600.- Barnabás emlékére

Eredetileg lett volna egy amolyan áthidaló "bridge post", hogy ez a 600. bejegyzés, de jó, de szuper, meg ilyenek... Aztán máshogy alakult...

Mindenesetre tényleg ez a 600. bejegyzés. Ami szép kerek szám...

---

Elöljáróban annyit, hogy a fekete farmer kimosása nem teljesen úgy sikerült, ahogy elterveztem, kicsit most olyan "koptatottnak" néz ki. De pont nem ment annyira tönkre, hogy kidobjam...:)

---

Kedd. De jó kis napnak indult... Még mindig a szülinapi élménybeszámolók, beszélgetések... Egy kollegina megkérdezte tőlem, hogy megkaptam-e a szülinapi SMS-ét. Persze nem kaptam meg. Mutatta, hogy elküldte. Akkor néztem, hogy valóban, csak nem az én számomra, mert egy szám eltért. De aztán pontosítottunk. Még egy kolléganővel beszélgettünk, és ő segített kievickélni a buszmegállóhoz is, egyedül nem biztos, hogy sikerült volna. 

A nap tanulsága az is, hogy igenis kell tudni örülni apró dolgoknak! Sőt észre is kell venni őket! De ezekről bővebben nem írok, nem akarom kinevettetni magam.:)

-

Hazaérve szokásomhoz híven a facebookon nézegettem a fejleményeket, és el is érkeztem a felfoghatatlan, döbbenetes hírhez: Barnabás barátunk meghalt...

Barnát legalább 20 éve ismerem, általános iskolás korunkban egy helyre jártunk délutánonként tornára. Aztán 1-2 év eltéréssel furcsa "csavart" vett az életünk: én Mosonmagyaróvárra kerültem gimnáziumba, ő pedig a "szülőfalum" melletti Pannonhalmára- éppen Móvárról.

Elég sok közös pont volt az életünkben - jaj, ez a rohadt múltidő...

Ő is mozgássérült volt, mint én.

Ő is szerette a nyelveket, mint én. Csak míg én egyedül németül pötyögök valamennyire, ő profi volt latinból, angolból, és törökből is.

Őt is érdekelte a politika. Na hát ő elég fanatikusan beleásta magát, én elég felületesen tájékozódom...

Ő sportbuzi volt. Ő tényleg az volt. Nálam ugye ETO, Forma-1, Barcelona. Nála a magyar és szinte az összes európai focibajnokság, Forma-1, és tőlem eltérően fanatikusan vonzották az amerikai profi bajnokságok. De vágta a csapatokat, bajnokságokat, edzőket...

Nagy Real Madrid-, és Fradi-drukker volt, szóval a magyar válogatott fellépéseit leszámítva zrikálhattunk egymást rendesen. Szerencsére azért Alonso közös kedvenc.:)

Ő is "szenvedett" a lányokkal, bár legjobb tudomásom szerint neki több vér szorult a pucájába, mint nekem...:)

Két történet vele kapcsolatban, amiket soha nem fogok elfelejteni. 

Az első már több mint 10 évre nyúlik vissza. Mozgássérültekkel táboroztunk valahol a Balaton partján. Barna két bottal közlekedve esett egy hatalmasat a kavicsos terepen. Épp ott volt vendégségben a MEOSZ elnöke - vajon ő az még mindig, vagy már újítottak?... -, aki megjegyezte, hogy Barnának kerekesszékben kellene ülnie, mert akkor egyrészt nem tudna elesni, másrészt jobban sajnálnák, mint így...

Ezen a fiú persze nagyon nagyon kiakadt. "Nem azért járunk gyógytornákra, nem azért tanulunk, hogy az emberek sajnálatára építsünk."- mondta, és teljesen igaza volt.De hiába mondtuk, hogy nevessen ezen a hülyeségen, ő vigasztalhatatlan maradt.

A másik: imádtam Barnával vitázni. Ha volt egy véleménye, ahhoz tűzön-vízen át tartotta magát. Volt, hogy facebookon egy ismerősöm megvédett kommentben, hogy Barna ne forgassa ki a szavaimat, de nem járt sikerrel. Én sem. Soha.

Istenem, de hiányozni fognak ezek a "csörték" is...

Barna! Azt már megbeszéltük, hogy fociban az ETO lesz a bajnok - "inkább Ti, mint a hurkások, vagy a Fideszoton"- ahogy fogalmaztál.:) 

Női kézilabdában meg legyen egy ETO-Fradi döntő, vagy elődöntő, jó? 

Ott leszel velünk.

Nyugodj Békében, Barna!

És ha látod Anyut, adj neki egy puszit a nevemben! Vigyázzatok egymásra!:(

---

Szerda. Nem hiszitek el: mostam. Többet mosok, mint Ágnes asszony, és mosó Masa együttvéve. De ezúttal tényleg nem mostam össze semmit semmivel.:) Meg elrakodtam a szülinapi ajándékokat, meg kiürítettem az ágyam melletti fotelt, ami tele volt könyvekkel, újságokkal, ruhákkal. Most tényleg olyan "éjjeliszekrény"-feelingje van, csak a legszükségesebb cuccokkal. Ha úgy alakul, már bele is lehet ülni. Nagy szó ám ez egy fotel esetében!:)

---

Csütörtökön nem dolgoztam, két barátommal elmentünk Mosonmagyaróvárra Barnabás temetésére. 

A bizonytalan útviszonyok miatt időben elindultunk, és a vártnál hamarabb oda is értünk, így volt időnk egy kis kajálós-kávézós-beszélgetésre.

Egy temetés mindig szörnyű dolog. De ott... Barna szüleit látni... Hallani a hangszórókból Cserhátitól hogy aszongya "Boldog leszel, édes kisfiam..."

Hát elég hátborzongató volt...

Szerintem abban a temetőben van gimnáziumi osztályfőnökünk is eltemetve, de sajnos nem jutott eszembe, hogy hol van a sírja...:(

Ej... Elég szokatlan érzés, hogy ha egy Audi A6-osban ülsz, jóval többen szemügyre vesznek, mintha egy Fiat Punto-ban utaznál...:)

---

Pénteken újra meló. Tényleg nagyon rendes kollégáim-barátaim vannak. Többen megkérdezték, miért nem voltam csütörtökön, mi volt, hogy vagyok, ez nagyon jól esett. 

Féltem a temetéstől, eszembe is jutottak "dolgok", szóval nem voltam vidám, jól esett a kedvesség...

Munka után a jeges-havas járdán ténferegve észrevett egy kollégám, és kocsival eldobott a plázáig. Azon a járdán konkrétan halálfélelmem volt... :( :D

Adtam fel lottót, meg tippmixet, meg beszéltem apámmal, hogy szombaton hazamegyek. Aztán ő hívott, hogy inkább ne menjek, mert csupa jég minden. Szóval nem mentem Écsre, majd hétközben, vagy szombaton "pótolok".

Csütörtökön eszembe jutott, hogy mániákusan vágyom "jó hírekre" a tragédiák, halálesetek után. Nos, gimis osztálytársam második gyermeke is megszületett, ennek nagyon örültem.:)

És nem fogják bezárni a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola középiskoláját. Bölcs döntés született. De a témára majd még tényleg visszatérek.:)

---

Szombat. Pláza: kaja, és bevásárlás. Azonkívül itthon döglés, facebookon bohóckodás. Valamennyire kialudtam magam, erre ma is rátettem "egy lapáttal".

Nagyon rossz egyedül. 

Tegnap a plázában egy kolléganőmmel futottam össze, vele váltottunk pár szót, amúgy péntek óta nem beszéltem senkivel. 

Kicsit olyan szar...

---

Ma újabb rendrakás, pakolászás, aztán délután Gergőékkel moziba megyünk, a tervek szerint a Nyomorultakat nézzük meg. 

Nem is tudom, hány éve nem voltam a Cinema City-ben. 

Kíváncsian várom a mozit!:)

---

Ennyi mára.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)