A kilencszázát!

A bejegyzés itt-ott a nyugalom megzavarására alkalmas részeket tartalmazhat. Korhatár-besorolás azért talán nem szükséges!:)

*

Vasárnap. A bejegyzés megírása után tésztát "főztem", teregettem, pihengettem, és nagyjából el is telt a nap. Az ETO 1-0-ra nyert Tatabányán. A lényeg a három pont, és állítólag nagyon szép góllal győztünk. 

Véget ért az olimpia. Az igazat megvallva az idei játékok a szokásosnál kevésbé "varázsoltak el". Szerintem ennek az az oka, hogy az érzelmi csúcsot, a foci EB-t nem sikerült überelni. A magyar ember persze mindenen tud morgolódni, most épp az a hiszti tárgya, hogy csak egy férfi sportoló nyert aranyat. Magamtól ebbe nem gondoltam volna bele. 

Azt hiszem, nem meséltem: szombaton a búcsúban odaszaladt hozzám Mark, átölelte a lábaimat, és rám mosolygott. Ez volt "az ölelés".:)

---

Hétfő. Virtuális élettársammal álmodtam. Szabin is volt, viszonylag keveset is beszéltünk mostanában, de maga az álom elég misztikus volt. De nem szeretném elmesélni.:)

Volt boldogult ifjúkoromban egy olyan szokásom, hogy "ha ez történik, akkor ez meg az lesz." Például kosárra dobáskor mondtam magamnak, hogy ha bemegy, meglesz a 4-es, matekból, vagy ilyesmi...  Reggel arra gondoltam, hogy ha megfordulok, és meglátom az egyik leányzó fenekét, akkor valamikor lesz azért lesz párom. Megfordultam. És nem a fenekét láttam, hanem a szabadidőnacijának a hátulját...XD (a szerk. megjegyzése: ma szerintem sok csaj-téma lesz...) 

Az ebéd késve érkezett, ezért előételnek lenyomtam egy finom salátát. Ez a héten még többször előfordult. 

Melóból távozva ballagtam egy folyosón, egy kollegina pedig éppen pont ment fel a folyosó végén lévő lépcsőn. A fülesemben egy Bon Jovi-szám szólt, nagyon videóklip-hangulat volt. Még az üdítőautomatához is elfelejtettem lekanyarodni...:D

Meló után dohánybolt. Sikerült vennem olyan citromos üdítőt, amit eddig egyszer ittam, és mindenhol keresem.

Aztán Dórival találkoztam. Eredetileg az előző hét hétfőjére terveztük a találkát, de akkor sajnos lemondta. Vicces volt, mert reggel bár volt eszemben, nem írtam rá napközben, ő viszont jelentkezett, és rögtönöztünk egy pótlást. 

Rendszeres olvasóim már találkozhattak Dóri nevével, minden évben külön bejegyzésben emlékezem meg a születésnapjáról. És ez nem véletlen. Régóta nagyon jóban vagyunk, sok minden történt ezalatt az idő alatt. Nagyon ritkán találkozunk személyesen, de szeretek vele beszélgetni. És limonádét ittam.:) 

Közös képet nem készítettünk, de ez nem is baj. Amúgy tulajdonképpen ismeretségünk is egy el nem készült fénykép kapcsán kezdődött.:)

Hazatérve fürdés, vacsora, tévé. Ja és nem felejtettem el bediktálni a gázórát.:)

---

Kedd. Felírtam, hogy kávé. De nem tudom, hogy miért, hiszen minden reggel kávézom. Cigit viszont elfelejtettem magammal vinni, kollegina viszont szerencsére hozott nekem, ezúton is köszönet érte!:)

Nyugis nap volt, 3-ig voltam. Pihengettem, messengereztem. 

Kollégám ezúttal egy kissé szokatlan stílusú zenéhez kölcsönözte a hangját, ajánlom figyelmetekbe!

--- 

Szerda. Melóból semmit nem jegyeztem fel, utána németeztünk Baluval. Az utolsó németóra volt az osztrák meló előtt. Mármint neki, teszem hozzá a félreértések elkerülése végett.:)

A napokban volt 25 éve, hogy Michael Schumacher a Belga Nagydíjon a Jordan istálló színeiben debütált a Forma-1-ben. Emlékszem, akkor, 10 évesen, mondtam tesómnak, hogy Senna visszavonulása után Schumi lesz a kedvencem. Senna nem visszavonult, Schumi nem lett kedvenc, de a német RTL Forma-1 közvetítéseinek nagy szerepe volt abban, hogy komolyabban elkezdtem foglalkozni a német nyelvvel. És a sors igazságtalansága, ami Michaellel történt, nem ezt érdemelte...

Az "ál-Szalai Ádám"-féle trollkodás a Borssal hatalmas sztori, nem írom le bővebben, szerintem kb. mindenki hallott róla. Zsenuális!:)

Német után posta. Örömmel konstatáltam, hogy csak egy befizetetlen csekkem van, így csak azt adtam fel. Meg kaptam egy ajánlott levelet, ami egy baromság... 

Hazafelé pedig megálltam a Stadion Sörözőben. Egy sör nem sör, kettőt szerettem volna inni, három lett belőle. Meg elvitelre kértem egy TopJoyt, a tulaj nem is nagyon értette.:) Hazainduláskor történt egy kis baleset: belrúgtam a műanyag asztal lábába, az üveg persze ripityára tört. Megbeszéltük a pultossal, hogy semmi gáz, csak a szilánkokat tegyem be a nagy hamutartó aljába. Megtörtént. Az ott lévő srácok pedig csak úgy engedtek utamra, hogy megnézték, nem vérzik-e a tenyerem. Nem vérzett.:)

Itthon folytatódott még kicsit a sörözés, lakótársam születésnapja alkalmából ittunk egy kis áldomást. 

Írtam közben egy lánynak -aki tulajdonképpen szerepelt a blogon, ha úgy vesszük :)-, hogy szeretném kicsit közelebbről megismerni, ezért majd írok neki józanabbul is. Ő nem vetette el az ötletet, én viszont igen. Ama bizonyos "hollós találkozás", amiről nem szerettem volna bővebben írni, nagyon mély nyomokat hagyott, nem jó érzés szar szemét trógernek lenni... 

Szóval sörike, messenger, fürdés, vacsora, na meg persze a TopJoy is elfogyasztásra került.:)

---

Csütörtök. Nem meglepő, hogy a tervezettnél valamivel később keltem fel. Így már nem siettem el az indulást, két kávé után elindultam a szökőkúthoz.

Kicsit belelapoztam a Sportba, és néztem ki a fejemből. 

Szerda este egyébként építettem kicsit az "alkoholista image"-emet, egy elég hosszú posztban számoltam be facebook-on a Stadion Sörőzőben történtekről. Szerencsére bőven voltak, akik meglátták a "mögöttes tartalmat", a polgárpukkasztás valódi mondanivalóját.:) 

Lehet, hogy lábfetisiszta vagyok.XD Mindig "elcsodálkozom", amikor a csajok mondjuk ácsorgás közben mozgatják a lábfejüket, és olyan pózokban tudnak állni, hogy a látványtól kitörik a bokám.:D Azon viszont dobtam egy hátast, amikor egy csaj a buszon kb. berakta a lábát a mellette ülő csaj ölébe, és megmutatta neki, hogy milyenre lett festve. Lehet túl sok pornót nézek...:$ :D

Viszonylag nyugis nap volt, de azért az agyf@sz is bejátszott. Nem ártott volna tovább maradnom, de 3 után leléptem. 

Pihengettem, meg mostam is egy adagot. 

A nap fénypontja pedig egy nagy szorítást lezáró nagy-nagy örömhír volt.:) Ezt megint olyan, hogy nem szeretném bővebben kifejteni, az érintettnek üzenem, hogy seggbe lesz rúgva, ha...;)

---

Péntek. Reggel beszélnem kellett egy kolléganővel. Megbeszéltük a dolgokat, egy kolléga meg beszólt, hogy le vagyok fagyva. Pedig én csak figyeltem!:)

Abszolút elviselhető nap volt, a reggelire elfogyasztott amerikai palacsintáért nagy-nagy köszönet.:)

Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy egy külső cég képviselőjével magyarul beszélek, ma ez is megtörtént.:) 

Meg ugye a szabi előtti utolsó nap volt, igyekeztem a függőben lévő dolgokat elrendezni. Szerintem sikerült.:) Kolléga megígérte, hogy meló végén hazadob, de megfeledkezett rólam, de egy másik munkatársam elhozott. Nem maradtam ott.:D

Szó volt róla, hogy ma találkozom Mónikával. Lemondtam, mert holnap megyek Ausztriába, ma pakolászok-pihengetek. Meg pötyögök, ugyebár!:)

Este nyárzáró. Kihagyom, egyedül nincs kedvem bemenni. De Lou Bega nem egyslágeres előadó, és most olvastam, hogy a Hermes House Band is jön, akik szerény véleményem szerint a világ egyik legjobb bulizenekar. Szóval teheti, menjen, és csapassa!:)

1996. augusztus 26.: napra pontosan 20 évvel ezelőtt volt az első tanítási napunk a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium kéttannyelvű tagozatának előkészítő osztályában. Utánanéztem, hétfőre esett, szóval jól emlékszem.:) Egy héttel előbb kezdtünk, cserébe viszont 3 hetes volt a téli szünetünk. Mondtam már, hogy néha váratlan dolgok maradnak meg a fejemben!:)

20 év... Te jó ég!:)

Ma már csak pakolás, pihi, vacsi, fürcsi, tévé. Holnap irány Ausztria. Babázás, sok alvás, finom kaják, nagy beszélgetések, filmnézések. Kolleginától pedig egy jónak ígérkező könyvet is kaptam kölcsön.:)

Kedden délután jövök. A hét hátralévő része még nyitott, itthon pakolászás tuti, Écs is bejátszhat, élményfürdőbe is szeretnék menni, meg Mekibe. Meg megnézni az Életrevalókat. A végeredményről meg majd beszámolok!:)

Apropó: remélem, valaki azért tudósít majd az ETO-Érd NB3-as bajnokiról!:)

*

Újabb mérföldkő. Ez már a 900. blogbejegyzésem. Anno megkérdezte valaki egy ismerősömet, hogy miről lehet beszélgetni egy fogyatékossal. Remélem, valamennyire sikerül(t) válaszolnom a kérdésre.:)

Van egy érzésem, hogy sikerült egy olyan képet felépítenem magamról, hogy ha nyer az ETO, ha mosolyog a múzsa, és van sör, akkor minden happy. Az ETO manapság inkább tragikomédia, az NB3 nem nagy flash, a múzsa nem mosolyog, a sör pedig olcsó vigasz, ahogy D. Nagy megénekelte. Na jó, ez csak vicc! Boldog nem vagyok, vidám annál inkább, köszi, ha olvasol a sörök, vagyis sorok között.:)

A blognak már tényleg nem ártana egy új dizájn. Emellett lesz második blogfilm, elkészült az első vlogbejegyzés -egy meccs után egy kocsmában...:D-, meg lesz öninterjú is. 

Szeretnék majd tényleg több tematikus poszttal jelentkezni. Témajavaslatokat, ötleteket, észrevételeket várok facén privátban, vagy a gosziblog@freemail.hu mailcímre.:)

Köszi, hogy olvastok, hogy velem vagytok!:)

*

Mára pedig befejeztem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szólt a Lord

Hétfő. A bejegyzés megírása után kis zenehallgatás, fürdés, főtt tojás, meg Magyarország-Ausztrália női vízilabda. Jó érzés volt látni, hogy végre nem mi omlottunk össze nyerő helyzetben.

---

Kedd. Hajnalban rúdugrást néztem. Aztán a Bagyula-Bubka párharc jobban lekötött. Tokió VB 1991:) Nyugis nap volt. Virtuális élettársam megjegyezte, hogy bírja, hogy milyen apró dolgoknak tudok örülni. Ha valaki örül annak, hogy örülök, annak csak örülni tudok.:)

Meló után Holló. Peti barátommal a jó ég tudja mikor találkoztunk, volt mit megbeszélnünk. Beszélgettünk is rendesen, a ser is fogyott bőven, a telefonom tanúsága szerint 22.20-kor hívtam taxit. Közben Magyarország-Montenegró vízilabda meccset is sasoltunk. A srácok jó mélyről jöttek vissza, de sajnos büntetőkkel kiestek. 

Volt még az este folyamán egy érdekes, amolyan "ha mesélik nem hiszem el"-találkozásban részem. Hogy nem képzelődtem, arra Peti a tanúm. Barátom meg is jegyezte, hogy most biztosan azon gondolkodom, hogy mit fogok erről írni a blogon. Hosszas gondolkodás után arra, jutottam, hogy semmit... (..)

Felírtam még a puskacetlimre, hogy nézés. Lehet, hogy egész éjjel néztem ki a fejemből? Lövésem sincs... 

---

Szerda. 5.30-kor keltem. Gyors fürdés, kávé, aztán meló. A tervezett német óra átkerült csütörtökre. Kollegina hazahozott, picit pihengettem, aztán bementem a városba. Kedves ismerősömet vártam. A Reálban nem kaptam TopJoy-t, így másmilyen üdítőt vettem, meg megettem egy zacskó csipszet, mire ismerősöm megérkezett. A Vendelinbe ültünk be, és isteni finom limonádé társaságában beszélgettünk hivatalos és nem hivatalos dolgokról. 

A buszt várva még egy ismerősömmel összefutottunk, őt is jó volt látni. 

Este vízilabda. A lányok az USA csapata ellen nem jutottak be az olimpiai döntőbe. 

---

Csütörtök. Reggel a Muzsika TV-n láttam a Szécsi Pál-féle Csak egy tánc volt című szám magyar nóta-stílusú feldolgozását, valamiért nagyon megtetszett. Írtam is a csatornának, hogy ki az előadó, meg ilyenek, de mindeddig nem kaptam választ.

Meló után német. Német után nem haza, hanem a Hollóba mentem. A keddi eseményeket kellett kicsit "emésztgetni". Nem vagyok rá büszke, dehát így alakult... 

Este még egy kis messenger, Roxit "sikerült" is megbántanom, szerencsére hamar tisztáztuk a dolgot. Ebből született pénteken egy poszt is, amit eddig 662-en olvastatok el, ez persze Roxi megosztásának is köszönhető.:)
---

Péntek. Nyilván elég depisen ébredtem. Melóba ballagva kollégám észrevett, és elvitt egy darabon. Tök meglepődtem, "Gáborom"-nak szólított. Így csak nagyon-nagyon szoros barátok hívnak. Jól esett, igen, apróságoknak is tudok örülni.:)

Viszonylag hamar eltelt a nap, és nagyon péntek volt. 

Délutánra igen fos idő lett, szakadt az eső. 

Kolleginákkal buszoztam, egyikük azt mondta, hogy én mindig megyek valahová, és mindig találkozom valakivel. Van benne valami.:D

Bevásároltam az Arrabonában, meg adtam fel lottót. Visszaforgattam a Roxi által nyert 990 forintot.:)

Utána pedig Kingával találkoztunk, beszélgettünk egyet egy padon ücsörögve a Baross úton. A találkozás nem tartott túlontúl sokáig, mert fáradt is voltam, és ama bizonyos posztot még mindenképpen szerettem volna megírni. A buszra battyogva rám jött a pisilhetnék. Szerencsére sikerült hazahoznom. 

Megittam egy TopJoyt, megírtam a bejegyzést, aztán pihi. Vacsorázni is alig volt erőm, aztán csak megoldottam.:)

Tévézés-olvasás közben kidőltem. 

---

Szombat. Délelőtt semmi extra, bebuszoztam a városba cigiért. 

Az ebéd bundás kenyér volt. Közben  kajakos lányaink megnyerték a nyolcadik aranyérmet is.:)

A délután pedig? Maga volt a csoda! 1,5 év után sor került a nagy találkozásra, Mark és Harcsi bemutatkozhatott egymásnak. De összefutottunk Mónikával és kis családjával, és amikor tesómékat szem elől tévesztettük, Kingába és Dorkába botlottunk. Kész volt, ezeket tényleg megbeszélni sem lehetett volna jobban.:)

Mark ült ringlisen is, volt kis csámborgás, aztán Mami meg Anya hazavitték. Edit aztán visszajött, addig tesómmal és Gergővel beszélgettünk.

Kasza Tibitől nem voltam elájulva, és ez nem azért van, mert letiltott a facebook-oldaláról. 

A Lord viszont.... Nagyjából 30 éve imádom a szombathelyi zenekart, és végre eljutottam egy koncertjükre. 

Igen jó volt élőben hallani őket, fantasztikusan szóltak. Pohl Misivel, a már 60 felett járó (!) énekessel lett közös fotó is. Sógornőm észrevette, tesóm odalépett, Gergő fotózott, szóval igazi csapatmunka volt.:) És igen, pólót is vettünk. Nem hagyhattuk ki.:)

Kicsit vártunk még a tűzijátékra, ami persze nem volt. 

De tesómék rávettek egy hullámvasútozásra, sőt életemben először lőttem céllövöldében. Tesóm taktikai tanácsát követve belőttem a

sűrűjébe, és nyertem egy legyezőt.:)

Bátyám tanácsolta azt is, hogy adjam oda a legyezőt egy lánynak, mert ez amolyan csajos ajándék.Jó, ezt persze magamtól is gyanítottam. A kiválasztott pedig minden kétséget kizáróan Kinga lett, ő kapja meg a legyezőt. Aki ha akkor és ott nem lép oda hozzám... Hatalmas változást hozott az életembe, és ezért nem győzök eléggé hálás lenni érte.:) 

Még a Mátyás téren beszélgettünk kicsit, aztán hazajöttem. Volt egy-két abszolút és maximálisan jó hangulatban elfogyasztott levezető sör, meg messenger. 

---

Ma 10 körül, apám telefonjára keltem. Azóta pihi, fürdés, kávé, víz, mosás.:) 

Mindjárt ebédelek, teregetek, és folytatom a pihenést.:) Nem tudom, adják-e online a Tatabánya-ETO-t, ha igen, akkor meglesem. Ha nem, akkor nem.

A jövő hét? Holnap el kéne mennem egy ajánlott levélért, szerda német, és még a pólógyűjteményem bővítése is tervben van.Meg egy megaorbitális szurkolós-szorítós nap is lesz!

Bejegyzéssel nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb, szombattól-keddig ugyanis Ausztriában leszek tesóméknál. Az a hét meg szabi, jó lenne itthon is ezt-azt csinálni, meg ide-oda elmenni. 

Majd ezek még alakulnak, egy biztos, semmi jónak nem vagyok elrontója. Ha érted, mire célzok!;)

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Emberek vagyunk, mindenki hibázik – még ha csak félreértésről is van szó

"Ez megér egy szívszorító,  ámde tanulságos magyar órát megérő barátias blogbejegyzést "Emberek vagyunk, mindenki hibázik – még ha csak félreértésről is van szó" címmel!"

Ám legyen!:)

---

A történet tavaly szeptemberben, a Fekete-suliban kezdődött. Igen-igen, ott találkoztak mórás diákok mozgássérült fiatalokkal, és a "Velünk élő másság" című projekt keretében interjúkat készítettek velünk. Rólam ugye Kinga és Kira írt cikket, Roxi pedig afféle "összekötő-kapcsolattartó" diákként jelölt be facebookon. Először nem volt különösebben szimpatikus, bár ennek az okát igazából nem tudom. 

Aztán idővel felfigyeltem megosztásaira, különböző fórumokba írt kommentjeire, és az egyik ilyen után írtam is neki. Beszélgetni kezdtünk. A beszélgetést újabb és újabb beszélgetések, és később már találkozások is követték. 

Már talán írtam, egy mozgássérült srácnak elég szokatlan, hogy táncedzésre hívják- még ha csak nézőként is. 

Az is elég szokatlan, hogy valaki így megmondja nekem a frankót, oltogat, és... Megbízik bennem. 

Jó barátok lettünk, egymást titkainak ismerői. Van olyan közös történetünk, amit hallva kedves ismerősöm elmondása szerint libabőrös lett. Nem véletlenül.:) Az ijesztően komoly témáktól a visítva röhögésig a teljes skálát tudjuk hozni. Néha viszont már-már legendásan félre tudjuk egymást érteni, de ezek a sztorik is hatalmas röhögésekben szoktak végződni. Langsam spazieren!

Tegnap viszont... Igen, szomjas nem voltam, frusztrált viszont annál inkább, és egy engem pont védő mondatát sikerült úgy félreértenem, de annyira alaposan, hogy kértem, ne beszéljünk többet. 

Szerencsére korát meghazudtoló zsenialitással kezelte a dolgot. Igen, tényleg vegyük úgy, hogy elnéztem a naptárat, és pár percre elugrottunk április 1-ig a naptárban. Legalább átugortuk a telet!;)

---

Mondtam már, hogy valamennyire felelősséggel tartozom irántad. Remélem, még jó ideig "kísérhetlek az úton", ahol tudok, segítek!

És köszönöm, hogy néha hibázhatok. 

Nem lesz belőle rendszer, ígérhetem! 

Pozitív különkiadás

Nem terveztem mára bejegyzést, de annyi minden történt, illetve jutott eszembe, hogy írok mégis.

Először is: ami a tegnapi posztból kimaradt. Igen-igen, a feljegyzéseim ellenére.:)

- A víz: eszembe jutott. Egyik reggel a dohányzóhelyünknél felejtettem egy fél literes mentes vizet, telefonálnom kellett valakinek, hogy ha arra jár, hozza fel legyen szíves. Ez persze nem tett jót a sörissza image-emnek. Vagy hogy írják!:)

-Kölcsönadtam a Hosszú Katinka által dedikált könyvet. Igen-igen jó fej vagyok.:)

-Gábor barátom, druszám, kollégám átküldött egy kellemes muzsikát. Aztán amikor posztoltam facebookra,  Kinga írt, hogy ő is el akarta küldeni.:) jó kis reggae-stílus,  győri klip, érdemes meghallgatni. Nálam időközben csengőhangként funkcionál!:) Döbbenet, mennyiféle zenét hallgatok!:)

- Egyre jobb a lábam. Talán azt is írhatom, hogy jobb, mint újkorában. Ez alap, mert akkor még nemigazán tudtam lábra állni.:)

-Dzsudzsák Balázsnak sokkal jobb a lába, mint nekem. Most elismerte, hogy anno hiba volt a PSV Eindhovenből az orosz Anzsi Mahacskalához szerződnie. Érdekes,sokunknak nem kellett Dzsudzsák Balázsnak lennünk, hogy erre jóval előbb rájöjjünk. Most ugye az Egyesült Arab Emírségekbe szerződött. A portugáloknak lőtt két gólja után azt mondtam, ha a válogatottban jól teljesít, tőlem akár a mozambiki másodosztályba is szerződhet. Nem odament, de mindegy is. Mondjuk aki focista, azért akarjon híres csapatokban is játszani, ne csak a pénzt hajkurássza. Naiv vagyok. 

-Üveges Bandi azt mondta ETO-meccsen, hogy lehetne már barátnőm, mert szebbnél szebb lányokkal vagyok facebookon is látható.:)

-Ezért a pontért csak Roxinak kellene magyarázkodnom, de neki nem kell magyarázkodnom.:) Annyira kerek volt a szombat...  Mármint lánnyal vásárlós-beszélgetős-kajálós délelőtt, aztán este cimbikkel meccs. Nagyon jó kis nap volt az na!:) 

---

Tegnap a bejegyzés megírása után teregettem aztán kaját rendeltem. A Bon Appetit-re esett a választás, a diszpécsere csaj úgy emlékezett, hogy már többször rendeltem tőlük, és megkérdezte, hogy ízlik-e a főztjük.:) Most rendeltem tőlük másodszor, de határozottan meg vagyok elégedve. Az az egy bajom van, hogy a kaja alá tesznek alufóliát, amit nem szeretek, ha hozzáér a fogamhoz. De kivarázsoltam a pöri alól.:) 

A kaja után fél 6-kor már ágyban voltam. Olvasás, tévé, messenger. 

Először fél 11-kor ébredtem fel, hogy teljesen kipihentem magam...:O

---

Ma. Egy kedves ismerősöm, aki többször is segített nekem a könyök-, és könyök-mizériám közepette, meg még sok mindenben, eltörte a kezét. Ez persze nagyon  nem jó hír, de annyira "goszis"...

A reggeli kávé közben megtudtam, hogy azért vízilabdában mégiscsak császárok vagyunk, simán vertük a házigazda brazilokat. 

Kinga übercuki képekkel keres gazdik a kismacskáinak, kedves volt kolléganőm ugyancsak fantasztikus fotóval jelezte, hogy kisfia fog születni. 

A szökőkútnál pózoltam a Városházával. És volt olyan jóember, aki azt hitte, hogy őt fényképezem. Isten őrizz...XD 

Aztán belelapoztam a Nemzeti Sportba, és kiderült, hogy Roxi számaival nyertünk a lottón. Elmondása szerint most játszott először.:) Elindultam a vasútállomás felé pénzt levenni. Félreálltam, mókoltam az mp3-lejátszómmal. És egy vadidegen, "nem csúnya", ámbátor nagyon szép lány rám mosolygott. Nem értettem. Aztán kapcsoltam, hogy fülig érő szájjal vigyorogtam. "Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!" Működik, pedig nem vagyok egy Szabó Péter.XD De tényleg: ritka az olyan hétfő, amikor azt számolom, hogy mennyi dolognak örültem már. Ma ez történt.:)

Jaj: az utóbbi napokban többször előfordult, hogy mozgássérültek ballagtam mellettem. És zavarban voltam. Ezt még én sem értem teljesen.:)

Meló nem volt vészes, egész jól telt. Bár néha szükség volt a birkatürelmemre.:) 

Ja, és megmutattam munkatársaimnak egy könyvet, ami a családi örökség része. Erről majd mesélek még bővebben. 

Meló után Dórival találkoztam volna, de sajnos lemondta. Úgyhogy hazajöttem. Ma már csak pihi lesz. Aztán kb. minden napján lesz valami esemény. Majd mesélek. Az események után. 

Khm... Azt hiszem, nem vagyok azzal vádolható, hogy lájkvadász lennék:) Egy nap alatt 155-en olvastátok el a tegnapi bejegyzést. Annyira kíváncsi lennék, hogy milyen rendszeresen olvassátok, mi tetszik benne, van-e olyan olvasóm, aki nem ismer személyesen..:) Tényleg érdekelne!:)

*

És kivételesen még egy zene egyenesen Németországból. Egyébként tervezem, hogy majd teszek fel német számokat fordítással, gyakorlás-, és érdekességképpen.:) 

Ez még nem az. Ezt most csak úgy, mert miért ne. Régi nagy kedvenc, újra felfedezve. Csodaszép!:)

*

És mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Pár sör meg öt karika

Nem nagyon fordult még elő, hogy újra kellett írnom a puskacetlit. Most ez is megtörtént. Annyi minden történt, annyi mindent felírtam, hogy le kellett tisztázni. Vagy hogy mondják.:)

---

Hétfő. Azt elfelejtettem leírni, hogy szombaton nem voltam ott kollegina esküvőjén. De természetesen üzenetben sok boldogságot kívántam neki és férjének. És hogy milyen kicsi a világ: esküvőjükön egy teleshopos ex-kollegina férje volt a vőfély.:) 

Bábolnánál elég hülye neve van az autópálya-pihenőnek: Concó. Közben sikerült megtudnom, hogy ez egy patak neve. 

Oscar Pistorius pedig öngyilkosságot kísérelt meg a börtönben. Minden irónia nélkül: valamennyire várható volt, hogy az olimpia kizökkenteni.:)

A nap hátralévő részében teregettem, pihentem. Meg ilyesmik.:)

---

Kedd. A vonzás örvénye: utólag visszagondolva: nincs olyan ember, akiről ennyit írtam, mielőtt ismertem volna. Aztán jóban voltunk, aztán nem, aztán megint igen, majd újra nem. És ha emlegetem valakinek egy közös poénunkat, persze, hogy újra látom. Meg találkozom a vezetéknevével céges ügyben, meg látom lakhelyének nevét egy útjelzőtáblán. A hiányolás Grand Slam-je.:)

Természetesen maximális szurkolok olimpikonjainknak, többé-kevésbé az eredményeket is követem, de feljegyzéseim kissé felületesek. Szóval Hosszú Katinka újabb aranyat nyert, a fiatal Kenderesi Tamás meg két előfutamban is megcsípte Phelpset, végül 3. lett. Hatalmas forma, tetszenek a nyilatkozatai. Sokan dicsérik Szilágyi Liliána nyilatkozatait is. Szerintem ő egy kétségbe esett, sportpszichológus segítségére szoruló sportoló. 

Nagy pillanat volt az észak- és dél-koreai sportolók szelfije. Mondjuk nem kizárt, hogy előbbi ezért valami átnevelőtáborban folytathatja majd életét. Ne legyen igazam! 

Elég stresszes nap volt. Közben szerencsére nagyjából sikerült lefixálni egy nyár végi egyhetes szabit. 

Meló után másodpercre pontosan értem a buszmegállóba. A Hollónál szálltam le. Egy-két sört megittam, egy kedves tanítványom is csatlakozott. Majd hazahozott. 

Itthon további sörök, messenger, bohóckodás, ilyesmik. 

---

Szerda. Nem siettem reggel az indulással. Tévéztem-kávéztam. 

Napközben egy écsi rokonnal beszéltünk telefonon, megemlítette, hogy jó lenne végre, ha lenne barátnőm. Én már nem tudom, hogy jó lenne-e...

Aztán megjelent virtuális élettársam.:) Kedden melótémában "kaptunk össze" nagyon-nagyon finoman, szerdán meg valamiben nem osztottam maradéktalanul a véleményét. Kb. "árnyaltam". Meg is jegyezte, hogy két napja veszekszik velem. Ennél durvább sose legyen.:)

Meló után a 14-es buszt várva egy valamilyen szer hatása alatt lévő fiú koncertezett. Énekelt népdalt, Caramelt, Rúzsa Magdit, meg még sok mindent, aztán nyávogott, meg vonyított is. Ennyit jegyeztem meg. A buszon csendben volt.

Meg láttam a buszmegállóban egy nagyon helyes leányzót. Szőke, helyes arccal... Mondjuk nem kizárt, hogy a lányom lehetett volna, de attól még helyes volt...:)

Hazatérve kávé, pihi, tévé. 

Szilágyi Áron pedig megvédte londoni olimpiai bajnoki címét. Legenda született.:)

---

Csütörtök. Csomagot kaptam melóban Németországból. A küldeményre nem nagyon sikerült ráírni a nevemet. Ami nem is lenne gáz, ha nem dolgoznánk együtt 8 éve a kolleginával. Innen-onnan le tudta volna másolni a nevemet.:)

Felírtam a cetlimre, hogy víz. Ehhez tuti van valami sztori, de elfelejtettem. Szóval gondolom vizet ittam. Nem csak sört szoktam azért.:D

Viszonylag időben beértem melóba, a Morning Showban pedig egy mókás török gyerekdalt elemeztek Balázsék. 

Kedves kollégám valamiért közölte, hogy én minden lánnyal jóban vagyok. Ez jól esett, de nincs így, vannak a szabályt erősítő kivételek.:)

Örültem Kabát Peti győri szerződésének. Most úgy néz ki, hogy "kölcsönadtuk" az RTL Klubnak, ahol párjával egy celebshow-ban fog szerepelni hetekig. Remek. 

Meló után kolleginával beszélgetve megemlítette, hogy olvasta a blogomon. Meglepett, hogy szokta olvasni.:) 

Délután német Baluval, ezúttal nálam. Meg kaptam egy ajánlott levelet. Vagyis csak értesítőt első körben.:)

Egy cimborával megbeszéltünk keddre egy sörrentést. Meg csütörtökön is lesz valami összeröff.:)

1988 augusztus 11-én Daciára cseréltük Trabantunkat. Valahogy megmaradt bennem ez a dátum. Nagy volt a boldogság.:) 

---

Péntek. Reggel a buszon szomszédlánnyal megbeszéltük a keddi messengeres bohóckodásunkat. Mókás volt.XD

Harcsi barátom hozott nekem Franciaországból egy sportújságot. Egy magyar EB-könyv meg hivatkozik rá. Mármint nem Gergőre, hanem az újságra. Nagyon menő!:)

Kicsit feszült voltam melóban, el sem tudtam képzelni, milyen ajánlott levelet kaptam én a győri polgármesteri hivatalból. Én már minden hülyeségre gondoltam, kb. a fogyatékossági támogatásom visszavonására is fel voltam készülve. 

Aztán kiderült, hogy egy écsi földügyes témában kaptam levelet. 

A nagy ijedtséget le kellett öblíteni a Stadion Sörözőben. A pultos néni azt hitte, meccs lesz. Mondtam neki, hogy nem, az majd csak szombaton. 

Közben mp3, viber, messenger. 

Egy mozgássérült pasi életében elég szokatlan dolog, hogy egy tánctáboros videóban egy olyan lányt is viszontláthat, akit ismer és szeret. Nekem most ez is megadatott. Ezt a képet pedig táncos vonatkozása miatt szúrtam be. Találó!:) Egyébként van egy olyan tanmesém, hogy egy sérült gyermek esetében mások a "sikerélmények". A példa mondjuk fiús: az ép fiú esetleg gólkirály lesz, a mozgássérült fiú esetében pedig az önállóan megtett métereknek örülünk.:)

Hazatérve megvolt a szokásos levezető sör. Közben kávé, vacsi, tévé, messenger. Lakótársam már lefeküdt aludni, én meg messengerezés közben röhögőgörcsöt kaptam. Ekkorát már nagyon rég derültem, kész volt.:)

---

Szombat. Már puskacetli nélkül. Viszonylag időben keltem. Vagyis... Fel akartam kelni 3 előtt Hosszú Katinka döntőjére. Négykor sikerült is. Aztán aludtam fél 7-ig.

Kávé, fürdés, éledezés, aztán a plázához mentem, ahol Roxival találkoztam. Shoppingoltunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, ahogy az egy plázában lenni szokott. 

Vett egy cipőt, de nem tudott kártyával fizetni, elfutott pénzt levenni. Ahogy ott egyedül álltam a kasszánál, észrevettek Baluék, aki meg is kérdezte, hogy vásárolgatok-e. Mondom nem, csak valakit kísérek. Mikor ott álltam tök egyedül.:D

Egy másik üzletben meg a páromnak nézték.:O 35 évesen viszonylat megszokott dolognak kellene lennie, hogy elkísérsz egy nőt ruhát venni. Nekem nem annyira megszokott. De jó móka volt.:) 

Én csak telefontokot vettem. Nem, nincs új telefonom!XD

Adtunk fel lottót -azt is az emlékezetesebb fajtából persze :) -, kajáltunk, majd elbúcsúztunk. 

*

Tényleg nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak, hogy megismertem Kingát, Kirát, és Roxit. Akkoriban emberként, barátként, pasiként nagyjából le voltam nullázva. Köszönöm bizalmukat, szeretetüket, a komoly beszélgetéseket, a hatalmas röhögéseket. Jó, hogy vagytok!:)

*

A CBA-ba már egyedül mentem. Jaj de nem szeretem azt a helyet...:)

Itthon még ettem a pizzára jóféle chilis bab-konzervet. 

Aztán be kellett mennem a városba, vagyis a vasútállomásra jegyekért. Egy viszonylag ritkán használt kis táska volt nálam, beszarás, mennyi rekesze van.:)

A nagy sietségben se ETO-s pólót, se sálat nem raktam el, így kb. először mentem meccsre úgy, hogy nem volt rajtam semmi zöld-fehér. 

Erre most először ETO-címeres söröspoharak voltak.:)

2-0-ra nyertünk az Andráshida ellen. Szar játék, kevés néző, kb. semmi szurkolás. 

A szpíkerlány meg állítólag az ETO női futsalcsapatának kapusa. Ezen meglepődtem.:)

A pultoscsajnak mikor mondtam, hogy rendeltek tőlem poharat, akart adni egyet grátisz. Mondtam, hogy nem kell, jövünk még sörért. Nem hazudtam.:)

Egy srác meg jó utat kívánt hazafelé.

A parkolóban összefutottam Ádival, jól le is mentünk a Stadion Sörözőbe dumálni egyet. 

Itthon csak egy levezető sört ittam, aztán jóféle zsíros kenyeret vacsoráztam. 

---

Ma. Úgy volt, hogy találkozom egy ismerősömmel, segít valamennyire értelmezni a hivatalos levelet. De elmaradt, mert aludnom kellett. 

Melegszenyát ebédeltem, beraktam egy mosást, és pötyögök. 

Gondoltam rá, hogy bemegyek a városba újságért, de inkább pihi lesz, meg olvasgatok. Meg teregetek. Meg olimpiát nézek. 

1:50-kor magyar-brazil vízilabda meccs lesz. Szerintem nem kelek fel.:D

Holnaptól ugye meló. Meg azt hiszem péntek kivételével minden napra jut valami program, nem fogok unatkozni. 

Jövő hét végén meg Győri Búcsú is lesz. Ha minden jól megy, végre valahára eljutok majd Lord-koncertre.:)

Majd elmesélem. 

Ja: az előző bejegyzést megint majd 200-an olvastátok el! Köszönöm-köszönöm!:)

Mára be is fejezem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jó kis Hosszú-hétvége

Kedd. A bejegyzés megírása után nagyrészt már csak pihi volt. Közben persze ment a messenger is. Egy autóbalesetben lebénult ismerősömmel beszélgettünk "mozgássérültes-témában", hogy ilyen szépen fogalmazzak. 

Meg az új Delta-számot hallgattam/hallgatom "rongyosra, megunhatatlan, az idei év egyik legjobb magyar száma. Szerintem. 

És történelmi dolog történt: kitoltottak egy facebook-oldalról. Amikor Kasza Tibi aznap már a sokadik Hajdú-Sarka-cikket osztotta meg, kommentáltam, hogy százéves viccek és a bulvársz@r megosztása jó irány, BAN bácsi megérkezett. Mindegy, túlélem, sokat nem vesztettem. A véleményemet pedig fenntartom.:)

---

Szerda. Melóból Semmit nem írtam fel...:O A Deltát pedig felírtam szerdához is, szóval tényleg jó kis muzsika.:)

Van ez a FourFourTwo című újság. Minden hónapban megveszem, rengeteg érdekes cikk van benne. Sok dolgot lefordítva változtatás nélkül átvesznek az angol kiadásból. Szerintem kicsit azért meredek, hogy az EB-meccsek összefoglalói között a portugál-magyarnál CR7 két góljánál megemlítik, hogy "örülünk, hogy megérkezett." De persze lehet, hogy csak nekem furcsa. A facebook-oldal pedig mintha le akarná vadászni Király Gabit. Ennek oka, háttere számomra persze ismeretlen, a módszer pedig szánalmas.  

Meló után Holló. Megittam egy-két sörikét, mert jól esett. Közben messenger. Elkövettem azt a hibát, hogy egy kolleginával elkezdtem lelkizni. A sör és a lelkizés veszélyes kombináció, nem ragozom, sikerült depisre innom magam... 

Taxival jöttem haza, a vesém dolgozott, meg aztán borulni sem akartam. 

Itthon volt egy-két levezető sör. 

Elkövettem egy óriási hibát. Irkáltam egy ismerős leányzóval, és egy ponton nem értette amit írok. Minden kisebbségi komplexusommal felruházva közöltem vele, hogy ha ciki, nem muszáj velem beszélgetni, és még az ismerőseim közül is töröltem... 

Viszonylag időben, 11 körül lefeküdtem, előtte persze fürdés, vacsi megtörtént. 

---

Csütörtök. Olyan 5 körül keltem, de nem indultam el rögtön melóba. Írtam a lánynak, hogy teljesen hülye voltam, elgurult a gyógyszer, fogalmam sincs, miért írtam azt, amit, és elnézést kértem tőle. És bejelöltem. 

Visszaírt, hogy nincs harag, tudja, hogy nem voltam jó passzban. Azon meg már röhögött, hogy tényleg töröltem az ismerőseim közül, és visszaigazolt. 

Az egyik legaranyosabb, legrendesebb ismerősöm, tényleg nagyon sajnálom ami történt. Amúgy meg nem csoda, hogy nem értette, amit írtam, nekem is időbe telt, mire kibogoztam....

A tervezettnél később értem be melóba, utána Kirával találkoztam. Egyszerre értem a megállóba a busszal, egy pillanatot sem kellett várnom. 

A tónál Kirát meglátva majdnem leesett az állam, olyan jól nézett ki.:)A tótól a Meki felé indultunk. Az vicces volt... Én simán átmentem volna a zebrán, és a plázánál el a Mekiig. De a plázánál keresztül rövidítettünk, Kira volt a főnök. Tök olyan volt, mintha "papucs" lennék, pedig csak hagytam magam vezetni.:D

A Mekiben nem meglepő módon kajáltunk, meg jó sokat dumáltunk. Utóbbit még egy padon ücsörögve folytattuk. 

És megint megtörtént a néha tapasztalt furcsa jelenség: egy tök idegen csaj nagyon komolyan rám mosolygott (a szerk. megjegyzése: ez egy oximoron, de érted mire gondolok!;)), olyan érzésem volt, hogy azt gondolja, hogy ha egy ilyen szép lány jól érzi magát a társaságomban, akkor biztos nem vagyok annyira fogyatékos, mint amennyire kinézek...XD

Jó kis délután volt, nagyon jól éreztem magam, a lelkivilágomnak is jót tett egy kis beszélgetés. Sajna elég időben elköszöntünk, pihennem kellett. Hazatérve döglés, zenehallgatás, sok-sok víz... És egy ismerősöm írt, hogy valaki üdvözöl. Állítólag vele hoztam egy Pestről 2010-ben Budapestről egy kempingasztalt. Hááát én ilyen momentumra nemigazán emlékszem. Persze a biztonság kedvéért az üdvözletet viszonoztam.:)

---

Péntek. Ilyen pénteket képzel el magának az ember. A melóban viszonylagos nyugi, virtuális élettársammal ment a bohóckodás. Csini.:)

Tervben volt, hogy elmegyek boltba. Ez aztán elmaradt, mert kolléga hazahozott. Úgyhogy itthon döglöttem...:)

---

Szombat. Időben, de többé-kevésbé kipihenten keltem. Tesómékkal találkoztam. A piacon kezdtük a napot. Büszkén posztoltam egy "nemsörös" képet, kollégám persze egy kissé átdolgozta. Nem normális.XD Még akkor is jó poén, ha a Borsodi dizájnt váltott, és már nem ilyen üvegben árulják sörüket!:D

Vettem zöldséget is, meg tojást is, meg ilyesmiket. Ja, ilyesmiket nem. Csak azokat...:)

Aztán Lidl. 

Aztán irány Kecskemét. 

Az utazás elég kalandosan indult, mert még el sem hagytuk Győrt, egy részeg biciklis jött szembe a sávunkban. Megúsztuk. Ő is.

Lehet már említettem, de elég ritkán utazom autópályán. És mindig megérint a hangulata. Mármint... Megálltunk Bábolnánál kávézni, körülöttünk törökök, németek, franciák.... Mindenki megy valahová, tök máshonnan, tök máshová, de ott az az apró pici közös pont... Érdekes, na! Persze lehet, hogy hülyén írtam.:D

 Hm... Kecskeméten egyébként gokartversenyen voltam, tesómat kísértük. Bővebben erről nem szeretnék írni, nem nagyon szoktuk reklámozni a dolgot. Még akkor sem, ha facebookra több képet is fellőttem.:) Amúgy tényleg fantasztikus létesítmény, a pálya felett étteremmel, ahol ráadásul istenien főznek.:) 

Megnéztem, Kecskemét Győrtől 201 km távolságra található. Már bőven este indultunk el. És igen, tök jó érzés, ha valaki megkérdezi, hogy mikor érek haza, még hány kilométer még, hol járunk... Ennek olyan "vigyázzatok magatokra!"-üzenete van!:)

Meg valakivel beszélgettünk, azt írta nekem, hogy bár nem érintkezünk rendszeresen, mindig fontos voltam, vagyok, és leszek neki. És ez kölcsönös. 

Bocs, nem "önigazolok",  csak tényleg rossz passzban voltam/vagyok, és jó érzés ilyenek olvasni.

Ja: csak neten láttam, hogy az ETO 1-0-ra kikapott Kaposváron. Ez nem jó hír, de lévén, hogy az első forduló eseménye, kétségkívül van még idő javítani...

Hm... Még mérgelődtem is, hogy egyik ismerősöm minden olimpiás hírt megoszt. Aztán végül neki köszönhetően nem maradtam le Szász Emese párbajtőr döntőjéről. Ahogy hazaértem, rögtön bekapcsoltam a tévét. Akkor az olasz lány 10-6-ra vezetett. Végül Emese fordított. Ez mondjuk annyira nem lepett meg, mert közben Kingával irkáltam, és nem először hozott szerencsét szurkolásban.:)

A Szásszal interjút készítő riporter nagyon gáz volt, láthatóan izgult, majd azt  mondja: "Hogy fogod meghálálni a szurkolók szeretetét?" Szegény újdonsült olimpiai bajnokunk persze nézett, mint hal a szatyorban, de valahogy a riporter úr aztán csak megmentette a szituációt. 

Pontban éjfélkor lefeküdtem, korán kellett kelnem vasárnap. 

---

Vasárnap korán keltem, mert Hosszú Katinka úszott a 400 méteres vegyes úszás döntőjében. Volt bennem egy kis félsz, hogy elszúrja, de erre szerencsére esély sem volt. Agyonverte a mezőnyt, és a korábbi világcsúcsot is átadta a múltnak. Emberfeletti munkát végez, hihetetlen elhivatottsággal készült, kijárt neki az arany. És szerintem nem ez az utolsó. 

Az éremátadást nem vártam meg, visszafeküdtem. Sógornőmékhez voltam hivatalos Tétre. 

A vidéki felé tartva rám jött a szükség, a vasútállomáson elmentem vécre. Kifelé jövet kijött egy nagyon csinos leányzó, lehet, hogy mondtam is, hogy "azt a kettéb@szott ku.va eget!" Szerencsére nem vette sértésnek, mosolygott!:) Az utazás kicsit kalandosan indult, először nem találtam meg a téti buszt, de szerencsére az információnál eligazítottak.:) 

Tét. Nagyokat ettünk, nagyokat beszélgettünk, nagyokat hülyéskedtünk, Markkal bohóckodtunk, és tesómmal még egy sört is megittunk. Azaz nem ittunk sört, mert mint tudjuk egy sör nem sör!:)

Hazafelé a buszon kicsit bajban voltam, mert lefagyott az mp3-lejátszóm. Így kivételesen telefonról hallgattam zenét. 

A Mekinél szálltam le a buszról, és be is tértem egyet kajálni, mert Roxi dolgozott. Pár szót váltottunk, és lett olimpiásos poharam is, köszönet érte!;)

Itthon még akartam enni dinnyét, de annyira tömve voltam, hogy nem került rá sor. 

Így aztán ittam egy kis vizet, fürödtem, fogat mostam, és lefeküdtem.:)

---

Ma. A kollégám, aki az Árkádnál fel fogott venni reggelente, most 2 hétig szabin van, szóval kicsit én is kényelmesebbre vettem a figurát. A szokásosnál kicsit később indultam el, olimpiát néztem.:)

A meló nyugisan telt. Többé-kevésbé. És ismét láttam a lányt... Tök fura, ha gondolok rá, látom. Ez hülyeség, mert többször gondolok rá, mint ahányszor látom... De ha látom, még többször gondolok rá... Érted? Nehéz dolgok ezek.:)

3-kor leléptem, Gergő kolléga elhozott egy darabon. Összefutottam Harcsi barátom húgával. Meg láttam egy lányt, akit én a médiatáborba "helyeztem el", aztán leesett, hogy kolléganőm lánya, volt nálam németezni. 

Jah, nem volt nehéz dolgom, kollegina ott tekert a lánya mögött.XD

Aztán hazajöttem, beraktam egy mosást, és nekiálltam blogolni. 

Most majd teregetek, aztán bundás kenyeret sütök, meg vízilabda meccset nézek. Az első körben meg akartam tenni a magyar-szerbet döntetlenre, de nem mertem. Hát persze, hogy jött volna...:( :)

A desszert dinnye lesz, az biztos...:D

Jaj: az angol Premier League meccseit a Spíler TV-n lehet majd nézni. Izaura TV, Zenebutik TV, Spíler TV... Micsoda nevek, te jóságos ég... 

Szóval olimpia, amíg el nem alszom.:)

A  héten lesz már német, meg meg kéne keresnem a közös költség-csekkeket. Szem elől tévesztettem őket.  A fix program kb. ennyi. 

Dórival jó lenne találkozni, Écs majd kiderül, szombaton meg ETO-meccs. 

Majd mesélek!:)

Szoktam emlegetni, hogy mostanában 200 felett van a bejegyzések olvasottsága. Az előző posztra 48-an kattintottatok rá... :( Remélem mindenki szabin van, és nem az a baj, hogy nagyon unalmas vagyok. Ugye nem?:)

Mára viszont tényleg ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Hosszúhajú Kati néni meg a fodrász, és még sokan mások

Az előző bejegyzés alatt kommentben megjegyezte kedves volt tanárnőm, hogy a bejegyzés a szokásostól eltérően nem volt túl pozitív hangvitelű. Minden nyáron szokott jönni egy kicsit depisebb időszak, most meg messze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem... De mint tudjuk, ahol humor van, ott minden van. Az élet pedig szép, ez ebből a bejegyzésből is bőven ki fog derülni.:)

262-en voltatok kíváncsiak arra, hogy min mosolyogtam hétfőn reggel. Döbbenetes szám! Persze furcsa, mert nem tudom, van-e különbség, ha 50 embernek írok, vagy ha 262-nek... De azért nem semmi, köszönet érte!:)

*

Csütörtök. A bejegyzés megírása után teregettem, pihengettem, fürödtem, kajáltam, tévéztem... Vacsora közben sikerült elhagynom egy hagymát (!), máig nem került elő. Ma pedig az ebédlőben leejtettem egy kétszázast, de nem koppant a földön. Most amikor hazaértem és átöltöztem, a farmert levéve esett ki valahonnan. De nem, nem zsebben volt. 

Természetesen elküldtem a "fekete felsős" lánynak az előző poszt linkjét. Kishíján írtam neki viccből, hogy ismétlést kérek, de ez annyira jól jött ki, hogy megbeszélni sem lehetett volna jobban.

Rajtam és az érintetten kívül Édesanyám, és talán bátyám tudta, ki az a hosszú hajú Kati néni. Ő több mint 30 évvel ezelőtt az első gyógytornászom volt. És nem meglepő módon derékig érő lófarka miatt kapta tőlem ezt a szellemes becenevet.:) Na, és kiderült, hogy együtt sárkányhajózik Kingával. Azért gondolj bele! Szóba kerülök egy beszélgetésben, ami egy évtizedeik óta nem látott gyógytornász, és egy olyan lány között zajlik le, akinek egy rólam írt cikk egy iskolai feladat volt, és még barátok is lettünk. Ez hatalmas nagy büszkeség számomra!:) 

Külön felírtam a puskacetlimre, hogy fogyatékos. Nem tudom, mit akartam vele mondani. De kb. arra gondolhattam, hogy ilyesmit épként nem élhetnék át.:)

---

Péntek. Reggel összekészítettem a befizetetlen csekkjeimet, aztán jól nem mentem el postára. 

Reggel egy pillanatra megállt bennem az ütő. Kollegina megjegyezte, hogy fogalmam sincs, kiről írtam. Már készültem a válasszal, hogy sajnos nem oldhatom fel a "fekete felsős lány" inkognitóját, aztán kiderült, hogy mailben kérdeztem tőle egy lány nevét, de sajnos nem segített a személyleírásom. 

Egy másik kedves kollegina pedig jelezte, hogy valami facebookos alkalmazás kiadott neki engem, mint leghuncutabb ismerősét, akinél a szelíd külső egy igazi rosszfiút takar. Hehe, ez aranyos, jót mosolyogtam!:)

Meló után fodrász. 35 éves, sohanemvoltsenkim fogyatékos pasiként már nagyjából tudomásul vettem, hogy egyedül fogom leélni az életem. Ez nem pesszimizmus, hanem realitás. Minden más már-már önbecsapás lenne. A fodrászt látva viszont eszembe jutott, hogy kb. ilyen lehet egy ideális nő. Formás cicik, meseszép popsi... Fenét... A fodrász néni 50+-os volt. DE értette, mit szeretnék. Nem akarta megmagyarázni, mi lenne nekem jó. Nem értette, miért van két "lyuk" a hajamban, és meg merte kérdezni az okát. Emellett végig beszélgettünk, és többször ki kellett kapcsolni a hajnyíró gépet, mert elnevette magát. 

Fodrász után egy TopJoy-jal kezemben kiültem a Honvéd ligetbe. Az utolsó előttit vittem el...:) 

A nap hátralévő része kb. semmittevéssel telt. Hallottam a hírekben ezt a gyilkosságba torkolló autólopásos sztorit, és a kommentet olvasva, miszerint "úgy kell neki, ha az autóját jobban féltette, mint az életét", nos... Elgondolkodom, hogy jó irányba halad-e a világ... 

---

Szombat. Nem mentem Écsre. Bementem a városba, lottó-tippmix, Reál. Elhoztam az utolsó TopJoyt...:( :D 

Ebédre lasagnét sütöttem, aztán pihengettem. 

Fél 7 körül megérkezett Harcsi barátom, átadta az EB-ről hozott ajándékokat, majd elindultunk a stadionba. 

ETO FC Győr-Trabsonspor 0-2. Leírtam az eredményt, bár kb. teljesen lényegtelen. Szépen, biztatóan játszottak a fiúk. Nekünk nem a török elsőligás ellenfelet kell megvernünk, hanem majd hétvégén a Kaposvárt. Kezdésként. 

Jó volt újra meccsen lenni, és kb. 2 hónap után Gergővel találkozni. 

Hm.... Nem szeretnék "migránsozni", de az integráció üde színfoltja, mikor a török anyuka fejkendőben, nyakában Trabsonspor-sállal nézi a meccset. Jaj, hogy ezek a török férfiak mennyi kólát megittak.:) Nem voltak külön szektorban, de semmi balhé nem volt, sőt még pár szót váltottunk is velük németül. 

8-kor kezdődött a meccs, utána már sem a Borvirág, sem a Stadion Söröző nem volt nyitva. Így a Korong Pubban kötöttünk ki. A sör íze még mindig poshadt, a hangulat pedig egyedi. Egy komplett szociológiai értekezést lehetne írni azokból a bejegyzésekből. Elárulom, hogy még egy videós bejelentkezést is készítettünk, de még nem tudom, hogy publikáljuk-e.XD

A zenegépben pedig indítottam egy Jolly-számot...:) 

Aztán Ádi barátunk is csatlakozott, az este pedig nálam folytatódott. Hajnalig.:D

---

Vasárnap. Fél 4 körül feküdtem le. 6 körül megébredtem, de 10-ig még aludtam egyet, apám telefonja ébresztett. 

Picit később Dóri is jelentkezett. Kilenc éve ismerjük egymást, és szerintem egy kezemen meg tudjuk számolni, hányszor találkoztunk előre megbeszélten. Vasárnap egy ilyen alkalom lett volna, de Dóri költözködés miatt lemondta. Picit sajnáltam, de a pihenés őszintén szólva rám fért.:) Délben főztem egy ilyen maggis tészta bigyót, de azt hittem megsülök azalatt a 10 perc alatt.:) 

A Forma-1 alatt olvastam, aludtam, de nem bánom... Meg felhívott egy ismerősöm, hogy találkozzunk üzleti ügyben. Aznap ugye nem volt alkalmas, hétfőben állapodtunk meg.:)

A vacsi rántotta volt. 

A reggeli fürdéskor még megkegyelmeztem a szakállamnak. Este már nem. Tök jó lenne megnöveszteni, de "kényelmetlen"...:D

---

Hétfő. Kevés volt a cigim, és az öngyújtóm is erősen fogyóban volt. Öngyújtót kaptam kölcsön, a cigit meg beosztottam. Meg egy picit beszélgettem "huncut" kolleginával is. Vagyis én vagyok huncut, szóval érted...:D

Nyugis nap, 3-ig meló. Vasútállomás, posta, dohánybolt, újságos, aztán döglés a Honvéd ligetben. Onnan irány az "üzleti megbeszélés". Roppant büszke voltam magamra, mert elsőre odataláltam a számomra tök ismeretlen címre. Azt pedig el sem hittem, hogy a buszról leszállva kivel találkoztam. Igen, Dórival. Poén, mi 9 éve megbeszéltük, hogy kb. "felesleges" találkákat megbeszéltünk, megy az magától is. És tényleg.:)

Az üzleti megbeszélés érdekes volt, de nem volt újdonság, és nem győzött meg. De a személyes találkozásnak nagyon örültem.:)

Hazafelé leültem a szökőkútnál, olvastam, telóztam, zenét hallgattam, néztem a lányokat, meg a zenélő szökőkutat, és.. És egyszer csak megjelent Ildikó. Harcsival közös ismerősünk egy megállóval előbb leszállt, mert észrevett a buszról, és így tudtunk pár szót váltani...:$

Negyed 10 körül értem haza, kis net, vacsora, fürdés, az éjféli híradót még elkezdtem nézni a német RTL-en.:)

---

Kedd. Viszonylag simán keltem. Reggel a szokásos cigi, Nemzeti Sport... És írt egy lány... Akit főképp látásból ismerek, de még nem beszéltünk személyesen. Írta, hogy annyira rohantam reggel, hogy nem ért utol. Kiabálni meg nem akart.:) 

Az ilyen apróságok annyira jól tudnak esni...:)

Még egy nevet felírtam, de azt nem tudom dekódolni. Amint posztolom a bejegyzést, biztosan eszembe fog jutni...XD

Tiszta hülye vagyok. Az elmúlt 8 év alatt kb. két kolléganőm járt nálam. Most láttam, egyikünk napra pontosan 2 évvel ezelőtt járt nálam, lenyírta a hajamat... Rég volt, tán igaz sem volt... 

No, de visszatérve a napi eseményekhez. Voltunk üzemorvosi alkalmasságin. A gondok a vizeletminta szolgáltatásával kezdődtek, mert én marha indulás előtt elmentem vécére. De azért sikerült mintát szolgáltatni.:)

Aztán kolléga maradhatott a földszinten, engem meg felküldtek az emeletre. Az asszisztensnő tök aranyos volt, amikor levágta a szitut, szólt, hogy van lift. Felmentem lépcsőn. A folyosón pedig olvastam, hogy mindent meg kell tenni a fogyatékkal élő munkavállalók kényelméért, komfortérzetéért..:) Ez nem panasz, ez poén, tényleg!:)

Vizsgálat. Féltem, hogy magas lesz a vérnyomásom, így a vérnyomásmérőt látva pöttyet megijedtem. Szerencsére nem volt gond. 

Látásvizsgálat. Csak jobb szemmel semmit nem láttam. Mondtam a doktor úrnak, semmi gáz, nem használom  a jobb szememet. Ballal az egész oszlop ment..:)

Szóval lenyugodtam a picsába, alkalmas vagyok!:)

Jó hamar visszaértünk melóba. A nap gyorsan telt, túl nagy stressz sem volt. Szóval soha rosszabbat. 

*

Hónapok óta nem beszéltünk. Az életem része volt, ma már nem az. Ma újra láttam. Mellette mentem el a folyosón. Furcsa érzés volt. Jó volt látni... És annyira megálltam volna váltani vele pár szót, vagy megérintettem volna, mint régen... De ez már nem fog menni... Mindig megfogadom, hogy nem fogom már megemlíteni, de nem megy... Hiányzik. Veszettül. Még mindig... 

*

Meló 3-ig, aztán hazajöttem. Ittam egy kávét, aztán elkezdtem írni a bejegyzést. Hiszed vagy sem, kb. 2 órája írom a bejegyzést...:)

A hét, meg a hétvége még többesélyes, unalom nem lesz, az biztos. 

De majd úgyis mesélek!:)

Anno egy pszichológia-beadandóba egy tesi szakos fiú beírta, hogy fizet a tanárnőnek egy sört, ha végigolvasta dolgozatát. Amennyire tudom, a sör bevasalásra került...:) Apropó pszichológia: remélem vágod, hogy nem vagyok depi, néha vannak mélypontok, de az élet szép, csak észre kell venni az apró örömöket. És a "saját szintemen" még boldog is vagyok.:)

Mára viszont ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)