Az utóbbi időben kissé "ellaposodtak" a posztjaim. Kezdenek a régi "vakációs naplókra" emlékeztetni, és ha valaki többé-kevésbé ismeretlenül beleolvas, azt gondolhatja, hogy "elég szánalmas kis élete lehet ennek a hülyének".
Ha ehhez még hozzáveszem a facebookon kapott "Neked nincs életed?" című kérdést, akkor bizony elég szar lehet a helyzet... De azért szerencsére - talán - nincs így...
Egyszerűen hétközben nem nagyon van már erőm, időm, és őszintén szólva kedvem sem az itteni posztolgatásokhoz. Ezért aztán néha egy-egy fontos(nak gondolt) dolog kimarad.
Ez a poszt tulajdonképpen ennek egyfajta pótlására íródik.
Apró, komoly és kevésbé komoly szösszenetek, a "napi aktualitásoktól" nagyjából függetlenül.
Ha valaki valahol esetleg magára ismerne, nem személyekről, hanem "jelenségekről" szeretnék írni- ahogy szoktam mondani volt...:)
---
Facebook. Igen, tényleg szeretem. Szívesen is használok- bár tudom, néha túl sokat. Majd igyekszem a posztolások számát valamennyire "optimalizálni"...:)
Már a telefonomon is van, szoktam is nézegetni, használni, de azért ennek ellenére nem mondanám, hogy függő vagyok. Szerintem...:P
Sokak szerint személytelen. Nekem furcsa mód valamennyire "kinyitotta a világot". Nagyon sok embert ismertem meg valamennyire "jobban" illetve alapot adott egy személyes(ebb) kapcsolat kialakulásához. És itt nem feltétlenül csak lányokról van szó, az egyik legjobb barátommal is facén kezdtünk el eleinte dumálgatni...
Lányok kapcsán meg... Nem is a klasszikus "nem mertem volna odamenni hozzá"- felvetésről van szó elsősorban. Hanem, hogy egyszerűen nem lett volna mód/ok "odamenni".
Mindamellett az is hihetetlen, hogy mennyi kombinálásra ad okot a face. Ha egy lány sok "aktivitásomat" lájkolja, akkor biztos akar tőlem valamit, ha én lájkolok egy képet, akarok valamit a csajtól, ha egy "szócsatában" valaki mellett kiállok, akkor meg akarom dugni... Érdekes dolgok ezek, na...:)
---
Titok. Ha valaki rádbíz egy titkot, az nagyon jó dolog tud lenni. Méltónak tart arra, hogy a bizalmába fogadjon, hogy megosszon veled egy bizalmas információt. És mint kommunikációelméletből tudjuk, egy információ értéke 1 bit, mégis titok és titok között is van hatalmas különbség. De azért jobb mindegyiket megőrizni. Ez is kölcsönösen, oda-vissza működve az igazi.
Korábban szerettem "jólértesült" lenni. Nem azzal vagy menő, ha elmondasz valakinek valamit, amiről csak Te tudsz, vagy csak nagyon kevesen, hanem ha megőrzöd azt az információt.
Ja, és félinformációkon kár agyalni. Elveszi a felesleges energiáidat. Amiről nem tudsz, az nem fáj- mondja a magyar. Lassen wir uns überraschen- mondja a német. Nem véletlenül.
---
Barátság férfi és nő között. Igen, van. Szinte mindig volt olyan lány/nő az életemben, aki a "legfőbb bizalmas" szerepét töltötte/tölti be. Nem kell ebben "hátsó szándékot" feltételezni. Nyilván sok esetben aki ellenkező nemű barátod, van valami alapja, hogy jóban vagytok, és ennek nem feltétlenül a külsőnek kell lennie... Esetemben ugye főleg nem...:)
Valaki egyszer azt mondta rólam - és nagyon jól esett, még ha némi naivságot is feltételez rólam -, hogy nagyon unszimpatikusnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy én ne próbáljak pozitívumot keresni benne. Ez így van. Nem próbálok "mindenkivel" jóban lenni, de alapjáraton igyekszem mindenkiben a pozitívumot keresni.
Hadd ne kelljen már megmagyaráznom azt, ha valakiben nem sikerül...
Azt pedig főleg ne, ha valakit kedvelek...
---
Közhelyszótár.
"Mosolyogj, és a világ visszamosolyog Rád!" Teljesen így van. Üldögélsz mondjuk egy pályaudvaron, kapsz egy SMS-t, elmosolyodsz rajta, és nem kizárt, hogy másnak ezzel mosolyt csalsz az arcára.
Vagy ugyanígy: rádiót hallgatsz, viccet hallasz, felröhögsz. Veled röhögnek. Vagy rajtad. De ez akkor már kit érdekel?:)
"Először magadat kell elfogadnod, utána várhatod el a világtól, hogy ugyanezt megtegye Veled." Vagy valami ilyesmi. Teljesen igaz ez is.
Igen, mozgássérült vagyok. Ez sok esetben frusztrál. Egészen apró, idegesítő dolgokat nem tudok megcsinálni, és ez zavar. Utálom viszontlátni a járásomat/magamat videón, vagy pl. egy visszatükröződő kirakatban.
De elfogadom a dolgot, úgysem tudok tenni ellene...
Gátlásokat mégis "csak" az élet egyik legfontosabb területén vált ki belőlem...
---
Sorstárs. Nem szeretem ezt a szót. Ha valaki balkezes, vagy nem szereti a mazsolát, vagy mittudomén szemüveges, ő sem sorstársa a hasonló embertársainak. Mert van egy tulajdonsásunk/adottságunk/"betegségünk, ami a "részünk", de az ebben rejlő lehetőségek - vagy nem lehetőségek - kihasználásához teljesen más eszközök és körülmények állnak rendelkezésünkre.
Nem szeretem, ha egy újonnan megismert ép ember kb. harmadik kérdése már arra vonatkozik, hogy mi történt a lábammal.
Nem titok, elmesélem szívesen, de ne ez legyen a központi kérdés.
Nem szeretem, ha egy újonnan megismert mozgássérült embernek az az első kérdése, hogy velem mi történt, meg mennyi a rokkantságim, meg nyugdíjas vagyok-e. A személyiségem érdekelje, ne a "fogyatékosságom".
Szeretek a témában ironizálni. Talán túlzásba is viszem. Csak azt szeretném megmutatni, hogy az aprónak vélt beszólások, furcsa esetek milyen gyakran előfordulnak. És akkor már nem is olyan aprók... De túlzásokba nem akarok esni...
Ja: és szeretem a "béna-vicceket". Ha van benne valami tanulság, plusz csavar, akkor főleg...
És hihetetlenül álszent dolognak tartom, ha valaki irántunk érzett sajnálatból egy ilyen viccre kijelenti, hogy "jaj, ez nem vicces, ne bántsuk már őket..." Amikor én az asztal alatt fekszem a röhögéstől....:)
Egyre többször találkozom olyannal is, hogy valakinek "nem esik le", hogy sérült vagyok. Mármint... Valamikor mondjuk jelzem, hogy én ezt nem tudom levinni/átrakni/feltenni. És meglepődik. Mert épként kezel... És ez tök jóó....:)
---
"Szerelem-szex-gyengédség". Párkapcsolat.
Mint egy sci-fi.
Nagyon távolinak érzem a dolgot, de messze nem annyira, mint 2-3 évvel ezelőtt.
A "plátói szerelem" egyik megfogalmazása szerint "lekváros üveg kívülről történő nyalogatása.". Hát, nekem ebben volt részem, nem akarok még egyszer ebbe a hibába esni, csak magamnak ártok vele...
Néha már úgy érzem magam, mint egy pályakezdő munkanélküli, akit nemhogy nem vesznek fel tapasztalatlansága miatt, de jelentkezni sem mer.
Egészen alap-dolgok nem egyértelműek számomra, kb. 16 éves, mondhatnám "gyakorikerdesek.hu"-szint.
De azért kösz, jól vagyok.
---
"Nyelvtan."
Nagymamám hat elemit végzett, mégis nagyon bölcs és okos asszony volt.
Ő tanított meg arra a helyesírási törvényszerűségre, hogy amit ly-nal kell írni, azt szinte mondhatnád l-lel is, a j-seket nem.
Nézzük csak: taval- értük. ilen- ez is majdnem egyértelmű. A székely-székel "párhuzam" már egy kicsit necces.
A jég teljesen más, mint a lég, a vaj meg ugye semmiképpen nem lehet val.
Muszáj. Na, ez necces, mert a muszál tájszólással, némi beszédhibával tán még elmenne, meg nyilván Pákónál ez műszál...:)
DE! A lány-ból lehet jány, ami nem ly-os, mert egyetlen ly-kezdetű szavunk a lyuk. Nincsenek véletlenek..:)
Arról nem is beszélve, hogy a linzer nevű sütemény nagymamám konzekvensen ides lik-nak hívta...:)
----
Nevek.
Ez konkrét példák nélkül fura lesz...:)
Vannak keresztnevek, amik becézve "furcsák". Nem tudok, hogyan szokták becézni, vagy furcsának-túl személyesenk tartasz egy becenevet, ezért maradsz a "naptári formánál"
Megint más nevek esetében akkor néznek hülyének, ha valakit nem becézel, mert túl "komolynak" tartják az eredeti alakot.
De van olyan is, hogy tudod, hogyan becézik, de mégsem becézed, mert annyira tetszik az "eredeti" változat...:)
Gábor. A legtöbb embernek azért Gábor vagyok, de hihetetlen kreatív, személyhez köthető beceneveim vannak. Mármint valaki így hív, valaki meg úgy... És valamit csak "tőle", mármint egy-két adott személytől szeretsz hallani. "Csak Te mondod így ki a nevem..."
Igaz?:)
Persze lehet, hogy hülyeség....:)
---
Na, körülbelül ennyit szerettem volna így pluszban "kiírni magamból". Formabontó bejegyzésnek szántam, majd még lesz ilyen.
Ha véleményed, észrevételed van, ne tartsd magadban, oszd meg velem akár komment, akár privát üzenet formájában.
Remélem, senkinek nem mentem az agyára, nem írtam nagy hülyeséget, és túl fárasztó sem voltam...:)
Jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése