Jó ideje vasárnaponként szoktam posztolni, aztán ugye múlt héten előrehoztam szombatra, és valahogy megtetszett ez az időpont, szóval ma posztolok. Na nem mintha az időpontnak bármi jelentősége lenne.:)
Egy-két roppant fontos dolgot kifelejtettem. Bejelölt egy csaj facebookon. Még mosolyogtam is, ha jól emlékszem 10 közös ismerősünk van- kb. hatfelől: suli, meló, rokonság, stb. Lövésem nem volt, hogy ki ő. Az ilyenkor szokásos protokoll szerint írtam neki, megköszöntem a jelölést, és érdeklődtem, hogy honnan is ismerjük egymást. Háát kb. kikérte magának, hogy írtam, tutibiztos nem jelölt be, mert nem ismer. Írtam neki, hogy eskü nem én találtam ki, aztán ennyiben is maradtunk.
Meg írt egy srác. Szabó Péter csoportjában látta, hogy lákoltam valamit, és munkát ajánlott nekem. Köszönettel visszautasítottam a lehetőséget, mire ő visszaírt, de olyan magabiztossággal, hogy "nem baj, a lehetőséget megkaptad", hogy kishíján elbizonytalanodtam...:)
Meg azt is el akartam mesélni, hogy ugye amíg táppénzen voltam, csomószor szakadozott a netem, mostanában meg mindig pöccre indul. Erre pont az előbb szakadt meg egy pillanatra. Apjaf@szát!
*
Szombat. Szó volt róla, hogy találkozunk Kirával, de halasztottuk. A Kívánságszatyor helyett esküvői videót néztem. Aztán melegszenya, olvasás, tévé.
---
Vasárnap. Időben keltem, fürödtem, kávéztam... És lekéstem a 14-est. Szóval taxival mentem a vidékibe, hogy időben kiérjek Győrújbarátra.
Apámhoz egészen biztos nem találtam volna oda, így egy ismerősömmel konzultáltam, hogy hol hol szálljak le. Ő a Fehér Kereszt elnevezésű megállót javasolta. A buszon nagyjából pánikbeteg voltam, fogalmam nem volt a megállókról, meg hogy hol is kell leszállnom. Valami isteni sugallat hatására megszólítottam egy srácot. És ő pont ott szállt le! Na és a megállónál volt egy kocsma, így egy kávé és egy kóla társaságában vártam apuékat. Jó nehezen találtak meg, mert a hely teljesen máshol van, mint az otthon. Nem tehetek róla, legendásan sz@rul tájékozódom, egyszer-kétszer ki kell majd mennem busszal, hogy biztosan eligazodjak.
De innentől kezdve szerencsére elkerültek a bonyodalmak, hamar kiértünk Ausztriába, ahol Mark 2. születésnapját ünnepeltük. Nagyon aranyos volt, nagyon örült a meglepetésvendégeknek, és az ajándékok is nagyon tetszettek neki. Tényleg imádnivaló kisember!:)
Jó kis nap volt, csak sajna gyorsan telt az idő, viszonylag hamar haza is értem.
Nem tudom mi jött rám, de három kávét is megittam.XD Aztán olvastam, tévéztem, és elaludni is sikerült.:)
---
Hétfő. Simán keltem, és nem fáztam a buszmegállóban.
Gyógytorna. Előbb beértem a terembe, mint Zsuzsi. Úgy alakult, hogy eddig nem kellett levennem a cipőmet, mert vagy nem volt koszos, vagy volt ilyen biszbasz, amit ráhúztunk. Most trutyi volt, biszbasz viszont nem. Nem tudok állva cipőt fel/levenni, így leültem a földre. Zsuzsi mikor beért, megkérdezte, hogy ugye nem estem el. És azt mondta, hogy ügyi vagyok, ahogy levettem a cipőmet.
Egyébként... Az egyik "védjegyemet", a törökülést egy kolléganője nevelte belém, amikor ő még meg sem született. Kati néni meg egy csapatban evez Kingával. Komoly, nem?:)
Valahogy szóba került, hogy többen mondták már, hogy írassak fel magamnak elektromos mopedet. "Dehogy íratsz fel mopedet!"-közölte Zsuzsi, a szemei szikráztak!:)
Nyugis volt a meló, utána postára mentem. Nem kellett sokat várnom, soron kívül kiszolgáltak. El nem hiszed: az a lány vett észre, akit Győrújbarát témában kerestem. És nem beszéltünk össze.:)
Egy facebook-poszt kapcsán váltottunk pár üzenetet egy régesrégi ismerősömmel. Hihetetlen, hogy milyen keresztjei vannak az embereknek...
Szóval netezés volt, meg döglés volt. Szakálligazításból szakállborotválás lett, aztán fürcsi, vacsi, Kék fény.
Schobert Norbi kokainos-cukros-vegyjeles agymenéséről csak annyit, hogy még a blogon sem írok le olyan tényt, amiben bizonytalan vagyok. Ezesetben ráguglizok. De engem nem követnek több tízezren, nem veszik szentírásnak soraimat. Szóval ez felelősség.
A rusnyanőző riporternő pedig említésre sem érdemes: billentyűkoptatásnak minősülne bármilyen bővebb vélemény kifejtése.
---
Kedd. Na ez megint fasza volt. Nem mentem tornára, hogy felírathassam a gyógyszereimet. 6.45-re odaértem. 8-ig csak vérvétel. Nem baj, belefér. Aztán kiderült, hogy a doktornő beteg, a helyettes csak 9 után érkezik. Ez már nem volt oké, távoztam. Az azért nem volt semmi, mikor egy 90 éves bácsi meg egy 92 éves néni beszélgetett, hogy milyen rossz dolog megöregedni, mert ha előbb meghaltak volna, nem lenne ennyi bajuk. Persze mindketten a saját lábukon érkeztek és távoztak. A néni... Kopogott az ajtón, de nagyot hall, nem hallotta, hogy bemehet. Segítettünk, aranyos volt.:)
A rendelőben facebookozva láttam a hírt, hogy meghalt egy srác motorbalesetben. Tudtam a balesetről, olvastam már róla korábban. Ment is az okoskodás, hogy hülyemotorosok, így meg úgy... Ítélkezésben nagyon jók vagyunk!
Nem tudok motorozni. De fantasztikus élmény/érzés lehet. Menetszél, adrenalin, dübörgő vas a segged alatt, elhiszem... De vigyázzunk magunkra/egymásra! Mindenkit hazavárnak!
El tudtam hozni az utolsó előtti Csiki Sört a Gól Büféből kollégámnak. Aki pedig szerzett egy Gyirmót-sálat a gyűjteményembe. Nem, semmiféle szurkolói attitűd nem áll a beszerzés mögött.:)
Meló fél 4-ig, közben unokatesómmal is beszéltünk.
Itthon döglés volt.
Korábban már írtam egy szemtelenül fiatal ismerősömről. Valamit el akart mesélni nekem. És messengeren tette azt,
hangüzenet formájában. Pff, tényleg öregszem...XD Én az ő korában még
bőven tollal papírra írtam levelet, és 3-4 napot vártam egy postán
érkező válaszra, ha nem többet. Nem mintha ez baj lenne...:) Ezért nem
csipázom ezeket az "akkor te jó évjárat vagy"-posztokat: nem vagyunk mi
jobbak, akkor sem, ha a nosztalgia szép dolog. A világ viszont
megváltozott, hogy milyen irányba, az már egy másik kérdés.
Meg egy kolleginával mókáztunk egy nagyot, és egy igazi kincsre is ráleltem. Lord-koncert 1987-ből. Egy-két számnak időközben változott a szövege, de a lendület a régi: az urak pont ma tartják 45 éves jubileumi koncertjüket. Elképesztő szám!:)
Este a szokásos: olvasás, fürdés, tévé, vacsi. A sorrendet nem tudom, miért így írtam.XD
---
Szerda. Reggel kávé, Alinda, majd kórház.
Aztán meló, semmi különöset nem jegyeztem fel.
A délután/este aztán mozgalmasra sikeredett. Először egy écsi rokonommal beszéltünk telefonon, megbeszéltük a történéseket fatornyos falunkból. Copyright by Vucsics tanár úr!:)
És bejelölt valaki facebookon. Igazából volt egy ilyen megérzésem, mostanában több mindenről eszembe jutott. Hogy fogunk-e még beszélni valaha, azt majd az idő eldönti. Egyelőre örülök, hogy bejelölt, ez talán azt jelenti, hogy jó szívvel gondol vissza rám.
Este megbántottam valakit. Teljesen véletlenül, akaratomon kívül. De nagyon rosszul jött ki a dolog.
Az estéből egyébként spontán sörrentés lett, jó sokáig fent maradtam.
---
Csütörtök. Azt hittem, nem vagyok fáradt, aztán kiderült, hogy mégis.
A fizikóterápia 15 perces. Abban a pillanatban járt le, amikor Zsuzsi megkérdezte mennyi van még. A gép csipogása válaszolt helyettem.
Melóba érve egy osztrák kollégával váltottunk pár szót. Kialvatlanul, rosszkedvűen érdekes volt ecsetelni, hogy az orvosi fémek bennem maradhatnak, nem kell műteni. De megértette.:)
Kaptam egy mailt Dóritól a blogos mailcímemre. Ő az, akinek mindig írok egy bejegyzést a szülinapjára a blogon. Az idei már nagyjából összeállt. Na, de meglepődtem, hogy miért oda ír, nem szokott. Aztán kiderült, hogy nem ő, hanem egy spamelő "használta az ő nevét". Gombaölő körömápolót reklámozott, vagy micsodát.
Finoman szólva is volt már jobb napom, nagyon üresnek éreztem magam, az esti félreértést még nem sikerült rendezni.
---
Péntek. Sikerült megbeszélni a félreértést, rendeztük a sorokat, így aztán ennél jobban nem is indulhatott volna a nap. Egy-két percet késtem is tornáról...:)
Jókedvűen telt a fél óra, mondjuk a "belépés" érdekes volt, mármint egy műlábát próbálgató nénit kísért Zsuzsi közben a terembe... Fura, na!:)
Hm... Az épülő Haladás-stadion egyik épületének tetején egy unatkozó munkás ETO feliratot helyezett el. Az, hogy ennek a nyugat.hu-n hírértéke van, tudjuk be a kattintásszám-optimalizálásnak! De a cikk stílusa szerintem gáz: A szép emlékű ETO lehetne mondjuk szebb napokat látott, dehát legyen meg az örömük! Amúgy jó poén!;)
A meló viszonylag nyugisan telt, amolyan pénteki hangulatban. Négy után értem haza. Ment a youtube, a messenger, a bohóckodás.:) Vacsorára meg bagettet sütöttem. Az egyik morzsa szívalakú volt!<3 l="" lehet="" n="" nyleg="" p="" sok="" szab="" t="" tert="" zek="">
Kingának és Kirának meg szalagavatója volt. Elképesztő, hogy eltelt ez a majd' 1,5 év. Azt csak zárójelben merem megjegyezni, hogy picit olyan érzésem volt este, mintha a lányaimnak lenne szalagavatója!:)
Este pihi, olvasás. Tékasztorik. Az első könyvet nem olvastam, állítólag jobb volt, mint ez. Nekem tetszik. És az is vicces, hogy itt-ott kajak magamra ismerek.:)
Tervezünk egy egykor újságíróként dolgozó ismerősömmel egy "sörös/kávés konzultációt": rengeteg mesélnivalóm lenne, "csak" az irány, a vezérfonal nincs meg. Nagyon nincs.:)
---
Szombat. Időben lefeküdtem, talán ezért ébredtem meg 5-kor. Bedugtam a fülest, és Lánchíd Rádiót hallgattam. Közben elaludtam. Aztán felkelés, kávé, fürcsi, meg kolleginának segítettem kicsit fia kötelező olvasmányában. Na, ezt jól megmondtam!:) Istenem, régen mennyi olvasónaplót másoltam a Kötelezők röviden sorozatból!XD
Ezek a mai fiatalok: egy fiatal lány meg srác bliccelni próbált a buszon, de bénák voltak, lebuktak. Leszállította őket a sofőr, egy néni viszont pont így érte el a buszt. Mókás volt, mert ezt meg is jegyezte félhangosan.:)
Az Árkádban egy másik fiatal pár lánytagja nyitotta nekem az ajtókat, nagyon kedves volt tőle.:) Lottó, újság... Igen, vettem Magyar Nemzetet, lefedtem a Simicska-portfóliót.:)
Megtaláltam a leendő új tévémet!:) Ha tényleg jól emlékszem, és 75x86 cm-es helyem van. És nem okos tévé, csak félig. Youtube-ozni lehet rajta. Még router is kéne!:) Az mp4-lejátszókkal is szemezgettem, kezd döglődni az enyém, de nem találtam nekem tetszőt... És nem, nem elég a telefon zenehallgatáshoz.:)
A Sparban összefutottam Kicsivel, megállapítottuk, hogy már várjuk a bajnokságot!:)
Eszembe jutott valami hülyeség, elmosolyodtam, egy csaj meg visszamosolygott. Meglepődtem. A kasszánál a pénztárosnéni adott zacsit, hogy beletegyem a mozzarellás snackeket. Úgy bek*rtam a bevásárlókocsiba, hogy alul kiesett. Szerencsére a takartónéni észrevette, odaadta.:)
Amióta hazaértem? Mosogattam, felmostam, névtáblát cseréltem a postaládán, kajáltam, beraktam egy mosást, most pedig mindjárt végzek.
Teregetek, aztán pihi, olvasás, meg majd Veszprém-meccset nézek.
Holnapra semmi nincs tervben, max. cigiért ugrok el valahova. Meg pakolászás, pihi.
A jövő hét még sokesélyes, szombaton jó lenne elmenni élményfürdőbe, de ez még kérdőjeles.
Melóban csuklórögzítő nélkül, itthon csukórögzítővel könnyebb a gépelés. Nem is értem...:)
Na de mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése