2017. január 29., vasárnap

Örömpillanatok

Hm... elöljáróban annyit, hogy kedves barátom megállapította, hogy a B oldal az előző bejegyzés címével ellentétben nem közeleg, hanem ez már az. Igazat kell, hogy adjak!:)
Mindig elfelejtettem reagálni ama bizonyos Ábelre a reklámból. Lehet, csak nekem tűnt fel, de hatalmas troll a kissrác, az utolsó "De miért?" kérdésen hallatszik, hogy már csakazértis feltesz. És ez az újraszinkronizált változatban is hallható...:)
Olimpia: annyira szánalmas szerintem ez az olimpia-ellenes tiltakozás, ahogy kommunikálják, hogy kezdek egészen olimpia-párti lenni.:)
A háttérben Eurosport, Ausztrál Open-döntő, Federer-Nadal! 
Anno 2003-ban néztem Roger első wimbledoni győzelmét. Svájcban.
---
Vasárnap. Délután Kirával találkoztam a plázában. Az indulás érdekesre sikeredett, elnéztem a buszmenetrendet, csomót kellett volna még várom. Inkább elsétáltam a stadionhoz, vettem cigit. Majd ott szálltam fel a buszra. 
A találka ezúttal amolyan villámtali volt, kajáltunk, beszélgettünk. Finom volt a gyümölcsös rizs.:)
A buszmegállóban még egy kedves kórházi ismerősömmel is találkoztam. 
Itthon aztán pihenés volt, meg tévé. 
Felírtam a jegyzeteim közé, hogy kapus. Nem tudom, miért. 
Torgyán József pedig meghalt. Isten nyugosztalja, érdekes színfoltja volt a magyar közéletnek. Történelmi-politikai megítélése szerencsére nem az én feladatom.:)
---
Hétfő. A reggeli kávé közben kezdtem el írni a blogos feljegyzéseimet. 
Ezen a héten nem kellett mennem kezelésre, így a városházánál szálltam fel a hetes buszra. 
A nap egész nyugisan telt. Utána  postán voltam, meg pékségben, meg megvettem az év első Topjoy-át is.:)
Hazatérve tévé, pihi, messenger... 
Nemzeti gyásznap volt a veronai buszbaleset áldozatainak emlékére. Rengeteg gondolat megfogalmazódott bennem gyászról, a közösségi és "nemközösségi" média reakcióiról. Majdnem írtam is egy külön posztot a témában, de nem vitt rá a lélek. 
Most meg már megtartom a gondolataimat magamnak. 
---
Kedd. Szabadnap. Időben felébredtem, rádiót hallgattam. 
Aztán elmentem a kórházba kontrollra. Kiderült, hogy nem kell műteni a kezemet, bent maradhatnak a fémek. Egy húszas gyógytorna/fizikoterápia kör viszont még lesz. 
Azon azért meglepődtem, hogy a doktor úr megkérdezte, mi újság az ETO-val. Aztán röjöttem, hogy azért kérdezte, mert észrevette a sálamat.:)
Úgy volt, hogy délután általános iskolai osztálytársammal, Edittel elmegyünk bútorboltba apu foteljáért, és ki is visszük neki. Mivel hamar végeztem a kórházban, kicsit átszerveztük a programot, a férje vitt el. 
Utána a Hollóban "adminisztráltam" egy kávé mellett, majd fogorvos. Hamar végeztünk, ezúttal csak állapotfelmérés volt. 
Úgyhogy rendeltem kaját. A Fatálas nevű helyről. Finom ízek, elképesztő adag. Én győztem.:)
Kézilabdában viszont kikaptunk a norvégoktól... 
Olyan hamar lefeküdtem, hogy 10-kor már meg is ébredtem egyszer...:O
---
Szerda. A mostanában szokásos reggeli kávé, pakolászás, készülődés, városháza, majd bevásárlás a kisboltban.:)
Tettem-vettem, ismét viszonylag sima és nyugis volt a munkanap.
Utána pedig Druszámmal találkoztunk a Hollóban. Dumáltunk, bohóckodtunk, ötleteltünk, jó kis délután volt.
Hazatérve még egy-két levezető sör lecsusszant....:) Annyit azért elárulok, hogy régebben ezeknek a levezetéseknek kicsit depresszív volt az alaphangulat. Most pedig elég jó hangulatom volt/van.:) Fürcsi, vacsi, tévé-hármas zárta a napot.:)
---
Csütörtök. Egy olyan fotót dobott fel a facebook emlékként, aminek nem volt semmilyen évfordulója, viszont említettem a Hollóban Gábornak. Az meg mi?:O :)
Sima kelés, sima nap. Ebéd előtt, vagy épp után, már nem is tudom pontosan mikor, gondolataimban elmerülve figyeltem a a velem szemben sétáló kolleginát, aki rám is köszönt. Ez engem úgy meglepett, hogy olyan hangosan köszöntem vissza, hogy kb. a fél csarnok hallotta.Vele amúgy egyszer már volt egy "mókás alkotásunk.":)
Csiszár Jenő római konzul lesz. Legalábbis meglepő hír, főleg annak fényében, hogy mégiscsak a Heti hetesből indult. Vagyis... Az Apukám világából. Ahol élő adásban hülyézett le, amikor egy csajjal kapcsolatos sztorit meséltem el neki. Amin aztán évek múlva jót nevettünk Annával.:)
---
Péntek. Amolyan igaz, hamisítatlan péntek, ez a hangulat hiányzott nekem 4 hónapig...:) És rájöttem, hogy a munkahelyi büfében is van TopJoy.:)
Délután Kirával találkoztunk, árkádoltunk egyet. A buszról leszállva alig találtuk meg egymást, pedig ugyanabban a megállóban álltunk.XD
Bevásároltunk, Kira segített elpakolni és hazacipekedni. És még a buszt is éppenpont elértük. 
Picit még beszélgettünk, aztán hazament, és jött Harcsi.
Gimis osztálytársaimmal megbeszéltük, hogy az elmaradt osztálytalálkozó okán fogunk készíteni videós bejelentkezéseket, amiben mesélünk az eltelt évekről. Szó volt róla, hogy ezt most felvesszük Gergővel, de elmaradt. 
Volt viszont sör, meg Kívánságszatyor Pistivel.:)
Meg komoly beszélgetés is volt, mert mi azért azt is szoktunk. 
A levezető sör azért nem maradhatott el!:O :)
---
Szombat. Kicsit kómásan keltem. Vagyis nagyon. És nem másnapos voltam, hanem fáradt.:)
Nem volt gyenge: megbeszéltük Kirával, hogy találkozunk, nekem csak újságért kellett volna elmennem. De hívott Gergő, hogy tud nekem hozni újságokat, és igyunk egy kávét. Így lett!:)
Meg mutattam Gergőnek pár ritkaságot a házikönyvtárból.
Gergő el, érkezett Kira.
Leszedtük a karácsonyfát, elmosogatni, takarítani, teregetni, meg főzőcskéztünk is. Vagyis ő. Én meg néztem. Mint Jenő a moziban...XD
A sajtleveshez készített "bundáskenyér-szerű" levesgyöngy vagy mi a szösz isteni volt, majdnem megettem "magában".:)
Khm... Jó kis délután volt, nagyon jól éreztem magam.:$
Jaj: pénteken arról beszélgettünk melóban, hogy milyen retró magnóink, lemezjátszóink voltak. Kitettük az előszobába az Écsről behozott, érettségire kapott CD-s rádiós magnómat. Azért kemény, hogy 16 évével az is már-már retro. És működik.:)
Lekísértem Kirát a buszhoz, vittünk is le ezt-azt, és hamar nyugovóra is tértem, olvastam, tévéztem. 
---
Vasárnap. Facebook-emlékeim között felfedeztem, hogy 3 évvel ezelőtt a kórházban megakadt a szemem egy gyógytornászlányon. Élnék a gyanúperrel, hogy arról a gyógytornászról van szó, akihez most járok. De ez persze nem 100%. De az élet néha tényleg érdekes dolgokat produkál.:)
Mára már semmi nincs tervben. 
Pihi, pakolászás, ebéd, ilyesmik. 
Holnaptól gyógytorna újra, hétfőn ezúttal szájsebészet is. 
Meg még biztosan lesz egy s más, majd mesélek. 
A címben szereplő kifejezést egy ismerősömtől kölcsönöztem, kommentben írta egy posztom alá. Nekem ezekből az örömpillanatokból mostanában bőven kijut: a kezem napról-napra jobb, segítőkész barátok, ismerősök vesznek körül, mosolygok, s a világ visszamosolyog. Vagy valami ilyesmi. Ja, és nem sietek sehová.
Mára viszont ennyi voltam. 
Gyerünk, Roger!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Nincsenek megjegyzések: