Már tegnap délután szerettem volna posztolni, de nagyon fáradt voltam...
Elég eseménydús hét volt, most először telt be a puskacetlim, és egy másodikat is el kellett kezdenem.
Kicsit agyalós írás lesz, mert egy-két sztorinál nem vagyok benne biztos, hogy leírva is érdekes lesz-e, szóval szortírozok.
Meg a személyiségi jogokra is vigyáznom kell...:)
---
Vasárnap elfogyasztottam a Muci nénitől kapott ebédet, és ahogy gondoltam, le kellett dőlnöm utána pihenni, nem tudtam rögtön elindulnia kórházba.
Aztán még később sikerült elindulni, mert az orrom előtt ment el a busz.
Apunál aztán igazi focitörténelem órában volt részen.
Faternak szobatársa volt egy 82 éves bácsi, aki anno 1949 és 1951 között az ETO második csapatában focizott.
Röpködtek a sztorik a régiekről, a törzshelyek, az ismerősök...
Nagyon bevágottam -jesszus, miért ezt írtam?:) természetesen bevágódtam akart az lenni...-Gyuri bácsinál akkor, amikor egy olimpiai bajnok csapattársa nevét én hoztam eszébe.:)
A másik szobatárs pedig a '80-as évek ETO-jában "utazott", máig nem tudom, hogy tesztelt-e, mert szinte az összes egykori spíler keresztnevét rosszul mondta...:)
Hm... "Kis segítséggel" sikerült rájönnöm, ki volt az előző posztban említett kórházi lány. Hát, mi tagadás, csapkodtam is a homlokomat, hogy "Jaj basszus, akkor azért volt ismerős..." :)
Mit mondjak? Nem csoda, hogy megakadt rajta a szemem, helyes-kedves leányzóról beszélünk...:)
A kórház után még cigivadászatot tartottam, a kiszemelt dohánybolt ugyanis nem volt nyitva. De egy benzinkútnál leszálltam a buszról, és megoldottam a problémát.
Este még megettem Muci néni rétesét, aztán alvás.
---
Hétfő. Reggel a munkahelyemen sikerült integetnem egy számomra nagyjából vadidegen leányzónak, mert szemüveg hiányában összetévesztettem valakivel. Amúgy nagyon mókás, messzire csak "körvonalakat" látok, kell egy kis "közelség" mire felismerem az embereket.:)
Meló után elmentem a kórházba, apu átkerült a rehabilitációs osztályra.
Itt már hawaii, dizsi, napszemüveg; pizsi helyett szabadidőruha, napközben asztalnál olvasgatás-keresztrejtvény, szóval kicsit "lájtosabb".
És maximálisan elmondható, hogy gyógyulgatunk...
Először hallottam fater szájából a "fiam" szót! Persze nem nekem, hanem a szobatársának mondta.
Jaj, de nagyon vagány szobatársa volt... Jókat lehetett hülyéskedni az öreggel.
Hazatérve kimostam apu cuccát, közben tévéztem. Hatalmas öröm, hogy az M3-on egymás után két Szomszédok-epizódot is leadnak.:)
Sikerült megoldanom a "borotválkozás fűtetlen fürdőszobában"-problematikát: állig beöltözve borotválkozom. Na jó, csak nyakig...:)
A fürdéssel nincs gond, meleg a víz...:)
Este bundás kenyeret sütöttem, Kék fényt néztem, és mosogattam.:)
Le kell írnom két szót: ergya és tanta.
Mindkettőt mostanában tanultam. Egyik sem pozitív...;)
---
Kedden nem mentem be apuhoz.
Kolléganőm eldobott postára, feladtam pár csekket, aztán hazabuszoztam.
Hazatérve kiültem a konyhába, meg akartam inni két doboz sört. Mert ugye egy sör nem sör...:)
Aztán hat lett belőle...XD
Soknak hangzik, főleg egyedül fogyasztva, de sok sem volt, meg nem is voltam teljesen egyedül...:)
Vicces volt, több ismerősömmel beszélgettem közben facebookon, akik kb. váltották egymást, ha valakinek távoznia kellett, belépett helyette más...:)
Szerintem nem is nagyon lehetett érezni irományaimon az alkoholos befolyásoltságot, mondjuk valakivel kicsit őszintébb voltam, mintha teljesen józan lettem volna. De nem biztos. Ennyi belefért.:)
Amúgy ez a keddi nap igencsak misztikus volt.
Rossz érzés fogott el egy ismerősöm kapcsán, írtam neki, és kiderült, hogy sajnos bejött a megérzésem...
Remélem, tényleg nincs nagy baj...
Telefonon-facebookon több régi kedves ismerőssel beszélgettem.
És bejelölt facén egy lány.
Egy lány, akivel 1995 nyarán egy hétig együtt nyaraltunk a Balatonon.
Ő akkor a móvári Kossuth Lajos Gimnáziumba járt, és mesélte, hogy van a suliban olyan tagozat, ahol németül tanítják a tantárgyakat.
Ezt érdekesnek találtam, később utánanéztem, jelentkeztem, felvettek... Így kerültem én Mosonmagyaróvárra...:)
---
Szerda. Munka után bementem apuhoz.
Átbeszéltük az élet nagy dolgait, aztán lementünk az ortopédiára meglátogatni Gyuri bácsit.
A kórteremből kijövet fater szabályosan lesprintelt, szinte futnom kellett utána.
Mondtam is neki, hogy "langsam spazieren, fater!" Na jó, nem mondtam...:)
Egyébként meg kezdi felvenni az "alap", "nem túl barátságos" stílusát, amit én a gyógyulás jeleként értékelek...:)
Este a Mekiből hoztam haza vacsit.
Viszonylag hamar, este 8 óra körül sikerült lefeküdnöm, egy ismerős leányzóval irkálva, telefonnal a kezemben aludtam el.
Még ébresztőórát is elfelejtettem beállítani, de csütörtökön szerencsére kb. annyival előbb felébredtem, mint amennyivel előbb lefeküdtem, szóval a szokásos alvásadag azért megvolt.
---
Csütörtök. Az előzetes tervek szerint ügyintézést sem terveztem délutánra, és apuval is megbeszéltük, hogy aznap nem megyek be hozzá.
Aztán a munkahelyemen telefonon (!) felhívott a szomszédasszonyom, hogy ideje lenne kitakarítanom a lépcsőházat.
Jogos a kérés, de a stílus eléggé irritáló volt.
Azt mondta, ha képtelen vagyok rá, majd ő megcsinálja hétvégén. Ezt pedig mindenképpen szerettem volna elkerülni.
Felhívtam az alsó szomszéd lányt, aki szerencsére ráért, és este együtt kitakarítottunk.
Persze inkább ő végezte a munka oroszlánrészét, de ha magam módján azért én is segédkeztem.
Kicsit megcsúsztam a munkahelyen, máshogy nem értem volna a megbeszélt időpontra, így életemben először taxival mentem haza melóból.:)
Ja, és teleshop-nosztalgiában is volt részem: egy bácsi nyilván egy félretárcsázás következtében hívott fel minket, és Kittikét kereste.
Amikor mondtam neki, hogy Kittike sajnos nincs fent az irodában, hanem lent dolgozik a szereldében, kicsit meglepődött. Nagyot nézett, mondanám, de sajnos nem láttam, hogy mekkorát nézett...:)
Ha már itt az idősíkok között ugrándozok: takarítás után este átjött Harcsi barátom, dumáltunk, hülyéskedtünk... Igazából majdnem sírtam a röhögéstől.... :D
És a Pingwinből rendeltünk vacsorát. A hambi magától értetődően nagyon finom volt, de a palacsinta is bejövős...:D
---
Péntek. Valentin-nap. Tiszta romantikusan indult.
Egy kollegina véletlenül úgy osztott meg egy dalt facebookon, mintha nekem szánta volna. Pedig ő csak kommentelni akart.:)
Leendő "szembeszomszédom", majd kézen fog és hazavezet. Aranyos.:)
A buszmegállóban tovább folytatódott a romcsi hangulat.
Történt, hogy a tömegtől távolabb állva rágyújtottam.
Szívtam a cigit, hallgattam a zenét, egyszer csak azt éreztem, hogy egy kéz megfogja a vállamat.
Nagyon helyes volt a lány, mosolygott, keze a vállamon...
Már azt hittem, hogy ingyelölelés, vagy Valentin-napi meglepi-puszi lesz a program... Aztán tök kedvesen megkért, hogy álljak még messzebb a cigimmel...:( :D
Telefonon beszéltem melóban egy kolléganőmmel.
Utána rögtön írtam neki egy mailt, eszembe jutott egy értelmesnek tűnő válasz a kérdésére.
Utána rögtön ő is írt nekem egy mailt, csak annyit jegyzett meg, hogy mennyire más a hangom telefonban.:)
Nem ő az első, aki ezt szóvá teszi egyébként, de én ezt mindenképpen a call centeres múltamnak tudom be...:)
És eszembe jut a fősuliról Érczfalvi András tanár úr, aki rádiós műfajismeret órán közölte, hogy az én hangommal a rádiózást inkább ne erőltessem..:)
A munkahelyemről a plázába mentem, vettem apunak egy nagyon cukker zsebrádiót. Sony, de tiszta retró-feeling, azt mondta, megtarthatom... Mondjuk azt még nem tudom, hogy hol fogom használni.:)
Apunál rádióbeállítás, kicsit beszélgettünk, sétálgattunk, aztán hazajöttem.
Már elég fáradt voltam, de a várva várt pihenés kicsit ideje kicsit kitolódott, mert nem találtam meg újonnan másoltatott lakáskulcsomat.
Ami ott lapult a bevásárlószatyromban. Amire észrevettem, már "fél Gyárvárost" bebarangoltam a kulcsot keresve...:)
Este írtam Dórinak facebookon egy üzenetet.
A válasz nem az ő stílusában érkezett, de kis gondolkodás után írtam a következő üzenetet.
Másnap kiderült, jó volt a megérzésem, a lány valamelyik barátnője írt nekem vissza egy buliból.... :)
*
Nem volt alkalmam elköszönni egy kolléganőmtől, akinek most pénteken volt egy darabig az utolsó munkanapja.
Nagyon nehéz időkben, többé-kevésbé ismeretlenül állt mellém, rengeteget köszönhetek neki!
Puszi, és vigyázz magatokra!;)
---
Szombat. Reggel 6-ra beértem dolgozni. Ez nagy dolog ám esetemben, egyedül nem is sikerülhetett volna..:)
Délig voltam. Írnám, hogy a tervezett dolgokat sikerült megcsinálni, de ez nem lenne teljesen igaz...De tényleg sokat haladtam.
Ha cigiszünetben bambulok ki a fejemből, és hirtelen felém fordul egy nekem addig háttal álló leányzó, akit nem azzal a frizurával szoktam meg, és mosolyog...
Akkor a bambulás, a szemüveg nélküli bandzsaság, és a meglepettség együtt nagyon morbid visszanézést eredményezhetett...
A kórházi lányt is láttam ismét, egy élmény volt. De tényleg!:)
Munkahelyemről a plázába mentem. Az újságos éppen zárva volt, ezért unalmamban elmentem ebédelni.
Marhapörkölt nokedlivel, csalamádé, és madártej.:)
Jaj de nagyon finom volt...:)
Utána lottó, tippmix.
Jaj, még nem is tudom a lottószámokat...:O
Aztán átmentem a kórházba apuhoz.
Már a hazatávozásról beszélgettünk, de addig még azért két hét hátravan. Szegény már nehezen bírja...
Megkérdeztem aputól, hogy beszélt-e Muci nénivel, és abban a pillanatban betoppant Muci néni. Egy ilyen hét után már nem is nagyon lepődtem meg...:)
Amúgy nem beszélték meg...:)
Kicsit beszélgettünk, aztán hazaindultam.
Szerettem volna megírni a blogbejegyzést, de nagyon fáradt voltam, délután aludtam vagy két órát, aztán kimentem a konyhába, kávé, cigi, mp3.
Utána meg ruhákat rendezgettem, meg mostam.:)
Aztán szunya.
---
Ma eddig csak ébredeztem, néztem ki a fejemből.
Most majd a szép időt kihasználva elballagok Lidlbe.
Aztán kocsonya lesz az ebéd, Muci néni természetesen nem engedett haza üres kézzel...:)
Délután meg benézek a kórházba.
A jövő hét még viszonylag képlékeny, tényleg fogalmam sincs, hogy fognak alakulni a dolgok,d e biztos, hogy majd el fogom mesélni!:)
De mára befejezem.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése