És már megint nem

Hát nem ez volt életem legmozgalmasabb szombat délutánja. A poszt megírása után nagyjából kaja-fürdés-tévé volt a program, és már aludtam is. Pontosabban a Német Kupa döntőjét már agyból próbáltam megnézni, a második félidőt már nem sikerült, az egészet átaludtam...

Tegnap reggel aztán olyan fél 6 körül felébredtem, már nem sikerült visszaaludnom, viszonylag korán
elvánszorogtam a kútra Nemzeti Sportért.
Aztán elindult az újabb "sportdélután".
A Szeged egy góllal megverte a Veszprémet a kézilabda-bajnokság döntőjében, így lesz harmadik meccs. Nem örültem neki, de ez még azért nem a világvége...
Aztán Forma-1, Spanyol Nagydíj. Hamilton büntetése után a venezuelai Pastor Maldonado indult az első helyről Williams Reanult-val, ami hatalmas meglepetés. Az meg főleg, hogy meg is nyerte a versenyt. Rajta kívül Alonso és Räikkönen végzett még dobogón, szóval nem volt ez annyira rossz végeredmény...:)
Ezt ki is írtam facebookra. Ennek kapcsán pedig írt egy ismerősöm, viccesen megkérdezte, hogy "nekem nincs életem, hogy mindent kiposztolok face-ra?"
Valamennyire igazat kell, hogy adjak neki, valóban elég sok mindent ki szoktam írni, talán túl sokat is. De a sporttal kapcsolatos posztok éppenséggel a sportrajongó ismerősöknek szólnak, akik vagy reagálnak rá, vagy sem... Nem gondoltam, hogy pont ez fog valakit érzékenyen érinteni.
Amellett kb. 8 éve nem beszéltünk a sráccal, ő jelölt be, ehhez képest érdekes volt az újabb "kapcsolatfelvétel". Na, mindegy...
Az ETO focistái 2-1-re kikaptak Fehérváron. Az első félidőben egyértelműen Sztevanovic tarotta meccsben a csapatot, a második félidőt már nem láttam, de persze, hogy a 90. percben kaptuk a vereséget jelentő gólt...:(
A Fradi kézislányai meg Viborgban védték meg a KEK-serleget, hatalmas gratula nekik!
Aztán "mi jöttünk". Podgorica-ETO a Városházánál, óriáskivetítőn.
Haverok, sör, meccs, nem is kell ennél több... Vagyis kell, de a lehetőségekből kihoztuk a maximumot....:D
A meccs közben afféle "hangulatfelelősök" voltunk, szurkoltunk ezerrel, és... És megint nem lett meg az áhított nemzetközi kupasiker, a BL-trófea...
Idegenben lőtt több góllal nyert a Podgorica, tehát tényleg csak nüanszokon múlott...
Végig sikerült tartani a lépést az ellenféllel, kb. 3 perccel a vége előtt még a vezetésért támadtunk, mégis két gólos vereség lett a vége...
Pontatlanság, kapkodás... Bár a kupát nem most, hanem a veszprémi meccs utolsó öt percében buktuk el...
Szóval úgy tűnik, az ETO a nemzetközi kupaporondon el van átkozva... Hét finálé, hét ezüst...
Komolyan azon gondolkodom, hogy jövőre egy BL-meccsre sem megyek ki, hátha így lemegy a csapatról a "rontás"...:(
Egyébként Pálinger Kati parádésan védett, Görbicz pedig születésnapján a gólkirálynőnek járó díjat vehette át, de... De... Ennyi...:(
Kicsit még maradtunk sebet nyalogatni, bút felejteni, elég gyászos hangulatban indultunk haza... Pedig annyira közel volt... Már megint...:(
Ma meg nem mentem be dolgozni... Meg is fáztam, hangom sincs, le is vagyok törve, jobbnak láttam, ha ma inkább valamennyire összekaparom magam...
De holnaptól újult erővel vetem bele magam a dolgos hétköznapokba!:)
Mára be is fejezem, és folytatom a regenerálódást!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)