Nyomokban önirónia

Kivételesen tegnap, azaz szombaton szerettem volna bejegyzést írni, de kisebb technikai problémák adódtak. Azaz nem volt netem. Úgy meg azért elég nehéz...:) 

Puskacetli. Már sokszor említettem, hogy a hétközben leírt kulcsszavakból áll össze egy-egy poszt. De írás közben valamennyire nekem is meglepetés, hogy mikről fogok írni, mert nem nagyon szoktam visszanézni, hogy miket jegyeztem fel.

---

Szóval vasárnap. Elfelejtettem megemlíteni, hogy a belgrádi vízilabda EB-n aranyérmes lett a magyar női válogatott. Hatalmas gratuláció nekik! Utoljára egyébként 2001-ben, a budapesti kontinensviadalon állhattak a dobogó legfelső fokára. Az érettségim éve. És a magyar góloknál Safri Duo szólt a hangszórókból. Ej de rég volt...

Bundáskenyér, pihi, kávé, pihi, vacsorára pirítós. A tévében pedig Spektrumot néztem, valami második világháborús dokumentumfilmet. 

Kommentben dicsérte meg írásaimat egykori földrajz-, és biológiatanárom. Nagyon jól esett, köszönöm szépen!:)

---

Hétfő. Elég nehezen keltem fel... Aztán jól indult a hét, virtuális élettársam köszöntött fel születésnapom alkalmából. Mármint nem itthon, hanem már a melóhelyen.:) 

Ebéd után pedig popcornt pattogattunk mikróban. Nagyon örültek nekünk a folyosón...:) 

Fél 3-kor hazaindultam. Felhívtak a vodafone-tól. Na, az vicces volt... Közölte a csaj, hogy le fog járni a hűségidőm. Majd észrevette, hogy már meg is hosszabbítottam. Nemigazán vesztegette az időt, sietve elköszönt.:)

5-től német. Elég nehézkes volt, mindketten nagyon fáradtak voltunk. De azért megoldottuk.:)

Utána kávé, fürcsi, vacsi, Kék fény. 

Meg valami dokumentumfilmet néztem, vagyis hallgattam. Az auschwitzi haláltáborban született gyerekekről szól.Döbbenet, hogy az élet néha miket produkál. 

*

A csajok és én. Soha nem csináltam titkot belőle: soha nem volt még barátnőm. Vagyis egyszer, de igazából az sem az volt. 

Mondták már rólam, hogy nem értek a nőkhöz, csak pornófilmekből, meg amerikai tinivígjátékokból ismerem őket. Meg azt is, hogy csak sajnálatból vannak jóban vannak jóban velem, mert fogyatékos vagyok. És ezek még csak az enyhébb megfogalmazások...

Lettem már jóban úgy csajjal, hogy a történet úgy indult, hogy én voltam a "gagyipasija", akit a legszánalmasabb pasik közül kineveztek neki. 

Szóval kellőképpen meg lett alapozva az önbizalmam. Mindegy, túl vagyok ezeken. 

Régen azt gondoltam, hogy fősuli után a nagybetűs életbe kikerülve jön az elmagányosodás időszaka. Hál' Istennek nem ez történt. 

Nem vagyok kapcsolatfüggő. Boldog nem vagyok, vidám viszont annál inkább. És mivel nem ismerem a nőket, minden egyes konfliktus/vita során nekik adok igazat. Ha úgy érzem, hogy már nem tudok hozzátenni az életükhöz, szépen félreállok. 

Hogy ez most honnan jutott eszembe? Mostanában két lány kapcsán is megy a "korteskedés", hogy de aranyosak vagyunk együtt, meg ilyesmik... 

Az egyik "szál" inkább aranyos, vicces....:) A másik viszont... Lassan nekem kell megválogatnom a szavaimat, a gesztusaimat, hogy ne legyen kellemetlen- a lánynak... 

Na mindegy.. Vagyis nem mindegy, majd alakul...

*

Kedd. Enyhe spättel sikerült kikászálódnom az ágyból. Sikerült időpontot kérnem a fogorvosomhoz. Március 8. Azt hittem, elsírom magam...:D

Meló után német egy új tanítvánnyal. Azt számolgattam, hogy nagyjából ő a tizedik egészségügyes tanítványom. Egyébként úgy hívják, mint Anyut. A lányát pedig úgy hívják, és annyi idős, mint az a lány, aki hiányzik.

Német után már elviselhetetlen volt a fogfájásom. Aztán eszembe jutott, hogy egyszer már volt hasonló, és akkor pár doboz sör segítségével időlegesen sikerült kiirtani a fájdalmat. 

A hűtőben lévő Heineken magában nem segített. Pár doboz "spájzhideg" Schwechaterrel már beljebb voltam. Háhá, a tesi fájdalmon hamarabb segít, mint a lelki nyűgökön...:) 

Fürdés, vacsora. Fájdalomcsillapítót ezúttal nem kellett bevennem...

---

Szerda. Öt körül ébredtem fel. Örömmel konstatáltam, hogy tudtam aludni. Így aztán kimentem vécére, majd aludtam tovább- fél 7-ig. Így aztán késve értem be dolgozni. A 7-es az Árkádnál az orrom előtt ment el. Szerencsére nem voltam egyedül, egy kolleginával vártuk a következő buszt kb. fél órán keresztül. 

A melóba vezető úton a járda csúszott, mint a rosseb. Ennek megfelelően taknyolnom is sikerült. Kollegina persze jobban megijedt mint én. Ezt valami poénnal reagáltam le. Erre azt mondta, hogy szereti a humoromat, az öniróniámat, a dolgokhoz való hozzáállásomat. Ez már nem az első ilyen eset mostanában, nagyon jól esik, hogy azért vannak, akik így látják. 

A meló nyugisan telt. 

Hazatérve a szokásos kávé, meg pihi, meg ilyesmik. 

Új klippel jelentkezett Dj Szatmári és Jucus. "Búcsúi zene", ahogy mondani szokás. Nem baj, nekem nagyon tetszik. Az mondjuk gáz, hogy majdnem elbőgtem magam, amikor a klipben kiderült, hogy a lány csak álmodta, hogy a párja karambolozott. Megérintett...XD

Este már semmi különösebb nem történt. Tévé, messenger, olvasás, ilyesmik. 

---

Csütörtök. Sima kelés, sima meló, abszolút jó nap. Virtuális élettársamnak volt egy nagyon mókás elhallása, a "viszlát!"-ot hallotta el "Várj meg, kislány!"-nak! A becsületére legyen szólva, hogy megvárt..:)

Meló után német Baluval. Balu után kis lelkiélet virtuális élettársammal. Kicsit nyálas volt a dumám, de valamennyire helyre tette az agyamat...:)

Este az egyik mórás lány mutatott 15 évnél régebbi képeket. Nagyon cukker..:)

Egyébként... Engem még senki nem hívott meg a játékba. Ez nem baj. Nehéz is lenne összekotorni a képeket, Écsen vannak, fogalmam sincs, apám hová tette őket. 

De az döbbenet, hogy páran mennyire frusztráltak. Volt aki azt írta, hogy törli az ismerősei közül azt, aki meg meri hívni. Szerintem ez egy aranyos játék, kis mosolygás, nosztalgiázás. Nem értem, miért kell ezen (is) így kiakadni. Mondjuk az utóbbi időben az élet több területén kezd zavarni az emberi kicsinyesség, ostobaság, rosszindulat, és mindezek tetszőleges összetételű keveréke.

Mindenesetre ha én teszek fel képeket, kizárt dolog, hogy bárkit is kihívjak (pedig lennének jelöltjeim), de nem akarok ilyesmi miatt senkivel sem összeveszni...

---

Péntek. A képes játék mellett most a másik móka a pálcikaember. Ott van Sárika, "aki lenyeli", és ez jó. 

Kollegina írt egy ilyen képhez kommentet, hogy bárcsak ennyi elég lenne egy pasi megtartásához. 

Ezzel kommentözönt zúdított magára. Volt aki örömmel nyugtázta, hogy végre valaki lenyeli. Megint más az egész férfitársadalom nevében mondott neki köszönetet. És összeért a Kámaszutra és a Biblia: "amit egynek cselekszel..." 

Nem értek a nőköz. De ő ezzel a kommentel éppenhogy nem azt akarta üzenni, mint ami sokak számára a tanulság lett. 

Vicces, hogy egy másik ismerősöm ugyanakkor osztotta meg a Die Ärzte Männer sind Schweeine című számát. Ő a Samenverlust szót emelte ki, ami magyarul a legtalálóbban talán "patronürítés"-nek fordítható... Eseménydús volt a reggeli kávém.:D

Időben sikerült elindulnom melóba. Aztán megakadtam, mert a kulcstartó elakadt a lépcsőházban lévő rácsban. Azt hittem, elsírom magam. 

A meló elég ünnepélyesre sikeredett. Köszöntöttünk friss házas kolleginát, illetve búcsúztattunk is egy srácot. 

Meg kaptam még egy szülinapi csokit, köszönöm szépen!:)

Hazafelé indulva megláttam egy régen látott leányzót. Háttal állt nekem, de a kabátjáról felismertem. Amúgy az alakjáról, de mindegy. 

Váratlanul megfordult, köszönt. Én meg tüsszentettem. Ennyi a viszontlátás hiteles története. 

Délután feljött egy kollégám beállította a  routert, így megint volt wifi. Egy darabig.

Az este ejtőzéssel telt... 

---

Szombat. Időben keltem, fürödtem, kávéztam, döglöttem. 

Tippmix, lottó, majd indulás az Árkádba. 

Vettem Algoflexet, meg bevásároltam a Sparban. Ott megkérdezte egy biztonsági őr, hogy "Nem ismersz meg, Krisztián?" LOL!:D 

Jaj: még korábban vettem a Lidlben francia szendvicskrémet. A benne lévő tej származási helye EU és Új-Zéland. Ehh... Még szerencse, hogy Magyarország éghajlatának köszönhetően agrárország is lehetne. 

Aztán Telekom. Apám megkért, hogy legyek szíves kérni egy példányt a szerződéséből. Na jó, nem kért meg: "Látni akarom a szerződést, úgyhogy azt neked el kell intézned!" 

Nem sikerült, mert nem ő vagyok. Kellene egy kód, amit ő szerződéskötéskor megadott. De nem adott meg. 

Na mindegy, a neten találtam meghatalmazást, azt majd kitöltjük, aztán csak sikerül. 

Hazatérve kaja. Tegnap nem is ettem főtt ételt...:O 

Aztán vagy két óra csendespihenő. 

Utána akartam blogolni, de nem sikerült. 

Az alsó szomszéd srácot hívtam segítségül, kiiktattuk a routert. Valószínűleg egy kábelt kell kicserélni, aztán talán hasítani fog a rendszer. Vagy nem. 

Este Die Hard 4-et szerettem volna nézni, de nem sikerült. Elaludtam. 

Tegnap volt fősulis évfolyam-találkozó. Körmenden. Kicsit sok volt a helyszínmódosítás, egy idő után én már elvesztettem a fonalat. 

A Győr-Szombathely-Körmend-Szombathely-Győr túra számomra egy nap alatt elég necces, meg aztán egy szem pasiként nem lettem volna túl érdekes társaság. Lásd fentebb. Majd talán legközelebb... 

A mai program? Kicsit pakolászni, takarítani kéne. 

Meg vettem frankó brokkolis sajtkrémlevest (zacskósat), de nem tudom, hogy meg tudom-e főzni. De lehet, hogy megpróbálom...:)

És mást nincs tervben. 

Jövő hét? 

Három német tuti. Szerdán pedig Mark egy éves lesz! <3 p="">

Szóval nem lesz unalom... Csak a fogam ne durranjon be...:/

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Harmincöt

Hol is kezdjem? Azt hiszem, elfelejtettem megemlíteni, hogy Michelisz Norbi a WTCC-ben a gyári Honda-csapathoz szerződött. Ha valaki, ő megérdemli az esélyt és a bizalmat, sok sikert kívánok neki! És ha minden jól megy, a Zengő Motorsport csapata is marad a mezőnyben.

Vasárnap agglegényes ebéd volt: virsli. Nem csicsáztam túl a dolgokat, annyi szent!:)

Délután mosás, meg pihi.

Facebook-oldalán kérdezte meg a Children of Distance zenekar, hogy melyik városban látnák őket szívesen rajongóik. Egyszavas kommentre ennyi lájkot én még nem kaptam.:D

Emellett felfedeztem egy autóbalesete után egyik lábát elvesztő lány blogját, rengeteg bejegyzését elolvastam, megindító olvasmány. Később írtam is neki egy privát üzenetet, arra még nem válaszolt. 

---

Hétfő. Elég düddő nap volt, gondolom azért, mert nagyon keveset sikerült aludnom. Délutánra a fejem is megfájdult. Bevettem egy Algoflexet, lemondtam a németet, és pihengettem. Azért egy kis töri-korrepetálást rögtönöztem. Na jó, ez persze csak vicc..:)

Este pihi, meg persze Kék fény.:)

---

Kedd. Nem indult jól a nap, mert nem vittem magammal öngyújtót. De azért túléltem. Még be sem értem az irodámba, már jópáran felköszöntöttek születésnapom alkalmából. Apám megkért, hogy töltsek pénzt a telefonjára, mert nagybátyámnak lesz a születésnapja, fel szeretné hívni. Az enyémról megfeledkezett.XD

Kollégám 3 után hazahozott, a nagy rohanásban még az aznap vásárolt kolbászt is a melóhelyen felejtettem, pedig még egy K betűt is felírtam a kezemre.:D

A szülinapi jókívánságokra igyekeztem mindenkinek egyesével válaszolni, remélem sikerült. Az este folyamán kedves barátom és családja is megjelent, jó nagy meglepetést okoztak.:)

Este messenger, telefon, sör-cigi-mp3. Meg szabit kértem szerdára.:D

Őőő természetesen ezt a fórumot is szeretném kihasználni, hogy születésnapi jókívánságaitokat-köszöntéseiteket megköszönjem, nagyon aranyosak vagytok!:)

Harmincöt éves lettem. Na, ez már nem annyira vicces... Már-már leírni is sok(k)...:) :D

---

Szerda. 8 után keltem. Ezzel semmi baj, de arról fogalmam sincs, hogy mikor feküdtem le.:) Az biztos, hogy lefekvés előtt vacsoráztam. Felkelés után meg reggeliztem. Ez is ritka... 

Kicsit depi voltam, mert azt hittem, nincs cigim. Aztán találtam. Aztán már nem voltam depi.:D

Befutottam a városba is. Posta, meg dohánybolt. Igen, a széparcú trafikoslány volt szolgálatban. Él is neveztem magamban kis gyufaáruslánynak. Roppant szellemes.:D

Aztán tésztefőzés, döglés, és kb. ennyi is volt a szerda. 

Ja: szerettem volna vennie egy ébresztős rádiót, amin programozhatóak az állomáshelyek. Aztán rájöttem, hogy az új telefonon kihangosítva is lehet rádiót hallgatni. Úgyhogy nagy az öröm!:D

---

Csütörtök. Viszonylag időben beértem busszal is dolgozni. És viszonylag gyorsan és nyugisan telt a nap. 

Utána német, majd Balu elvitt bevásárolni. És elfelejtettem Kojak-nyalókát venni...:(Balu természetesen segített felpakolni, és még gondoltam is rá, hogy összesároztuk a lépcsőházat. A cuccok pakolása közben elfeledkeztem róla. De kedvesnek nagy jóindulattal nevezhető szomszédasszonyom emlékeztetett rá. Arany virágszálam-nak szólított. Ez nem kis előrelépés a "nem vagy épkézláb"-hoz képest. 

Hálám és nagyrabecsülésem jeléül lakótársam segítségével fel is takarítottuk a lépcsőházat. Este 9 magasságában ez nem volt egyszerű, főleg, hogy a lámpa a lépcsőházban egy idő után magától kikapcsol. 

A vacsora pedig ebéd volt. A szerdai. Nem is emlékszem olyanra, hogy egy adott napon ettem kétféle levest... Főételt már igen... Meg nyolcféle rövidet is...:D

---

Péntek. Kollégám azt találtam mondani, hogy humor terén én vagyok az etalon.:O Amióta kevesebb viccesnek gondolt dolgot mondok, javul a poénjaim minőséget. Ez jól esett, mintha a hájamat kenegette volna..:)

Meg régivágású fiatalembernek is titulát. Szerintem ez is ül.:D

Reggel egy kolleginával ugyanott futottunk össze meló előtt, ahol találkoztunk csütörtökön meló után. Vagyis én ültem. És megkérdezte, hogy azóta ott ülök-e. Apróság, de ilyen kicsit kedvesség elég hozzá, hogy mosollyal induljon a nap. Mert hát jól eldumáltunk aztán. 

Majka papa nagyon odatett, frankó lett ez a muzsika, mostanában szinte tényleg csak ezt hallgatom.:) 

Az élet néha érdekes dolgokat produkál.  Amikor van egy lány, aki tetszik/bejön/szimpi, de eszed ágában sincs jelezni neki, mert vágod, hogy nem a hozzád hasonló stílusú pasik mozgatják meg a fantáziáját. Igen, ez az a bizonyos szintkülönbség-effektus... Egyvalaki rájöhet, hogy kiről van szó. Ő meg nem fog kavarni...:D

Viszonylag gyorsan eltelt megint a nap. Délután pihi, olvasás, ruhaszárító-pakolás, meg mosás. Hazatérve gázóra-diktálás neten. Na az nem volt egyszerű mutatvány.

Estére meg megfájdult a fogam... 

---

Szombat. A fogfájás szerencsére sikerült kialudni. Kávé, fürcsi, és elindultam a városba. Adtam fel lottót. Tippmixet nem. 

A szökőkúttól kb. 20 perc alatt kiértem az Apáczai Liszt Ferenc utcai főépületéhez. Igen-igen, az Árkádtól könnyebben megközelítettem volna, Balu meg is mutatta kocsival. De az én tájékozódási képességem egy pótkerékével vetekszik kábé.

A fősikolán rendezték meg a Velünk élő másság nevű projekt zárókonferenciáját. Most ugye én is "más" voltam. A mozgássérülteken kívül siketek, vakok, valamint a roma, az örmény és a lengyel kisebbség képviselői voltak jelen a rendezvényen. 

A megnyitó után szekciókban zajlottak foglalkozások, mi egy órát beszélgettünk vendégeinkkel, nagyon jó volt. 

A rólunk írt cikkeket kiállították, a szerzők oklevelet kaptak. A rólam cikket író lányok közül csak egyikük tudott eljönni, egy barátnője is elkísérte. 

Kipróbált egy olyan eszközt, ami a hozzám hasonlóan egyensúlyzavaros emberkék járását szimulálja. És az a konduktor segített neki, aki az én kezemet fogta anno jó 20 évvel ezelőtt járásgyakorlás közben.:) Az élet néha érdekes dolgokat produkál.:)

Tényleg jól sikerült a program. Azt mondjuk sajnálom, hogy a többi csapathoz nem volt lehetőségünk odamenni. Engem például érdekelne a jelbeszéd. Vagy az, hogy hogyan kerültek Győrbe lengyelek, és hogyan tartják fent nyelvüket, hagyományaikat. 

Mindegy, ez így volt jó, így volt kerek. A felszolgáló lányok meg mufurcok voltak. És következetesen magázódtak.

A rendezvény után Meki. Beszélgettünk, ettünk-ittunk. Egy egyszer látott ismerős tesójánál vettem kaját.:D 

Ééés narancsos forrócsokit ittam. Érdekes gasztronómiai élmény volt, mintha hohes c-t öntenénk kávéba. De finom volt..:D

A Honvéd ligetben természetesen az orrom előtt ment el a 14-es. Mondjuk annyira nem bántam, mert Atival jól eldumáltunk. 

Hazatérve kávé, messenger, hidegtál sajttal, kolbásszal meg szalonnával, aztán pihi. 

És estére megint megfájdult a fogam. Már tényleg fel kell hívnom a dokit... 

---

Vasárnap. Már volt két áramkimaradás... Meg van sok hó. Tényleg ám!:)

Mai program? Pihi, semmittevés, döglés, rendrakás.... Meg talán bundás kenyér...:)

A jövő hét? Három német. Köztük egy új tanítvány. 

A hétvégét még nem tudom, majd alakul. 

Majd elmesélem. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Harmincas hetvenes

Vasárnap a bejegyzés megírása után a terveknek megfelelően megsütöttem a lasagnét. Aztán a terveknek megfelelően nem csináltam semmit. Messenger, tévé, pihi. Érdekes volt, facebookon több, a bejegyzés témájába vágó reklámot kaptam. Instant kávé, fordítóiroda... Szerintem megfigyelnek. Külön köszi Csabinak, aki a kávéfőző vízkőmentesítése terén látott el gyakorlati tanácsokkal. Jelentem, sikerült!:)

Szó volt róla, hogy a fősulis évfolyamtalálkozó alkalmával Sokorópátkán szállunk meg. Érdekes lett volna. Emlékeim szerint egyszer jártam a faluban. Tavaly egy futóversenyen. Ja nem: kb. 1992-ben egy esküvőn. 

---

Hétfő. Sima kelés, sima nap. 

Golden Globe-díjat kapott a Saul fia című film, és időközben az Oscar-díjra is jelölték. "Természetesen" megindult a zsidózás, meg a hungaristázás, meg ilyenek... A film sikerének természetesen örülök. Azt mondjuk nem tudom, hogy meg fogom-e nézni. Anno, amikor a Kisalföldnél voltam gyakorlaton, megnéztük a Sorstalanságot, annak is napokig a hatása alatt voltam. Ja, és megjelent a Mein Kampf mintegy 2000 oldalas kritikai kiadása. Érdekelne. Magyarul. 

Hm... Nem tudom, van-e jelenleg ismerősöm a Kisalföldnél, aki esetleg olvassa e sorokat. Légyszi dobjon egy privit! Köszi!:)

Este elkezdtem nézni a magyar-görög vízilabda-meccset. Egészen döbbenetes volt a végjáték. De nem láttam, mert Kék fényt néztem.

---

Kedd. Háromig voltam melóban, kollégám hazadobott. Pihengettem, este meg ETO-Érd női kézilabda meccset néztem. Nagyon izgibizgi volt.

Évek óta HVG-előfizető vagyok, és természetesen a facebook-oldalukat is követem. A kommentelők viszont készek... "Migránsok molesztáltak nőket több német nagyvárosban szilveszterkor" a hír ugye, és akkor leírja baszki, hogy adjunk már nekik időt a beilleszkedésre, hadd szokják a mi kultúránkat. Jó, adjunk, természetesen. De ne legitimáljuk már a faszságot! Németországban van olyan uszoda, ahonnan további intézkedésig kitiltották a helyi menekülttábor lakóit. Egyszer az élményfürdőben mellettem öltözött egy csaj, nem zavartatta magát. Azon gondolkodtam, hogy őt megverték volna, mert szégyentelen céda, vagy csak megerőszakolták volna, mert miért ne. Vagy mindkettő. Ez természetesen irónia. És természetesen nem minden menekültre vonatkozik....

A másik: alkotmányellenes, hogy a szórakozóhelyekre ingyen engedik be a nőket. És akkor a kommentelő beírja, hogy ő be is záratná az ilyen helyeket. A fiatalember a profilképen rózsaszín ingben látható, adatlapja úgymond "melegséget áraszt". Ehh... Nesze neked, szingli-adó..:D

---

Szerda. Egy újabb viszonylag nyugis nap után Baluval megejtettük az első idei németórát. Meg egy picit játszottam Kolos babával.:)

Hazatérve kávé, pihi. Májkrémet vacsoráztam, és nagyon finom volt..:) Meg magyar-orosz vízilabdameccset néztem, az első félidő igen necces volt, a vége sima...

Írt egykori általános iskolai igazgatónőm, Sári néni. Nagyon tetszik neki a cikk, amit írtak rólam a lányok. Tudtaaaam...:) 

Kellene neki magamról egy-két képet küldenem. Nagyon kevés vállalható kép van rólam. Vagy sör van a kezemben, vagy hamburger...XD

Elküldtem azt, amit a lányok beszúrtak a cikkbe, meg amin velük pózolok a Móra-suli előtt.:) 

---

Csütörtök. Úgy volt, hogy meló után megyek az Árkádba telefont venni. Aztán jól nem mentem. Kollégám dobott haza, aztán egy jó másfél órát aludtam. 

Aztán tévé, lakótársammal kávé, este meg az Év sportolója-díjátadót néztem. Az Év edzője Dárdai Pali, az év csapata pedig a labdarúgó-válogatott lett. Öröm, boldogság...:)

Az év sportolónője díjat természetesen Hosszú Katinka kapta, de nem ő, hanem édesanyja vette át a díjat. Ő versenyen volt/van az USÁ-ban. 

Ehhh... Az úszószövetség sajtófőnöke beismerte, hogy Kiss Laci bácsit direkt küldték az elhíresült sajtótájékoztatóra, a kedélyeket felkorbácsolandó. 

Az az állítás pedig nem fedi a valóságot, hogy Katinka engedély nélkül versenyez Amerikában, mert a szervezők e-mailben kérték ki a magyar szövetségtől. 

Ha pedig nem tudtak róla, az külföldi vélemények szerint doppingolás veszélyét is felveti. Persze a doppingellenes szövetség is kiadott egy közleményt, hogy a magyar úszószövetség hónapokra előre ismeri a versenyzők programját. Te érted ezt? Én nem. De én agysérült vagyok. 

Más. Mókás, amikor amikor egy leányzó tök lelkesen rám köszön. Amikor a baráti körébe tartozó emberkékkel jóban voltam, a köszönés nem volt ilyen lelkes. Na mindegy...:D

Egy ismerős leányzó küldött egy vicces képet, azzal a szöveggel, hogy arról a MI humorunk, az ÉN humorom ugrott be neki. Ez aranyos...:)

---

Péntek. Amióta facebookon napi bontásban meg lehet nézni az emlékeket, rá kellett döbbennem, hogy enyhén hasonló periódusokon tudok keresztül menni. Adott zenét, idézetet adott napon más-más évben is megosztottam. Ez kemény.:)

Ebéd után leléptem melóból, és az Árkád felé vettem az irányt. Először vettem magamnak egy fülest. Aztán Spar. Belépéskor bejelzett a lopásjelző. Leültem, és kivettem a cipőmből a benne felejtett biszbaszt. Utána rendben voltam. 

Aztán Vodafone. Vettem új telót, ráadásul kedves cimborámnál. Barni fiatal barátom írta, hogy felesleges privát üziben megírnom neki, hogy milyen telefont vettem, mert a blogról úgyis meg fogja tudni. Úgyhogy nem fogom leírni.:P A 3. Samsung okostelefon került a birtokomba. És nagyon jó, gyors, mint az állat. És tegnap reggel töltöttem, és még mindig 28%-on van.:) 

Virtuális élettársam is a héten vett telefont. Közölte is velem viberen, hogy telefonvásárlás pipa. Ugyanígy akartam cselekedni, de megelőzött, rám írt messengeren, hogy vettem-e telót. Kb. két percen múlott.:) Telepátia. Apropó telepátia: a telefonhoz vett tok, amellett hogy zöld, még egy T betű is van rajta. Ezt csak itthon vettem észre.:D Azaz nincs semmiféle összefüggés virtuális élettáram monogramja, és a betű között. Egyébként meg: telefon, tok, vagy éppen t-mobil. Miért érzem úgy, hogy ez még téma lesz?:D

Telefonbizergálás közben pihengettem. A vacsora pedig kefir volt. Nagyon jól esett, finom volt. Már régen akartam venni, csak mindig elfelejtettem. Most nem. Amúgy egészséges. Szalonnát ettem hozzá.:D

---

Szombat. Teszteltem új telefonom szundi-funkcióját. Működik.:) Eredetileg a 10.45-ös busszal akartam kimenni Écsre,  (megj.: most kaptam SMS-t a vodafone-tól, hogy értékeljem ügyintézőjük munkáját. Ment a 10-es..:D), de eltollászkodtam az időt. A déli buszt meg lekéstem, így a 13.00-ással mentem ki. 

Édesanyámnak volt egy olyan szokása, hogy megfogta az arcomat, és mondta hozzá, hogy "Duddancsképű!" :) A vasútállomáson lévő dohányboltban olyan de olyan szép arca volt az eladócsajnak, hogy ez beugrott. Nem, nem azt állítom ezzel, hogy nekem szép arcom van, Isten ments..:D De a szavam elakadt...:)

Écsen pedig a buszról velem leszálló csajszi popsija állított már-már kulturális kihívás elé. Ha érted, mire gondolok...:D Sajnos útközben megálltam szusszanni, így szem elől tévesztettem...:( 

Nem sokat voltam apámnál, de nem volt semmi extra, picit beszélgettünk. Főzött nekem levest.:O Hát mit is mondhatnék? Köszönöm...:)

Ezeket a képeket pedig anno Anyu rakta ki a szobájukban. Ez a tablókép nagyon gáz... És nem sokat változtam...:D

A 16.10-es busszal visszajöttem. Ami már 16.07-es, de legalább 10-re odaért.:) 

Visszatérve főztem kávét, meg pihentem, meg tévéztem, meg gépeztem. 

Este a mórás lányokkal egyeztettük a jövő szombatot. Vagyis nem teljesen, de mindenesetre jól eldumáltunk...:D

---

Ma. Felkeltem, kávéztam, blogbejegyzést írok. És ennyi lesz a nap. Meg mosás, meg pihi. 

Jövő hét? Lesz két német, szombaton meg program. De azt mindjárt leírom.:)

*

Az a nagy büdös helyzet, hogy igazolást kellene szereznem arról, hogy akkor is fogyatékos voltam, amikor úgy tudtam, hogy ezért nekem nem jár semmiféle támogatás. Mókás, nem? Amúgy tud ebben valaki segíteni? És tudnám véglegesítetni az állapotomat, hogy ne kelljen 2-3 évente felülvizsgálatra menni?

Sokak szemében én vagyok "a fogyatékos". Erre szoktam mondani, hogy jó, de emellett némettanár is vagyok, meg keresztapa is vagyok, meg pl. "fodbalhuligány" is vagyok. 

Na... Jövő szombaton az Apáczaira vagyunk hivatalosak a mórás lányokkal, a Velünk élő másság-projekt zárórendezvényére. A vicc az, hogy én hónapok óta pont azt szeretném megmutatni nekik, hogy nem vagyok más, tökugyanolyan vagyok, mint ők. Na jó, ők szebbek.:)

Utána szombaton fősulis évfolyamtalálkozó van tervben. 

A rákövetkező héten meg pici Mark első születésnapja. 

Az azutáni héten pedig Csorna-ETO. Jó volna ott lenni. 

Szerintem egész mozgalmas időszak következik.:)

*

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Pop, csajok, satöbbi

Az elmúlt több mint hét év alatt nem kizárt, hogy adtam már meg bejegyzés címeként egyik kedvenc filmem címét. De most tényleg nagyon aktuális.:)

---

Az előző posztban elfelejtettem megemlíteni, hogy a Kislány a küszöbön című filmben ráakadtam egy régóta keresett zenére. Lakodalmi nyitótáncokban, vagy ilyen boldogságos-szerelmes bejátszások aláfestéseként szoktam vele találkozni. Nagy kedvenc, íme!

---

Szerdán a bejegyzés megírása után semmi különös nem történt. Pihi, tévé, messenger. 

Ja, és elkezdtem elemet keresni az orrszőrnyíróba, mert nem működött. Már vagy 10 perce keresgéltem, amikor egyszer csak magától elindult az íróasztalon. Hát beszarás, nagyon megijedtem...:D

A kávéfőzőt meg elkezdtem vízkőteleníteni, de igazából szerintem nem volt sikeres a művelet.

 Lefekvés után meg olvasnivalót kerestem, és valahogy épp Hosszú Katinka dedikált könyve akadt a kezembe. Persze elkezdtem újra olvasni. Nem titok, a dedikáláskor nagyon szimpatikus volt nekem, azóta még nagyobb figyelemmel követem pályafutását. Most viszont aggódom. Persze, igaza van abban, hogy kiáll a saját érdekei mellett. De kulturáltan vitatkozni, más emberekkel szóba állni azért nem ártana. Tegnap megosztottam facebookon a paralimpiai bajnok Pásztory Dóra írását. Kálnoki Kis Attila egykori öttusázónk gondolatai sem kevésbé tanulságosak.  Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni. Az utolsó mondatban minden benne van: "Ha Shane – és Katinka – nem lesz hajlandó kompromisszumra, továbbra sem lépnek a tárgyalás útjára, még jobban megroggyanhat mindkét fél. A riói olimpia előtt hét hónappal ennek senki sem örülne."

--- 

Csütörtök. Az első idei munkanap. Lájtos, amolyan formába hozós. Tettem-vettem, nem unatkoztam. Aztán napközben kaptam egy SMS-t, hogy egy telefonszámlát elfelejtettem befizetni. Visszakerestem a telefonomban, és rá kellett jönnöm, hogy és tényleg ám... Így aztán meló után bementem a plázába a vodafone-üzletbe. Jó sokat kellett várni, de szerencsére nem unatkoztam, mert egy kollégám is ott volt a párjával. 

Aztán sorra kerültem. A történet nem indult valami egyszerűen, mert elfelejtettem az ügyfélkódomat. Egy korábbi PIN-kódomra gyanakodtam, de nem jött be. Aztán a másik tippem sem. Szóval csináltunk új ügyfélkódot, de persze az sem volt egyszerű, mert a személyi igazolványom száma is változott időközben, és azt is módosítani kellett. 

Az ügyintéző csaj egyébként nagyon szimpatikus volt. Meg helyes. És mindenre azt mondta, hogy szupi.:D

Onnan András barátom barátnőjével a Hollóba mentünk, volt egy függőben lévő beszélgetésünk, azt ejtettük meg egy-két sör társaságában. A rádióban közben hallottunk egy számot, ami tetszett neki, fogalmam sem volt mi az, de tegnap a gugli segítségével azért sikerült ráakadnom.:) Pedig egyszer már tuti megvolt...

András a Dreherben csatlakozott hozzánk. Közben a lány jól megvert csocsóban, de ez abszolút papírforma volt, nem szeretek szólóban játszani. Az életben szólózok eleget.:D És nem szeretek védekezni, vagyis hátul lenni...

De még ekkor sem volt vége az estének, hozzájuk is felmentünk egyet. 

Elég későn, taxival mentem haza. És egy Ford Transit kisbusz jött értem. Csak azt nem vágom, miért Escortot írtam a cetlimre. Nem, eszkort lánnyal nem találkoztam..:D 

Hazatérve levezető sör, messenger, meg alvás. 

---

Péntek. Hááát őőő nem mentem dolgozni. A felkelés még csak-csak sikerült, de iszonyatosan megfáztam, és hát kialudni sem sikerült magam igazán. Úgyhogy szabit kértem. 

Felhívott viszont egy kollégám, hogy lenni egy sürgős meló, ami nem a melóhelyhez kapcsolódik. Annyira SOS, hogy el is hozta még aznap. 17 oldalas egészségüggyel kapcsolatos anyag, azokat kellett lefordítani, kérdésekre válaszolni, összepárosítani, stb. Azt mondta, rohadt nagy meló lesz, de én olyan 2-3 óránál nem szántam rá többet. És kész. 

A vicc az, hogy fogalmam sincs, mennyit fogok kérni érte. Mert ez nekem gyakorlás, meg élmény, meg mittudomén. De majd kitalálom.

Szóval éledeztem, ebédet csináltam, aztán következett a meló. Még jó, hogy itthon voltam.XD

---

Szombat. Megint megjelent a lány az álmomban. Igazából annyira nem meglepő. Lefekvés előtt Delta-koncertet néztem, és ez az együttes egyike volt közös kedvenceinknek. Jó, ez így hülyén hangzik, inkább úgy mondom, hogy ő is szerette... Új fejlemény, hogy álmomban levágatta és befestette a haját... Ez biztos az elengedésről szól...XD

Reggel kávé, és összeraktam a lottót meg a tippmixet. Majd elmentem az Árkádba. Alexandra, MediaMarkt, Spar. Ott aztán becsipogtam a kasszánál, kicsit égő volt, de szerencsére elhitték, hogy ártatlan vagyok. Mert tényleg.:)

Vettem vitaminokat, feladtam a lottót, aztán benéztem a vodába. Megnéztem a a telefonokat, amiket a csajszi ajánlott csütörtökön. Aztán kiderült, hogy már akár vehetek is telót, mert három hónapon belül lejár a hűségidőm.  És egy kedves cimborám ott dolgozik, így akár vele is intézhetem a dolgot. Csak azon lepődtem meg, hogy Goszinak szólított, a közös baráti körünkből szerintem senki nem szólít így. Az ügyfélkódomra meg rögtön rávágta, hogy miért is az. Hát igen, nem ok nélkül választottam. Amúgy közben eszembe jutott a régi kódom is, tesóm meg az én születési évemből raktam össze. Na de már mindegy... 

Az Árkádból kifelé ballagva messziről, széles mosollyal üdvözölt egy lány. Kis spättel rájöttem, hogy a Lipóti kávézóból ismerem. 

Eszembe jutott, milyen kedves, hogy így üdvözöl, mintegy ismeretlen ismerősként. Meg sok minden más is eszembe jutott, de azt most nem írom le, mert ironikusnak meg depressziósnak tűnnék. 

Amúgy meg kezdek hozzászokni, hogy nőkkel kapcsolatban amit én mondok/gondolok/teszek/érzek, vagy éppen nem teszek, az csak rossz lehet. A hibázás lehetősége pedig esetemben kizárva...

Pedig esküszöm nem akarok senkinek semmi rosszat. 

Úgyhogy szingliadó, felkészülten várlak! Azért bízom benne, hogy nem vezetik be. Ha mégis, az ETO-bérlet mellett lesz egy másik...:D

Hazatérve ebéd, pihi, aztán a németes cuccot csiszolgattam, meg lakótársammal leszedtük a karácsonyfát.

Közben néztem/hallgattam az ETO-Podgoricát, este meg megnéztem az A (sz)ex az oka mindennek című filmet. Ott legalább happy az end...:)

---

Ma. Reggel kávéval indítottam. Nem merem még elindítani a kávéfőzőt, így aztán 3 az 1-ben kávét ittam. Jacobs, amilyen tesóméknál is van. Így teljesen kint éreztem magam..:)

Aztán mostam, meg tényleg befejeztem a fordítást. És kb. ennyi volt mára a terv. 

Most majd lasagnét sütök, aztán pihi. Szerintem. 

Jövő hét? Meló, németórák, szombaton meg Écs. Meg lehet, hogy telefont is veszek, de ez még nem tuti. 

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! Ezt még talán leírhatom...XD

Stefan és a speciál

Időm is van, kedvem is van, úgyhogy írok egy szabizáró, vagy épp idei első munkanap előtti utolsó bejegyzést.:)

---

Vasárnap. Este a bejegyzés megírása után megnéztem az előző "normál" bejegyzésben említett Kislány a küszöbön című film 2. részét. És fejből írom, hogy Til Schweiger. Aki egyébként a napokban azzal került Németországban a címlapokra, hogy jól beszólt a kollégáinak. Na, a film eredeti címe egyébként Kokowääh. Ennek ugye nem sok értelme van, egyszerűen arra utal, hogy a franciául nem beszélő németek így ejtik ki egy francia étel, a coq au vin nevét. Ami pedig boros csirke. Tudom, öt évig tanultam franciául. Fenét: rágugliztam. Egyébként a vin-t ényleg tudom. Amúgy nekem erről folyamatosan a Kakaové ugrik be. Ami pedig egy szlovák nápolyi. Vagyis speciál. De ez csak mi győriek tudjuk ugyebár.:)

Azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam..:D Nem baj, folytatom. A tetoválásos résznél meg kell állnom, mert szakadtam a röhögéstől. Na, és egy kollegina abban a pillanatban posztolt egy képet, ami a tetoválásokhoz kapcsolódik. Szóval ily módon fokozta a poént. Sőt: a lány kézilabdázik. 

És a facebook tanúsága szerint előttem sógornőm nézte meg ezt a filmet, előtte pedig személyesen Stefan Kretzschmar jelölte meg a mozit. Ő pedig egy agyontetovált egykori német kézilabdázó. És a Magdeburg színeiben jó pár nagy meccsen játszott a Veszprém ellen. Ehh... Lehet, hogy túlpihentem magam. Amúgy nem.:D

Ja, a film egyébként zseniális. Az első rész inkább aranyos, ez viszont fergeteges. Szerintem. 

Este még egy olyan mókás dolog történt, hogy a Győrben Hallottam csoportban bohóckodtunk egy kollegina párjával. Akit amúgy nem ismerek, csak névről. De vicces volt...:)

---

Hétfő. 2 óra körül még rádiót hallgattam, szóval irtó nehezen aludtam el. A megszokottnál később keltem, gyorsan berohantam a városba, ezt-azt elintéztem. Aztán egész nap döglöttem, pihentem. Ja, és persze megírtam az évösszefoglaló blogbejegyzést. Ami nem teljesen olyan lett, ahogy elterveztem, egy-két dolog kimaradt belőle, ezt-azt pedig máshogy írtam volna. Most már mindegy... 

Este azzal a kolleginával irkáltam, akinek a párjával előző este irkáltam. Így lett kerek a poén. Jót nevettünk...:)

---

Kedd. 2 óra körül még rádiót hallgattam, szóval irtó nehezen aludtam el. A megszokottnál később keltem. Épp indultam volna a Lidlbe, amikor is felhívott lakótársam, hogy éppen ott van. Úgyhogy nem mentem. Volt olyan rendes, és bevásárolt nekem. A hétre lemondtam az összes németórámat, úgyhogy egész nap nem csináltam tényleg semmit. Volt valami a levegőben, mert kb. megmozdulni se nagyon volt erőm. Délután sütöttem rántottát, az volt a reggeli, az ebéd, meg az uzsonna. A vacsora meg keksz volt. 

Egyébként lehet, hogy a korábban említett úszás, bicikli és foci mellett másik sportág is felkerül a repertoárba. Nem, nem a zsebhoki és nem is a gombfoci. Annál meglepőbb lesz, még én is meg vagyok lepve...:D

Időben lefeküdtem, este még láttam egy érdekes német műsort a szilveszteri kölni eseményekről. Durva, hogy Köln polgármester-asszonya ki szeretni adatni egy viselkedési kódexet a helybeli nőknek, hogy viselkedésük ne legyen félreérthető az észak-afrikai menekültek és migránsok számára. Ja: Angela Merkel azt mondta, hogy a menekültek hazamennek az otthonukban zajló harcok befejeztével, a migránsok meg maradnak. Logikus...

---

Szerda. Azaz ma. Jójó, nem vagyok normális, de felkeltem úgy, mintha munkanap lenne. Na jó, nem keltem fel, rádióztam az ágyikóban. A Lánchíd Rádióban hallgattam valami betelefonálós műsor ismétlését. Botrány, milyen gyökér emberek vannak...:) Na mindegy, nem részletezném, mert még egyszer felhúzom magam.

Csak egyet: én kifejezetten örülök neki, hogy Mészáros Lőrinc megvásárolta a horvát, NK Osijek nevű focicsapatot. Mert így legalább nem az ETO-t vette meg.:D

A győri tömegközlekedés meg olyan, mintha sporthíreket hallgattam volna: több 11-es is kimaradt. Roppant vicces vagyok máma!:D 

Egy néni azt írta kommentben egy hírhez, hogy hogy "techet" ez valakinek. Én meg megkérdeztem, hogy hogy "techet" ilyet velünk. Erre egy harmadik ember azt írta, hogy félanalfabéta vagyok.:( Mimdegy, jobb, mint a kancsalgeci...:D

Voltam Lidlben. Okosan vásároltam, nem vettem sok mindent. A járda elég érdekesen nézett ki, mint a fotón is látható. Egy kedves nénike meg nem picsázott: besétált a körforgalomba, nem szórakozott holmi zebrákkal...:)

Ebédre kenyérlángost rendeltem. Úgy ajánlották a helyet, jó választás volt, szerintem még fogok onnan rendelni. A vacsora tejberízs ugyanonnan. 

Meg mosás volt. Kimostam ez egyik hátizsákomat, és nem ment tönkre.:)

Ja: Hosszú Katina meg összetépte az úszószövetség által neki ajánlott, 12 millió forintot garantáló szerződést. "Könnyű neki, megteheti..." Lehet. Mindamellett tudja mit akar, és kiáll az érdekei mellett, és nem hagyja magát megvásárolni. Várom a folytatást... 

Mára már semmi extrát nem tervezek. Vacsi, fürcsi... És be kell csomagolnom a magyar-német szótáraimat, mert megígértem, hogy kölcsönadom valakinek. Két vastag kötet, szóval érdekes mutatvány lesz. De évekig hurcoltam a két német-magyarral együtt, szóval megoldható lesz. 

Holnap meg meló. Igen. 

Szombaton meg Écs. Vagy nem. 

Legyen már február 14.! Valentin-nap. Cöcö: Csornán játszik az ETO!:)

Na de mára szerintem ennyi elég is volt belőlem! 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Ez volt 2015

Hetek óta gondolkodtam rajta, hogy miket fogok írni az évösszefoglaló bejegyzésben. És most mégis nehezen állok neki. A tavalyi egyébként így nézett ki. 

Szóval... Bármilyen rossz év is lett volna 2015, elmondható, hogy fantasztikus év volt. Február 3-án ugyanis megszületett keresztfiam, Mark. Fantasztikus kisfiú, szép, okos, ügyes, aranyos. Én meg nem vagyok elfogult. Fantasztikus látni, ahogy nődögél, fejlődik. Nem szoktam ezzel a szóval dobálózni, de életem legboldogabb pillanata volt, amikor tesóm felhívott, hogy megszületett. Meg amikor pár nap nap múlva először láttam. 

---

Sport. A Forma-1-gyel könnyű dolgom van. Az a sportág jelenleg kb. nem létezik. Legalábbis elkeserítően más, mint amihez az elmúlt kb. 30 évben hozzászoktam. És nem jobb. 

Női kézilabda. Az ETO számára példátlan pechszéria és/vagy sérüléshullám közepette zajlott az év. Így a BL-triplázás teljesen esélytelen volt, nem is sikerült. Az mondjuk meglepett, hogy a bajnoki cím megvédése sem jött össze, de annyira nem rázott meg. 

ETO foci. Ez a kilencedik szezon, hogy bérletes vagyok. És ez az első év, hogy az NB3-ban szurkolok kedvenceimnek. A Quaestor-csoport csődje az ETO-t is magával rántotta, kész csoda, hogy egyáltalán van csapat. Borzalmas volt megélni ezt az egészet, mindamellett az utolsó hazai NB1-es meccs életreszóló emlék marad. Katartikus élmény volt. Nem kérdés, minél előbb vissza kell jutni az NB1-be. Pokoli nehéz lesz, főleg úgy, hogy jelenleg a harmadosztályban sem vagyunk feljutó helyen. 

És persze milyen a sors... A magyar labdarúgó-válogatott évtizedek után éppen akkor jut ki hosszú idő után egy világeseményre, amikor épp az ETO számüzetése miatt talán a legkevésbé érzem a magaménak a csapat sikerért. Jó, ez így hülyeség, Priskin és Némó mellett is voltak győri érdekeltségek, meg aztán hihetetlen örömet érzek még mindig, hogy az idei EB-n nem semleges szurkoló leszek. Annyi biztos, hogy lehetőség szerint ezúttal júniusban szeretném kivenni a nyári szabimat. Ezúttal nem az olimpia lesz a meghatározó. De ez már egy másik történet.:)

Ja, és még a hokiválogatottat is kiemelném, az ő A-csoportos szereplésük is nagy élmény lesz. Ez tényleg szenzációs teljesítmény, le a kalappal a srácok előtt. 

---

Egyebek. Nem is tudom... Így nagy hirtelenjében mindenképpen eszembe jut általános iskolás osztálytalálkozónk. Voltam már öregdiák találkozón Pesten, volt osztálytalálkozónk Móváron, elvileg szervezés alatt van egy szombathelyi évfolyamtali, de a feketés osztálytalálkozó minden elképzelésemet felülmúlta. Hihetetlen, milyen együtt volt kis csapatunk 19 év kihagyás után!:) 

Ugyancsak kiemelkedő, emlékezetes élmény volt a részvétel, az előadás a Győr Plusz médiatáborában. És igen, tudom, elsősorban az ismeretség okán kerültem oda, nem hiszem magamról, hogy akkora rohadt nagy májer lennék. De azért jól esett...:)

A nyári szabi gyakorlatilag szokás szerint ment a kukába. Mármint nagyrészt apánk műtéte körüli lótifutival telt. Minden volt, csak nem pihenés. 

Becsvölgye szokás szerint fantasztikus volt. A Balatonra pedig le sem merem írni, hány éve nem jutottam el...:D

Politika, közélet. Nem akarok politizálni. Egészen elkeserítő a helyzet. A kormány dilettáns, értelmes ellenzék nincs, a migráns-kérdés léte és megoldhatatlansága egészen elkeserítő. 

Egyébként az Ákos körüli műbalhé frankó leképezése volt az egésznek: egy hosszú beszélgetésből kontextusától lecsupaszítva olyan gumicsonton sikerült hetekig elrágódni, hogy a TV2-eladás, a földek kvázi-elosztása senkit nem érdekelt. Ügyes munka. Vagyis nem. Szar a helyzet, és ennek az egésznek semmilyen értelemben nem lesz jó vége... 

A vasárnapi boltbezárás meg... Nem tetszik, na... 

Ja, és még a kedvenc kocsmám is bezárt, rögtön év elején... Bár a Smuki azért több volt, mint kocsma.. Még ha nem is voltam napi/heti szinten törzsvendég...

Jó, hát a kocsma után éles váltás, de a némettanítás is beindult. Ami nem baj, sőt jó. Csak azért pöttyet fárasztó volt. Mindegy, túléljük!:)

 ---

Nem tudom, ennek a résznek milyen címet adjak. Legyen talán: érzelmek. Lehet, hogy a fogyatékos emberek tényleg empatikusabbak/érzékenyebbek az átlagnál. Lehet, hogy ettől függetlenül, a személyemnek szól a bizalom. De furcsa módon különböző úton-módon többen megtalálnak, és tanácsot, vagy "meghallgatást" kérnek, ha gondjuk, problémájuk van. Ezt nem dicsekvés, nem sajnálkozás: hanem tény. Jól esik, csak néha baromi nehéz tud lenni. De fantasztikus dolog, tényleg. 

---

A lányok, a lányok... Ehhh... Néha olyan véleményeket hallok magamról, hogy csak lesek. És azon gondolkodom, hogy elindulok a Taigetosz felé, és leugrok. Akkora ramaty, semmirekellő ember, senkiházi szar vagyok, hogy magamtól is megijedek.

Megint mások már-már áhítatos tisztelettel beszélnek rólam/velem. Ez is döbbenetes, mert baromira nem érdemlem meg. 

Fura, de az utóbbi időben két lánytól is hallottam, hogy annak idején, ha merek lépni, nem biztos, hogy el lettem volna zavarva. 

Néha irkálunk azzal a lánnyal is, aki anno azt mondta, hogy soha nem járna velem, mert mozgássérült vagyok, és nem tudná kezelni a helyzetet.

Hosszú-hosszú idő után beszéltem azzal a lánnyal, aki kb. egyetlenként valaha nálam aludt. Ha megmutatnám, sokan el sem hinnék...:D

Ez mi? Önigazolás? Nem tudom... Keresgélem a kapaszkodókat, hogy talán nem vagyok senkiházi ember/srác/barát. 

Megtanultam, milyen idegenként tekinteni valakire úgy, hogy korábban jóban voltatok. De már nem hiányolod a másikat, mert nagyon elmentetek egymás mellett. 

Megtanultam, milyen idegenként tekinteni valakire úgy, hogy korábban jóban voltatok. És veszettül hiányzik a másik...

Ilyen és ehhez hasonló leckéken már jóval-jóval korábban túl kellett volna esnem. Teher alatt nő a pálma...

Nemrégiben említettem virtuális élettársamat egy bejegyzésben. Beszélgettünk tesómmal. És elmeséltem neki, hogy a lánnyal számításaim szerint egy nappal több köztünk a korkülönbség, mint bátyám és sógornőm között. Persze nem is az én tesóm lenni, ha nem kérdezett volna tök komolyan vissza, hogy a szökőnapokat figyelembe vettem-e. Hát így utánaszámolva tesómék estében eggyel több szökőév volt közte. Csak most nem ittam sört, úgyhogy nem tudok rájönni, hogy ez mit jelent.:) A viccet félretéve, ő tényleg egy fantasztikus lány, és örülök neki, hogy része az életemnek. És ennyi.;)

Khm... És a mórás lányok...:) Még tavaly nyáron kaptam egy mailt, hogy majd diákok szeretnének velünk, mozgássérült fiatalokkal interjúkat készíteni. Elvállaltam, szeretek ilyesmikben részt venni. Meg sem tudom számolni, hány szakdolgozatban voltam fogyatékos ismerős/diplomás/munkavállaló, stb. 

No, és tényleg tök jó, hogy egy iskolai feladatból ilyen barátságok kialakultak. Ahol tanácsot kérünk egymástól, elmeséljük egymásnak ügyes-bajos dolgainkat. Két nagyon különböző lány, mégis barátnők, és padtársak. Jaj de régen írtam le ezt a szót!:) 

És igen, a nőkről szóló bekezdésben írok róluk. 17 évesek, helyesek, aranyosak. És volt, hogy valakinek megdicsértem őket, és úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy mittudomén, tavasszal eljegyzés, nyáron összeházasodunk. Mindhárman. Pedig nem.:)

Jaj, és még valami. Egy kis olvasnivaló Bihari Viktória, azaz a Tékasztorik Vikujának facebook-oldaláról. Elsősorban természetesen nőknek ajánlott, de mindenki számára ajánlott az elolvasása! Ez a rész pedig egészen kiemelkedően tanulságos: "Ha reggel belenézel a tükörbe és elhúzod a szád, hogy milyen dagadt vagy, milyen csúnya, ha napközben ezerszer elmondod, hogy milyen hülye vagy, hogy nem szeret senki, hogy lúzer vagy, akkor egyrészt megbetegíted magad, másrészt ezt fogod kapni és ez nem ezoterikus meg varázsgömbös vajákosság, hanem a frankó!"

És pont. És felkiáltójel! Négy!

---

És a jövő. Nem fogadalmak, célok. Cigit már tényleg le kell tenni belátható időn belül. Helyette sport: úszás, bicikli, lehetőség szerint foci. 

Barátokra még jobban ráérni, nagyokat beszélgetni. 

Második blogfilmet forgatni!;)

Hm... Úgy érzem, valamilyen formában szükség van egyfajta hídra ép és fogyatékos emberek között. Döbbenet, hogy megkérdezek egy ép embert, hogy ismer-e rajtam kívül sérült embert, és tízből kilencszer fejcsóválás a válasz. Ez szomorú. Még ötletem sincs, mit lehetne tenni a témában, de rajta vagyok. 

Éééés: kommunikációs szakemberként, bloggerként, amatőr médiafogyasztóként egészen elkeserít és megdöbbent, hogy felnőtt emberek mennyire felelőtlenül bánnak az információval, mint olyannal. Frontális ütközésben sérült autóként osztanak meg hátulról szarrá törtet, égett arcú kutyának gondolnak egy kutyát, akinek egy szelet gépsonka van a fején... Nyerni akarnak egy napon ugyanattól a "lottómilliárdostól" egy napon belül okostelefont, autót, aranytömböt, meg egy valag pénzt... 

Erre is lehetne valahogy kampányt/facebook-oldalt építeni. 

Van egyéb ötlet is, ami még kidolgozás alatt van. Szóval nem lesz unalom. 

Most pedig osztályozni kéne az évet, igaz? 

9,5/10!

Puszillak, Pici Mark!:) 

És mára ennyi!

Még egyszer Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!:) 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Első szilveszter Picurral

Tavaly ott hagytam abba, hogy készülődtem, és majd indulok Ausztriába. És valóban, hosszas készülődés után elindultam Ausztriába. Azért komoly volt, 11.48-kor indult a vonatom, én meg ha jól emlékszem fél 7-kor keltem, hogy mindennel elkészüljek. 

A vasútállomáson még vettem le pénzt, elmentem újságoshoz, aztán irány a vonat. 

Még Hegyeshalomnál se jártam, amikor tudatosult bennem, hogy két dologról megfeledkeztem. Nem pakoltam zoknit. Igen, páratlan zoknik tömkelege van a fiókomban, és elfelejtettem párosítani. 

Sokkal veszélyesebbnek tűnt, hogy azt a cetlit is elhagytam, amire felírtam, hogyan találok el Bécsben az S-Bahn megállójáig. 

De legelőször is átszállás Parndorf Ort-nál. 7 percem volt elérni a csatlakozást, tesómék szerencsére tesómék minden frankón leírtak, így nem volt gond. Azt az egyet leszámítva, hogy nagyon kellett pisilnem. Így aztán gyorsan ledobtam a táskáimat, és el is loholtam vécére. 

A vonaton olvasgattam, zenét hallgattam. Wien, Hauptbahnhof, puskacetli nélkül. És ha hiszed, ha nem, minden frankón ki van táblázva, szóval esélyem nem volt eltévedni. Jó, egy minimálisat sikerült, de korrigáltam. Amúgy ez is annyira goszis: minden hülyebiztosan ki van írva, én meg olvasnám, hogy "egy mozgólépcsőn le, aztán még egyen le, aztán a Mekinél erre meg arra." Az S-Bahnon meg attól féltem, hogy rossz helyen fogok leszállni, vagy nem veszem észre Mödlinget, de szerencsére ezzel sem volt gond. Kevesen tudják rólam, hogy kb. fősuliig volt egy kis vonatfóbiám: nagy vonatról nagyot lehet esni. Aztán anno ezen egy kis segítséggel túlléptem. Az egy másik kérdés, hogy Magyarországon lehet, hogy nem mernék ennyi átszállással ennyit vonatozni. Ausztriában valahogy segítőkészebbek az emberek. Mármint nem löknek fel, meg ilyen apróságok.

Na, aztán tesóm várt a vasútállomáson. Hazamentünk, kaja, szusszanás, és persze kaptam zoknikat. 

Aztán irány a Shopping City Süd. Választottam Marknak karácsonyi ajándékot. Akkora játékboltban voltunk, hogy akkora nincs is...:D Egyébként amit először választottam volna, azt megkapta a Picur tesóméktól. 

Egy másik játékboltba is benéztünk, ott pedig magyar eladók voltak. Egyikük hatalmasat köszönt. Biztos látta az ETO-sálamat.:D

Aztán vettem egy Kilimanjaro-cipőt. Aztán majd meglátjuk, hogy fogok járni benne...:)

Hazatérve babáztunk, beszélgettünk, kajáltunk, aztán szunya.

---

Csütörtök. Tesóm nappalos volt, így hárman voltunk. Elmentünk egyet sétálni, meg bevásárolni. 

Aztán ugyanaz volt a program. Babázás, beszélgetés, kaja, pihi... A legeslegjobb.:) Annyira jó nézni a Picurt, ahogy felismeri a könyvekben a dolgokat, ahogy nevetgél, ahogy utánozza apát vezetés közben...:)

Komoly szívfájdalmam, hogy velem nem tud sétálni. Mármint nyújtja a kis kezét, de nem sétálok vele, mert nem tudom megtartani. Még nem...

Tartott viszont nekem kapusedzést. Dobálta ki a játékokat a  kiságyból, én meg igyekeztem elkapni őket. És igen, meg tudom erősíteni: a kézilabdához is van tehetsége.:)

A szilveszter este viszonylag lájtos volt, 2 sör, 2 Bailey's, és sok-sok játék. Markkal is, aztán meg honfoglaló. 

Gyenge kezdés után két játékot is megnyertünk, az egyikben már-már aláztunk.:) Ja: igen, honfoglalón Rubinho224 néven fordulok elő. 2005-ben regisztráltam, akkori kedvenc F1-es pilótám, Rubens Barrichello 2-es rajtszámmal szerepelt, és 24 éves voltam. Fifikás.:D És igen, vizsgaidőszakban mindenre ráértem.:) Annyi azért megmaradt, hogy egyedül nem szeretek játszani, szóval ez az előfordulás nem túl gyakori.:)

Himnusz, pezsgő. kis beszélgetés, aztán viszonylag időben nyugovóra tértünk. Ja, és próbáltunk tűziíjátékos fotót is készíteni, de sajna nem sikerült. Vakubanézős-tüsszentős viszont készült...:D

---

Péntek. Újév napja is pihenéssel, játékkal telt. Nem mostam, nem kértem kölcsön semmit, és nem nő lépett be elsőként a lakásba. Szóval jó évünk lesz.:) Tesóm a változatosság kedvéért éjszakás volt, így most apa nélkül zajlott a fürdetés. 

Altatás után pedig Edittel filmet néztünk. Kislány a küszöbön. Német film, Til Schweigerrel a főszerepben. De ő írta a forgatókönyvet, és ő a rendező is. És képtelen vagyok megjegyezni a nevét. Először mindig Till Eulenspiegel jut eszembe, aztán visszakapcsolok. Eulenspiegel egyébként egy népmesehős, ha jól emlékszem. Wie Till einem Esel das Lesen beibrachte- avagy ahogy Till megtanított olvasni egy szamarat- ez valahogy nagyon megmaradt...:)

Valami rejtélyes okból kifolyólag egyébként lakótársam vezetékneve sem ugrik be elsőre. Akkor először mindig egy kolleginára gondolok... Jól van na, rosszul vagyok bekötve...:D

Ja, és szeretem a német filmeket. Tudom, kommen, spritzen, ah-ah...XD Na de a viccet félretéve: a Mások élete, a Lé meg a Lola, a Bukás mind-mind remek alkotások. A Good bye, Lenin pedig egyenesen szakdolgozatom kiindulópontja volt. 

Ehhh... A kulturális rovatot, "Goszi, nem is vagy te olyan hülye, mint amilyennek kinézel", most befejeztem.:D

---

Szombat. Reggeli, készülődés, beszélgetés, aztán Edit és Mark kikísértek a vasútállomásra. Oda még tényleg nem találok ki egyedül...

Egy S-Bahn-t lekéstünk, egyet elbambultunk, a harmadikat elértem. Ami amúgy a másodikat meg is előzte.:D

Jó 45 percem volt elérni a vonatot, vagyis megtalálni a vágányt. Sikerült. 

Közben odajött hozzám egy faszi. Kérdezett valamit angolul. Megkérdeztem, folytathatjuk-e németül. Nem ment. Magyarul sem. Kiderült, hogy lengyel. Közöltem vele, hogy "Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki." azaz "Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát."  Pöttyet szerintem hülyének nézett, így a "Polska, Bialo-Czerwoni"-t már nem erőltettem. Ez pedig a "Lengyelország, fehér-pirosak!" És anno a Hungaroringen tanultam meg, lengyel Kubica-fanoktól. Szóval nem értettem meg, mit szeretne, mondtam neki, hogy "Sorry, my english is very shit!", ő meg kijavított, hogy simple. És ennyiben maradtunk.:D

Vonatot elértem, átszállás sima, nem sokkal 2 után már Győrben voltam. 

Kb. 130 km-nyire voltam szeretett városomtól, de mégis ismét érezhető volt, mennyire más világ...:/

Na, hazatérve kávé, mosás, pakolás, tévé, messenger. És el is telt a nap. 

---

Ma elmentem kisboltba. Vettem zsemlét, tejet, meg Sportot. 

Kolleginával megbeszéltem, segít melóba kaját rendelni. Mert csak csütörtökön kezdek.:)

Mára már semmi komolyabb nincs tervben. Max. zoknipárosítás.XD

Meg a telefonomon kéne elrendezni a zenéket, a tavalyi felhozatalból törölni a felesleget. Mert az aktuális évet mindig havonta mappákba rendezem, a nem aktuális év pedig ömlesztve van. Mert ilyen bogaras állat vagyok...:D

Enni ma nem fogok főtt kaját, annyi szalámim van, hogy rengeteg. Teát viszont főzök, mert hideg van. Ez fontos infó volt...:D

Holnap benézek a városba, aztán megírom az évösszefoglaló bejegyzést. Az szerintem kemény meló lesz... 

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)