Mozgalmas hétvége, unalmas cím

Pénteken a bejegyzés megírása után ejtőzés volt. Meg olvasás, meg tévé. Meg valahogy most rákaptam arra, hogy elalvás előtt Kossuth Rádiót hallgatok. Szeretem ezeket a beszélgetős műsorokat. Tényleg öregszem.:) Ez csak azért nem fasza, mert az mp3-lejátszóra ráfekszem, a füles meg megtörik...

---

Szombat. Na, hát az előző posztban említett "újrabeszélés" évfordulója tényleg közeledett, mert tegnap volt. Én kicsit későbbre emlékeztem. Na mindegy. Ez már sajnos lényegében történelem... 

Mivel időben lefeküdtem, reggel jóó korán felébredtem. Fürödtem, kávéztam, rádióztam, ilyesmik. Majd az ETO Park felé vettem az irányt. 

Kilencedik alkalommal került megrendezésre a Camelot Kupa, ami mozgássérültek autós ügyességi és tájékozódási versenye. A 2013-as, még az écsi Rábaringen megrendezett versenyről készült tudósítást ide kattintva nézhetitek meg!

És találkoztam egy régi kedves ismerőssel. Judit Szombathelyen, a főiskolán volt szaktársam, most tíz év után találkoztunk újra, és jó sokat beszélgettünk. Meg egy kicsit bohóckodtunk. Ennek nyoma látható a fotón. Judit ugye az RTL Klubot tudósította, a helyi média sajnálatos módon nem képviseltette magát. Vagyis...  Nem, nem nevezem magam helyi médiának.:D

Judit figyelmébe ajánlottam Gergő barátomat, akit még a Mexikói úton ismertem meg. Elég komoly küzdelem árán sikerült jogosítványt szereznie, és mindenféle tesztvezetésekre eljár. Elég nagy autób*zi, ideális riportalany volt.:) 

Átalakítás nélküli autót vezet, és mozgássérült felesége van. Én meg csak kézi vezérlésű, vagy automata váltós autót vezethetnék, és ép párt keresek. Épp ép párt keresek. Szép magyar nyelv!:D

Meséltem már, hogy szokták rólam mondani, hogy mindenhol vannak ismerőseim. Nos, Judit után felfedeztem egy autós versenybíró cimbit is. Kicsi a világ. Ő egyébként a Forma-1-en is szokott dolgozni, szóval na...:)

A tervekkel ellentétben nem mentem el az Árkádba, ott maradtam a többiekkel. Nem bántam meg, jó kis nap volt!:) 

Postára azért elnyargaltam, meg tippmixet is adtam fel. Közölte a csaj, hogy nyertem 2.500 forintot. Én meg megkérdeztem, hogy "Ne picsázz, tényleg?" :)

A pékségben vettem zsemlyét meg parizert. Aztán még pizzát is rendeltünk. 

Ja és tök sokat dumáltunk mozgássérült haverom 22 éves fiával. Ő ép. És jó arc. Éppenséggel.:)

Hazatérve tévéztem, olvastam, kávéztam, döglöttem.  

Aztán megérkezett Harcsi barátom, és barátnője. Zsófi egyébként most volt először nálam. Ez picit meglepett. De tényleg így van. És megdicsérte a lakásomat. Meg a parfümjeimet. És szerinte is határeset, hogy buzis-e a kézkrémem.:D

Na, aztán a Barney's American Diner felé vettük az irányt. Ami tőlem az én sem nem egyenesvonalú, sem nem egyenes járásommal kb. 3 perc séta.  

Már az első benyomás is mókás volt.:) Van egy kolleginám, már ejtettem róla szót itt a blogon, ő vitt el a Hollóig, amikor a munkahelyemen felejtettem a telefonomat. Fogalmam sincs, hogy olvassa-e a blogomat -hacsak nem jelzek neki!:)-, de talán nem harapja le a fejemet, ha leírom ezt.:) Szóval még nyáron egyszer feljött az irodába egy nagyon csini fekete alapon fehér pöttyös ruciban. Csak magamban jegyeztem meg, hogy tök jó, tiszta rock&roll-feeling. Erre basszus, ott volt tegnap a a full amerikai stílusú kajáldában. És lazán elmentem mellette, csak a szemem sarkából állapítottam meg, hogy milyen helyes csaj.:D Amikor szedelődzködtek, akkor mentünk oda, és akkor esett le, hogy ő az. Azért pár szót sikerült váltani. Biztos nem nézett hülyének.:)

Szóval. A belső tér kialakítása nagyon-nagyon bejövős, én ilyet még nem nagyon láttam. A személyzet nagyon rendes, még azt is tök lazán közölte a srác, hogy full feszült,  annyian vagyunk, nagy a hajtás. 

A bacon és a palacsinta elfogyott. A kajára jó sokat kellett várni. De minden perc várakozás megérte. Nagyon-nagyon finom volt a kaja. Azt nem elemezném, hogy milyen volt a hús, meg a saláta, meg a zsemle, a lényeg, hogy mindhárman nagyon elégedettek voltunk. És "igazi amerikai" üdítők voltak. Mondjuk én valami olasz citromos mutyit ittam, de nagyon finom volt. 

Egyedül a menzák kenyeres kosarára hajazó műanyag bigyó ütött el szerintem a hangulattól. De ennél nagyobb bajunk sose legyen! Abszolút 10/10. Mindenkinek ajánlom, részemről maximálisan potenciális törzshelynek tekinthető.:)  

Ahogy a nőkhöz, az autókhoz, és a focihoz, úgy a gasztronómiához sem értek. Csak néha írok róla!:) Szóval ne vedd készpénznek az ajánlásomat!:D

Jaj... Tegnap megkérdezte egy csaj, hogy tényleg ku.va jól beszélek-e németül. Ez olyan becsapós. Ha igent mondok, nagyképű vagyok. Ha nemet, akkor meg álszerény. Az élet nagy problémái..:D

Aztán persze elindultunk haza. Meg kellett állnom cipőt kötni. Elég vicces látványt nyújthattam..:)

Hazatérve konyha. Nem, nem ettem, az USA GP időmérőjét néztem. A katasztrofális időjárás miatt az autók közül csak a safety car jelent meg a pályán. Mégis ez volt az év eddigi legeseménydúsabb időmérője. Na ez a durva..:)

Hm... A tékasztorik szerzője, Bihari Viki, azaz Viku egy nagyon komoly, és nagyon szomorú verset osztott meg facebook-oldalán. Megnyugodtam. Mármint... Mi jókedélyű egyedülállók is lehetünk néha szétesve... Pont ezen gondolkodtam a napokban... 

---

Ma. Reggel a háromlábú székre állva átállítottam a faliórát a konyhában. A székről leszállva végignyúztam a sípcsontomat. Visítottam, úgy fájt. 

Aztán megint az ETO Park felé vettem az irányt. Harcsival, anyukájával, húgával és párjával találkoztam. Nem, a párjának a húgával nem találkoztam.:( :) 

Legeslegelőször kisbolt. Vettem kockacukrot, kávét, meg Sportot. Nem felejtettem el.:D

Luiék meg abban a pillanatban mentek el a házunk előtt kocsival, amikor kiléptem a kapun. Ha megbeszéltük volna sem klappolt volna így. Amikor telefonon beszéltünk, közöltem Luival, hogy a "kopasz bácsinál kávézunk." A kopasz bácsi meg helyesbített, hogy kopasz úrnál.:) Zseniális.:D És megjegyezte, hogy ha humor nincs, megette az egészet a rosseb. Ez így van!:)

Vettem testtáskát. Meg pénztárcát. Meg kolbászt. Lángost akartam, de ott rohadt hosszú volt a sor... És igen, a megszokott kolbász felülmúlhatatlan, ez elég gyengus volt...

Bejártuk az egész piacot, ment a bohóckodás, igen jól elvoltunk. A terepszínű nadrágokat is megtaláltuk.:D

A lábam viszont lejártam. Hazafelé megálltam a Stadion Sörözőben, ittam egy sört. Még egyet azért nem, mert képtelen lettem volna levonszolni magam még egyszer a lépcsőn. Így aztán a másodikat itthon ittam. Aztán csendespihenő. 

Harcsi barátom telefonja ébresztett, anyukája küldött nekem fasírtot. Köszönöm szépen!:) Majd futam közben elfogyasztom. Ha lesz futam. Ha nem, akkor helyette!:)

Az ETO meg 2-0-ra kikapott a BKV Előre otthonában. Van baj, van baj...:/ Sürgősen rendezni kell a sorokat..

Ma még tehát Forma-1, meg ETO kézi BL.

*

Ui.: most írt rám Zsófi, hogy látszottam az RTL Klub Híradójában. Én ezt nem akartaaaam... Remélem tényleg nem volt nagyon gáz! Állítólag csak mosolyogtam a háttérben. Abból nagy baj mondjuk nem lehet...:D

*

Hétfő-kedd-szerda német. Péntek számítógép-nagygenerál. 

Unalom? Az nincsen. 

Mára pedig ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Tündérmese

Hm... Természetesen megint kimaradt egy-két dolog az előző bejegyzésből. 

Igen, a hétfői előre tervezett szabadnap volt, ezúttal nem, vagyis ezúttal sem azért maradt itthon, mert nem bírtam felkelni.:)

Vasárnap az étteremben kedves jóbarátom édesanyja véletlenül engem köszöntött fel az ünnepelt helyett. A srác járása hasonlít az enyémhez, ő is szemüveges; zavarban volt, összetévesztett minket. Elárulok egy naaagy titkot: anno 2003 táján történt, hogy tesómnál voltam pár napot Svájcban, aztán hazatérve egy kiadós alvás után indultam mozgássérült barátaimmal Németországba. Így Anyu ment el helyettem az utazással kapcsolatos utolsó egyeztetésre. Utólag elmesélte, hogy kicsit zavarban volt, furán érezte magát ennyi mozgássérült között. Pedig engem már megszokott, ugye.:) Szóval nincs azzal semmi gond, ha valaki zavarban van egy fogyatékos ember társaságában, csak oldódjon a zavar.:) 

A meccsen pedig rekordidő, kb. 10 másodperc alatt sikerült kiborítanom egy sört. Harcsi barátom szólt, hogy letett mögém egy sört. Én megköszöntem, benyúltam a zsebembe mogyoróért, és a könyökömmel levertem a sört. Bénabéla.:D

Kasza Tibi nevét vajon miért írtam fel? Nem tudom... Jah, lehet, hogy a kristályos pincérlánynak küldeném a Crystáltól a Te vagy az álmom című számot. De ez csak vicc.:D

És hétfőn a konvektort is elindítottam Balu segítségével. És utálom. Mármint a konvektort, nem a Balut. Meg a hideget...

---

Hétfőn a bejegyzés megírása után minden a terveknek megfelelően alakult: fürdés, bundás kenyér, Kék fény, viber, messenger, facebook, alvás. És ennyi.

---

Kedd. Viszonylag simán felkeltem, és kipihentem értem be melóba. Nagy nehezen sikerült áthámoznom magam a hétfői e-maileken. A kedden reggel kapott "Szia! Beértél már?" üzenet pedig nagyon-nagyon jól esett.

3-ig voltam, majd a Fa Kocsmába mentem egy kis feszültséglevezetésre. Kicsit idegállapotban voltam. 

Kedden volt 3 éve, hogy Anyu középsulis osztálytalálkozón volt. Ő volt a főszervező. Mondtam neki, hogy utána maradjon bent nálam, tévézünk, beszélgetünk, pihenünk. Persze nem maradt bent, mert megígérte valakinek, hogy hazaviszi. Egy hét múlva már nem élt... 

Kedden volt egy éve, hogy valaki ebédmeghívást kapott tőlem születésnapjára. Az ebédre aztán nem került sor, mára nagyon elkanyarodtunk egymás mellett... 

Közeledik egy furcsa "kibékülés", vagyis inkább "újrabeszélés" évfordulója is. A sors fura fintora, hogy megint nem vagyunk beszélő viszonyban...

Aztán itthon persze folytattam a levezetést. Jó, alaptétel, hogy rossz kedvében ne igyon az ember, de szerencsére megint kiderült, hogy barátaimnak köszönhetően még depressziós sem lehetek normálisan, mert mindig felvidítanak.:)

A fősulis találkozásos csoportba is beírtam, hogy nem megyek, mert velük ellentétben nem értem el még semmit. Mármint se társ, se gyerekek, se kutya, se macska se. Erre volt, aki beírta, hogy ő sem jön, ha én sem. és nem szeretném kipróbálni, hogy komolyan mondta-e. Úgyhogy megyek.:)

Időben elmentem fürdeni, vacsizni, viszonylag hamar nyugovóra tértem. 

---

Szerda. Mivel viszonylag hamar sikerült nyugovóra térni, így a felkeléssel sem akadtak gondok. Vissza a jövőbe-nap volt, azaz Marty McFly a trilógia második részében 2015. október 21-én jelenik meg a jövőben. Érdekes visszagondolni, mekkora flash volt a film annak idején, én nem tartom kizártnak, hogy legeslegelőször hangalámondásosan láttam.:)

Amúgy elég hülye, stresszes nap volt, kicsit feszült voltam. 

Fél 4-ig voltam melóban. Itthon gázórát diktáltam, ruhaszárítót pakoltam, ilyesmik. 

Érdekes volt visszanézni facén az erre a napra vonatkozó emlékeket. Két olyan zenét is megosztottam tavaly facén, amit egy nappal később többször is meghallgattam. 

Három éve pedig... Igen, 2012. október 21.: ETO-Újpest. 3-2-re nyertünk, az utolsó pillanatban fordítva. Anyu a meccs után hívott, hogy ő is nézte a tévében, és örült, hogy nyertünk, de másnap, ha kijózanodtam, menjek ki hozzá Écsre. Belém égtek ezek a napok... 

Időben lefeküdtem, olvastam, tévéztem, aludtam. 

---

Csütörtök. Még talán kedden szóvá tette kolleginám, hogy biztosan nem virtuális élettársammal, hanem az ő druszájával beszélek telefonon. Mert vele "máshogy" beszélek. Nekem még annyira nem tűnt fel. Szerdán pedig véletlenül ezt a lányt kértem a telefonhoz, pedig nem is vele szerettem volna beszélni.:) Szerda este ezt elmeséltem a "druszának", majd eljutottunk a végkövetkeztetéshez, hogy hát persze, az ő keresztnevüket csak kedves, aranyos lányok viselik.:)
Ezt nem biztos, hogy így ebben a formában elmeséltem volna, ha csütörtök reggel nem játszott volna a Morning Show-ban egy ugyanerre a keresztnévre hallgató -egészen véletlenül éppen győri!:)- lány, és Vadon Jani nem közölte volna vele, hogy az ilyen nevű lányok mind kedvesek és aranyosak.:) 

Jó, ezt így név nélkül lehet, hogy kicsit fura olvasni, de mentségemre szóljon, hogy a cím nem véletlen!:)

Egy lány megállított melóban, hogy mizujs velem, mert régen látott. Mikor ott tartottam, hogy mára semmi nincs tervben, de mosnom mindenképpen kell, megjegyezte, hogy kellene már nekem egy nő. Aki mosna rám. Pff...XD Tényleg megakadt a házvezetőnő-projekt. 

Fél 4-ig voltam melóban, kollégám hazahozott. 

Kávé, olvasás, csendespihi, tévé, messenger. Ennyi volt a program. 

Este megosztottam ezt a képet facebookon. Nem, etéren nincs semmi depresszív érzésem. Az ismerőseim nem nevetnek rajtam. Max. a hátam mögött.:) Néha bohócot csinálok magamból, úgy poénkodok a fogyatékosságomból. 

A szomorú az, hogy azok a sorstársaim nem veszik ezeket a lapokat, akiknek kellene. Csak azok a mozgássérült ismerőseim tartják viccesnek ezeket a posztokat, akik integráltan élnek. Ez ellen kellene tenni valamit. 

---

Ma. Hosszú hétvége. Nemzeti ünnep. Mondom, ezekben a napokban teljesen hülye vagyok. Most épp reggel az Écsen Anyu idejében ilyenkor szokásos héjában sült krumpli-sült szalonna-forró tea reggelikombó járt az agyamban. A sírás kerülgetett. Tényleg. Mostam. Aztán a telefonomról, meg az mp3-lejátszómról kezdtem el törölgetni a felesleges, megunt zenéket. Mindkettőn dátum szerint vannak csoportosítva a mappák. És a legtöbb dal emlék. Ő küldte, neki tetszett, ő mutatta, vele röhögtünk rajta, őt hiányoltam, stb. Szóval ezen is képes vagyok lelkizni. Kész vagyok.:)

Aztán csináltam zacskós gulyáslevest pogácsával. Aztán pihentem. Az '56-os móvári eseményekről szóló dokumentumfilmet néztem a tévében. És egészen döbbenetes volt... 

Aztán folytattam a zenetakarítást. Most meg mindjárt végzek egy poszttal. 

Holnap Camelot Kupa, azaz mozgássérültek autóversenye. 

Előtte jó lenne elfutni Lidlbe, meg postára. 

Meg Harcsi barátom és barátnője is Győrben állomásozik, velük is össze kéne futni.:) 

Meg jó lenne benézni az Árkádba, mi újság cipő-, meg hátizsák-fronton. De ez még kérdéses. 

A vasárnap még nyitott. De vasárnap ugye zárva van az Árkád. 

Jövő héten eddig három német. Egy egyik egy olyan valakivel, akivel még sosem találkoztam. De már olvastam. Meg hallottam. Kíváncsian várom.:)

Mára pedig befejeztem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Hét év GosziBlog

Az elmúlt napok egyik legnagyobb tanulsága, hogy nem mindig alakulnak a tervek szerint a dolgok, de aztán mégiscsak alakulnak valahogy. Na ez akkora bölcsesség, hogy copyright.;)

Keddről egy-két dolgot kifelejtettem. Melltartómentes világnap volt. Nadejó!

Kolléganőmtől pedig kaptam konyhakész, vagyis azonnal fogyasztható forralt bort. Hogy ne csak sört igyak.:) De hallom, hogy létezik egyebek mellett panírpor, és palacsintatészta is.:) 

Este meccseket néztem. Magyarország nem lett a legjobb csoportharmadik az EB-selejtezőkön. A tegnapi sorsoláson időközben az is kiderült, hogy a pótselejtezőn Norvégia lesz az ellenfél. Hát-hát...

---

Szerda. Reggel magyaráztam egy kis németet a munkatársaimnak. Tanult, immáron csak egykori kollégám szerint ha tanítok, máshogy beszélek. Ezt megint éreztem.:) Fater volt bent Győrben kötözésen, immáron végre kivették a varratokat. 

Elkezdődött tízéves fősuli-találkozónk szervezése. Ezen azért kicsit ledöbbentem. Rohan az idő... 

Meló után azt terveztem, hogy benézek a Hollóba. Nem tettem, ehelyett itthon csendespihenőt tartottam. Ritkán szoktam, de jól esett, annyi szent.

Este messengeren cseverésztem. Meg egy focis fórumon "gyökér"-nek tituláltem egy srácot. Nem szokásom, de nagyon tajparaszt kommentet írt. Viszontválaszában "kancsalg*ci"-nek nevezett, illetve azon viccelődött, hogy az én nézésemet kancsalnak, vagy bandzsának nevezik-e. Na, végre valaki nem a járásomon gúnyolódott... Amúgy meg szarul esett. Csak elviccelem...

---

Csütörtök. Azért az nem semmi, hogy ha valakivel már hónapok óta nem tartjuk a kapcsolatot, egy-két hetente álmodom vele. Tényleg. Nem írnám, ha nem így lenne. És fogalmam sincs, hogy ez milyen érzés.

Egy kollegina azt találta mondani melóban, hogy az általam lökött sok hülyeséget minden bizonnyal gyakorlom itthon. Hát nem. Spontán vagyok idióta! Szóval ezt bóknak vettem!:)

Csütörtökön volt egy éve, hogy leforgattuk az első blogfilmet. Az elsőt. Elszóltam magam!:D

Este főtt tojást főztem. Fincsi lett. 

Leégett a Testnevelési Egyetem Alkotás utcai sportcsarnoka. Ezt csak azért írom le itt a blogon, mert anno 1987 és 1996 között rendszeresen részt vettem az ott megrendezett Sportolj Velünk! versenyen, ami mozgássérült gyerekek vetélkedője volt. 

'93-ban már győri színekben indultam, előtte a Mexikói úti suli csapatával. Ez elég komoly váltás volt, a pesti sulival pl. egyenpólónk volt, meg ilyesmik. De győriként lettem úszásban bajnok, és erre nagyon büszke vagyok!:) 

Eredményhirdetéskor egyébként valamiért mindig Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabjának nyitányát játszották. Ne kérdezd, miért! És nem, nem kellett rágugliznom, mert emlékeztem rá!:) 

Ja, és igen, ezen a versenyen találkoztam a később MC DC-ként elhíresült Veres Robival is.

---

Péntek. Ahogy mondani szoktam, nagyon péntek volt. 3-ig voltam. Utána úgy volt, hogy egy általános iskolai volt osztálytársammal találkozom, de a találka elmaradt. A Stadion Söröző meg zárva volt még, így a Borvirág teraszára ültem ki. 

Akartam készíteni egy mókás szelfit, látszott az árnyékom, de mire megkoreografáltam, lement a nap. A hely egyik törzsendégével beszélgettem. Meséltem neki, hogy van egy lányismerősöm, aki szereti a töpörtyűt, a disznósajtot, meg a sört. A reakció persze "El ne engedd, b@szd meg!" volt.:) Nem fogom. Mármint nem elengedni nem fogom, hanem nem fogom, ezért elengedni sem kell. Jaj, ez erőltetett lett! 

Amúgy meg elengedésben profi vagyok. 

Itthon még levezető sör következett, aztán virtuális élettársam Jolly-átköltése okán visítottam a röhögéstől. Kész volt...:D

Meg ráakadtam erre a képre. Életrevalók. A FILM. Így, csupa nagybetűvel!

Mindig jókedvre derít, nem tudom megunni. Egyébként valaki mindig eszembe fog jutni erről a filmről, de ez már egy másik történet... 

Fogalmam sincs, mikor feküdtem le, de azért csak sikerült.

---

Szombat. Kicsit nehezen keltem fel, de aztán sikerült életet lehelni magamba!:) Összeraktam a lottót-tippmixet, aztán elindultam a vasútállomásra. Ott persze nem működött a lottó-terminál, így vissza kellett mennem a szökőkúthoz. Mert a lottókettest mindenképpen vissza kellett forgatni.:)

Így csak a 13.00-kor induló buszt értem el. 

Écs... Nem volt mókás... Gyakorlatilag meg sem szólaltam, apámra bíztam a kezdeményezést. Pár szót azért váltottunk. Muci néni végül nem főzött. A fagyasztóból elővett kaják meg nem voltak szimpik, a ríszfelfújtat pedig a benne lévő mazsola-adag miatt nem kértem. Így csak levest ettem. 

Muci nénit egyszer Teri néniként említettem. Volt fogalmam sincs miért. Vagyis volt két Teri néni nevű rokonunk, de már nem élnek... 

A kiselőszobában öltözködés közben megint bevillant, hogy Anyu bent tévézik-vasal-varr. Ilyesmi. Hát nem...

A 16.10-essel visszajöttem Győrbe, és már nem csináltam semmit. Jó volt így.

---

Vasárnap. Délelőtt blogbejegyzést terveztem, meg mosást, este pedig meccs volt. 

Aztán kaptam egy üzenetet, hogy sok szeretettel várnak Ati barátom meglepetés-szülinapi ebédjére. 

A mosógép éppen lejárt, amikor elindultam a városba. Már nem volt időm teregetni. Harcsival egyszerre értünk a pályaudvarra. Ő Miskolcról jött.

Aztán Kristály Étterem. Finom ételek, jó társaság, jókedv... És egy pincérlány. Akiről csak azért nem írom, hogy szerelmes lettem belé, mert ilyenkor gyakorta nagy röhögés szokott lenni. És nem én röhögök... 

Szóval, helyes csaj, lófarok, szép mosoly... Magázva beszélt hozzánk, mert megadta a tiszteletet a vendégeknek. De minden poént/mókát lereagált. Mivel a délután folyamán csak kólát és Fantát láttam, megkérdeztem, hogy van-e Sprite. "Hát hogy ne lenne?" szólt a válasz, majd amikor kihozta, akkor is megjegyezte, hogy látom-e, hogy nem hazudik...:) 

Egy tumultus-jelenetnél megkérdezte, hogy Szabad lesz-e. Hát nem mertem benyomni a "Bocs, most nem táncolok!" dumán. Pedig kíváncsi lettem volna a reakciójára. És nem tudta, mi az a "roki vécé". Annyira jaj de aranyos volt...:D

A Kristály Étterembe akarok menni! Most. Na jó, nem, de valamikor...:)

Aztán meccs. ETO-Fradi II. A beléptető kapunál kinyitották nekem a kerítést, mert ott nekem könnyebb átmenni. Meccs után meg kinyitottak nekünk egy már bezárt kaput. Tök jól estek ezek a gesztusok!:)

A meccsen 4-0-ra kikaptunk, az utolsó két meccsen kapott nyolc gól elég ijesztően hangzik. Remélem, azért télen sikerül valamennyire megerősíteni a keretet.

Az új sál pedig kurva jól néz ki!

Hazaértem. Teregettem. Aztán sör-cigi-mp3. 

Ja nem: írt szomszédasszonyom, hogy átjönne egy bambira. Ebből az lett, hogy este 8-tól hajnali 2-ig beszélgettünk. Meg söröztünk, meg pálinkáztunk. 

Meg sírtunk, meg nevettünk, meg bosszankodtunk, meg még sok mindent. 

Nehéz írni a tegnap estéről. Kellett. Nagyon jól esett, hogy megkeresett, hogy meghallgathattam, és hogy meghallgatott. 

Adtunk. Kaptunk. Jó volt. Köszönöm!

Hajnali 2-kor majdnem nekiálltam bundás kenyeret sütni, de inkább lefeküdtem aludni. Az gyorsabb.:)

---

Ma. Szabin voltam. A tervek szerint az Árkádba mentem volna shoppingolni, végül csak a Lidlben vettem ezt-azt. Igen, pesztós melegszenyát is.:)

Meg szarrá áztam... 

Ebédre megettem az utolsó osztrák gulyáskonzervet. Nem volt jó. 

Délután három németóra volt tervben. Ebből végülis kettő lett megtartva. Az egyiket nem kizárt, hogy szombatra halasztjuk. 

Most meg lesz három szabad délután. Meg hosszú hétvége is lesz.:)

---

Szóval hétéves lett a GosziBlog. Rengeteg dolog történt ezelatt az idő alatt. 

Valamilyen szempontból pedig ez az utolsó volt a legeseménydúsabb. Ahogy a videóban elmondtam: "örömök-csalódások, ETO-meccsek, sörözések..." Valami ilyesmi... 

Már tényleg jó lenne kicsit átdizájnolni a blogot, persze tartalmilag is van mit csiszolni rajta.

Ötlet már van. 2-3 emberkének elmeséltem, nekik tetszett. 

A második blogfilm is tervben, kisebb-nagyobb meglepetésekkel. 

Majd ez alakul!:)

Szóval köszi mindenkinek, hogy követtek-olvastok-véleményeztek!:)

---

Ma még bundás kenyér, meg Kék fény. Ebben a sorrendben. Meg messenger. Meg alvás. 

A hét meg még képlékeny.

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Erkély-jelenet

Terveztem mára egyfajta különkiadást. A vezérfonál valami olyasmi lett volna, hogy az élet néha egész mókás fordulatokat képes produkálni. 

Aztán a forgatókönyv kicsit változott. Mert az élet néha egész mókás fordulatokat képes produkálni. 

Akkor hát kezdjük!

Jópár éve járok Katáékhoz buliba. Az erkély afféle "misztikus hely". Cigiszünet, nagy bohóckodások, nagy lelkizések. 

Tök furcsa, szokatlan, de ugyanakkor persze kellemes érzés volt, hogy "nem egyedül" vagyok, azaz valaki "velem" van, csak engem ismer. Furán hangzik, nem tudom, benne van-e, amit ki szeretnék fejezni vele, de én megpróbáltam.

A lánnyal előre úgy beszéltük meg, hogy haza kell mennie. Tervben volt, hogy kikísérem a vidékibe, és én is hazaballagok, de ez azért elég naiv elképzelés volt. 

És hát amikor egyedül maradtam, nem maradtam egyedül. Többen is odajöttek hozzám, dicsérték a lányt, hogy helyes, meg aranyos... Meg hogy jól nézünk ki együtt, meg ittuk egymás szavait... Ez utóbbi persze szubjektív észrevétel, de azért jól esett hallani, meg aztán örülök, hogy látszott, hogy jól éreztük magunkat egymás társaságában. Mert hát ez a lényeg, nem?

Volt, aki azt is megjegyezte, hogy levágtam-e, hogy egy fitneszversenyző lány kísért el engem abba a buliba, és érezte magát jól velem. Le bizony, és büszke is vagyok rá!:) 

Rengetegszer lelkiztem már ezekkel a srácokkal... 

Beszélgettünk szintekről, sajnálatról... Most pedig örültek a jókedvemnek, és ez nagyon-nagyon örültem. 

Na ennek így se füle, se farka sem lett, de remélem, átjön a mondanivaló...:D

---

Vasárnap. Hát a bejegyzés megírása után még 6 perc volt hátra a meccsből. A végeredmény maradt. 4-3-ra kikaptunk Görögország válogatottjától. Nem érzem úgy, hogy tragédia történt volna. A románok nyertek, így a második hely már nem volt elérhető, a harmadik helyezettek rangsorába pedig a csoportutolsó görögök elleni eredmények nem kerülnek beszámításra. Gyakoroltunk egyet, játszottunk egyfajta gálameccset, és ennyi.

Ha nem jutunk ki, azt nem ezen a meccsen hoztuk össze...

A Forma-1 ismétlését egyébként elkezdtem nézni, de bealudtam.

---

Hétfő. Bár kikapott az ETO, Kisalföldet azért vettem. A lottón meg az egymást követő második héten is nyertem. Zseniális. És még rímel is.:)

Viszonylag nyugisan telt a nap. Kedves exkolleginám sajnos lemondta mai találkánkat. Szóltam egy ismerősömnek, hogy találkozunk-e, de már pont lett programja.

Meló után hazajöttem, ittam egy kávét, majd németóra következett.

Egy kb. Anyuval egyidős néni az új tanítvány. Furcsa magázódva órát tartani, a tempó, a stílus is kicsit más volt, mint fiatalokkal, de nekem tetszett az óra. Szerencsére ő is meg volt elégedve velem, szóval folyt. köv. a jövő héten.

Német után pihi, vacsi, meg Kék fény. Aztán az Ukrajna-Spanyolország EB-selejtezőt néztem.  Közben írtam még egy ismerősömnek viberen, ő válaszolt, hogy hajat mos, és jön.

Na, én pedig bealudtam...XD

---

Kedd. A hajnali kávé mellett megtudtam, hogy nyertek a spanyolok, így kis hazánk közelebb került a jövő nyári EB-szerepléshez.

Azt is megtudtam, hogy ismerősöm kb. 1 óra múlva végzett a hajmosással, addigra én már az igazak álmát aludtam.  Ma ő sem ért rá, de csütörtökre azért megbeszéltünk egy találkozót.:)

3-ig voltam melóban. Ballagok kifelé a munkahelyemről, és a parkolóban meglátom tanítványom autóját. Akivel amúgy holnapra volt megbeszélve a következő óra. És én emlékeztem jól.XD

Semmi gond, ugye ráértem.:)

Aztán a végén megkérdezte, hogy csütörtökön jöhetne-e még egyszer. Mondom persze.

Aztán felértem a lakásba, és csapkodtam a homlokom, hogy az nekem nem jó, mert már ugye megbeszéltem egy találkozót egy ismerős leányzóval.:)

Este pihi, és tévé.

Ma eldől a sorsunk. Legjobb tudomásom szerint ha a törökök megverik Izlandot, ÉS Kazahsztán nyer Lettországban, pótselejtezőt játszunk. Minden más esetben egyenes ágon kijutunk az EB-re.

Igen: szánalmas ez a számolgatás. A magyar foci szar, és kurva gyenge selejtezőcsoportban vagyunk. De szeretem a focit, a magyar focit, és kisgyermek korom óta várom, hogy a magyar felnőtt válogatottnak szurkolhassak egy világversenyen.

Erről egyébként a mai eredményektől függetlenül majd írok egy külön posztot.

Hogy megérdemli-e válogatottunk a kijutást? Ez kérdéses... De az életben annyi mindent nem érdem szerint osztanak. Végre lehetne az élet mifelénk is igazságtalan.

Hm... Holnap Adrival találkozom. Pénteken egy egykori általános iskolai osztálytársammal, aki ott dolgozik, ahová tanítványom is váltani szeretne. És velem mindig történik valami, és nekem mindenhol vannak ismerőseim.:D

Szombat Écs, vasárnap ETO-Fradi, hétfőre meg szabit kértem. Meg lefixáltam két németórát.

Élni tudni kell!:D

Na de mára ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Csodanap után

Rendhagyó módon írás közben nem zenét hallgatok, hanem focimeccs megy a háttérben. Görögország-Magyarország EB-selejtező. Hogy miért nem nézem? Izgulok. Nagy a tét. És igen, ki kell jutni az EB-re. Nem érdekel, milyen csoportból jutnánk ki, az sem, hogy milyen eredményt érnénk el ott, de jussunk végre ki! Jelenleg 1-0-ra vezet Görögország. 

---

Kedd. Elhunyt Göncz Árpád író-műfordító, egykori köztársasági elnök. Kiskoromban azt gondoltam, ha Göncz, Puskás, és II. János Pál meghalnak, akkor lesz igazán más a világ. Fogalmam sincs, miért vélekedtem így, de valahogy megmaradt bennem. 

Göncz politikai szerepének megítélése szerencsére nem az én feladatom. Szimpatikus EMBER volt, nyugodjék békében!

Egyébként tegnap olvastam egy II. János Pálnak tulajdonított idézetet, miszerint "A lényegtelen dolgok közül kétségkívül a futball a legfontosabb." Mekkora igazság...:)

Hallottam egy eddig számomra ismeretlen mondást: "Ég a fülem, szidnak." Nem reprezentatív közvélemény-kutatásom alapján rajtam kívül mindenki hallotta már. Én meg tanultam valami újat.:)

A poszt megírása után fürdés, vacsi, tévé, pihi. Ja, és talán ez volt az első bejegyzésem, amit mindkét, jelentős blogger-múlttal rendelkező ismerősöm lájkolt. Köszönet érte!:)

---

Szerda. Elég hülye nap volt. Már meg nem mondom az okát, de valamiért nagyon feszült voltam. Így aztán meló után betértem a Hollóba egy kicsit lazítani. A Hollóba, ami Fehér...:) Utána itthon folytattam. 

És ismét nem egyedül, hanem egyrészt lakótársammal, valamint egy virtuális társasággal iszogattam. Másnap megnéztem, összesen 11 emberrel váltottam üzenetet messengeren, és egy-két telefonhívás is megtörtént. 

A Maradj talpon!-ban nyert cimborámnak beköszöntem, hogyaszongya "Hali Tibi!", mire ő visszaírt, hogy "ETO Gábor!"XD 

Közben 1-1 a meccs! Gyerünk, srácok!:)

Nem szoktam teljes neveket kiírni, de így adja a poén: megköszöntem facén barátaimnak, hogy mellettem vannak, egy ismerősöm pedig írta, hogy "madarat tolláról..." Mire Varju Csabi barátom megkérdezte, hogy "Mi van a madarakkal?" Szakadtam a röhögéstől.:D És Csabi, ezennel osztozhatsz a celebségemben!;)

Egy kolleginával nagyon gyakran akkor keveredünk beszélgetésbe, amikor épp sörrentek. Közöltem vele, hogy mellette alkesz és nimfomán lennék. Megköszönte a kedves bókot.:$ Örülök, hogy ilyen jóhumorú ismerőseim vannak, köszönöm!:)

Fél 2-kor fejeztük be az utolsó beszélgetést. Én meg ugye 4-kor kelni akartam. Úgy voltam vele, hogy már nincs értelme lefeküdni-főiskolás koromban többször bejött a módszer. 

Lepakoltam a ruhaszárítót, mostam (!!!)- majd elaludtam...XD

*

Ez a dal, ez a koncertfelvétel egy csoda. A zenéhez sem értek, de akkor energia árad ebből a videóból, hogy az hihetetlen... 

2:00 környékén így hangzik a dalszöveg: 

"Tudom, hányszor imádkozott értem,
és éjszakánként mennyit sírt anyám.
Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem.
És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám."

Ezt már alapból képtelen vagyok érzelemmentesen meghallgatni. 

És feltűnik egy lány. A párja nyakában, fogják egymást, és együtt énekelnek. A srácnak valaki "angyalt küldött."

Tudom, hogy én így egy nőt sem fogok soha az életben felemelni.

Hittem már azt, hogy máshogy sikerül. Érzelmileg/hangulatilag... Aztán nem egyszer akkora kapufát lőttem, hogy a labdák egyenesen a saját kapumba hullottak. Úgyhogy már ebben sem hittem. 

Most meg már egy picit mégis, újra...

Csudazene, hallgasd meg!

*

Csütörtök.  A tervezettnél persze később indultam el melóba. A buszon mellettem egy kissrác hisztizett, hogy nem jutott neki ülőhely. Jaj, de idegesítő volt. Amúgy én sem ültem,a  félreértések elkerülése végett.:D

Annyit mókoltam este a telefonnal, hogy reggelre megfájdultak a kezeim. Vicces. Meg fáradt is voltam. A németet e két okból lemondtam. A sors fintora, hogy aztán bejött egy SOS meló, így kb. fél 5-ig maradtam. 

Itthon a szokásos levezető program következett. Nem, nem a sörre gondolok. Ezúttal.:D

Este meccs. Magyarország borzalmas első félidő után 2-1-re nyert a Feröer-szigetek válogatottja ellen. Böde fantasztikus gólokat lött. A mulatós zene koronázatlan királya, Jolly pedig egyenesen dalba foglalta a nevét. Beszarás.:D 

Délután pedig írt egy ismerősöm, hogy látott facén egy pihent videón, nem tudja kinél, de rám gondolt. Pff...XD Ártatlan vagyok. De megtaláltuk!:D

---

Péntek. Éjjel levertem a telefont, az ébresztőt meg elfelejtettem bekapcsolni. De nem aludtam el, felébredtem, ki kellett mennem mosdóba.:)

Nagyon péntek volt. Meló után pláza. Cipőt nem találtam megfelelőt. A CBA-ban meg a pénztárosnéni nem volt normális.:D

Be is tértem a Hollóba egy sörre, de egy sör nem sör, szóval ez nem számít sörözésnek.:D

Aztán tesómék hazadobtak. Érdekes: tesóm azt találta mondani, hogy Bernd Storck mester jól cserélt. Igen, ez jobb hozzáállás, mint hogy sz@rul kezdtünk. Nem hiába az én tesóm!:D

Este pihi, tévé, hambi. 

---

Szombat. Korán reggel a kórház felé vettem az irányt, apámnak kötözésre kellett mennie. Már a buszon találkoztam ismerőssel, a megállóba pedig akkor értem, amikor fater. Ritka az ilyen összhang közöttünk...:/ :)

A kórházban találkoztam egy babaszüneten lévő, nagyon aranyos kolleginával. Olyannyira aranyos volt, hogy délután írt is, megkérdezte, hogy mi volt apu vizsgálatán. 

Ehhh... Apu megkérdezte, hogy megismer-e még engem a doki. Hat éve műtött, szóval nem tartottam valószínűnek. Aztán odaért, kezet fogtunk, "Helló, sziá!"-val üdvözölt, szóval mégiscsak emlékezett rám.:)

Jó sokat kellett várni, de nekem haza kellett sietnem. Nem voltam benne biztos, hogy fater meghallja, mikor szólítják. Nagyot hall, de nem vesz róla tudomást. Ez néha elég tragikomikus szituációkat eredményez. Aztán egy vadidegen lány szólt, ha megmondom neki apám nevét, szól neki, ha szólítják. Nagyon rendes volt. 

A váróban amúgy a Hupikék törpikéket néztük, mindenki feszült figyelemmel követte az eseményeket.:) 

A buszra tartva egy olyan ismerősömmel találkoztam, akivel egy gimibe jártunk, aztán kórházi barátaim munkatársa lett. Mert a világ nem nagy, viszont kicsi.:)

Itthon tettem-vettem, pakolásztam, majd ismét a pláza felé vettem az irányt. A buszról leszállva azzal a barátommal találkoztam, akinek a németjét a héten lemondtam. 

Aztán... Aztán pláza: vakrandi.:) Egy volt kolleginával találkoztam, akivel anno nem is beszéltünk, csak látásból ismertük egymást. 

Mostanában viszont elég sokat irkálunk, és sort kerítettünk egy személyes találkozóra. A plázában ebédeltem, adtunk fel lottót, bementünk a CBA-ba, majd irány a Holló. Ne, ne vigyorogj, kávéztunk! És kipróbáltam az e-cigit. Hm... Egész jó, bár megköhögtetett!:) 

Ezután Katáékhoz mentünk, meglepetésbuliba voltam hivatalos. 

A találkát jó régen lefixáltuk, a meglepetésbuli viszonylag frissen került a képbe. Balázs barátomat búcsúztattuk, aki egy ideig most Angliában fog élni. 

És a lány eljött velem a buliba. 34 éves fejjel életemben először mondhatom el, hogy egy lány el "mer" velem jönni 20-30, számára teljesen ismeretlen ember közé. Az már csak hab a tortán, hogy kb. engem sem ismert még. 

2-1-re vezetünk!:D

És örülök, hogy ott volt, nagyon jól éreztem magam vele, és bízom benne, hogy ez kölcsönös.:) 

Ettünk-ittunk-láncdohányoztunk, meg egy kicsit a búcsú okán szomorkodtunk...

Katáék baráti köre amúgy finoman fogalmazva sem kicsi, így aztán megint volt olyan lány, akivel már találkoztunk, és mégis be akartam neki mutatkozni...:)

Egyenlítettek a görögök. 2-2.:/

Balázs új barátnőjével beszélgetve mondta, hogy 19 éves. Én meg közöltem, hogy addigra elvégeztem az általánost. Hát ez így mókásan hangzott, 19 évesen abszolválni az alapiskolát elég ritkaság. Természetesen azt kifelejtettem a gondolatmenetből, hogy addigra, amikor született. Az a nem mindegy..:)

Katáék anyukája pedig közölte, hogy a gyerekei ölik egymást. Ez csak azért maradt meg bennem, mert közben egy szemeteszsákot vett elő. 

Katától pedig egy fantasztikus történelmi eszmefuttatást hallottam Hitlerről. Új, egyedi, találó megközelítés.:)

Az ETO amúgy 4-2-re kikapott a Vidi II otthonában. Az első NB3-as vereség... Sajnálom, de tragédia nem történt. 

Virtuálos élettársammal is beszéltünk telefonon, és "puszipuszi"-val köszöntem el tőle. Ilyen sem volt még.:D

Fantasztikus este volt, remek cimbikkel, fantasztikus barátokkal, a lányról is csak a legjobbakat tudom mondani, örülök, hogy megismertem, és hálás vagyok neki, hogy megtisztelt a megelőlegezett bizalmával, hogy elkísért.

Harcsival több mint egy órát vártunk taxira. Nem voltam ideges. De. 

Aztán a korábban már említett 70+-os taxisofőr néni érkezett. A dühöm hamar el is párolgott többé-kevésbé, hatalmas dumája van a néninek. 

Hazatérve egy levezető sör, majd hajnali 3 magasságában még hvg-t olvastam. Nem normális...:D

---

A mai nap nagyrészt az éledezéssel telt. A sörön kívül csak egy pálinkát ittam, mégis szarul voltam. Szerintem ebben azért a hideg is közrejátszott. A cigizések, meg a taxivárás.

Na aztán nagynehezen sikerült életet lehelni magamba. Délután Harcsiékhoz voltam hivatalos egy jó hangulatú, és nagyon finom ebédre. A Forma-1-et Hamilton nyerte. De semmit nem láttam belőle, ettünk-ittunk-beszélgettünk.:)

Ha a múltkor nosztalgiáztam a házi süteményekről, le kell írnom, mennyire hiányoznak azok a klasszikus vasárnapi ebédek...

Kedves jóbarátom egyébként megígérte, hogy hoz nekem félkész lecsót, amit majd együtt elkészítünk. Szerinte a kisfia is képes rá!:)

A bundás kenyér finom, de azért... Önbecsapás, na... Előbb-utóbb panírozni fogok. A tűzoltók idetalálnak, a mentősök közül pedig több emberkét is ismerek. Problem?:)

Szóval ezúton is nagyon szépen köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magam!:)

GÓÓÓÓL! 2-3!!! NÉMÓÓÓÓÓ!

Aztán vasútállomás, vettem Sportot meg cigit. 

Itthon pihi, kávé, meccs. 

3-3. B@ssza meg... 

Ma már csak kaja, meg fürdés, meg megnézem az F1 ismétlését. 

Holnap német, kedden tali-kávé, szerdán német. Szombaton Écs. Vasárnap ETO-Fradi II. 

Szóval nem lesz itten unalom kérem szépen!

De mára befejeztem.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

HAJRÁ, MAGYAROK!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

(4-3-ra vezet Görögország..

Hat perc van még hátra...) 

Az ígért különkiadás

Nem terveztem mára posztot, de a németóra tanítványom betegsége miatt sajnos elmaradt, meg aztán elég sok dolog történt azóta, mióta nem írtam.

Egy-két dolog kimaradt a vasárnapi bejegyzésből. Vannak facebookon ezek a visszaemlékező bejegyzések, hogy mit osztottam meg 1-2-3-4 évvel ezelőtt. Kb. 3 éve megkérdeztem, hogy "Mi ez a szám az X-faktorban?" Ez persze nem is lenne poén, de exkollegina válaszolt kommentben, hogy "az X a római tíz". Na ezen még három év után is felnyerítettem.:D

Bejelöltem egy kolléganőmet facebookon. Nem ismerem, csak hírből. Egy kedves barátom barátnője, emellett a cégnél is csak jót hallottam róla. Nem, nem kémkedek utána. Visszaigazolt, és nem kizárt, hogy hétvégén együtt fogunk bulizni. Amúgy a két dolog nem függ össze.:)

Anyám lottószámai... Megint egy találat, kettő mellett... Kurva jó számok, egyszer be fognak jönni!:)

---

Vasárnap. A poszt megírása után ittam egy kávét, elfogyasztottam egy banános Túró Rudit, fogat mostam, aztán eldőltem olvasni, messengerezni. 

Kaptam Mónikától lecsó-receptet. Köszönet érte, de egyedül biztosan nem fogok nekiállni.:) 

Most néztem, hogy az egyik előző, Hölgyválasz című posztom lett az egyik legolvasottabb írásom. Ha jól néztem, egy egyéves évforduló apropóján írott bejegyzést előzött meg. Van egy olyan érzésem, hogy páran örültök annak, ha jókedvű, uram bocsá' boldog vagyok! Köszönet érte mindenkinek!:)

*

Láttam egy fényképet. Bátyám fogja pici Mark kezét, és a Picur lépked, és figyeli apukáját. Felnéz az édesapjára!:) Csodakép, meghatott!<3 i="">

Zenei aláfestésként ezzel a dallal, tényleg megjelentek az örömkönnyek... Amúgy szerencsére elég sokféle muzsikát meghallgatok. Nem szorítok magam zenei korlátok közé. A másik új favoritom egy Kiscsillag-szám. Na ezt sem gondoltam volna. Írás közben most épp Első Emelet-koncertet hallgatok. 

***

Hétfő. Viszonylag simán felkeltem, ez mindenképpen pozitív. Felemás cipőben mentem dolgozni. Ez nem téma, nem először fordul elő. Kabátom zsebében elázott a telefonom, ez frusztrált, de szerencsére mostanra kiszáradt. 

Meló előtt átnéztem a tippmixet. Egy kellően jóindulatú kolléga megkérdezte, hogy megtettem-e a Chelsea-t. Nemmel feleltem. Persze megtettem, valamikor már meg kéne kezdeniük a felzárkózást. Hát nem jött be...:( 

Buta egy nap volt. Elég lassan telt. 

Meló után elmentem a Rossmann-ba tusfürdőt venni, meg cigit is vettem. Megszomjaztam egy sörre, és a Fa tusfürdővel a kezemben eszembe jutott, hogy ott van mellettem a Fa Kocsma.:D Úgy voltam vele, ha lesz hely a teraszon, megiszom egy sört. Volt, így megittam kettőt.:D Hazatérve levezető sörözés kezdődött. Aztán útjára indult a gyönyör. Olyan este kerekedett, hogy besz*rás. 

Kezdődött azzal, hogy virtuális élettársammal egy Faszagyerek-es megosztása kapcsán elkezdtünk poénkodni, már visítva röhögtem. És volt olyan pillanat, hogy szinte szóról-szóra ugyanazt írtuk. Ez azért nem semmi.:) 

A kád-rejtély is megoldódott. Egy ismerős leányzó el volt kenődve, belőlem pedig előtört Oravecz Goszicoelho, és azt találtam írni neki, hogy fontos, hogy ne csak a kádban szeresse magát. 

Ez úgy derült ki, hogy egy ismerősöm panaszkodott, hogy nem halad a némettel, én meg írtam neki, hogy legyen türelmes magához. Erre úgy válaszolt, hogy igyekszik jó lenni magához. És erről beugrott. Lehet, hogy kissé perverz vagyok.XD Khm... mindketten olvassák a blogot, szóval tudják, hogy nem csinálok gondot más gondjaiból, nehézségeiből. De az életet nem kell túl komolyan venni, úgysem ússzuk meg élve. Ugyebár. 

Mostanában azon gondolkodtam, hogy túl sok lassú-depressziós zenét hallgatok. Erre egy ismerősöm, aki amúgy a Mamma Mia egyik DJ-je, megosztott egy 2015-ös AD Studio remixet. Innentől beindult a buli: nagyjából 20 különböző idei nyári remixet találtam, Mr. President, Bee Gees, Roxette, Modern Talking, AC DC, és egyéb feldolgozások. Vége is lett a depinek. Egészen addig, míg be nem ugrott, hogy ezek a zenék mennyire tetszenének annak a lánynak, akit hiányolok. 

Lemezlovas ismerősünknek egyébként oroszlánrésze van abban, hogy 2007-ben egy győri diszkóban tarthattuk a teleshopos céges bulit, a DJ-pult mögött a bátyámmal. Amikor tesóm lement a tánctérre, hogy lassúzzanak kolléganőmmel, későbbi nejével, ezt a számot kérték. 

Én persze véletlenül egy olyan CD-t kotortam elő, amin ennek dance verziója volt hallható, szóval gyors számra lassúztak. Nekem meg szikrázott a szemüvegem.:D Igen, gyakran megjegyzem, hogy milyen számot hol hallottam, ki mutatta, milyen élmény, utazás, emlék kötődik hozzá. Nem csak hátránya van annak, ha valaki sokat van egyedül, és sokat agyal. 

Egy tanítványom nagynénje jelentkezett hozzám németre. Ezt nem biztos, hogy leírnám. Ha a hölgyet nem úgy hívnák, mint egykori főiskolai csoporttársnőmet. Aki abból az immáron városból származik, ahonnan sógornőm. 

És akinek megadatott a szerencse, hogy a Feketében taníthatott. És aki azelőtt a teleshopban dolgozott. A világ kicsi. Az RTL meg kettő. Vagy mi.:)

Főiskolai cimborám meg tegnap szerepelt a Duna TV Maradj talpon! című vetélkedőjében. Anno a koleszban, a Sanyi Büfében rendszeresen együtt néztük a Legyen Ön is milliomos-t, és igen nagy májerek voltunk. És neki köszönhetem életem eddigi legnagyobb berúgását. Annyi történt, hogy felmentem a büfébe, és kértem 3 deci kólát. Egy decinél megállt a keze. Nagyvadász lett belőle. Aztán még több. Meg Becherovka is. Lényeg a lényeg: disznó mód berúgtam, hánytattak-fürdettek-fektettek... 2003-mat írtunk...XD 

Én nem maradtam talpon, neki sikerült, szép summát nyert. Büszke vagyok rá, és annak is, hogy több ismerősöm szorított neki velem, amikor megírtam nekik a szitut.:)

 „Olyan vonzalma van, hogy abban a pillanatban, amikor ott tartok, hogy nem érdekel, akkor Ő egyszer csak betoppan az én kis világomba, és mint a tornádó végigsöpör rajtam... És olyan gyorsan távozik is.”

Ezt az idézetet nem magyarázom meg. Próbáltam, nem sikerült...

Ha egy lány azt mondja nekem, hogy én mindig megértettem őt, az büszkeséggel tölt el. 

Ha egy lány  azt mondja nekem, hogy ő amúgy nem "olyan" humoros, de én kihozom belőle... Az nemkülönben. 

Jaj, tudnék mesélni, miket mondtak már nekem rólam és a nőkről. Bele sem merek gondolni abba, mik hangozhatnak el a hátam mögött. 

Az ETO NB3-as szereplése egyebek mellett arra is jó, hogy lépésről-lépésre, a saját szintemről kell építkezni, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Jaj, de bölcs gondolat. "Akad, aki érti mit jelent..." :)

És a gyűjtemény legújabb darabja, az 1860 München-sál. Már érkezőben a 19. sál is, az NB3-as ETO-sál.:)

Ezt a képet egyébként elsősorban azért szúrom be, mert a Senna-kép miatt páran azt hiszik, hogy sport-hírt osztottam meg. Tudom, mondták.:)

Tudom, kupi van a konyhában, fel van dőlve a meggyszörp, randa is vagyok, de nem az a lényeg!:)

---

Kedd. Reggel nem esett az eső, és a cipőm sem volt felemás. És táncoltam a buszmegállóban. Már nem szúrom be azt a muzsikát, de nagyon bejövős. Facén kint van, meg csengőhangomként is hallható. 

Buta egy nap volt,  nagyon idegbeteg voltam. De legalább gyorsan eltelt.:) 

Kolleginával lehet, hogy könyvírásba fogunk. Ő ír a pasikról, én meg a csajokról.XD Hehe, még az is lehet, hogy ez megtörténik.:) 

Megkérdeztem, nem sajnálatból van jóban velem. Az előzmények ismeretében fel kellett vetnem a kérdést.

Meg van még egy könyv-ötletem. Vagy téma-tervem. De erről Harcsi barátom anyukájával kell egyeztetnem. Nagyot szólhat, ha jól fel van építve, és jellegéből adódóan hosszas előkészítő háttérmunkát igényel(ne). Majd meglássuk!:)

Majdnem ma is beugrottam meló után egy sörre! Már kezdek megijedni magamtól...:D

Ma már csak pihi. Holnap cipőt nézek, csütörtökön tanítok. 

Szombaton vakrandi, meg délután egy buliba is hivatalos vagyok.:) Közben meg szurkolok a távolból az ETO-nak, talán az év meccsén a Vidi tarcsi ellen játszunk Fehérváron.

Kb. vasárnap újabb poszttal jelentkezem. 

Addig is jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kolbász virslivel

Ketten is írtátok ma, hogy hiányoljátok a blogbejegyzést. Kicsit megkésve, de itt vagyok!:)

Vasárnap. Tésztát főztem, teregettem, kávéztam. 19.30-kor már ágyban voltam. Szerintem ma is valami hasonló lesz. Mármint a nap vége.:)

---

Hétfő. Van jópár ismerősöm facén, akiket elsősorban látásból ismerek. És nem tudok élőben arcot kapcsolni a facebook-képeikhez. Hát igen, mindig mondom, hogy enyhén agysérült is vagyok.:) Szóval: odajött hozzám reggel egy csaj, hogy milyen ritka, hogy manapság valaki újságot olvas, mert manapság minden fent van neten. Ez igaz. De nekem a "papír-forma" valahogy szimpatikusabb, így a legtöbbször megveszem a Sportot, illetve ETO-meccsek másnapján a Kisalföldet is. Aztán említette, hogy játszik egy falubelije az ETO-ban. Én pedig megkérdeztem, hol lakik. Hm... Már régesrég megbeszéltük üzenetben, hogy döri. Sőt több, mint 10 évvel ezelőtt ő is gyakorta előfordult a szilsárkányi Bicebóca Klubban. Istenem, de szép idők voltak! Én meg szimplán hüle vagyok.:D

A gyárba érve pedig megállított egy kollégám, hogy fasza volt a legutóbbi blogbejegyzés. Aztán később azzal folytatta, hogy könyvet kéne írnom, olyan jó sztorijaim vannak. Hm.. Ez jól esett, már megérte felkelni. Mondjuk egy önéletrajzi könyv azért túlzás lenne.:)

A srácnak egyébként a héten volt a születésnapja. A tesójával egy napon. Mert hát ikrek. Isten éltesse őket sokáig! Ja, és végre meg tudom őket különböztetni.:)

Ártalmatlan poénnak indult. Szóba került a hajfestés, és kollegina megjegyezte, hogy azért festik a hajukat, hogy a pasik által okozott ősz hajszálakat eltakarják. Én pedig rákontráztam, hogy ha mi pasik festenénk a hajunkat a nők által okozott ősz hajszálak miatt, akkor buzik lennénk. És erre megkaptam, hogy "mert nekem aztán sok dolgom volt már nőkkel életem során." Hm... Ez valahogy szíven ütött. Elgondolkodtam. 

Akkor ezek szerint aki egyedülálló, nem szerethet, nem csalódhat, nem hibázhat, nem halhat bele kicsit egy elbúcsúzásba, nem utazhat át a városon éjszaka, hogy lelket öntsön barát-barátnőjébe; nem kereshetik meg problémáikkal tanácsért, nem őrizhet nagy titkokat... És persze barátai szakításai után sem dőlne benne össze benne kicsit a világ... Szóval érdekes, na...

Ötig voltam melóban, hazatérve kávé. Virtuális élettársammal társalogtunk, aztán rántottát sütöttem, meg fürcsi, meg tévé. 

---

Kedd. Az első szó a keddi napnál a puskacetlin a kád szó, fogalmam sincs, miért írtam fel. Igen, tudom, puncikád.:D

Kollegina meg egyszer csak elkezdett izegni-mozogni az irodában. Majd megkérdezte, tudom-e, milyen szar érzés, ha megcsavarodik a melltartó pántja. Nem ezt még nem tudtam.:D Háromig voltam, aztán német. Videókat néztünk YouTube-on. Dokumentumfilm hamburgi kórházak sürgősségi osztályairól...:)

Aztán virtuális élettársammal lelkiztünk kicsit, mármint ő öntött kicsit lelket belém. 

Este pedig egy kedves ismerősöm egészségi állapotáról kaptam rossz híreket, szerencsére már jobb a helyzet.:)

---

Szerda. Most meg nem mondom, melyik nap volt a Barca-meccs. De amikor nem volt Barca-meccs, akkor kb. egész éjjel nem aludtam. Amikor meg volt, akkor már a meccsen kidőltem. Tipikus.:)

Apámat reggel tesómék bevitték kórházba. Majd felhívott, hogy nem vetetett velük innivalót, mert nem akarta cipelni. Beszarás... Beszéltem ápoló ismerősömmel, hogy se bubisat, se rostosat ne igyon, így mentes vizet vittem neki. 

Aztán meglepetésemre tesómék pont akkor mentek vissza apámhoz, amikor én is ott voltam. Picur is velük volt, így teljesen feldobta a kedvem. Most a körülményekhez képest amúgy apámmal is egész jól elbeszélgettem. 

Gondolkodtam, hogy kórház után KFC, vagy kórház... De hazajöttem. Biztos, amit tuti.:D

---

Csütörtök. A puskacetlin most éppen egy lány neve szerepel az első helyen. "Ugorgyunk!"-ahogy Pósalaky úr mondaná...

Meló után német, aztán ETO Park. Csekkeket akartam feladni, meg kaptam ajánlott levelet is. Tűzriadó volt. A sziréna szólt, de amúgy az élet zajlott. Így elkezdtem felsétálni a mozgólépcsőn. Utánam jött egy nő, hogy tűzriadó van, hallanám, ha nem lenne bedugva a fülem. Annyira szeretem, ha hülyének néznek..:D

Aztán a sziréna elhallgatása után felbattyogtam a mozgólépcsőn. Előttem picsagatyás lányok siettek vissza a konditerembe, szóval az akadálymentesítés is lezajlott.:) 

Postát elintéztem, aztán lementem a Stadion Sörözőbe egy sörre. Mókás volt, írt egy csajszi, hogy eszébe jutottam, mert elment a Holló mellett. Én meg ugye épp elhelyezkedtem a Stadion Söröző teraszán. 

Itthon is volt még egy-két levezető sör, közben folyamatosan messenger. 

Lájkolt nálam valamit egy écsi csaj. Anno oviban csoporttársak voltunk, abban a kb. 1 hónapban, amikor ovis voltam. Pöttyöslabda volt a jelen.:D Na, és ő volt az első, akire emlékszem, hogy kicsúfolt. Béna kacsának nevezett, emlékszem. Aztán majd' 10-15 évvel később találkoztunk Écsen fogorvosnál. Amikor bement a rendelőbe, Anyám röhögve kérdezte, hogy megismertem-e a csajomat. Amikor megtudtam, miért kérdezi, visítottam a röhögéstől.:D

---

Péntek. Egyik reggel megcsúsztam a reggeli készülődéssel, máskor a busz maradt ki, most viszont simán felkeltem, a busz is jött rendesen. Nagyon péntek volt. És Petra-névnap.:) És apámat kiengedték a kórházból.:)

Fél 3-ig voltam. Picit itthon döglöttünk, aztán bementünk az ETO Parkba. Majd elköszöntünk Edittől és Marktól, és elindultunk ETO-meccsre. Tesóm első NB3-as meccse volt. 3-1-re vertük a Móvárt, igazából sima volt, és a vendégek kapusa nagyon jól védett. Ja és megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne, ha a Gyirmót feljutna az NB1-be, durva lenne egy városi párharc jövőre a másodosztályban. Ez nem nagyképűség, innen kb. lehetetlen nem feljutni. De persze a legjobb lenne bajnokként...

Utána tesómmal megittunk egy sört a Stadion Sörözőben, ahol egy kollégámmal, Árpival beszélgettünk. Kegyetlen sztorijai voltak, jókat röhögtünk. 

Aztán tesóm kiment Tétre, én meg itthon ejtettem meg az elmaradhatatlan levezető sörözést. 

---

Szombat. Reggel piac. Tesómmal a szokásos forgatókönyv: kolbász, aztán kávé a kopasz bácsinál. Persze félrevonultunk a konténerekhez beszélgetni. Apánkról megegyeznék a véleményünk. Ezt itt nyilván nem fogom részletezni, de elkeserítő, és szomorú. Tesóm megkérdezte, hogy mi újság "a *cenzúrázott helységnév*-i lánnyal. Szóval ő is számon tartotta. Elmeséltem neki, hogy kb. 2 hónapja megint nincs igazi kontakt, úgyhogy nem tudom, mi van vele. Még akkor is, ha a szívemből egy darab kiszakadt. Ez van.

Mi lenne, ha még dolgom is lenne nőkkel... Ilyenkor jut eszembe nagybátyám példája...

Aztán Árkád: lottó, tippmix. Nyertem eurojackpoton. Lottón többet nyerek, mint tippmixen. Ez a durva.:)

Alexandra. Nem, nem a Szandika, hanem a könyvesbolt.:D Németkönyvet kerestem, de nem volt. De mondták, hogy hol van.:)

Viszont megvettem a BBC II. világháborús sorozatának 2. részét. Eddig az első és a harmadik volt meg.:)

Innen Vásárcsarnok. Keskeny kolléga helyére álltunk be a parkolóban. A Kikában meg vastagfalú poharat vettem. Ami nem pótolhatja, csak helyettesíti a mekiset!;)

Nem tudom, hány év után voltam a Tesco hiperben, mindenesetre ott vásároltunk be. Ez kurvafontos infó.:)

Majd bementünk a városba, Edit elkezdte a melegítést barátnőivel az Ákos-koncertre. Mi meg a Hrabalban kajáltunk. És 7up-ot ittam. Ez ott nettó istenkáromlásnak számít, de legalább pislákol még a remény, hogy nem vagyok alkoholista.:) 

Onnan Luiék kertjébe mentünk. Nagyjából 20 éve ismerjük egymást, azóta tervben volt ez a látogatás, most végre megejtettük.:)

Tankolás. Vettem egy Rubicont. Érdekes témák vannak benne, '56, koncepciós perek, Recsk. Érdekel. Tényleg. A benzinkutas csaj elég furán nézett, mikor meglátta a kezemben.:D

Már majdnem hazaértünk, amikor visszamentünk az Árkádba, mert tesóm koffeinmentes kávéra vágyott.:) 

Itthon beszélgettünk, tévéztünk, vacsoráztunk, mostam, teregettm, ilyesmik. 

Ja igen, virsli volt a vacsora. Ezért a cím, és majdnem kifelejtettem.:)

Este 10 után jött a telefon, hogy vége a koncertnek, így tesóm ment Editért, és mentek haza. Én meg döglöttem. 

---

Meg ma is döglöttem. Aztán Luiékkal kimentünk ETO Piacra. Apám mondta, hogy ezt-azt mi is eladhatnánk. Ja, most nem azért voltunk kint.:) 

Vettem egy sajtszeletelőt, olyat, amilyen tesóméknál van. Így már nem kell feltétlenül szeletelt sajtot vennem. 

Meg a sálgyűjteményt is bővítettem, vettem egy 1860 München-sálat. Kb. '90-es évek-beli, elsősorban a gimis, német Bravo Sport-os idők emlékére. Ha belegondolok, elég szentimentális csávó vagyok. 

Egy kolleginával mikor harmadszor találkoztunk, megjegyezte, hogy legközelebb fizetek. Utána még kétszer találkoztunk.:D

Ja és láttam egy Mercedest, aminek a fent említett "cenzúrázott helységnevű lány" neve volt a rendszáma... 

Ebéd? Inkább uzsonna volt. Főtt tojás, sajt, kenőmájas, paradicsom, paprika. Sógornő szüleitől annyi paprikát meg paradicsomot kaptam, hogy simán lehetne belőle lecsót csinálni. Csak nem tudok.:D

Fürödtem, aludtam, kávéztam, blogoltam. 

Nem kizárt, hogy még egy kávé lecsusszan, aztán eldöglök. Olvasnivaló van bőven.:)

Jövő hét? Németből lehet, hogy három is lesz. Egy vakrandi is lesz. De még az is lehet, hogy még egy is. De az nem biztos. Azért írtam, hogy lehet.:)

Ja, és jövő héten lehet, hogy lesz a piacon marcipános Milka. De az is csak lehet. 

Na jó, szerintem mára ennyi voltam. 

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)