Az előző bejegyzés alatt kommentben megjegyezte kedves volt tanárnőm, hogy a bejegyzés a szokásostól eltérően nem volt túl pozitív hangvitelű. Minden nyáron szokott jönni egy kicsit depisebb időszak, most meg messze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem... De mint tudjuk, ahol humor van, ott minden van. Az élet pedig szép, ez ebből a bejegyzésből is bőven ki fog derülni.:)
262-en voltatok kíváncsiak arra, hogy min mosolyogtam hétfőn reggel. Döbbenetes szám! Persze furcsa, mert nem tudom, van-e különbség, ha 50 embernek írok, vagy ha 262-nek... De azért nem semmi, köszönet érte!:)
*
Csütörtök. A bejegyzés megírása után teregettem, pihengettem, fürödtem, kajáltam, tévéztem... Vacsora közben sikerült elhagynom egy hagymát (!), máig nem került elő. Ma pedig az ebédlőben leejtettem egy kétszázast, de nem koppant a földön. Most amikor hazaértem és átöltöztem, a farmert levéve esett ki valahonnan. De nem, nem zsebben volt.
Természetesen elküldtem a "fekete felsős" lánynak az előző poszt linkjét. Kishíján írtam neki viccből, hogy ismétlést kérek, de ez annyira jól jött ki, hogy megbeszélni sem lehetett volna jobban.
Rajtam és az érintetten kívül Édesanyám, és talán bátyám tudta, ki az a hosszú hajú Kati néni. Ő több mint 30 évvel ezelőtt az első gyógytornászom volt. És nem meglepő módon derékig érő lófarka miatt kapta tőlem ezt a szellemes becenevet.:) Na, és kiderült, hogy együtt sárkányhajózik Kingával. Azért gondolj bele! Szóba kerülök egy beszélgetésben, ami egy évtizedeik óta nem látott gyógytornász, és egy olyan lány között zajlik le, akinek egy rólam írt cikk egy iskolai feladat volt, és még barátok is lettünk. Ez hatalmas nagy büszkeség számomra!:)
Külön felírtam a puskacetlimre, hogy fogyatékos. Nem tudom, mit akartam vele mondani. De kb. arra gondolhattam, hogy ilyesmit épként nem élhetnék át.:)
---
Péntek. Reggel összekészítettem a befizetetlen csekkjeimet, aztán jól nem mentem el postára.
Reggel egy pillanatra megállt bennem az ütő. Kollegina megjegyezte, hogy fogalmam sincs, kiről írtam. Már készültem a válasszal, hogy sajnos nem oldhatom fel a "fekete felsős lány" inkognitóját, aztán kiderült, hogy mailben kérdeztem tőle egy lány nevét, de sajnos nem segített a személyleírásom.
Egy másik kedves kollegina pedig jelezte, hogy valami facebookos alkalmazás kiadott neki engem, mint leghuncutabb ismerősét, akinél a szelíd külső egy igazi rosszfiút takar. Hehe, ez aranyos, jót mosolyogtam!:)
Meló után fodrász. 35 éves, sohanemvoltsenkim fogyatékos pasiként már nagyjából tudomásul vettem, hogy egyedül fogom leélni az életem. Ez nem pesszimizmus, hanem realitás. Minden más már-már önbecsapás lenne. A fodrászt látva viszont eszembe jutott, hogy kb. ilyen lehet egy ideális nő. Formás cicik, meseszép popsi... Fenét... A fodrász néni 50+-os volt. DE értette, mit szeretnék. Nem akarta megmagyarázni, mi lenne nekem jó. Nem értette, miért van két "lyuk" a hajamban, és meg merte kérdezni az okát. Emellett végig beszélgettünk, és többször ki kellett kapcsolni a hajnyíró gépet, mert elnevette magát.
Fodrász után egy TopJoy-jal kezemben kiültem a Honvéd ligetbe. Az utolsó előttit vittem el...:)
A nap hátralévő része kb. semmittevéssel telt. Hallottam a hírekben ezt a gyilkosságba torkolló autólopásos sztorit, és a kommentet olvasva, miszerint "úgy kell neki, ha az autóját jobban féltette, mint az életét", nos... Elgondolkodom, hogy jó irányba halad-e a világ...
---
Szombat. Nem mentem Écsre. Bementem a városba, lottó-tippmix, Reál. Elhoztam az utolsó TopJoyt...:( :D
Ebédre lasagnét sütöttem, aztán pihengettem.
Fél 7 körül megérkezett Harcsi barátom, átadta az EB-ről hozott ajándékokat, majd elindultunk a stadionba.
ETO FC Győr-Trabsonspor 0-2. Leírtam az eredményt, bár kb. teljesen lényegtelen. Szépen, biztatóan játszottak a fiúk. Nekünk nem a török elsőligás ellenfelet kell megvernünk, hanem majd hétvégén a Kaposvárt. Kezdésként.
Jó volt újra meccsen lenni, és kb. 2 hónap után Gergővel találkozni.
Hm.... Nem szeretnék "migránsozni", de az integráció üde színfoltja, mikor a török anyuka fejkendőben, nyakában Trabsonspor-sállal nézi a meccset. Jaj, hogy ezek a török férfiak mennyi kólát megittak.:) Nem voltak külön szektorban, de semmi balhé nem volt, sőt még pár szót váltottunk is velük németül.
8-kor kezdődött a meccs, utána már sem a Borvirág, sem a Stadion Söröző nem volt nyitva. Így a Korong Pubban kötöttünk ki. A sör íze még mindig poshadt, a hangulat pedig egyedi. Egy komplett szociológiai értekezést lehetne írni azokból a bejegyzésekből. Elárulom, hogy még egy videós bejelentkezést is készítettünk, de még nem tudom, hogy publikáljuk-e.XD
A zenegépben pedig indítottam egy Jolly-számot...:)
Aztán Ádi barátunk is csatlakozott, az este pedig nálam folytatódott. Hajnalig.:D
---
Vasárnap. Fél 4 körül feküdtem le. 6 körül megébredtem, de 10-ig még aludtam egyet, apám telefonja ébresztett.
Picit később Dóri is jelentkezett. Kilenc éve ismerjük egymást, és szerintem egy kezemen meg tudjuk számolni, hányszor találkoztunk előre megbeszélten. Vasárnap egy ilyen alkalom lett volna, de Dóri költözködés miatt lemondta. Picit sajnáltam, de a pihenés őszintén szólva rám fért.:) Délben főztem egy ilyen maggis tészta bigyót, de azt hittem megsülök azalatt a 10 perc alatt.:)
A Forma-1 alatt olvastam, aludtam, de nem bánom... Meg felhívott egy ismerősöm, hogy találkozzunk üzleti ügyben. Aznap ugye nem volt alkalmas, hétfőben állapodtunk meg.:)
A vacsi rántotta volt.
A reggeli fürdéskor még megkegyelmeztem a szakállamnak. Este már nem. Tök jó lenne megnöveszteni, de "kényelmetlen"...:D
---
Hétfő. Kevés volt a cigim, és az öngyújtóm is erősen fogyóban volt. Öngyújtót kaptam kölcsön, a cigit meg beosztottam. Meg egy picit beszélgettem "huncut" kolleginával is. Vagyis én vagyok huncut, szóval érted...:D
Nyugis nap, 3-ig meló. Vasútállomás, posta, dohánybolt, újságos, aztán döglés a Honvéd ligetben. Onnan irány az "üzleti megbeszélés". Roppant büszke voltam magamra, mert elsőre odataláltam a számomra tök ismeretlen címre. Azt pedig el sem hittem, hogy a buszról leszállva kivel találkoztam. Igen, Dórival. Poén, mi 9 éve megbeszéltük, hogy kb. "felesleges" találkákat megbeszéltünk, megy az magától is. És tényleg.:)
Az üzleti megbeszélés érdekes volt, de nem volt újdonság, és nem győzött meg. De a személyes találkozásnak nagyon örültem.:)
Hazafelé leültem a szökőkútnál, olvastam, telóztam, zenét hallgattam, néztem a lányokat, meg a zenélő szökőkutat, és.. És egyszer csak megjelent Ildikó. Harcsival közös ismerősünk egy megállóval előbb leszállt, mert észrevett a buszról, és így tudtunk pár szót váltani...:$
Negyed 10 körül értem haza, kis net, vacsora, fürdés, az éjféli híradót még elkezdtem nézni a német RTL-en.:)
---
Kedd. Viszonylag simán keltem. Reggel a szokásos cigi, Nemzeti Sport... És írt egy lány... Akit főképp látásból ismerek, de még nem beszéltünk személyesen. Írta, hogy annyira rohantam reggel, hogy nem ért utol. Kiabálni meg nem akart.:)
Az ilyen apróságok annyira jól tudnak esni...:)
Még egy nevet felírtam, de azt nem tudom dekódolni. Amint posztolom a bejegyzést, biztosan eszembe fog jutni...XD
Tiszta hülye vagyok. Az elmúlt 8 év alatt kb. két kolléganőm járt nálam. Most láttam, egyikünk napra pontosan 2 évvel ezelőtt járt nálam, lenyírta a hajamat... Rég volt, tán igaz sem volt...
No, de visszatérve a napi eseményekhez. Voltunk üzemorvosi alkalmasságin. A gondok a vizeletminta szolgáltatásával kezdődtek, mert én marha indulás előtt elmentem vécére. De azért sikerült mintát szolgáltatni.:)
Aztán kolléga maradhatott a földszinten, engem meg felküldtek az emeletre. Az asszisztensnő tök aranyos volt, amikor levágta a szitut, szólt, hogy van lift. Felmentem lépcsőn. A folyosón pedig olvastam, hogy mindent meg kell tenni a fogyatékkal élő munkavállalók kényelméért, komfortérzetéért..:) Ez nem panasz, ez poén, tényleg!:)
Vizsgálat. Féltem, hogy magas lesz a vérnyomásom, így a vérnyomásmérőt látva pöttyet megijedtem. Szerencsére nem volt gond.
Látásvizsgálat. Csak jobb szemmel semmit nem láttam. Mondtam a doktor úrnak, semmi gáz, nem használom a jobb szememet. Ballal az egész oszlop ment..:)
Szóval lenyugodtam a picsába, alkalmas vagyok!:)
Jó hamar visszaértünk melóba. A nap gyorsan telt, túl nagy stressz sem volt. Szóval soha rosszabbat.
*
Hónapok óta nem beszéltünk. Az életem része volt, ma már nem az. Ma újra láttam. Mellette mentem el a folyosón. Furcsa érzés volt. Jó volt látni... És annyira megálltam volna váltani vele pár szót, vagy megérintettem volna, mint régen... De ez már nem fog menni... Mindig megfogadom, hogy nem fogom már megemlíteni, de nem megy... Hiányzik. Veszettül. Még mindig...
*
Meló 3-ig, aztán hazajöttem. Ittam egy kávét, aztán elkezdtem írni a bejegyzést. Hiszed vagy sem, kb. 2 órája írom a bejegyzést...:)
A hét, meg a hétvége még többesélyes, unalom nem lesz, az biztos.
De majd úgyis mesélek!:)
Anno egy pszichológia-beadandóba egy tesi szakos fiú beírta, hogy fizet a tanárnőnek egy sört, ha végigolvasta dolgozatát. Amennyire tudom, a sör bevasalásra került...:) Apropó pszichológia: remélem vágod, hogy nem vagyok depi, néha vannak mélypontok, de az élet szép, csak észre kell venni az apró örömöket. És a "saját szintemen" még boldog is vagyok.:)
Mára viszont ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése