Tündérmese

Hm... Természetesen megint kimaradt egy-két dolog az előző bejegyzésből. 

Igen, a hétfői előre tervezett szabadnap volt, ezúttal nem, vagyis ezúttal sem azért maradt itthon, mert nem bírtam felkelni.:)

Vasárnap az étteremben kedves jóbarátom édesanyja véletlenül engem köszöntött fel az ünnepelt helyett. A srác járása hasonlít az enyémhez, ő is szemüveges; zavarban volt, összetévesztett minket. Elárulok egy naaagy titkot: anno 2003 táján történt, hogy tesómnál voltam pár napot Svájcban, aztán hazatérve egy kiadós alvás után indultam mozgássérült barátaimmal Németországba. Így Anyu ment el helyettem az utazással kapcsolatos utolsó egyeztetésre. Utólag elmesélte, hogy kicsit zavarban volt, furán érezte magát ennyi mozgássérült között. Pedig engem már megszokott, ugye.:) Szóval nincs azzal semmi gond, ha valaki zavarban van egy fogyatékos ember társaságában, csak oldódjon a zavar.:) 

A meccsen pedig rekordidő, kb. 10 másodperc alatt sikerült kiborítanom egy sört. Harcsi barátom szólt, hogy letett mögém egy sört. Én megköszöntem, benyúltam a zsebembe mogyoróért, és a könyökömmel levertem a sört. Bénabéla.:D

Kasza Tibi nevét vajon miért írtam fel? Nem tudom... Jah, lehet, hogy a kristályos pincérlánynak küldeném a Crystáltól a Te vagy az álmom című számot. De ez csak vicc.:D

És hétfőn a konvektort is elindítottam Balu segítségével. És utálom. Mármint a konvektort, nem a Balut. Meg a hideget...

---

Hétfőn a bejegyzés megírása után minden a terveknek megfelelően alakult: fürdés, bundás kenyér, Kék fény, viber, messenger, facebook, alvás. És ennyi.

---

Kedd. Viszonylag simán felkeltem, és kipihentem értem be melóba. Nagy nehezen sikerült áthámoznom magam a hétfői e-maileken. A kedden reggel kapott "Szia! Beértél már?" üzenet pedig nagyon-nagyon jól esett.

3-ig voltam, majd a Fa Kocsmába mentem egy kis feszültséglevezetésre. Kicsit idegállapotban voltam. 

Kedden volt 3 éve, hogy Anyu középsulis osztálytalálkozón volt. Ő volt a főszervező. Mondtam neki, hogy utána maradjon bent nálam, tévézünk, beszélgetünk, pihenünk. Persze nem maradt bent, mert megígérte valakinek, hogy hazaviszi. Egy hét múlva már nem élt... 

Kedden volt egy éve, hogy valaki ebédmeghívást kapott tőlem születésnapjára. Az ebédre aztán nem került sor, mára nagyon elkanyarodtunk egymás mellett... 

Közeledik egy furcsa "kibékülés", vagyis inkább "újrabeszélés" évfordulója is. A sors fura fintora, hogy megint nem vagyunk beszélő viszonyban...

Aztán itthon persze folytattam a levezetést. Jó, alaptétel, hogy rossz kedvében ne igyon az ember, de szerencsére megint kiderült, hogy barátaimnak köszönhetően még depressziós sem lehetek normálisan, mert mindig felvidítanak.:)

A fősulis találkozásos csoportba is beírtam, hogy nem megyek, mert velük ellentétben nem értem el még semmit. Mármint se társ, se gyerekek, se kutya, se macska se. Erre volt, aki beírta, hogy ő sem jön, ha én sem. és nem szeretném kipróbálni, hogy komolyan mondta-e. Úgyhogy megyek.:)

Időben elmentem fürdeni, vacsizni, viszonylag hamar nyugovóra tértem. 

---

Szerda. Mivel viszonylag hamar sikerült nyugovóra térni, így a felkeléssel sem akadtak gondok. Vissza a jövőbe-nap volt, azaz Marty McFly a trilógia második részében 2015. október 21-én jelenik meg a jövőben. Érdekes visszagondolni, mekkora flash volt a film annak idején, én nem tartom kizártnak, hogy legeslegelőször hangalámondásosan láttam.:)

Amúgy elég hülye, stresszes nap volt, kicsit feszült voltam. 

Fél 4-ig voltam melóban. Itthon gázórát diktáltam, ruhaszárítót pakoltam, ilyesmik. 

Érdekes volt visszanézni facén az erre a napra vonatkozó emlékeket. Két olyan zenét is megosztottam tavaly facén, amit egy nappal később többször is meghallgattam. 

Három éve pedig... Igen, 2012. október 21.: ETO-Újpest. 3-2-re nyertünk, az utolsó pillanatban fordítva. Anyu a meccs után hívott, hogy ő is nézte a tévében, és örült, hogy nyertünk, de másnap, ha kijózanodtam, menjek ki hozzá Écsre. Belém égtek ezek a napok... 

Időben lefeküdtem, olvastam, tévéztem, aludtam. 

---

Csütörtök. Még talán kedden szóvá tette kolleginám, hogy biztosan nem virtuális élettársammal, hanem az ő druszájával beszélek telefonon. Mert vele "máshogy" beszélek. Nekem még annyira nem tűnt fel. Szerdán pedig véletlenül ezt a lányt kértem a telefonhoz, pedig nem is vele szerettem volna beszélni.:) Szerda este ezt elmeséltem a "druszának", majd eljutottunk a végkövetkeztetéshez, hogy hát persze, az ő keresztnevüket csak kedves, aranyos lányok viselik.:)
Ezt nem biztos, hogy így ebben a formában elmeséltem volna, ha csütörtök reggel nem játszott volna a Morning Show-ban egy ugyanerre a keresztnévre hallgató -egészen véletlenül éppen győri!:)- lány, és Vadon Jani nem közölte volna vele, hogy az ilyen nevű lányok mind kedvesek és aranyosak.:) 

Jó, ezt így név nélkül lehet, hogy kicsit fura olvasni, de mentségemre szóljon, hogy a cím nem véletlen!:)

Egy lány megállított melóban, hogy mizujs velem, mert régen látott. Mikor ott tartottam, hogy mára semmi nincs tervben, de mosnom mindenképpen kell, megjegyezte, hogy kellene már nekem egy nő. Aki mosna rám. Pff...XD Tényleg megakadt a házvezetőnő-projekt. 

Fél 4-ig voltam melóban, kollégám hazahozott. 

Kávé, olvasás, csendespihi, tévé, messenger. Ennyi volt a program. 

Este megosztottam ezt a képet facebookon. Nem, etéren nincs semmi depresszív érzésem. Az ismerőseim nem nevetnek rajtam. Max. a hátam mögött.:) Néha bohócot csinálok magamból, úgy poénkodok a fogyatékosságomból. 

A szomorú az, hogy azok a sorstársaim nem veszik ezeket a lapokat, akiknek kellene. Csak azok a mozgássérült ismerőseim tartják viccesnek ezeket a posztokat, akik integráltan élnek. Ez ellen kellene tenni valamit. 

---

Ma. Hosszú hétvége. Nemzeti ünnep. Mondom, ezekben a napokban teljesen hülye vagyok. Most épp reggel az Écsen Anyu idejében ilyenkor szokásos héjában sült krumpli-sült szalonna-forró tea reggelikombó járt az agyamban. A sírás kerülgetett. Tényleg. Mostam. Aztán a telefonomról, meg az mp3-lejátszómról kezdtem el törölgetni a felesleges, megunt zenéket. Mindkettőn dátum szerint vannak csoportosítva a mappák. És a legtöbb dal emlék. Ő küldte, neki tetszett, ő mutatta, vele röhögtünk rajta, őt hiányoltam, stb. Szóval ezen is képes vagyok lelkizni. Kész vagyok.:)

Aztán csináltam zacskós gulyáslevest pogácsával. Aztán pihentem. Az '56-os móvári eseményekről szóló dokumentumfilmet néztem a tévében. És egészen döbbenetes volt... 

Aztán folytattam a zenetakarítást. Most meg mindjárt végzek egy poszttal. 

Holnap Camelot Kupa, azaz mozgássérültek autóversenye. 

Előtte jó lenne elfutni Lidlbe, meg postára. 

Meg Harcsi barátom és barátnője is Győrben állomásozik, velük is össze kéne futni.:) 

Meg jó lenne benézni az Árkádba, mi újság cipő-, meg hátizsák-fronton. De ez még kérdéses. 

A vasárnap még nyitott. De vasárnap ugye zárva van az Árkád. 

Jövő héten eddig három német. Egy egyik egy olyan valakivel, akivel még sosem találkoztam. De már olvastam. Meg hallottam. Kíváncsian várom.:)

Mára pedig befejeztem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)