Ismételten sikerült elhagynom a puskacetlimet, de olyan eseménydús hét van mögöttem, hogy talán nem fog gondot okozni a rögtönzés!:)
A legfontosabb, amit a múlt héten elfelejtettem: egy nagyon kedves ismerősöm evezésben kvalifikálta magát a nyári londoni paralimpiai játékokra!:) Öröm, boldogság, szurkolás!:)
Terveim között szerepel, hogy majd ide a blogra készítek vele egy interjút, de erről ő még nem tud, nekem is csak most jutott eszembe... :)
---
Ma egy hete, azaz szombaton plázakör volt, kaja a CBA-ban, lottó a Lipótiban, aztán döglés itthon. Mára is valami hasonló a terv, de annyi módosítással, hogy mekis kajára vágyom, szóval oda fogok betérni a lottózás előtt...:)
Ja, és az esti EB-meccset átaludtam, de ezt nem fogom minden naphoz külön odaírni, mert ez már sajnos tipikus lett... :)
Vasárnap benzinkút, Nemzeti Sport, a tévében sportmaratonnal, szóval teljesen átlagos nap...:P
---
Hétfő. Bár nyomatnom kellene a pluszórákat, időben hazajöttem melóból, mert fájt a fogam...:/ Hazatérve pedig egy levél várt az APEH-tól. Vagyis a NAV-tól, hogy pontosak legyünk.:)
---
Kedd. Délelőtt foghúzás.Természetesen kaptam injekciót, de úgy is fájt a művelet. A fog helye pedig még most is... Jó lenne, ha lassan már abbamaradna, mert kezdem nagyon unni...:/
10.40 körül estem be munkahelyre, és fél 6-ig maradtam, rettentően büszke voltam magamra...:)
---
Szerda. Munka után NAV. Inkább nem részletezem, de elég érdekes volt, mondhatni tragikomikus. De túléltük. Utána egy feszültségoldó sör a Venedelinben, majd még három itthon, biztos ami biztos alapon. Közben pedig elolvastam a Nemzeti Konzultáció Kérdéseit. Hangulatfokozás ezerrel!:D
Facebookon sikerült egy viszonylag depis posztot rittyentenem, mire többen is rákérdeztek üziben, hogy mi a baj... Ez nagyon jól esett, és köszönöm mindenkinek!:)
Esti meccs alatt már szendvicsek, meg ásványvíz, kb. 10 perc alatt megittam másfél litert. Nem tűzoltás, azért nem rúgtam be, de jól esett az is...:D
---
Csütörtök. Ismét tovább dolgoztam a tervezettnél, ennek pedig volt oka. Valaki. Egy kolléganőm. Nem kell semmire sem gondolni, mármint már majdnem elindultam haza, és feljött valamiért, én pedig segítettem neki. Aztán persze kicsit eldumáltunk, eléggé feldobta a kedvemet. A probléma relatíve teljes megoldása után indultam haza.:)
Egyébként előző munkahelyemen nagyon szerettem azt, hogy már a társaság miatt is jó bejárni. Ha bizonyos emberkék be voltak osztva egy adott napra, akkor már tudtam, hogy az a nap jól fog telni.
Kezdek itt is hasonlót érezni, az ötödik évemet taposva ideje volt...:)
-
Pár évvel ezelőtt volt szerencsém meghallgatni Csernus Imre egy előadását. Abban említette azt is, hogy érdemes megfigyelni, ahogyan a szülők a gyerekeikkel az utcán viselkednek/foglalkoznak.
Van mindenféle variáció: gondterhelt szülő-élénk gyerek, idegbeteg szülő-hisztis hülyegyerek. Mosolygós szülő-kiegyensúlyozott gyerek... stb.
Na... A buszmegállóban láttam egy nálam talán pár évvel fiatalabb anyukát olyan8-10 éves kislánnyal. A lány táncolt/balettezett vagy nem tudom, mit csinált, de anyukája nem szólt rá, mosolyogva figyelte, mit csinál a gyermeke.
Aztán egyszer csak a kislány megfogta anyukája kezét, ekkor már sejteni lehetett, hogy valami nagy dolog fog történni, és... És a lány egy határozott mozdulattal felhajtotta a lábfejét a füléhez. Ennek gondolom van valami neve is, de nem tudom...:)
Semmi különös... Ezt csak azért mesélem el, mert jó volt rájuk nézni...
És hogy mit tud produkálni az élet: hazaérve egy olyan ismerősöm e-mailjét olvashattam, akinek a lánya hozzám hasonlóan mozgássérült, és tanácsot kért valami kapcsán.
Hát igen, ez ilyen... Ő soha nem fogja a lányát balettra hordani, más lesz számukra a "sikerélmény". Ettől szép ez... És ettől borzalmas is egyben...
---
Péntek. Meló kb. fél 4-ig, aztán hazajöttem. És értesítő várt a postaládában, hogy ajánlott levelem jött a NAV-tól. Pff... Anyuval azon nyomban kiugrottunk érte. És ugyanazt a levelet küldték el ajánlva, amit hétfőn megkaptam simán... :/ :D
---
Ma június 16-a van. Nagy Imre mártír miniszerelnök '58-as kivégzésének, és 1956-os újratemetésének évfordulója.
Ez természetesen nem vidám dolog. De valahogy utóbbiról mindig eszembe jut, hogy anno nagymamámmal 8 éves fejjel valamennyire követtem az eseményeket tévében, és azon sopánkodott a drága, hogy mennyivel szebbek lennének a virágok, ha színes lenne a tévénk...:)
-
És valami vidámabb: Eszti kollegina aznap volt 3 éves... Miből lesz a cserebogár?:)
Ebből következik, hogy ma pedig... Őőő, na mindegy, hölgyek korát nem firtatjuk!:)
Mindenesetre ezúton is Boldog Születésnapot kívánok neki!:)
---
Ma tehát még pláza, és relax.
Holnap fordításos meló, jövő héten meg végre talán újra németóra, túlóra-hegyek, szombati meló, meg még valami, de az nem jut eszembe....:)
És remélhetőleg már fog(hely)fájás nélkül...:/
---
Úgyhogy mára szerintem kb. ennyi.:)
Kellemes hétvégét mindenkinek, és feel the sunshine!;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése