Bolondok-napi bréking nyúz

"Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből."

--- 

Annyiban azért rendhagyó, hogy az álhírek kimaradnak..:)

A vasárnap délután a teljesen megszokott mederben telt, mosás, teregetés, vacsi, fürdés, döglés...

---

Hétfőn talán az óraátállítás miatt újfent sikerült barátságot kötnöm a szundi-gombbal, vagy egy órát fetrengtem még. 

És valami rejtélyes okból kifolyólag telefonom alap-ébresztésére nem ébredek fel, csak az első szundira, 10 perccel később. Bár már az "intelligens ébresztés" funkcióval is ismerkedem.

Pff... Intelligens ébresztés: erről az jut eszembe, amikor kiskoromban valamiért megkértem tesómat, hogy keltsen fel, amikor elindul nyári gyakszira. Na, és ő fejbe dobott egy kispárnával. Ez volt az intelligens ébresztés őse.:)

A bolondok napját tulajdonképpen én már tegnap letudtam. Hogy miért is? Elmesélem... Nagyon őrült egy nap volt...:)

Kezdődött azzal, hogy azonos vezetéknevű kolléganőimet összetévesztve rossz helyre küldtem egy céges emailt, és ezt másolatban vagy tízen láthatták. Később azért korrigáltam. De azt már nem látták annyian.:)

Délután egy kedves ismerős leányzóval találkoztam. 

Ő vásárolt automatából buszjegyet. Mondom tök jó, akkor én letudom a bérletvásárlást. Nagyon koncentráltam, mert a bankkártyás fizetéssel szoktak gondjaim lenni. Most szerencsére sikerült. 

Viszont ma reggel vettem észre, hogy kétszer (!) rosszul pötyögtem be bérletigazolványom számát, így az hibásan szerepel az új bérleten. 

Szerencsére 5-éig még érvényes a régi bérlet, így még lesz mód javításra. Ha újat kell vennem, akkor minden bizonnyal sírógörcsöt fogok kapni. 

Na, aztán elmentünk az Insomnia nevű vendéglátóipari egységbe. Finom volt a kávé, a limonádé, meg remélem jól írom, a Prosciutto (jav.: ciabatta) is. Ha nem azt ettem, akkor elnézést.
Adrival évek óta ismerjük egymást, és néha megejtünk ilyen beülős-beszélgetős délutánokat. Jó volt vele találkozni. 

Titokban ki akartam fizetni a számlát, de csak "nagy" pénz volt nálam, elfelejtettem felváltani, és nem tudtak visszaadni. Kénytelen voltam meghívatni magam..:( :)

Azt mondta, hihetetlen, mennyire pozitív vagyok. 

Ezt jó volt hallani, akkor is, ha nem teljesen értek vele egyet. De ha valami "átmegy" belőle, annak csak örülök.:)

Távozás előtt még lementem "mosdóba". Ezt csak azért írom le, mert csigalépcsőn le-fel, és megúsztam ép bőrrel. 

Nem úgy a teraszról az utcára lépve, sikerült egy hatalmasat esnem, talán még életemben nem ütöttem meg magam ennyire. 

Szegény bal lábam térd alatt elég furcsa alakzatot vett fel. 

Adri kérdezte, hogy tud-e valamit segíteni, én még épp csillagokat láttam, és igen szerencsétlenül fogalmazva azt mondtam, hogy "Ez most bunkón fog hangzani, de csináld azt, amit mondok!" Ami persze azt jelenti, hogy ha segítség kell, szólok. De akkor még nem tudtam, mi jelentene segítséget, a mentő, vagy a pap.

Aztán elmásztam egy falig, felkászálódtam, kinyújtottam a lábamat. És macsó szöveg ide vagy oda, bocsánatot kértem a lánytól.

Nem kell ezt annyira komolyan venni, jót röhögtünk az egészen. 

Megvárta velem a buszomat, majd ő is haza indult. Viberen még azért hazakísértük egymást. Pff... Nesze Neked, XXI. század...:)

Hazatérve kiültem a konyhába. Mp3, cigi és... ásványvíz.:)

És az egyik korábbi bejegyzésben címszereplő Dóri küldött egy :)-t az adatlapomra. Csak mert eszébe jutottam. 

Meglepődtem rajta. 

Jól esett, és szinte el is érzékenyültem. 

Nem viccelek, tényleg nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakinek eszébe jutok, és ezt ilyen spontán módon tudtomra is adja. 

Aztán a másik, blogomban itt-ott gyakran felbukkanó Dórival beszéltem telefonon, és megkértem, szavazzon cimborám filmjére, ha már nekem csak kerülőúton sikerült. És ahogy navigáltam a honlapon, ezúttal nekem is beugrott a szavazó-ablak. Alig hittem el...:)

Majd a fürdés következett. Nagyon örültem, hogy fájó lábam ellenére be tudtam mászni a kádba. Még álltam, állítottam be a vizet, amikor megcsúsztam.

A végeredmény katasztrofális: eldobtam a zuhanyrózsát, hogy tudjak kapaszkodni. A zuhanyrózsát rádobtam a jobb lábfejemre. A jobb kezemet megrántottam a kád szélébe kapaszkodva. Szóval háromvégtag-sérült lettem. 

Ezután nem csoda, hogy lefeküdtem. 

Aztán felkeltem, mert megéheztem. 

Akkor meg elvágtam az ujjam szendvicskészítés-közben.

---

Ma reggel elég ijesztő volt, fájt kezem-lábam. 

Gondolkodtam rajta, hogy be kéne menni a kórházba röntgenre, de a körülményekhez képest tudok járni, szóval inkább kihagyom.

Úgy volt, hogy lemondom a németet, és bemegyek a városba ügyintézni, volánba bérletet javíttatni, postára csekkeket befizetni. 

De ez ugye fájós lábbal elég nehézkes lett volna.

Aztán felhívott Zsófi, hogy találkozzunk. 

A vicc az, hogy fel is akartam hívni, hogy gyógytornászként adjon nekem tanácsot, hogy mitévő legyek. 

Aztán amikor írni akartam neki, hogy a buszon vagyok, hívott, hogy megkérdezze, a buszon  vagyok-e már. 

Hm... Az Insomniába mentünk. Kávé, limonádé, és -ha jól írom- Prosciutto (jav.: ciabatta). Finom volt.:)

Távozáskor óvatosan léptem le a teraszról, Zsófi rám is szólt, hogy az alsó foknál vigyázzak.:)

Róla is sokat meséltem már, szurkolótárs, valamilyen szinten őrült.;)

Aztán hazajöttem.

---

A héten még? 

Holnap német, csütörtökön Rékával találkozom. 

Pénteken kb. lottó-tippmix. 

Szombaton kinézek Écsre, de jövök vissza, mert este Debrecen-ETO a Dreherben. 

Vasárnap Forma-1. Hajjaj... Meg választások... Hajjajjaj...

Kezdek újfent beleszeretni városunk belvárosába. Jaj, ez de jól hangzik...:)

---

A bejegyzésben említett összes lány párkapcsolatban él. Közös bennük, hogy egyikük sem velem.

Nem fogok én itt a fiú-lány barátság témakörben papolni. 

Meghallgatjuk egymás gondjait-örömeit, érdekel, mi történik a másikkal. És jó, hogy vannak ilyen emberek. 

Nem hiszem, hogy pozitív ember lennék. 

De a hétköznapok apró örömeit próbálom megkeresni. Vagyis nem is kell keresni. Mert ott vannak, csak észre kell őket venni. 

És hogy miért nem olyan lányokkal töltöm a szabadidőmet, akik egyedülállók? 

Hát... Őőő... Aki tetszene, nem merem megszólítani, ha meg merném szólítani, nem hinném, hogy lenne esélyem bármire is. Bizonyos emberi játszmákhoz meg most semmiféle erőm nincsen. 

Amúgy meg olvastam, hogy az igazi férfi harcol a nőért. 

Én sorozáson E-kategóriát kaptam... 

"De a hétköznapok apró örömeit próbálom megkeresni. Vagyis nem is kell keresni. Mert ott vannak, csak észre kell őket venni. "

---

Mára ennyi voltam.

Bolondozzatok sokat, mert az jó!;)

Hamarosan projektelünk, az érintettekkel majd felveszem a kapcsolatot!;)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)