Lépj közelebb!

Múlt héten szombaton a már-már "rituális" napirendi pontokat sikerült elkövetni. Pláza, CBA kaja, Lipóti lottó-kávé-almafröccs. Jó is volt ez a kis relax, na meg persze olvastam az Életrevalókat, ami tényleg jóval másabb hangulatú, mint a filmváltozat, de nekem mégis nagyon tetszik.
Aztán itthon hűsölés, meg tévé.
A vasárnapi napból nagyon fontos kiemelni a Forma-1-futamot. Az Európa Nagydíjat Alonso nyerte, rajta kívül még Räikkönen és Schumacher állhatott dobogóra.
Az utóbbi időszak egyik legjobb versenye volt, persze újfent sikerült belealudnom... :/ :D
---
Aztán visszatértek a dolgos hétköznapok. Hétfőről semmi említésre méltó nem jut eszembe.
Kedden meló után buliba voltam hivatalos, Katáéknál csaptunk amolyan lájtosabb iszogatós-beszélgetős estét. Szinte az összes "taktikai hibát" sikerült elkövetnem, amit egy ivászat során el lehet követni... :/ Elég éhesen érkeztem meg, fájt a fejem, és ostoba módon "sikerült" egy Algoflexet is bevennem két sör között. Amitől aztán rosszul is lettem, Kata parizeres szendvicsei leheltek belém életet.
Utána már csak kóláztam. Hajnali fél 3-kor kerültem ágyba, és a sok kólának köszönhetően nagyjából fél órát még olvastam is... :)
Egyébként nagyon jó kis este volt, annak külön örültem, hogy végre Gege barátom is megtisztelt minket jelenlétével... :)
---
Szerdán elég hamar, negyed 7-kor sikerült felkelnem, egy zuhany és egy kis kávé után valamennyire fel is ébredtem, mentem dolgozni, kb. negyed 5-ig bírtam is, roppant büszke voltam magamra... :)
Az azért tanulságként elmondható, hogy tényleg öregszem, ezek a hétköznapi lumpolások annyira nem nekem valók, de ezt a meghívást nem lehetett visszautasítani...:)
---
Csütörtökön csak 2-ig voltam, pénteken pedig nem dolgoztam, de erről majd lejjebb...:)
Adtam fel lottót, kicsit pihengettem a Honvéd ligetben, aztán itthon pihengettem...
Este meg német-olasz meccset néztem. Eredetileg a németeknek szurkoltam, de nagyon gyengék voltak, megérdemelten nyertek az olaszok 2-0-ra, Balotelli két góljával. Aki egyébként nem normális.:) De nagyon jól nyomta, meg kell hagyni...:)
---
 Ha költői szeretnék lenni, azt írnám, hogy "kisebb léket kapott optimizmusom hajója...". De nem akarok költői lenni, nem akarok agyalni. Nagyon pozitív dolgoknak kell történniük ahhoz, hogy optimista legyek egy bizonyos szempontból, de pofonok mégis csak érkezhetnek. Érkeznek is. Mindegy: I will survive... ;)
---
Pénteken szabi. Kialudni ismét nem sikerült magam, mert Anyuval keltem 5-kor. Ittunk egy kávét, majd kinyitottam neki a kaput. Utána kis Morning show, aztán 9-re mentem fodrászhoz. Nyáriasítottam kicsit. => ld. fotó!;)
---
Aztán pedig ETO Park. A Lépj közelebb roadshow győri állomását látogattam meg. Ennek a lényege egy fotópályázat mellett nagyjából annyi, hogy mozgássérültek és épek együtt játszanak-beszélgetnek, mintegy "bemutatkoznak egymásnak".
Volt pl. kerekeszékes akadálypálya, gyerekeknek arcfestés, vetélkedő, különböző szervezek standjai, stb. Az egyiknél tök sokat beszélgettem 3 középsulis leányzóval, akik közül kettő téti volt, szóval adva voltak a közös témák... :) Pingpongoztunk is, na az mondjuk nekik nem lehetett olyan nagy élmény... :D
A fotón Pálinger Katival és Orbán Adrienn-nel vagyok látható, akik az ETO válogatott kézilabdázói - az egyszerűség kedvéért... :) -, és sztárvendégként voltak jelen a rendezvényen.
Tök jó lett volna beszélgetni velük, de csak egy picit sikerült, nagyon meg voltam illetődve... :$ Most már persze tudom, hogy miket kérdeztem volna tőlük...:)
Már többször írtam, hogy az ilyen rendezvények kapcsán szkeptikus szoktam lenni, de ez nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam...
Mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy az infogyőr-ön milyen fotók lesznek... :D
Hazatérve kaja, hűsölés, na meg persze szezonzáró Barátok közt, és első "Házasodna a gazda", vagy mi a szösz... :) Mindkét műsor nagyon pazar és eseménydús volt...:)
---
Ma már voltam boltban meg benzinkútnál, de nem kaptam Nemzeti Sportot...:( Ezért aztán valamerre majd el kéne másznom újságért. Élményfürdőn is gondolkodtam, de ahhoz per pillanat lusta vagyok, e kis séta után is úgy megizzadtam, mint a lovak... :/ :D
Nem kizárt, hogy holnap kinézek, de erre nem vennék mérget...:)
---
Holnap meg EB-döntő, amit szerintem itthon fogok nézni, Anyu és egy üveg hűsítő mentes ásványvíz társaságában. Mert élni tudni kell...:D
Jövő szombaton meg Camelot Kupa autóverseny mozgássérülteknek az écsi Rábaringen, ami nekem "hazai pálya", ha csak nézőként is, de meglátogatom a rendezvényt.
Péntek este meg Smuki a kórházi cimbikkel....:)
---
Mára azt hiszem ennyi.
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Négy. Öt. Huszonkettő.

Már többször meséltem Neked, hogy annak idején komoly szereped volt abban, hogy ez a blog elindult. 

Most pedig abban, hogy még íródik. 

Éppen ezért szinte már hagyomány, hogy minden évben megemlékezem a születésnapodról egy bejegyzésben.

És ez már a negyedik. Komoly, nem?:) És már öt éve ismerjük egymást... 

Hihetetlen, hogy rohan az idő.

Azt terveztem, hogy elolvasom az eddigi születésnapi posztokat, csak hogy ne ismételjem önmagam. De nem olvastam újra semmit, írom azt, ami itt és most eszembe jut.

Furcsa ezt mondani, de sok mindent "végigcsináltunk együtt". 

Szerintem Te tudsz rólam a legtöbbet. És örülök annak, hogy ez így van, jó helyen vannak azok a titkok.:)

Már jó ideje nem gondolok arra, hogy "írnom kellene Neked, hogy fussunk össze valahol valamikor."

Nincs rá szükség. 

Amikor "úgy van", úgyis megtaláljuk egymást, legyen szó egy jó vicc elmeséléséről, az emberi hülyeség kibeszéléséről, vagy csak úgy szimplán egy "unaloműző pötyögésről."

Az összefutás pedig jön magától, ezt az élet már nem egyszer bizonyította.:)

Nélküled nem lennék az, aki, és része vagy az életemnek. Egy nagyon fontos része.

És ezt csak megköszönni tudom Neked.

Jaj, de nagyon szentimentális vagyok...

De vállalom.:)

Isten éltessen sokáig születésnapod alkalmából!:)

Életrevalók

Megint szombat, megint poszt. Annyiban azért rendhagyó lesz ez a hét, hogy ma lesz még egy bejegyzés, és az is lehet, hogy holnap még egy. De ez utóbbi még nem biztos.:)

Hm... Akkor ismét onnan indulunk, hogy múlt hét szombat. Annyira sikerült elszórakoznom az időt, hogy már bőven délután indultam el a plázába, és lusta voltam elvánszorogni a CBA-ig, a Mekiben ettem "tartalmas" ebédet. De legalább finom volt...:)

Utána Lipóti: kávé, almafröccs, lottó. Két ötös lett a lottón, sajna egyik sem az enyém, ezért aztán megyünk tovább. Én ezzel a nyolcvanvalahány millióval is bőven kiegyeznék.:)

Arra emlékszem még szombatról, hogy tök jó idő volt; és arra, hogy direkt lekéstem hazafelé a buszt, mert egy nagyon fárasztó ismerőssel kellett volna utaznom, aki elvileg ETO-s szurkolótárs, gyakorlatilag viszont a pesszimizmus szobra: szarul igazolunk, kikapunk, kiesünk, stb. Elég rossz volt hallgatni, megmondtam a srácnak, hogy várok valakit, úgyhogy maradok. Persze nem vártam senkit, de azért jött egy kedves cimbi, akivel dumáltunk is egy jót...:)

Ja, és baromira rettenetesen nagyon fájt a fogam helye. De ez nem újság, szinte minden naphoz odaírhatnám, de inkább itt az elején túlesek rajta. Ez kb. a harmadik nap, hogy nem kell napi két Algoflexet elfogyasztanom...

Vasárnap. Punnyadás, benzinkút, majd "élményfürdő a kádban". És ennyi. Írhatnám, ha nem néztem volna meg egy filmet. 

A poszt címe alapján nem nehéz kitalálni, hogy az Életrevalók című francia mozit néztem meg. 

A tartalom szokás szerint változtatás nélkül a port.hu-ról.:

"Az ejtőernyős baleset után tolószékbe kerülő gazdag arisztokrata, Philippe felfogadja otthoni segítőnek a külvárosi gettóból jött Drisst. Azt az embert, aki most szabadult a börtönből, és talán a legkevésbé alkalmas a feladatra. Két világ találkozik és ismeri meg egymást, és az őrült, vicces és meghatározó közös élmények nyomán kapcsolatukból meglepetésszerűen barátság lesz, amely szinte érinthetetlenné teszi őket a külvilág számára."

Ezt olvasva talán meglepő, hogy a film műfaji besorolása vígjáték. Pedig az. Egészen döbbenetes, gyakorlatilag üresjárat nélkül, vagy a hasamat fogva könnyeztem a röhögéstől, vagy ledöbbentem-elgondolkodtam.

Rám nem annyira jellemző módon egy csomó kritikát is elolvastam a film megnézése után. Úgyhogy ezek nem teljesen a saját gondolataim, de azért leírom. Szóval több szempontból is komoly film, vicces "ruhába" öltöztetve, talán egy kicsit "giccses" is, de szerethetően giccses. 

Érdekes-tanulságos film, ajánlom mindenkinek.

Ja, és még valami. Érdekes, hogy a film magyar címe Életrevalók. Ez a főszereplők vagányságát fejezi ki. Az eredeti francia (?)-angol cím: Intouchables: érinthetetlenek. Érinthetetlenek. Mert tabu a fogyatékosság, és tabu a "kisebbségi probléma is". És érinthetetlenek, mert ketten együtt nagyon erősek.

Frappáns és találó a mozi német címe is: "Ziemlich beste Freunde". Azaz: Eléggé a legjobb barátok.:)

És tegnap sikerült beszereznem a film alapjául szolgáló könyvet is, ami kicsit más, mint amit vártam, de semmiképpen nem rossz. Sőt...:)

Egyébként hétvégén bátyámék is itthon voltak, hozzám pont akkor néztek be, amikor elkezdtem nézni a filmet, szóval filmnézős-beszélgetős találka volt. 

---

A hét napjai úgy eléggé összefolynak. Az mindenképpen kiemelendő, hogy végig nagyon meleg volt, irodai és bármilyen munkavégzésre nem a legmegfelelőbb időjárás, de mikor legyen meleg, ha nem június végén?:)

Meglévő mínuszóráim eltüntetése végett többször is szerettem volna tovább maradni melóban, nos ezt annyira nem sikerült betartani. Ebben közrejátszott az is, hogy többször áramszünet volt. De a lustaság azért meghatározóbb szempont... :( :)

Szerdára németórát terveztem, ami elmaradt, tanítványaim nem tudták elcserélni a műszakjukat. Sajnáltam, de mindenképpen furcsa lett volna egy hőségriadós-fogfájós németóra.

---

Ez a foci EB nem annyira az enyém... :/

Elalszom a meccsek alatt, na meg az egyidőben játszott, párhuzamosan közvetített meccsek közül sosem azt néztem, amelyiken gól esett... Ez mondjuk nem is én lennék... :)

Mindenképpen írnom kell az Anglia-Ukrajna meccsről, ami ugye arról marad emlékezetes, hogy Kassai Viktor vezette a meccset, és Vad II István gólbíró "jóvoltából" nem adták meg az ukránok gólját. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a támadás lesről indult.

Elég példátlan hecckampány vette kezdetét a meccs után Európa-szerte, de ami a legszomorúbb, itt Magyarországon is. Mert lehet Kassait nem szeretni - én például az NB1-ben elég sokszor "nemszeretem", de azt-azt azért csak letett már az asztalra...

Az ukránok időközben jelezték, hogy nem kívánnak jogorvoslattal élni- még jó! A foci már csak ilyen- benne van az emberi tényező, a bírói tévedés lehetősége, erről ugye az angolok is tudnának mesélni: 2010-es VB, németek elleni meccs.

Nem pártolom a videóbíró bevezetését sem. Egyrészt akkor "más sportágat" játszanának a VB-ken, mint pl. egy megye III-as bajnokin.

Másrészt: mikor használnák a videóbírót? Csak gólok esetében? Vagy lesek/bedobások megítélésekor is? A gólvonalra figyelünk, de lesgól születhet? Vagy nem? Furcsa lenne ez így...

---

Nagy Laci meg visszatért a válogatottba. Kis pénz, kis foci, nagy pénz, Nagy Laci.

Én örülök a visszatérésének. Fantasztikus játékos, sokat segíthet a csapatnak.

De ettől még emberileg nem vagyok túl jó véleménnyel róla...

---

"A lányok, a lányok..." 

 Többször említettem már a 40 éves szűz című filmben elhangzó "piedesztálra emelt punci" szófordulatot.

Mostanra talán sikerült elérnem, hogy elfelejtsem a piedesztált.

Eddig olyan érzésem volt, mintha lányokkal beszélgetve  ők egy "kisszéken", vagy egy nagy asztalon állnának, én pedig nézek rájuk felfelé a magasba. 

Most már igyekszem a szemükbe nézni, "azonos magasságból".

Több nagyon kedves, helyes lányt megismertem mostanában. Furcsa módon valaki vagányságával, megint más nyugodt kedvességével vesz le a lábamról. Nem is beszélve a külsőről, immáron tényleg elfelejthetem a szépségideál fogalmát, annyira eltérőek...:)

Mégsem mondanám, hogy bárkibe is szerelmes vagyok. Vannak lányok, akiknek a társaságában nagyon jól érzem magam, ez tény. És ez jó.

De ezek amolyan "barátság-féleségek", amik feldobják a napomat, és nagyon jól érzem magam tőlük a bőrömben.

Új érzések, új hangulatok- írtam már többször. De még nem fejtettem ki konkrétan, és nagyon kevés embernek beszéltem erről bővebben.

És ezen most sem változtatok, nem szeretnék nevetség tárgyává válni...:)

---

Csütörtökön pedig "lakógyűltünk". Kevés dologban jutottunk egyről a kettőre, sőt inkább új kérdések kerültek felszínre. 

És kifejezetten izgalmas volt délután 5-kor melóból épp hazaesve másfél órás lakógyűlést végighallgatni az udvaron...:)

---

Péntek. Hatalmas esővel indult a nap, ezért sapkában, és esőkabátban mentem dolgozni. Ez főleg azért volt hülye döntés, mert Anyu vitt dolgozni kocsival, napközben persze kifejezetten szép idő lett.:)

Meló után pláza. Megvettem az Életrevalók-könyvet, és a számítógéphez egy új egeret. 

A könyv mint fent említettem fantasztikus, az egér működik, úgyhogy teljesen jó minden.

Este bőséges vacsi után bealudtam a meccsen. Ez persze már nem meglepetés... :( :)

---

Ma megint pláza, lottó, CBA, meg rendrakás. 

Holnapra semmi nincs tervben, jó lenne elmenni élményfürdőbe, de magamat ismerve nem vagyok biztos benne, hogy rá tudom venni magam.

Délután 2-kor pedig Forma-1, nem hiszem, hogy arra hazaérnék, az után pedig már nincs értelme elindulni. De azért megpróbálkozom vele.

Rendhagyó módon kedden vagyok hivatalos egy "hétközi sörrentésre". Öreg vagyok én már ehhez, de azért nem hagyom ki...:)

Pénteken meg "mozgássérült roadshow" az ETO Parkban, érdekesen hangzik, mindenképpen igyekszem meglátogatni...:)

---

Már akkor egyelőre ennyi, mindjárt még egy bejegyzés!;)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jó is meg nem jó is

Ismételten sikerült elhagynom a puskacetlimet, de olyan eseménydús hét van mögöttem, hogy talán nem fog gondot okozni a rögtönzés!:)

A legfontosabb, amit a múlt héten elfelejtettem: egy nagyon kedves ismerősöm evezésben kvalifikálta magát a nyári londoni paralimpiai játékokra!:) Öröm, boldogság, szurkolás!:)

Terveim között szerepel, hogy majd ide a blogra készítek vele egy interjút, de erről ő még nem tud, nekem is csak most jutott eszembe... :)

---

Ma egy hete, azaz szombaton plázakör volt, kaja a CBA-ban, lottó a Lipótiban, aztán döglés itthon. Mára is valami hasonló a terv, de annyi módosítással, hogy mekis kajára vágyom, szóval oda fogok betérni a lottózás előtt...:)

Ja, és az esti EB-meccset átaludtam, de ezt nem fogom minden naphoz külön odaírni, mert ez már sajnos tipikus lett... :)

Vasárnap benzinkút, Nemzeti Sport, a tévében sportmaratonnal, szóval teljesen átlagos nap...:P

---

Hétfő. Bár nyomatnom kellene a pluszórákat, időben hazajöttem melóból, mert fájt a fogam...:/ Hazatérve pedig egy levél várt az APEH-tól. Vagyis a NAV-tól, hogy pontosak legyünk.:)

---

Kedd. Délelőtt foghúzás.Természetesen kaptam injekciót, de úgy is fájt a művelet. A fog helye pedig még most is... Jó lenne, ha lassan már abbamaradna, mert kezdem nagyon unni...:/

10.40 körül estem be munkahelyre, és fél 6-ig maradtam, rettentően büszke voltam magamra...:)

---

Szerda. Munka után NAV. Inkább nem részletezem, de elég érdekes volt, mondhatni tragikomikus. De túléltük. Utána egy feszültségoldó sör a Venedelinben, majd még három itthon, biztos ami biztos alapon. Közben pedig elolvastam a Nemzeti Konzultáció Kérdéseit. Hangulatfokozás ezerrel!:D

Facebookon sikerült egy viszonylag depis posztot rittyentenem, mire többen is rákérdeztek üziben, hogy mi a baj... Ez nagyon jól esett, és köszönöm mindenkinek!:)

Esti meccs alatt már szendvicsek, meg ásványvíz, kb. 10 perc alatt megittam másfél litert. Nem tűzoltás, azért nem rúgtam be, de jól esett az is...:D

---

Csütörtök. Ismét tovább dolgoztam a tervezettnél, ennek pedig volt oka. Valaki. Egy kolléganőm. Nem kell semmire sem gondolni, mármint már majdnem elindultam haza, és feljött valamiért, én pedig segítettem neki. Aztán persze kicsit eldumáltunk, eléggé feldobta a kedvemet. A probléma relatíve teljes megoldása után indultam haza.:)

Egyébként előző munkahelyemen nagyon szerettem azt, hogy már a társaság miatt is jó bejárni. Ha bizonyos emberkék be voltak osztva egy adott napra, akkor már tudtam, hogy az a nap jól fog telni.

Kezdek itt is hasonlót érezni, az ötödik évemet taposva ideje volt...:)

-

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém meghallgatni Csernus Imre egy előadását. Abban említette azt is, hogy érdemes megfigyelni, ahogyan a szülők a gyerekeikkel az utcán viselkednek/foglalkoznak.

Van mindenféle variáció: gondterhelt szülő-élénk gyerek, idegbeteg szülő-hisztis hülyegyerek. Mosolygós szülő-kiegyensúlyozott gyerek... stb.

Na... A buszmegállóban láttam egy nálam talán pár évvel fiatalabb anyukát olyan8-10 éves kislánnyal. A lány táncolt/balettezett vagy nem tudom, mit csinált, de anyukája nem szólt rá, mosolyogva figyelte, mit csinál a gyermeke.

Aztán egyszer csak a kislány megfogta anyukája kezét, ekkor már sejteni lehetett, hogy valami nagy dolog fog történni, és... És a lány egy határozott mozdulattal felhajtotta a lábfejét a füléhez. Ennek gondolom van valami neve is, de nem tudom...:)

Semmi különös... Ezt csak azért mesélem el, mert jó volt rájuk nézni...

És hogy mit tud produkálni az élet: hazaérve egy olyan ismerősöm e-mailjét olvashattam, akinek a lánya hozzám hasonlóan mozgássérült, és tanácsot kért valami kapcsán.

Hát igen, ez ilyen... Ő soha nem fogja a lányát balettra hordani, más lesz számukra a "sikerélmény". Ettől szép ez... És ettől borzalmas is egyben...

---

Péntek. Meló kb. fél 4-ig, aztán hazajöttem. És értesítő várt a postaládában, hogy ajánlott levelem jött a NAV-tól. Pff... Anyuval azon nyomban kiugrottunk érte. És ugyanazt a levelet küldték el ajánlva, amit hétfőn megkaptam simán... :/ :D

---

Ma június 16-a van. Nagy Imre mártír miniszerelnök '58-as kivégzésének, és 1956-os újratemetésének évfordulója.

Ez természetesen nem vidám dolog. De valahogy utóbbiról mindig eszembe jut, hogy anno nagymamámmal 8 éves fejjel valamennyire követtem az eseményeket tévében, és azon sopánkodott a drága, hogy mennyivel szebbek lennének a virágok, ha színes lenne a tévénk...:)

-

És valami vidámabb: Eszti kollegina aznap volt 3 éves... Miből lesz a cserebogár?:)

Ebből következik, hogy ma pedig... Őőő, na mindegy, hölgyek korát nem firtatjuk!:)

Mindenesetre ezúton is Boldog Születésnapot kívánok neki!:)

---

Ma tehát még pláza, és relax.

Holnap fordításos meló, jövő héten meg végre talán újra németóra, túlóra-hegyek, szombati meló, meg még valami, de az nem jut eszembe....:)

És remélhetőleg már fog(hely)fájás nélkül...:/

---

Úgyhogy mára szerintem kb. ennyi.:)

Kellemes hétvégét mindenkinek, és feel the sunshine!;)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Vizesember

Azért a fene vinné el, hogy hétköznap alig bírok felkelni, ilyenkor meg fél 7 magasságában kidob az ágy, pedig még bőven aludhatnék... :/ :)

Na, szóval múlt hét péntek. Először a Mekibe mentem, felhasználtam egy ilyen kedvezmény-bónt, és nagyon finomakat ettem. Csak éppen még így is elég drágán, ugyanis még nem fogadják el az Erzsébet-utalványt, nekem meg a másikból már nem volt...

Nem baj, nem volt ez rossz.

Előtte láttam cigányasszonyt Merci motorháztetejéről tízóraizni, meg egy gyengénlátó nénit elkísértem a zebráig, holott az úttesten akart átmenni, szóval elég komoly volt... :)

Aztán megnéztem Anyu új irodáját. Hát még eléggé ideiglenes állapotok vannak, nem beszélve arról, hogy a "megközelíthetőség" felér egy labirintussal... :)

Ezután volt a temetés... :(

Majd Anyuval elmentünk bevásárolni, utána én Győrben maradtam, tévében megnéztem a cseh-magyart. Nyertünk 2-1-re, két kapuralövés, két gól. Dzsudzsákot sok magyar (!) netes fórumon elmondták mindenféle sportszerűtlen bunkónak, pedig csak lőtt egy szemfüles és teljesen szabályos gólt...

---

Hétvége. Szombaton az égegyadta világon semmi nem történt. Csak újságért hagytam el a lakást, amúgy pihengettem. És "kreatívkodtam" a konyhában: főztem tojást!:D

Vasárnap: kézilabda EB-selejtezőn a válogatottól is elbúcsúzott Pálinger Kati... Hiányozni fog nagyon...

Füstlit főztem! Majdnem telefonos segítséget kértem, nem fogtam fel, hogyan lehet a leírásnak megfelelően "csomagolásában főzni". De aztán megoldottam, és egész finom lett...:)

Olvastam a HVG-ben egy nagyon tanulságos cikket. Az volt a lényege, hogy talán mégsem rasszista nemzet a magyar, mert Radics Gigi személyében nem először nyert roma származású induló tehetségkutató versenyt.

Aztán jön a fordulat: mégis egy utolsó-mocsokszemét-rasszista bagázs vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy Gigi győzelme példa lehet a többi roma számára: tehetséggel és szorgalommal sokmindent elérhetnek.

Pedig nem, mert elnyomjuk őket...

Őőő.... Lépcsőházunkban számlatartozásai miatt kiköltöztettek egy roma nőt és édesanyját az önkormányzati bérlakásból.

Ki kapta meg? Ki költözött a helyére? A hölgy volt élettársa... Hogy azt az elnyomó mindenit a világnak... Pff... :D

---

Hétfő. Az alsó szomszéd leányzótól jött egy telefon, hogy valószínűleg csőtörés van nálam, mert kívül vizes a falam, és az ő fürdőjük is "foltosodik".

Kollégám hazadobott, megnéztük. Hívtam szerelőt, aki "majd valamikor délután" megnézi.

Visszamentünk melóba, 11.40-kor jött a telefon, hogy a közelben van...

1-re hazamentem Anyuval, szerencsére "csak" egy csaptelep volt meglazulva, azt megjavította. Az árban is sikerült megegyezni... :)

Aztán beszámoltam a lányoknak a fejleményekről, a temetés óta most beszéltünk először.

Itthon ebéd a késői nagy izgalomra, majd 3 óra csendes pihenő, aminek köszönhetően este nem bírtam elaludni, másnap reggel meg felkelni... :)

Ja: este magyar-ír 0-0, úgy, hogy szerintem gólokkal kellett volna nyernünk...:)

---

 Kedd. Különböző okok miatt kb. hárman-négyen állítottak meg reggel útban az irodába menet. Volt, akinek a blogom tetszett, volt akinek a borostám...:) Egészen megilletődtem...:)

Hosszú napot tartottam, be kellett hozni az előző napi mínuszokat, este 6-ig voltam, a főnök dobott haza... És kurvásul fos szeles idő volt... Már bocsánat...:)

---

Szerda. Tesómék hazajöttek, de még nem találkoztunk, csak telefonon kommunikáltunk. Átlagos nap, meló után itthoni punnyadás.

Csütörtök. Bátyámék segítségével feltöltöttem így EB és olimpia előtt ásványvíz-, és sörkészleteimet. Szomjan halni biztos nem fogok, max. éhen, az azért más...:)

Aztán lakógyűlés. Izgalmas témák, együttműködő lakók, nagyon érdekes volt. Vagy mégsem?XD

Utána tesómék elindultak, Anyu meg itt aludt. Dumáltunk ettünk finomat, aztán alvás.

---

Pénteken már nagyon hétvége-hangulat uralkodott. Németeknél ugye hosszú hétvége, így viszonylag nyugis nap volt, tudtam "egyéb", adminisztratív dolgaimat végezni. Értsd: rendet raktam az asztalomon.:)

Úgy volt, hogy meló után találkozunk egy kolleginával, ez elmaradt. Így aztán itthon voltam, foci EB-t néztem, és a hangulat kedvéért a két meccs alatt megittam egy, azaz egy doboz sert.:)

Egész jó volt az első két meccs, csak a riporterek teljesítménye volt -diplomatikusan fogalmazva- a kritikán alulihoz közeli.

Ja, és a szakkomentátor szovjet csapatról beszélt, 2012-ben!:O :D

Az orosz-cseh meccset egyébként elaludtam. Végérvényesen kiderült: kinőttem abból, hogy az ágyban fekve nézzek meccset, ki kell ülnöm fotelba, vagy állni a tévé előtt, vagy nem tudom, mert ez így teljesen esélytelen...:)

---

Hétvége. Először is: de jóóó!:)

Nem csinálok semmit. Mindjárt elmegyek lottót feladni, meg boltba.

Aztán itthon döglés, unalom: rendrakás, tévé, net, PlayStation, meg jövő heti németórára is készülnöm kéne picit!:)

Meg foci EB, és Forma-1.

És ennyi lesz.

És jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Pótlás

Az utóbbi időben kissé "ellaposodtak" a posztjaim. Kezdenek a régi "vakációs naplókra" emlékeztetni, és ha valaki többé-kevésbé ismeretlenül beleolvas, azt gondolhatja, hogy "elég szánalmas kis élete lehet ennek a hülyének". 

Ha ehhez még hozzáveszem a facebookon kapott "Neked nincs életed?" című kérdést, akkor bizony elég szar lehet a helyzet... De azért szerencsére - talán - nincs így...

Egyszerűen hétközben nem nagyon van már erőm, időm, és őszintén szólva kedvem sem az itteni posztolgatásokhoz. Ezért aztán néha egy-egy fontos(nak gondolt) dolog kimarad. 

Ez a poszt tulajdonképpen ennek egyfajta pótlására íródik.

Apró, komoly és kevésbé komoly szösszenetek, a "napi aktualitásoktól" nagyjából függetlenül.

Ha valaki valahol esetleg magára ismerne, nem személyekről, hanem "jelenségekről" szeretnék írni- ahogy szoktam mondani volt...:)

---

Facebook. Igen, tényleg szeretem. Szívesen is használok- bár tudom, néha túl sokat. Majd igyekszem a posztolások számát valamennyire "optimalizálni"...:)

Már a telefonomon is van, szoktam is nézegetni, használni, de azért ennek ellenére nem mondanám, hogy függő vagyok. Szerintem...:P

 Sokak szerint személytelen. Nekem furcsa mód valamennyire "kinyitotta a világot". Nagyon sok embert ismertem meg valamennyire "jobban" illetve alapot adott egy személyes(ebb) kapcsolat kialakulásához. És itt nem feltétlenül csak lányokról van szó, az egyik legjobb barátommal is facén kezdtünk el eleinte dumálgatni...

Lányok kapcsán meg... Nem is a klasszikus "nem mertem volna odamenni hozzá"- felvetésről van szó elsősorban. Hanem, hogy egyszerűen nem lett volna mód/ok "odamenni".

Mindamellett az is hihetetlen, hogy mennyi kombinálásra ad okot a face. Ha egy lány sok "aktivitásomat" lájkolja, akkor biztos akar tőlem valamit, ha én lájkolok egy képet, akarok valamit a csajtól, ha egy "szócsatában" valaki mellett kiállok, akkor meg akarom dugni... Érdekes dolgok ezek, na...:)

---

Titok. Ha valaki rádbíz egy titkot, az nagyon jó dolog tud lenni. Méltónak tart arra, hogy a bizalmába fogadjon, hogy megosszon veled egy bizalmas információt. És mint kommunikációelméletből tudjuk, egy információ értéke 1 bit, mégis titok és titok között is van hatalmas különbség. De azért jobb mindegyiket megőrizni. Ez is kölcsönösen, oda-vissza működve az igazi.

Korábban szerettem "jólértesült" lenni. Nem azzal vagy menő, ha elmondasz valakinek valamit, amiről csak Te tudsz, vagy csak nagyon kevesen, hanem ha megőrzöd azt az információt.

Ja, és félinformációkon kár agyalni. Elveszi a felesleges energiáidat. Amiről nem tudsz, az nem fáj- mondja a magyar. Lassen wir uns überraschen- mondja a német. Nem véletlenül.

---

Barátság férfi és nő között. Igen, van. Szinte mindig volt olyan  lány/nő az életemben, aki a "legfőbb bizalmas" szerepét töltötte/tölti be. Nem kell ebben "hátsó szándékot" feltételezni. Nyilván sok esetben aki ellenkező nemű barátod, van valami alapja, hogy jóban vagytok, és ennek nem feltétlenül a külsőnek kell lennie... Esetemben ugye főleg nem...:)

Valaki egyszer azt mondta rólam - és nagyon jól esett, még ha némi naivságot is feltételez rólam -, hogy nagyon unszimpatikusnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy én ne próbáljak pozitívumot keresni benne. Ez így van. Nem próbálok "mindenkivel" jóban lenni, de alapjáraton igyekszem mindenkiben a pozitívumot keresni.

Hadd ne kelljen már megmagyaráznom azt, ha valakiben nem sikerül...

Azt pedig főleg ne, ha valakit kedvelek...

---

Közhelyszótár.

"Mosolyogj, és a világ visszamosolyog Rád!" Teljesen így van. Üldögélsz mondjuk egy pályaudvaron, kapsz egy SMS-t, elmosolyodsz rajta, és nem kizárt, hogy másnak ezzel mosolyt csalsz az arcára.

Vagy ugyanígy: rádiót hallgatsz, viccet hallasz, felröhögsz. Veled röhögnek. Vagy rajtad. De ez akkor már kit érdekel?:)

"Először magadat kell elfogadnod, utána várhatod el a világtól, hogy ugyanezt megtegye Veled." Vagy valami ilyesmi. Teljesen igaz ez is. 

Igen, mozgássérült vagyok. Ez sok esetben frusztrál. Egészen apró, idegesítő dolgokat nem tudok megcsinálni, és ez zavar. Utálom viszontlátni a járásomat/magamat videón, vagy pl. egy visszatükröződő kirakatban. 

De elfogadom a dolgot, úgysem tudok tenni ellene... 

Gátlásokat mégis "csak" az élet egyik legfontosabb területén vált ki belőlem...

---

Sorstárs. Nem szeretem ezt a szót. Ha valaki balkezes, vagy nem szereti a mazsolát, vagy mittudomén szemüveges, ő sem sorstársa a hasonló embertársainak. Mert van egy tulajdonsásunk/adottságunk/"betegségünk, ami a "részünk", de az ebben rejlő lehetőségek - vagy nem lehetőségek - kihasználásához teljesen más eszközök és körülmények állnak rendelkezésünkre.

Nem szeretem, ha egy újonnan megismert ép ember kb. harmadik kérdése már arra vonatkozik, hogy mi történt a lábammal.

Nem titok, elmesélem szívesen, de ne ez legyen a központi kérdés.

Nem szeretem, ha egy újonnan megismert mozgássérült embernek az az első kérdése, hogy velem mi történt, meg mennyi a rokkantságim, meg nyugdíjas vagyok-e. A személyiségem érdekelje, ne a "fogyatékosságom".

Szeretek a témában ironizálni. Talán túlzásba is viszem. Csak azt szeretném megmutatni, hogy az aprónak vélt beszólások, furcsa esetek milyen gyakran előfordulnak. És akkor már nem is olyan aprók... De túlzásokba nem akarok esni...

Ja: és szeretem a "béna-vicceket". Ha van benne valami tanulság, plusz csavar, akkor főleg...

És hihetetlenül álszent dolognak tartom, ha valaki irántunk érzett sajnálatból egy ilyen viccre kijelenti, hogy "jaj, ez nem vicces, ne bántsuk már őket..." Amikor én az asztal alatt fekszem a röhögéstől....:)

Egyre többször találkozom olyannal is, hogy valakinek "nem esik le", hogy sérült vagyok. Mármint... Valamikor mondjuk jelzem, hogy én ezt nem tudom levinni/átrakni/feltenni. És meglepődik. Mert épként kezel... És ez tök jóó....:)

---

"Szerelem-szex-gyengédség". Párkapcsolat.

Mint egy sci-fi. 

Nagyon távolinak érzem a dolgot, de messze nem annyira, mint 2-3 évvel ezelőtt. 

A "plátói szerelem" egyik megfogalmazása szerint "lekváros üveg kívülről történő nyalogatása.". Hát, nekem ebben volt részem, nem akarok még egyszer ebbe a hibába esni, csak magamnak ártok vele...

Néha már úgy érzem magam, mint egy pályakezdő munkanélküli, akit nemhogy nem vesznek fel tapasztalatlansága miatt, de jelentkezni sem mer. 

Egészen alap-dolgok nem egyértelműek számomra, kb. 16 éves, mondhatnám "gyakorikerdesek.hu"-szint. 

De azért kösz, jól vagyok.

---

"Nyelvtan."

Nagymamám hat elemit végzett, mégis nagyon bölcs és okos asszony volt.

Ő tanított meg arra a helyesírási törvényszerűségre, hogy amit ly-nal kell írni, azt szinte mondhatnád l-lel is, a j-seket nem.

Nézzük csak: taval- értük. ilen- ez is majdnem egyértelmű. A székely-székel "párhuzam" már egy kicsit necces. 

A jég teljesen más, mint a lég, a vaj meg ugye semmiképpen nem lehet val.

Muszáj. Na, ez necces, mert a muszál tájszólással, némi beszédhibával tán még elmenne, meg nyilván Pákónál ez műszál...:)

DE! A lány-ból lehet jány, ami nem ly-os, mert egyetlen ly-kezdetű szavunk a lyuk. Nincsenek véletlenek..:)

Arról nem is beszélve, hogy a linzer nevű sütemény nagymamám konzekvensen ides lik-nak hívta...:)

 ----

Nevek.

Ez konkrét példák nélkül fura lesz...:)

Vannak keresztnevek, amik becézve "furcsák". Nem tudok, hogyan szokták becézni, vagy furcsának-túl személyesenk tartasz egy becenevet, ezért maradsz a "naptári formánál"

Megint más nevek esetében akkor néznek hülyének, ha valakit nem becézel, mert túl "komolynak" tartják az eredeti alakot.

De van olyan is, hogy tudod, hogyan becézik, de mégsem becézed, mert annyira tetszik az "eredeti" változat...:)

Gábor. A legtöbb embernek azért Gábor vagyok, de hihetetlen kreatív, személyhez köthető beceneveim vannak. Mármint valaki így hív, valaki meg úgy... És valamit csak "tőle", mármint egy-két adott személytől szeretsz hallani. "Csak Te mondod így ki a nevem..."

Igaz?:)

Persze lehet, hogy hülyeség....:)

---

Na, körülbelül ennyit szerettem volna így pluszban "kiírni magamból". Formabontó bejegyzésnek szántam, majd még lesz ilyen.

Ha véleményed, észrevételed van, ne tartsd magadban, oszd meg velem akár komment, akár privát üzenet formájában.

Remélem, senkinek nem mentem az agyára, nem írtam nagy hülyeséget, és túl fárasztó sem voltam...:)

Jó hétvégét mindenkinek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Plusz öt mínusz egy

Szombat délelőtt a terveknek megfelelően Anyuval elmentünk nagybevásárolni. A Sparban voltunk, utána ott kajáltunk egy étteremben. Egész olcsón ettünk menüt, plusz még egy kis "show" is volt, nagyon vicces volt a pincércsaj némettudása...:)

Hogy van önkritikám is: meg fogom venni az "Ich liebe die Wörter" című németkönyvet. Kopik a szókincsem, ritkán használt alapdolgok nem jutnak eszembe, és ez kezd nagyon zavarni...:/

A német után meg majd jöhet az angol és/vagy a francia...:)

Délután pihenés, tévé, készülődés az esti bulira.

Jaj... Bejelölt facebookon egy csaj, akiről csak annyit tudtam, hogy mozgássérült közös ismerőseink vannak szerte az országból, így aztán visszaigazolt.

Aztán üzenetben megköszönte, hogy visszaigazoltam. Majd arról kérdezett, hogy én is mozgáskorlátozott vagyok-e. Ha igen, milyen segédeszközt használok, ha meg nem használok segédeszközt, akkor hogy lehetek mozgássérült. Nagyon izgalmas beszélgetés volt...:)

Este aztán Kata barátosném 25. születésnapját ünnepeltük, ezzel együtt barátságunk 5. évfordulóját is, ugyanis kapcsolatunk "elmélyülése" szintén egy szülinaphoz köthető.:)

Hatásos belépővel sikerült eltörnöm egy poharat, pedig akkor még teljesen józan voltam. Egyébként a nap végére nem "nem voltam szomjas", de csak sört ittam, a rövidital ezúttal kimaradt az életemből, nem is bánom...:)

Nagyon jó kis este volt. Komoly, kicsit komoly, és egyáltalán nem komoly beszélgetések, finom kaják, táncitánci, hastáncbemutató, szóval nagyjából minden, ami kell...:)

Valamilyen szempontból "történelmi" volt számomra ez a buli, de ez maradjon a mi titkunk...:P

Hm... És megint megesett, hogy olyan valakivel beszélgettem rengeteget, akiről eddig azt hittem, hogy nem bírja a búrámat... Nagyon örültem neki... Mármint annak, hogy beszélgettünk...:)

Az este a a Neo-ban fejeződött be, kint cigi, bent táncitánci, nagyon mozgalmas volt.:)

Fél 5-körül értem haza, volt még annyi lélekjelenlétem, hogy a taxival elmentem még a benzinkúthoz Nemzeti Sportért, így ezt a sétát már nem kellett megejteni...:)

---

Vasárnap. Regenerálódás, pihi. Elég hamar felkeltem, aztán tesómékkal pizzát rendeltünk, Forma-1-et néztünk, amin sikeresen elaludtam...:)

Véget ért a foci NB1, az ETO az utolsó meccsen 2-0-ra nyert Pápán, de ezt a meccset nem adta a tévé. A Debrecen veretlenül bajnok, az ETO bronzérmes, de az ismert bünti miatt az Európa Liga ezúttal kimarad....

Néztem még úszó EB-t, fantasztikusan teljesítettek a fiúk-lányok...:)

---

Hétfőn kimentem Écsre. A szökőkútnál egy koldusgyerek kifejezte "őszinte részvétét" járásom miatt, de tudtam viszonozni gesztusát, ugyanis aprópénzét mutogatva közölte, hogy "arra sem elég, hogy a seggét kitörölje vele..." 

A vidékiben nagyon durva volt, a kisebbség volt többségben, szotyiztak, hőzöngtek, komolyan féltem...:/

Otthon degeszre ettem magam spenóttal. Aztán kb. 2-től fél 6-ig aludtam, és este visszajöttünk Győrbe. 

Jaj... Eurovíziós Dalfesztivál: huszonvalahányadik lett a Compact Disco. Újfent bebizonyosodott, hogy itt nem a dalok számítanak, hanem egyfajta "országszimpátia-szavazás" történik...:)

Jövőre vagy a.) el kéne felejteni az egészet, és nem indulni b.) lehetne mondjuk olyan, hogy a 100 tagú cigányzenekar zenéjére MC DC rappel, és egy csaj angolul vokálozik. Az elég ütős produkció lenne...:)

---

Kedd-szerda. Meló. Nem unatkoztam, elég pörgős napok voltak Emellett voltak tanulságos "fennforgások" is, ezekről inkább nem írnék...:)

Délutánonként ha jól emlékszem nem történt semmi érdekes, mármint pihi, tévé, facebook, ennyi....:)

Csütörtök. Meló után plázáztam, adtam fel lottót. 

Ja, és az előző posztban említett plusz öt nap szabimból mára kikértem egyet.

Délután 2-kor temetésre megyünk Anyuval, előtte oda tudok menni hozzá a munkahelyére, megnézni az új irodáját, meg előtte talán Meki, csak nem találom a kedvezmény-kuponjaimat...:/

Este barátságos focimeccs a tévében, az EB-re készülő csehek otthonában játszunk. 

Hétvégére még semmi konkrétum nincs, Győrben leszek végig, bátyám valószínűleg jön, majd valamit rögtönzünk.

Meg jó lenne valami beülős-beszélgetést összehozni. Valakivel-valahol. 

Szóljatok nyugodtan!;)

Holnap pedig a tervek szerint egyfajta különkiadással jelentkezem!;)

Mára ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)