Terveztem mára egyfajta különkiadást. A vezérfonál valami olyasmi lett volna, hogy az élet néha egész mókás fordulatokat képes produkálni.
Aztán a forgatókönyv kicsit változott. Mert az élet néha egész mókás fordulatokat képes produkálni.
Akkor hát kezdjük!
Jópár éve járok Katáékhoz buliba. Az erkély afféle "misztikus hely". Cigiszünet, nagy bohóckodások, nagy lelkizések.
Tök furcsa, szokatlan, de ugyanakkor persze kellemes érzés volt, hogy "nem egyedül" vagyok, azaz valaki "velem" van, csak engem ismer. Furán hangzik, nem tudom, benne van-e, amit ki szeretnék fejezni vele, de én megpróbáltam.
A lánnyal előre úgy beszéltük meg, hogy haza kell mennie. Tervben volt, hogy kikísérem a vidékibe, és én is hazaballagok, de ez azért elég naiv elképzelés volt.
És hát amikor egyedül maradtam, nem maradtam egyedül. Többen is odajöttek hozzám, dicsérték a lányt, hogy helyes, meg aranyos... Meg hogy jól nézünk ki együtt, meg ittuk egymás szavait... Ez utóbbi persze szubjektív észrevétel, de azért jól esett hallani, meg aztán örülök, hogy látszott, hogy jól éreztük magunkat egymás társaságában. Mert hát ez a lényeg, nem?
Volt, aki azt is megjegyezte, hogy levágtam-e, hogy egy fitneszversenyző lány kísért el engem abba a buliba, és érezte magát jól velem. Le bizony, és büszke is vagyok rá!:)
Rengetegszer lelkiztem már ezekkel a srácokkal...
Beszélgettünk szintekről, sajnálatról... Most pedig örültek a jókedvemnek, és ez nagyon-nagyon örültem.
Na ennek így se füle, se farka sem lett, de remélem, átjön a mondanivaló...:D
---
Vasárnap. Hát a bejegyzés megírása után még 6 perc volt hátra a meccsből. A végeredmény maradt. 4-3-ra kikaptunk Görögország válogatottjától. Nem érzem úgy, hogy tragédia történt volna. A románok nyertek, így a második hely már nem volt elérhető, a harmadik helyezettek rangsorába pedig a csoportutolsó görögök elleni eredmények nem kerülnek beszámításra. Gyakoroltunk egyet, játszottunk egyfajta gálameccset, és ennyi.
Ha nem jutunk ki, azt nem ezen a meccsen hoztuk össze...
A Forma-1 ismétlését egyébként elkezdtem nézni, de bealudtam.
---
Hétfő. Bár kikapott az ETO, Kisalföldet azért vettem. A lottón meg az egymást követő második héten is nyertem. Zseniális. És még rímel is.:)
Viszonylag nyugisan telt a nap. Kedves exkolleginám sajnos lemondta mai találkánkat. Szóltam egy ismerősömnek, hogy találkozunk-e, de már pont lett programja.
Meló után hazajöttem, ittam egy kávét, majd németóra következett.
Egy kb. Anyuval egyidős néni az új tanítvány. Furcsa magázódva órát tartani, a tempó, a stílus is kicsit más volt, mint fiatalokkal, de nekem tetszett az óra. Szerencsére ő is meg volt elégedve velem, szóval folyt. köv. a jövő héten.
Német után pihi, vacsi, meg Kék fény. Aztán az Ukrajna-Spanyolország EB-selejtezőt néztem. Közben írtam még egy ismerősömnek viberen, ő válaszolt, hogy hajat mos, és jön.
Na, én pedig bealudtam...XD
---
Kedd. A hajnali kávé mellett megtudtam, hogy nyertek a spanyolok, így kis hazánk közelebb került a jövő nyári EB-szerepléshez.
Azt is megtudtam, hogy ismerősöm kb. 1 óra múlva végzett a hajmosással, addigra én már az igazak álmát aludtam. Ma ő sem ért rá, de csütörtökre azért megbeszéltünk egy találkozót.:)
3-ig voltam melóban. Ballagok kifelé a munkahelyemről, és a parkolóban meglátom tanítványom autóját. Akivel amúgy holnapra volt megbeszélve a következő óra. És én emlékeztem jól.XD
Semmi gond, ugye ráértem.:)
Aztán a végén megkérdezte, hogy csütörtökön jöhetne-e még egyszer. Mondom persze.
Aztán felértem a lakásba, és csapkodtam a homlokom, hogy az nekem nem jó, mert már ugye megbeszéltem egy találkozót egy ismerős leányzóval.:)
Este pihi, és tévé.
Ma eldől a sorsunk. Legjobb tudomásom szerint ha a törökök megverik Izlandot, ÉS Kazahsztán nyer Lettországban, pótselejtezőt játszunk. Minden más esetben egyenes ágon kijutunk az EB-re.
Igen: szánalmas ez a számolgatás. A magyar foci szar, és kurva gyenge selejtezőcsoportban vagyunk. De szeretem a focit, a magyar focit, és kisgyermek korom óta várom, hogy a magyar felnőtt válogatottnak szurkolhassak egy világversenyen.
Erről egyébként a mai eredményektől függetlenül majd írok egy külön posztot.
Hogy megérdemli-e válogatottunk a kijutást? Ez kérdéses... De az életben annyi mindent nem érdem szerint osztanak. Végre lehetne az élet mifelénk is igazságtalan.
Hm... Holnap Adrival találkozom. Pénteken egy egykori általános iskolai osztálytársammal, aki ott dolgozik, ahová tanítványom is váltani szeretne. És velem mindig történik valami, és nekem mindenhol vannak ismerőseim.:D
Szombat Écs, vasárnap ETO-Fradi, hétfőre meg szabit kértem. Meg lefixáltam két németórát.
Élni tudni kell!:D
Na de mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése