Mélypontféleség

Kedden a bejegyzés megírása után fürdés, kaja, közben pedig írtam Rékának, egykori kolléganőmnek, akinek szombaton az esküvőjére vagyok hivatalos. Még a call centerben dolgoztunk együtt, jó sokat beszélgettünk, ha már kopogott a szemünk az éhségtől, akkor természetesen mindig kajákról, hogy aztán még éhesebbek legyünk- természetesen. A munkahely nem, de a baráti kapcsolat megmaradt, kisebb-nagyobb rendszerességgel le szoktunk ülni egy-egy kávéra, és megbeszéljük életünk nagy dolgait. Most két hónap kihagyás után váltottunk üzenetet, és azt írta, hogy ő is pont aznap gondolt rá, hogy ír nekem. És ő az a kategória, aki nem mondaná, ha nem így lenne. Szóval tényleg telepátia volt.:)

Sőt még azt is eszembe hozta, hogy elkezdődött a Szomszédok, majdnem a Vidi-meccset néztem helyette.:) 

Szóval nem volt kérdés, hogy az ETO-Csorna meccs helyett az esküvőt választom. Ez is bizonyítja, hogy él a világon olyan nő, aki miatt ki tudok hagyni egy meccset.:D

Aztán  a Szomszédok után azért átkapcsoltam a tévét a meccsre, aztán jól be is aludtam rajta. Hajnali 2-kor aztán arra ébredtem, hogy az M4-en ismétlik a Forma-1-et. Majdnem felkeltem megnézni, de aztán bealudtam.:)

---

Szerda. Írt Harcsi barátom, hogy megvan az a Magyar Nagydíj!:) Ezúton is köszönet érte! A "bejárónői hirdetésemre" is volt jelentkező, már kezdem azt hinni, hogy a korábban meghirdetett monokinis szépségversenyre is érkezik fényképes pályázat.:D

Megint elég nehezen indultam el dolgozni. De így legalább összefutottam egy kedves cimbivel, váltottunk pár szót. És láttunk egy balesetet... Egy autó a Szent István útról lekanyarodva felment a járdaszegényre, és elsodort egy közlekedési táblát... Nagyon ijesztő volt... A hangok, és a látvány... Utólag, egy győri facebook-csoportban értesültem róla, hogy az autó kishíján egy csajt is elsodort, csak centiken múlott... Persze sokkot kapott... Kommentben próbáltam erőt önteni belé, a gyerekkori autóbalesetet, az ausztriai majdnem-gázolás, és a kigyulladt gázbojler esete után van rutinom ilyen dolgokban... 

Munkaügyben, életemben kb. ötödször beszéltem egy lánnyal, akiről egyébként hallottam, hogy szerelmes voltam belé...:O 

Azt is hallottam, hogy milyen lesújtó véleménye van rólam, így aztán nem zavart meg, hogy kedves és segítőkész volt. Helyén kezeltem a dolgot.:)

Ebédkor szóba került, hogy kb. 10 éve nem voltam a Balatonon. Így alakult. A barátaim nem túl nagy Balcsi-fanok, tesóméknak nem nagyon van idejük, egyedül meg minek is menjek... Persze az volt a végkövetkeztetés, hogy kellene nekem egy nő. Nem hiszem, hogy létezik olyan nő széles e világon, aki pont velem szeretne a Balaton-parton villantani... 

Meló után jöttek értem tesómék, kimentünk Écsre apánkhoz. Hozta az öreg a formát... Tesómék bevásároltak neki, de mondta, hogy még el kéne mennünk boltba. Bátyám persze szóvá tette, hogy tejet olcsóbban tudott volna venni Győrben, mint Nyúlon. Erre közölte, hogy mondta nekem a tejet... Nem, természetesen nem mondta, és a bátyám előtt hazudtolt meg, akit a világon a legjobban szeretek és tisztelek. Határozottan megvédtem magam, bátyám meg hitt nekem, erre apánk is bevallotta, hogy nem mondta... Apróság, csak nem értem, hogy erre mi szükség volt... 

Na, mentünk egy kört Nyúlra, Pannonhalmára, aztán vissza Écsre. 

Apánk műtétjéről, egészségi állapotáról is beszélgettünk, hát nem túl rózsás a helyzet... Szóval pörgős egy délután volt. Markról/Markkal el is felejtettem képet készíteni.:( :) De nagyon szép és aranyos kisfiú, nekem elhihetitek!;)

Csanakon szálltam fel a 22-es buszra, ahol megláttam András barátom egyik fiát, aki ugye Becsvölgyén is ott volt. Eldumáltunk, elhülyültünk... Leszálláskor lepacsiztunk, páran azért néztek, ahogy egy roki 30-as lemancsol egy 14 éves sráccal... Kb. 2 éves kora óta ismerem, még mindig "kisfiút" mondanék, pedig már nem az, üdvözölni meg valahogy kell egymást. Aztán meg apja írt egy üzit, hogy egy sörre felugorhattam volna. Ez jól esett, de fáradt voltam, meg aztán tudom, hogy egy sör nem sör... A levezető sörökről nem is beszélve...:D

Itthon retro-vacsi, általam felszeletelt (!) házi fehér kenyér, vajjal, zalaival, paprikával, paradicsommal. Mert az jó.:)

---

Csütörtök. Meglepően könnyen felkeltem, de azért ma is a szokásosnál később értem be melóba. Szokás szerint bömbölt a zene a fülesemben, és tök mókás volt, hogy beérkezéskor többen is messziről mosolyogva integettek.

Főnököm mondott egy tök jó kenyérszeletelési stratégiát, erre magamtól még nem is gondoltam. De meghallgatva bénabiztos módszernek tűnik: félbevágod a kenyeret, azt meg keresztbe szeleteled tovább... Kipróbálom.:)

Kollégám fura mosollyal az arcán kérdezte, hogy megyek-e meccsre szombaton. Mondtam, hogy nem, nem megyek, más programom van. Aztán  a bérlet ára is szóba került. 

Az ETO nem NB1, vagy NB3 kérdése, az meg főleg nem, hogy nem lett olcsóbb a bérlet. Nem az NB1-et szeretem, hanem a klubot, a meccshangulatot, és a barátaimat, akikkel meccsre járok.

Meló után meg postán voltam. Adtam fel csekkeket, meg beváltottam a nyertes sorsjegyet. Kérdezte a csaj, hogy nem kérek-e a 200 forintért másik sorsjegyet. Mondtam, hogy nem, a csúcson hagyom abba. Ezen röhögött.:)

---

Úgy érzem, tényleg vége. Már nem érzem úgy, hogy tudunk adni egymásnak. Beszélhetünk szintekről, jó-, és rosszakarók véleményéről, de sajnos valami megváltozott. 

Hogy is írtam? "Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle."

Attól még persze "nemjó" érzés. És még finoman fogalmaztam. Egyszer már eltávolodtunk egymástól, valahogy a másodikat is átvészelem. 

Apám szövettani eredményére várunk, a nyári szabim közepén műtik, kedvenc csapatom meg megkezdi NB3-as menetelését. 

Szóval mindent egybevetve nem túl rózsás a helyzet. De innen szép nyerni, ugyebár... Ami nem öl meg, az élve hagy- vagy valami ilyesmi.:)

---

Ma még vízkőteleníteni kéne a kávéfőzőt, meg kaja, fürdés, tévé...

Holnap meló után lottózó, meg bevásárlás. 

Hétvégén pakolászás, pihi, esküvő.

A többi meg majd kiderül. 

Majd mesélek!

Addig is jók legyetek, vigyázzatok magatokra, egymásra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Fröccs, format c

Csütörtök. Magyar csapat játszott meccset a tévében, én pedig helyette blogbejegyzést írtam. És 9-2-re nyert a Debrecen a Riga ellen. Ez annyira jellemző...:) A Fradi-meccs pedig no comment, utálom a pesti zöldeket, de amit Kubatov művel, az azért eléggé bicskanyitogató, gyomorforgató, meg ilyenek... 

---

Péntek. Reggel nem volt a "buszos lány" a buszon. Hetek óta egy buszon utaztunk, most nem volt ott a szokott helyén....:(

A meló egész gyorsan eltelt, 3-ig voltam. Kollégám dobott haza, láttunk egy balesetet a házunk közelében... 

Itthon punnyadtam, közben feljött hozzám Harcsi, egy kávé mellett beszélgettünk. Meg közben viberen volt egy emlékezetes-mókázós beszélgetésem valakivel, akkor még persze nem sejtettem, hogy nem kizárt, hogy az utolsó... 

Amikor Gergő 7 után hazament, a két autó még mindig ott volt az úton... Kiengedtem Gergőt, visszafelé megállított az egyik alsó szomszéd, és rám zúdította búját-baját. Nagyon szívesen hallgattam, de el kellett köszönnöm, mert nagyon kellett pisilnem...

---

Szombat. Hajnali 3-kor keltem. Legfőképpen azért, mert nem vagyok normális. Meg szeretek nyugodtan pakolászni, készülődni. Meg zuhanyoztam is.:) 

Leballagtam a buszhoz, ami az orrom előtt ment volna el. De a sofőr volt olyan rendes, hogy lassított a házunk előtt, felvett volna. Én meg leblokkoltam, és nem szálltam fel, mert nem vagyok normális. Így tényleg az orrom előtt ment el a busz. 

Negyvenöt (!) percet vártam a megállóban. De így legalább útitársammal együtt értünk a vidékiben a találkozóhelyünkre. 

6.35-kor indult a buszunk Zalaegerszegre, és negyed 12 körül értünk oda. Végülis jól telt az út, eldumáltunk-elhülyéskedtünk, de a légkondi miatt majdnem szarrá fagytunk, a lábunkat pedig sehogy nem tudtuk kényelmesen elhelyezni. 

Zegen egy barátunk várt minket, hogy aztán a helyi Spar érintésével Becsvölgye felé vehessük az irányt. 

Mert ott már vártak minket.:) 

András barátomnak vettem sorsjegyet, meg magamnak is. Ő választhatott, én meg nyertem. 200 forintot. Pech a szerelemben, a szűz kéz szerencséje, és társai...:D

Pörköltet ettem chilis babbal, meg elkezdődött az ivászat is. Meg volt egy kis foci is, de az első vetődésnél sikerült lezúznom a könyökömet. Ilyenkor jó, ha ápolókkal és mentősökkel vagyok körülvéve...:) 

Lementünk a kustánszegi tóra is fürdeni, ahol bravúros akrobatamutatványokat prezentáltam, de ezek a fotók nem publikusak, mert sajnos lecsúszott közben a gatyám...:( :D

Visszatérve olyan hajnali fél 3-ig ment a party, bár azért a végére nem nagyon emlékszem...:)

Közben sikerült egy üzenetet elküldenem, ami valószínűleg egy kapcsolat végét jelenti. Senkinek a boldogságát, párkapcsolatát nem szeretném kockára tenni, így valószínűleg ez lesz a legjobb döntés. Hogy egy kicsit tán belepusztulok, az egy másik kérdés... 

---

Vasárnap. Reggel a kávét hamar fröccs váltotta fel. Apai ágon zalai származású volnék, szóval a helyi bor bőven a "véremben van", de ez engem olyan szinten megütött, hogy ebéd után este 10-ig aludtam..:( 

Így kimaradt a fagyizás a kólázóban, a Forma-1 Magyar Nagydíj -hatalmas gratuláció Alonsónak! ja, és keresem a futam felvételét magyar oder német nyelven!:)-, és tesómékat sem hívtam fel. 

Este fürdés, kaja, egy azaz egy pálinka, majd málnaszörp és Budget-körtelé mellett beszélgetés hajnalig. Meg messenger.:)

(megj.: igen, a vasárnap kb. olyan rövid volt, mint  ez a bekezdés.:D)

---

Hétfő. Az volt a terv, hogy vasárnap hazajövök, és hétfőn regenerálódom. Annyit változott a program, hogy maradtam, a többiekkel jöttem haza. 

Fürdés-pakolás, kávé-kaja, beszélgetés, aztán elindultunk. 

Délután 3 körül értünk Győrbe. 

Tényleg örülök, hogy része lehetek ennek a társaságnak, és hogy én is ott lehettem velük. Vicces, hogy tesómnak a feleségét én mutathattam be, én pedig tesóm révén találtam ilyen barátokra. Több, mint 10 éve, jóban-rosszban, köszönet érte!:)

Hazatérve kipakoltam, mostam, és hívni akartam tesómékat, amint lefőtt a kávé. Erre sógornőm írt, hogy hívjam tesómat. Telepátia...:)

Aztán pihi, fürdés, vacsi, tévé. 

András barátom fiával bohóckodtunk messengeren, meg virtuális élettársamnál jelentkeztem be, hogy hogy telt a napja. Azt írta, nélkülem nehezen. Nem hittem neki.:) Na jó, talán egy kicsit.:)

---

Kedd. Azaz ma. A felkeléssel nem volt gond, az elindulással annál inkább. 2,5 kávét ittam meg, mire elindultam..:D

Tegnap sajna elfelejtettem Sportot venni. Ma nem.:)

A Városházánál szálltam fel a 7-es buszra, ami felkanyarodott a Baross-hídra, pedig az neki nem pálya. Szerencsére rájött a sofőr, hogy el van tévedve.:)

A többiek meg voltak lepődve, milyen kisimult vagyok. Én meg aztán főleg.:D 

Ismét meg kell említenem virtuális élettársamat, mert két öngyújtó volt nálam, és egyik sem működöt, és ő tudta, kitől kell kérni.:) Ja, és szép a mosolya!;)

Meló után az Árkádban voltam. Megtört a fülesem, vennem kellett újat, nagyon frusztrál, ha nem szól jól. A telefontokom is leamortizálódott, azt is vennem kellett...

Öt-hat vigyorgó menekült társaságában mentem át a zebrán, és nem ment el az orrom előtt a 14-es.:) 

Szóval hazajöttem. Kávé, aztán blog. 

Most még egy kávé, aztán pihi. 

Holnap meló után kinézünk apánkhoz Écsre, csütörtök kb. posta. 

Szombaton ETO-Csorna helyett egy kedves ex-kollegina esküvőjére vagyok hivatalos. Több, mint hét éve nem dolgozunk egy helyen, de tartjuk a kapcsolatot.:) Azért egy meccs utáni sörrentésre talán becsatlakozom. Vagy szervezek.:D

A vasárnapot még nem tudom, de majd azt is el fogom mesélni. 

De most mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Embermesék

Néha (?) irdatlanul lusta tudok lenni. Hétfő este azon gondolkodtam, hogy minden hónapban 18-a és 22-e között kell gázórát diktálnom, és így ebben a hónapban legkésőbb szerdán meg kéne ejtenem a mutatványt. Addig-addig hergeltem magam, amíg hirtelen felindulásból be nem diktáltam a gázóra-állást. Remek.:)

Pár évvel ezelőtt elmentem bevásárolni egy mozgássérült ismerősöm kislányával. Döbbenetes volt... Mármint nagyon tudta, hogy miben kell nekem segíteni, mikor veszítem el az egyensúlyomat, a kasszánál hogyan "kell" helyezkednie, ilyesmik... Hogy ez honnan jutott eszembe? A blogbejegyzés megírása után írt nekem egy lány. Mondhatom, hogy nem beszélgettünk még túl sokszor. De az már látszik, hogy vannak közös tulajdonságaink, és beszélgetés közben végig amolyan "ismeretlen ismerős" érzésem volt. A végén megkérdezte, hogy írhat-e máskor is, mert jó volt velem beszélgetni, de zavarni nem akar. Fura volt, nekem nem nagyon szoktak ilyet írni. Meg aztán nagyon szép lányról van szó. Egyébként irkálás közben megtudtam, hogy az édesanyja mozgássérült. Ééés innentől kezdve nincs helye "hisztinek".:) Ez megint olyan, hogy nem biztos, hogy "átmegy", amit írni akartam. Én mindenesetre megpróbáltam.:)

Kaptam este egy leánykérős videót. Egy számomra nagyon fontos lánytól. És ez a videó nagyon-nagyon megérintett. Szégyen, nem szégyen, én elbőgtem magam közben. Egyszerűségében nagyszerű. Szerintem.:)

Este persze a Kék fény sem maradhatott ki, de persze szokás szerint telefonnal és újsággal a kezemben aludtam el...:)

---

Kedd. Még évekkel ezelőtt volt egy olyan szitu, hogy egy kollegina küldött nekem valami cégers dolgot. Egy másik kollegina adta oda, és azt mondta, hogy a lány sok puszit is küld mellé. Ennek elég kicsi volt a valószínűsége, nem is volt igaz, de akkor azért mailban megköszöntem a nem is küldött puszikat.:) Nem is olyan régen mesélte, hogy ez a mail még meg van neki. Mint ahogy nekem is.

Azóta? Semmi. Vagyis "semmi". Mert a napközbeni összemosolygások, integetések azért nem semmik. Ezek a dolgok teszik szebbé a szürke hétköznapokat. Most például felhozott nekem egy csomagot, amit fel is küldhetett volna. Ennyi.:)

Általában ha egy lányra azt mondák, hogy nekem tetszeni fog, akkor tetszik is. Biztosan kiismerhető vagyok.:) 

Na, most odajött hozzám egy ilyen lány, és olyan szinten égő voltam, hogy most kb. azon kell "dolgoznom", hogy lássa,  sánta vagyok, nem halmozottan fogyatékos.:) 

Mindeközben apám hazaért a kórházból, taxival. Pedig buszozni akart, aminek nem nagyon örültem volna. 

Meló után bementem a szökőkúthoz, és leesett, hogy ott van egy fodrász. Úgyhogy elmentem nyiratkozni. Picit mufurc volt a néni, de egészen jóképű lettem. Na jó, ez picit talán túlzás, de elégedett lehetek az eredménnyel.:) Mást nem jegyeztem fel keddről. Ez persze nem jelenti azt, hogy más nem történt. Csak nem jegyeztem fel.

---

Szerda. Ez a melegfront mindenkit fejbe kólintott, engem is. Így aztán elég stresszes, feszült napot sikerült produkálni. De túléltük, és ez a lényeg.:)

Meló után németórát tartottam, bár nem sokon múlott, hogy kint ragadjunk a konyhában, ásványvizet nyakalva. De azért csak lenyomtuk az egy órát. 

Hazatérve kávé, aztán hosszú idő után először a kádban dögölve olvastam ki a Sportot. Aztán pedig bundás kenyeret sütöttem. Az utolsó kenyér mondjuk inkább olajban sült pirítós lett. Mondjuk úgy is, hogy sajna nincs itthon fokhagymám...:( :) 

----

Csütörtök. Vagyis ma. Egy fokkal azért nyugisabb nap volt, viszonylag hamar letelt. Napközben jött az üzenet, hogy elkészült az ETO-bérletem. Amikor először, a 2007/08-as szezonban bérletes voltam, előtte majdnem kiestünk. Most pedig NB3-as meccseket fogunk látogatni. Tudom, már mondtam. Csak fáj... 

Délután aztán érkezett még egy üzenet. Nem tudom, hogy valaha így levél érintett-e már meg. Szerintem nem. Elérzékenyültem, a sírás kerülgetett, de fel is röhögtem olvasás közben. Megtiszteltetést és büszkeséget éreztem. Bővebbet egyelőre nem mondhatok, de majd mesélek....:)

Beraktam egy mosást, még teregetés, fürdés, vacsi, aztán pihi a program.:)

Holnap meló, szombaton pedig elutazom Becsvölgyére. Úgy volt, hogy idén kimarad. Későn is tudtam meg, gondok is vannak... De többen is szóltak, hogy hiányolnának, és persze ők is hiányoznának nekem, jót fog tenni a lelkemnek egy kis kikapcsolódás. A testemnek már nem biztos.:) A lényeg, hogy ha nem is megyek le a többiekkel pénteken, szombaton csatlakozom, és vasárnap délutánig Zalában leszek.:)

A 30. Forma-1 Magyar Nagydíjat így valószínűleg csak ismétlésben fogom látni. De ez már ugye nem az a sport... 

Nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb. Sok mindentől függ.:) 

Ja és ezt a bejegyzést visszaolvasva szerintem nem kell külön csajosposzt.XD

Na, majd jelentkezem. 

Addig is jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Puszedli és coming out

Be kell, hogy valljak valamit. Na nem azt, ilyen címadás után...:) Szóval az előző poszt eredetileg Paprika, paradicsom és popsik munkacímen futott. Aztán kigyomláltam belőle az említett női testrészre vonatkozó részeket. Nem akartam, hogy perverznek gondoljanak az olvasóim.:) Tudom, van, aki szerint cuki, ahogy ilyen dolgokról írok/beszélek, de akkor is. Olyanok is vannak, akik okkal gondolhatják, hogy 34 évesen ilyeneket leírni szánalmas. Mindegy, ma bepótolom...:)

---

Péntek. Szóval úgy alakult a hétvége, hogy ha nagyon akartam volna, vasárnap tudtam volna posztolni, de jobb volt így. Meg aztán mára is bőven akad írnivaló. 

Szóval péntek este. Egy ismerősleányzó elmesélte, hogy fürdés után bekente magát babaolajjal, és a talpára is ráfolyt, melynek folyományaként megcsúszott, és hatalmasat zakózott a fürdőszobában. Mindezt persze hatalmas röhögő-szmájlik kíséretében. Pasiból vagyok, szóval nyilván elképzeltem az esés előtti jelentet is. De ettől eltekintve imádom az olyan embereket, akik a saját "szerencsétlenkedésükön" tudnak röhögni.:)

Este fürcsi, vacsi, olvasás, tévé.

----

Szombat reggel szomorú hír fogadott. Meghalt Jules Bianchi, francia F1-es pilóta. A nagy tehetséges srác a Ferrari istápoltja volt, az olaszok jövőbeni pilótájaként, nagy bajnokaként emlegették. Kilenc hónappal ezelőtt a Marussia színeiben versenyezve a Japán Nagydíjon szenvedett banális balesetet, mely után már nem tért magához. 

Holnap szülővárosában, Nizzában helyezik örök nyugalomra. Egy, a twitteren indult kezdeményezés nyomán az F1-rajongók holnap pontban 10 órakor a #CiaoJules hashtaggel búcsúzhatnak tőle. 

Nyugodj Békében, Jules, az égi pályákon kőrözhetsz tovább, talán épp Ayrton csapattársaként!

---

Pont a múlt héten beszélgettünk arról egy kollégámmal arról, hogy mennyire belénk égett édesanyáink halálának időpontja, és körülményei. 

2012 október 27-én szombaton reggel hívtak a kórházból, hogy Anyu meghalt. Busszal mentem be, értesítettem a rokonságot... Most pedig szombat reggel mentem be apámhoz a kórházba látogatóba. Szóval idegállapotban voltam. Felhívtam telefonon, mert elfelejtettem, melyik szobában fekszik, a cetlit pedig, amire felírtam, itthon felejtettem. Elmondott mindenféle hülyének. Közben összefutottam tesóm anyósával, aki szerencsére megnyugtatott.:) Na szóval apámmal elég érdekes hangulatú volt a beszélgetés, nagyon felhúztam magam. Még be kellett mennem a Coop-ba, mert apámnak másnap coopos mézes puszedlit kellett vinnem. Én meg elindultam a plázába, ahol ugye CBA van. Szóval bementem a Coop-ba, ahol Anyu 20 évig vásárolt meló előtt reggelente... 

A buszmegállóban pedig észrevett egy kolléga. Hiába mondtam Laci bácsinak, hogy 1 perc múlva jön a busz, mondta, hogy szívesen hazavisz, meg aztán így nem kell buszra mászni. Meggyőzött, megköszöntem.:)

Otthon, csendespihenő, tévé, hambi. Este pedig bementem a városba, mert Lui barátommal és feleségével megbeszéltük, hogy benézünk a Széchenyi térre, a Fröccsfesztiválra. A buszra felszállva egy nagyon helyes csajszi előre akart engedni, ráadásul magázva. Ez már egy ok volt az ivásra.:)

A Baross úton vártam meg Luiékat. Valamilyen szinten vicces volt, amikor Dreher sört kortyolgató kínai turista fényképezte az afrikai menekülteket... 

Széchenyi tér. Több hónap után találkoztam újra Luiékkal, volt mit megbeszélni. A fröccs is finom volt, meg elég sok ismerőssel is találkoztam. 

Virtuális élettársammal pedig megtörtént a coming out. Egy közös fényképpel felfedtük inkognitóját. Ez így nem teljesen igaz, mert egy kommentben anno már "elszólta magát".:) Egyébként nagyon aranyos lány, szombat este is nagyon hozta magát.:) A közös fotónkat személyiségi jogi okokból inkább nem teszem ki.:) 

Este 10-kor Luiékkal elmentünk a Mekibe. Rég ettem mekis sajtburgert, jól esett, de az enyém jobb.:D Meg aztán a pisilés is jól esett. A Mekiből kilépve pedig Harcsiba, és cimbijeibe botlottunk, ezt kb. megbeszélni se nagyon lehetett volna jobban.:) Dohányboltban is voltam. Basszus... Olyan csajok voltak bent cigit venni... Tip-top smink, öltözék... Egészen biztos, hogy nem mertem volna őket megszólítani...XD

Aztán Luiék elkísértek a taxikhoz. Itthon levezető sörözés következett, meg egy kolleginával, meg Bandival dumáltam messengeren. Kicsit bajban vagyok, mert azt hittem, 2 körül lefeküdtem, de fél 3 táján még posztoltam valamit facéra...:O :D

---

Vasárnap. Hatkor keltem... Nem értem, hogy voltam rá képes...XD Döglöttem, meg bementem a vasútállomásra. Vettem Sportot, meg váltottam pénzt apámnak. 

Aztán irány a kórház. Nagyon pöpec ez az új épületszárny, büszkeséggel tölt el, hogy Anyu munkája is benne van... 

Apánk most jobb formában volt, a puszedlit is megköszönte, meg a könyv is tetszik neki, amit előző nap vittem neki. 

Csak akkor ordította le a fejem, amikor megkértem, hogy ne stresszeljen...XD

Azért pár szót a nővérkével is váltottam. Egyrészt mert jó fejnek tűnt, másrészt meg... Diplomácia, na...:)

Amúgy neki nem soroltam fel a kórházi cimbiket, ő már más korosztály, öregszünk..:( :)

A kórházból hazajöttem, döglöttem. Délután 3-kor ettem először, chilis bab konzervet. Aztán jött Gege barátom, megbeszéltük az élet nagy dolgait egy kávé mellett. Meg anyukája küldött nekem ebédet, szóval milánói makaróni volt a vacsora. Köszönöm!;) 

Hm... A hétvégén fogalmazódott meg bennem, hogy nekem NB1-es meccset nézni jelen körülmények között olyan, mintha mondjuk esküvő-kiállításra mennék. Kívülálló vagyok... Mindenesetre belenéztünk a Hali-Fradiba, még a közvetítés megszakadása előtt. Király Gabit jó volt látni, Hajdú B. közvetítése pedig felüdülés...:)

Ja: a meccsen ivószünet volt. Kollegina meg lefutott 26,5 kilométert. Még belegondolva is meghaltam. Szép munka, gratulálok!:)

Virtuális anyósom jelzést kapott lánya új párjáról, rólam. Nézhetett, mint hal a szatyorban. Höhö, micsoda hasonlat!:)

Egyébként nemrégiben egy sörgőzös éjszakán kiszámoltam, hogy 1 nappal kevesebb köztünk a korkülönbség, mint tesóm és felesége között. Sose voltam jó matekos. Angolul is csak részegen tudok...:D

---

Ma. Sose sikoltott fel még ennyi nő egyszerre a nevemet kiáltva, mint ma reggel. Ehhez annyi kellett, hogy majdnem leestem egy lépcsőről, vagy járdaszegélyről, vagy miről. Ők pedig megijedtek. De többé-kevésbé ura voltam a helyzetnek.:)

Egy ruha, ha valakinek fotón jól áll, élőben látva a lélegzet megszegik..:) Na jó, ez nagyon magvas gondolat volt.:D

Új helyre költöztem az irodában. A cél ugyanaz, mint a szobámban: vigyázni a rendre.:)

Lesz egy helyettesítő büfésnéni. Megismert. Én őt nem. Aztán beugrott, hogy ő az a néni, akinek a kutyája a fia exnőjéről kapta a nevét. De a néni nevét nem tudtam. Eddig. Ami csak azért ciki, mert ő szerintem a nevemen szólított.:)

Ujjaimmal mutogatva kérdeztem meg kolleginát, hogy 2-ig lesz-e. Ujjaival mutatta, hogy 5-ig marad. Az olló elvágja a papírt!;)

Meló után bementem a szökőkúthoz. Gyönyörködtem városunk szépségeiben.:D Meg ittam fél liter vizet. 

Közben hívott apánk. A vérképe rendben, de több műtét vár rá... Legkésőbb szerdán mehet haza... Csórikám már nagyon menne... 

Aztán hazajöttem. Kávé, mosás... 

Meg sporthírek: 

Még mindig csak 36 éves lenne Fehér Miki. Elképesztő...

Tokody Tibor az NB3-as Mosonmagyaróvár (!!!) csapatához igazolt... WTF?

Dárdai Pált visszarendelte a Hertha, a német Bernd Storck az új kapitányunk. Ez akkor is szomorú, ha várható volt... 

Szentes Lázár pedig Gyirmótról Szaúd-Arábiába szerződött, Bölöni László edzői stábjához csatlakozik. A Roma legyőzése után a csúcson búcsúzik...:D

A héten? ETO-bérlet vásárlása, németóra, meg még ez meg az...

De mára ennyi voltam. Mindjárt Kék fény!;)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nyár van

Nem tudom pontosan, hogy fog alakulni a hétvége, ezért most posztolok. Bár kicsit fáradt vagyok, meg nehezen is álltam neki az írásnak. Beraktam egy mosást, hogy lemegy, amíg pötyögök. Már lejárt.:)

---

Vasárnap. A nap végén, a bejegyzés megírása után ettem egy csokis-meggyes galuskát sok-sok tejszínhabbal. Meg HVG-t olvastam. 

---

Hétfő. Cigiszünet. Az ilyenkor megszokott pozíciómban, a falnak támaszkodva-guggolva cigiztem. Gratuláltam egy kolleginának egy jeles eseményhez, erre ő nagy leguggolt velem szembe, és úgy puszilkodtunk. Jó, hogy nem látott meg minket senki, komoly pletykára adhattunk volna okot. Amúgy nem is.:)

Elég idegbeteg napom volt. Rosszkedvű voltam, és olyan dolog bántott, amiről nem nagyon akartam beszélni. Szerencsére megvannak azok az emberek, akik meghallgatnak.:)

Meló után Arrabona, Spar. Vettem narancsos-mangós Apentát, nagyon bejövős. A paradicsomot meg elfelejtettem lemérni, nagyon gáz volt, a pénztáros néni loholt vele vissza...

Hazatérve kávé, pihi. Megettem a megmaradt csokis-meggyes galuskát, meg Katával beszélgettünk viberen. Azt írta, jó volt látni rajtam, hogy mennyire örülök a rendbe rakott szobának.:) Én pedig örülök, hogy ilyen rendes emberek vesznek körül, mint például ő.:)

Este Kék fény, aztán alvás.

---

Kedd. Nem értek a nőkhöz. Ez tény. De ha úgy érzem, hogy valaki haragszik rám, nem szabad félrevonulni. Meg kell beszélni a dolgokat. Érdekes. Nem mertem odamenni hozzá, majd 1-2 órával később összefutottunk a folyosón, és ő kérdezte meg, hogy mi újság. Az élet nagy rendező.:) Itt pedig ismételten köszönetet kell mondanom azoknak az embereknek, akik meghallgatnak, "velem vannak". A Morning Showban gagyi zenék voltak műsoron. Gáz, de ezek egy jó része nekem anno még tetszett is.:)

---

Szerda.  Valahogy szóba került egy kolleginával beszélgetve, hogy szombaton egy ismerős csajnál aludtam. Rögtön felcsillant a szeme, hogy "na akkor történt valami". Erre mondtam, hogy nem "úgy" aludtam ott. Ő megjegyezte, hogy "ja, akkor csak haverilag." Nem. Annál azért több, mint egy egyszerű haver. 

Bár nem tudom, hogy a baráti és a haveri ottalvás között van-e különbség.:D

Akárhogy gondolkozom, 34 évesen életemben először aludtam úgy valahol, hogy rajtam kívül csak egy nő aludt a lakásban. 

A klasszikus viccből kiindulva: áthívott, hogy nem lesz otthon senki, de ő szerencsére otthon volt.:D Na, ez megint egy roppant értelmes bekezdés lett. 

Meló után kollégám hazadobott. Egy kedves barátunk édesapjának temetésére mentünk tesómékkal. Ilyenkor Anyu mindig még erősebben "jön elő"... :( 

A temetés után hazafelé tartva az úti menti focipályáról egy kissrác majdnem kifutott az útra a labdáért. Megálltunk, és sógornőm visszadobta a labdát. Jó kezekben van az unokaöcsém!:)

Aztán persze hazadobtak. Hoztak nekem sört, meg megjött a spéci felmosószettem is.:)

Apropó: ketten is szóltatok takarítás-témában, köszönet érte.:) Tényleg felüdülés ez a tisztaság, kb. mintha új helyen laknék. Vagy ilyesmi.:)

---

Csütörtök. Reggel a buszról leszállva elfelejtettem átmenni a zebrán. Annyi a történet, hogy belefeledkeztem egy csaj látványába, aki a telefonját babrálta. Aztán ő átment a piroson, én nem, szóval hamar véget ért közös történetünk. Hja, elég "nyomorék" vagyok így is, az már nem férne bele, hogy még egy kamion is kivasaljon.:)

Jaj: nem tudom, melyik nap történt, de kollegina emlékezett rá, hogy korábban tetszett nekem a gyrosának az illata. Most pedig hozott nekem kóstolót. Nagyon jól esett a gesztus. És a gyros is.:)

Elég stresszes nem volt, de viszonylag gyorsan eltelt, fél 5-ig voltam. 

Utána pihi, fürcsi, vacsi, semmi extrát nem csináltam. 

---

Péntek. Volt egy kis műsorváltozás, így ezúttal nem voltam a Médiatáborban. Így aztán 6-ra mentem dolgozni.

Így aztán láthattam a már korábban említett buszos leányzót. Hm... Amikor felszállok a buszra, ő már fent van, de mindig egy helyen, és ugyanannál az ajtónál szállunk le. Általában jelzek, meg majd beállok szélre, hogy kényelmesen le tudjon szállni, ne bénázzak előtte. Most viszont az ajtóval szemben ültem, az volt a terv, hogy belépek mögé, de olyan csini volt, hogy a pofám leszakadt, majdnem elfelejtettem leszállni...XD

Amúgy megszólítani esélytelen, nem az én kaliberem, vagy épp szintem a lány. Ez van.

Hm... Ha egy ismerősöm megy az EFOTT-ra, és jelzi nekem üzenetben, hogy nem visz okostelefont, nem lesz netközelben, az azért jól tud esni. Köszönöm.:)

Nagyon péntek volt, szerencsére viszonylag hamar eltelt. És már második napja a szemem sem fáj. A 4000 forintos szemsprayt meg elhagytam...:(

Na meló után ismét bementem az Arrabona Sparba. Előtte összefutottam egy sráccal. 2005 februárjában tanítottam a Feketében gyakorlaton, és megállított.:O Na jó, persze vannak közös cimbik, meg ETO-meccsen is össze szoktunk futni, de azért jól esett, na...:) 

Vizsgatanításomon az óra után az egyik srác a tanárok és az igazgató előtt kicsengetéskor felállt, odajött hozzám, lepacsiztunk, és közölte, hogy "Tanár úr, ez kur.a jó volt!" Most tudtam meg, hogy a srác most valamilyen csoportvezető-féleség az Audiban. Jó az ilyen híreket hallani.:)

Na, a Sparba visszatérve: apunak is vettem pár dolgot, szerda óta kivizsgálás céljából kórházban van. Ezúttal nem felejtettem el lemérni a paradicsomot.:)

A buszról leszállva, Harcsi barátom is bejelentkezett, itthonról hívtam vissza. Aztán messengeren beszélgettem emberkékkel. Volt, aki bevallotta, hogy még sosem nem olvasta a blogomat. Rögtön -2 pont. Na jó nem. De csak azért, mert jó a segge.:D

Ma már csak teregetek, fürdök, kajálok. 

---

Holnap bemegyek apuhoz a kórházba, folytatom a rendrakást, Harcsival találkozom, meg Luiékkal benézünk a fröccsfesztiválra. 

A vasárnap még többé-kevésbé üres. De ez még változhat. 

Ja...Holnap indul a foci NB1. Az 1987/1988-as bajnokság óta követem az élvonal küzdelmeit, Anyu szerint kb. az akkori csapatok neveit tudtam először elolvasni... 

De ennek most vége. Az ETO ugye az NB3-ban indul. Ma megtudtam a bérletárakat, meg hogy mez jár a 15 ezer forintos bérlet mellé, meg hogy csak az egyik lelátó lesz megnyitva, és minden meccsünk szombaton 17 órakor lesz, hogy ne kelljen felkapcsolni a reflektorokat. 

Az NB1-ben amúgy az összes meccs szombaton lesz, három meccset élőben, hármat felvételről ad a vadonatúj M4 Sport nevű csatorna. És nem fogom nézni a meccseket. Olvasok, gombfocizok, elmegyek úszni, stb. 

És jelen körülmények között nem tudom eldönteni, hogy szomorkodjak-e emiatt. Ez is durva azért...

Mára ennyi. 

Lehet, hogy hétvégén írok egy csajos posztot. Körvonalazódik egy írás, ha vállalható lesz kiposztolom. Majd kiderül. 

Jó hétvégét kedves mindnyájatoknak!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Médiatábor, buli, takarítás, miegymás

Hétfő este csak néztem a Kék fényt, a hang le volt véve. Kriszti az előző blogbejegyzésben ráérzett, hogy valami nem stimmel, és rákérdezett. Én pedig felhívtam, és elmeséltem neki, ami a szívem terhe vagyon. Jól esett, és köszönet érte.:)

---

Kedd. Ez a zsáner-téma nagyon szíven talált. Mondhatnám, hogy meg tudnék nevezni valakit, aki -pusztán külső alapján- a zsánerem (lenne). De nem az. És hogy az előítéletek nem csak lefelé léteznek: elég rossz véleménnyel voltam róla korábban, és mostanában kezdek rájönni, hogy igen hülye voltam. Szerintem.:)

Még régebben meséltem nektek egy csajról, aki ismeretlenül is nagyokat szokott nekem köszönni, lövésem nem volt, hogy ki ő, egészen addig, míg be nem jelölt facén. Most valaki más is kiszúrta, hogy milyen kedvesen köszönt nekem meg nézett rám. De nem szóltam neki. Ez örökre titok marad.:D

Jópár hónappal ezelőtt elhangzott egy beszélgetés során, hogy azért vagyok egyedül, mert 3-4 szinttel a saját szintem felett keresgélek. Bizarr módon ezt az elméletet csak egy lánynak volt alkalmam elmesélni, ő -akkor- nem éreztem magát szintem felettinek. 

Mondjuk az jutott eszembe, hogy egy csaj nekem dicsekszik el, hogy egy pasi hogy megnézte, akkor nem igazán tart sokra. Főleg úgy, hogy a szituáció a szemem előtt zajlott...

Amúgy ez a szintkülönbség-téma egyvalamiben sokat segített: belegondoltam, hogy ha a nekem tetsző nők három-négy szinttel felettem vannak, akkor az ETO NB3-as szereplése nem is olyan vészes: csak két osztálynyira van az élvonal. Amúgy baromira nem kötöttek le a magyar csapatok nemzetközi kupameccsei, nem az én szintem.

Az ETO viszont nyert a szlovákiai Szenc ellenében, a Gyirmót pedig Olaszországban verte a BL-induló AS Romát. Azért ez nem semmi.:)

Este meló után pihentem, és bundás kenyeret sütöttem. Finom lett. Csak az utolsó kenyér megfordításkor a földön landolt.:( 

---

Szerda. Csodálkoztam, hogy milyen kevés kávé főtt le, és milyen hideg. Aztán rájöttem, hogy este nem is főztem újat, csak a maradékot kellett megmelegítenem.:)

Nyugdíjas lett az a kolléganőm, aki évekig főzte nekünk a kávét. Ezért a héten minden reggel a kávés társaság egy-egy tagja szolgálta fel neki a reggeli frissítőt. 

Én szerdán voltam a soros, egy kollegina és egy kiskocsi segítségével megoldottam a mutatványt.:)

Egy másik kollegina pedig majdnem elfelejtett hazamenni kettőkor, én hoztam eszébe, hogy távozni szándékozott.:) 

Délután jött a frissítő eső, konkrétan leszakadt az ég. Utána bő egy órával az Uniqua figyelmeztető SMS értesítője is megérkezett. 

A nap hátralévő részében messengeren kommunikáltam kedves ismerőseimmel.:)

---

Csütörtök. A reggeli kávé közben egy, a médiatáborban megismert lány üzenetét olvashattam, aki elolvasta a blogbejegyzésemet, és nagyon tetszett neki az iromány.:)

 A szokásos sportot olvasós-cigizős-telefonba révedős melórahangolódásból pedig virtuális élettársam mosolya, és telefonomra "kattintása" zökkentet ki. Nem bántam, egy mókás-vidám napot alapozott meg.:)

Ebéd után sikerült beejtenem a késemet a tűzcsap-szekrényébe, egy kollegina pedig segített kibányászni. Mármint kitapogatta, hogy hol van, én pedig kihalásztam. Mókás volt.:) Jó, ez is az a kategória, ami írásban annyira nem jön át, de átélni jó volt, nagyot derültünk.:) 

Aztán volt német is. Balu barátommal szintfelmérőt töltettem ki.:) Utána meg majdnem egy félmaratonnyi távot még lefutott. Én meg ezt látva majdnem lefostam a bokámat.:)

---

Péntek. A napot a médiatáborban kezdtem. Az hagyján, hogy az egyik segítő lányt ismertem, később az is kiderült, hogy bátyám egyik volt osztálytársának a fia is ott volt a csoportban. Kicsi a világ. Kicsit máshogy építettem fel az "órát", mint az előző hetet, de így is jó volt, a gyerekek is nagyon ügyesek voltak. 

Akkor azért majdnem lefagytam, amikor szóba került a legolvasottabb bejegyzésem. Annak témája ugyebár a tevepata. A szó magyarázata általános iskolás gyerekek számára nem különösebben ajánlott.:D Szóval tereltem.:)

Szerencsére megértették, hogy a médiában fontos a diszkréció, így nem nagyon firtatták a kérdést.:) Ja, és egy tök érdekes játékot is játszottunk.:)

Aztán Jutka bevitt melóba. A fent említett kollegina utolsó munkanapja volt, tehát elég furcsa volt a a nap alaphangulata. 

A nyugdíjasbúcsúztatón még én is elérzékenyültem egy kicsit.... 

Aztán az ütő is megállt bennem, amikor egy munkatársunkról kiderült, hogy kisbabát vár. Aztán kiderült, hogy csak viccelt. Nem, nem az apaságtól félek, ebből a szempontból nem vagyok érintett a témában.:)

Este pedig céges buli volt a Laposon. Úgy volt, hogy nem megyek, mert fáradt is voltam, meg szombaton Écsen volt jelenésem. 

Aztán mégis hagytam magam meggyőzni, és nem bántam meg. Iszogattunk, hülyéskedtünk... Egy pizza társaságában egy kolléganőmmel volt módom egy kicsit "lelkizni" is, ami úgy kellett, mint egy falat pizza. Mármint kenyér.:)

Egy leánybúcsús társaságba is belefutottunk. Mármint ők belénk. Vicces volt, az egyik csaj hátára rá volt írva a neve, mire egy másik megigazította a haját, de nem került elő a neve. Mikor ezt szóvá tettem, közölte, hogy ő a menyasszony húga. Jól van akkor.XD

Hazatérve levezető sör, közben azzal a lánnyal társalogtam, aki nélkül nem lett volna se rádiós szereplés, se médiatábor, se semmisenem. Remélem, hogy az "erősítés" oda-vissza működik.:)

---

Szombat. Mosott kaka állapotban keltem fel, időbe telt, mire összekapartam magam, és elindultam a buszra. Először a vasútállomás felé vettem az irányt. 

Vettem Sportot, adtam fel lottót, meg töltöttem pénzt apám telefonjára. Az eladócsaj kicsit szórakozott volt, gépi eurojackpot helyett gépi ötöslottót adott. De én is szórakozott voltam, elfogadtam.:D

Aztán majdnem elfelejtette beütni a 3000 forintos telefonfeltöltést, de szóltam neki. Nagyon hálás volt érte, azt mondta, kevesen tették volna meg a helyemben. Hát igen, az áldott jó szívem... A lány zavarodottságát pedig a kisugárzásomnak tudom be.:D

A vasútállomáson meglepve tapasztaltam, hogy öt menekültre egy fehér ember jut. Az az egy pedig odajött hozzám pénzt kérni kajára, mert ő rokkantnyugdíjas. Sorstársként nem adtam neki pénzt. Picit később azért láttam kijönni a dohányboltból egy doboz Kőbányaival. Megoldotta a táplálkozási szükségleteit.:)

Apámnál beszélgetés, ebéd... Muci néni megint annyi kaját hozott, hogy bealudtam. Döbbenet... Azt ajtó nyitódására megint azt vártam félálomban, hogy Anyu jön be...:(

Szerencsére sikerült felkelnem időben, így elértem a 16.10-es buszt. 

Hazajöttem, ittam egy kávét, összepakoltam, majd Kata felé vettem az irányt. 

A Honvéd ligetben pedig odajött hozzám egy lány. Ismerősnek tűnt. Megkérdezte, megismerem-e. Szóval az volt, akire gondoltam. 

Ha egy nyolc éve nem látott exkollegina odajön hozzám, akkor azért az reményt ad feltételezni, hogy nem vagyok szarszeméttróger csávó...XD

Aztán csak odaértem Katához. Meg egy közös cimbi is megérkezett, akiről kiderült, hogy mostanában "sokat beszélget" egy lánnyal, aki ott dolgozik, ahol én. Hm... 61 közös ismerősünk van facén, de nekem nem ismerősöm. Ő tudja ki vagyok, én csak sejtem, hogy ő ki. Ezt talán bizonyítja, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem jelölök be mindenkit, és hogy engem sokan ismernek a járásomról. Meg a nézésemről. Haha...:)

Filmet néztünk, beszélgettünk, kutyát sétáltattunk. Alkoholt nem fogyasztottunk. Tényleg.:D

---

Vasárnap. Kata előbb felkelt, mint én. Ébredés után gyorsan megfürödtem. Kicsit szűkebb volt a szokásosnál, de azért nem volt okom panaszra. A félreértések elkerülése érdekében: a fürdőkádról van szó.:)

A délelőtt folyamán írt egy RTL Klubnál dolgozó ismerősöm, hogy ismerek-e, Gyirmót-drukkereket, mert az AS Roma elleni siker kapcsán szeretne beszélni velük. Ezen mosolyogtam.:) Jesszus, mi lesz itt, ha a Fiorentinát is legyőzik?:D

A fent említett cimbi aztán eldobott minket hozzám. Kata segített kitakarítani a szobámat. Vagyis kitakarította a szobámat. Olyan, mintha új helyre költöztem volna, zongorázni lehetne a különbséget. Vagy nem tudom, az nem is kifejezés... Újra fogadhatok vendégeket, tarthatok német órákat itthon, meg ilyenek..:)

Azon az ötleten viszont komolyan elgondolkodtam, hogy kereshetnék egy bejárónőt, aki havonta egy-két alkalommal segítene a szintentartásban.:) 

Szóval viccel kívül, ha valaki ismer valakit, esetleg személyesen segítene, légyszi vegye fel velem privátban a kapcsolatot! Köszi!:)

Pár hónapja szó volt róla, hogy idén végre eljutok a tápszentmiklósi falunapra. Aztán az élet kissé máshogy alakult. 

Nem bánom, 4 óra alatt rendet vágtunk a szobámban, bohóckodtunk, hambit is ettünk, teljesen jó volt. De jövőre a bakancslistán ki kell pipálni a Delta-, és Lord-koncertet.:)

Ma már semmi extra nincs tervben. Vagyis megeszem a csokis-meggyes galuskát, aztán alvás. 

Jövő héten nem lesz német, viszont megyek egy kedves jóbarátom édesapjának temetésére.:( Aznap meg apám kórházba megy, de nem kizárt, hogy még aznap kiengedik. 

Meg lesz Médiatábor, 3. turnus is.

Jövő hét végére szerintem még nincs program, jó lenne a rendrakást finomhangolni egy kicsit. Vannak ötleteim. Majd mesélek. 

Mára viszont ennyi.  

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Médiatábor. Meg még sokminden más.

Szóval... Vasárnap a bejegyzés megírása után megettem a maradék fasírtot. Nagyon finom volt.:) Meg pihentem, meg döglöttem. Nem tehetek róla, így írtam fel a puskacetlimre.:)

Mesélnem kell még egy kedves cimbora feleségéről. Balu barátom szülinapi bulijában találkoztunk először. Mindösszesen három vagy négy nappal fiatalabb nálam. Nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk. Először megállapította, hogy "Gábor, Te egy f@sz vagy, már bocsánat!", aztán azt is megemlítette, hogy nálam jóval hülyébb emberek is írtak már könyvet, én meg talán mondanék is valamit. Elgondolkodtató.:)

---

Hétfő. Móni hívott fel telefonon, hogy aggódik, mert a férjét hívta telefonon, és nem ő vette fel, és külföldiül szóltak bele a telefonba. Megkért, hogy hívjam fel én is. Kicsit féltem, nem akartam rossz hírt kapni. De erről szerencsére szó sem volt. 

A gázszolgáltatótól felhívtak, egy gépi hang reklámozott valamit. Meg szerdán is. Viszonylag kevés nővel beszélek egymás után két nap telefonon, szóval egy élmény volt.:)

A délutáni német nagyrészt a szombati meglepetésbuli okán elmaradt, kávéztunk helyette. Mókásan indult a történet, mert Balu jött értem, de először tévedésből leintettem az övével  megegyező színű és típusú autót. Tesóm elé pedig ki szoktam állni az út közepére, jó, hogy nem ez történt.:)

Kávé után itthon pihi, meg Kék fény. Volt benne egy olyan durva téma, hogy inkább elmentem fogat mosni...

---

Kedd. Meló után Dohánybolt, majd itthon döglés. Keddhez mást tényleg nem írtam fel...:)

---

Szerda. Reggel nem kaptam a kisboltban Sportot, így aztán meló után ismét Dohányboltban kötöttem ki. Szóval vettem Sportot, hazatérve azt olvastam. Meg mostam. 

Az ETO-t már nem érinti, de az MLSZ a klubok hatáskörébe helyezte át a szurkolói kártya használatát. A Fradinál természetesen marad a kártya, a vénaszkenner, sőt, Kubatov még egy szurkolói kódexet is bevezet. Na arra még én is kíváncsi vagyok.:) Nem tudom, melyik nap történt, így idei írom le. Kolleginával tervezgettük közös jövőnket: Kanada angol nyelvű területén nyitunk magyar éttermet finn szaunával. A reklámarc pedig Räikkönen lesz. Vagy Alekosz.:D 

A lány egyébként megmutatta fotón egy korábbi körmét. Én pedig kiszúrtam, hogy a fotó kádban készült. Ennyit arról, hogy a pasik csak egy dologra tudnak koncentrálni.:)

Itthon a döglés mellett zenéket keresgéltem. 

---

Csütörtök. A múltkor említettem egy lányt, hogy alig ismerem, de nagyon bensőségesen tudunk köszönni egymásnak, és megkérdezzük egymástól, hogy mizu. A múltkor ezt leírtam neki egy privát üzenetben. Azóta még a fejét is elfordítja, ha meglát. 

Ezt csak azért mesélem el, mert csütörtök reggel egy kolleginát láttam végigvonulni a gyárudvaron. Csak sejtem, hogy ki ő, de eszméletlenül formás popsija van.  Megnyomtam a képzeletbeli visszatekerés gombot.:D Ja, és köszönet azoknak, akik az azonosításban próbáltak segíteni.:)

Ismét belefutottam egy német szintfelmérő tesztbe. Egy idő után meguntam a kitöltést. Jaj, de nagyképű vagyok...:)

Meló után postára mentem. Először odaálltam csekkjeimmel az egyetlen ablakhoz, ahol csak lottót lehet feladni. Aztán az egyik befizetőhelyen egy kedves nagymama unokája befőttesüvegben gyűjtött aprópénzét akarta beváltani. A másiknál pedig egy néni kötött életbiztosításokat, de kb. az ükunokájának is. De azért megoldottam a csekkbefizetést. 

Aztán hazajöttem, és pihi következett. 

---

Péntek. Hatkor keltem. Mivel este 8-kor már ágyban voltam, jó alaposan kialudtam magam. Aztán a plázához mentem, Győrben szerepelt ugyanis a Morning Show. 

Hehe, ez csak vicc volt.:)

A Győr Plusz Médiatábor első turnusának zárónapjára voltam hivatalos, ahol elvileg a blogírásról tartottam előadást. Beszéltem arról is, persze. Aztán -szerintem- sokkal több lett belőle. Beszéltem a gyerekeknek a magyar nyelv szépségéről, az idegen nyelvek ismeretének fontosságáról... És persze a fogyatékosságom is szóba került. 

Hasznát vettem tanári diplomámnak, a 23 gyerkőc közül úgy 8-10-nek már tudtam a nevét 1,5 órás beszélgetésünk végére. 

A végén egy-egy szóval jellemezték a gyerekek az előadásomat. A jó, a szuper, és az izgalmas mellett elhangzottak a tanulságos, emlékezetes, és elgondolkodtató szavak is. Ezeket hallva azért kicsit el is érzékenyültem. 

Köszönet a srácoknak, no meg Harcsinak és Sanyinak a remek programért, és a lehetőségért. Folyt. köv. még két pénteken.:)

Innen egy újdonsült ismerősöm eldobott melóba. 

Ebéd előtt egymásra köszöntünk az egyik leányzóval. Kollégám megállapította, hogy az ilyen lányok a zsánereim. Hát, ha jobban belegondolok, nem is tévedett nagyot. És a Zs betű is stimmelt.:)

De a zsáner szóhoz mutatok egy videót. Nekem egy olyan lány lesz/lenne a zsánerem, akivel így lehet bulizni, bohóckodni. Jó oké, lagzi, meg show, meg minden... De el élmény megnézni ezt a videót, még úgy is, hogy nem ismerem a párt. Amit 6:20-tól művelnek, arra pedig egyenesen nem találtam szavakat.:)

És mivel egész új videóról van szó, természetesen a Nézését meg a járását című örökbecsű ópusz sem hiányozhat.:) (meg.: természetesen az a csengőhangom, és most ebben a pillanatban hívtak is....:D)

Az is szóba került ebédkor, hogy bezár a plázában az Alexandra könyvesbolt...:( :D

Fél 4-ig meló, aztán itthon döglés következett... 

---

Szombat. Reggel sorba akartam rakni a Nemzeti Sportokat, aztán akkor vettem észre, hogy a szerdai mellett a csütörtöki lapszám címlapjára is szerdát írtak. Nagy sztori.:D

Aztán lakótársammal elmentünk a Lidlbe. Reggel még facén viccelődtem a szivárványos profilképekkel, aztán amikor a kasszánál megkérdezte a csaj, hogy egy kocsiba pakolunk-e, közöltem, hogy igen, mert együtt vagyunk. Öngól.XD

Vásárlás közben telefonáltam is, aztán telefonálás közben rám köszönt egy kollegina. Akit hívtam, ő pedig azt hitte, hogy elköszönök...:D

Vettem egy Sportot. Katával meg vetettem még egyet. Azt hittem, mindkettőből kilopták a szombati mellékletet. Persze benne volt, csak ezúttal nem külön, hanem az újság közepe fele. 

Hazatérve spontán sörözés lakótársammal, aztán pizza. Meg fürdés, meg józanodás. 

Aztán Balázs barátom diplomájának ünneplésére voltam hivatalos. Taxival mentem, mert nem akartam összetörni az ajándék piát. Igen rendes volt a taxis, egy ponton eltévedt, és onnantól kikapcsolta az órát. 

Balázséknál iszogatás-beszélgetés, hülyülés. Picit büszke voltam magamra. Sok hülyeséggel foglalkozom, sokszor baromságokkal cseszem el az időmet. De Balázs diplomamunkáját őszinte érdeklődéssel forgattam. A témája egyébként a Magyar Vagon-, És Gépgyár dolgozói érdekében az új gazdasági mechanizmus idején hozott szociális intézkedései.:)

Készítettünk közös képet Balázs barátnőjével, ki is posztoltam facéra. Pár embernek biztos eszébe jutott, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy haver nőjével pózolok...XD

Amúgy meg Ritával rég megbeszéltük, hogy egyszer majd csinálunk "szoknyás képet", és ahogy szóba hoztam, rögtön felment átöltözni..:O :)

Amikor pedig megemlítettem neki, hogy túl sok a lájk, még a végén valaki kitalálja, hogy ő a barátnőm, megkérdezte, hogy és ez miért baj. 

És felidézte régi önmagamat, amikor közöltem vele, hogy ő utál engem. Pedig szerencsére nincs így..:)

Éjfél körül indultam haza. Taxival. Egy Ford Transit jött értem. Nem elírás. Alig bírtam felmászni a sofőr mellé...:D

Hazatérve még levezető sörözés, aztán alvás következett.:)

---

Vasárnap. Időben felkeltem. Az álmosságon kívül nem volt semmi bajom. Éhes viszont nem voltam.:) Mostam is, és véletlenül kimostam a farmerommal együtt egy húszast. Zörgött...:O :D

Délután pedig, a Forma-1 rajtjával kb. egy időben megérkezett Harcsi barátom. Hozott nekem Sportot, Forma-1-es újságot, meg ebédet is. Ittunk egy kávét, végigdumáltuk az F1-et. Közben bejelentkezett telefonon Harcsi barátnője is. Amikor mondta Gege, hogy "Gábor puszil", azt értette, hogy pucér vagyok...XD

Gergő távozása után fogyasztottam el az ebédet. Aztán fürdés, tévé. Meg elkezdtem nézni a Vidi-Fradi Szuperkupa-döntőt, de ez már nem hoz lázba... Inkább Tanút néztem az M3-on. Ki tudja, hányadszor...:)

---

Hétfő. Lehet, hogy nem fogok tudni menni Becsvölgyére... Ma tudtam meg az időpontot, a szabis tervet már leadtam, meg a Médiatábor kapcsán is lesz még "lógás"...:( Amit persze örömmel teszek, csak hát... Na, majd még kiderül...

Nem igazán volt ma jó kedvem... Dejá vu-érzésem van. Egy mosolyszünet előtti állapot újraérzése. Azt írtam, el fogom tudni engedni, ha úgy érzem, hogy már nincs rám szüksége, és már nem keresi a társaságomat. Úgy érzem, ez közeledik... Erről másnak persze nem beszélhetek, meg nem is akarok... De nem jó érzés...

Szenvedek a szememmel. Most szerencsére segített a szemspray. Meg azt vettem észre, hogy néha elfelejtek pislogni...XD

Most már csak fürcsi, vacsi, tévé. 

Csütörtökön német, meg szombaton Écs. A többi meg majd még alakul. 

Majd mesélek!:)

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!)