Örömpillanatok

Hm... elöljáróban annyit, hogy kedves barátom megállapította, hogy a B oldal az előző bejegyzés címével ellentétben nem közeleg, hanem ez már az. Igazat kell, hogy adjak!:)

Mindig elfelejtettem reagálni ama bizonyos Ábelre a reklámból. Lehet, csak nekem tűnt fel, de hatalmas troll a kissrác, az utolsó "De miért?" kérdésen hallatszik, hogy már csakazértis feltesz. És ez az újraszinkronizált változatban is hallható...:)

Olimpia: annyira szánalmas szerintem ez az olimpia-ellenes tiltakozás, ahogy kommunikálják, hogy kezdek egészen olimpia-párti lenni.:)

A háttérben Eurosport, Ausztrál Open-döntő, Federer-Nadal! 

Anno 2003-ban néztem Roger első wimbledoni győzelmét. Svájcban.

---

Vasárnap. Délután Kirával találkoztam a plázában. Az indulás érdekesre sikeredett, elnéztem a buszmenetrendet, csomót kellett volna még várom. Inkább elsétáltam a stadionhoz, vettem cigit. Majd ott szálltam fel a buszra. 

A találka ezúttal amolyan villámtali volt, kajáltunk, beszélgettünk. Finom volt a gyümölcsös rizs.:)

A buszmegállóban még egy kedves kórházi ismerősömmel is találkoztam. 

Itthon aztán pihenés volt, meg tévé. 

Felírtam a jegyzeteim közé, hogy kapus. Nem tudom, miért. 

Torgyán József pedig meghalt. Isten nyugosztalja, érdekes színfoltja volt a magyar közéletnek. Történelmi-politikai megítélése szerencsére nem az én feladatom.:)

---

Hétfő. A reggeli kávé közben kezdtem el írni a blogos feljegyzéseimet. 

Ezen a héten nem kellett mennem kezelésre, így a városházánál szálltam fel a hetes buszra. 

A nap egész nyugisan telt. Utána  postán voltam, meg pékségben, meg megvettem az év első Topjoy-át is.:)

Hazatérve tévé, pihi, messenger... 

Nemzeti gyásznap volt a veronai buszbaleset áldozatainak emlékére. Rengeteg gondolat megfogalmazódott bennem gyászról, a közösségi és "nemközösségi" média reakcióiról. Majdnem írtam is egy külön posztot a témában, de nem vitt rá a lélek. 

Most meg már megtartom a gondolataimat magamnak. 

---

Kedd. Szabadnap. Időben felébredtem, rádiót hallgattam. 

Aztán elmentem a kórházba kontrollra. Kiderült, hogy nem kell műteni a kezemet, bent maradhatnak a fémek. Egy húszas gyógytorna/fizikoterápia kör viszont még lesz. 

Azon azért meglepődtem, hogy a doktor úr megkérdezte, mi újság az ETO-val. Aztán röjöttem, hogy azért kérdezte, mert észrevette a sálamat.:)

Úgy volt, hogy délután általános iskolai osztálytársammal, Edittel elmegyünk bútorboltba apu foteljáért, és ki is visszük neki. Mivel hamar végeztem a kórházban, kicsit átszerveztük a programot, a férje vitt el. 

Utána a Hollóban "adminisztráltam" egy kávé mellett, majd fogorvos. Hamar végeztünk, ezúttal csak állapotfelmérés volt. 

Úgyhogy rendeltem kaját. A Fatálas nevű helyről. Finom ízek, elképesztő adag. Én győztem.:)

Kézilabdában viszont kikaptunk a norvégoktól... 

Olyan hamar lefeküdtem, hogy 10-kor már meg is ébredtem egyszer...:O

---

Szerda. A mostanában szokásos reggeli kávé, pakolászás, készülődés, városháza, majd bevásárlás a kisboltban.:)

Tettem-vettem, ismét viszonylag sima és nyugis volt a munkanap.

Utána pedig Druszámmal találkoztunk a Hollóban. Dumáltunk, bohóckodtunk, ötleteltünk, jó kis délután volt.

Hazatérve még egy-két levezető sör lecsusszant....:) Annyit azért elárulok, hogy régebben ezeknek a levezetéseknek kicsit depresszív volt az alaphangulat. Most pedig elég jó hangulatom volt/van.:) Fürcsi, vacsi, tévé-hármas zárta a napot.:)

---

Csütörtök. Egy olyan fotót dobott fel a facebook emlékként, aminek nem volt semmilyen évfordulója, viszont említettem a Hollóban Gábornak. Az meg mi?:O :)

Sima kelés, sima nap. Ebéd előtt, vagy épp után, már nem is tudom pontosan mikor, gondolataimban elmerülve figyeltem a a velem szemben sétáló kolleginát, aki rám is köszönt. Ez engem úgy meglepett, hogy olyan hangosan köszöntem vissza, hogy kb. a fél csarnok hallotta.Vele amúgy egyszer már volt egy "mókás alkotásunk.":)

Csiszár Jenő római konzul lesz. Legalábbis meglepő hír, főleg annak fényében, hogy mégiscsak a Heti hetesből indult. Vagyis... Az Apukám világából. Ahol élő adásban hülyézett le, amikor egy csajjal kapcsolatos sztorit meséltem el neki. Amin aztán évek múlva jót nevettünk Annával.:)

---

Péntek. Amolyan igaz, hamisítatlan péntek, ez a hangulat hiányzott nekem 4 hónapig...:) És rájöttem, hogy a munkahelyi büfében is van TopJoy.:)

Délután Kirával találkoztunk, árkádoltunk egyet. A buszról leszállva alig találtuk meg egymást, pedig ugyanabban a megállóban álltunk.XD

Bevásároltunk, Kira segített elpakolni és hazacipekedni. És még a buszt is éppenpont elértük. 

Picit még beszélgettünk, aztán hazament, és jött Harcsi.

Gimis osztálytársaimmal megbeszéltük, hogy az elmaradt osztálytalálkozó okán fogunk készíteni videós bejelentkezéseket, amiben mesélünk az eltelt évekről. Szó volt róla, hogy ezt most felvesszük Gergővel, de elmaradt. 

Volt viszont sör, meg Kívánságszatyor Pistivel.:)

Meg komoly beszélgetés is volt, mert mi azért azt is szoktunk. 

A levezető sör azért nem maradhatott el!:O :)

---

Szombat. Kicsit kómásan keltem. Vagyis nagyon. És nem másnapos voltam, hanem fáradt.:)

Nem volt gyenge: megbeszéltük Kirával, hogy találkozunk, nekem csak újságért kellett volna elmennem. De hívott Gergő, hogy tud nekem hozni újságokat, és igyunk egy kávét. Így lett!:)

Meg mutattam Gergőnek pár ritkaságot a házikönyvtárból.

Gergő el, érkezett Kira.

Leszedtük a karácsonyfát, elmosogatni, takarítani, teregetni, meg főzőcskéztünk is. Vagyis ő. Én meg néztem. Mint Jenő a moziban...XD

A sajtleveshez készített "bundáskenyér-szerű" levesgyöngy vagy mi a szösz isteni volt, majdnem megettem "magában".:)

Khm... Jó kis délután volt, nagyon jól éreztem magam.:$

Jaj: pénteken arról beszélgettünk melóban, hogy milyen retró magnóink, lemezjátszóink voltak. Kitettük az előszobába az Écsről behozott, érettségire kapott CD-s rádiós magnómat. Azért kemény, hogy 16 évével az is már-már retro. És működik.:)

Lekísértem Kirát a buszhoz, vittünk is le ezt-azt, és hamar nyugovóra is tértem, olvastam, tévéztem. 

---

Vasárnap. Facebook-emlékeim között felfedeztem, hogy 3 évvel ezelőtt a kórházban megakadt a szemem egy gyógytornászlányon. Élnék a gyanúperrel, hogy arról a gyógytornászról van szó, akihez most járok. De ez persze nem 100%. De az élet néha tényleg érdekes dolgokat produkál.:)

Mára már semmi nincs tervben. 

Pihi, pakolászás, ebéd, ilyesmik. 

Holnaptól gyógytorna újra, hétfőn ezúttal szájsebészet is. 

Meg még biztosan lesz egy s más, majd mesélek. 

A címben szereplő kifejezést egy ismerősömtől kölcsönöztem, kommentben írta egy posztom alá. Nekem ezekből az örömpillanatokból mostanában bőven kijut: a kezem napról-napra jobb, segítőkész barátok, ismerősök vesznek körül, mosolygok, s a világ visszamosolyog. Vagy valami ilyesmi. Ja, és nem sietek sehová.

Mára viszont ennyi voltam. 

Gyerünk, Roger!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Közeleg a B oldal

Vasárnap. A bejegyzés megírása után elvonszoltam magam fürdeni. Úgy volt, hogy találkozunk Kirával, az most sajna elmaradt. Jött viszont Gergő. Dumáltunk, bohóckodtunk, fotóztunk, Kívánságszatyort néztünk. Szóval jó volt...:)

MC DC-t új szerepkörben fedeztem fel, lakodalomban freestyle-ozott, és hát szerintem rohadt jól nyomta.:)

Életének 101. évében meghalt Olofsson Placid katolikus pap, bencés szerzetes. Tőlem talán váratlan lehet, de ő egy nagy "kedvencem", "példaképem". Hihetetlen, milyen derűvel tudott mesélni az életről a gulágon töltött rabságról. Karácsony táján szerettem volna megosztani egy videót, akkor elmaradt, most pótolom. Mindenképpen nézzél bele, szerintem kihagyhatatlan!:)

Egri Viktor sportriporter soha nem volt a szívem csücske. Most karakán módon leírta a véleményét a FIFA-gáláról, a Puskás-díj átadásáról, Orbán szerepéről. Ahogy Szöllösi Győrgy Nemzeti Sport-főszerkesztő reagált rá, az viszont egészen elképesztő, már-már ijesztő...

---

Hétfő. Jól indult a nap. Nagyon jó volt a gyógytorna, de erről nem szeretnék bővebben írni.:$ 

Szóval jókedvűen mentem dolgozni. Egy egészen érdekes hírrel szembesültem. Az állam kicsit leesett, de azért sikerült összeszedni. 

Fél 5-ig meló, busszal jöttem haza. 

Pihentem, tévéztem, Kék fényt is néztem.

---

Kedd. Felírtam, hogy tervezés. Nem tudom, mit terveztem. Gondolom, a napot...:) Szokásos menetrend: kórház, busz, meló. 

5-ig voltam, egész nyugisan telt a nap. Napközben észrevettem, hogy nincs a pénztárcámban az ETO-bérlet. Kicsit megijedtem, de bevillant, hogy Kira hová tette, amikor pakolásztunk a konyhában. És ott volt...:)

Kilenckor sikerült elvonszolni magam fürdeni, utána még kajáltam. Meg Alindát néztem. Eszméletlen jó beszélgetései vannak a Hír TV-n, érdemes megnézni.:)

---

Szerda. 5-kor kelés, két kávé, negyed 7-kor indulás. Kórház, busz, meló. Igencsak passzív nap volt, erről ugye bővebben nem írhatok. 

Azt viszont elmesélhetem, hogy megütöttem a főnökömet.:D Persze véletlenül, kabátfelvétel közben. 

Egy kolleginának mutattam, hogy mozog a kézfejem. És egy másik, számomra ismeretlen kollegina megfogta a kezemet, így segítve visszavenni a csuklórögzítőt.:)

Melinda kollegina pedig küldött nekem keksztekercset. Volt, aki azt hitte én csináltam, csak az volt neki gyanús, hogy túl szép volt...:D

Kollégám hazahozott, egész délután nem csináltam semmit.:)

---

Csütörtök. A szokásos reggel, azzal a különbséggel, hogy elkezdtek özönleni a szülinapi köszöntések. Gyógytornán direkt kiléptem a zinternetből.:) 

Aztán visszaléptem, mert torna végén nem tudtunk elköszönni, így messengeren megtettem. Aztán persze Zuckerberg bácsi súgott a lányoknak, így ők is megköszöntöttek.:)

Torna után elmentem szülinapi nasi-beszerzésre. A boltból kilépve ismét észrevett volt osztálytársam, Rudi, és elvitt a munkahelyemre.:) 

Hazatérve válaszoltam a szülinapi köszöntésekre, még tegnap is kaptam, összesen majd' 400-at. Ezúton is köszönöm!:) Voltak, akiknek az írásán egészen elérzékenyültem. Tényleg...:)

Nem terveztem, de egy-két sört azért megittam. 

Hm... Semmiféle narcisztikus hajlam nincs bennem, Oravecz Coelho-nak sem tartom magam, ez az írás valahogy mégiscsak "kitört" belőlem. Szerintem vállalható. 

Szeretnék majd hasonló írásokat elkövetni, lenne mit mesélnem. És többen is jelezték, hogy érdemes lenne...:O :)

Tervben volt, hogy vasárnap rögtönzünk Harcsi barátommal egy „köszöntés-megköszönő” videót, amit aztán ma posztolok, de elvetettem az ötletet, mert hát mi van, ha senki nem köszönt meg, vagy esetleg nem küldök tovább egy körlevelet, és meghalok időközben. Szerencsére egyik eset sem történt meg, mindenesetre ma a rend kedvéért a kórházban lefejeltem egy ajtót. Nemnormális. Aztán eszembe jutott, hogy írok egy posztot arról, hogy mi az a boldogság, mert hát rengetegen kívántak nekem boldog születésnapot. Életemben kb. háromszor voltam igazán boldog, de ez nem baj, magas a mérce. Azon is gondolkodtam, hogy írok arról, hogy 36 éves lettem, és ez már majdnem 40, közeleg a B oldal.
De ma reggel történt valami. Reggeli kávémat kortyolgatva, facebook-emlékeim nézegetve megláttam, hogy egy ismerősöm két évvel ezelőtt Bushido Alles wird gut című számával köszöntött fel.  Minden jó lesz. Hátborzongató, ugyanő mutatta meg Márti dalát is. Kezdjetek el élni!
Dóri több mint egy éve meghalt egy szörnyű balesetben. És hiszem, hogy most odafent a szája szegletében egy mosollyal belekortyol a fröccsébe, és csóválja a fejét, hogy mekkora f@szságokat írok.
36 éves vagyok, lehet, hogy nem itt kéne tartani. Család, gyerekek… Igen, szép lenne, nem így alakult. Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. A kéztörés megmutatta, hogy szépen lassan nyugodtan kell haladni a kitűzött cél felé, emellett fantasztikus embereket is megismertem az úton. Nem, nem csak a gyógytornászlányokról van szó, a masszőrsrác is hatalmas fazon. DAC-drukker. MÁVDAC. Vagy Gábor, aki soproni, de messze nem szarházi…
Megesett, hogy egy lány megkért, kérjek elvitelre kaját, idejön hozzám, megeszi nálam. Vagy húsleves főtt a tűzhelyemen. Vagy egy lány behozta busszal a kiskutyáját, hogy megmutathassa nekem. Volt, aki azt írta, hogy hisz bennem. Megint más a rám jellemző humorról és pozitív hozzáállásról beszélt.
Apró kis csodák ezek. Vagy amikor valaki „reagál a rezdülésedre.” Ezt „nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell”-ahogy a dal mondja. Volt benne részem, örülök neki.
Kapuba kéne állni, kiöklözni egy jól irányzott löketet. Még nem megy fel a kesztyű a kezemre, és egy szaloncukor elkapása is fáj. De meglesz az. Szépen lassan.
És jó nyomoz hagyni az emberekben. Mert az élet túl rövid. „Ne vedd túl komolyan az életet, úgysem úszod meg élve!” Ugye?
El kell kezdeni élni, és akkor minden jó lesz!
Rengetegen felköszöntöttetek ma, köszönet érte! Remélem mindenkinek sikerült válaszolnom!
A szösszenetért bocsi, ez most így kikívánkozott.
Ui.: a mez ezúttal csak az azért, hogy 10 évet letagadhassak. :) És lefényképeztem a kollégáktól kapott csokikat és képeslapokat is, de véletlenül töröltem…
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :) Meg a bakok! ;)
Egészségetekre! :)

---

Péntek. Szabadnap. Reggel viszonylag időben megvolt a villanyóracsere. Szomszédasszony hozta a formát...XD

Legközelebb amúgy 15 év múlva cserélik.:)

Mármint az órát, nem a szomszédasszonyt.:)

Gyógytorna. Egy ideig az utolsó. Kedden kontroll, akkor dől el, hogy kell-e még mennem. Valószínűleg amúgy igen. 

De Zsuzsi jövő héten szabin lesz. A "magánrendelésén" egyébként mindenképpen folytatjuk. De most egy hétig nem megyek.:)

Kórház után pláza. Addig agyaltam, hogy mit hozzak ebédre, hogy nem hoztam semmit...:) 

Így konzerv lett az ebéd. 

Hír: óvodásoknak mutatták meg az esküvő menetét. Lett közülük menyasszony, vőlegény, tanúk, násznép, ahogy kell. Igazi anyakönyv-vezető "adta össze őket". Frankón megláthatták, hogy zajlik egy esküvő, szerintem tök aranyos... A kommentek viszont... Gyerekházasság, meg ez a migránsoknál szokás... Azon gondolkodtam, hogy ezek alapból ilyen kretének, vagy gyúrnak rá, netán viccesnek gondolják magukat...

Este lájtos sörrentés Bandi barátommal. Két kör után távoztunk az ojjektumból.

Levezető sör helyett ezúttal csirkefalatokat sütöttem, és teát főztem hozzá.:)

---

Szombat. Reggel értesültem a veronai buszbalesetről. Nem ismertem őket, de leírhatatlan fájdalmat érzek, borzalmas tragédia... 

Persze ebbe is sikerült már belekeverni a politikát, ami teljességgel méltatlan... Azt viszont leírom, hogy torokszorító volt Szíjjártó Péter sajtótájékoztatója. Mármint... A sírás kerülgette, nem lettem volna a helyében... Meg az iskola igazgatóhelyettese... Erre nem lehet felkészülni. Attól tartok, feldolgozni sem... 

Sok a gondolat, a kérdés, de erre tényleg nincsenek szavak.... Nyugodjatok Békében! A családtagoknak, barátoknak, tanároknak pedig sok erőt kívánok!

Ebédre chilis bab konzervet ettem volna, de letörtem a nyitófület, kibontani meg nem sikerült. Így káposztakonzervet ettem. 

Aztán pláza. Könyvesbolt, újságos, CBA. 

Tanulópénztárosnál voltam, szegény csajnak bonyolítottam az életét, kiszakadt a zacsi, és a szalagon landolt a sajtos stangli. Szerencsére segített megoldani a problémát.:)

Onnan a Hollóba mentem, Melindával találkoztunk, söröztünk. Egy élmény volt, nagyot beszélgettünk.:) Meg nagyokat nevettünk, meg agyaskodtunk, volt ott minden.:)

Taxival jöttem haza. A taxis hatalmas fazon volt. Megoldotta a korábban említett pénztárgép-problémát: popsitörlő tartójának keretében rögzítette. Találékony a magyar!:D

Hazatérve még levezető sör, meg sütöttem melegszenyát. Fincsi volt.:)

---

Vasárnap. Azaz ma. Elég hamar felébredtem, ejtőztem, kávéztam, teáztam, fürödtem, most pötyögök.:)

Mindjárt mosogatok, aztán kaja. Meg elugrok cigiért, meg találkozom Kirával, este meg jön egy kolléga.:)

Nincs unalom.

"Goszi veled mindig történik valami, és neked mindenhol vannak ismerőseid." Ez tetszik!:)

Jövő hét? Meló. Kedden kontroll, meg fogorvos, meg Edittel, aki ezúttal nem a sógornőm, hanem volt osztálytársam, elmegyünk apámhoz Barátira. 

Meg Druszámmal-kollégámmal sörrentés is lesz.:)

Meg még egy s más biztosan lesz, majd mesélek!:)

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Normalizálódó kerékvágás

December 30-án jelentkeztem utoljára "normál" bejegyzéssel, szóval lesz mit mesélnem. Nem kizárt, hogy egy kicsit száraz lesz így az iromány, valami innivalót mindenképpen vegyetek magatokhoz!:) Vagy ha úgy jobban tetszik, tömény lesz. Akkor viszont készítsetek be... sört!:) 

Azt már le sem írom, amikor anno fősulin egy tesiszakos srác beleírta a beadandójába, hogy ha a tanárnő addig elolvassa, vendégül látja egy sörre. Pesti Timi tanárnő annak rendje és módja szerint jelentkezett is a sörért! Hogy én mikre nem emlékszem...:)

*

Péntek. A bejegyzés megírása után ugye jött Eszti, és németeztünk a karácsonyfa árnyékában. Jó volt.:) Jutka jó alaposan feltankolt kajával, ezúton is köszönet érte.:) 

A mosás kimaradt, kajáltam, olvastam, teáztam.:)

---

Szombat. Szilveszter napja. Időben keltem, kávéztam, fürödtem. Megérkeztek tesómék, Markhoz pedig a győri Jézuska. Nagyon aranyos volt, tetszett neki a dömper.:)

Aztán bementünk a városba, megnéztük a belvárosi forgatagot. 

Később írt egy ismerősöm, hogy látott, de nem tudott leszólítani, mert rohantam. Ne viccelj, Markot kergettünk.:)

A leányzót egyébként a vakvéletlennek köszönhetően Szabó Péter motivációs csoportjában ismertem meg. Írnám, hogy a lányom lehetne, ha az egyik első randim sikeres lett volna, de én már abban sem vagyok biztos, hogy randizam-e valaha.:) Amúgy nagyon aranyos, jó fej lány, jókat dumálunk, bohóckodunk. 

Keresztneve megegyezik azzal a kolléganőmmel, aki bejelölt, amikor kórházban voltam, pont a műtét után igazoltam vissza. Vicces volt, mert mindig megakadt rajta a szemem, de fogalmam sem volt, ki ő. Reménykedtem, hogy azért jelölt be, mert hallotta mi történt, és írni szeretne, hogy jobbulást kívánjon. De nem így történt. Na jó, ez csak vicc volt amúgy!:)

Na... A városból indulva egy BMW-s "uriemberrel" volt egy kis afférunk, elég ijesztő szituáció volt. 

Tesómék hazadobtak, aztán pihengettem, kajáltam, készülődtem... És elindultam Kutyához szilveszterezni. Én a panelházak között kb. mindig eltévedek, ezért okosan bevártam Peti barátomat. 

Jó kis este volt, lájtosan indult, aztán picit azért bedurvult... Sör, pezsgő, többféle pálinka, kicsit adtunk a testünknek..:) 

Taxit nagy nehézségek árán sikerült fogni, majdnem busszal jöttem haza. Már szinte kijózanodtam, mire hazaértem, szóval a levezető sör nem maradt el. 

6 óra körül sikerült ágyba keveredni.

---

Vasárnap. Jó párszor felkeltem, utoljára délután 3-kor. Mostam. Elvileg elmostam a szerencsémet. De nem vagyok babonás. Eddig bejött.:)

A vacsora, az ebéd, meg a reggeli melegszenya volt. Finom volt.:)

---

Hétfő. 5-kor keltem, fél 8-ra mentem gyógytornára meg fizikóra. Aztán irány Kun Béla, azaz Marcal City. Tesómékat vártam, párszor megfagytam közben. Az OTP-ben ügyeztünk, meg vettünk apánknak pár bútort. Nem tudtam, mi jelent a feljegyzéseim között, hogy GYUB. Most leesett: Győrújbarát. Mert hogy voltunk apámnál az otthonban. Én egy zseni vagyok.:)
Tesómék a plázánál tettek ki, hazatérve döglöttem, meg bundás kenyeret sütöttem.:)
---
Kedd. Gyógytorna, kezelés, majd háziorvos. Megkaptam a zöld jelzést, szerdán kezdhettem dolgozni. Aztán jött az infó, hogy üzemorvoshoz is kell még mennem. Ezt kicsit szarul fogadtam, paráztam tőle, hogy ő nem fog visszaengedni dolgozni. Szóval egész nap idegállapotban voltam, enni se nagyon volt kedvem.
Este nagy nehezen sütöttem sajttal töltött erőspaprikát. finom lett.:)
---
Szerda. Héttől gyógytorna. Zsuzsi próbált lelket önteni belém, hogy minden okés lesz. Üzemorvos. Minden okés volt. Tudod, mikor nyugodtam meg? Amikor vártam a rendelő előtt, és röhögés hallatszott ki. Ahol vidámság van, ott nagy baj nem lehet. Szóval teljesen sima ügy volt, jókat nevetgéltünk. A doki néni közölte, hogy "alkalmasít" -tényleg ezt mondta :) -, de megkért, hogy ezt a borulós mutatványt ne nagyon ismételgessem.:)
Taxival mentem melózni, hogy időt nyerjek. A taxis bemutatta az online pénztárgépet, hát mit ne mondjak, pazar.

Meló. Teljesen pozitív. Jó volt újra menni, újra dolgozni, újra találkozni a kollégákkal. Melindával konkrétan majdnem összeütköztünk, mintha összebeszéltünk volna, pedig nem.:)
Jó párszor elmeséltem, mi történt, meg hogy vagyok, jól esett az érdeklődés. Az SAP-mat viszont sikerült kilőnöm, négy hónap után elfelejtettem a jelszót... Nem is én lennék.:) Tök fura, de azon meglepődtem, hogy páran meglepődtek a hátizsákomon, pedig évek óta használok ilyen testtáskának nevezett válonátb@szós izét.:)
Meló után ezt a pazar fotót lőttem a buszmegállóban.:)
Aztán még elmentem a Reálba bevásárolni. Topjoy nem volt...:(
Az este folyamán pedig kibékültem valakivel. Azért az nagyon morbid, hogy úgy békültök ki, hogy mindketten azt gondoltátok, hogy a másik haragudott. Örülök, hogy sikerült felülkerekedni a büszkeségen...:)
---
Csütörtök. 5-kor kelés, két kávé, 7-től kórház. Aztán bementem a Coopba. Tök durva, Anyu évekig ott vásárolt be munka előtt, én nem annyira csipáztam azt a boltot. De most praktikus volt.:)
Meló olyan nyugis, beszoktatós. A főnököm dobott haza, itthon nem csináltam semmit. Vagyishát döglöttem, na.:)
---
Péntek. A megszokott új menetrend: 5-kor kelés, 7-től kórház. Elképesztő hideg volt, azt hittem leesnek az ujjaim. A kórházba érve pettingeltem is egyet a radiátorral. Biztos senki nem nézett hülyének.
Amúgy a táppénz alatti háromórás készülődésekre visszagondolva nem semmi, hogy 7-re képes vagyok beérni. Hős vagyok.:) Sőőőt még a Rehab Rábába is elloholtam új csuklórögzítőért. Kiderült, hogy egész eddig rosszul hordtam...XD
Meló fél 4-ig, aztán egy kollégám dobott haza, akivel tök véletlenül egyszerre indultunk el. Egyébként tök jó volt újra pénteki hangulatban lenni.:)
Hazatérve semmi extra, ejtőztem.
---
Szombat. Iratrendezgetéssel indítottam, aztán nagy nehezen rászántam magam, hogy elinduljak a városba. Ez olyan XXI. századi dolog: nem mertem elindulni, mert olvastam facén, hogy fáznak az ismerőseim. Tényleg kurva hideg volt.
Olyan dolgok történtek, amik azt mutatják, hogy kezd visszatérni a régi énem. A szökőkútnál konkrétan majdnem elütött egy autó. Annyi történt, hogy belefeledkeztem az előttem sétáló lány popsijába. Vagyis annak látványába, na...:D A lottózóban csak simán bénáztam. A boltban meg nekitoltam egy polcnak a bevásárlókocsit. A huszas kiesett belőle. A bevásárlás végén megkérdezte egy néni, hogy milyen pénz van benne. Nagyot nézett, mikor közöltem, hogy semmilyen.:)
Az ebéd virsli volt. A blog elmaradt. Mostam, mosogattam, felmostam, aludtam.
Fent említett ismerősömben tudatosult, hogy tanár vagyok. Nagy örömömre szolgál, hogy megmutathatom, hogy a tanárok is emberek. Csak néha titkoljuk.:)
---
Vasárnap. 9-kor keltem. Megírtam az évösszefoglalót, aztán kajáltam. Degeszre zabáltam magam, szóval kajakóma következett.

Pihentem. Aztán egy exkollegina kérdezett valamit facén a telefonjával kapcsolatban. Olyan, mint az enyém.
Segíteni nem tudtam, de rájöttem, hol kell betűtípust, betűméretet, meg háttérképet módosítani. Nagy király vagyok.:)
Megmutatom az első telefonomat: ilyen volt őnagysága.:)
---
Hétfő. Végre egy hétfő, amit utálhattam volna, de nem volt vészes.:) Fáztam, buszoztam, aztán kórház. Gyógytorna, kezelés, büfé, busz, meló. Ebédre mondjuk műkaja...:)
Délután pedig jött egy kisebb holtpont...
Meló után kollegina eldobott a vásárcsarnokig. Gondoltam kisétálok a 14-eshez. Ez meg is történt, de közben akkorát estem a zebrán, azt hittem ott maradok. Nem maradtam. Hazajöttem, pihi, fürcsi, kaja, messenger, Kék fény.
Ja: akkor is fürdök, ha nem írom le.:)
---
Kedd. Üzembe helyeztem a konyhában egy Écsről behozott ébresztős rádiót. Nagyon vagány.:)

Fázás, busz, kórház... A bejáratnál megállított egy néni, hogy mi újság velem, meg hogy vagyok, mert hát Anyu munkatársa volt... Négy év után azért nem semmi..:O
Basszus, el kellett törnöm a kezem, hogy megélhessem, hogy úgy indulok dolgozni, hogy egy lány azt mondja nekem, hogy nagyon vigyázzak magamra. Még ha a gyógytornászomról is van szó.:) A buszmegállóban meg észrevett egy általános iskolai osztálytársam, és elvitt dolgozni. Melóban meg... Felhívtam egy kollégát. Annyira meglepte, hogy az én telefonomról kap hívást, hogy be is mutatkozott. Kikérdezett, hogy hogy vagyok, és közölte, hogy örül a visszatérésemnek. Már majdnem zavarban voltam, tőle ez nagyon meglepett.
Szóval na, az apró csodák velünk vannak, csak észre kell venni őket.:) (megj.: ezt a részt szépen leírtam a hétfőhöz. Most másolgattam az irományt...:))
Egy kolleginát meglátva majd leesett az állam. Erről ennyit.:)
Amúgy meg "beindult a buli", kezdődget a normál üzemmód. Még ha ilyen szó nincs is.:)
Fél 4-ig voltam. Aztán semmi extra, pihentem, meg rántottát sütöttem. És fel tudtam emelni a serpenyőt bal kézzel. Eddig ez nem ment...:)
---
Szerda. Pöttyet közhelyes nap: kelés, kávé, fázás, busz, kórház, büfé... Jaj: imádom a kórházi zsemlét, van benne anyag!:)
Meló megint fél 4-ig. Aztán zenéket válogattam a telefonon. A 2016-os év felfedezettjei eszerint számomra a Road zenekar, valamint Dzsiiza. Mesteri.:)
Este pedig Dórival telefon.:)
---
Csütörtök. Esett a hó. Azaz nem volt annyira vészesen hideg.:) Felírtam, hogy lift, de nem tudom mi történt Schindler bácsival.
Gyógytorna, kezelés, büfé hármas pipa. A buszmegállót épp akkor takarították a hómunkások, amikor odaértem.:)
A munkanap egész pörgősre sikeredett, nem volt unalom.
Délután itthon pihenés volt, meg főtt tojást főztem, meg tévét programoztam. Pár csatorna mínusz, aminek nem örültem...
Jaj: mennem kell majd Földhivatalba, meg jönnek villanyórát cserélni. Előbbit tudtam, utóbbit még csak nem is sejtettem. És borul a gyógytorna menetrend... Mindegy, túlélem.
Megtudtam, hogy elkapták a 2003-ban Győrben történt gyilkosság elkövetőjét. Egészen banális történet. Elképesztő, már-már hihetetlen.
---
Péntek. A szokásos kezdés. Újfent a kórházból mentem dolgozni, és ez kb. január 23-ig így lesz. Hogy utána mi lesz, az majd 24-én kiderül. Aznap kontroll.... Amúgy szerintem szépen alakul a kezem.:)
Elég sokáig maradtam melóban.Többszáz emailt kellet feldolgoznom/átfutnom/elolvasnom, most végre az októberi családi nap képei is sorra kerültek, ami nekem ugye a betegállomány miatt kimaradt. Jó kis rendezvény lehetett.:)
Annak azért örülök, hogy egyedül néztem a képeket. De ezt nem fejteném ki bővebben.:)
5 körül értem haza, kávé, tea, meg pihi volt a program.
---
Szombat. Rendrakás, mosás, ilyesmikkel telt a reggel. Aztán főztem tésztát. Délután meg Kirával találkoztam. Plázáztunk, aztán Holló.
Hosszú idő után sört ittam kedvenc kocsmámban.:) Végülis megfogadtam, hogy először menjek dolgozni, aztán már nem ragaszkodom a limonádéhoz...:)
Hazatérve még azért levezető sörök következtek, közben kézimeccs, meg messenger.
Nem, ezúttal nem ittam depressziósra innom magam. Az előzmények, a körülmények, és a társaság nem engedte..:)
Aztán még update-vacsi: kolbász, szalonna, sajt, sajtos stangli.:)
11 körül már ágyban voltam.:)
---
Vasárnap. Vagyis ma. 10 előtt keltem. Kávéztam, teát főztem. A blognak alig sikerült nekiállni, '90-es évekből származó zenei válogatásokat hallgattam rogyásig. Most éppen ez szól.:)

Délután elvileg jön Kira is meg Harcsi is, bandázunk egyet.
Jövő hétre meg van tervben egy s más, de konkrétum még nincs. Mindenképpen mesélek majd. És nem kell két hetet várni!;)
Khm... És ennyi voltam, remélem azért nem voltam túl unalmas, és fogyasztható az írás!;)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Ez volt 2016

A 2016-os évösszefoglalót eredetileg kedden szerettem volna megírni, de akkor idegállapotban voltam. Ennek okáról majd a következő "rendes" posztban mesélek. Aztán tegnap is szerettem volna írni, de bealudtam. 

Most viszont itt vagyok. Hogy ragyogok, az mondjuk túlzás...:)

---

Első helyen természetesen keresztfiamat, Markot kell megemlítenem. Februárban lesz 2 éves, szépen nődögél, nagyon aranyos és vagány kisember. Azt nem írom le, hogy élmény látni, ahogy nyíladozik az értelme, mert pár év múlva elolvassa, és megkérdezi, hogy mit szívtál körösztfater. Mindamellett élmény látni, ahogy nyiladozik az értelme.:)

---

Foci EB. A '82-es és '86-os foci VB-vel kapcsolatos élményeim finoman szólva is foghíjasak, így az 1996-os atlantai olimpiát nem számítva csak PlayStation-ön láthattam a magyar labdarúgó válogatottat pályára lépni nagy világeseményen. Meg gombfociban. 

Ez a pár nap minden képzeletemet felülmúlta. A csoportmeccsek előtt előzetesen optimistán négy pont megszerzésével számoltam, öt lett belőle. A csoportgyőzelem pedig hab volt a tortán. Jó volt látni, hogy az ország egy kicsit "összekovácsolódott", "együtt lélegzett- az orbánfóbiás károgókról most ne beszéljünk!

Bármilyen meccs, összefoglaló, EB-dal máig is libabőr... "Ott van, b@szd meg!":)

Nem is én lettem volna, ha június 14-én, az osztrák meccs után nem törtem volna össze magam a saját nappalimban, napra pontosan 1 hónapra lesántultam... Aztán kiderült, ezt még lehet fokozni... 

---

2016. szeptember 14.: ETO FC Győr-Debrecen 1-0. NB3-as csapatunk kiejtette a Magyar Kupából az NB1-es Lokit. Úgy voltam vele, hogy kis lötyögős meccsen 90 perc alatt kiesünk, én meg hazamegyek, elkortyolgatom a maradék citromos ásványvizet, aztán lefekszem, másnap úgyis nehéz nap lesz melóban. Igen, azt is mondtam, hogy ha nyerünk, két hétig részeg leszek...

A 80. perc táján elindultam vécére, hogy ne az ünneplést kelljen félbeszakítani. Sikerült megbotlanom haverom lábában, aki rám is esett... Az első pillanatban nem tűnt vészesnek a helyzet, barátom még oda is szólt, hogy "hogy mi van, kúrtok?" Mivel hogy egymáson feküdtünk...
A helyzet komolyságát látva aztán András hívta kollégáit, a mentősöket.
Jah, szóval ki ne tudná: eltörött a kezem... Négy órás műtéttel raktak össze, azt mondták, kb. 4-6 hónap lesz a gyógyulási idő... Napra pontosan négy hónap után kezdtem el dolgozni....
Terveztem írni kórházi posztot, de képtelen voltam/vagyok rá... Sok mindent láttam, sok mindent meg/átéltem...
Az öt hét alatt volt 10 szobatársam, 10 sors, 10 történet. Köztük nem egy sokkal-sokkal keményebb, mint egy törött felkar.
A kaja nem egyszer ehetetlen volt, az ágy alvásra kb. alkalmatlan.
Azt sem kívánom senkinek, amikor az orvosok tőlem kérdezték, hogy az esés előtt működött-e egyáltalán a kézfejem.
De amikor gyógytornán frissen amputált betegtársammal úgy bohóckodtunk, hogy a gyógytornász a nevetéstől lefejelte a térdemet...:)
...hogy rengetegen mellettem voltatok, segítettetek, biztattatok, látogattatok...
..hogy viszontláthattam azt a gyógytornászt, aki kb. 3 évesen foglalkozott velem, vagy épp Anyu munkatársait...
Sok minden történt. Fogadkozhatnék, hogy megerősödve jövök ki a történetből, de ez tök felesleges, majd az idő eldönti.
"A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá." Ez viszont nagyon igaz.
Azt mondják, semmi nem történik véletlenül. Most szerintem kb. 70%-os a kezem. Szeretnék újra védeni, tekézni... Ez éltet.
---
Eladtuk az écsi házat. Azt hittem nem fog megviselni, Anyu nélkül már nem volt az igazi. Háát mégis megvisel, rengeteget gondolok rá. Rengeteg ügyintézés, adminisztráció, logisztika történt... Écsből már csak a temető maradt... Elképesztő....
Az albérlőm elköltözött, kellett a hely.
A lakáshitel "kinullázva", bár magamat ismerve ennek kapcsán tuti lesz még bonyodalom...
---
Sport. Khm... Na nem mintha eddig nem írtam volna sportról...XD
Az olimpia... Fura, de a kiváltott érzelmeket tekintve nyomába sem érhet a foci EB-nek. Fura, de Hosszú Katinka remeklése mellett a legjobban Szász Emese aranyérme maradt meg bennem. Hazaértünk tesómékkal Kecskemétről, bekapcsoltam a tévét, és Emese megfordította a döntőt.
Az ETO NB3-as szereplése pedig még mindig megráz, nem ott lenne a helyünk. Mondjuk paradox módon ez az NB1 annyira nem hiányzik. A keretünk szerintem kimagaslik az NB3-ból, meg kell nyerni, a többi meg majd kiderül...
Kézilabdásaink nem voltak ott az olimpián, az ETO és a Veszprém agyonnyert BL-döntőjének elbukása viszont annál fájdalmasabb emlék.
Forma-1: no comment, ez jelenleg nem az a sportág, amibe 4-5 évesen beleszerettem. Bízzunk a jobb folytatásban!:)
---
"Közélet". Migránsok, Iszlám Állam, Trump, Brexit, Pénztáros Lőrinc: katasztrófa...
Az év az eltávozott hírességek kapcsán is siralmas volt...
Ja: aki ismer, tudja mekkora sportbuzi vagyok, mégis az mondom, ne legyen olimpia Budapesten! Se 2024-ben, se máskor!
Nem kell öt hetet kórházban tölteni, elég egy fél napot is... Mondjuk attól tartok, hogy ez demagógia a részemről...
---
"A lányok, a lányok": az első helyen mindenképpen a mórás lányokat kell megemlítenem. Hihetetlen, mennyi mindenen mentünk keresztül egy év alatt. Érdekes, hogy a projekt, melynek keretében megismertük egymást, a "Velünk élő másság" volt. És elég szépen jelen vagyunk egymás életében, és erre nagyon büszke vagyok.:)
Melinda kollegina: látásból is alig ismertük egymást, mégis megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet sörözni, pizzázni.
Ehelyett a kórházban találkoztunk egymással először, mert a mozgássérült kolléga eltörte a kezét. Morbid indítás, ennél mélyebbről nem is lehetne indulni. Mégis felépítettünk valamit, olyan, mintha évek óta ismernénk egymást. Köszönet érte!:)
A németes tanítványom, akivel néha csak beszélgettünk németezés helyett. Rendszeresen hozta nekem a kávét a kórházban. Amikor kezelésre menet kerestem a kórházban, akkor többször richtig nem ért rá, amikor meg kerestem, összefutottunk.
Virtuális élettársam kapcsán pedig egy céges buli maradt meg bennem a legjobban. Ezt a mondatot leírtam, nem törlöm, nem tudok kijönni belőle, ő érti, és ez a lényeg.:)
És igen, van olyan lány az életemben, akivel több mint egy éve nem beszéltünk. De nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Néha azt érzem, hogy a fél karomat odaadnám, hogy újra beszéljünk. A jobbat.;) De attól tartok, ennek az égvilágon semmi értelme nem lenne...
Nemsokára 36 éves leszek. Sok mindenről lemaradtam, sok mindenből kimaradtam. Tavaly sok olyan dolog történt, amire nem gondoltam, hogy velem bármikor megtörténhet.
Nem sietek sehová. Lehet, hogy egyedül fogok meghalni, de nem magányosan.
Csak azt szeretném, hogy ne legyen ciki velem jóban lenni.
És ha valaha megnősülök, ebből a dalból lesz idézet a meghívón. Hogy ehhez a lánynak is lesz némi köze? Világos. Ha lesz annyira elvetemült, hogy hozzám jön, lesz olyan bolond, mint én!:)

---
Az év embere. Ilyen se volt még, de most nem hagyhatom ki!:) A GosziBlog 2016-os "Év embere" díját ezennel a gyógytornászomnak adományozom!:)
A legnehezebb pillanatokban meg tudott vigasztalni, ha kell inspirál, ha kell, lájtosan "kóstolgat", egy élmény vele dolgozni, örülök, hogy megismerhettem.
---
A jövő... Prio 1 természetesen a kezem teljes meggyógyulása, a zökkenőmentes visszailleszkedés melóba. Ki kell szurkolni a feljutást az NB2-be!:)
A bloggal is kezdeni kéne valamit, mármint előrelépni. A második blogfilm folyamatosan napirenden van, emellett szeretném kipróbálni a videoblogolást.
Meg az is eszembe jutott, hogy idejét sem tudom, mikor voltam utoljára nyaralni. Ezen is változtatni kéne. Meg még akad egy s más...:)
Na de ezek majd alakulgatnak.
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

A bennfekvő bennfentes

Teljesen lényegtelen háttérinfó, de azért elmesélem: a puskacetli úgy készül, hogy a munkahelyem az íróasztalomon lévő firkapapírokra kezdek el jegyzetelni. Aztán a cetli mindig nálam van, a bal hátsó farzsebemben, egészen az aktuális poszt elkészültéig. Most ugye meló sem volt, sőt a bal farzsebemet sem értem el sokáig, így amióta hazajöttem a kórházból, egy füzetbe jegyzetelek. Két A4-es oldalt írtam tele azóta. Fasza, mi? Jövő héten meg meló is, meg puskacetli is. Az még faszább.:)

*

Sikerült rájönnöm, fel, hogy kórház, a gyógytornászom nevét pedig mellé zárójelben. Annyi történt, hogy torna után elkezdtem mozgatni az ujjaimat, ő pedig megkérdezte, hogy "Na mi van, tudsz zongorázni?" Höhö.

És megint nem felejtettem el gázórát diktálni. Minden hónapban 18 és 22 között kellene diktálnom, és mindig az utolsó napra marad. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag irtóra nehezemre esik, pedig nincs messze a gázóra. 

*

Vasárnap. A bejegyzés megírása után teregettem, kajáltam. Aztán beállt a kajakóma, szóval döglöttem. És picit mintha megváltozott volna a kézírásom. Mármint nem vasárnap, hanem úgy általában. 

---

Hétfő. Kilenc után keltem, ami nálam sokáigalvást jelent. Az egész nap ilyen passzív volt, pihentem, olvastam, tévéztem, rádióztam, mosogattam, fürödtem. Mosogatás közben a tévében Josh beszélgetett Kozsóval. Adtam a kultúrának.:)

---

Kedd. Reggel eltüntettem az előzőnapi mosogatás nyomait: felmostam.:) Pakolásztam, kávéztam... Aztán elmentem a kórházba. Valami furcsa volt, 3-4 perc után sikerült rájönnöm, hogy Zsuzsi a nagy sietségben nem kapcsolta be a fizikót.:) Közben egy tök aranyos, vigyori nénit tornáztatott, aki amúgy 90 éves.:) 

Kórház után pláza. Gyógyszertár, újságos, pékség, rendeltem cipőt... És Harcsinak vadásztam karácsonyi ajándékot. Láttam egy srácot Inter-csapatkabátban, az mondjuk ideális ajándék lett volna. Nem a srác, hanem a kabát.:)

Több ismerőssel is találkoztam, és (megint) volt olyan, hogy valaki úgy köszönt rám, hogy baromira nem ismertem meg...:O Ilyenkor azért próbálok értelmes képet vágni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.:)

Már leszálltam a 14-esről, amikor megállított egy emberke. Közölte, hogy szerinte én bennfentes vagyok, és ezért meg szeretné kérdezni, hogy mikor kezdődik az NB3, és hogy meglesz-e az ETO-nak a feljutás. Mondtam neki, hogy az utóbbi időben én inkább voltam bennfekvő, mint bennfentes, de a bajnokság február végén folytatódik tudomásom szerint, a feljutás pedig meg kell, hogy legyen. Az úrnak egyébként ingyenbérlete van a Gyirmót meccseire, de nem köti le. Ezt mondjuk átérzem.:)

Hazatérve szusszanás, kaja, és becsomagoltam Gergő ajándékát. Még sosem csomagoltam senkinek ajándékot. Nemzeti Sportba meg főleg nem.:)

Gergő, én, meg a busz egyszerre értünk a megállóba. Pazar volt az időzítés.:) 

A buszról leszállva majdnem elütött egy néni, de szerencsére nem történt baj. Épségben megérkeztünk a Vendelinbe. 

Bohóckodunk, ajándékoztunk: kaptam Gergőtől egy pöpec német sportújságot. Ő pedig tőlem két pöpec magyar sportkönyvet. Az egyiket magamnak is megvettem.:)

Sör, bor, pálinka, móka, kacagás, aranyos pultoslány: jó kis este volt. Harcsinak még máshol is volt jelenése, így viszonylag időben hazaértem. Volt még időm egy-két levezető sörre. Közben mp3, messenger. 

És megosztottam ezt a fantasztikus életeseményt. És nem vicc, teljesen fedi a valóságot.:)

---

Szerda. Elég nehezen keltem, de szerencsére az Algoflex, kávé, fürdés-kombó csodát tett. Közben kaptam egy üzenetet, hogy be tudnék-e érni fél 9-re tornára. Én visszaírtam, hogy nem fog menni, de megpróbálom. És 8:30-at mutatott az óra a nővérpultban, amikor felértem az osztályra.:)

Viszonylag hamar hazaértem. Olvastam, pihentem, meg apu kérésére szolgáltatókkal egyezkedtem. 

És kaptam egy utólagos karácsonyi üdvözletet. Valakitől, akivel egy időben rengeteget beszélgettünk, de mostanában annyira nem. A napokban rengetegszer eszembe jutott, hogy mi lehet vele. Így hát most újra irkáltunk, és mesélt egy olyan dolgot is, amitől egészen elérzékenyültem.:) De erről majd máskor.:)

A nap hátralévő részében pihi, kaja, olvasás, és hoki. Mármint az Alba Volán-Salzburg szabadtéri jégkorongmeccset sasoltam a tévében.:)

---

Csütörtök. A reggeli kávé közben kaptam két pozitív gondolatos-továbbküldős üzenetet is. Jól indult a nap, bár az üzeneteket nem továbbítottam.:)

Ismét beértem fél 9-re a kórházba. Jól megéheztem, mert kajákról beszélgettünk.:) 

Sógornőm pedig átküldte a Kisalföldben megjelent cikket, ami Fekete-suli konduktív csoportjának jubileumáról számol be. Csak a rám vonatkozó részt másolom be, mert önző vagyok!XD

Kórház után pláza: Melindával találkoztam. Először kávé a Café Freiben, nagy nehezen sikerült választani az itallapról.:) Aztán cipőt vettem, meg a CBA-ban futottunk egy kört. Hm... A sajtos stanglijuk isteni, a fagyasztott halászlére pedig kíváncsi leszek.;)

Az Erzsébet-utalványt elfogadták, sőt kaját is hoztam haza. Ha nem Melinda pakol, fogalmam sincs, hogy jutok haza, szerintem kb. sehogy.:) Egy élmény volt, hoztuk a szokásos formát.:) 

A buszt várva írt Imi barátom, hogy átjönne izzót cserélni. Értem jött a buszmegállóba, majd feljöttünk hozzánk, és izzót cserélt... De nem mindet, mert volt, ahová kiégettet hozott. Semmi gond, egyrészt egy kis szórakozottságért nekem sem kell a szomszédba mennem, másrészt így majd tudunk ismételni.:) 

Kajáltam, neteztem... Úgy volt, hogy Kingával is találkozunk, de halasztottuk, mert mindkettőnél erőteljesen merülőben voltak ama bizonyos aksik. 

Így aztán olvastam, meg csendespihentem. Olvastam a hírt, miszerint Mészáros Lőrinc szemet vetett Magyarország egyik legnépszerűbb futballklubkára, a DVTK-ra. Ez a hír már így magában fájt, erre egy kommentelő még odafossa (bocsánat!), hogy Hát nem a Fradi a legnépszerűbb??? Én meg megkérdeztem, hogy hát az egyik szó az smafu? A funkcionális analfabetizmus veszélyes. Aki meg tud írni, miniszterelnöki interjút hamisít. Vagy nem. De az biztos.:)

És vééégre egyszer volt erőm este fürdeni, talán helyre áll a világ rendje. Közben rádiókabarét hallgattam.:)

Aztán vacsi, hozzá isteni citromos-grapefruitos tea. Az Écsről beköltözött "bakos bögrémbe" utoljára kb. Anyu töltött nekem teát...

Alvás előtt Hír TV, Alinda: a vendég Geszti Péter. Érdekes, tanulságos beszélgetés volt...:)

---

Péntek. 5-től fél 7-ig keltem. Nem volt pénteki hangulatom.:) 

Kávéztam, teáztam, és felvettem  az új cipőt. Kényelmes, fasza, de semmi meglepő: ez kb. a tizenötödik ugyanilyen fazonú cipőm egyhuzamban.:)

Ma is beértem fél 9-re. Valahogy szóba került ez a mozgássérült-téma, és azt mondta a gyógytornászom, hogy ő nem tart engem annak. Szerinte én nem vagyok fogyatékos, csak mozgásszervi gondjaim vannak. Ez nagyon jól esett.:) 

Végül ittam egy automatás kávét a megszokott padon, és elindultam haza.

Tesómmal telefon, majd mosás, erőgyűjtés, és posztolás. 

Most majd kaja, teregetés, és lesz lesz egy kis német. Ünnepi hangulatban, a karácsonyfa fényénél. 

Aztán lehet még egy mosás. Ha a két talált plusz ruhaszárítóból az egyik legalább használható.:)

Holnap tesómékkal megyünk ide-oda, meg kedves ismerősnél szilveszterezünk. 

2-án már reggel 7-re megyek tornára, hogy szokjam a dolgos hétköznapokat. Meg apuhoz is megyünk. Háziorvostól meg megkapom az UTOLSÓ táppénzes papírt. 4-én meló. Végre.:)

Jaj, és még évértékelő poszttal is jelentkezem. Lehet leírom, hogy "Magyarország 2 Ausztria 0. Eldőlt a mérkőzés:" Oszt' csá! Na ennél azért bővebb lesz!:)

No... Blogom minden kedves és kedvetlen, rendszeres és rendszertelen olvasójának boldog új évet kívánok!

Folyt. köv. jövőre. Tervben van egy s más, mind írott, mind elektronikus formában, hogy mi valósul meg belőle, az majd kiderül!:)

Köszi, hogy velem vagytok!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A hékás és a protekciós töpörtyű

Jóideje nem jelentkeztem bejegyzéssel, ennek az az egyszerű oka, hogy mindig történt valami, ami átírta a napirendet. De ez nem feltétlenül baj...:) Mostanában kicsit elmerültem a videoblgok világában, tök vicces lenne, ha most valaki felvenné, ahogy bogarászom a feljegyzéseimet. Annál is inkább, mert itt-ott tényleg nem vágom, hogy mit miért írtam le.:)

*

Kedd. A bejegyzés megírása után kajáltam. És találtam eldobható tányérokat a szekrényben. Nagy kincs egy magamfajta agglegénynek.:) Tévéztem, kisikáltam a csuklórögzítőt... És írt egy kedves ismerősöm, megkérdezte, ki az a Kira. Szerintem gyanús volt neki, hogy egymás után két napon is találkoztam vele.:)

---

Szerda. Újdonsült szokásom szerint képtelen voltam aludni. Hajnalban bedugtam a fülest, elkezdtem rádiózni, majd szépen visszaaludtam.:) 

Kávéztam, szemetes zsákokkal szórakoztam (túl kicsi, túl nagy, "szétmálós" etc.). Felírtam még, hogy "szék". Nem tudom, miért... A kórházat sem írtam fel, pedig egészen biztosan voltam. 

Meg elkezdett fájni a fogam...

Meg felfedeztem Bellus István stand up-os Kívánságszatyor Pistivel című agymenését. Zseniális...:) Mondjuk mi anno kolleginával szerintem megelőztük: küldtünk egymásnak olyan muzsikákat, amik attól fantasztikusak, hogy borzalmasak. De ez már sajnos történelem... 

Mindenesetre a legfrissebb epizódot belinkelem!:)

---

Csütörtök.  Reggel döglés. Aztán kórház. Zárójelben meg felírtam a gyógytornászlány nevét egy felkiáltójel kíséretében. Nem tudom dekódolni.:)
Kórház után belváros: élelmiszer-, és dohánybolt. Meg 'könyvek'. Ahha, biztos... Kértem a fogdokimtól időpontot. Kaptam január 24-re...XD
Meg levelet kaptam a telekomtól, hogy nincs tennivalóm, apám szerződése megszűntnek tekinthető. Jessz!:)
Harcsi barátommal pedig nagy dolgok vannak készülőben. De ezek a jövő (év) zenéi..:)

---
Péntek. Nagy nehezen éledeztem reggel. A kórházban kipróbáltuk a gyengébb fizikoterápiás gépet, sajna nem reagált rá a kezem...
Kórház után pláza, vettem ezt-azt.
Hazajöttem. Kaptam egy csekket a banktól, ahol volt megtakarításom. Kiderült, hogy a csekk tárgytalan, mert már ugye visszavásároltam a megtakit. Megtaki... Vicces szó, de a kedvencem a sajttáj!:)
Este pedig munkatársakkal forraltborozás. Jó volt, tényleg... Csak egy kicsit fura volt, 3 hónap alatt kicsit "kiestem" a társaságból, volt is egy-két félbemaradt beszélgetés.
És megköszöntöttem virtuális élettársamat születésnapja alkalmából. És azt mondta, hogy cuki vagyok!:$
És vettem töpörtyűt. Kollegina ismerte az árust, volt hát kis protekció. Mondjuk a szöveg kész volt: "Goszi. Kollégám. Mozgássérült.":) Amúgy kiderült, hogy az árus is ismer engem: a kórházi büféből...
Az este egy kocsmában zárult. Ittam egy sört. Időben, taxival jöttem haza. Így volt még idő egy levezető sörre. Meg vacsorázni is.:)
---
Szombat. Sima kelés, semmi másnap. Mostam... És megnéztem egy drogprevenciós videót. Pff... Egy ismerősöm lájkolta, én pedig megnéztem, ennyi a sztori. Szerintem érdekes volt, ide kattintva megnézhetitek Ti is!
Ebéd, döglés... Délután pedig Kirával találkoztam. Úgy volt, hogy pénteken találkozunk, de akkor nem volt időm, de pótoltunk.
Lottózó, bolt... És séta közben akkorát zakóztam, hogy ketten kapartak össze a földről, a térdeimen most is látszanak a nyomok...Picit megijedtem, meg deja vu-érzésem is volt, ahogy sürgölődnek körülöttem. De semmi gáz, sőőt jó tudni, hogy már nem kell fosni, ha ráesek a kezemre. Rendszert azért persze nem csinálok belőle...
Hazatérve melegszendvicset sütöttem. Nem azért, de igen-igen finom lett.:)
---
Vasárnap. Retronap: olvastam, tévéztem, a számítógépet csak este kapcsoltam be. Pudingot is csináltam. De nagy jampi vagyok!:) Meg felírtam egy lány nevét, de róla nem mesélek...:)
---
Hétfő. Elbőgtem magam egy lakodalmi flashmob-videón... Beteg...:D
Kórház: gyógytorna, fizikoterápia... A bankautomata viszont nem működött... A büfében vettem ecetes halat. Még mondta is a büfés lány, hogy óvatosan, mert sok benne a lé. Mire hazaértem, az egész belefolyt a táskámba...
A lottóim és a hétfői Sport sz*rrá ázott... A táskát kimostam.
A fogorvos nem rendelt, a postára nem jutottam el, blogolni nem volt kedvem, a kapuskesztyű meg nem ment fel a kezemre. Nem volt jó kedvem...
Bundáskenyeret sütöttem, a Kék fény viszont kimaradt: a berlini terrortámadással kapcsolatos fejleményeket követtem figyelemmel a német híradásokban.
---
Kedd. Reggel továbbra is "Berlinben voltam." A szakdolgozatomat a német-német nemzeti öntudatról írtam, és most is eszembe jutott pár viszonylag okosnak tűnő gondolat, de ezeket inkább megtartom magamnak. Ártana az imidzsemnek.:P
Pakolásztam, zenéket vadásztam, felmostam. Aztán pláza. Vettem le pénzt, meg vettem borítékot. Ha érted, mire gondolok...;)
A nagy loholásban egyébként Melinda is velem tartott, mókáztunk egy picit.:)
(jaj... nem tudom melyik nap történt, de el kell mesélnem: újságos, pláza. Kicsit most bénabéla-üzemmód van, így előre előkészítettem a Nemzeti Sport árát. Igen ám, de elfelejtettem elvenni az újságot. Egy srác szólt, hogy vegyem el az újságot. Elvettem, közben levertem a rágókat. Ugyanez a srác felvette. Ahogy lehajolt, véletlenül fejbe kólintottam a könyökömmel. Írhatnám, hogy mint egy szar romcsi filmben, dehát mint jeleztem srác volt az illető. És semmi buzulás ugyebár...)
Kórház, gyógytorna, fizikoterápia. Meg kontroll. Volt egy kis para -ha érted, mire gondolok...;)-, de többé-kevésbé rendben voltak a dolgok. Vagyis... Hazatérve kicsit idegállapotba kerültem, leért a feszkó, vagy nem is tudom, mindenesetre kicsit depiztem...
Aztán jött Bandi barátom és párja, aztán kaját rendeltem. Háát, az Ernesto már tényleg nem a régi...
A nap hátralevő részét dögléssel töltöttem.
---
Szerda. Korán keltem. Bandival elmentünk bevásárolni. A tervezettnél előbb értem a kórházhoz. Nem estem kétségbe, vettem egy kávét, és kiültem törzshelyemre- ama bizonyos padra. Elintéztem pár telefont, el is telt egy óra... A végére éreztem, hogy szarrá fagyott a kezem.
Ahogy odaértem gyógytornára, az egyik gyógytornász megállított, hogy mi volt kontrollon. Ez tök jól esett.:)
Az "én gyógytornászom" még egy nénivel foglalkozott, nekem először csak feltette a fizikót. "Indulj már be, hékás!"-mondta a kezemnek. "Gábor, basszus, teljesen szét van fagyva a kezed..."-mondta nekem...:)
Egy időben apám hékásnak hívott. Háát a gyógytornászlány szájából kicsit máshogy hangzott.:) Egyébként tök fura így, hogy gyógytornászlány. Egyikük Kitti, másikuk meg Zsuzsi.:)
Ez volt az utolsó gyógytorna egy darabig, legközelebb jövő kedden megyek.
Kedves barátom észrevett a buszmegállóban, hazahozott.
Kajáltam, szusszantam.
Aztán Kirával találkoztam. Elkísért bankba, ami nem is baj, mert így nem borítottam rá senkire az asztalt. a B-terv egy lájtos Bonnie és Clyde-remake lett volna. Agresszióra szerencsére nem volt szükség, a telefonos ügyfélszolgálattal ellentétben nagyon kooperatív volt a néni.
Kirával kávéztunk is, meg kajáltunk is a nagy izgalmakra.
Meg itthon is kávéztam. Meg neteztem, meg tévéztem. Picit fel voltam pörögve, jóval éjfél után sikerült elaludni.
 ---

Csütörtök. A háziorvosnál indult a nap. Szokás szerint elszórakoztam az időt, így viszonylag későn értem oda. De csak egyvalaki volt előttem. Éééés megkaptam a rajtengedélyt, januártól mehetek dolgozni. Jupiii!:)
A gyógytornászomnak egyébként két feltétele volt: be tudjak járni kezelésekre, és tudjak hasznos munkát végezni. Megoldható.:)
A belvárosban találkoztam egykori teleshopos kolleginámmal, Katival. Kávé, kaja, kávé. Sorminta.:) Szinte napra pontosan két év után találkoztunk, szóval volt mit megbeszélnünk, gyorsan el is telt az idő.
A Honvéd ligetben nem ismertem meg egy ismerősömet sapkában. Mondtam Lacinak, hogy Gábor...XD
Aztán Kirával találkoztunk. Innentől pedig hiányoznak a feljegyzéseim, rögtönöznöm kell. Levágta a hajamat. Fiatalos lett a dizájn.:)
Meg beszélgettünk, meg bohóckodtunk, és el is telt a nap.:)
---
Péntek. Kira elkísért postára. Átvettem a karácsonyra kapott Erzsébet-utalványokat, meg csekkeket adtam fel.

Lottót meg elfelejtettem feladni, pedig ugye előbb húzták a számokat. Kettesem lett volna...:( Mindegy, kárpótol a tudat, hogy ajánlott levelet kaptam a Magyar Kormánytól!:$

Bevásároltunk, kajáltunk, fát díszítettünk... Sőőt Kira egy pudingtortát is összedobott nekem. Meg olyan rendet varázsolt, hogy csak lestem. Az ágyazásról nem is beszélve...:)

Ezt a képet is ő készítette. Anno szegény Barna barátunk anyukája szokta mondani, hogy úgy tartom a kezem, mint egy fogyatékos... Hát ezt szerintem sikerült überelni.:) Majdnem úgy fogom a sérült kezemet, mint egy várandós nő a hasát. Az persze szép látvány. Ez nem...

No... Aztán Melindával találkoztam a kórházi buszmegállóban, kaptam "némi" házi ízeket karácsonyra. Agyeldobás, ezúton is köszönet!:) Ha már ott jártam, természetesen ittam egy kávét a padon. Fél pohár ugyanúgy a nadrágomon landolt, mint amikor Reni látogatott meg a kórházban, és leborítottam a farmerját...

A buszmegállóban ezúttal egy hónapok óta nem látott ismerőssel sikerült tök véletlenül összefutni, nagyon örültem a viszontlátásnak. Hazatérve szusszanni kellett. Emésztgettem ezt a sok érzelmet, kedvességet. Viccen kívül...:)

Azért lefekvés előtt a házi ízeket még teszteltem.:)

---

Szombat. El kellett mennem boltba. Péksüti, újságok, illatgyertya... Addig gondolkodtam, hogy az Árkádba menjek, vagy a plázába, mígnem a belvárosban kötöttem ki. Az illatgyertyából füstölő lett, meg egy forralt bort is elfogyasztottam. Annyira szeretem Győrt...:) Szép volt a Belváros, nyugisak az emberek, egy élmény volt.

Ebéd, aztán relax. 

Olvastam, tévéztem, neteztem.

Karácsony alkalmából meg szerettem volna osztani facebookon egy videót, de még nem osztottam meg.:) 

A Reszkessetek, betörőkre nagyon gyúrtam, végül mégsem néztem. Ismételték ugyanis az osztrák-magyar EB-meccset. Ami szerény véleményem szerint az év maximálisan mindent vivő csúcspontja volt. Hiába tudtam a végeredményt, az osztrák helyzeteknél felszisszentem. A formát pedig hoztam: Szalai góljáról lemaradtam, épp akkor költöztem ki a konyhába...XD

És még egy videó: dokumentumfilm régesrég Kubába házasodott magyar asszonyokról. Fantasztikus betekintés a szocialista Kuba kulisszái mögé. Havanna, csak oda. Kattints ide!

---

Ma. Viszonylag későn keltem. Kávéztem, olvastam, és volt egy majd' egy órás telefon is. Még egy picit zsibbad a fülem.:)

Melindával pedig napra pontosan 100 napja ismertük meg egymást!:) Hihetetlen, hogy rohan az idő.:)

Karácsony van. Rengeteg üzenetet kaptam, köztük olyan emberkéktől is, akikkel régesrég nem beszéltem.

És vannak, akikkel nem beszél(t)ünk, de hiányoznak...

Mára már semmi extra nincs terven...  Teregetek, kajálok, relaxálok. 

Idén még szerintem várható egy s más, poszttal is tervezek még jelentkezni. A megszokott évösszefoglaló bejegyzés pedig érdekes lesz, hihetetlenül eseménydús esztendőt hagyok a hátam mögött.

De mára ennyi voltam.

Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok blogom minden kedves olvasójának!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A kocka szét van szedve

1. prológus: az előző bejegyzés elején értekeztem a demencia rajtam felfedezhető jeleiről. Ezt igazolandó meg is írtam a GosziBlog történetének szerény véleményem szerint leggázabb posztját. A pénteket kétszer másoltam be; egy részen annyi XD-t írtam, hogy már engem zavart, és csütörtökön leírtam, hogy holnap ez a progi, pénteken meg amaz. Ennél sokkal rosszabb talán már nem jöhet.:) Továbbra is két ujjal pötyögök, de annyira talán már nem koordinálatlan a mozgás, szóval már nem wordben írok.

2. prológus: tegnap egy esküvői videót nézve ráakadtam erre a zenére. A leírásból kiderül, hogy orosz relaxiációs muzsika. Zenei aláfestésnem pont ideális.:) És hogy miért nézegettem esküvői videókat? A bejegyzésből majd kiderül!:)

*

Csütörtök. A bejegyzés megírása után ettem. Az már nem ugrik be, hogy mit, de a desszert szalonna volt és kolbász.:) Aztán lebattyogtam a buszmegállóba. Egykori gimnáziumi osztály-, pad-, és szobatársammal, Csabival találkoztunk. Legeslegelőször vettem egy kesztyűt. Nagyon menő, le lehet hajtani az ujjak végét. A cink az, hogy a bal kezemre nem tudom segítség nélkül ezt sem felhúzni...

Na, aztán iszogattunk, beszélgettünk, jól elvoltunk. Volt egy "húb@szdmeg/haeztmesélikelnemhiszem"-történés is, de azt nem írhatom le. Egyébként írás közben mindig visszafogottabb vagyok, mint amikor megtervezek egy posztot.:)

8-ig adtam magamnak kimenőt, picit rá is húztunk.

Hazatérve elmormogtam, hogy borra sör meggyötör, és már ciccent is... De egy sör mint tudjuk nem sör.:)

A vacsora kolbász volt szalonnával. Meg sajttal, hagymával.

---

Péntek. Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy az éledezés picit tovább tartott a megszokottnál. A gyógytorna és a fizikoterápia természetesen nem maradhattak el. Utána pedig átmentem a plázába. El nem hiszitek, kivel találkoztam: egykori gimnáziumi osztály-, pad-, és szobatársammal, Csabival.:) Ő is hozott haza. Aztán kajáltam, majd megérkezett Kira. Beszélgettünk, bohóckodtunk, segített rendet rakni... És puding is készült természetesen.:) És arra is emlékezett, hogy én kiskanállal eszem a pudingot.:$ Mert úgy tovább tart.:) Ismét nagyon gyorsan eltelt az idő.

Este vacsi, pihi, meg kézi EB.:)

---

Szombat. Megjelent az új Children of Distance-klip. Nem először trafáltak a srácok telibe. Valószínűleg nem is utoljára.:)

Hét körül keltem. Döglöttem, fürödtem, majd elindultam a postára. A bejáratnál összefutottam egy kedves cimborámmal, elkísértük egymást. Sikerült feladnom a beltéri egységet, és még egy telefont is találtunk. Mondjuk a postáskisasszony nem volt túl lelkes...

Cigit nem tudtam venni, mert a dohányboltban december 31-ig nem árulhatnak dohánytermékeket. Ez mondjuk így a forraltborozós/szilveszterezős időszakban elég masszív szívásnak nevezhető.

Újság, lottó pipa.

Kaja, pihi, 14-es. Kirával találkoztunk. Nem értem, miért indul az ő busza minden órában 12-kor, 32-kor, meg 52-kor. És miért ér oda hozzám "ugyanakkor". Hát mert 20 percenként jár, és 20 perc alatt ér ide. Tényleg hülyülök.:) De legalább ezúttal elsőre felismertem Kirát a buszon.:) Az Árkádba mentünk, ahol rengetegen voltak. Épp ezért nem is voltunk túl lelkesek.:) Ezt-azt azért sikerült venni. Meg csokit, meg tiramisut.:)

Este itthon bucit sütöttem (ki), meg tévéztem, meg pihentem. A szombati Nemzeti Sportban van egy cikk a zalai gombfocistákról. Nem is tudom, hogy az asztal körül tüsténkedő leányzó tetszett meg jobban, vagy a fából megépített, erősen a Bozsik Stadionra hajazó gombfoci-aréna.:) Szerintem utóbbi.XD

---

Vasárnap. Meglepően hatékony nap volt. Mostam, iratokat rendeztem... És mp3-lejátszót "szanáltam". Három év alatt betelt a 8 GB-nyi tárhely. A zenéket dátum szerint rendezett mappákba szoktam felpakolni. Így a szanálás felért egy időutazással: ezt a zenét Ő mutatta, ezt neki küldtem át, ezt itt hallottam először... Érdekes egy élmény volt.

Kaja rendelés. Bon Appetit. Szuperlatívuszok. Jó sokat kellett várni, de a diszpécserlány ismerősként üdvözölt, majd -szerintem- ugyanő majdhogynem felhozta a lakásba a kaját. Ami eszméletlen adag volt. Így aztán kajakóma következett. Döglöttem, kézit néztem...

Ja, véget értek az NB1 őszi küzdelmei. Ez per pillanat nem érdekel. Sokkal nagyobb élmény, hogy Harcsi barátom a Trend FM Sportexpressz című műsorának körkapcsolásában ezúttal lóversenyt közvetített a Kincsem Parkból. Óriási.:)

---

Hétfő. Nem bírtam aludni, így hajnalok hajnalán rádiót hallgattam. Lánchíd Rádió, Lecsó című betelefonálós műsor: agyrém. Majd egy idegenforgalommal foglalkozó műsorban a szegedi városházán, majd a nyúli pincesoron (!) kalauzolták végig a rádióhallgatókat(!).:)

Kávéztam, finomhangoltam az mp3-lejátszót, majd elmentem a kórházba. Gyógytorna, fizikoterápia.

Aztán... Idézem saját magamat, ezúttal változtatás nélkül bemásolom saját facebook-posztomat.:)

"Nem terveztem mára semmit gyógytorna és fizikoterápia után. De a kórházban nem kaptam Nemzeti Sportot, ezért átmentem újságért a plázába. Ha már ott jártam, betértem a játékboltba is. Megtaláltam keresztfiam számára a megfelelő karácsonyi ajándékot, mondták is az eladók, hogy el tudják úgy csomagolni, hogy kényelmesen haza tudom vinni busszal. Megfelelő zacskó sajnos nem akadt, de szépen lefóliázták. Gondoltam nem kockáztatom meg az ajándék épségét, taxival megyek haza. Visszaballagtam a kórházhoz, ahol összefutottam rég nem látott barátommal, aki anno tesómék lakodalmán a vőfély szerepét töltötte be. Legyen elég annyi, korántsem szomorú apropóból érkezett a kórházhoz!:) Ahogy beszélgettünk, mosolyogva lépett oda hozzánk egy idős néni, közölte, hogy látja, a Jézuska akciózik. Közben megérkezett a taxi. A sofőr nagyon rendes volt, az út végén nekem minden jót, a „kissrácnak” Boldog Karácsonyt kívánt. Arról nem is beszélve, hogy nemhogy borravalót nem fogadott el, a viteldíjat is lefelé kerekítette.
Véletlenek nincsenek. Kicsi a világ. Az élet szép. Az ész megáll. A közhelyek puffognak.:)
„Ott bent” legyen Karácsony.:)"

Jók ezek az apró örömök. Többet nem is nagyon tudok hozzátenni.:)

Egyébként már tegnap akartam blogolni, de teljesen kidőltem, nem tudom, mi történt.:)

Kék fény, kaja, pihenés...

És lakodalmi nyitótáncokat néztem. Egy rég látott leánykérős videótól jutottam el odáig.:)

Nem tudom, meséltem-e már: az M3-on ismétlik egyik kedvenc régi műsoromat: öt idegent "összezárnak", és segítséggel, apró rávezetésekkel ki kell találniuk, mi a közös bennük. A múltkor például az volt, hogy mindegyikük lépcsőházában lakik egy "híres nevű ember": Zrínyi Miklós, vagy épp Kosztolányi Dezső. 

Óriási. Kár, hogy ma már nincs igény az ilyen "lassú" műsorokra.:)

---

Ma. Megint korán felébredtem. De nem rádióztam.:)

Zenét hallgattam, pihentem... És belefutottam a tévében egy pénzenergiát osztó világhírű magyar mágus produkciójába. Az 51 éves Margit volt a betelefonáló, kapott is volna pénzenergiát, mert zöld blúz volt rajta, de valami negatív hullámot érzett a mester, így átirányította rontáslevételre. Háát, nekem valahogy a varázslatos szó helyett inkább a köztörvényes ugrott be...

14-es busz. Felszállt egy csomó fiatal a buszra, szerintem korizni voltak. Egy csaj hozzám "dörgölőzött". Majd elnézést kért. Én meg felnevettem, aztán kinevettek. Nem kezdtem el magyarázkodni, hogy a csípőjével továbbléptette az mp3-lejátszómat.:)

Gyógytorna, fizikoterápia. Most épp egy kockát kell összeraknom, és szétszednem. Logikám nulla, teljesen hülye vagyok hozzá, irigylem a gyógytornászlány türelmét.:) Ez tényleg még két ép kézzel is nehezen menne... 

Mindamellett minden naphoz odaírhatnám, hogy maximális tiszteleem a gyógytornászlányoké, élmény velük minden egyes "foglalkozás". Rendesek, helyesek, kedvesek...:)

Kórház után pláza. Vettem kaját. Jó ez a CBA Grill, na.:) 

A pláza előtt nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam: a tesómék lagziján vőfélyként közreműködő barátunkkal. Láttam tegnap, ma, meg évekkel ezelőtt. Mostanában kicsit misztikus dolgok történnek.:)

Kingával meg egy buszon utaztunk, sajnos csak akkor vett észre, amikor leszálltam. Már meg sem lepődöm.:)

Hazatérve a postaládában egy levél várt egy banktól. A hideg futkosott a hátamon. Szerencsére csak arról informáltak, hogy sikeresen megszüntették lakossági folyószámlámat. Elkároltak 238 forintot. Úriember nem vaddisznó.:)

Jaj, még a PISA-tesztről akartam írni picit. Nem, ez nem az, amikor pisilni kell...XD 

Wikipedia: 

"A PISA monitorozó jellegű felméréssorozat, amely három területen (alkalmazott matematikai műveltség, alkalmazott természettudományi műveltség és szövegértés) vizsgálja a 15 éves tanulók képességét. A felmérés háromévenként zajlik az OECD-tagországok és a programhoz csatlakozó egyre növekvő számú partnerországok irányításával. Először 2000-ben, ezt követően 2003-ban, majd 2006-ban volt mérés. Az egyes mérések alkalmával egy-egy műveltségi terület nagyobb hangsúlyt kap, mint a többi. 2000-ben a szövegértés, 2003-ban a matematika, 2006-ban a természettudomány volt a kiemelt terület. 2009-ben ismét a szövegértés, 2012-ben pedig újra a matematika került a figyelem középpontjába.

A PISA célpopulációját a tizenöt éves diákok alkotják, akik a legtöbb részt vevő országban az iskolaköteles kor vége felé járnak, egy-három évük van hátra a közoktatásban. Ezzel az életkorral kapcsolatban a legtöbb OECD-tagországról még elmondható, hogy a beiskolázási arány megközelíti a 100%-ot."

A magyar diákok nem szerepeltek túl jól. És akkor a miniszter úr azt mondja, hogy ezek a diákok a Gyurcsány-kormány idején tanultak olvasni. Érted? A 15 évesek kilencedikesek, hat éve az Orbán-kormány van hatalmon... Meg hogy nem biztos, hogy pontosan fordították a feladatsort. Úristen. Ezt, így, szemrebbenés nélkül sikerül kimondani... Az agyam eldobom, komolyan... Nem hiszem, hogy a gyerekekkel, vagy a tanárokkal van itt a legnagyobb probléma...

Szóval hazaértam, bankos levelet olvastam, kaja, szusszanás, blog.
Ma még ki kéne mosnom a csuklórögzítőt. Vettem körömkefét, igen jó vagyok!:)
Azon kívül semmi.:)
A héten még három kórház, meg egy forralt borozás, a többi meg majd kiderül. És majd mesélek.:)
És persze végül, de nem utolsó sorban Isten éltesse sokáig virtuális élettársamat!:)
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Hiteltelen rutinos nyomkodó

Tényleg kezdenek rajtam megmutatkozni az időskori elbutulás jelei. Meszesedik az agyam, „kiesnek” dolgok, például felírt kulcsszavak miértje is. Na mindegy, azért nekiveselkedek.:)

---

Csütörtök. A bejegyzés megírása után Peti lakótársammal kávé, közben messenger, meg pihi, és el is telt a nap.

----

Péntek. Közös kávéval indítottunk. Pöttyet nehezemre esett az elindulás, mert durván fújt a szél, azt meg nem szeressem.

Virtuális élettársammal sikerült megint telepátiázni: akkor küldött üzenetet, amikor gondoltam rá, hogy írok neki. Ő meg előző este azért lőtte ki a mobilnetet, mert érezte, hogy írni fogok.:)

Kiszámoltuk, hogy december 20-án lesz meg az utolsó, 20. előírt gyógytorna/fizikoterápia. Ez pont egy keddi nap, ami azt jelenti, hogy el tudok menni kontrollra, és megbeszélhetem a doktor úrral, hogy hadd menjek januártól dolgozni. Még az sem 100%, hogy engedi fog, de remélem.

A kórházból bementem a városba, bevásároltam, és tök véletlenül összefutottam egy rég nem látott ismerőssel is. Meg felírtam, hogy „banya”, de nem tudom az okát. Ja de: egy nő rám szólt a boltban, hogy levertem valamit. Pedig csak a topjoyos üvegek zörögtek a bevásárlókosárban. Idióta.:)

Hazatérve értesültem róla, hogy bejelentette visszavonulását Nico Rosberg, az F1 aktuális világbajnoka. Meglepődtem. Sokkot kaptam. Váratlan lépés. Mindamellett logikusnak tűnik az érvelés, nem mintha magyarázkodnia kellene.:)

----

Szombat. Sógornőmmel és tesómmal kimentünk a piacra. Persze először kolbászoltunk, aztán vettünk ezt-azt. Utána ETO Piac. Megakadt a szemem egy sportkönyvön. Nem vettem meg, pedig az árus azzal próbált érvelni, hogy épp költözik, és kell a hely. Végülis a helyzetet maximálisan átéreztem.

Benzinkút. Tesóm tankol, én sajtótermékeket vásárolok. És megakad a szemem a shopos lányon. Vagyis ismerősnek tűnt. Persze nem az volt, akire gondoltam. Ettől még persze zavarba jöttem. Persze ő is.

Hazatérve pakolás, kaja, majd irány a stadion. 1-0-ra nyertünk a Kaposvár ellen. Fontos győzelem, ami simább is lehetett volna. Meccs után a dohányboltban magázott egy 21 éves csaj. Az eladót, aki személyit kért tőle, tegezte. Ki érti ezt?XD

Otthon lakótársammal rögtönzött búcsúbulit tartottunk. Volt hülyeség, fogyott a ser rendesen…:)

---

Vasárnap. Az előző napi lumpolásnak köszönhetőn nem bírtam időben felkelni, így nem mentem Écsre… Jó kis este volt, de ezért mondjuk picit haragszom magamra. Már a vidékiből fordultam vissza, tesómék végeztek, mire elindultam volna.

Így aztán pihenéssel telt a nap. Ja, és kocsonyát ettem. Boltit!:)

---

Hétfő. Lakótársammal kávé, közben Balázsék a Rádió1-en. Nem volt rossz, csak a reklám-, és hírblokkok szokatlanok… Jah, kórház, gyógytorna, fiziko. Aztán bolt. Egyebek között gyufát vettem, mert kifogyott az öngyújtóm.XD

Onnan pedig a munkahelyemre mentem. Leadtam táppénzes papírt, meg életjelet adtam. Sok emberkével találkoztam, beszélgettem, tök jó volt.:) Volt részem „furcsa” találkozásban is. Ez van…

A főnököm dobott haza. Itthon meglepve vettem észre, hogy megtört a fülesem. A vésztartalék Philipset szerintem még gimis koromban vettem, de nem tuti. Viszont eszméletlen jól szól.:) Lakótársammal ittunk egy utolsó kávét, majd az este folyamán elköltözött. 2 év és 2 hónap után. Túlestem az első egyedül nézett Kék fényen is…

Költözése oka nagyjából annyi, hogy kell a hely a kisszobában… És tök fura most így egyedül. Ezért is hajlok arra, hogy nem is kell nekem barátnő: egy szakítós elköltözés mennyire viselne meg, bassza ki?:O 

---

Kedd. Hajnali 5-kor keltem. Szoknom kell a koránkelést, meg aztán már senki nem kelt fel, ha elalszom. Kávéztam, meg elküldtem egy-két fontos mailt. Aztán sikerült az időt elbaszni, viszonylag későn indultam el a kórházhoz. Kezelések, büfé… Aztán egy kis 14-es, egy kis City Busz, irány a Dunakapu tér. A bankban tesómmal egy órát kellett várnunk, most pedig mire felértem a másodikra, már sorra is kerültem. Visszafizettem a lakáshitelemet. Hiteltelenné váltam, haha… Az ügyintéző csaj szimpi volt, úgy lóbálta a lófarkát, hogy csak na…:) Akkor mondjuk morci lettem, amikor kiderült, hogy a törlesztőrészlet utalását nem állítják le automatikusan, azt külön kérnem kellett. Dolgom végeztével bebattyogtam a belvárosba, és csodák csodájára nem tévedtem el.:) Ittam egy forralt bort a nagy esemény örömére.

Aztán hazajöttem, nem repetáztam. Felmostam. Majd jött Kinga. Dumáltunk, korrigálta a felmosást, meg segített kicsit pakolászni. Sajnos nagyon hamar eltelt az idő.

Vacsorára a Pingwinből rendeltem kaját. Meg kell, hogy mondjam, a pizzához is értenek.

Egy kedves ismerősöm pedig kb. bearanyozta a napomat: először azt hitte, én vagyok balról a harmadik csávó. Én meg rég nevettem ekkorát, köszönöm!:)

---

Szerda. Ismét 5-kor keltem, korán kezdtem a semmittevést. Facebookon értesültem róla, hogy kislánya született egy ismerősömnek. Ő az első és egyetlen lány, aki nálam aludt. Écsen, 2002-ben. Egykor nagyon fontos szerepet játszott életemben. Azt is tudom, hogy párjával közös történetük nagyon aranyos, ezúton is sok boldogságot, jó egészséget kívánok babának, kis családnak egyaránt.:)

Kórház, aztán pláza, aztán irány haza. Egy ismerősöm látogatott meg, telefonáltunk egyet Ausztriába. Kaptam érte egy zsugor Vöslauert. Na jó, nem: Coronitát.:) Eddig még csak egyszer ittam, jó az se tegnap volt.:)

Később betettem egy mosást, meg kajáltam. Ez utóbbi vicces volt: átpakoltam a CBA Grillben vett kaját kajás dobozba, és akkor  vettem észre a doboz alján a MICROWAVEABLE feliratot… Hülye szó, de sekélyes angoltudásom alapján mikrózhatót jelent. Mikrowellenbar lenne németül. De nem az..XS

Teregetés a kisszobában. Fura volt…XD

Este döglés, tévé, és kókuszos Boci volt a program.

---

Csütörtök. Ma a háziorvosnál indítottam. Vagyis… Kávé, és fürdés… A kórház óta átálltam a reggeli fürdésre, vissza kéne szokni az estire. Ezt jól megmondtam.:)

Kórház. A buszról leszállva megállt bennem az ütő: nem a szokott helyre tettem a kulcsaimat. Ijesztő volt…

A liftben megjegyezte egy bácsi, hogy milyen rutinos nyomkodó vagyok. Mondtam neki, hogy én itt már szeptember óta nyomkodok.XD Gyors gyógyulást kívántunk egymásnak. Gyógytornán megint tanultam egy új szót, de el is felejtettem: amikor a két kezed egyszerre mozgatod, a sérült is jobban mozog, mintha magában mozogna. Valamilyen hatás. Nem ugrik be.:) Azt viszont megbeszéltük, hipochonder nem vagyok, pedig néha tényleg hülyén érzem a könyököm…:)

Budi. Ki van írva, hogy SZOPOK, és egy telefonszám. És egy szám nem felismerhető. Nem, nem próbáltam végig a tíz variációt…:) Egyet sem…XD

Hívtak viszont engem. Szopás. Biztosítós néni, aki múlt hét elején ígért másnapra visszahívást. Felhív fél 12-kor, hogy mikor hívjon holnap délután, mert a múltkor azt mondtam, a délelőtt nekem nem jó. Akkor MOST miért hív? No, de mondtam, essünk túl rajta! Kiegészítő balesetbiztosítást akart rám sózni. Főleg ragaszkodott hozzá, miután közöltem, hogy hívhatott volna előbb is, mert el van törve a kezem. Kb. közölte, hogy na akkor kössek de tényleg, mert ha eltöröm még egyszer, de na adj Isten, akkor fizetnek. Innentől befejezettnek tekintettem a beszélgetést.

Büfé. Büféslány. Már írtam róla. Imádom.:) Ismeretlen ismerősként „érzi a rezdüléseimet”. Ma kiszúrta, hogy feszült vagyok. Nevetett a „szokásos” Nemzeti Sporton, és kérdezte, lesz-e kávé kaja után. Volt. És az a keresztneve, mint Anyué meg mamámé.:) De nem ismerősöm facén…XD És a gyógytornászokkal, meg masszőrsráccal együtt nagyon fog hiányozni a „kórházi időszak” után. Ja: a masszőr sráccal csak dumálni szoktunk.:)

Hamar hazaértem. Olvasgattam, aztán mindjárt kaja. Aztán elvileg egy kicsit talizom a városban egy gimis volt osztálytársammal.

Holnap kid ügyezés a kórház után, pénteken elvileg semmi a kórház után. Hétvége még kérdőjeles, jövő hétre már van egy s más. Majd mesélek!:)

Ez a megamix meg rohadt jó, ide is beszúrom!:)

*

Hm… Olyan emberkék jelentkezését várjuk Harcsi barátommal, akik szerepelnének a második blogfilmben! Helyzetkomikum, faviccek, kávé  a Stadion Sörözőnen… stb.! Privit dobni ér!:)

*

Na de mára ennyi voltam!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)