2013. január 28., hétfő

Multiplex élmény

Tegnap délelőtt sikerült mindent megcsinálnom, amit elterveztem. Rendrakás, takarítás, kis pihengetés, ebéd... Aztán délután 3 óra előtt találkoztam Harcsi barátommal, és a pláza felé vettük az irányt.
A kötelező Nemzeti Sport beszerzése után egy kávé és egy kóla társaságában kitöltöttünk egy-egy tippmix-szelvényt. Öt meccset játszottam meg, 500 forintos téttel, 7000 lett volna a nyeremény, és egyedül az Inter-meccset nem találtam el. Na mindegy, régóta szerettem volna Gergővel tippmixelni, legközelebb sikerülni fog.:)
Ezután a mozit vettük célba, ugyanis Gergővel, anyukájával,  húgával és még egy ismerősükkel megnéztük a Nyomorultak című filmet. 
De előtte még szerelmes lettem a narancsárus lányba! ♥ Huh... Annyira jól nézett ki, hogy nagyon... :$ 
Na, szóval zárójel bezárva!:) 
Nem tudom, mikor voltam utoljára a pláza mozijában, komolyan, képtelen vagyok rájönni... Azóta is évek teltek el, hogy egyáltalán moziban voltam.:) 
Jellemző, hogy a büfénél meg kellett kérdeznem az árusító csajtól, hogy a kiírt dolgok micsodák... Aztán persze maradtam a jól bevált popcornnál...:)
Aztán kaptam még egy közepes, 0,75 literes kólát is, ennek még jelentősége lesz!
Kezdve azzal, hogy a nézőtéren kabát, hátizsák, popcorn-, és kóla-pakolászás közben attól féltem, hogy valamivel leborítom a mellettem ülő idegen urat. Szerencsére megúszta(m).
A film elején Gergővel hoztuk a formát, akkut röhögőgörcsben törtünk ki: telefonomról kiírtam facebookra, hogy Nyomorultak- Gergő és én. Elég viccesen nézett ki!:)
Huh... Hát a film maga szép volt, látványos volt, nekem nagyon tetszett. Nem nagyon szeretem a feliratos mozikat, de ez persze egy musical-adaptáció esetében "elnézhető".
És teszteltem "angol-tudásomat" is: hát voltak szavak, mondatfoszlányok, amiket megértettem volna felirat nélkül is, de az egészhez kevés lettem volna...
És bevallom férfiasan, nem emlékszem az eredeti történetre, de alkalom adtán igyekszem bepótolni, és elolvasni Victor Hugo regényét...
Szerelem, ármány, intrika, gonoszság, emberség, sok minden benne van ebben a filmben, tényleg csak ajánlani tudom!
És hát le kell írnom, hogy nekem, a szóviccek és verbális humor fanatikus hívének volt egy kedvenc párbeszédem is a filmben.
Amikor Gavroche elviszi Cosette-nek Marius levelét, és Jean Valjean átveszi, elhangzik az alábbi dialógus: 
-Levél a barikádról.
-A barikámról? 
Remélem tényleg ez volt odaírva, és nem csak én képzeltem be magamnak...:)
A film után aztán Gergőék hazahoztak, itthon meg sok elfogyasztott koffein hatására nem bírtam elaludni. Fél 1 után tettem le az újságot, hogy "na most már aludni kéne..."
---
Reggel meg 4.40-re volt beállítva az ébresztő, és 7 után keltem fel...:O
9-re beértem dolgozni, de az odaút... Hát az nem volt gyenge, volt olyan szakasz, ahol a kerítésbe kapaszkodva oldalazva mentem... De így is kb. ötször elestem, kicsit megrántottam a csontjaimat, de talán túlélem...
Az úttestre meg nem mertem kimenni, nem hiszem, hogy túl sikeresen manővereznék az autók között...:/
Eseménydús és érdekes nap volt, viszonylag gyorsan letelt. 
A végén munkatársam eldobott egy buszmegállóig, így az újabb bukfenceket megúsztam.
Mára már nincs semmi más tervben, kaja, fürcsi, net, tévé, na meg persze alvás minél előbb, és minél többet!:)
És hogy miért posztolok ma is? 
Fogalmam sincs, ihletem támadt!:)
Na, de ennyi is voltam!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2013. január 27., vasárnap

600.- Barnabás emlékére

Eredetileg lett volna egy amolyan áthidaló "bridge post", hogy ez a 600. bejegyzés, de jó, de szuper, meg ilyenek... Aztán máshogy alakult...
Mindenesetre tényleg ez a 600. bejegyzés. Ami szép kerek szám...
---
Elöljáróban annyit, hogy a fekete farmer kimosása nem teljesen úgy sikerült, ahogy elterveztem, kicsit most olyan "koptatottnak" néz ki. De pont nem ment annyira tönkre, hogy kidobjam...:)
---
Kedd. De jó kis napnak indult... Még mindig a szülinapi élménybeszámolók, beszélgetések... Egy kollegina megkérdezte tőlem, hogy megkaptam-e a szülinapi SMS-ét. Persze nem kaptam meg. Mutatta, hogy elküldte. Akkor néztem, hogy valóban, csak nem az én számomra, mert egy szám eltért. De aztán pontosítottunk. Még egy kolléganővel beszélgettünk, és ő segített kievickélni a buszmegállóhoz is, egyedül nem biztos, hogy sikerült volna. 
A nap tanulsága az is, hogy igenis kell tudni örülni apró dolgoknak! Sőt észre is kell venni őket! De ezekről bővebben nem írok, nem akarom kinevettetni magam.:)
-
Hazaérve szokásomhoz híven a facebookon nézegettem a fejleményeket, és el is érkeztem a felfoghatatlan, döbbenetes hírhez: Barnabás barátunk meghalt...
Barnát legalább 20 éve ismerem, általános iskolás korunkban egy helyre jártunk délutánonként tornára. Aztán 1-2 év eltéréssel furcsa "csavart" vett az életünk: én Mosonmagyaróvárra kerültem gimnáziumba, ő pedig a "szülőfalum" melletti Pannonhalmára- éppen Móvárról.
Elég sok közös pont volt az életünkben - jaj, ez a rohadt múltidő...
Ő is mozgássérült volt, mint én.
Ő is szerette a nyelveket, mint én. Csak míg én egyedül németül pötyögök valamennyire, ő profi volt latinból, angolból, és törökből is.
Őt is érdekelte a politika. Na hát ő elég fanatikusan beleásta magát, én elég felületesen tájékozódom...
Ő sportbuzi volt. Ő tényleg az volt. Nálam ugye ETO, Forma-1, Barcelona. Nála a magyar és szinte az összes európai focibajnokság, Forma-1, és tőlem eltérően fanatikusan vonzották az amerikai profi bajnokságok. De vágta a csapatokat, bajnokságokat, edzőket...
Nagy Real Madrid-, és Fradi-drukker volt, szóval a magyar válogatott fellépéseit leszámítva zrikálhattunk egymást rendesen. Szerencsére azért Alonso közös kedvenc.:)
Ő is "szenvedett" a lányokkal, bár legjobb tudomásom szerint neki több vér szorult a pucájába, mint nekem...:)
Két történet vele kapcsolatban, amiket soha nem fogok elfelejteni. 
Az első már több mint 10 évre nyúlik vissza. Mozgássérültekkel táboroztunk valahol a Balaton partján. Barna két bottal közlekedve esett egy hatalmasat a kavicsos terepen. Épp ott volt vendégségben a MEOSZ elnöke - vajon ő az még mindig, vagy már újítottak?... -, aki megjegyezte, hogy Barnának kerekesszékben kellene ülnie, mert akkor egyrészt nem tudna elesni, másrészt jobban sajnálnák, mint így...
Ezen a fiú persze nagyon nagyon kiakadt. "Nem azért járunk gyógytornákra, nem azért tanulunk, hogy az emberek sajnálatára építsünk."- mondta, és teljesen igaza volt.De hiába mondtuk, hogy nevessen ezen a hülyeségen, ő vigasztalhatatlan maradt.
A másik: imádtam Barnával vitázni. Ha volt egy véleménye, ahhoz tűzön-vízen át tartotta magát. Volt, hogy facebookon egy ismerősöm megvédett kommentben, hogy Barna ne forgassa ki a szavaimat, de nem járt sikerrel. Én sem. Soha.
Istenem, de hiányozni fognak ezek a "csörték" is...
Barna! Azt már megbeszéltük, hogy fociban az ETO lesz a bajnok - "inkább Ti, mint a hurkások, vagy a Fideszoton"- ahogy fogalmaztál.:) 
Női kézilabdában meg legyen egy ETO-Fradi döntő, vagy elődöntő, jó? 
Ott leszel velünk.
Nyugodj Békében, Barna!
És ha látod Anyut, adj neki egy puszit a nevemben! Vigyázzatok egymásra!:(
---
Szerda. Nem hiszitek el: mostam. Többet mosok, mint Ágnes asszony, és mosó Masa együttvéve. De ezúttal tényleg nem mostam össze semmit semmivel.:) Meg elrakodtam a szülinapi ajándékokat, meg kiürítettem az ágyam melletti fotelt, ami tele volt könyvekkel, újságokkal, ruhákkal. Most tényleg olyan "éjjeliszekrény"-feelingje van, csak a legszükségesebb cuccokkal. Ha úgy alakul, már bele is lehet ülni. Nagy szó ám ez egy fotel esetében!:)
---
Csütörtökön nem dolgoztam, két barátommal elmentünk Mosonmagyaróvárra Barnabás temetésére. 
A bizonytalan útviszonyok miatt időben elindultunk, és a vártnál hamarabb oda is értünk, így volt időnk egy kis kajálós-kávézós-beszélgetésre.
Egy temetés mindig szörnyű dolog. De ott... Barna szüleit látni... Hallani a hangszórókból Cserhátitól hogy aszongya "Boldog leszel, édes kisfiam..."
Hát elég hátborzongató volt...
Szerintem abban a temetőben van gimnáziumi osztályfőnökünk is eltemetve, de sajnos nem jutott eszembe, hogy hol van a sírja...:(
Ej... Elég szokatlan érzés, hogy ha egy Audi A6-osban ülsz, jóval többen szemügyre vesznek, mintha egy Fiat Punto-ban utaznál...:)
---
Pénteken újra meló. Tényleg nagyon rendes kollégáim-barátaim vannak. Többen megkérdezték, miért nem voltam csütörtökön, mi volt, hogy vagyok, ez nagyon jól esett. 
Féltem a temetéstől, eszembe is jutottak "dolgok", szóval nem voltam vidám, jól esett a kedvesség...
Munka után a jeges-havas járdán ténferegve észrevett egy kollégám, és kocsival eldobott a plázáig. Azon a járdán konkrétan halálfélelmem volt... :( :D
Adtam fel lottót, meg tippmixet, meg beszéltem apámmal, hogy szombaton hazamegyek. Aztán ő hívott, hogy inkább ne menjek, mert csupa jég minden. Szóval nem mentem Écsre, majd hétközben, vagy szombaton "pótolok".
Csütörtökön eszembe jutott, hogy mániákusan vágyom "jó hírekre" a tragédiák, halálesetek után. Nos, gimis osztálytársam második gyermeke is megszületett, ennek nagyon örültem.:)
És nem fogják bezárni a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola középiskoláját. Bölcs döntés született. De a témára majd még tényleg visszatérek.:)
---
Szombat. Pláza: kaja, és bevásárlás. Azonkívül itthon döglés, facebookon bohóckodás. Valamennyire kialudtam magam, erre ma is rátettem "egy lapáttal".
Nagyon rossz egyedül. 
Tegnap a plázában egy kolléganőmmel futottam össze, vele váltottunk pár szót, amúgy péntek óta nem beszéltem senkivel. 
Kicsit olyan szar...
---
Ma újabb rendrakás, pakolászás, aztán délután Gergőékkel moziba megyünk, a tervek szerint a Nyomorultakat nézzük meg. 
Nem is tudom, hány éve nem voltam a Cinema City-ben. 
Kíváncsian várom a mozit!:)
---
Ennyi mára.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2013. január 21., hétfő

32 éves lettem én...

Szerdán arra emlékszem, hogy roppant mód büszke voltam magamra, hogy ügyintézés után még egy blogbejegyzést is megejtettem. Nagyon lelkes voltam. Általában munkanapokon meló után max. egy projektre vagyok kalibrálva.:)
---
Csütörtökön mostam. És örültem annak, hogy már szerdán túlestem az ügyintézésen, mert igen nagy havazás, szél, meg miegymás volt.
Szóval nem volt valami aktív nap!:)
---
Péntek. Na, ez már annál inkább! Kettőkor léptem le melóból, pár kolleginával bohóckodtunk a céges buszon.
Aztán a Marcal Étterem felé vettem az irányt. Igen, a szokásos sportos évzáró vacsora volt a program. Én elvileg igazolt tekéző volnék, de már évek óta nem gurítottam, mégis valahogy "ott ragadtam" a társaságban.
Jókat, és kevésbé jókat beszélgettünk, finomat kajáltunk...
És voltak meghívott vendégek is. Magas pozícióban lévő vendégek. Na, az a képmutatás magasiskolája volt. Szerintem. De erről nem írnék bővebben...:)
Este a nap folyamán elfogyasztott öt kávé hatására alig jött álom a szememre, nagyjából kettőig olvastam, de így legalább tudtam pár szót váltani épp érkező tesómmal.
---
Szombat. Nem elég, hogy kialvatlan voltam, éjjel még a telefonom is kikapcsolt. Így aztán nem ébresztett, és csak az Árkádban találkoztam újra tesómmal, és a szintén érkező Edittel.
A pékségben reggeliztünk, bár én csak második nekifutásra, mert először felhúztam magam a türelmetlen eladónénin, aki sürgetett, mert nehezen választottam a bőség zavarában...
Aztán sógornőm segítségével vettem két farmert, meg egy cipőt. Jó áron, jó kis cuccokat.
Hehe: láttam egy cipőt, aminek a dobozán  41-es méret szerepelt. Ehhez képest az egyik cipő nyelvén 42-es, talpán 43-as szám volt, a másiknak a nyelvén 41-es, talpán 42-es felirat szerepelt. Természetesen nem próbáltam fel...:)
Aztán hazatértünk, kis szusszanás után mentünk is tovább a belvárosba. 
Tesóm születésnapom alkalmából meghívott a Patioba ebédelni. Meglepetés volt, hogy az étlapon található főétel mellé kaptunk húslevest, és rétest is. Igen, én is kaptam, annak ellenére, hogy "nem lépek egyszerre", ahogy az ismert gyermekdal ezt egy rétes elfogyasztása esetében megkövetelné... Bár nem volt még este, az is igaz.:)
Kaja után vécére is el kellett mennem, és egy nagyon helyes, rám nagyon kedvesen mosolygó lányba botlottam. Nem tudom, hogy miért mosolygott így? Tán arra gondolt, hogy zavarban vagyok, mert az hittem, hogy a női mosdóba nyitottam be? - komoly bloggerként a budi szót nem használhatom, a mosdó kifejezés sokkal elegánsabb... :P- Egyébként lett volna ebben is igazság. De az is lehet, hogy a pulcsimon ábrázolt vaddisznó volt a mosoly tárgya...:)
Ja: az étteremben egy közeli asztalnál egy néni 90. születésnapját ünnepelték. Annyira aranyos volt!:)
Az étteremből a buszhoz indultunk. Séta közben kaptam egy SMS-t. Gondoltam majd a megállóban meglesem. Közben összefutottam egy ismerős csajjal, és a barátjával. Akkor még nem tudtam, hogy a jókívánság-SMS eme leányzó nővérétől érkezett! Nagy sztori, mi? ;)
Majd újfent hazajöttünk. Fürdés-kis pihi-barátunk bevárása, majd indulás a Smukiba. Ahol a születésnapomat ünnepeltük. A huszonharmadikat. Na jó, a harminckettediket! Csak ez nem hangzik olyan jól...:(
Húsznál többen voltunk, ami csak azért vicces, mert 15 főre foglaltam asztal, de többen voltunk, mint egy másik társaság, akik pedig 30 helyet stipistopiztak. De azért megoldottuk a helyzetet.
Picit tartottam tőle, hogy nem leszünk-e túl sokan, de a visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát, bár sajna nem tudtam mindenkivel eleget beszélgetni.
Fura, mert voltak még emberkék, akiket szerettem volna meghívni! De valaki túl messze lakik, vagy túl régen találkoztunk, de olyanok is vannak akikkel nem vagyunk "összejárók", bár jól kijövünk. És vannak olyanok is, akikkel talán még nem ismerjük egymást annyira, hogy jól éreznék magukat a társaságomban.
Pff... Ez megint olyan bekezdés lett, hogy én értem, mit akartam írni, de nem biztos, hogy "átjön" a lényeg...:)
De akik ott voltak...
Nagyokat iszogattunk-beszélgettünk, egy-két feles is lecsúszott, pedig az nem volt betervezve.:)
Rengeteg ajándékot kaptam, és nagyon "betaláltak" kedves barátaim, az összes "érdeklődési körömet lefedték" ajándékaikkal.:) Barca-naptár, ETO-törölköző, sör díszdobozban, "Miért jobb a sör a nőnél" kombinált sörnyitó-hűtőmágnes... :D A Gergőéktől kapott olimpiás könyvet még évtizedek múlva is lapozgatni fogom...:)
De nem, nem az ajándék volt a lényeg! Amikor megkaptam a tortákat, és a többiek nekem énekeltek, fényképeztek, hát majdnem elbőgtem magam, nem sok kellett hozzá!
Zárásig maradtunk, én az utolsók között akartam elhagyni az objektumot. Tesómékkal hazajöttünk, és fél 4-ig még söröztünk, beszélgettünk. 
Igen, így a táncitánci sajnos kimaradt, de legalább lesz mit bepótolni. Már keresem a következő találka időpontját. Csak úgy, spontán!:P
Nagyon kellemes este volt, köszönöm szépen mindenkinek!:)
---
Vasárnap. Már írtam, hogy Gergő barátom diplomaosztó ebédjére voltam hivatalos. Oda sajnos nem jutottam el. A felkeléssel nem is volt gond, a fentléttel már annál inkább. Így inkább nem mentem, nem lettem volna valami megnyerő társaság!
De a meghívást köszönöm, a pótlást majd megbeszéljük, és persze hatalmas gratuláció ezúton is Barátom szociálpedagógus végzettségéhez!:)
Csizi mester még elhozta az ajándékaimat, fel volt pakolva rendesen...:)
Este hatkor már ennem is sikerült.:O :)
Nyolc után pedig el is tettem magam holnapra. Azaz mára.
---
Ma reggel fél 6-kor keltem. A 14-es buszból egy-kettő kimaradt, elég sokat szobroztam a megállóban.
Az érkező buszra aztán nem szálltam fel, mert heringjárat volt. A másodikra már igen. Pedig az is heringjárat volt, ráadásul az elsővel ellentétben nem csuklós, hanem szimpla autóbusszal...
Na, az kegyetlen volt... A kapaszkodás, az időben leszállás nem volt egyszerű, nagyon kellett koncentrálni. De sikerült! 
Ja, és ritkán jár úgy a magamfajta "roki" fiatalember, hogy lányok dörgölőznek hozzám, és még elnézést is kérnek utána! Esküszöm, nem volt harag!:D
Jó, oké, ezt még 23 évesen is gáz lett volna leírni, nemhogy 32 esztendősen. De hát sajna ez van na, hoghy ez nekem "említésre méltó" eseménynek minősül...:)
Fél 9 körül értem be melóba, dolgozgattam, élménybeszámoltam, fejleményeket beszéltünk meg, aztán fél 4 körül leléptem.
Elindítottam egy mosást- ha egy üzlet beindul, mi?:) Remélem, a buliban sörrel leöntött új fekete farmerom nem fogja be a többi cuccost... Kíváncsi leszek.
Ma még lesz Kék fény, meg kézimeccs, de aludni is kéne, mert van restancia!:)
A héten is lesz egy s más, majd mesélek!
És ezzel a mai bejegyzés végére értem. Ez volt az 599. poszt. Nem semmi!:)
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2013. január 16., szerda

Kicsit megkésve

Szokás szerint vasárnap terveztem posztolni, de akkor elmaradt. Ennek oka pusztán annyi, hogy lusta disznó voltam. De azért történt egy s más, hétvégén pedig megint nem nagyon lesz időm, szóval most pötyögök egyet.:)
Szóval... két héttel ezelőtti vasárnap. Pihenés, punnyadás, semmittevés. Este pedig Naplót néztem, és megkönnyeztem a Weisz Fanniról szóló riportot. Nem semmi ez a lány! Tvrtkot meg egyszerűen nem tudom hová tenni. Kicsit olyan "jóllakott kisikolás"-feelingje van. Aki mindenhol hangoztatja, hogy haditudósító volt a délszláv háborúban, megjárta Észak-Koreát, Csernobilt, hazahozta az "utolsó magyar hadifoglyot" Tatárföldről. És mégis felnézek rá, és becsülöm, mert haditudósító volt a délszláv háborúban, megjárta Észak-Koreát, Csernobilt, hazahozta az "utolsó magyar hadifoglyot" Tatárföldről. 
Érdekes, na! :)
---
Hétfőn derült ki, hogy a jövőben nem a kétszeres BL-győztes portugál Paulo Sousa lesz a Vidi edzője. Ennek örültem, mert kárörvendő vagyok.:)
Ismét Messi kapta az Aranylabdát, sorozatban negyedszer. Barca-drukkerként ennek is nagyon örültem, és kaján vigyorral olvastam a negatív kommenteket. Jó, oké, Iniesta is megérdemelte volna. C. Ronaldo szerintem nem.:P De a kulcsszó: ez egy szubjektív szavazás, az eredményt nem objektív mérőszámok adják meg. És ha CR emberileg, vagy bármi más okból nem szimpatikus a szavazóknak, hát "selber Schuld", ahogy a művelt francia mondja... ;)
Ja, és A Forma-1 kommentátori székében Szujó Zoltán váltja Mezei Dániel. Hiphip hurrá!:)
---
Kedd. Megint felírtam magamnak, hogy szundi. Ja, hát már valóban le kéne szoknom erről a szundi-gombról, teljesen felesleges, és a saját idegeimre megyek, hogy 10 perces adagokban akár másfél órát elszundizok reggelente...:( :)
Katával találkoztam volna, de ez sajna elmaradt, így itthon voltam, amikor tesóm megérkezett. Egy hétig volt itthon. Gyerekek! El nem hiszitek, milyen sokat jelent(ett) "nemegyedül" lenni, esténként tévézni-beszélgetni-hülyéskedni valakivel. Mint egy terápia, olyan volt!
Ezen a napon derült ki egyébként az is, hogy a nyári Magyarország-Izrael meccsen történt nézőtéri antiszemita megnyilvánulások okán a márciusi Magyarország-Románia VB-selejtezőt zárt kapuk mögött fogják rendezni. 
Pff... Na, ez azért elég rendesen kiverte nálam a biztosítékot... A téma még jó sokáig aktuális lesz, ezért erre szerintem - anyagtorlódás okán - majd még egy kéőbbi posztban visszatérek. Ugyanígy fogok bővebben reflektálni - befosok, miket nem írok... :) - egykori iskolám, a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon középiskolai részlegének tervezett bezárásáról. Szégyenteljes döntés lenne. A kedves illetékesek szüljenek sünt. Farfekvéssel. 
Bayer Zsoltról is akartam írni. Alapvetően nem normális a fazon, meg elég durván fogalmazott, de a lényeget érti, aki akarja. Szerintem.:)
---
Szerdán este Gergő kollégámmal elmentünk bevásárolni. Tök jó volt, azt leszámítva, hogy egy rokiparkolóban Mercivel parkoló nyanyán felhúztuk magunkat.:)
Este pedig tesómmal szétbontottuk az "audiovizuális rendszert", normálisan bekötöttük a digidobozt, később vettünk kábelt, így újra bekötöttük a PlayStationt, és nyugdíjaztuk a videót...:( 
---
Csütörtök. Hm... Nem szeretem a rossz híreket. Ha egy ismerősömről hallok ilyet, ami persze engem is megráz, nem az az első dolgom, hogy ezt továbbadjam. Még egy olyan embernek sem, aki közös ismerősünk, és tudom, hogy érdekli, hogy mi történik azzal a bizonyos másik emberrel.
Diszkréció is van a világon. És sajnálom, ha ezért valakinek csalódnia kell bennem...
---
Pénteken tesómmal kiválasztottuk és megvettük a mosógépemet. Este meg a National Geographic-on néztünk légikatasztrófákról szóló dokumentumfilmeket. Szerencse, hogy nem terveztem repülőutat a közeljövőben...:)
---
Szombaton korán reggel kimentünk bátyámmal a piacra, és ettünk finom sült kolbászt, ropogós friss kenyérrel. Futottunk egy kört, aztán jött a már említett Gergő kollégám, és segített hazahozni a mosógépet. Mármint tesómnak, én csak néző voltam.
Este megcsináltuk az ajánlott "üres mosást", bár a gép szétszerelése sem volt egyszerű, mármint nem egészen úgy és annyi csavart kellett kivenni, ahogy az eladócsávó elmondta.:)
---
Vasárnap tesóm Editéknél volt disznóölésen. Én blogolás után Écsre menetelt terveztem, de mindkettő elmaradt. Mondom, semmi más oka nem volt, kitört rajtam a lustaság. Még a benzinkútra sem mentem el újságért. Ez azért jelent valamit!:)
Délután aztán bátyámmal kimentem Écsre, kinéztünk apánkhoz, persze Sportot vettem a vasútállomáson.:)
Elég hamar visszajöttem, nem akartam hétfő reggel Écsről munkába indulni....
Vasárnap volt az az ünnepség Norvégiában, amelyen Gyurta Dániel olimpia aranyérmének másolatát - egy norvégül megtartott beszéd után - átadta elhunyt riválisa családjának. Gyönyörű gesztus!
Nyílt titok, hogy Dani Győrbe udvarol, "elég magas szinten". És egy netes fórumon olvastam, hogy az "érintett" városrészben élők tudnának mesélni róla, hogy Dani milyen nagyképű...
Pff... Biztos nem köszön előre mindenkinek... Mást tényleg nem tudok elképzelni!:)
---
Hétfő. Meló után tesóval meg apámmal biztosítóban jártunk. Elég fárasztó volt, de mivel ez ugye alapból nem egy vidám téma, erről nem írnék bővebben.
Aztán aput hazavittük Écsre, majd visszajöttünk, és a plázában ettünk jó kis olaszos vacsorát. Nagyon finom volt.:)
"Sporttörténeti esemény": bár vettem reggel Nemzeti Sportot, meló előtt nem néztem bele. Este meg már olyan fáradt voltam, hogy átlapozni sem volt energiám. Így aznap kimaradt az újságolvasás...:)
---
Kedden bratyóm visszament labancföldre.
Hazaérve én pedig először használtam az új mosógépet.
Először segítséget akartam hívni, de egy kollegina még délelőtt tartott nekem egy lelki fröccsöt, hogy németből fordítok, meg használok egyéb műszaki cikkeket is, csak nem foghat ki rajtam egy mosógép.
Hát, nem is fogott, szerencsére tökéletesen sikerült az első mosás. A gép nem romlott el, a ruhák nem mentek szét, és teregetés közben sem törtem össze semmit. Kezdetnek nem rossz.
---
Ma bankban voltam ügyintézni, meg postán is. Elfáradtam.
Egyik kolléganőm megkérdezte, hogy nem furcsa-e, hogy most mindent egyedül kell intéznem/csinálnom.
De igen, furcsa.
De ennél sokkal rosszabb, hogy már nem tudok hazamenni Anyuhoz, nem ehetem, amit főz, nem mesélhetem el neki, ha valami jó dolog történik, nem sztorizgat a munkatársairól... Ehhez képest egy mosás vagy csekkfeladás semmi...
Ja, és nem kell "mindent" egyedül, tesóméknak, és barátaimnak köszönhetően! Nagyon hálás vagyok Nektek!
---
Holnap privát üzenet-elmaradásaimat pótolom, pénteken meg a szokásos vacsora mozgássérült sportolókkal a Marcal Étteremben.
Szombaton este szülinapi parti! Huh... 15 helyet foglaltam, de annál többen leszünk, kocsmáros úr megnyugtatott, hogy megoldjuk!:)
Esetleg egy kis táncitánci is belefér majd, de a lehetőségekhez képest szolidan, mert vasárnap délután Harcsi barátom diplomaünneplő ebédjére vagyok hivatalos!:)
Huh, szóval lesz itt program bőven!:)
Jesszus, mennyit írtam?!:O
Gyorsan be is fejezem!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

2013. január 6., vasárnap

Perverz rasszista poszt

Figyelem! Ez a bejegyzés nyomokban a nyugalom megzavarására alkalmas részeket tartalmaz! Olvasás csak saját felelősségre!;)
---
Először is néhány megjegyzés az előző, évzáró bejegyzéshez.
Nem tudok úgy írni Anyuról, hogy leülök, és írok. A gondolatok, emlékek jönnek maguktól. Most is jönni fognak!
Az idei évre vonatkozó rész szándékosan lett kissé elnagyolt. Mert valóban szeretném a következő szilvesztert már egy leányzó társaságában eltölteni, lassan majd szeretném letenni a cigit, szeretném meglátogatni a cimborákat Szombathelyen/Fehérváron/Pesten, uram bocsá' a külföldi munkavállalás lehetősége is egyre jobban birizgálja a csőrömet, amíg nincs konkrétum, addig felesleges ezeken rágódni. 
Többen - mert a két ember az már ugyebár több...:) - szóvá tettétek az előző bejegyzés egy bizonyos sorát/mondatát.
Nos, ha egyre gondolunk: igen, az így történt, semmi hímsoviniszta háttérzönge, a kettő külön történt. És hogy miért írtam le?
Egyrészt vagyok ennyire önironikus.:) Másrészt dramaturgiailag fel kellett picit dobni az írást, hogy legyen benne egy kis móka is.
Másrészt ezeket is elmeséltem Anyunak is anno, aki jót nevetett rajta(m), és közölte, hogy "Kisfiam, Te nem vagy normális!" 
Hát ennyi a háttérinfó.:)
---
Csütörtök-pénteken már dolgoztam. Az ilyenkor szokásos beszoktató időszakot tartottam, egy kedves kolleginának köszönhetően mindkétszer már délután 1-kor hazajöttem.
Műszaki rajzokat fűztünk, segítettek benne a lányok is. Nem, egymást nem fűztük! :)
Csütörtök délután hazatérve neki akartam állni az évzáró poszt megírásának. De nem indult el a net. Gondoltam semmi gond, akkor tévézek egy picit. Az sem működött.
Felhívtam a Vidanetet. Minden ügyintéző foglalt volt, így elkérték a telefonszámomat. Amikor az ügyinttéző  megkérdezte, hogy mi a baj, azt válaszoltam, hogy minden. De kapcsoltam, hogy most nem a lelki segélyszolgálattal beszélek, kiegészítettem mondandómat azzal, hogy csak a net és a kábeltévé nem működik, amikért ugye havonta fizetek nekik súlyos ezreket.
És bakker: amint letettem a telefont, abban a pillanatban visszatért az internet, és működött a tévé is.
Amikor rejtett számról az ígértek szerint felhívtak, épp kiléptem rágyújtani, szóval nem tudtam megköszönni a gyors ügyintézést. Akkor hát ezúton bepótolom: Köszi, Vidanet!:)
---
Szombaton délután elballagtam az ETO Parkba. Addig tettem-vettem-pakolásztam, és mire elindultam, sikerült egy elég kellemes kis zuhét elcsípnem.
Postára is akartam menni csekket feladni, de hallgattam kolleginára, aki szerint felesleges csekkekkel egyenként a postára rohangálni.
Így aztán adtam fel lottót, és elmentem kajálni a CBA grill-részlegébe. 
Gyerekek, ez itt nem a reklám helye, de azért leírom: vegyes sali, rizs, sült csirkecomb, egy szelet rántott sajt, fél liter üdítő plusz még egy krémes1200 forintért azért nem volt rossz. 
Huh... Október 13. Mozgássérültekkel volt programunk ugyancsak az ETO Parkban, előtte ugyanott kajáltam. Anyu osztálytalálkozóra készült Győrbe, amit ugye ő szervezett. Kaja közben felhívtam telefonon, beszéltünk róla, hogy majd ha nyugdíjas lesz, akkor el tudunk ide ballagni kajálni, finom, és egyáltalán nem drága...
És két hét múlva meghalt... 
---
CBA, bevásárlás. Vettem ezt-azt, aztán elindultam a kasszához. Előttem egy 18-20 év körüli csaj állt az édesanyjával. 
A lányon cicanaci volt. Az anyuka valamiért visszament, és akkor utánafordult a lánya. Gyerekek! Hát én, aki a google szerint a világhálón a legrészletesebb magyar nyelvű leírást elkövettem a témában, elmondhatom: nem, nem tevepata tárult szemeim elé hamarosan. Hanem egy punci a maga "teljes" valójában". És NEM, nem deréktájon a csajt stíröltem, csak néztem bele a világba, amikor a látvány "kiszúrta a szememet". 
Hogy szúrhat ki szemet egy punci? Na, ez talán képzavar...:)
Mindenesetre felcsendült fülemben Delhusa Gjon örökbecsűje, miszerint "Rád vár, siess rád vár, s Te ott állsz, mint egy bálvány!"
De persze lehet, hogy nem rám várt. Azt azért megállapítottam, hogy belevaló csávó lennék...:)
Az meg már lényegtelen, hogy melegszendvicshez akartam hozzávalókat vásárolni, de a kenyér és a sajt is kimaradt...:)
(a szerző megjegyzése: egyik barátom elmondása szerint nem nagyon ismer olyan emberkét, aki szexuálisan annyira ki lenne éhezve, mint én. Lehet benne igazság!:) De: most hallgatom egyhuzamban a hatodik Showder-klub-adást, ezt a bekezdést egyfajta stand up-gegnek szántam. Szóval nem minden pontosan úgy történt, ahogy írtam, tessék a poén irányába fókuszálni. Ami még persze lehet, hogy szar!;)
----
Jut eszembe! Egyik ismerősöm múltkor panaszkodott, hogy akadozik nála a facebook, és megkérdezte ismerőseit, hogy náluk mi a helyzet. Én kommentben válaszoltam, hogyaszongya "Igen, n*ha nálam is szarakodik. Pff... :)
 ----
Hazatérve aztán semmi extra, tévé, net, stb.
Ismét elég nehezen aludtam el, 2 óra magasságában még olvastam, sőőt kajálni is kimentem a konyhába. 
Reggel meg szundi-gombot nyomtam. Vasárnap. Ez már a vég...:)
Kúton újságért már voltam, ma is ilyen pakolászós-rendrakós-passzív pihenős nap van tervben!
---
Megvan a Győri ETO FC első téli igazolása Farkas II (KETTŐ) Balázs személyében. Aki nem tévesztendő össze a nagy győri "közönségkedvenc" Farkas I (EGY) Balázzsal.
A fiatalember Nyíregyháza-Kijev-Székesfehérvár-Debrecen útirányon át érkezett Győrbe. Átigazolását nem nagyon értem, mert az utóbbi években jobb esetben a kispadon ücsörgött, rosszabb esetben sérült volt. Most is az. Posztján pedig Koltai és Dudás szerepel, akiket azért nehéz lenne kiszorítani. 
Azért vagyok mégis optimista, mert anno Völgyi Dani és Varga Roli is amolyan "meg nem értett" igazolások voltak, mégis elég szépen beváltak!:)
---
Az Alkotmánybíróság visszavonta a választási törvény regisztrációra vonatkozó részét. Ahogy azt megjósoltam.
Az  ellenzék saját győzelméről beszél. Ha meg nem dobja vissza az Alkotmánybíróság, akkor diktatúra van? Nem arról van szó, hogy talán-talán mégiscsak működik valamennyire a kontroll? 
Hogy ne vádoljon senki elvakult kormánypártisággal, azért leírom: azon azért meglepődtem, hogy a kormány nem módosított tizenkettedszer is alkotmányt, sőt nem isoszlatta fel a taláros testületet... Szóval ja... Szánalmasak...:)
---
Lenne egy tiszteletteljes kérésem! Álljon végre ki egy felelős politikus/szociológus/rendőri vezető, és legyen szíves, mondja ki, hogy "Igen, van Magyarországon cigánybűnözés!"
Unom már ezt a mellébeszélést! Igen, a magyarok is lopnak, csalnak hazudnak, embert is ölnek. Sajnos. De nem "életvitel-szerűen".
Mi magyarok miért nem járunk bicskával a zsebünkben bulizni? Miért csak telefont-iratokat-pénzt-kulcscsomót viszek magammal? Gondosan ügyelve rá, hogy el ne lopják?
Mi miért tudunk normális emberi módon sorba állni egy nyilvános WC előtt, és nem rántunk kést, hogy csökkentsük a várakozási időt?
Igen. Idióták a magyarok között is vannak. De ezek a vasvillás-bicskás sztorik valahogy mégis mindig hozzájuk kötődnek...
Elegem van abból, hogy félnem kell tőlük. Elegem van abból, hogy ha elmegyek mellettük, addigi magyar nyelvű beszélgetésükből hirtelen cigányra váltanak.
Elegem van a polgárjogi aktivistáikból! Jöjjenek ki terepre, nézzék meg, mi folyik nap mint nap azokban a városrészekben, ahol ők élnek!
Tanárok félnek bemenni órát tartani, tisztességben megőszült öreg nénik félnek leszállni miattuk a buszról...
Mikor kapnak már észbe odafent?
És akkor még egy személyes történet, lehet, hogy már itt is leírtam.
Pár éve még a teleshopban dolgoztam. Egy egy órás szünetet kihasználva lementem az épület elé, kávé-cigi-Nemzeti Sport. 
A lépcsőn ücsörögve elvoltam békésen magamban, amikor megjelent öt-hat tagbaszakadt kancigány, akik az ugyancsak az épületben lévő munkanélküliek számára kötelező tanfolyamra érkeztek.  Nem ők, nem roma fiatalmeberek voltak!
Beszédbe elegyedtünk. Amikor megtudták, hogy a teleshopnál dolgozom, közölték, hogy én átb*szom a népet, mert a teleshopban csak gagyit árulnak. 
Nos, ez vagy igaz, vagy nem, mindenesetre senkit nem kényszerítettem vásárlásra.
Majd amikor felálltam a lépcsőről, hogy kidobjam az üres kávéspoharat, meglátták, hogy mozgássérült vagyok. 
Ekkor közölték, hogy engem fel kéne akasztani, mert egy semmirekellő nyomorék vagyok.
Erre nem kaptam szikrát, csak álltam bambán. Ekkor meg az volt a gond, hogy "rasszista a nézésem!" 
És hogy fokozzuk a helyzet bizarrságát: a társaságból egy fiú odalépett hozzám, és megkért, hogy szóljak rá a többiekre!
Akkor komolyan mondom, vártam a kést az oldalamba... Ami vagy jött volna, vagy nem...
Szerencsére épp megérkezett egy  kollégám, és vele felmentem!
Egy munkatársam szokta idézni Szolzsenyicint, a Gulág-regényi kapcsán világhírű Nobel-díjas szovjet írót. Ő ezt írta: "A félelem szüli a gyűlöletet."
Nem mondom, hogy nincs benne igazság...
Elnézést, ez így kikívánkozott!
---
Achtung, Achtung!:) Tilai kolléga blogot indított! Mint "ihlető", vagy nem tudom, micsoda alap, hogy kirakom a rendszeresen olvasott blogok közé, hogy naprakész legyek a frissítéseket illetőleg!
---
Munkatársnőmnek mielőbbi teljes gyógyulást kívánok! Döbbenetes, ami történt, és soha nem felejtem el a segítséget, amit Anyu halála kapcsán kaptam tőle!
---
Na, akkor mára ennyi!
Remélem, semmit nem felejtettem el leírni, már elfáradtak a kezeim!:)
További kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2013. január 3., csütörtök

Ez volt 2012

Rendhagyó évértékelő írás egy "rendhagyó" év után.
Ezúttal nem olvasgattam vissza a tavalyi bejegyzéseket, úgymond rögtönözni fogok.
Erről az évről - ha megérem kopaszon, avagy hajasan - évtizedek múlva is édesanyám halála fog eszembe jutni.
Még nagyon friss a seb. Még mindig hihetetlen az egész. 
Keresgélem a szavakat, már harmadszor írom újra ezt a bekezdést. 
Borzasztóan hiányzik Anyu, kis túlzással nincs olyan perc, hogy ne gondolnék rá. 
Tudom, mennyit küzdött, dolgozott azért, hogy az ő "fogyatékkal élő" fiát gyógyíttassa-taníttassa, életét segítse. Ezért IS kell erősnek maradnom, ő sem akarná, hogy elhagyjam magam. Nincs is szándékomban.
Ha lát onnan fentről, talán elégedetten mosolyog, hogy mennyien vannak mellettem/mellettünk, és ezért köszönettel tartozom Nekik/Nektek.
---
2012 szökőév volt. Így aztán rendeztek foci EB-t és Olimpiát is. Az EB-n voltak emlékezetes meccsek, a spanyolok győzelme pedig papírformának tekinthető. 
Az Olimpia? Hatalmas élmény volt még tévéből nézve is, rengeteg fantasztikus teljesítmény, szép magyar sikerek. Soha rosszabb szereplést!
A Forma-1-ben nagyon örültem Räikkönen visszatérésének, és örültem volna Alonso VB-címének, sajnálom, hogy nem jött össze. Bár kétségkívül izgalmas és változatos idény volt. 
ETO. Huh... Hát a kézislányok újabb BL-döntőt vesztettek, ennek ellenére hatalmas élmény volt az elődöntőt és a döntőt végigszurkolni Veszprémben. Talán majd idén végre sikerül Győrben tartani a trófeát. Tavaly megfogadtam, hogy idén ha eljut a csapat odáig, nem fogok elmenni a veszprémi meccsekre, nehogy én hozzak balszerencsét a lányokra. De ezt az álláspontomat szerintem hajlandó leszek felülbírálni.:)
A focisták pedig nagy előnnyel vezetnek a bajnokságban. Mit lehet erre írni? Furcsa érzés lenne a focisták bajnoki címét ünnepelni a Városházánál, mindenesetre szívesen kipróbálnám.:)
---
Személyes dolgok...
Hát, ebből a szempontból nem lett volna ez egy rossz év! Úgy érzem, valamennyivel nyitottabb lettem az emberek felé, sok új emberkét ismertem meg. 
Csalódtam sok emberben. Egyesekben pozitív, másokban negatív irányban. 
Persze ez utóbbi is az élet velejáróra, az ilyen tapasztalatokból is csak tanulni lehet. 
Tudtam, hogy vannak barátaim, és vannak haverjaim. A harmadik kategória pedig a BARÁTOKÉ
Jó, hogy vagytok, ezer köszönet!
---
Továbbra sem vagyok egy nagy hódító hírében álló fiatalember. Mindenesetre ama bizonyos "piedesztált" elkezdtem lebontani. Aztán majd meglátjuk, mire megyek vele...
Ja, és tavaly láttam életemben először puncit és meztelen nőt is élőben. Jobb később, mint soha!:$ :)
---
Politika, közélet.
Érdekes egy országban élünk, az tény. 
Kicsit belefásultam. Szóval azt hiszem, erről ennyi elég is lesz.:)
---
Célok az idei évre?
Kifejthetnék, részletezhetnék itt dolgokat, de annak nem sok értelme lenne. 
Rendezni kell a sorokat, nagyjából minden tekintetben.
Szeretnék ide-oda eljutni, ezt-azt kipróbálni, megint mást abbahagyni, de ezeket most inkább nem részletezném.
Majd idővel minden a helyére kerül. Vagy nem.
De ezekről idővel jó esetben értesülni fogtok itt a blogon.:)
---
Egy keszekusza írás egy keszekusza évről. 
Ha jól emlékszem, ilyenkor szoktam "érdemjeggyel" is értékelni a magam mögött hagyott esztendőt.
Ettől most - az átélt és megtapasztalt sok pozitívum ellenére - inkább eltekintek.  
Új évet kezdtünk. Történhetne végre valami igazán jó dolog is!

2013. január 2., szerda

Óévbúcsúztatás külföldön

Hétfő délelőtt egy kis készülődés, pakolászás, fürdés, és az elmaradhatatlan facebook-bejelentkezés után a vasútállomás felé vettem az irányt. Sógornőm egyik barátnőjével, Dórival indultunk Ausztriába bátyámékhoz szilveszterezni.
Eredetileg az volt a tervem, hogy itthon maradok, tévézek, meg sem várom az éjfélt, lefekszem időben aludni. Aztán "engedtem a túlerőnek", hagytam magam rábeszélni, és elöljáróban elmondhatom: nagyon jól döntöttem.:)
Ha jól emlékszem, életemben először ültem ilyen "modern" MÁV-os vonaton. Talán Flirt a neve? Nem biztos.:) Mindenesetre újnak új, pöpecül néz ki, de nekem egy picit kényelmetlen volt.:)
Ezzel Bruck an der Leitháig mentünk, ahol átszálltunk, és Wien Hauptbahnhof állomásig mentünk, azaz az új bécsi főpályaudvarig, ami egy nagyon impozáns építmény. Lesz, ha teljesen elkészül, de már azért így is az.:) Itt elvileg sógornőm öccse várt volna minket, de nála "műsorváltozás" történt, így Edit sógornőm jött elénk. Még mentünk egyet S-Bahnnal Mödlingig, és már ott is voltunk. Na jó, még egy 15-20 perc séta után értünk tesómék lakásához. 
Talán egy picit tovább is tartott, mert időközben megérkezett Edit öccse, Jocó is, aki élménybeszámolót tartott. Én meg cigiszünetet.:)
Egyébként most voltam először az elkészült lakásban, és hát tényleg nagyon szép lett.:)
És hogy mit csináltunk? Mint egy afféle szilveszteri buliban: ettünk-ittunk-beszélgettünk-zenét hallgattunk. És igen, wifi segítségével facebookoztam is.:)
Ja: soha többé nem fogok inni rumos kólát, ez egészen biztos!:)
Körülbelül fél 12-kor elindultunk Mödling belvárosába. Először azt hittük, hogy csak mi öten leszünk. Aztán mégis elég szép kis embertömeg gyűlt össze.
Tűzijátékot néztünk, és a jónép is tüzijátékozott-petárdázott.
Nem nagyon szoktam az újévet nyilvános helyen köszönteni, pláne nem külföldön, de azért a Himnuszt elénekeltük.:)
Volt nálunk sör meg pezsgő is, szóval nem voltunk szomjasak. Ja igen, rumos kóla is volt nálunk. Azt soha többé nem fogok inni. Ja, ezt már írtam.:)
Visszafelé betértünk még egy kocsmába koccintani. Ez nekem még pluszban azért volt nagy flash, mert hosszú idő után újra rágyújthattam egy vendéglátóipari egységben.:)
Aztán 4 óra körül tesómék hazamentek, de mi Jocóval maradtunk.
Iszogattunk-beszélgettünk. 
Sok minden szóba került, sírtunk-nevettünk, nagyon jó volt beszélgetni.
Aztán összeismerkedtünk a hely tulajával, egy szlovák csajjal, és a pasijával, aki meg egy tipikus osztrák. Ezt nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miből szűrtem le, de tartom.:)
A csaj azt mondta, hogy nem beszél magyarul. De amikor Jocó tudásszomjtól fűtve megkérdezte tőlem, hogy mondják németül, hogy "Megfoghatjuk-e a melleidet?", mégis arrébb húzódott....XD
Ennek ellenére azt mondtuk Jocóval, hogy ha 1-2 sörrel józanabbak lettünk volna, mindketten állásajánlat birtokában hagyhattuk volna el a krimót.:)
Ami egyébként nagyon korrekt hely volt, kaptunk egy raklapnyi chipset, meg egy nagy tálca májkrémes kenyeret, meg sem bírtuk enni...:)
A nap végén érzelmes búcsút vettünk ideiglenes vendéglátóinktól, a szlovák lánytól akkora puszikat meg öleléseket kaptam, hogy tényleg nagyon boldog volt az új év.:)
Taxival mentünk haza. Szerencsére. Szerintem ha gyalog indultunk volna el, még mindig bandukolnánk valahol. Egyrészt eltévedtem volna, másrészt ekkora alkoholmennyiség már szabályos merénylet egy magamfajta roki mozgásszabályozó agyközpontjának.:)
Azt hittem, hogy 7 körül értünk haza, de 7.40-kor még tuti, hogy üzenetekre válaszoltam facebookon.
10-kor meg keltem.
Jocó karjával a nyakam alatt ébredtem, szóval remélem, nem lesz olyan az évem, mint január 1.:)
Reggel aztán két kávé, két Algoflex, virsli. Szóval regenerálódás. 
Beszélgettünk, Jocóval élménybeszámolóztunk a többieknek, és el is telt a nap. Ja: meglett az idei teljes Showder Klub-évad. mp3-ban. Nem semmi.:) Már négy adást meghallgattam.:)
Hazafelé már Jocó is velünk tartott, Edit ezúttal is elkísért minket Bécsig.

Hát nem tudom... Nem vagyok egy "Ausztria-fan", mindenesetre egészen megdöbbentő, hogy ott mennyivel nyugisabb az élet, szebb a környezet, segítőkészek az emberek... Szóval a bogár ül a fülben.
Hazafelé Hegyeshalomban szálltunk át, és már nem tudom, mikor értünk haza. elfelejtettem.
Kaja és fürdés után még meg akartam nézni a Holiday című filmet, de a 2 óra alvás megtette hatását, az első reklámblokk alatt bealudtam.:) 
Több mint 10 óra alvás és egy hosszabb éledezés után kimentem Écsre apánkat látogatni, meg kaptam a szomszéd nénitől finom petrezselymes krumplit rántott husival.
Összepakoltam a még tavaly kimosott ruhákat - hehe:) -, aztán mentem is a buszra, jöttem vissza Győrbe.
Picit itt is pihengettem, most még pakolászás, meg tévéprogramozás lesz napirenden, a Vidanet megint megvariálta a kínálatot.:/
Holnap meg már meló, ez a 2 nap ráhangolódásnak éppen jó lesz.
Aztán délután-estefelé a tervek szerint a szokásos évértékelő írásommal jelentkezem.
Mára viszont ennyi.
Akkor hát idén is BUÉK mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)