Igen, tegnap eléggé világvége-hangulatban voltam. Meg ma is. Újabb hullámvölgy, hülye gondolatok, stb. Nem voltam valami jól.
A blogbejegyzés alapján ezt többet megéreztétek, és rámírtatok, nagyon szépen köszönöm.
Egyik rendszeres olvasómtól Mónitól például egyfajta motiváló videót kaptam, amit ígérem, meg fogok nézni, de tegnap nem volt hozzá hangulatom. De mindenképpen pótolni fogom, sőt a véleményemet is le fogom írni!:)
Helyette a Ted című filmet kezdtem el nézni... Nos, hát nem egy "filmtörténeti ópusz", ráadásul amilyen az én formám, pont úgy volt karcos a lemez, hogy a film végét nem tudtam megnézni, de azért reménykedem a happy end-ben.:)
Ja, és tegnap a rántotta nagyon jól sikerült, megbolondítottam sonkával-fokhagymával, és nem égett le a konyha!:)
---
Ma délelőtt érdeklődött egy kollegina emailben, hogy hogyan telt a hétvége. Elég szűkszavúan válaszolgattam, mert egyrészt elfoglalt voltam, másrészt sok pozitívumot tényleg nem tudtam volna írni, a negatívumok meg... Ja, hát ezt így nehéz elmondani...
De ő is megérezte válaszaimból, hogy valami nem stimmel, és ez is jól esett...
Aztán apámmal is beszéltem telefonon. Nos, ebben nem volt sok köszönet, semmi vita, leb@szás vagy ilyesmi nem volt, csak hát ő is elég járatlan az ügyintézésekben, meg én is, ami az elég döcögős összecsiszolódás mellett eléggé zavaros kommunikációt okoz. Na, ez eléggé értelmetlen így leírva, de én azért értem. Remélem, hogy Ti is!:)
---
Aztán ma "megismerkedtem" egy nagyon aranyos kolléganővel. Na, ez így ebben a formában tán túlzás, indokolt az idézőjel, mert nem ismerkedtünk meg, csak amellett a lány mellett ült, akivel pár szót váltottunk. És így vele is váltottam pár szót.
A nevét - ami amúgy teljesen véletlenül megegyezik az általam facebookra az emailt belinkelt dal címével :) - sem tőle tudom...:)
Kedves, aranyos, mosolygós, picit felvidította ő is a napomat. És ennyi.
---
Jaj, a tegnapi "párkapcsolatos" megjegyzésemhez. Már többször utaltam rá, hogy eddig 32 év alatt összesen három hétig éltem párkapcsolatban. Bár ezt így elég mókás kijelenteni, az a három hét is komoly túlzás.:)
Sok lánybarátom volt/van, de általában/gyakran/szinte soha nem merek lépni. Evvan. Nem döntöttem el, hogy egyedül fogok meghalni, mindent meg fogok tenni, hogy ez ne így történjen - vagyis az eddigieknél többet...:) -, de hozzá vagyok szokva, fel vagyok készülve erre az eshetőségre.
Meg aztán így harminc felett, nulla tapasztalattal, elanyátlanodott anyuci pici fiaként nem vagyok egy puncimágnes, ezt kimondhatjuk...:)
Ja, és az itt leírtakat kéretik nem összekötni az előző bekezdéssel, csak így tudtam kötni dramaturgiailag ezt a bekezdést!:)
Köszipuszi!:)
---
Délután egy ismerőssel éppen egyszerre indultam el melóból, aki felajánlotta, hogy elvisz a biztosítóba, ahol dolgom van. Köszönettel elfogadtam.
Ott aztán a kedvenc ügyintézőnknél voltam, nagyon rendes volt ma is, mindent intézett, minden kérdésemre válaszolt, azt csak remélni tudom, hogy apánk is elégedett lesz.
Aztán Vendelin, feszültséglevezető kávé, és Nemzeti Sport.
És napra pontosan öt éve kezdtem dolgozni mostani munkahelyemen.:)
Ennek örömére holnaptól mínuszóra-eltüntető hadműveletbe kezdek, "kicsit" megcsúsztam, hó végéig korrigálnom kell.
---
Nincsenek véletlenek. Éjjel azt álmodtam, hogy fodrásznál vagyok. És tényleg hosszú a hajam...
Nincsenek véletlenek. A konyhában zenét hallgatva épp a Magna Cum Laude Színezd újra című száma közben könyököltem rá az mp3-lejátszómra, és újrakezdődött a lejátszás. Vettem az adást, igyekszem újraszínezni, meg van fakulva rendesen....
---
Hamarosan, talán még a héten indul a GosziBlog mellett egy "partneroldal". Részletek nemsokára!;)
---
És annyira jó, hogy vagytok, és akarva-akaratlan a hónom alá kaptok, ha "zuhannék"...
Köszönöm mindenkinek!
---
Mára ennyi is voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése