Rendhagyó hétközi poszt, rendkívüli hétközi szabi okán!:)
Vasárnap. Írhatnám a szokásos "dögléssel-semmittevéssel töltöttem" formulát, de ez nem fedné teljesen a valóságot.
Na jó, azért persze tévéztem, pihengettem is, aztán elmentem az ETO Parkba meccsjegyekért, meg volt fordításos meló is. Egy ismerős ismerősének segítek vállalkozása "felfuttatásában", alakul is a dolog.
Este aztán Anyu kérésére Való Világ-döntőt néztünk. Háát ja, Attila nyert, igazán nem meglepő módon, mondjuk Seherezádénak jobban örültem volna!:)
Facebook-ismerőseim száma, életkori és egyéb eloszlása alapján nagyjából reprezentatív felmérés alapján mondhatom, hogy ez a VV nem szólt akkorát, nem mozgatta annyira meg a népet, mint az előző, legalábbis az üzenőfalon szinte senki nem foglalkozott a fináléval...:)
De semmi baj: meg lehet nyugodni, lesz VV6 is!:/ :)
A Való Világ után Grosics Gyulával, az Aranycsapat kapusával volt egy nagyon érdekes beszélgetés. Háromnegyed egy körül lett vége, gondoltam neccesen, de fel fogok tudni kelni ötkor...
Aztán nem jött álom a szememre...:/ Fél 3-kor még felkapcsoltam a villanyt, hogy olvassak picit, így segítve az alvást... Ami aztán sikerült, majd 5-kor, nem kicsit mosott fos állapotban keltem fel...:(
Hétfő. Na hát a kevés alvás meghatározta a napot, de azért hősiesen küzdöttem az elemekkel.:)
A németóra elmaradt, a tanítványomnak közbejött valami, őszintén szólva most nem bánkódtam miatta...
Lett viszont helyette fordítás, lefényképezett cégkivonatot fordítottam kézzel papírra írva. Szerintem főiskola óta nem zsibbadt annyira az agyam, mint most nap végére...:)
Aztán a Barátok közt után lefeküdtem, és valamennyit sikerült visszahozni az alváshiányból...
---
Kedd. A meccs miatt a szerdai németet áttettük keddre, de lemondtam, mert tovább kellett maradnom melóban.
Utána ismét döglés-punnyadás volt.
-
Hihetetlen, hogy egyesek facebook-bejegyzéseimből, az emberek velem szemben tanúsított hozzáállásából milyen következtetéseket vonnak le. Többet tudnak rólam, mint én magam...Döbbenet...:)
Ez olyan, mint az okostelefon: ha a híváslistában nézek meg valamit, ha a memória állapotát ellenőrzöm, ha egy gyors SMS-t akarok írni: "már megint facebookozok"...
Nem vagyok álszent, azt is szoktam - végigpörgetem az üzenőfalat-, de ez így már elég fárasztó tud lenni...
Az éjszaka pedig szörnyű volt... Azt álmodtam, hogy egy ismerősöm felhívott, hogy egy közös ismerősünk meghalt balesetben... Nagyon élethűnek tűnt, felriadtam-telefont néztem, nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel...:(
Ja: az előző posztomban írt "csajos" álmom kapcsán többen is kérdezték, hogy ki volt az illető... Nos, ez teljesen mindegy, mindenesetre viszonylag meglepő, hogy ő jött elő az álmomban...
És nem, nem erotikus, "nedves" álom volt, pontosan annyi történt, amennyit leírtam...:)
---
Szerda. Az éjszakai rémálom miatt megint nagyon szarul indult a nap. Aztán elég pörgősre sikeredett, sok intéznivaló akadt.
Főleg úgy, hogy meccsnap lévén 2-kor le akartam lépni.
Ami végül sikerült is.
Hazajöttem, kicsit gépeztem, megittam két sört, aztán elindultam meccsre. Aztán szörnyű dolog történt: a farzsebemből séta közben kiesett két jegy... A járdáról lelépve estek ki, viszonylag hamar észrevettem, de mire visszafordultam, már nem voltak ott. Meccsre menő népekkel mentem szembe, jól láthatóan kerestem valamit, mégsem szólt senki, hogy épp talált a földön 2 jegyet...
Még durvább: nem is az én jegyeim voltak... Aztán a keveredések okán "csak" egy pluszjegyet kellett vennünk jegyűzértől, és mindenki bejutott...
Bulgária ellen játszott a magyar válogatott barátságos meccset, jó volt a hangulat, az ingyen kolbász meg tea is, a végén azonban győzelem helyett "csak" 1-1-es döntetlen született...
14 ezren voltunk kint, jó volt látni az embertömeget magyar, sőt győri stadionban. Szalai Ádám másfél év után góllal tért vissza a válogatottba, Király Gábor pedig csereként bár, de 86. alkalommal lépett pályára válogatott mezben, így megdöntötte a fent említett 85 válogatottságot számláló kapus-rekordját... Na, ezt szépen fogalmaztam!:) Szóval: a magyar kapusok közül Király Gábor védett legtöbbször a válogatottban...:)
Pont nemrég kérdezte valaki, hogy "csinálok-e valamit azért, hogy aztán megírhassam a blogon". Nos, egyértelmű nem a válaszom. Az viszont tény, hogy a nap végén mindig átgondolom, hogy mi történt aznap, ami a blogon "említésre méltó" lehet...
Nyilván ez a jegyelhagyós mizéria elég idegesítő történet...:(
---
Ma szabin vagyok. Holnap akartam menni, de kollégám már lestoppolta azt a napot, és nem mehettünk egyszerre.
Rám fér a pihenés, picit besokalltam.
Rendet rakok-takarítok, net, olvasás, PlayStation, este meg kimegyek Anyuékhoz, és beprogramozom a tévén az 54 csatornát.:)
Lehet, hogy ez pazarlás, mármint szabadnap-elszórás, de most tényleg kell.
Hétvégén meg újfent buli Katáéknál, szóval van mire rápihenni.:)
Holnap meg természetesen meló. Pénteki. És ez jó...:)
Na ennyi mára.
Jók legyetek!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Vasárnap. Írhatnám a szokásos "dögléssel-semmittevéssel töltöttem" formulát, de ez nem fedné teljesen a valóságot.
Na jó, azért persze tévéztem, pihengettem is, aztán elmentem az ETO Parkba meccsjegyekért, meg volt fordításos meló is. Egy ismerős ismerősének segítek vállalkozása "felfuttatásában", alakul is a dolog.
Este aztán Anyu kérésére Való Világ-döntőt néztünk. Háát ja, Attila nyert, igazán nem meglepő módon, mondjuk Seherezádénak jobban örültem volna!:)
Facebook-ismerőseim száma, életkori és egyéb eloszlása alapján nagyjából reprezentatív felmérés alapján mondhatom, hogy ez a VV nem szólt akkorát, nem mozgatta annyira meg a népet, mint az előző, legalábbis az üzenőfalon szinte senki nem foglalkozott a fináléval...:)
De semmi baj: meg lehet nyugodni, lesz VV6 is!:/ :)
A Való Világ után Grosics Gyulával, az Aranycsapat kapusával volt egy nagyon érdekes beszélgetés. Háromnegyed egy körül lett vége, gondoltam neccesen, de fel fogok tudni kelni ötkor...
Aztán nem jött álom a szememre...:/ Fél 3-kor még felkapcsoltam a villanyt, hogy olvassak picit, így segítve az alvást... Ami aztán sikerült, majd 5-kor, nem kicsit mosott fos állapotban keltem fel...:(
Hétfő. Na hát a kevés alvás meghatározta a napot, de azért hősiesen küzdöttem az elemekkel.:)
A németóra elmaradt, a tanítványomnak közbejött valami, őszintén szólva most nem bánkódtam miatta...
Lett viszont helyette fordítás, lefényképezett cégkivonatot fordítottam kézzel papírra írva. Szerintem főiskola óta nem zsibbadt annyira az agyam, mint most nap végére...:)
Aztán a Barátok közt után lefeküdtem, és valamennyit sikerült visszahozni az alváshiányból...
---
Kedd. A meccs miatt a szerdai németet áttettük keddre, de lemondtam, mert tovább kellett maradnom melóban.
Utána ismét döglés-punnyadás volt.
-
Hihetetlen, hogy egyesek facebook-bejegyzéseimből, az emberek velem szemben tanúsított hozzáállásából milyen következtetéseket vonnak le. Többet tudnak rólam, mint én magam...Döbbenet...:)
Ez olyan, mint az okostelefon: ha a híváslistában nézek meg valamit, ha a memória állapotát ellenőrzöm, ha egy gyors SMS-t akarok írni: "már megint facebookozok"...
Nem vagyok álszent, azt is szoktam - végigpörgetem az üzenőfalat-, de ez így már elég fárasztó tud lenni...
Az éjszaka pedig szörnyű volt... Azt álmodtam, hogy egy ismerősöm felhívott, hogy egy közös ismerősünk meghalt balesetben... Nagyon élethűnek tűnt, felriadtam-telefont néztem, nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel...:(
Ja: az előző posztomban írt "csajos" álmom kapcsán többen is kérdezték, hogy ki volt az illető... Nos, ez teljesen mindegy, mindenesetre viszonylag meglepő, hogy ő jött elő az álmomban...
És nem, nem erotikus, "nedves" álom volt, pontosan annyi történt, amennyit leírtam...:)
---
Szerda. Az éjszakai rémálom miatt megint nagyon szarul indult a nap. Aztán elég pörgősre sikeredett, sok intéznivaló akadt.
Főleg úgy, hogy meccsnap lévén 2-kor le akartam lépni.
Ami végül sikerült is.
Hazajöttem, kicsit gépeztem, megittam két sört, aztán elindultam meccsre. Aztán szörnyű dolog történt: a farzsebemből séta közben kiesett két jegy... A járdáról lelépve estek ki, viszonylag hamar észrevettem, de mire visszafordultam, már nem voltak ott. Meccsre menő népekkel mentem szembe, jól láthatóan kerestem valamit, mégsem szólt senki, hogy épp talált a földön 2 jegyet...
Még durvább: nem is az én jegyeim voltak... Aztán a keveredések okán "csak" egy pluszjegyet kellett vennünk jegyűzértől, és mindenki bejutott...
Bulgária ellen játszott a magyar válogatott barátságos meccset, jó volt a hangulat, az ingyen kolbász meg tea is, a végén azonban győzelem helyett "csak" 1-1-es döntetlen született...
14 ezren voltunk kint, jó volt látni az embertömeget magyar, sőt győri stadionban. Szalai Ádám másfél év után góllal tért vissza a válogatottba, Király Gábor pedig csereként bár, de 86. alkalommal lépett pályára válogatott mezben, így megdöntötte a fent említett 85 válogatottságot számláló kapus-rekordját... Na, ezt szépen fogalmaztam!:) Szóval: a magyar kapusok közül Király Gábor védett legtöbbször a válogatottban...:)
Pont nemrég kérdezte valaki, hogy "csinálok-e valamit azért, hogy aztán megírhassam a blogon". Nos, egyértelmű nem a válaszom. Az viszont tény, hogy a nap végén mindig átgondolom, hogy mi történt aznap, ami a blogon "említésre méltó" lehet...
Nyilván ez a jegyelhagyós mizéria elég idegesítő történet...:(
---
Ma szabin vagyok. Holnap akartam menni, de kollégám már lestoppolta azt a napot, és nem mehettünk egyszerre.
Rám fér a pihenés, picit besokalltam.
Rendet rakok-takarítok, net, olvasás, PlayStation, este meg kimegyek Anyuékhoz, és beprogramozom a tévén az 54 csatornát.:)
Lehet, hogy ez pazarlás, mármint szabadnap-elszórás, de most tényleg kell.
Hétvégén meg újfent buli Katáéknál, szóval van mire rápihenni.:)
Holnap meg természetesen meló. Pénteki. És ez jó...:)
Na ennyi mára.
Jók legyetek!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése