2017. február 4., szombat

Hóvicc

Vasárnap. A bejegyzés megírása után megnéztem a Federer-Nadal teniszmeccs végét. Roger nyert, aminek nagyon örültem. Még akkor is, ha nem vagyok az a megveszekedett teniszrajongó. De ez sporttörténelmi meccs volt, és az idején sem tudom, mikor csaptam utoljára a levegőbe örömömben, miközben sportközvetítést néztem a tévében. Jó, lehet, hogy az olimpia idején.:) Apropó, olimpia: nem saját felvetés, de leírom: rossz nyomon vannak ezek a népszavazás-kezdeményezők. Nem az olimpia ellen kellene népszavazást kezdeményezni, hanem az olimpiáról. A párbeszédre való hajlandóság, ugyebár... 
Jómagam bármekkora sportrajongó is vagyok, a hazai olimpiarendezés kapcsán valahogy az a hasonlat jut eszembe, hogy elviszed életed nőjét egy világkörüli útra-de ezért el kell adnod a házadat. Jójó, tudom, Agenda 2020, meg olcsó olimpia... 


Az ebéd egyébként melegszenya volt, majd pihi, olvasás, tévé, messenger volt a program.
 ---
Hétfő. Viszonylag kialudtan ébredtem, rég volt már erre példa.:)
Kórház. Kiderült, hogy valószínűleg tényleg Zsuzsit dicsértem meg évekkel ezelőtt facebookon. Nem semmi. Az sem, hogy meg mertem, hogy meg merhettem ezt kérdezni.:)
Gyógytorna után szájsebészet, röntgen. A röntgenes néni aranyos volt, valami zseniként nézett rám, hogy diplomám van. Szegény puszta jóindulatól Anyut is megkérdezte, hogy dolgozik-e még, vagy már nyugdíjas.
Utána meló. Háát mit ne mondjak, elég pörgős volt! Fél 7-ig voltam. A hazaindulás vicces volt: egy kollegina megállított, hogy elbüszkélkedjen valamivel, aminek nagyon örültem. Aztán egy másik kolléganőm pedig hazahozott.
Picit le volt nullázva az agyam, órákig gyűjtöttem az erőt, hogy elmenjek fürdeni. A kórházban indított facebook-oldal romjain megalkottam a blog facebook-oldalát. Hogy fogom-e, használni, és ha igen, akkor mire, az még számomra is kérdéses.:)
A Kék fénynek emlékeim szerint csak a végét láttam.ű
*
Igen, terveztem, hogy írok egy bejegyzést a kórházban történtekről. Aztán ez elmaradt. Nem is baj, tényleg nem kell tudni mindenkinek ezeket a történéseket. Tényleg voltak kemény dolgok, na! 
Most tudtam meg, hogy egyik korábbi szobatársam meghalt. Nagyon beteg volt, mégis sokat beszélgetütnk, cserélgettük olvasnivalóinkat, emlékeztettük egymást, hogy kezdődik a Győr Plusz Kabaré, vagy amikor kimentem meccset, vagy épp Forma-1-et nézni, mindig érdeklődödd a fejleményekről...
Nyugodjon Békében, Péter bá'!
*
Kedd. Sima kelés, gyors készülődés. És a nő, akivel fekszem, és kelek: Alinda. Tök vicces, de este az ő beszélgetését nézve alszom el, reggel meg egy-két kávé társaságában megnézem az esti beszélgetés ismétlését.
Fejlődik a magyar egészségügy: már csipog a gomb, ha megnyomod a liftben. Óriási. Mondjuk lehet, hogy eddig is így volt, csak nekem nem tűnt fel.
A meló ismét eseménydús volt, ennek megfelelően gyorsan is telt. Kicsit még szokatlan a pörgés, sajnos "néha" sikerül rendesen rástresszelni.
Ha a német is van a címzettek között, általában németül írom az e-maileket. Most viszont egy kolleginának valami rejtélyes okból magázva írtam. Aztán azért megbeszéltük a dolgot. Egyébként amikor fent volt az irodában, segítséget kellett kérnem, hogy ki is ő, nagyon új volt még, amikor kiestem, vagyis elestem.
Este ejtőzés, és hirtelen felindulásból tükörtojást sütöttem. Életemben először. Na az vicces volt: youtube-on megnéztem, hogy kb. mire számíthatok. Messengeren meg valaki szurkolt, tesóm pedig sógornőm közreműködésével instruált. Egész finom lett, sőt szalonnát is pirítottam hozzá. Az mondjuk sülhetett volna még.:)
Felhívtam a háziorvosi rendelőt. Sajna nem vállalta az asszisztensnő, hogy receptet dobjon be a postaládába, így pár napig most gyógyszermentes vagyok. Fogorvoshoz viszont kaptam időpontot: márciusban megkezdjük a nagygenerált.:)

---
Szerda. Na ez jó kis nap volt!:) Reggel egy fantasztikus hóviccel, azaz szóviccel indítottam. Ezt a képet töltöttem fel facebookra, és odaírtam, hogy hóspital. Hát nem zseniális?:D Az osztályra érve az egyik nővérke a folyosó végéről integetett, egy másik a kórteremből kilépve köszönt mosolyogva. A gyógytorna/fizikoterápia pedig a szokásos jó hangulatban telt.
A buszról leszállva észrevett kollégám, és kocsival vitt be dolgozni. Munkakezdés előtt még cigiztem. Írt egy ismerősöm, hogy küldjem el a számomat. Elküldtem. Elsőre persze rosszul.XD Részben azért mert közben megdobtak hógolyóval, és ez elvonta a figyelmemet. Aztán javítottam.:)
Megint viszonylag sokáig voltam melóban. Hazatérve jól nem csináltam semmit.:)
Ja: sikerült felvenni a kapuskesztyűt, ez mindenképpen jó jel!:)
 Ééés ezen a napon jutott eszembe, hogy a szerencsétlen pasik között én vagyok az egyik legszerencséebb: nem ott tartok, ahol 36 évesen "illene", meg álompasi se vagyok, de azért sok jó dolgot tud történni velem, körülöttem.:)
---

Csütörtök. Valamivel tovább aludtam a szokásosnál, mert véletlenül kinyomtam a szundit. De a kávé és persze Alinda nem maradhatott el.:)
A buszmegállóig szinte korcsolyáztam, nagyon csúszós volt a járda.
Gyógytornán persze elújságoltam a kapuskesztyűt. Zsuzsi meg is kérdezte, hogy fura lesz újra a kapuban állni, mi? Na, ha már ő reális célként beszél róla, akkor kezdek nagyon bizakodni.:)
A kórház után nem kockáztattam, taxival mentem dolgozni.


Pf... a többi nem túl változatos: pörgős meló, haza, pihi.
És HVG-ot olvastam.
És kishazánk vendége volt Vlagyimir Putyin.
És  ETO FC Győr-Mosonmagyaróvár 3-1.:)
---
Péntek. Mark két éves lett! Ej, de gyorsan telik az idő, emlékszem még arra a két évvel ezelőtti napra. Márminthogy részletesen.:) És mára kész kislegény lett a keresztfiamból! Isten éltesse őt sokáig!:)
A kórházban találkoztam egy régi cimborával, az osztályon kezdett dolgozni. Kicsi a világ. Gumikesztyűben tüsténkedett, szóval könyökkel pacsiztunk. Ilyet se csináltam még!:)
Azt beszélgettük gyógytornán, hogy valószínűleg ezután nem lesz szükség még egy huszas fizikóra. A kézfejem elindult, már csak az ujjaknak kell rendesen működniük. Zsuzsi pontosan megmondta, mennyit leszek kórházban, mikor kezdek dolgozni, szóval hiszek neki.:)
Meló. Pénteki hangulat, azaz nem volt vészes.:)
3-ig voltam, aztán árkádoltam egyet. Vettem szülinapi ajándékot Marknak, meg magamnak egy könyvet. Meg vettem pár dolgot a Sparban. Meg összefutottam Luival és kis családjával.:)
És nyertem az Eurojackpoton! Tényleg felesleges tippmixelnem...:( :)
Hazatéve kávéztam, az új könyvet (Tékasztorik) olvasgattam, és megnéztem a Kívánságszatyor Pistivel 17. részét. Zseniális, fergeteges összeállítás újfent! Meglep, hogy a Metrómulatós és a Nem eszik a p*na lencsét nekem eddig teljesen kimaradt.:)
Meséltem már, hogy mi anno egy leányzóval küldözgettünk egymásnak hasonló zenéket. Az ebben a részben feltűnő Elek Icu "közös kedvencünk" volt. Hogy mik vannak...:)
---
Szombat. A tervezettnél később, de bementem a városba. Előtte zenéket keresgéltem, teregettem, ilyesmik. 
Csekkeket nem tudtam feladni, mert a posta technikai okokból zárva volt. Újságot meg cigit tudtam venni. A Reálban vettem tejet, meg mára ebédet (Jókai bableves, meg sertéshús tarhonyával), meg majdnem megkérdeztem, hogy van-e TopJoy. Szerencsére hamar észrevettem, hogy egy komplett hűtő tele van pakolva vele.:)
Hazajöttem, kajáltam, olvasgattam, teregettem, most pötyögök. 
Aztán szerintem egy kávé után megnézem újra a Kívánságszatyor Pistivelt, meg pihengetek, olvasgatok. Meg kb. melegszenya lesz a vacsora. 
Nem, nem vasárnap van: sógornőm szüleivel és apuval kimegyünk Ausztriába Markot felköszönteni.:)
Győrújbarátról indulunk, ha jól néztem 7 és 9 között nincsenek buszok, szóval korán kell kelnem, hogy időben kiérjek. 
Gyors kör lesz, de jó lesz kimozdulni egyet, meg persze Markkal és tesómékkal találkozni is jó. Na ezt jól megmondtam.:)
Jövő hétre is van persze tervben pár dolog, nem lesz unalom.
Ez a poszt lehet, hogy kissé unalmasra sikeredett, mindjárt be is fejezem. 
További kellemes hétvégét mindenkinek, jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nincsenek megjegyzések: