Kedden este facebookon beszélgettem egy régi kedves főiskolai ismerősömmel. Annak idején nagyon fontos szerepet játszott az életemben, sok élmény, sztori jut eszembe vele kapcsolatban.
Sajnos évekig szem elől tévesztettük egymást, talán nemsokára újra találkozunk. Én nagyon szeretném.:)
---
Szerda délelőtt kaptam egy érdekes telefonhívást a kábeltévé-, és internet-szolgáltatómtól. Új szolgáltatásuk keretében egy munkatársuk felkeresi a hűségnyilatkozata lejárásához közeledő előfizetőiket, így kímélve meg őket a felesleges üzletbeni sorbanállástól, ügyintézéstől.
Nekem maximálisan megfelelt volna, ha bemegyek a plázába, a csaj azonban igencsak kötötte az ebed a karóhoz. Olyan vagány, de mégis jó fej-stílusban adta elő magát, hogy még én hívtam vissza, hogy jöjjön csak a kollegina. Másnapra beszéltünk meg időpontot.
Délután a Volán-irodában kijavíttattam a bérletemen az elírt számot, meg voltam bankban is. Februárban elfelejtettem meghosszabbítani egy lekötést, a bank meg kivételesen elfelejtett értesíteni, de most talán valamennyire sikerült korrigálni.
Este volt egy újabb -tényleg- fantasztikus németóra.
Utána sör, cigi, mp3: lazulás a konyhában.:)
---
Csütörtökön időben leléptem melóból. Valamennyire "rendet raktam" a szobámban, meg aludtam egy kicsit.
Aztán aludtam.
És jött is a kábeltévés leányzó.
Kellemes meglepetésként ért, hogy telefonos munkatársa ígéretéhez híven -mert ugye hagytam magam rábeszélni:)- küldött nekem ajándékot: egy plüssmacit és egy bögrét.
A lánnyal végülis gyorsan dűlőre jutottunk. Úgy volt, hogy lecserélem a digidobozt, de aztán mégsem: az újjal lehetne adást rögzíteni, de csak tévén nézhető meg, így nem sok értelmét láttam.
A net, meg kábeltévé marad ugyanaz.
Amúgy meg: a lány jó fej volt. Észrevette és megdicsérte a sportsál-gyűjteményemet és a kisautóimat is.
Meg még beszélgettünk is erről-arról.
33 éves, "szerencsétlen lúzer" mozgássérült fiatalemberként azt mondom, tanulságosak az ilyen találkozások. Az ilyenekből csak tanulni lehet.:)
És talán nem nézett hülyének.
És nem is sajnált.
Se meg, se le.
---
Péntek. Jaj de nagyon jól indult.
Kedves munkatársak a buszon, móka-kacagás...
Aztán egy rokon (!) hívott, hogy apu szerda este elesett, és csak járókerettel tud menni.
Persze rögtön felhívtam fatert. Elesett, de nem a műtött lábát, hanem a másikat ütötte meg. És azért nem szólt nekem, mert úgyis meggyógyul magától... Mondjuk a térdem esetében ez szerencsére bejött. De ez most más tészta.
Apánknak persze az volt az ötlete, hogy én menjek el a dokijához, meséljem el neki, mi történt, és kérdezzem meg, mi a teendő.
Ugye ez nem csak szerintem nem logikus?
Bősz telefonálgatásba kezdtem.
Lezsíroztuk, hogy hívjon apu mentőt, mondja azt, hogy aznap (!) elesett, nemrég műtötték csípő-protézissel, és akkor a sürgősségin megvizsgálják.
Felhívott egy mentőknél dolgozó jóbarátom, hogy apu most hívott nála mentőt. Úgyhogy Gergő kolléga elvitt a kórházba.
Siettem a sürgősségire. Ott találtam egy ismerős nővért, mondtam neki, mi a szitu, és megígérte, hogy majd ő istápolja aput.
Megérkezett a mentő.
Aztán kiderült, hogy a drága kedves, aranyos -tényleg!- szomszéd néni kijavította a kegyes hazugságra kényszerülő fatert, és közölte a mentősökkel, hogy nem friss az esés.
Sürgősségit buktuk, irány a baleseti.
Vártunk. Közben próbáltunk apa-fia módjára beszélgetni.
Elmeséltem, hogy elszúrtam a banki ügyet, de dolgozom a javításon. Erre jóatyám megállapította, hogy "Na, ezt is képtelen vagy elintézni." Ezt IS. Hmmm... Na erre valamennyire ráförmedtem, ami valószínűleg túl határozottra sikeredett, mert többen is ránk néztek, köztük egy munkaügyes kolleginára emlékeztető szőkeség, aki... Na mindegy, a pasijával volt. Tudni kell elengedni...:D
Szerencsére hamar sorra kerültünk. Aztán röntgen.
A beteghordó srác engem nem ismert, de tesómat igen.
Aranyos volt, megkérdezte, nem megy-e túl gyorsan, amire apám válaszolt a hordágyról, hogy teljesen jó a tempó.:D
Röntgen után vissza az osztályra.
Törés nincs, a protézis nem mozdult el, pihentetni kell.
Apám szerint ezt a diagnózist ő is megállapította volna.:)
Azt mondták, hogy a betegszállítók hat órán belül érkeznek.
Szereztem a baleseti osztályról járókeretet, hogy felkelhessen. Meg felhívtam egy rokont, hogy be tud-e jönni apuért.
Be tudott jönni.
Közben megérkeztek a betegszállítók is, hát persze, hogy cimborák!:)
Felhívtam a rokont, hogy köszönjük, de ne jöjjön be. Odakísértem aput az autóhoz, visszavittem a járókeretet az osztályra- néztek nagyot páran: sánta csávó járókerettel a vállán...:D-, pár emberkének telefonon helyzetjelentettem, aztán elmentem a Mekibe kajálni.
Szoktátok mondani, hogy nekem mindenhol vannak ismerőseim, meg velem mindig történik valami.
Hát ez most beigazolódott, tényleg nagy köszönettel tartozom ismerőseimnek, barátaimnak.
És... És nagyon komoly déjá vu-érzésem volt: péntek volt akkor is, amikor leléptem melóból, Anyut kórházba vittük, és másnapra meghalt... :(
Szerencsére apánk hazaérve kérésemnek megfelelően felhívott, és a segítségemet is megköszönte.
A Mekiből a 14-es busszal jöttem haza.
A nagy rohanásban az mp3-lejátszómat a munkahelyemen felejtettem, csak a fülhallgatót dugtam be a fülembe. Jaj, de frusztrált voltam, nem szeretek így utazni...:)
Félúton eszembe jutott, hogy a fülest a telefonomba is bedughatom.
De addigra már egy 16 év körüli lány megkérdezte, hogy "Önnek le kell ülnie?" Aranyos, meg minden... De azé' na... :D
Hazatérve mostam. Ha feszült vagyok, mosok. Már megfigyeltem...:D
Gergő utánam hozta a lejátszót.
Így este nem volt akadálya a sör-cigi-mp3-szeánsznak, de az Újpest-Fradit, és a pesztós melegszendvicset sem hagytam ki.:)
---
Szombaton a plázában adtam fel lottót, tippmixet, meg vettem apunak kenőcsöt, és kimentem Écsre.
Kajáltam, picit beszélgettünk, és aláírattam vele a bankos papírokat. Szerencse, hogy visszaindulás előtt átnéztem az iratokat, mert egy aláírást elfelejtettem, de pótoltuk.
Visszajöttem. F1-időmérőt néztem, vacsoráztam, aztán elindultunk meccset nézni.
Hm... Harcsi barátommal a Mátyás téri buszmegállóban találkoztunk. Örömömben, hogy nem késtük le a buszt, kétkezes fej fölötti pacsival üdvözöltem, és szokásának megfelelően puszival köszöntöttük egymást. Hát, nem kicsit volt buzis a szitu, nézett is a csaj mellettünk...XD
Akivel aztán a buszon a nagy tolakodásban összeért a fenekünk...:) Micsoda élmények!:D
A Dreherben néztük a Debrecen-ETO-t Gergővel, és két másik cimborával.
Igazi szocreál hely, érdekes arcokkal.:)
A meccs 2-2 lett, félidőben még vezettünk. A döntetlen persze semmit nem ér, de a játékunkkal elégedett voltam.
Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"
Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam.
De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D
Miért ne lehetne néha bohócságokat posztolni, ha azzal az égvilágon senkit nem bántok meg?:)
Amúgy meg "Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek."-tartja egyik kedvenc idézetem, amit fent említett ismerősöm küldött nekem anno valamilyen apropóból.:)
A meccs után még átmentünk a Smukiba, ahol facén beszélgettem kedves blogomon celebbé vált exkolleginámmal is.:), persze úgy, hogy a cimbiket sem hanyagoltam el.:)
Aztán telefonom szerint negyed 2-kor hívtam taxit.
Arra emlékszem, hogy háromnegyed 5 körül feküdtem le, csak az nem világos, hogy mit csináltam addig...XD
Sör cigi mp3 megvolt, vacsoráztam is, és telefontöltőt kerestem. Ennyi biztos. Az ágyneműtartóban akadtam rá...:)
---
Tegnap reggel András barátom telefonja ébresztett. Ő nem volt velünk a Dreherben, de szokott oda járni, és ismerősei mondták, hogy remélik, megyek még oda meccset nézni, mert jó arc vagyok, meg hihetetlen, mennyire felkészült vagyok '90-es évek magyar focijának történéseiből.:)
Hm...
Komolyan nem vagyok hozzászokva az ilyen direktbe érkező dicséretekhez. De jól esett, és köszönet érte.:)
Aztán apu is felhívott, megköszönte a kenőcsöt, és megkérdezte, milyen volt a meccs. Nem szokta. De jól esett ez is.
Egész nap döglöttem, újságért nem mentem, Lidlben sem voltam. Pedig tervben volt.
Megvártam a Forma-1 rajtját, aztán elballagtam szavazni.
Egyedül mentem, a szomszéd csajnak német leckét kellett írnia, az én hamarosan kezdődő órámra...:D
Ahol a borítékot alig bírtam beletukmálni az urnába. De égő.:)
Az is, hogy nem tudtam, melyik szavazókörbe kell mennem, de szerencsére ki volt írva.:)
Hazaérve megnéz(eget)tem a Forma-1-et, és rendeltem kaját a Pingwinből.
Hamilton nyert. Bánja kánya.:)
A választásokat pedig a Fidesz nyerte.
Kinéztem: nincs kolbászból a kerítés.
És semmilyen más esetben sem lenne...
Örülök, hogy vége a kampányidőszaknak.
Mondjuk pont ma kaptam meg az EU-választási értesítőt, szóval tuti nem tart sokáig a nyugalom...
---
Ma reggel rendet raktam, meg levittem a szemetet.
Meg újraírtam a blogos feljegyzéseimet, mert elhagytam a cetlit...:/
Ellenőriztem a tippmixeimet.
Az egyik szelvény érvénytelen. Olyan eseményt játszottam meg, amire már nem lehetett, és nem törölték, kifizettem a játék árát egy érvénytelen szelvényre...:/ Zseniális...
A másikkal viszont nyertem 3000 forintot...:D
Erre büszke vagyok, az eddigi második legnagyobb nyereményem!:)
Aztán valaki mosolyt csalt az arcomra. Mert mosolygott. És jól áll neki.:)
A nap gyorsan eltelt, melóban volt mit pótolni péntekről, nem unatkoztam...:)
Hattól tanítok.
Holnap bank, meg posta.
A héten talán találkozom a rég nem látott ismerőssel, és remélem Rékával is, akit a múlt héten háromszor mondtam le.../
Hétvégén meg jönnek nagybátyámék, de lesz ETO-meccs, meg lehet, hogy egy kerti party is.
Majd mesélek.
Mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik -höhö... :D-, éljenek a csajok!;)
