Jó játék a lapát

Érettségi óta, tehát nagyjából 15 éve nem foglalkoztam verselemzéssel. Úgy voltam vele, hogy ez nem is nagyon fog megváltozni, egészen a többször említett mórás lányok "érkezéséig", akiknek ha úgy van, nagyon szívesen segítek az érettségire való felkészülésben. 

Meg még egyvalakinek, de neki évekkel ezelőtt megígértem, hogy nem fogom szóba hozni az érettségit. 

Aztán történt valami. Úgy tűnik, hogy az ötödik osztályosok ismét elérkeztek Varró Dániel verséig, így aztán megint látom itt-ott felbukkanni a dühös posztokat a kedves versikével kapcsolatban. 

Magyartanár sem vagyok, agysérült viszont annál inkább. De azért egy kicsit "megvallatom" egy kicsit ezt a verset. 

---

Varró Dániel költő 1977-ben született. Sajnos nem akadtam rá, hogy a Hat jó játék című kisbabáknak verse melyik kötetében jelent meg, és azt sem tudom, hogy melyik évben íródott. 

Mindenesetre a költő kora is jelzi, hogy nem sokkal idősebb az ötödikeseknél, főleg ha például Janus Pannoniust vesszük alapul, akit ugye miért kell tanítani, mert idejét múlt.

Hat jó játék kisbabáknak. A vers címéből az érintett korosztályt már nagyjából be lehet lőni, a jó játék pedig a hat strófa ismeretében akár ironikus megfogalmazásnak is tekinthető. 

Az első versszak egy olyan helyzet leírásával indul, ami talán bármely kor ifjú emberpalántával megeshetett. A gyermek egy cica farkával játszadozik, mely éppen pont megfér egy baba markában. Ami mint tudjuk nem nagy. Sőt kicsi. Szóval semmiképpen nincs

szó állatkínzásról. Főleg azért, mert az elkövető még azt sem tudja, mit akar, merthogy még kicsi. 

A második versszakból egyértelműek kiderül, hogy a vers főhőse egy igazi XXI. századi babó. Nem tudja, mire való a mobiltelefon, de mndenképpen jó vele játszani. Eredeti funkciójának megfelelően még nem tudja használni, mert még nem tud beszélni. Ugye? Ugye. 

De azért benyálazni, ismerkedni vele jó móka. 

A harmadik versszakban előkerül a XXI. századi baba XXI. századi édesapjának munkaeszköze, a laptop is. A kisgyermek még azzal sem tud túl sok mindent kezdeni. Fiatal még, de nagyon. Mindösszesen négy foga van. De nem hülye, csak kicsi. Szóval feltalálja magát. A legjobb játék mindig az, ami érdekes, vagy tilos. Vagy egy doboz, esetleg PET-palack. 

El is érkeztünk a negyedik versszakhoz! Kimondhatjuk, hogy ez jelenti  felháborodott, facebookon pánikoló ötödikes szülők G-pontját. "Jó játék a lapát, ezzel ütjük apát..." Álljunk meg egy picit! Szóval van egy kisember babamarokkal, meg négy foggal! Nem, ő nem fogja apát szívlapáttal ütlegelni, annyi (képzelő)ereje nincs a kicsinek! Viszont bármilyen keze ügyébe kerülő tárgyat képes "megsuhintani", legyen az mobiltelefon, PET-palack, vagy éppen egy- homokózólapát. Mozgása még koordinálatlan, ismerkedik testével, a tárgyakkal, épp ezért esze ágában sincs apjának fájdalmat okozni. És nem is fog nagyon. Legalábbis túlélhető. 

Az ötödik versszakban apa és ifjú gyermeke tényleg "egymásra talál": mi lehet nagyobb öröm egy költő édesapának, mint az, amikor gyermeke egy könyvvel ismerkedik? A könyvet át tudja nyálazni, a monitort kissé nehezebb. Memoritert tanulni, sőt olvasni még nem tud, arra majd ráér pár év múlva. De a maga módján ismerkedik a könyvekkel, és ez tök jó dolog. 

A hatodik versszakban kissé veszélyesebb vizekre evezünk! A konnektor. (megj.: apropó, vicces volt, amikor egy kommentelő írta, hogy "tényleg segfej eza költö, nemtudgya, hogy a konnektor két n." True story. És beszarás)

És a másik értelmezési nehézség. Nem, nem biztat a költő senkit arra, hogy gyere kezét dugja a konnektora! "Én jöttem rá magamtól..." Én, a baba, ugye... 

Szóval... A vers bár címe szerint a babáknak szól, ők még nem tudnak olvasni. Annál inkább elmondható, hogy egy kezdő szülő ironikus-vicces élménybeszámolója az apaság efféle nehézségeiről, és egyben egyfajta útmutató a hasonszőrű szülőtársaknak. 

Ha magyartanár lennék, ami ugye nem vagyok, prímán el lehetne beszélgetni órán a gyerekekkel, hogy milyen hasonló helyzetekről meséltek nekik a szüleik, vagy mit tapasztaltak kisebb testvérükkel, rokonokkal kapcsolatban. 

A kedves felháborodott szülők pedig, mielőtt a fejüket a falba verik, a könyvet elégetik, Varrót pedig máglyára küldik, olvassanak. Figyelmesen. És főképp: beszélgessenek gyermekükkel, olvassanak nekik, velük!

Érdemes.

Büszkeség, enyhe depi, és termékmegjelenítések sora

Az előző bejegyzés elején megemlítettem, hogy az azelőtti posztra 97-en kattintottatok rá. Jó, ebben gondolom én is benne vagyok, de esküszöm kettőnél többször nem olvastam vissza!:) Az előző bejegyzésnél egyébként 102 rákattintás történt, átléptük az álomhatárt, köszönöm!:)

A héten kétszer is előfordult, hogy valaki jelezte, hogy tetszenek neki az írásaim, facebookos megosztásaim. Ez büszkeség. Olyan is hallottam, hogy valakit inspirálnak az írásaim, hogy pozitívan kell a dolgokhoz hozzáállni. Őt egyébként nem is ismerem. Ez pedig a büszkeség mellett felelősség is egyben. És nehéz is egy picit: erősnek kell lenni. Igyekszem. 

---

Picit tartottam az előző poszt megírása után, hogy túl nagy teret szenteltem a berúgásomnak.:$ Aztán rájöttem, hogy aki eddig is alkoholista gyökérnek tartott, annak megerősítettem a véleményét. Aki meg ismer, az ismer...:) 

Ja, és a "megittam pár sört, mert szar kedvem volt." felvetésre nem biztos, hogy a "Hány sört ittál?" kérdés a megfelelő reakció. Mindegy, legalább magyarázkodni nem kell. 

Egyébként láttam a Hollóban egy idős párt. A néni és a bácsi is bottal közlekedett, megitták a felesüket, aztán egymásba karolva távoztak. Eszembe is jutott róluk az a bizonyos idős pár, akiket Velencében láttam kávézni, és nagyokat hahotáztak egymás poénjain. Szerintem a 90-hez közelebb voltak.:)

---

Szerda. A bejegyzés megírása után elmentem fürdeni. Nem szólt a borotválkozós rádióm. Cseréltem benne elemet. Akkor sem szólt. Visszatettem a régi elemet. Azokkal működött. Hát, én egy műszaki zseni vagyok. Ennek tudatában pihi, messenger voltak a további program. 

---

Csütörtök. A szundi-gomb aktív, a nap pedig dilis volt. Meló után pedig német. Balu barátom várt rám a parkolóban, és összefutott egy ismerősével. A srác pedig a barátnőjét várta. A lány előbb odaért, és persze szóba kerültem. Azt mondta a látásból ismert lány, hogy tök jó sztorijaim vannak. Lehet, hogy tényleg könyvet kellene írnom...:) 

A németóra igen jó volt, Balu tényleg egyre ügyesebb. 

Utána kollégám "unszolására" posztoltam egy saját gondolatomat, miszerint: "Megtanulhatsz a vízen járni, mindig lesznek, akik azon röhögnek, hogy milyen béna vagy, mert még úszni sem tudsz...." Aztán persze kiderült, hogy nem teljesen saját. De mentségemre szóljon, hogy korábban nem olvastam. Viszont annál inkább találónak és igaznak tartom.

Ja, megvolt a Children of Distance-klippremier. Jó kis muzsika, nekem tetszik, bár a komolyabb témájú zenéiket jobban szeretem.

---

Péntek. A beállított ébresztés előtt felébredtem. Cimborával írogattunk messengeren, és megemlítettem neki, hogy melóban mostanában őrültekháza van. Azt írta rá, hogy legalább otthon érzem magam. Ezen jót mosolyogtam. 

Komolyan kezdek aggódni, hogy depressziós vagyok/leszek. Olyan hangulatingadozásaim vannak, hogy netovább...

Mindenesetre 3-kor hazajöttem, és tényleg iszonyat szar volt a kedvem. Lakótársammal megbeszéltük a dolgokat, meg messengeren is panaszkodtam egy kicsit, ez azért segített. 

Az előző posztban említett Tvrtko-Berki-affér után a TV2 elbocsátotta Vujity Tvrtkot. Hm... Berkit ki nem állhatom... Tvrtko elmondta a véleményét, ez igaz... Viszont a munkavállalója felé egyfajta lojalitással tartozik, azaz nem szarhat oda ahonnan enni kap. Szerintem. Az más kérdés, hogy szerintem az egész egy megrendezett színjáték volt. 

Ismerősöm kiírta, hogy egy fogyatékkal élő ismerősét elbocsátották munkahelyéről, mert nem illett bele a cég image-ébe. Vagy hogy a tökömbe írják...XD Ez döbbenetes, bár egy munkaügyi perben szerintem simán támadható...

Én csak azt tudom, hogy van pár ember, akinek az image-ébe nem férek bele. Ezt meg túl kell élni, aztán ennyi. 

---

Szombat. Nem tudom, mi volt reggel a levegőben, de teljesen úgy ébredtem, mintha tesóméknál lennék Ausztriában. Ott tudok a legjobban aludni...:)

Écs helyett tesós nap. Igen: piac, kolbász, kávé. Meg tojás.:D

Aztán belváros. A több szempontból emlékezetes táskalopós kabátvásárlás óta először fordultam meg a kínai áruházban. Láttam eladó banyatankot..:D

Hm... Tök mókás volt, az egyik pólót meg akartam mutatni a sógornőmnek, hogy tetszik-e neki. Alig értem hozzá a vállfához, már láttam rajta a nemleges válasz. Fantasztikus volt, jót röhögtünk.:) Mindig tudtam, hogy jó fej a sógornőm, és kis túlzással ő az egyetlen nő, akit magyarázkodás nélkül megdicsérhetek. Ez ilyen..:/ :)

Mömax. Vettem két széket, mert az egyik összetört alattam a konyhában, akkor meg már legyen ott két egyforma..:) És jópár év után összefutottam egy gimis osztálytársnőmmel. Nem kicsit meglepődtem, mondom ez a csaj valahonnan ismerős..:XD

Utána egy másik boltban vettünk nekem fali polcot. Ez két okból jó. Egyrészt a törékeny dolgokat (szemüveg, telefon) fel tudom rá tenni elalvás előtt. Másrészt felszabadul a fotel, ami eddig amolyan éjjeliszekrényként funkcionált. 

Csülök Pub, ebéd. Szerintem pincérnő-fétisem van...:D Két nagyon helyes pincérlány volt. Amikor egyikük hozta ki a rendelt kajámat, lefagytam. Kérdezte, kié a sertéspöri galuskával, én pedig lefagytam. Pedig nem hiszed el, de ott volt a kezében egy tányéron a sertéspöri galuskával. Aztán persze leesett, mondtam neki, hogy az enyém lesz, de bocsi, elbambultam. Ezen mosolygott egy nagyot, talán vissza is nézett a pult felé ballagva. Távozóban kértem tőle egy kajarendelős lapot, eközben is végig tartotta a szemkontaktust. 

Ehh... Ha én ezt élőben mesélném, többen közölnék, hogy jaj, csak nem gondolom, hogy az a csaj akart tőlem valamit, meg túl jó nő volt hozzám. 

Nem gondolom, és tudom. Kapufák, magyarázkodások, félreértések.A nőkkel való ismerkedést kb. befejezettnek tekintem. Keine Panik, "úgy" pasikkal sem fogok ismerkedni...:) 

Wehe, és ilyenkor szokott az jönni, hogy megismerkedek egy csajjal..:)

Ezután Árkád, lottózó. 

Anyukája kezét fogva érkezik egy nehezen mozgó, 35-40 év körüli fiú, és leül az asztalhoz.
-Szia! Mi újság veled, régen láttalak! - szólít meg a fiú, nem értem a beszédét, anyukája "fordít".
-Szia! Bocs, nem ismerlek meg, megmondod a neved?
-Fiatalember, szegény fiú mindenkit így szólít meg akit nem ismer, nem látja hogy... ?
-Asszonyom, ne haragudjon, én is fogyatékos vagyok, csak nem látszik, mert ülök, azt hittem, régről ismerjük egymást a fiával.
-Azt nem hinném...

"Slusszpoén": tesóm szerint valóban, régen ismertük a srácot, és az anyukáját, és "szegény fiú" valóban megismert.
Picit déja vu-érzésem volt, bizony megesik, hogy nem értik, amit és amiért mondok. Vagy kérdezek.
Aztán elmentünk picit nézelődni, főként persze babacuccokat. Az egyik üzletben láttam egy nagyon helyes szőke anyukát -nesze bammeg..:D-, aki nagyon csajosan mutatott két rugdalózót pár hónapos kislányának. A kiscsaj persze észrevette, és azt nézte, ahogy anyukáját figyelem. Jeleztem neki, hogy anyát nézze, ne engem, és csak kiválasztotta az egyik rugdalózót. Aranyosak voltak..:D
Hazatérve sógornőm segített bepakolni a hűtőbe. Igen, van kb. hat majdnem töküres Piros Arany a hűtőben...XD
Szólt, hogy legyek óvatos, mert a a zacskó, amiben a kefirek vannak, szakadt. Persze az egyik kefir a földön landolt... Van egy olyan érzésem, hogy tesómmal rokonok vagyunk.:) Amit sógornőm nem még nem tud: vacsora közben sikerült még egy kefirt leejtenem... Kopnak a buffoni reflexek...:(
Aztán Edit lenyírta a hajamat, kopaszra nem mertem, így 3 mm-es lett...:)
Tesómék aztán elindultak, utána fürcsi, vacsi, tévé, net.
---
Ma is viszonylag hamar felébredtem. Ittam két kávét, mindjárt következik a harmadik. Sportért nem megyek le. Az ETO nyert 4-0-ra Csepelen, de az ugye a mai Sportban még nem lesz benne. A Gyirmót meg nem nyert hazai pályán... Barnikám, mi volt ez, bakker?;)
Pihi, pakolászás, ebéd, mosás, aztán eltelik a nap.
Jövő héten jelen állás szerint egy német, meg tesómékkal valamikor Écs. Vasárnap meg ETO-MTK II. Az első hazai meccs tavasszal, már várom...
Jaj: találtam egy cikket, melyben egyebek mellett azt is leírják, hogyan igazolhatja egy szülő gyermeke holnapi napját, ha csatlakozni kíván ama bizonyos szülősztrájkhoz.
Az azért meglep, hogy mivel 16 év a tankötetezettség felső korhatára, egy nagykorú diák magának is írhat igazolást. Nem semmi!:)
A jövő héten készülök egy formabontó, "különkiadás" bejegyzéssel, az első lépés a tematikus posztok irányába. Remélem jó lesz.
De mára ennyi voltam, már csak címet kéne adni a bejegyzésnek!:)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Nem kell más

Időm is van, kedvem is van, németórám meg nincs, úgyhogy pötyögök egy kicsit! Most néztem, hogy az előző posztot 97-en olvastátok el, ez azért nem semmi, köszönöm szépen!:)

---

Vasárnap. Nem felejtettem el gázórát diktálni, ennek nagyon örültem. Meg valamilyen sajtszószos-csirkés tésztát "főztem", egész tűrhető lett.:) 

Egyébként tényleg nem voltam sehol. Messenger-maraton, takarítás... Ez utóbbi nem volt egyszerű, kétszer is megállt a porszívó, nem bírta a strapát...:/

A Gyirmót-Szeged meccset aztán inkább hallgattam, mint néztem, de gyirmóti ultrákat nem láttam. Pedig Barni, fiatal barátom felhívta rájuk a figyelmemet.:) 

Egy újabb "pazar" tankönyvi fotóval találkoztam. Igen, ezek szerint már tananyag, hogy a futballszurkolók bűnöző huligánok. És főképp magyar-lengyel meccsen szokás balhézni. Na persze...

Állítólag nem újdonság, de el kell meséljem, hogy csípős paprikás medvesajtot vacsoráztam, és nagyon finom volt.:)

Este megnéztem az 50 első randi című filmet. Őszintén szólva eddig nem nagyon tetszett, valahogy nem kaptam el a hangulatát. De tényleg aranyos mozi, most bejött!:)

---

Hétfő. Fejfájással ébredtem, nem jó ómen, vettem is be egy Algoflexet. Az előző posztban leírtam, hogy ETO-meccsek után szoktam venni Kisalföldet. Hát most frankón elfelejtettem...:D

A tippmixeim mentek a kukába. Az egyik szelvényen egy meccset találtam el, a másikon egyet nem. 

Melóban semmi extra, vagyis a mostanában szokásos. 

Kettőig voltam melóban. Kifelé menet egy csajszi akkorát köszönt, tök meglepődtem... Van egy különös ismertetőjele, amit jól nem írok le. De már azt tudom, hogy melyik részlegen dolgozik.:) 

A bejáratnál aztán Gáborral találkoztunk, és azon gondolkodtunk, hogy céges busszal, vagy városival megyünk-e be a belvárosba. Aztán a Kórház felé vettük az irányt, a Hollót mutattam meg druszámnak. 

Iszogattunk-beszélgettünk, nagyon gyorsan eltelt az idő. Ő viszonylag korán távozott, hazament. Én még maradtam, ittam egy levezető sört, aztán még egyet. Aztán egy jóbarátom helyett is kellett innom, aki lemondta a másnapi németet. A mór megtette kötelességét...:) 

A pultoslányt pedig megkértem, hogy csináljunk egy közös fotót. Ilyen lett. És igen, én kértem így!:) Az idézet pedig Tkyd Semmi baj című számából való. Melynek zenei alapját druszám készítette!:) Jelen kontextusban enyhén örinónikus, amolyan goszis: "Van az a lány akire várni kell, mert ő megad majd mindent, bármi kell!"

Amikor a mór megindult hazafelé, már igencsak szétesett a mozgáskordinációja. Az isteni gondviselés viszont egy kolleginát küldött az utamba, aki a zebránál észrevett, és hazadobott...:)

Itthon aztán folytattam a sörözést, és lakótársammal egy kávét is megittunk. Az igazat megvallva elég feszült-agyalós időszakon vagyok túl, kellett ez a kis format c. Fogalmam sincs, mikor feküdtem le...:O :D

---

Kedd. Fogalmam sincs, mikor feküdtem le, de 6-kor ébredtem fel. Nem emlékeztem rá, hogy vacsoráztam, de a kikészített zsemlék elfogytak. Arra se emlékeztem, hogy fürödtem, de az is megvolt..:) A messenger/viber üzeneteket is átnéztem, hát volt, amire ott sem emlékeztem...XD Az mindenesetre látszott, hogy depresszív hangulatban voltam... Reggel lakótársammal kávéztunk, meg még egy kicsit töltöttem az mp3-lejátszómat, aztán elindultam melóba. Az utcára érve összefutottam egy kollégámmal. Mivel be kellett érnünk ebédet befizetni, taxit rendeltünk. És beértünk időben..:) Egész jó kis nap volt, vészesen fáradt sem voltam. 

Megdicsértem virtuális élettársam fekete-fehér öltözékét. Máig nem vagyok hajlandó elhinni, hogy az a felső sötétkék. Pedig az...:O :)

Kishíján megkérdeztem kolléganőmet, hogy kisebbik lánya nálunk dolgozik-e még, mert nagyon régen láttam. Nem lett volna nagy meglepetés, a kolleginát egy időben az anyósomnak becézték.:) Na, de nem kellett megkérdeznem, mert viszontláttam a leányzót, és pár szót iziben váltottunk is..:)

Természetesen időben hazajöttem. Kávéztem, zenét hallgattam, neteztem. Fél 8-kor már ágyban voltam, a Barca-Arsenalt kezdtem el nézni, de már a szünet előtt bealudtam...  

---

Ma. Ritkaság: szundi-gomb nélkül felkeltem..:)

Szerintem a szokásosnál egy busszal előbb elindultam. Apropó busz: sikerült egy picit beégetnem magam..XD

Ezt a számot hallgattam. Ami nem is lett volna gond, csak hát jó szokásom szerint mormogtam magam elé a szöveget... Na most az kicsit gáz volt, amikor az ajtóból visszatükröződve láttam, hogy a csaj áll mellettem, a számról pedig leolvasható, hogy "Ugye játszottál már a gondolattal, hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?"XD

Talán nem vette észre. Én viszont jót mosolyogtam. Remélem csak magamban..:D

Na az ilyen szitukra szoktam mondani, hogy ilyenkor jól jön, hogy papíron is fogyatékos vagyok!:)

Melóból semmi különlegeset nem jegyeztem fel. Viszont hatalmas köszönet a pulcsiért, és a farmerért!:) 

És mindenkinek, aki megnevettet, vagytok páran!:)

Ma már csak pihi van. 

Holnap német, meg Children of Distance-klippremier, el ne felejtsem!:)

Szombaton lehet, hogy nem úszom meg az écsi kört... 

Mára pedig ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Little teacher

Vasárnap a bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem, mostam, tévéztem, messengereztem. És FourFourtwo-t olvastam. Nagyon szeretem ezt az újságot, vannak benne igen-igen színvonalas írások. De bicskanyitogató írások is előfordulnak benne. Az például kifejezetten érdekes, amikor a Felcsúton kiadott, a Puskás Akadémiához ezer szállal kötődő újság bármelyik magyar csapat felelőtlen gazdálkodásáról értekezik, amikor a Puskás Akadémia 11 milliárd forintnyi TAO-pénzben részesült, ennek ellenére ha jól tudom múlt heti bajnokijukon egy sajátnevelésű játékost küldtek pályára.

---

Hétfő. Kipihenten keltem, nagyon régen keltem ilyen frissen hétfő reggel. Mivel elkezdődött az NB3, Kisalföldet is vettem. 

Az egyik tippmix-szelvényemet "szokás szerint" az Inter vitte el. A Fiorentina-Intert megtettem döntetlen vagy vendég kimenetellel, hát persze, hogy nyertek a firenzeiek. 

Nyugis nap volt, meló után egy némettel. Utána egy telefon virtuális élettársammal. Aztán még egy sört is megittam, amit Harcsi barátom hozott nekem Olaszországból. De többet nem ittam. Az egyik mórás lánnyal a találkozónkat tervezgettünk, mókásan romantikus-áthallásosra sikeredett a beszélgetés, már csak a "vágynak gátja kőfal nem lehet" hiányzott...:)

Este Kék fény. 

Ja, és blogom egy rendszeres olvasója közölte, hogy kisbabát vár! Nem, nem tőlem..:) Öröm, boldogság, gratuáció!:)

---

Kedd. Valami volt a levegőben. A nap folyamán kb. háromszor jött rám teljesen spontán röhögőgörcs. Pedig nemigazán volt jó kedvem.:) 

Kettőig voltam melóban, Móniékhoz voltam hivatalos. A parkoló felé ballagva észrevett virtuális élettársam, és megkérdezte, hogy a céges busszal megyek-e. Mondtam neki, hogy nem. Ő felszállt a buszra, én vártam a "sofőrömet", közben viberen váltottunk pár üzenetet. Fura volt látni az arcát, amikor az üzenetemet olvassa.:) Majdnem odaléptem a buszhoz egy szelfi erejéig, de aztán elvetettem az ötletet.:D

Szóval Móni tesója kivitt Móniékhoz. Babázás-beszélgetés-finom kaják... Gyorsan eltelt az idő!  Mónival az Anyu halála utáni időszakban lettünk igazán jóban, rengeteget segített abban, hogy azt az időszakot átvészeljem. Fura, de most pont úgy jött ki, hogy Anyu születésnapjának délutánját töltöttem náluk. Ezúton is köszönöm szépen a vendéglátást!:)

Móni hazadobott, utána már csak fürdés-vacsora.... Közben persze tévé. Fogalmam sincs, mi az a csatorna, és a Torrente hányadik részét adták, de ku*va jó volt!:D

Lefekvés után messenger. Ha valaki rosszkedvű, és észreveszed, és szóvá teszed, és jön a kérdés, hogy "Miért ismersz ennyire?", az azért nagyon jól tud esni. Remélem, segíteni is tudtam...

---

Szerda. Nagyjából nyugis nap volt, meló után ismét német volt, ráadásul a vidámabbik fajtából. Egy elég érdekes ajánlatot is kaptam, három órás monstre német oktatás... Hát ez azért megfontolandó, szerintem a végére mosott kaka lennék... 

Vacsora közben ismét tévé, ismét az az új, ismeretlen csatorna. Ezúttal Ford Fairlene kalandjai. Jó volt, bár akkorát azért nem ütött mint régen. Az agyonmásolt videókazi adta a feelinget..:)

---

Csütörtök. Felírtam a puskacetlimre azt a szót, hogy "nyekk". Fogalmam sincs, miért, gondolom meg voltam nyekkenve.

Délelőtt egy új beszerző kolleginának mutattam be mások mellett én is részlegünk munkáját. Jó fejnek tűnik, de azt azért elmondtam neki, hogy munkakörünkből adódóan fogunk egymással "csatázni", és nem kizárt, hogy néha egymás agyára fogunk menni. És nem, nem kerestem meg facebookon...XD

Eddig az volt fura, ha valakitől az fura, ha Goszinak hív, mástól meg az, ha Gábornak. Mostanában terjed a Goszika, meg a Gáborka. Beljebb vagyunk!:) A Gabi külön kategória..:D

Megdicsértem egy kolleginámat. Mármint nem neki. És ezután megkérdezték, hogy "ki az a nő, aki nekem nem tetszik?" Hát nem tudom, ez szerintem nem bántó, ha észreveszem valakiben a jót/szépet, az nem szégyen. És mindenképpen előrelépés a "neked három négy könyvespolccal a szinted felett lévő nők tetszenek"-hez képest. 

A tervezett német elmaradt. Itthon kávé, meg lepakoltam a ruhaszárítót. Ez olyan, mint a borotválkozás. Pár perces macera, de baromi nehezen állok neki...

A végkimerülés határán, fél 8-kor már ágyban voltam. Kisvárost néztem, olvastam, rádióztam, meg Kingával beszéltünk telefonon...:)

---

Péntek. Sima kelés, mert kialudtam magam. Hehe, csak vicceltem. Az eső esett, a feltöltött öngyújtómat itthon hagytam, és a cérna is egy olyan kolleginánál szakadt el, akit nem akartam megbántani. Szerencsére rendeztük a dolgot.:)

Kifejezettem elmebeteg nap volt, ez a péntekekre néha nagyon jellemző tud lenni... 

Meló után kávé, pihi, döglés. 

2005-ben kommunikáció-német szakon diplomáztam a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. Kevésen múlott, hogy ne lépjek a pedagógusi pályára egykori általános iskolámban, a Feketében. Aztán másképp alakultak a dolgok, összességében jó volt így. De a tanítási gyakorlat egy életre szóló élmény volt, nagy büszkeség, hogy több egykori diákomat ma is ismerőseim/haverjaim között tudhatok. 

Figyelem a híreket, és megdöbbentett a miniszterelnökséget vezető miniszter nyilatkozata, miszerint a politika eszközévé teszik a diákokat a tiltakozó pedagógusok. Szerintem az, hogy egy iskolában nincs kréta, fénymásolópapír, egy villanykörtét hetekig nem cserélnek ki, az baromira nem politikai kérdés. Az igénytelen fos tankönyvekről, az agyatlan központosításról nem is beszélve...

Ma reggel hallottam a rádióban egy érdekes beszélgetést a témában. Sok egyéb mellett az is elhangzott, hogy ebben a nagy fejetlenségben a diákok bizonytalanok, önhibájukon kívül kudarcélményekkel találkoznak, ami egész jövőjükre kihathat. Tanárként és emberként is vesszőparipám a motiváció, a sikerélmény fontossága, ezért töltöttem fel magamról a facebookra a magam kockás inges tiltakozó fotóját. Na nem mintha ez baromi sokat számítana. 

A címben szereplő "Little teacher" története pedig annyi, hogy jópár éve egy sörgőzös becsvölgyei éjszakán arról értekeztem, hogy fogyatékos pedagógus vagyok, azaz Little-kóros tanár...

Több szálon kötődöm az egészségügyhöz is. Ott is tapasztalom, hallom a gondokat. Ezzel kapcsolatban nem fogok kisregényt írni, de nem nagyon van olyan magyar egészségügyben dolgozó ismerősöm, akinek csak egy munkahelye lenne. És ez szomorú... 

Este Harcsi barátom átküldött egy videót. Mokka. Tvrtko, Demcsák, meg a Berki. Hát nagyon "mokkás" volt...XD

---

Szombat. Reggel fater telefonja kicsit kiakasztott. Ej, ha az ő arrogancia határát felülről súroló magabiztosságából csak egy picit örököltem volna...

Be kellett mennem a városba, volt pár elintéznivalóm. Szar kedvem volt. Néha rám jön ez a "mindenki prímán megvan nélkülem, de azért szar egyedül"-hangulat. Erre basszus, a lottózóban a tök idegen eladócsajszi megkérdezi, hogy hogy vagyok, mi újság. Nem kaptam szikrát. Majd a végén jó hétvégét kívánt, és azt mondta, reméli, legközelebb nyereményt fizethet ki nekem. 

Az Arrabonába érve egy kollegina messziről integetett. 

Vásárlás közben eszembe jutott, hogy venni kéne valami nasit is. Hirtelen fordultam a bevásárlókocsival, és valamiért egy "Bááing!"-hangot is kiadtam. Majdnem elütöttem egy csajt, de zseniális reflexeimnek köszönhetően sikerült megállítanom a kocsit. Persze szabadkoztam, a lány pedig fülig érő mosoly kíséretében jelezte, hogy nem haragszik. Jó, ez a mosoly nem nekem szólt, hanem a fogyatékosként viselkedő fogyatékosnak.XD Azért aranyos volt..:)

A kasszánál meg a paradicsom csomagolásán nem volt jó a vonalkód, a számok meg el voltak mosódva. A pénztáros néni tőlem kérdezte a számokat. Már nekem volt ciki, de a mögöttem állók mosolyogva jelezték, hogy ráérnek. 

Mindezekre szoktam mondani, hogy normálisan még depis se lehetek...:D

Ja: paradicsom. Magyar nemzeti színekkel átkötve, Zabosfai Biozöldség. Aha, származási helye Olaszország. Most rágugliztam, a cég amúgy Zákányszéken található. Pazar...:/

Nem voltunk Tatabányán. De az ETO 2-1-re nyert a tizenegy légióssal felálló hazaiak ellen. Kellett ez, mint egy falat kenyér...:)

Jövő héten Csepel. Jó lenne menni, de úgysem megyek...:/ Ha valakihez esetleg becsatlakozhatok, vagy elkísérne, légyszi szóljon!:)

Ja, és Stark Peti utánpótlás-segédedzőként visszatért az ETO-hoz! Starek hazatért! Jól áll neki a zöld-fehér!:)

Huh, már ég a pofám, hányszor nekimegyek ebben a bejegyzésben pártunknak és kormányunknak, de ezt még le kell írnom. A 2024-es olimpiára jelentkező Róma, Párizs, Budapest és Los Angeles közül egyedül a magyar pályázathoz nem csatoltak logótervet. És megmagyaráztuk, hogy ez szándékos volt. Hogyaszongya: a "logó hiánya rögtön pályázatunkra irányítja a figyelmet." Hát bammeg...:D Azért van bőr a pofán gazdagon... 

És nem politizálok, csak az emberi hülyeség és dilettantizmus ki tud akasztani, na...:)

Amúgy egész nap nem csináltam semmit. Tévéztem, olvastam, neteztem. És időben lefeküdtem.:)

---

Vasárnap. Nem mentem le újságért. Ramaty az idő... Reggel a kávé közben Lánchíd Rádiót hallgattam. Lehet, hogy Orbán egy g*ci, meg Simicska is. De ez a rádió egyre jobban tetszik. Semmi anyázás, semmi kicsinyeskedés. Csak tények. Nem, nem a TV2-ről beszélek. Ott meg a Story magazin főszerkesztője, Szalai Vivien lett a hírigazgató. Besz*rás. 

Érdekesek a facebook keresési logaritmusai. Ha kedveled az ETO-t, ajánlóban kiadja a Vidit. Ha kedveled Barcelonát, feldobja a Real Madridot. Ha lájkoltad a Jobbikot, kövesd az LMP-t is...:O 

Ismerősajánlóban most egy olyan volt kolléga áll az első helyen, akivel egy közös ismerősöm van, de nem volt közös munkahelyünkről. Vezetékneve viszont megegyezik valakiével, akivel régen sokat beszélgettünk, de már nincs fent facebookon. Érdekes-érdekes...:O 

Mára már semmi nincs tervben. Mosás-rendrakás... Valamilyen tésztát főzök ebédre porból, délután pedig Gyirmót-meccset nézek tévében. 

Jövő hét? Holnap sörrentünk egy kollégával, kedd-szerda-csütörtök német. Pénteket nem tudom, szombaton Écs, Győr, vagy Csepel. A többi majd alakul. 

Na de mára ennyi voltam!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kiválón sorjáz

Hétfő. A bejegyzés megírása után fürcsi, vacsi.... Meg a Kék fényt is megnéztem, pedig nem akartam... De most szerencsére viszonylag lájtos volt.:)

Ja, és olvastam is. Egy kb. 3 éves újságot, apám találta a kórházban, és baromi érdekes, milliárdosok életútját mutatja be.:)

---

Kedd. Rohadt nehezen keltem fel, pedig a beállított ébresztés előtt 5-10 perccel ki kellett mennem vécére. Képes voltam visszafeküdni. Igen-igen kómás állapotban voltam.:)

Ilyenkor jutnak eszembe a legfárasztóbb "szóviccek" is. Most valahogy sikerült Shakiráról Kirára asszociálnom. Még egy dalszöveg is "megfogant", ami inkább a kínrím kategóriájába tartozik, szóval nem tenném közzé.XD

Munkahelyemen a német nyelvű kommunikáció adja a feladataim oroszlánrészét. Valamiért a kollégák nekem tulajdonítanak egy olyan bakit, hogy a sorjás szó helyett azt használtam, hogy grätig. Ami pedig szálkást jelent. A sorjás szó jelentése németül helyesen gratig. Én csak átvettem a hibás szót. Ez egészen biztos, mert a sorja/sorjás szavakat Isten látja lelkem korábban még csak nem is hallottam. Kivéve a Nagy ho-ho-horgászt, aki mint tudjuk cselt a cselre kiválón sorjáz.:) -a kép csak illusztráció...:D-

Melóból hazafelé indulva kollegina megkérdezte, hogy jobb nekem, melyik oldalamon sétáljon. Ez is egy olyan kérdés, amit az ember lánya egy ép pasitól talán sosem kérdez meg. Persze jól esett, és azt válaszoltam, hogy sétáljon a jobbomon, hadd értsék félre, ha meglátnak minket. Megkérdezte, tudom-e, hogy ez honnan ered. Nem tudtam. Elmesélte, hogy régen ugye a katonák a bal oldalon hordták a kardjukat, ezért sétált a jobbjukon a nő. Erre én megjegyeztem, hogy ezekre szerint barátnőre vigyázni kellett, szeretőt/k*rvát nyugodtan meg lehet szúrni véletlenül.
Jól esett a lány kedvessége, odafigyelése. Újat tanultam. Röhögtünk egy jót. Mókás volt.:)

Hazatérve kávé, relax, német, aztán pihi. És Road számokat hallgattam, olyanokat, ahol katonazenekar kíséri őket. szerintem zseniális. 

---

Szerda. Fos időben, szakadó esőben indultam melóba. Ha meg szoktam említeni a nyugis napokat, akkor ez most, kifejezetten stresszes, idegbeteg napra sikeredett. Nem unatkoztam, rohadtul észnél kellett lenni. Én meg picit nehezen viseltem a stresszt.:) 

Hm... Felfedeztem ezt a képet. Jó-jó, biztos marha nagy közhely, de az én életemben is van több ilyen emberke, aki meghatározta életem alakulását, talán tudtán és akaratán kívül is. Például az életben nem jártam volna Mosonmagyaróvárra gimibe, ha egy lány egy balatoni nyaralás alkalmával nem mesél a Kossuth-gimiről. És még mesélhetnék.:) Le sem merem írni, de amúgy a Balcsin kb. 15 éve nem jártam. Ez gáz...XD

Nap közben egyébként kiosztásra került a nap tahója-cím. A díjazott kilétét fedje jótékony homály. Elég nehéz engem kihozni a sodromból, neki sikerült... Mindegy, azért túléltem...:) 

Meló után pedig német volt. Balu barátom tényleg egyre ügyesebb.:) 

Német után döglés. És érkezett a hír, miszerint megszületett egy kedves barátom kislánya. Ezúton is gratulálok, sok boldogságot, jó egészséget kívánok az egész családnak!:)

---

Csütörtök. A munkanapról nem jegyeztem fel semmit. De nem volt nyugis nap, mostanában az nem jellemző...

Délelőtt bekönyveltem a naptáramba a következő németóráim időpontjait. Az egyik dátumnál egy pillanatra megállt a kezem. Ugyanis egy számomra nagyon kedves leányzónak lesz aznap a névnapja.Aztán lementem cigizni. Persze összetalálkoztunk, a meglepetéstől kishíján lezuhantam a lépcsőn... Hónapok óta nem beszéltünk, nagyon hülyén ért véget "a történet", és bárhogy csűröm-csavarom a dolgot, veszettül hiányzik. Mindenesetre örülök, hogy része volt az életemnek, és ha tehetném, visszacsinálnám, amit elrontottam. (Nem üzengetek, nem célozgatok, csak elmeséltem..)

Meló után a buszmegállóban vettem észre, hogy a fülesemnek csak az egyik fele szól. Eléggé furcsán nézett a megállóban várakozó srác, amikor elővettem a táskámból a tartalék fülest, a rosszat kiszabadítottam a kabátom és pulcsim alól, kidobtam a szemetesbe, majd az újjal bekábeleztem magam. 

Posta. Amint sorra kerültem, kicsúszott a számon egy "hajjaj". Amikor a postás kisasszony meglátta, mennyi csekket viszek, megjegyezte, hogy tényleg hajjaj...:D Aranyos volt.:) Utána meg meglestem a Szent István úton lévő új élelmiszerboltot. Hááát nem egy nagy eresztés, de a korábbi S-Marketnél mindenképpen jobb...:)

Egy nagyon aranyos, szívmelengető történetet olvastam az interneten. A kilencéves, hozzám hasonlóan little-kóros George Shaw édesapja feltöltötte egy közösségi oldalra, ahogy gyermeke focizik. A videón a srác kedvenc játékosának, a korábban a Barcelonában is megfordult spanyol Deulofeu-nak 19-es számú Everton-mezét viselte.
A futballista felfigyelt a videóra, és meghívta a kissrácot a csapat egyik meccsére. Az Everton csapata egy névre szóló mezzel kedveskedett neki, melyben pályára is léphetett a Swansea elleni bajnoki mérkőzés szünetében. Gólt is lőtt, amit a klub aztán nevezett a csapat hónap gólja-versenyére.
A szurkolók pedig elképesztő fölénnyel, a szavazatok 86,07%-ával ezt a gólt választották meg a hónap leszebbjének.
A kisfiú egy életreszóló élménnyel gazdagodott, melyből élete minden nehéz pillanatában erőt meríthet. 

De tényleg, amikor először olvastam, kb. minden egyes bekezdésnél az jutott eszembe, hogy lehet-e ezt még fokozni. Mindig lehetett. És maximális tiszteletem mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a kissrác megélhette ezt a csodát. 

A cikk kapcsán rágugliztam kicsit a betegségemre. Találtam egy cikket, melyben leírják, hogy Magyarországon évente kb. 100 ezer baba születik, közülük kb. kétszázat érint ez az idegrendszeri károsodás.  És a kétszáz esetből a legritkábban (5%)  lép fel a károsodás születéskor. Hááát akkor én egy elég szűk klubnak vagyok a tagja... 

Tudom, sokan tartanak szerencsétlen hülyének. Hogy idáig eljutottam/eljutottunk ilyen rajtpozícióból, legalább a szerencsétlent kikérhetem magamnak...

Száz szónak is egy a vége: az Everton egy új szurkolóval gazdagodott, bár a a közös élet nem kezdődött túl fényesen, tegnap kikapott a csapat... 

Este Columbót szerettem volna nézni. Aztán Fábry volt helyette. Időbe telt, mire rájöttem, hogy a pénteki műsort nézem.:)

---

Péntek. Frissen, üdén, kipihentem ébredtem. Tényleg.:)

Bementem a kisboltba újságért. A csajszi fogfájásra panaszkodott, meg hogy fogyóban a gyógyszere. Mondtam neki, hogy itt már csak a pálinka segít. Röhögve közölte, hogy azon már túl van...:D

A meló amolyan pénteki hangulatban telt. Elég sokáig bírtam.:) 

Találkoztam volna egy kedves cimborámmal, de lemondtam, tényleg nagyon kimerültem, nem lettem volna szórakoztató társaság. 

Helyette pihentem, tévéztem, neteztem, olvastam. A Columbot elfelejtettem...:( :D

Ja, és megint ajánlottak németes tanítványt, sajnos vissza kellett mondanom, mert azért meló mellett nehéz időpontokat összehangolni, és szeretnék szabad délutánt is hagyni magamnak.

---

Szombat. Az esős időjárás miatt nem mentünk Csornára ETO-meccsre. A hírek szerint helyzeteink alapján kétszámjegyű győzelmet arathattunk volna, a vége "csak" 2-1 lett. Mindegy, a három pont a lényeg.:)

Délután 1-re sikerült annyi életet lehelni magamba, hogy bemenjek a városba. 

Vicces volt, állt mellettem a buszon egy kislány, aki baromira ismerős volt. Aztán kolléganőmet is észrevettem, gyorsan kapcsoltam, hogy az ő egyik lányáról van szó...:)

Lottó-tippmix-Arrabona, aztán jöttem is haza. 

Folytattam a semmittevést. 

Retrószombatot tartottam. Anyám-féle sajtos-tejfölös-pirospaprikás melegszenyát gyártottam, a számítógépet kikapcsoltam, és német RTL-t néztem. A fősulis időkig ez nagyon tipikus szombati program volt. És hiányzik... 

Figyeltem a tegnapi tüntetésről szóló híreket, hát a kormánypárti reakciók finoman szólva is bicskanyitogatók voltak. A prímet mégis az a nemtommilyen államtitkár asszony vitte, aki azt mondta, hogy azért is jó ez a CSOK, mert a sok munka (lakásépítés) miatt külföldön dolgozó fiatalok ezrei fognak hazatérni. Nooormáááális? Ez kb. olyan szintű hozzánemértést feltételez, mintha engem kérdeznének a párkapcsolatokról. De ő még pénzt is kap érte...

---

Ma. Kb. 9-ig aludtam, ami nálam elég ritka... A reggeli kávé mellett rádiót hallgattam, azt mondák valami kabaréban, hogy "Kedvenc számai a Százegy kismadár és a Szeretném a homokórát beállítani." Fárasztóan zseniális.:D

Voltam benzinkúton, vettem Sportot, meg FourFourTwo-t is. 

Ma már semmi extra nincs tervben. Mosás, bundás kenyér, meg szerintem megnézek valami romcsi amcsi filmet. Mert hát Valantin-nap van, vagy mi a szösz. Nem mintha sok közöm lenen hozzá...:D

Tényleg, olvasom a pro és kontra véleményeket. 

Régen rossz, ha ünnepnap kell hozzá, hogy kimutassuk a szeretetünket, viszont minden alkalom fantasztikus, amikor kimutathatjuk. Mondjuk ezt kívülállóként. 

Jelen állás szerint én csak megbántani és félreérteni tudom a nőket. Sajnálom... 

Maximálisan örülök barátaim/ismerőseim boldogságának, nem is beszélve tesómékról. Rá még büszke is vagyok!;)

Én pedig köszönöm mindenkinek, aki jóban van velem, bízik bennem-külsőségek nélkül!:)

Jövő hét? 

Három németóra, és egy találkozó egy kedves kolleginával biztosnak tűnik. 

Én szívem szerint szeretnék szombaton Tatabányára menni ETO-meccsre, de ez még a jövő zenéje, egyedül nyilván nem megyek... 

Mára pedig ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Offline poszt időutazással

Csütörtökön eredetileg azért írtam egy bejegyzést, mert nem tudtam, ma lesz-e időm írni. Írni lenne időm, de netem nincs… Meg kábeltévé se nincsen, de ebből a szempontból ez ugye mellékes…

Szóval most word-ben pötyögök, a technikai hiba javítása után közzé fogom tenni a posztot!

Csütörtökön a bejegyzés megírása után nyelvészkedtem volna egy kicsit, de sajnos nem hagyták. Annyi történt, hogy egy hvg-s hír alatt valaki kommentben kijavította a fogyatékos szót fogyatékkal élő-re. Megkértem, hogy írja le mi a különbség, de nem tette… Jó, persze, világos, hogy a fogyatékosnak van némi pejoratív jelentése, de a fogyatékkal élőt én személy szerint nagyon „mű” szónak gondolom.

Továbbra is nagyon tetszik a barátság-videó, nagyon cukker. Bár csütörtök óta nem láttam…. Este pihentem, futsalt néztem, és elaludtam. És van két szó a puskacetlin, amit nem tudok elolvasni…. :D

---

Péntek. Elég nehezen keltem fel. Meló előtt kedves szurkolótárs-kollégámmal váltottam pár szót. Szóba került a hétvégi csornai túra. Megjegyezte, hogy ott amolyan falusias a focipálya, de a Csorna szerepelt már az NB3-ban is. Kis fáziskéséssel sikerült reagálnom, hogy hát izé, a Csornának most is van NB3-as csapata, épp azért lesz Csorna-ETO…:) Ezen jót mosolyogtam, bár az NB3 okán mosolyom nem volt túl őszinte...

Nehezen telt a nap, hullafáradt voltam… Egy kolléganőmet láttam, vagyis hallottam sírni, ami nagyon elkeserített… Mert hát elsősorban emberek vagyunk, csak utána munkatársak. Egy másik kolleginát pedig szándékomon kívül sikerült megbántanom, nagyon sajnálom, nem akartam megbántani, illetve kellemetlen helyzetbe hozni... 

3-ig voltam melóban. Hazatérve le akartam dögleni a gép elé. De már nem volt net. Meg kábeltévé sem, és azóta sincs… A Győr-Szol pedig levélben tájékoztatott minket, hogy felmondta a társasház közös képviseletét… Hát ezen meglepődtem, és fogalmam sincs, ilyenkor mi a teendő…

Aztán hívott egy gimis ex-osztálytársam, hogy itt van az Árkádban, fel is jött egy rosé Traubira.

Utána pedig feljött Harcsi barátom, 1-2 sört elfogyaztottunk.:)

Szombat. 7 körül nagy nehezen felkeltem, a szemüvegemet sikerült összetörnöm. Leesett a földre, én pedig ráraktam a puffot. Ennek annyira nem örültem…

Megérkezett tesóm, indultunk volna a piacra. Meglepve tapasztaltam, hogy eltűnt az ETO-sálam… Ma reggel szerencsére ráakadtam, ott volt a fogason, csak nem pontosan a szokott helyén…

Piac. Kolbász, aztán persze kávé a kopasz úrnál, ahogy kell.:) Szokás szerint összefutottunk Rékával és férjével is.:) Aztán Árkád. Lottó-tippmix, meg sikerült megigazíttatnom a két törött szemüveg közül az egyiket. 

Még ide-oda benéztünk, Marknak vettem szülinapi ajándékot, most már azt is tudom, hogy bébitaxi a neve, és a Picur nagyon imádja...:)

Utána pedig Győrság felé vettük az irányt. Uhh… Annak  idején mennyit rodeóztunk Daciával a sági úton.. Rég volt, tán igaz sem volt... Először Dórit látogattuk meg, váltottunk pár szót, meg megköszöntöttem névnapja alkalmából. Annyira jó volt beszélgetni vele…:)Ritkán találkozunk, örülök, hogy sikerült összefutni…Ő egyébként nagyon fontos szereplője az életemnek, akkor is, ha mostanában kicsit talán ritkábban beszélünk. De ezektől a beszélgetésektől mindig feltöltődöm. A találkozásokról nem is beszélve...:)

Aztán elmentünk Mark tortájáért. Ja, és Ságon jutott eszembe, hogy az előző bejegyzésben Kalmár Zsolt átigazolásáról akartam írni, akit a Lipcse kölcsönadott az ugyancsak másodosztályú Frankfurtnak.

Majd elmentünk Écsre apámért. Nincs jobb szó: hatalmas nagy troll az öreg…XD De ezt megintcsak nem fejteném ki bővebben…:D

Écsről pedig Tétre mentünk, Mark születésnapját ünnepeltük. Voltak torták, meg mini tűzijáték, ahogy kell…:) Hihetetlen gyorsan eltelt egy év, de ezt már mondtam/írtam..:O :D 

Ja, és megismertem Edit egyik öccsének barátnőjét is. Még csak hírből ismertem a lányt, de tényleg jó fej, szimpatikus. Ezt most nem csak azért írtam le, mert szerintem olvassa, amit írok…:D Megkérdezte, hogy van-e barátnőm, meg hogyhogy nincs... Hát nem akartam untatni a témával, néha már saját magamnak is agyamra tudok menni.:D

Tét után Csanak következett. Egy volt sulitársamat, Ildit látogattam meg. Vicces volt, mondta telefonon, hogy milyen színű autó áll a házuk előtt, de sötét volt már, szóval egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy az az autó zöld… Az volt..:D

Beszélgettünk, nasiztunk, nosztalgiáztunk, majd hazadobtak.

Este még kicsit telóról neteztem. Ismét ütős program lesz nyáron a tápszentmiklósi falunapon. De attól tartok, hogy idén sem leszek ott… Pedig már évek óta tervben van. Legalább a Children of Distance-ot jó lenne megtekinteni, az talán még busszal is kivitelezhető...:) Ja, és persze köszi Bejusnak az emlékeztetőért!:)

Kaptam egy üzenetet a vodafone-tól, hogy elfogyott a kiegészítő net-csomagom. Jól felköltöttem újra, aztán kezdtem rájönni, hogy a „nem kiegészítő” még megvan…:(

Lefekvés után olvasgattam, és kidőltem…Nem semmi egy nap volt, még több ilyen kéne, mozgalmas, élményekkel teli!:)

Ma. Időutazás… Se net, se tévé… Tudom, írtam már…:/ Pakoltam, rendezkedtem, és rádióztam. Ebéd közben Déli krónikát hallgattam a Kossuthon, utána pedig 30 perc alatt a Föld körül… Mint régen, az écsi vasárnapi ebédek idején, a számban éreztem a húsleves ízét... Amúgy meg főtt tojást ettem, házi kolbászt, meg sajtos melegszendvicset..

Délután csendes pihenő, olvasás, rádió… Aztán feljött Harcsi egy kávéra. Most pedig pötyögök, meg mosok. Aztán vacsi, aztán kb. szunya.

Holnap meló után jönnek a szerelők, remélem sikerül elhárítaniuk a problémát. Meg németórák is lesznek. Meg postára is kéne menni. Szombaton meg ugye Csorna-ETO. Utána héten meg Tatabánya-ETO. De az még tényleg a jövő zenéje…

Remélhetőleg Ti ezt az irományt hétfőn olvassátok, ma meg még csak vasárnap van. Szóval tegnapra ennyi voltam…

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

---

Hehe, kis ugrás ama bizonyos tér-idő-kontinuumban, és máris itt vagyok.:) A bejegyzés megírása után már semmi emlékezetes nem történt. Vagyis palacsintát vacsoráztam, az nagyon finom volt.:) Aztán olvastam, Lánchíd Rádiót hallgattam, meg egy kis messenger... Aludni nem nagyon sikerült... 

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem zavart a net és a tévé hiánya... De azért néha tényleg be kell majd iktatni egy-egy ilyen napot...:)

Így aztán reggel féllkómás állapotban keltem. De legalább sikerült, ez nem kis sikerélményt jelentett.:)

A mai németet lemondtam, mert 5-től lett volna, a szerelő meg 4-re ígérkezett. És a szerelő 16.50-kor esett be. Nagyjából kettő perc alatt végzett, a lenti kapcsolószekrényben, vagy miben igazított meg egy kábelt. Ehh...:/

Megkértem, hogy lője be nekem a routert. Nem vállalta, mert mondtam neki, hogy már kétszer nem sikerült... F@szért kellett megint őszintének lenni... Na mindegy, megtanultam a leckét... 

Olvastam egy idézetet: "Soha ne gyújtsd fel magad olyanokért, akik csak ülnek, és nézik, hogy elégsz!" Van benne némi áthallás, családi érintettség, a szó legszorosabb értelmében... Amúgy maga az átvitt értelem is igaz. Már amennyire én azt ugye meg tudom ítélni...

Na és akkor mára ennyi? Holnap-holnapután német, valamikor posta, szombaton meg nem kizárt, hogy Csorna. Jó lenne, ha mennénk. Utána héten meg Tatabánya, oda is jó lenne menni, hiányoznak az idegenbeli túrák... 

Na és akkor mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nincs vasárnap

Ahogy mondani szokás, mindenki nyugodjon le a picsába, nem vasárnap van, hanem csütörtök. Pusztán elég sok mesélnivalóm van, meg aztán eléggé kérdéses, hogy hétvégén hogy lesz időm és energiám posztolni. Szóval most előrehozom egy kicsit. 

Ja, és ez a jubileumi 850. bejegyzés!:)

*

Kimaradt témák. Ezeken a drogozó kismamákon nemigazán tudok napirendre térni, hihetetlen történet... 

Németh Krisztián a Kansas City csapatából Katarba szerződött. Sokan nem értik a döntését, igazából én sem. Remélhetőleg tudja mit csinál, a lényeg, hogy legyen ott az EB-n, és játsszon jól!:) Még egy átigazolási hírről szerettem volna röviden értekezni, de nem jut eszembe, hogy mi volt az...

Egy korábbi Scooter-klipben pedig szerepet kapott a 2009-es A-csoportos jégkorong VB, magyar játékosok és szurkolók is feltűnnek benne.:) 

A lottón pedig kettesem van. Anyu számaival, megint...:)

*

Vasárnap. A bejegyzés megírása után elkészült a brokkolis sajtkrém leves. Állagra inkább főzelékre hasonlít, de az ízével nem volt probléma! Ezúton is köszönöm Kinga és édesanyja "telefonos" segítségét!:)

Olvasás, net, tévé, kávé, fürdés, vacsi, alvás... Elég semmittevős volt a nap, de nem bántam, néha ilyen is kell... 

Kellett nekem emlegetnem ezt a fényképes játékot! Egy egykori pesti osztálytársnőm meghívott. Két képet töltöttem fel, amik már korábban voltak fent facebookon. A többi sajna Écsen van. De azért itt is találtam egy fotóalbumot, amiben a fősulis időszakban készült képek vannak!

Tegnap pedig felkerült egy kép az elsőáldozásomról. Élek a gyanúperrel, hogy a fotón a nagymamám is látható!:)

---

Hétfő. Meglepően simán keltem, és a nap is nyugisan telt. Ebédkor azt hittem, felkér táncolni a kolléganőm, aztán kiderült, hogy csak a mikróhoz vezető utat álltam el, ezért kérdezte meg, hogy szabad lesz-e.:)

Egy másik kollegina pedig elmesélte, hogy velem álmodott. A mellette ülő lánynak szeretett volna bemutatni... Ennek annyi lehet a valóságalapja, hogy két "padtársát" is megismertem az elmúlt évek alatt...:)

A német elmaradt. Helyette a Belga zenekar Szerelmes vagyok című számát töltöttem le 14 nyelven. A végére már fájt a fejem, kicsit sok volt...:)

Este messenger. Rég volt ilyen, annyian írtatok, hogy telefonon már nem bírtam követni a fejleményeket, beültem a gép elé. Egy élmény volt...:)

És volt szerencsém megismerni egy igazi csodát! A Kowalsky meg a Vega Egy világon át című száma eddig kimaradt az életemből. Elgondolkodtató, szép szöveg, gyönyörű zene!

A nap zárásaként pedig Kék fény... Hááát, most egy kicsit sok volt... A vörösiszap-perről szóló tudósításon csak felb@sztam az agyamat, de az anyagyilkos tinilányról szóló riport közben inkább már kikapcsoltam a tévét... Döbbenet... 

---

Életrevalók. Francia vígjáték, eredeti címe szerint Les intouchables, vagyis az érinthetetlenek. Egyfajta utalásként arra, hogy mind a fogyatékosok, mind pedig a migránsok érinthetetlenek, említésük egyfajta tabutémának minősül. Nemrég olvastam valahol, hogy a film politikailag inkorrekt, és a mozgássérülteket gúnyolja. Én nem így gondolom... Vagyis... Ha gúnyolja is, jól teszi, jó irányban teszi... 

Nekem ez a mozi "a" film, kicsit olyan, mint "én": megnevettet, elgondolkodtat...

Furcsa... Utólag visszagondolva, én is "érinthetetlennek" éreztem magam, és bizony nekem is nyitnom kellett, hogy életrevaló legyek!

Pár évvel ezelőtt egy közös ismerősön keresztül megismertem egy lányt. Beszélgetünk, hülyéskedtünk... Telt-múlt az idő, szóba került, hogy megkeresem facebookon -a szerző megjegyzése: pedig Isten látja lelkem, nem vagyok nagy jelölgető!:)-, eközben ő az asztalt megkerülve odajött mellém, a vállamra tette a kezét, és úgy figyelte, hogy megtalálom-e. És ehhez nem voltam nagyon hozzászokva. 

A napokban pedig a lelkemet sikerült szavaival "megérintenie". Hm... Erről a dolog jellegéből adódóan nem írhatok bővebben, de tényleg nehezen tudtam hová tenni az olvasottakat. És nagyon jól esett, nem kicsit büszke is vagyok. 

A hölgy egyébként boldog feleség, szóval semmi szerelmi vallomásról, célzásról, vagy hasonlóról nincs szó. 

Köszönöm!:)

---

Kedd. Egy ismerősöm azt találta rólam mondani, hogy szerinte én jobban fogom tudni majd tolerálni, megérteni egy lány hibáit/gyengeségeit. Nem tudom. Kowalskyék szavaival élve nem gondolom, hogy "különb lennél bárkinél". Ez nincs így... A fényképes játék keretében láttam egy képet egy kedves barátomról. A képen nem ducibb volt, nem hosszabb volt a haja, mint manapság. Hanem még két lábon állt. Ma már ezt nem tudja megtenni... Megérintett... 

Szóval igen, sok mindent láttam, ez tény....

Egész nap a Kowalsky-számot hallgattam a telefonomon. Csak azt az egyet, tényleg. 

Napközben írtam egy P-betűt a kezemre. Egész nap azon gondolkodtam, hogy miért tettem ezt. Azt hittem, a pénzfelvételre emlékeztetem magam. Csak az esti kávé közben jutott eszembe, hogy kisebb poharat kell vinnem melóba, mert túl sok kávét töltök magamnak... És nem, nem felejtettem el!:)

A nap legemlékezetesebb eseménye minden kétséget kizáróan virtuális élettársam temperamentumos énjének megismerése volt. Egy élmény, komolyan!:)

Meló után német. Aztán pénzfelvétel (!), meg dohánybolt. 

Itthon kávé, messenger. A fürdés iszonyatosan nehezemre esett, alig bírtam elvonszolni magam. De azért csak sikerült. 

Végül futsal EB-t néztem, majd jól bealudtam..:)

---

Szerda. Kicsi keresztfiam, Mark egyéves lett! Talán emiatt is egész nap jó kedvem volt. Este aztán telefonon is "beszélgettünk", mondjuk elsőre jól kinyomta a telefont...:D

Megtudtam, hogy egyik kolleginám a "spanom"! Hehe, és ez így igaz.:) Ma pedig valakit a "kis barátnőmnek" tituláltak... Na hát ez így ebben a formában finoman fogalmazva a barokkos túlzás kategóriájába tartozik... 

Meló 3-ig, hazaindulás szakadó esőben. A 14-es átszálláskor nem várta be a 7-est, ezért kicsit morvci voltam, de túléltem. 

Németóra. Kiderült, hogy kedden elhoztam Balu munkafüzetét is...:O :D

Este kávé, fürcsi, vacsi, messenger.  Szóval a szokásos...:) A telefonálás tesómékkal pedig nem a szokásos..:)

Kollégám átküldött egy érdekes gondolatmenetet: "Dohányozz minden nap, és 10 évvel előbb fogsz meghalni. Igyál alkoholt minden nap, és 20 évvel előbb fogsz meghalni. Szeress valakit, aki nem szeret viszont, és meghalsz minden nap." Ehhh... Akkor olyan napon, amikor nem küldök tovább egy körlevelet, néha kétszer is meghalok...XD

---

Csütörtök. Fogalmam sincs, hogy kinyomtam-e az ébresztőt, vagy nem szólt, mindenesetre jóval később keltem a tervezettnél. Kollégám volt olyan kedves, és összeszedett a Mátyás téren. 

Ma 8 éve dolgozom jelenlegi munkahelyemen. Ez nagyon durva, hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő. Tudom, a világ meg kicsi...:D

Ismét viszonylag nyugis, mókás nap. 

Finom ebéd, halászlé és túrós csusza. 

Kaja után az udvarra véletlenül a bal kezemben vittem a kávét, ez egyensúly-problémákhoz vezetett. Megálltam megcserélni a poharat és az evőeszközöket. És volt, aki odajött volna segíteni...:) Ez azért jól esett!:)

Hazatérve kávé, majd megnéztem facebookon a "barátság-videómat." Tudom, sokak szerint ez is ciki, de szerintem aranyos, és rengeteg számomra fontos emberke feltűnik benne.:)

Ma már csak a szokásos teendők vannak hátra, holnap meló után kollégával beiktatunk egy lájtos sörözést. 

A szombat nem semmi lesz: Győr piac-Győrság-Écs-Tét-Ménfőcsanak-Győr viszonylatban leszek fellelelhető. Nagyon várom!:)  Vasárnap elvileg pihi. De csak elvileg, aztán majd kiderül...:)

*

Nem szoktam már itt a blogon idézetet posztolni. Most kivételt teszek, mert ezt a kis szösszenetet már-már ars poeticámnak is nevezhetném:

"Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá. És talán azért is, mert szeret olyan ember lenni, akit nem törnek meg és fordítanak ki a csalódások. Szeret olyan ember lenni, aki soha nem adja fel, aki örökké hisz a jóban, a szépben, a varázsban! Aki örökké hisz a csodákban…"

*

Ja: nem Valentin-napkor, hanem 13-án, szombaton lesz Csorna-ETO! Aznap este még lesz egy Lord-koncert is, Győrben. Bár szerintem megint nélkülem...:/

No de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)