Egy csöppet mindenképpen rendhagyó lesz a mai bejegyzés: Gergő barátom hivatalos hozzám egy kávéra, szóval elkezdem írni a posztot, jutok, amíg jutok, aztán majd folytatom.
Ahogy végiggondolom, annyi lányról fogok ma említést tenni, mintha nekem is lennének nőügyeim. Mintha igaza lenne ismerősömnek, miszerint én pusztán lelki hipochonder vagyok...:)
---
Múlt héten vasárnap megfőztem a Smack tésztát. Tényleg igaz ezekre a műanyag kajákra, hogy lehetetlen őket elrontani...:) Finom volt, kevés volt...:)
Kaja után aludtam, tévét próbáltam programozni a konyhában, meg agyaltam. Hülyeségeken... Ez sajnos mostanában elég sokszor előfordul...
Ja, és fürödtem is: teljesen jó az új fürdőszoba, csak fűtés nélkül pöttyet hideg van...:/
---
Egy-két rövid sport-szösszenet:
-Forma-1: kifejezetten rusnyák az új gépek. Némelyiknek úgy néz ki az orra, mint egy műbráner... Nagyon gáz... Ha még hozzáteszem, hogy az első tesztek alapján megbízhatatlanok is, akkor elmondható, hogy tragikomikus szezonnak nézünk elébe...:/
-a tíz éve elhunyt Fehér Miklósra emlékeztek az ETO-nál. A sírnál beszédet mondott a klub korábbi csapatkapitánya, a később furcsa körülmények között távozó Stark Péter. Ő is kapott aranyérmet Tarsoly Csaba tulajdonostól. Remélem, hogy ez egy lépés a békekötéshez, Stareknak valamilyen formában az ETO-hoz kell tartoznia.
-Hamarosan kezdődik a téli olimpia. Nem vagyok nagy rajongója a télnek és a téli sportoknak, de elkeserít, hogy Szocsi hangulatát a sport ünnepe helyett a terrorizmustól való rettegés fogja meghatározni...
---
Hétfő. Időben keltem, időben elindultam dogozni. És időben be is értem, szóval teljesen jó.
Működött a bojler, működött a viber, szóval teljesen elégedett voltam.
Délután eljött velem kollégám, és befejezte a fugázást a fürdőszobában, és bekötötte a mosógépet is. És eljött egy ismerősöm is, aki fogyatékos-témában írja szakdolgozatát, és én voltam az egyik interjú-alany.
Közben elindítottam egy mosást, és amíg a két srác itt volt, tökéletesen ment is a gép. Aztán persze megállt.
Nem akarom túlragozni, kétszer áztattam el a frissen fúgázott fürdőszobát, aztán a szomszéd srác segítségével sikerült rájönni, hogy nem a mosógéppel, hanem a bekötéssel van a gond.
Aztán jött a telefon, hogy apunak nem lett jó az EKG-ja, és a háziorvos nem javasolja a műtétet... Na, ekkor jött egy mélypont, nagyon rossz kedvem lett. Ha elmaradt volna a műtét, az nagyon gáz lett volna... De nem maradt el, mint lentebb majd kiderül...
Jó tizenöt éves történet: Écsen a fogorvosnál várakoztunk Anyuval. Rajtunk kívül egy korombeli csaj volt még ott. Amikor bement, és Anyuval kettesben maradtunk, édesanyám elkezdett röhögni. Megkérdezte, megismertem-e a lányt. Hát persze, hogy nem.
Nos, ő volt az a lány, aki az első emberke életemben, aki a járásom miatt kicsúfolt. Béna kacsának nevezett.:)
És most bejelölt facebookon..:)
A félreértések elkerülése végett: semmi harag nincs bennem, csak röhögök a sztorin, viszont totálisan meglepődtem rajta, hogy emlékszik rám, hiszen max. 1-2 hónapig jártam oviba, és a fogorvoson kívül máshol nem találkoztunk...:)
Este exkolleginával beszélgettem facebookon. Teregetés közben jutott eszembe a fergeteges poén, hogy kolleGina..:) höhö...:)
Különben tényleg hihetetlen lány, nagyon sajnálom, hogy nem beszélgettünk akkoriban, amikor egy helyen dolgoztunk, de így legalább nagy meglepetéseket tudunk egymásnak okozni..:)
És jövök neki egy levéllel, ami nincs elfelejtve...:)
---
Kedden meló után Gergő kollégám hazadobott, majd a főnököm feljött este, és orvosolta a mosógép-bekötés problémát.
A napot konyhai "sör-cigi-mp3-facebook-szeánsszal" fejeztem be. Már meg sem lepődtem, hogy Dóritól abban a pillanatban kaptam üzenetet, amikor a Hip Hop Boyz-zenekar A hegyekbe fönn című örökbecsű slágere az "eljön a Dóra a dáridóra" sornál tartott. Komolyan..:)
---
Szerdán nem dolgoztam, aput kísértem be a kórházba. Jó is volt, hogy ott voltam... Szegényem süket, mint az ágyú, de nem nagyon vesz róla tudomást, pedig a 35 év vagongyári kovácsüzemi munka megtette hatását.
Így elég sokszor én "fordítottam" neki, vagy épp mondtam el helyette az általa kevésbé fontosnak gondolt, ám mégiscsak lényeges információkat az orvosoknak.
Szerencsére az aneszteziológus leokézta a műtétet, nem kellett az EKG miatt kardiológushoz menni, szóval sínen voltunk.
Van annak valami diszkrét bája, amikor az apát sánta fia kísérgeti az ortopédián...:D
Engem már többször műtöttek azon az osztályon, bár a nővérek közül egyre sem emlékeztem... Most már van egy-kettő, akire emlékszem. Meg gyógytornász néni is..:)
Az viszont aranyos volt, amikor apu megadta a telefonszámomat, mint legközelebbi hozzátartozóét, és kiderült, hogy kórházi flottás (volt) a számom.
Magamra vontam az érdeklődést...:)
Aput lepakoltunk, aztán ismerősünk hazahozott.
Már nem mozdultam ki itthonról, pihengettem.
Még a kórházból várakozás közben felhívtam a háziorvosomat, hogy a fogyatékossági támogatáshoz szükséges dokumentációt mikor tudná nekem megírni. Azt mondta, nem írja meg, amíg nincs időpontom. Persze időpont nem is kell, mert a papírokat az Államkincstárnak kell benyújtani. Ezt nem értette. Én sem...:/ :)
Délután átjött Pista, elvégezte a legeslegutolsó simításokat a fürdőszobában, így már elmondható, hogy elkészült a fürdőszobám!:)
Már csak a fürdőszoba-szekrényt kell valamikor kicserélni, meg valami fűtőeszközt kell beszerezni, mert olyan hideg van a fürdőben, hogy komolyan zsibbad a lábam, mire végzek a zuhanyzással..:/
Nem nagyon volt étvágyam a nap folyamán, és addig-addig gondolkodtam a kajarendelésen, míg végül bundás kenyeret sütöttem..:)
---
Csütörtökön újra mentem dolgozni. Reggel időben felkeltem, de eszembe jutott, hogy le kéne pakolnom a ruhaszárítót, így azt még megejtettem gyorsan.
A Családi titkok valamelyik epizódját néztem közben, de nem vártam meg a végét. Így nem tudtam meg, hogy alakult az egyetemista lány, és a roma származású autószerelő fiú családjaik által nem preferált románca.
Aztán még cigiért is el kellett rongyolnom, de így pont tökéletes volt az időzítés, mert az ilyenkor útba eső dohánybolt 6-kor nyitott. Jaj, hogy az a hely mennyire nem akadálymentes...:/
Mindig attól fosok, hogy kiesek az ajtón...:)
Khm... Kedves kolléganőimhez új, vagyis egy általam eddig nem ismert leányzó érkezett. Nagyon aranyosan figyelte rövid beszélgetésünket. Nagyon szimpi volt, és ezt az infót sajnos (?) nem bírtam magamban tartani, közöltem egyikükkel viberen. Aztán olyan kulisszatitkokat tudtam meg a csajról, amik ugyancsak összezavarták a bioritmusomat...XD
Napközben már sejtettem, hogy visszaértek hozzá a hírek, délután már bizonyosságot is szereztem róla..:)
Nincs ezzel semmi gond... Megtaláltam a lányt facebookon, és hát a fényképei alapján... Nos, elég impulzív életet élő leányzóról beszélünk, aki egy magamfajta Little-kóros fiatalember számára nem pálya, de tény, szimpatikus...:)
Meló után elmentem a plázába, vettem apunak egy-két dolgot a kórházba. Meg magamnak vacsorára.
Aki rendszeresen olvassa a blogot, sejtheti, aki közelebbről ismer tudja, apámmal kapcsolatunk messze van az ideálistól. Mégis tiszta idegbeteg voltam, mire a kórházba értem.
A második emeleten van az ortopédia, simán fel szoktam menni gyalog, de most lifteznem kellett, annyira izgultam, hogy rendben ment-e a műtét.
Nos, fatert elég erős fából faragták: másfél órával a műtét után már olvasgatott az ágyában.
Elég sokat beszélgettünk -persze magunkhoz képest-, több, mint egy órát maradtam.
Nem igazán ismerem az ízlését, nem tudom, mit vigyek neki a kórházba, ezért örültem, hogy a magamnak vacsorára vett zsemléből elkért kettőt..:)
Hazajöttem, fürcsi, vacsi, ismerősök értesítése a műtétről, aztán el is telt a nap...
---
Péntek. 2-kor leléptem melóból, mert kórház előtt még el kellett mennem Lui barátom anyukájához.
Picit beszélgettünk, ittam egy kávét, aztán elindultam a kórházba.
Nagy nap volt: apu megtette az első lépéseket, persze a műtött lábát még nem nagyon terhelheti.
Ismét csak jó sokat beszélgettünk, bár a nap végén megkapta az első virtuális fekete pontot/sárga lapot/maflást: Anyuról beszélt olyan dolgokat, amik engem elég érzékenyen érintenek, de ezeket nem tehetem szóvá, semmi értelme a vádaskodásnak, így ezeket le kell nyelnem, el kell engednem a fülem mellett...
A buszmegállóban kis híján megverettem magam. Történt, hogy gondolataimban elmerengve bevillant egy mondat, amit most nem írnék le, de maradjunk annyiban, hogy szerepel benne egy női név...:D. Ezen aztán persze elröhögtem magam.
Így persze sikerült konkrétan pofán röhögnöm egy épp arra járó vagány kisebbségi fiatalembert, aki elég hülyén nézett rám. Meg tudtam érteni...:D
A buszon ellenőrök voltak. Én meg az új személyimhez nem csináltattam új Volán-igazolványt.
Nem is nagyon akartam, de el is feledkeztem róla. De szerencsére az ellenőrök nem kérték a személyimet...
Itthon mostam egy adagot, meg Fenyő Miklós-koncertet néztem az M3-on. Hatalmas lájk ennek a csatornának..:)
---
Szombat. Elég idegesen kezdtem a napot, mert tesómék péntek este jöttek vissza Magyarországra, de szokásukkal ellentétben elfelejtettek lejelentkezni telefonon.
Eléggé aggódtam, de tesóm szerencsére felhívott, szóval megnyugodtam.
Aztán megérkeztek hozzám.
Először a piacra mentünk, vettem szalonnát és hagymát...:)
Utána lottó-tippmix.
Vettünk apunak egy könyvet, magamnak meg megvettem Nick Vujicic második könyvét, meg a Kétbalkezesek szakácskönyvét.
Elég szájbarágós módon le van benne írva sok főzéssel-sütéssel kapcsolatos dolog. Lehet, hogy csak porfogó lesz, de 1000 forintot mindenképpen megért. Ja, és ma már olvasgattam...:)
Vettem két farmert is, mert amik vannak, azokat ki kellett mosni, a vésztartalékok pedig elég tragikus állapotban vannak.
És két övet is kaptam ajándékba...:)
Aztán elmentünk a Patioba, tesóm meghívott a Patioba pót-szülinapi ebédre.
Végre megkóstoltam a harcsapaprikást túrós csuszával. Nagyon-nagyon finom volt...:)
Onnan iránya kórház, mentünk aput látogatni.
Khm... Kemény menet lesz ez...
Ha remeg a keze, és nem szedi a Parkinson-gyógyszerét, az ellen nem sokat tehetek.
Ha kapott egy A4-es papírnyi leírást, hogy a csípőprotézis-műtét után mire kell figyelni, ő meg közli, hogy sosem tartotta be A-tól Z-ig a szabályokat, az meg no comment...
Azért remélem, hallgatni fog ránk és az orvosokra. A saját érdekében.
Még meglátogattuk ITO-s ismerőseinket, és hazajöttünk. Felpakoltuk a vásárolt cuccokat, majd tesómék kimentek Écsre rendezkedni, én maradtam, mert ugye Gergővel találkozom.
Lepakoltam a ruhaszárítót és mostam...:)
És megnéztem az ETO-Podgorica meccset. Döntetlen lett.
Az Egyetemi Csarnokban játszották a meccset, és sógornőm szülei is kint voltak...:)
Megosztottam egy zenét facebookon, és nem tudom miért, de beugrott róla egy ismerősöm. Aki persze lájkolta is.
Amíg pedig ráírtam, ő is küldött nekem egy zenét...:O
Hogymikvannak..:D
---
Ma reggel időben felkeltem. Mondjuk hajnalban is felébredtem, olvastam egy kicsit....:)
Meghalt Karl Erik Böhn... Tudtam, hogy hetei vannak hátra, de ez mégis nagyon hirtelen történt...
Nyugodjék Békében!:(
Szóval hamarosan jön Gergő, aztán valószínűleg elmegyünk étterembe ebédelni.
Délután tesómékkal Lidl, meg kéne vennem egy párnát.
Kispárnánál nagyobb, nagypárnánál kisebb.
Écsen van olyan, szóval tudom, mit szeretnék, de hogy kapok-e olyat, az más kérdés...
Meg a kórházba is bemegyünk.
---
Jövő hét?
Meló, kórház, rendrakás...
Biztosító-szuggerálás, a háziorvossal is dűlőre kéne jutni, meg szemüveget is kellene csináltatnom, mert már elég ortopéd állapotban van.
Szombaton meg buliba vagyok hivatalos. Jaj de régen voltam már....:)
---
És végeztem.
Tökéletes időzítés, Gergő fél 11-re ígérkezett...:)
Szóval mára ennyi!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra: sál, sapka, korcsolya...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
-És Gergő megérkezett...:)-
-És Gergő megérkezett...:)-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése