Magyarország rendezheti a 2021-es "vizes világbajnokságot", azaz úszó-, vízilabda-, műugró-, és műúszó meg még nemtommilyen világbajnokság lesz Budapesten, és ha jól tudom, Balatonfüreden.
Ez tök jó! Viszont eszembe jutott, hogy akkor már 40 éves leszek, ami egyszerűen tragikus... Ez már kapuzárási pánik, mondanám, de még a kapunyitáson sem vagyok túl úgy igazán...
A rákbetegséggel küzdő Tito Vilanova helyett az argentin Gerardo Martino lett az FC Barcelona vezetőedzője.
Érdekes, hogy a Rijkaard, Guardiola, Vilanova-féle "tapasztalatlan fiatal edzőt mély vízbe"-elv után most egy tapasztalt edző érkezik a gránátvörös-kékekhez!
Oké, hogy biszem-b@szom, meg minden, de a Barcelonát szeretjük!:)
És ha már biszem-b@szom: lehet, hogy mostanában túl sokat nézem facebookon a TrollFoci oldalát: a múltkor egy ismerős csaj fényképe alá majdnem beírtam kommentben, hogy "fürdőrucibúúú ki!" XD
---
Szombaton a blogbejegyzés megírása után az ETO Parkba készülődtem, amikor csengettek.
Ez azért érdekes, mert ha valaki ismerős jön hozzám, akkor általában telefonon szokott jelezni, hogy engedjem be. Kaját meg nem rendeltem, hogy futár csengessen.
Az meg túl szép lenne, hogy valaki, aki tudja, hogy hol lakom, de nem tudja a telefonszámomat, váratlanul betoppanjon...:)
Lényeg a lényeg, kíváncsian mentem le a kapuhoz, de nem volt ott senki. Vagyis de: egy fekete macska hesszelt a kerítésen. Kicsit hátborzongató élmény volt...:)
Az ETO Parkban a postán kezdtem. Ajánlott levelet kaptam a NAV-tól. Hm... erről inkább nem írok bővebben, mert nagyon felhúztam magam rajta, gyakorlatilag Anyu adóügyeit vizsgálják. Intézés folyamatban...
Aztán kaja, meg CBA, meg ETO Shop: dobtam fel lottót, meg vettem egy új ETO-sálat, amin immár a "négyszeres magyar bajnok"-felirat szerepel.:)
Az előző sálamat visszavonultattam, remélem, az új hat évnél azért hamarabb fogja aktualitását veszíteni!:)
Hazatérve kis szusszanás után bekapcsoltam egy kis muzsikát, és kiolvastam a Titok című könyvet.
Érdekes, tanulságos olvasmány, megszívlelendő gondolatokkal. Vannak benne dolgok, amik kissé belemagyarázásnak, erőltetettnek tűnnek, de alapjában véve mindenképpen érdemes volt elolvasni.
Pozitív gondolkodás, és vonzás törvénye. Ez a lényeg!;)
Utána pedig, ha már így belelendültem, egyik kedvenc írom, Sven Hassel legújabb könyvét kezdtem el olvasni.
Újabb fantasztikus történet. Egyszerre sírok a röhögéstől, és döbbenek meg a háború borzalmaitól...Zseniális olvasmány a második világháborút egy német büntetőszázadban végigharcoló dán veterántól...
---
Vasárnap előkotortam gombfoci-gyűjteményemet, és játszottam egy kicsit. 27 csapatot számoltam össze, szerencsére a legtöbb hiánytalanul megvan.
Éreztem a régi bizsergést, szóval szerintem fogok még játszani, bár pakolás szempontjából kissé macerásabb, mint a PlayStation.
Igazi férfias problémák, mi?:D
Aztán főztem gulyáslevest, sütöttem töpörtyűs pogácsát, nagyon finomak lettek. A leves zacsis, a pogi gyorsfagyasztott, szóval nem egy nagy wasistdas teljesítmény, de azért mégiscsak...:)
A délutánt gyakorlatilag teljesen átaludtam. Mindegy, rám fért...:)
Este meg megnéztem a Boldogító talán című filmet. Nem rossz, amolyan egyszer nézős. Mondjuk szerintem már másodszor láttam..:)
---
Hétfőn sikerült időben felkelnem, és időben beérnem.
Jól indult a nap, egyik kolléganőmtől kaptam egy hűtőmágnest.:)
Még akkor is nagyon örültem neki, hogy igazából én kértem. És ezúton is köszönöm!:)
A büfésnéni pedig mellbedobással győzött. Vagy inkább mellkidobással...
Pff... Körülbelül hatan mondták délelőtt, hogy menjek le a büfébe, nézzem meg.
Én meg nem mentem le, mert nagyjából tudtam, mire számíthatok.
Aztán amikor odamentem hozzá ebéd után kávéért, elröhögtem magam...
Igazából picit szégyellem magam, mozgássérültként tudom, hogy bunkó dolog valakinek a külsején poénkodni...
De ez igazából nem külső. Hanem öltözködés. Vagy önkritika. Vagy nem tudom...
A röhögésről meg nem tehetek...
---
Kedd. Lájtos nap, viszonylag gyorsan el is telt.
Már távozóban voltam, amikor váltottam pár szót egy kolléganőmmel. Mivel ő még dolgozott, megbeszéltük, hogy kint megvárom, és együtt kiballagunk a buszhoz. Gyakorlatilag kikísértük egymást.
Leültem egy padra, és azt mondta, hogy tizenhét perc múlva ott lesz.
Nem kb. 15, vagy kb. 20 perc.
Tizenhét. És annyi is volt. Na, ez a nemsemmi...)
Beszélgettünk vidám, és kevésbé vidám dolgokról is, aztán elbúcsúztunk, mert nem egy megállóból indult a buszunk.
És beszélgettem még egy kolléganőmmel is.Róla már pár bejegyzéssel korábban írtam. Konkrétan teljesen bohócot csináltam előtte magamból egy nem bunkó, de kissé "elvont" facebook-üzenet okán. Mostanra talán sikerült valamennyire megmutatnom, hogy talán akkora idióta nem vagyok, mint ahogy akkor tűnt a helyzet...:)
A harmadik kollegináról pedig nem írok. Önmagáért beszél...:)
Este megnéztem a Maccabi Tel-Aviv-ETO meccs visszavágóját. 2-1-re nyertek a hazaiak, így az ETO kettős vereséggel búcsúzott a nemzetközi porondtól.
Ha pozitívumot szeretnék keresni, azt írnám, hogy a játék egy fokkal jobb volt, mint a győri meccsen.
De egyébként gyalázatos, minősíthetetlen fos volt még így is.
"Köpjünk egyet, és álljunk alá!"- mondta anno a '60-as években egy legendás magyar focista. Nos, ez ráférne a mai utódokra is...
Bocs durva leszek: azok a nagyjából látásból ismert emberkék meg elmennek a f@szomba, akik tudják, hogy ETO-meccsre járok, és egy vereség után mindig megtalálnak, hogy "ilyen szar volt, olyan fos volt, buzi magyar focisták, ki az a barom, aki pénzt ad arra, hogy ezeket nézze?"
Például én bammeg.
És a csapat miatt. És a hangulat miatt. És a barátaim miatt, akik hétről-hétre ott vannak velem a lelátón.
Nyolc éve kezdtem el meccsre járni, az első évben még nem volt bérletem.
Amikor eldöntöttem, hogy veszek bérletet, még sanszos volt, hogy NB2-es lesz az ETO.
Az utolsó fordulóban biztosítottuk NB1-es tagságunkat egy Diósgyőr elleni győzelemmel.
Most meg kiestünk a BL-ből...
Gyalázatos, minősíthetetlen játékkal.
Tudom, tudjuk.
És ez nekem jobban fáj, mint a károgóknak...
Mert a magyarfoci "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk..."
---
Szerda. Délig voltam melóban, aztán mentünk az OTP-be a hagyatéki pénzeket intézni.
Apámnak érkezéskor személyesen Szentes Lázár, a Rába ETO '80-as évekbeli bajnokcsapatának tagja, később többek között az ETO, a Debrecen, az Újpest és a Diósgyőr edzője adta át a helyét...
Pff. Aztán 2 órát és 11 percet vett igénybe az ügyintézés... Komolyan mondom lezsibbadt az agyam a végére. Még szerencse, hogy ismerős ügyintézőnél voltunk.
Vicces volt, hogy pont akkor volt Csányi Sándor OTP-vezér sajtótájékoztatója, és amíg ott voltunk, egy grafikonon láttuk, hogy szárnyalnak az OTP-részvények.
Ismerősünk annyira nem jártas az ilyen hagyatéki-ügyintézésben, így néha egy munkatársnőjét hívta segítségül.
Nekem már zsibbadt az agyam, a fenekem, az ülés gyakorlatilag minden pozícióban kényelmetlen volt.
A bankos hölggyel kb. egyszerre vettük észre, hogy én olyan pozícióban ülök, ő meg olyan pozícióban áll, hogy talán túl sokat enged láttatni dekoltázsából.
Ennek megfelelően egyszerre váltottunk pózt. És ezen összemosolyogtunk...:)
Ez hülyeség, de valahogy megmaradt bennem...D
Teljesen kilúgozva hagytuk el a bankfiókot.
Távozáskor még összefutottunk Anyu egy
Köszöntem neki. A többi közlendőmet megtartottam magamnak.
Aztán hazavittük aput Écsre, sógornőm meg visszahozott Győrbe.
Facebook, pihi, kád, meg kaja a kedvenc hamburgeresemtől.
Este meg hívott tesóm, hogy picit felugranak, indulóban a Hungaroringre.
Mondtam, hogy rendben, de majd csengessen, mert nincs annyi erőm, hogy felkeljek levenni a lakáskulcsot.
Csengetett. Abban a pillanatban, amikor elaludtam. Azaz hasba vágtam magam az épp olvasott újsággal...:)
Váltottunk pár szót, nagyjából leadtam az idei rendelést, aztán elindultak...
---
Tegnap volt aki megkérdezte reggel, hogy miért nem vettem ki szabit a banki ügyintézésre.
Átgondoltam, mennyi csúszóm és szabim van, és úgy döntöttem, kiveszem a mai napot.
Aztán tovább gondolkodva kivettem a holnapit is.
Most talán belefér ennyi, aztán augusztus végén lesz egy kicsit hosszabb szusszanás.
Igazándiból semmi különöset nem tervezek.
Ma már voltam Lidl-ben. Igen, mindent be tudtam pakolni, és haza tudtam hozni.
És most voltam ott először egyedül gyalog. Mert olyan k*rva messze van...:)
Talán mindent vettem, amit akartam, és kevés olyat vettem, amit nem akartam.
Sampon, kockacukor, étolaj pipa.
Most meg elindítottam egy mosást, amit egy hete halogatok kb...
A zokniválogatás, igen, az a fő baj...:D
Délután pihenek, olvasok, meg majd takarítás-felmosás, ilyenek...
Ma két magyar csapat játszik Európa Liga-meccset, holnaptól Forma-1 Magyar Nagydíj, szombat este 9-kor meg ETO-Diósgyőr.
Szóval nem lesz unalmas a hétvége...
Bár valamennyire már a hétfőt is várom.
Sőt régen vártam ennyire a hétfőt...:$
Még szerintem valamikor a héten jelentkezem.
Addig is jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése