Eredetileg azt a címet akartam adni ennek a szösszenetnek, hogy "Tanmese hozzám hasonló lúzer srácoknak az önértékelésről"
De aztán módosítottam, mert egyrészt ez így címnek túl erős lenne, másrészt nem csak ránk vonatkozik. :) Mert magamat annak tartom, ez egy másik kérdés. Ne csóváld a fejed, kedves olvasó, mi más lenne egy majdnem 28 éves srác három (!) hétnyi párkapcsolattal a háta mögött? Na ugye...
Szóval visszatérve a tárgyhoz: melóban beszélgettünk csajokról, párkapcsolatokról és ilyesmikről. Egyik kollégám mondta nekem a következőket:
Képzeld el, hogy kiválasztod álmaid autóját, legyen mondjuk egy Opel Vectra. Évekig spórolsz rá, és végre összejön a pénz. Éppenhogycsak. Betérsz a szalonba. Gondolkodni kezdesz: "Jó-jó, kifizetem. De tankolnom kell bele, adó, biztosítás, miegymás.. Bírnám én ezt?" És veszel egy Opel Corsát. Picit olyan, de nagyon más...
Lányok terén ugyanez a helyzet. Megtetszik, ha szerencséd van, és minden összejön, meghódítod. De aztán meg kell tartani. Megtudod? Tudsz neki annyit adni, hogy veled marad, hogy viszont szeret, felnéz rád? Persze itt nem -elsősorban- az anyagiakról beszélek.
Ha már az elején rájössz, hogy a kérdésekre nem a válasz, sok kellemetlenségtől, fájdalomtól kíméled meg magad...
Én azt a bizonyos "Vectrát" már megtaláltam... Szerintem egy bejegyzés majd róla is fog szólni... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése