Ja, és ma már olvasgattam...:)

Vettem két farmert is, mert amik vannak, azokat ki kellett mosni, a vésztartalékok pedig elég tragikus állapotban vannak. 

És két övet is kaptam ajándékba...:)

Aztán elmentünk a Patioba, tesóm meghívott a Patioba pót-szülinapi ebédre. 

Végre megkóstoltam a harcsapaprikást túrós csuszával. Nagyon-nagyon finom volt...:)

Onnan iránya  kórház, mentünk aput látogatni. 

Khm... Kemény menet lesz ez... 

Ha remeg a keze, és nem szedi a Parkinson-gyógyszerét, az ellen nem sokat tehetek. 

Ha kapott egy A4-es papírnyi leírást, hogy a csípőprotézis-műtét után mire kell figyelni, ő meg közli, hogy sosem tartotta be A-tól Z-ig a szabályokat, az meg no comment... 

Azért remélem, hallgatni fog ránk és az orvosokra. A saját érdekében. 

Még meglátogattuk ITO-s ismerőseinket, és hazajöttünk. Felpakoltuk a vásárolt cuccokat, majd tesómék kimentek Écsre rendezkedni, én maradtam, mert ugye Gergővel találkozom. 

Lepakoltam a ruhaszárítót és mostam...:)

És megnéztem az ETO-Podgorica meccset. Döntetlen lett. 

Az Egyetemi Csarnokban játszották a meccset, és sógornőm szülei is kint voltak...:)

Megosztottam egy zenét facebookon, és nem tudom miért, de beugrott róla egy ismerősöm. Aki persze lájkolta is.

Amíg pedig ráírtam, ő is küldött nekem egy zenét...:O

Hogymikvannak..:D

---

Ma reggel időben felkeltem. Mondjuk hajnalban is felébredtem, olvastam egy kicsit....:)

Meghalt Karl Erik Böhn... Tudtam, hogy hetei vannak hátra, de ez mégis nagyon hirtelen történt...

Nyugodjék Békében!:(

Szóval hamarosan jön Gergő, aztán valószínűleg elmegyünk étterembe ebédelni. 

Délután tesómékkal Lidl, meg kéne vennem egy párnát.

Kispárnánál nagyobb, nagypárnánál kisebb. 

Écsen van olyan, szóval tudom, mit szeretnék, de hogy kapok-e olyat, az más kérdés...

Meg a kórházba is bemegyünk. 

---

Jövő hét? 

Meló, kórház, rendrakás...

Biztosító-szuggerálás, a háziorvossal is dűlőre kéne jutni, meg szemüveget is kellene csináltatnom, mert már elég ortopéd állapotban van. 

Szombaton meg buliba vagyok hivatalos. Jaj de régen voltam már....:)

---

És végeztem. 

Tökéletes időzítés, Gergő fél 11-re ígérkezett...:)

Szóval mára ennyi!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra: sál, sapka, korcsolya...

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
-És Gergő megérkezett...:)-

Hét centiméter boldogság

A múlt hét szombat egyfajta "előszületésnapi ajándékkal" fejeződött be. Történt ugyanis, hogy az egyik alsószomszéd leányzó becsengetett hozzám egy kedves barátnőjével, aki épp némettanárt keres, és rám gondoltak. 

A bökkenő csak annyi, hogy én én némettanár létemre még soha nem készítettem fel senkit nyelvvizsgára.

Sőt, amilyen hülyén vagyok bekötve, tulajdonképpen nem is nyelvvizsgáztam még soha. A középfokút az érettségi, a felsőfokút pedig a diploma mellé kaptam "grátisz", csak egy szimpla DSD-nyelvvizsgát tudok felmutatni...:)

De anyagom van, tanítani pedig tudok, szóval kiegyeztünk egy próbaórában.:)

---

Vasárnap reggel korán keltem, mert mentem ki Écsre apuhoz szülinapi ebédre. 

Az út eseménydúsan indult. A vasútállomáson az újságosnál nem akarták elfogadni a pénzemet, mert volt rajta egy kisebb szakadás. Az éjjel-nappaliban ugyanazt a kétezrest simán elfogadták.

A vidékiben először egy koldussal futottam össze. Aztán egy koldusokra panaszkodó utcaseprővel. 

Majd egy nagyon morbid jelenet következett: egy bácsi, aki amúgy bottal (!) közlekedett, közölte, hogy ellopták a lelakatolt biciklije kerekét, ennek megfelelően szidta a cigányokat, meg a rendőröket. 

Az, hogy az én táskámat meg addig akarták megfújni, míg a kávéspoharamat kidobtam a padtól kb. 10 lépésre lévő szemetesbe, ezek után már említésre sem érdemes...:)

Écs. Fatornyos falum városiasodik. 

Eddig azt hittem, ott mindenki köszön mindenkinek, most először tapasztaltam az ellenkezőjét. Aztán meg jött három fiatal, akik egyrészt ugyancsak nem köszöntek, másrészt nekem kellett kitérnem az útjukból...:O 

Meg egy nénivel találkoztam, aki megkérdezte, mikor halt meg Anyu... Válaszoltam, és elkezdett morfondírozni, hogy "jaj, már olyan régen...", meg hogy "milyen áldott jó asszony volt..." Igaza van... Csak... Fura volt, na... 

Otthon aztán már várt Muci néni ebédje, amit apuval közösen fogyasztottunk el. 

Egész kellemesen elbeszélgettünk közben, nem nagyon volt még ilyenre példa.

Csak a rugalmatlansága megy az agyamra: körmöt nyírtam, amikor mutatni akart valamit. Mondtam neki, hogy mindjárt végzek, amire ő bedurcizott. 

Mire végeztem, meg már borotválkozott... 

Nem értem, hogy ezt miért így kell...

Kaja után elnyomott az álom, jó két órát aludtam. 

Még kicsit beszélgettem apuval, megfürödtem, és visszajöttem Győrbe. 

A buszon lemagázott egy 18 év körüli srác... XD

Itthon nagyrészt a születésnapi üzenetekre válaszoltam, aztán kiültem a konyhába sörözni. 

Tulajdonképpen nem egyedül söröztem, mert virtuális élettársammal beszélgettem közben facebookon.:)

Lefekvés előtt még gyorsan betoltam egy hidegtálat (szalonna, kolbász, hagyma, sajt, kenyér), aztán nyugovóra tértem.:)

---

A hétfő reggel elég mókásan indult. Felébredtem, és örültem, hogy van még időm, mert nem csengett az ébresztő. Aztán kiderült, hogy elfelejtettem beállítani, és már fél 6 van... Mindegy, ennyi csúszás azért belefért..:)

Még egy kis reggeli móka: sikerült beleesnem egy hatalmas tócsába... Tiszta víz meg sár voltam...:/

Délután kollégám felmérte a terepet a fürdőszobában, és elmentünk venni egy két dolgot. 

Hazaérve épp kezdtem volna relaxálni, amikor felhívott egy rokonunk, aki aput vitte műtét előtti vizsgálatra. 

Kiderült, hogy veszélyben az operáció, mert két vizsgálatot nem biztos, hogy sikerül elvégeztetni a műtét előtt. 

Mindketten bősz telefonálgatásba kezdtünk. Ő elérte a műtő dokit, aki megnyugtatott minket, hogy majd a kórházban megcsinálják a hiányzó vizsgálatokat. 

Ja: és persze ismerős volt a kórházi telefonközpontos...:O Nekem mindenhol vannak ugyebár ismerőseim!:)

Este Kék fényt akartam nézni, de kézimeccs volt helyette. Annyira nem bánkódtam.:)

---

Kedden reggel bediktáltam neten a gázóra-állást, hogy semmiképpen ne feledkezzek el róla. 

Tényleg kisebb a fogyasztás gázbojler nélkül, aztán eszembe jutott, hogy tesóméknál nem kapcsoltam vissza a konvektort. Azt is pótoltam a héten.:)

Reggel a buszunk koccant az Árkád-körforgalomban. Elég sok utastársam megütötte magát, nekem csak a vállam rándult meg kicsit a vészfékezéskor. 

Délben megint megette valaki az ebédemet, de most is hagytak helyette. Hihetetlen...:/ :)

Délután ismét egyeztettünk a rokonnal, szerencsére jól alakultak a dolgok. 

Este fürdéskor majdnem kiestem a szomszédban a kádból...:/ Szerencsére sikerült korrigálni, csak a sípcsontomat ütöttem be... 

Vacsorára jó kis pestós melegszendvicset sütöttem, isteni finom lett!:)

Facebookon egy kedves, ámbátor szemtelenül fiatal ismerősömmel beszélgettem. Idén érettségizik, de sokan példát vehetnének róla érettségből... Pff... Ezt jó hülyén fogalmaztam, de ő is érti, meg én is értem, szóval ja...:)

Zárásként Kék fény. Mert azért nem maradt el..:)

---

Szerda. Kedves barátom elküldte a diplomaosztónk videó-felvételét!:) Nagyon komoly...:O Az is milyen régen volt már...:)

Délután 2-kor leléptünk melóból, kollégám elkezdte a "rombolást" a fürdőszobában. 

Közben én átmentem a szomszédba fürdeni. 

Meg észrevettem, hogy az M3 kikerült a tévékínálatból... Majdnem sírógörcsöt kaptam...:( :D

A rombolás után aztán elkezdődött az építkezés is, felkerültek a csempék, és az első járólapok is. 

Pista este 9 után indult haza. 

Én újabb update vacsorát rittyentettem: szalonnás-hagymás rántotta.:) Aztán alig tudtam aludni...:/ :D

Elfelejtettem megnézni a magyar-osztrák férfi kézilabda-meccset..:/ Szerencsére, vagy inkább sajnos nem sokat vesztettem. 

---

Csütörtök. Olvastam, hogy Michael Schumacher éber kómában van. Ez nagyon nem jelent jól. Az az egy "vigasztal", hogy az infó a Bors újság cikkéből szárazik, aztán pedig annyira nem tartom mértékadó hírforrásnak. De sajnos tény, nagyon rossz, hogy nincs előrelépés Schumi állapotában... 

Ismét 2-kor távoztunk melóból. 

Összeírtuk mit kell vennünk, majd elindultunk az OBI-ba. Na, az mókás volt. Az akciós bojler elfogyott, nemakciósból pedig csak túl drágát találtunk. Ráadásul volt ott rajtunk kívül egy házaspár, akik szintén bojlert vadásztak. 

Ők mentek tovább a Baumaxba, mi még megvettük, amit felírtunk. Majd mi is mentünk a Baumaxba.

A házaspárt még ott találtuk, bevásárlókocsijukon egy bojlerrel. Ha az utolsót vitték volna el, biztos elsírom magam. De szerencsére nekünk is jutott.:)

Felcuccoltunk, kollégám folytatta a járólapozást, meg kifugázta a csempét, vagy hogy kell ezt mondani...:)

Aznap is este 9 után ment haza, szóval tényleg elég sokat raboltam az idejéből...:(

Hm... Facebookon valaki megjelölt, hogy a Mozgásjavító Általános Iskolába jártam. Ez stimmel, nincs ezzel gond. 

Csak a suli valamiért főiskola/egyetem-ként volt megadva, így kiütötte adatlapom látható részéről a BDF-et. Ezt pedig nem hagyhattam...:)

Sikerült megadnom volt munkahelyként a teleshopot. 

Megtaláltam, hol lehet állítani a kapcsolati státuszt, át is tettem "kapcsolatban"-ra. De véletlenül rámentettem...:O :)

Nagyon sokan lájkolták, ami azért jól esett, hogy páran azért örün(né)nek a boldogságomnak, illetve egyáltalán kinézik belőlem, hogy én valaha kapcsolatban leszek. 

Mert én már nem nagyon...

A suli-"problémát" közben sikerült orvosolni. Töröltem a Mozgásjavítót, így újra a Berzsenyi Dániel Főiskola lett az első. 

Általános iskolát amúgy sem lehet megadni, így meg hülyén nézett volna ki, ha a Fekete nincs ott, mert annak a sulinak is nagyon sokat köszönhetek.

Aztán az este elég váratlanul zárult. Részben a "kapcsolatban-lájk" apropóján írtam egy egykori kolléganőmnek, akit inkább látásból "ismertem". Kilétét fedje jótékony homály, annyit azért elárulok, hogy egyik kedvenc női nevemet viseli, aminek puszta kimondása baráti körömben már egyfajta garancia a jókedvre..:)

Beszélgetni kezdtünk, és nagyon aranyos volt. 

Amennyit egy beszélgetésből le lehet szűrni, nagyon tetszik a humora, a gondolkodásmódja.... Mintha már régóta ismernénk egymást, és a poén az egészben, hogy ezt ő is megjegyezte...:O :)

Háromnegyed 11 táján meg ugyanakkor írta, hogy menjek ám nyugodtan aludni, mert későre jár az idő, amikor én is bepötyögtem, hogy aludni kéne, mert reggel meló...:)

Telepátia.:)

---

Péntek. Igazából nem tudom, szerintem ez is csütörtökön történt, hogy a pánikbetegség jeleit véltem magamon felfedezni: háromszor mentem vissza a lakásba, hogy valamit bekapcsolva hagytam, vagy nem zártam be az ajtót...:/ Persze minden rendben volt, és így még Gergő barátommal is összefutottam a buszra ballagva.:)

Reggel alig bírtam aludni, úgy vártam a bojlert, mint koskoromban a karácsonyfát.:D

Napközben még felhívtam a Vidanetet, hogy miért tűnt el az M3 a kínálatból, ha már a legmagasabb csomagban vagyok. 

Szerencsére kiderült, hogy csak műszaki hiba történt...:)

Megint 2-kor jöttünk el, Pista és egy másik kollégám felszerelte a bojlert. 

A járólap viszont nem száradt meg rendesen, így ott vesztettünk egy kis időt. 

A bojler be lett üzemelve, közben jutott eszünkbe, hogy nem biztos, hogy be fog férni alá a mosógép. Lemértük: nyitott állapotában még 7 centi hely maradt a mosógép és a bojler között.:)

Közben Pista bónuszként még kihúzta a kábeltévét a konyhába, így már ott sem maradok információ nélkül.:) Ha sikerül végre normálisan beállítani a tévét, mert az bizony elég bonyi...:( :)

Még hétfőre marad egy kis finomítás, aztán teljesen kész lesz a fürdőszoba.:)

Este sajnos nem értem oda a sörözésre a Smukiba, viszont rendeltem kebapot a kedvenc helyemről...:)

---

Szombat. Tesóm sajna nem tudott hazajönni, de sógornőmmel kimentünk apuhoz összerendezni a kórházi cuccokat. 

Hihetetlen, milyen nyakas az öreg... Mindenben ragaszkodik a maga elgondolásához, még akkor is, ha valamiben esetleg a mi ötletünk jobb lenne, és az ő érdekében történne... Mindegy, talán a háttérből majd sikerül mozgatni a szálakat...

Óvatosságból még Écsen fürödtem, meg fél 3 táját belapátoltam egy nagy tál káposztafőzeléket. Azt hiszem, ez a pulutyka, vagy mi...:)

Még meglátogattuk Muci nénit, aztán visszajöttünk Győrbe. 

Kajáltunk, nem egész két órával a főzelék után megettem egy nagy Burger King-menüt... Nem vagyok normális..:)

Az eladó csajszi egyébként kísértetiesen emlékeztetett a "hambis" Dórira, ami csak azért furcsa, mert ő is dolgozott ott...:)

Még a Sparban vettünk ezt-azt, aztán hazajöttünk. 

Edit kipucolta a kádat, a mosdót, így ma már itthon fürdök!:)

Este az eurovíziós válogatót néztem, olvastam, zselés pilótakekszet zabáltam, és aludtam. 

Egyébként pont mondta a rokonunk, hogy szerinte sokat fogytam. Ennyit tesz az anyai koszt hiánya...:(

Ez tök igaz... De sörhasam van, és össze-vissza eszek...:( :)

---

Ma. Hm... Sok fejfájást okozott nekem a bojler az elmúlt időszakban. Ma is: lefejeltem... Nem szabad megszokásból közlekedni a fürdőszobában sem...:/ :)

Már voltam cigiért, meg Sportért, de szerintem elhagytam egy dobozzal...:( A csajszi szerintem ötöt adott, annyit is fizettem, de a szatyorban csak négy volt...:( 

Tippmixem elszállt: három magyar kosármeccset is meg akartam játszani, de csak egyet mertem. Na, a legtutibb ment el, a két másik meglett volna...:(

Ma még mosogatok -a csapból jön a melegvíz!:)-, meg főzök tésztát szósszal! Nem kell meglepődni, csak ezt a Smack-et próbálom ki.:)

Aztán pihengetek. 

---

Holnap még lesz egy kis járólap fugázás, meg bekötjük a mosógépet. Lehet, hogy vennem kéne még egy ruhaszárítót, elég sok mosnivaló halmozódott fel, szinte minden nap tudnék mit mosni! Mert arra ugye gondolni sem merek, hogy nem fog működni a masina...:)

Meg jön egy ismerősöm, a szakdolijához készít velem interjút fogyatékosságos témában. 

Ez lesz kb. az ötödik diplomamunka, amiben ilyen módon szerepelek. Nem semmi jubileum.:)

Kedden biztosító, meg kéne kérdezni, hogy fognak-e fizetni. 

Mert jó lenne, de tényleg az a lényeg, hogy túl vagyok ezen az egészen!:)

Szerdán apu kórház, csütörtök műtét. 

Kb. 8-10 napot lesz bent, aztán 3 hét rehabilitáció a Híd utcában. 

Kemény dió lesz. 

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Szegycsont beforrt

Először is vissza kell kanyarodnom egy kicsit vasárnapig! A lány, aki átjött... Nagyon jól esett, hogy írtam neki, hogy jöjjön át, és ő egy kis vacillálás után tényleg jött.

Beszélgettünk vidám és nemvidám dolgokról, segített megsütni a horvát rétes-specialitást, és... És ismét olyan hangulatot teremtett, amiben nekem eddig még nem nagyon volt részem...:)

Nem, nem kell semmi olyanra gondolni...:)

---

Hétfőről is elfelejtettem valamit... Reggel a büfében kezdtem a napot, vettem ásványvizet. Észrevettem, hogy elég sok kupakot gyűjtöttek nekem össze, elkezdtem őket összeszedni. 

Közben valamire ráléptem. Azt hittem, hogy egy kupak az, még bele is rúgtam, hogy ne kelljen nagyon hajolgatnom. 

Akkor vettem észre, hogy a fülhallgatómat taposom...:/

Szerencsére tanult kollégám ment aznap az Árkádba, és vett is a kedvenc fülesemből.:)

Este pedig a tévé távkapcsolóját sikerült újfent leejtenem. De ezúttal az elemtartó fedele úgy elrepült, hogy máig nem találom...:/

---

Kedd. Felírtam a cetlimre azt a szót, hogy hiány. Hehe... Szinte látom magam előtt, ahogy páran most azt mondjátok, hogy "Goszi, neked mindig hiányod van!"XD

Az a helyzet, hogy hiányzott valaki. Nem szabadna hiányoznia, főleg nem így. Már fizikai tüneteket produkáltam, megfájdult a hasam a nagy agyalásban...:/ Nem, nem kell kombinálni, hogy kiről lehet szó...:)

Szerencsére az ebédszünet azért elterelte a figyelmemet. 

Délután -mint ahogy a hét minden további napján- 2-kor egy kedves kollégám dobott haza, ezúton is köszönet érte!:)

A festő srác előre szólt, hogy egy kicsit később jön, annak rendje és módja szerint el is aludtam.:)

A telefonjára keltem fel, mentünk a Piktorba festéshez cuccokat vásárolni. 

Meg vissza is adhattam tanult kollégám szívességét, ugyanis vettem neki izopropil-alkoholt. 

Nagy szó ez, mert én azt sem tudtam, hogy ilyen anyag létezik. 

Felírtam a nevet egy cetlire, beraktam a farzsebembe, a kezemre pedig rajzoltam egy felkiáltó jelet, hogy jusson eszembe, hogy van valami a zsebemben.

Hiába, öregszem, kellenek az ilyen megelőző intézkedések.:)

Kedden nagyrészt vakarászás-kaparászás volt, a tűz maradványait kellett a falról eltüntetni. Csiga dolgozott, én meg ültem egy széken, és beszélgettünk.:)

Este bundás kenyeret sütöttem, majd viszonylag hamar lefeküdtem aludni. 

Bekerült a csatornakínálatba az M3!:) Alapvetően változtatja meg tévézési szokásaimat, ma is néztem már Zorán-koncertet, tegnap Szomszédokat... Mindig van valami!:)

---

Szerda. Kicsit nyomoztam, és kiderült, hogy a vodafone mobilneten korlátozza a vibert. Szóval nem az én készülékemben van a hiba...:/

Ez is egy érv lenne a telenor mellett, bár aki viberezni tud, az a legtöbb esetben ugye facebookon is elérhető.

Délután glettelés és falszárítás lett volna a program. De a jó öreg Murphy ismét hozta a formát, a kölcsönkapott hősugárzó elromlott. 

Így mentünk hősugárzót venni, Vettünk is egyet, ami működik is. 

Lefekvésig dolgozott a masina, én pedig ahányszor elléptem a fürdőszoba mellett, mindig összefostam magam, hogy tűz van... :/ :)

Elfeledkeztem az ETO-Fradi női kézilabdameccsről, csak a végét láttam. 

29-21-re nyertünk a Fradi ellen, szépen búcsúztak a csajok a Magvassytól, akik az új aréna megépüléséig az Egyetemi Csarnokban fognak játszani. 

Kassai Viktor meg nem került be nyári foci VB játékvezetői keretébe.

Háááát sajnálom, de azért nem dőlök a kardomba, főleg az ETO meccsein mutatott "teljesítménye" miatt...

---

Csütörtökön kedves kollégám véletlenül megette az ebédemet!:O Én meg az övét, és nem is jártam feltétlenül rosszul.:)

Kaja után meg sikerült lefejelnem egy kilincset, még púp is nőtt a fejemen...:/ :)

Délután festés-glettelés.

Pf... Rájöttem, hogy bár fehér festéket vettem, a fal eredetileg nem fehér volt...XD Szinte vakító, ahogy belépek a fürdőszobába...:)

Életének 20. évében elhunyt Rakaczki Bence, a DVTK kapusa. 

A 2011/2012-es bajnokság tavaszi szezonjának utolsó négy meccsén védte a diósgyőriek kapuját, és még azon a nyáron leukémiát diagnosztizáltak nála...

A csontvelő-átültetés után úgy tűnt, javul az állapota, nyerésre állt. 

De a gyilkos kór végül legyőzte őt...

Nyugodj Békében, Bence!:(

----

Péntek reggelre megfájdult a szegycsontom. 

Nem tudtam, hogy úgy hívják, megkérdeztem...:)

Tesóm nem volt itthon, nem tudtam tőle megkérdezni, írásban meg ilyet nem akartam, így rágugliztam. 

A szegycsont körüli fájdalom pánikbetegség illetve reflux előjele lehet. Továbbá rossz tartás következménye. 

Meg éjszaka el is lehet feküdni...:)

Hm... Mostanában viszonylag sokat stresszelek, most azon pánikoltam, hogy refluxom van. 

A tartáshibától nem paráztam, max. szóltam volna Zsófinak, hogy masszírozza meg a szegycsontomat.:)

Mára tünetmentes vagyok, szóval szerencsére talán csak elfeküdtem. De tegnap nagyon fájt...:) 

Reggel egyébként megint egy olyan kollegina vitt be dolgozni, akit csak látásból ismerek. A portánál is megálltunk, kaptam egy jóóó nagy zsák kupakot!:)

Apropó, kupakok: a kis Réka és anyukája nemrég értek haza egy gyógykezelésről az USÁ-ból. A gyűjtés folyamatos, várom a kupakokat továbbra is!

Már két hatalmas doboz tele van. Őőő még egy szemet sem kézbesítettem, de a logisztikai rész szervezés alatt van, három variáció játszik, mindenképpen szeretném összekötni egy szombathelyi látogatással, és Feri barátom meglátogatásával...:)

Délután befejeztük a festést, és rendeztük az anyagiakat. 

Este végre csináltam a digitális tévécsatornák között egy kedvencek-mappát.:)

És véletlenül láttam fél percet a Való Világból...:O

Az új beköltöző csaj feje nagyon durva volt. 

És épp arról beszélgettek, hogy milyen tetoválásai vannak. Amikor megmutatta, egy lakótársnője felkiáltott, hogy "Úristen, rajtad nincs bugyi!"

Pff...XD

Most olvastam, hogy egy korábbi NB1-es kézilabdakapus is villalakó, rá azért kíváncsi leszek...:)

Rossz hírt kaptam egy kedves ismerősömről nap közben, ma már váltottunk pár szót, szóval meg vagyok nyugodva.:)

---

Ma reggel ismét elballagtam az ETO Parkba. 

A bejáratnál összefutottam egy kórházi cimborával, volt németes tanítványommal. 

Tesómnak harmadszor küldték el ugyanazt a csekket...:/ :D

Aztán lottó, tippmix, pékség. 

A postán mondták, hogy a sarki zöldségesnél tudok újságot venni. 

Erre nem is gondoltam, ott max. sört vettem eddig meccs előtt...:D

Kellemes kis "Tante-Emma-Laden", mindenféle földi jóval. 

Gondolkodtam, mit fogok ebédre rendelni, de mivel itt vettem két krémest, eldőlt, nem rendelek semmit, hanem pizzát fogok sütni.:)

Cigit is vettem, megint drágult...:/

A hátizsákom cipzárja meg szétment...:(

Itthon kis pihi után kisütöttem a pepperónis pizzát...:)

Egy időben volt egy olyan "szokásom", hogy az új borotvahabot első használatkor, vagy még előtte leejtettem, így a kupakja végig törött volt...

Na, most épp a ketchupokkal vagyok így: a teli flakont leejtem, és az alja eltörik... Ma meg persze a nappaliban ebédeltem...:/

Aztán kaja után az újságot rátettem egy újságot a ketchupos tálcára, az összekent újságot meg ráejtettem az egyik konyhai székre, az már egy másik történet...XD

Aztán aludtam egy kicsit, meg kézimeccset néztem, meg hallgattam, nyertünk Macedónia ellen. 

Ma már nem tervezek semmit. 

Fürdés-vacsi-mosogatás. 

Buli nem lesz: no fürdőszoba, no party! És ez nem hiszti, egyszerűen jobban szeretek hazai pályáról indulni...:)

Holnap hazamegyek Écsre, apu mondta, hogy Muci néni főz nekem finomat. 

Meg a temetőbe is szeretnék kimenni Anyuhoz...:(

---

Jövő hét? 

Burkolóval kell egyeztetni. 

A háziorvosomat kell felhívni, hogy kellek-e én személyesen a fogyatékos-szakvéleményhez, vagy meg tudja írni a leleteim alapján.

Aput január végén műtik, csipőprotézist kap. Bármi venni-, vagy intéznivaló van, megyek. 

A biztosítóba is be kell mennem, lassan fizetniük kellene...

Meg hátizsákot is vennem kell....

Pénteken azért talán megyünk egyet Smukiba!:)

Nem lesz unalmas...

Mára ennyi.

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Tűzszünet után

Valahogy mostanában a hosszabb szabadságokkal valahogy nincs szerencsém... Tavaly nyáron a fogammal szenvedtem, most meg ugye a fürdőszoba...

A két nap be nem tervezett szabit elneveztem tűzszünetnek...:/ :)

---

Múlt héten kedden tesóm kint volt apunál Écsen. Apu küldött nekem kocsonyát, amit finom pirított krumpli társaságában fogyasztottam el, mennyei volt...:)

Inspiráció. Sok minden inspirálhatja az ember fiát. Egy jó film, egy könyv, egy baráti beszélgetés, egy ölelés... Mind-mind olyan dolgok, amikből erőt lehet meríteni. 

És persze néha erőt lehet -és kell is- meríteni egy "lelki fröccsből" is. 

Egy kedves kolleginával irkáltunk facebookon, és leírta, hogy szerinte nekem a pozitív életfelfogás csak duma, mindig siránkozok, most például a fogyatékossági támogatás és a fürdőszoba okán, ahelyett, hogy belegondolnék, hogy mi miért történik. 

Hát elsőre nem volt valami kellemes ezt olvasni. Másodikra sem. 

Aztán elgondolkodtam...

Hetekkel előre elkezdtem aggódni a karácsony miatt, hogy most akkor Győrben egyedül, vagy Écsen egyedül... Hát megoldódott a kérdés... 

Hajlamos vagyok hülyeségeken felhúzni magam... Egy elromlott külső vinyó, vagy egy szoftverfrissítés NEM probléma... Nem lehet az...

Többen szoktátok mondani, hogy nekem milyen mozgalmas, eseménydús életem van. Én meg azon rinyáltam, hogy meló-bolt-posta mókuskerék, dögunalom az egész....

Most, hogy a fogyatékossági támogatás -pff... bocsi...:)- kapcsán olvasgatom régi zárójelentéseimet, tudom, hogy milyen mélyről indultunk/indultam anno, és tudni kell megbecsülni azt, ami van.

Most már lassan egyenesbe kerülnek a dolgok, és pár hét/nap múlva már csak egy felújított fürdőszoba fog erre az egészre emlékeztetni...:) 

Köszönet érte tesóméknak, munkatársaimnak, barátaimnak! 

És Vilcsinek!;)

---

Szerdán mentem először dolgozni. A keléssel nem volt gond, csendben kellett ügyködnöm, mert tesóm is itt aludt.:)

Hm... Meló.... Egy jó kis németes bakival kezdtem a napot. Meg elhagytam a cetlit, amire kolléganőm az intéznivalókat felírta. 

Szomszédék megkértek, hogy pár papírt szkenneljek be, és küldjem el a közös képviselőnek. És itthon felejtettem az e-mail-címet...:/ :)

Napközben váratlan fordulat történt. Kollégáim mondták, hogy inkább villanybojlert szereltessek fel, az bár egy kicsit megnyomja a villanyszámlát, de praktikusabb, és kevesebb vesződséggel jár, mint a gázbojler. 

Átbeszéltük a dolgokat, és elindult a körtelefon. Közös képviselő, kéményseprők, gázszolgáltató. Volt, aki kioktatott, volt, aki hülyének nézett, de nem foglalkoztam vele. A saját érdekeimet kell(ett) néznem. 

A Retro TV indulása kapcsán tesóm megjegyezte, hogy annak idején ő szerepelt egy tévés vetélkedőben. 

Écs csapata Rábapatona ellen versengett a Csepű, lapu, gongyola című műsorban, és azt szeretné valahonnan megszerezni...:) Pff... 1986 körül járunk...:)

Meséltem a dolgot egy patonai kollénanőmnek, aki egyébként akkor még meg sem született...:O 

A nyomozás elindult...:)

Főnököm hozott haza, ő és egy villanyszerelő ismerősöm megnézte a fürdőszobát. 

Utóbbi szerint nem biztos, hogy a villanybojler nyerő lesz, de egy próbát megér...

Este vittem a szomszédainkhoz mosnivalót, a tiszta ruhát egy adag vacsora kíséretében kaptam meg.:) És még melóból is hazahoztam a megrendelt, de szabi miatt meg nem evett ebédemet...:)

Egész nap nagyon bamba voltam, lefekvés előtt kétszer mentem ki a konyhába, hogy hozzak be egy üveg ásványvizet... Harmadszorra meg az egyiket visszavittem...XD

---

Csütörtökön hatalmas fejfájással ébredtem. Az Algoflextől sem múlt el...:/

A telefonom éjjel kikapcsolt, az ébresztős rádiót takarták az elé pakolt papírok, a digidoboz meg a csatornát mutatta, mert elaludtam, és nem kapcsoltam ki, így fogalmam sem volt, ennyi az idő...

A kávét kortyolgatva elkezdett zavarni az arcszőrzetem. Nekiálltam borotválkozni a jéghideg fürdőszobában, láttam a leheletem...:O :)

Aztán vagy fél órát vártam, hogy kicsit töltődjön a telefonom...:D

Este döglöttem, semmit nem csináltam. Nem tudtam aludni, éjfél után még Rex felügyelőt néztem... Még az első gazdája volt, és magyarok voltak a bűnözők...:)

Hm... Örülök annak, hogy élhettem abban az időszakban, amikor e-mail helyett postai levelet küldtünk, mobiltelefon helyett a telefonfülkéhez mentünk. Így kerek a történet...:)

Ez amúgy azért jutott eszembe, mert van egy lány, aki nincs fent facebookon... Pf...XD Fogalmam sincs, hogyan s miként mennék oda hozzá beszélgetni. 

Így legalább nem jutunk el a "van barátom"-mondatig. Mondjuk nem is a barátja érdekelne...:)

---

Péntek. Elaludtam. 6.10-kor riadtam fel, de negyed 8 körül már beértem dolgozni. 

Napközben beszéltem apuval, aki meglepő módon nem ordította le a fejemet, hogy nappali áram mellett villanybojler lesz...:)

Délután jött festő ismerősöm, és felmérte a terepet. Holnap kezdi a munkát!:)

Este hosszú idő után megnéztem a Barátok köztöt, utána nem sokkal már aludtam is...

Ahogy várható volt, Horváth Ferenc lett az ETO vezetőedzője. Optimista vagyok...:)

És kiadták a Forma-1 2014-es nevezési listáját az állandó rajtszámokkal... Nagyon szokatlan...:/

---

Szombat délelőtt elmentem az ETO Parkba postára. 

Tesóm kapott egy ajánlott levelet. Egy csekket kapott meg még egyszer, amit a kérésére nem fizettem be. Ma kaptam még egy értesítőt, hogy kapott még egy ajánlott levelet... Pff...XD

Itthon nincs wifim. Így az ETO Parkban töröltem a telefonomról a vibert, de úgy volt beállítva a rendszer, hogy a play áruházból nem lehet letölteni... Így este a szomszédban pótoltam, bár már megint fos...:(

Az vigasztal, hogy aki viberen akar elérni, megteheti facebookon is...:)

A Babylonban ebédeltem, ízletes kaja volt, bár nem egy Patio-szint...:)

Aztán csendespihenő, közben megérkezett Kata barátosném. 

Tavaly igen keveset találkoztunk, idén talán visszatérünk a régi kerékvágásba.

Rengeteget beszélgettünk, takarítottunk, sőt vizet is segített forralni, így a saját kádamban fürödhettem..:)

Khm... Kiszedtem a fiókból az egy év alatt beszórt fél pár zoknikat.... Ha egy tucat párat nem sikerült összeraknom, akkor egyet sem...:D

---

Tegnap pihi volt, aztán még dél előtt Katával és az öccsével elmentünk Lidlbe...:)

Délután meg blogolni szerettem volna, aztán valaki közbejött...:)

Nem, nem bánom!;)

Kávéztunk-hülyéskedtünk-beszélgettünk, és megsütöttük a horvát rétest.

Finom volt...:)

Később meg kézi EB-t néztem, bár nem nagyon kötött le meccs...

Utána Tizedes meg a többieket néztem a tévében, ami egyébként Anyu egyik nagy kedvence volt...

---

Ma viszonylag könnyen felkeltem, csak kétszer nyomtam szundit...:)

A meló elég hamar eltelt, 4-ig voltunk. 

Még mosogatnom kéne, meg elpakolni a fürdőszobapolcról a cuccokat. 

Aztán este Kék fény. 

Borzongás ezerrel...:)

---

Mára ennyi is voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)