A 2016-os évösszefoglalót eredetileg kedden szerettem volna megírni, de akkor idegállapotban voltam. Ennek okáról majd a következő "rendes" posztban mesélek. Aztán tegnap is szerettem volna írni, de bealudtam.
Most viszont itt vagyok. Hogy ragyogok, az mondjuk túlzás...:)
---
Első helyen természetesen keresztfiamat, Markot kell megemlítenem. Februárban lesz 2 éves, szépen nődögél, nagyon aranyos és vagány kisember. Azt nem írom le, hogy élmény látni, ahogy nyíladozik az értelme, mert pár év múlva elolvassa, és megkérdezi, hogy mit szívtál körösztfater. Mindamellett élmény látni, ahogy nyiladozik az értelme.:)
---
Foci EB. A '82-es és '86-os foci VB-vel kapcsolatos élményeim finoman szólva is foghíjasak, így az 1996-os atlantai olimpiát nem számítva csak PlayStation-ön láthattam a magyar labdarúgó válogatottat pályára lépni nagy világeseményen. Meg gombfociban.
Ez a pár nap minden képzeletemet felülmúlta. A csoportmeccsek előtt előzetesen optimistán négy pont megszerzésével számoltam, öt lett belőle. A csoportgyőzelem pedig hab volt a tortán. Jó volt látni, hogy az ország egy kicsit "összekovácsolódott", "együtt lélegzett- az orbánfóbiás károgókról most ne beszéljünk!
Bármilyen meccs, összefoglaló, EB-dal máig is libabőr... "Ott van, b@szd meg!":)
Nem is én lettem volna, ha június 14-én, az osztrák meccs után nem törtem volna össze magam a saját nappalimban, napra pontosan 1 hónapra lesántultam... Aztán kiderült, ezt még lehet fokozni...
---
2016. szeptember 14.: ETO FC Győr-Debrecen 1-0. NB3-as csapatunk kiejtette a Magyar Kupából az NB1-es Lokit. Úgy voltam vele, hogy kis lötyögős meccsen 90 perc alatt kiesünk, én meg hazamegyek, elkortyolgatom a maradék citromos ásványvizet, aztán lefekszem, másnap úgyis nehéz nap lesz melóban. Igen, azt is mondtam, hogy ha nyerünk, két hétig részeg leszek...
A helyzet komolyságát látva aztán András hívta kollégáit, a mentősöket.
Jah, szóval ki ne tudná: eltörött a kezem... Négy órás műtéttel raktak össze, azt mondták, kb. 4-6 hónap lesz a gyógyulási idő... Napra pontosan négy hónap után kezdtem el dolgozni....
Terveztem írni kórházi posztot, de képtelen voltam/vagyok rá... Sok mindent láttam, sok mindent meg/átéltem...
Az öt hét alatt volt 10 szobatársam, 10 sors, 10 történet. Köztük nem egy sokkal-sokkal keményebb, mint egy törött felkar.
A kaja nem egyszer ehetetlen volt, az ágy alvásra kb. alkalmatlan.
Azt sem kívánom senkinek, amikor az orvosok tőlem kérdezték, hogy az esés előtt működött-e egyáltalán a kézfejem.
De amikor gyógytornán frissen amputált betegtársammal úgy bohóckodtunk, hogy a gyógytornász a nevetéstől lefejelte a térdemet...:)
...hogy rengetegen mellettem voltatok, segítettetek, biztattatok, látogattatok...
..hogy viszontláthattam azt a gyógytornászt, aki kb. 3 évesen foglalkozott velem, vagy épp Anyu munkatársait...
Sok minden történt. Fogadkozhatnék, hogy megerősödve jövök ki a történetből, de ez tök felesleges, majd az idő eldönti.
"A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá." Ez viszont nagyon igaz.
Azt mondják, semmi nem történik véletlenül. Most szerintem kb. 70%-os a kezem. Szeretnék újra védeni, tekézni... Ez éltet.
---
Eladtuk az écsi házat. Azt hittem nem fog megviselni, Anyu nélkül már nem volt az igazi. Háát mégis megvisel, rengeteget gondolok rá. Rengeteg ügyintézés, adminisztráció, logisztika történt... Écsből már csak a temető maradt... Elképesztő....
Az albérlőm elköltözött, kellett a hely.
A lakáshitel "kinullázva", bár magamat ismerve ennek kapcsán tuti lesz még bonyodalom...
---
Sport. Khm... Na nem mintha eddig nem írtam volna sportról...XD
Az olimpia... Fura, de a kiváltott érzelmeket tekintve nyomába sem érhet a foci EB-nek. Fura, de Hosszú Katinka remeklése mellett a legjobban Szász Emese aranyérme maradt meg bennem. Hazaértünk tesómékkal Kecskemétről, bekapcsoltam a tévét, és Emese megfordította a döntőt.
Az ETO NB3-as szereplése pedig még mindig megráz, nem ott lenne a helyünk. Mondjuk paradox módon ez az NB1 annyira nem hiányzik. A keretünk szerintem kimagaslik az NB3-ból, meg kell nyerni, a többi meg majd kiderül...
Kézilabdásaink nem voltak ott az olimpián, az ETO és a Veszprém agyonnyert BL-döntőjének elbukása viszont annál fájdalmasabb emlék.
Forma-1: no comment, ez jelenleg nem az a sportág, amibe 4-5 évesen beleszerettem. Bízzunk a jobb folytatásban!:)
---
"Közélet". Migránsok, Iszlám Állam, Trump, Brexit, Pénztáros Lőrinc: katasztrófa...
Az év az eltávozott hírességek kapcsán is siralmas volt...
Ja: aki ismer, tudja mekkora sportbuzi vagyok, mégis az mondom, ne legyen olimpia Budapesten! Se 2024-ben, se máskor!
Nem kell öt hetet kórházban tölteni, elég egy fél napot is... Mondjuk attól tartok, hogy ez demagógia a részemről...
---
"A lányok, a lányok": az első helyen mindenképpen a mórás lányokat kell megemlítenem. Hihetetlen, mennyi mindenen mentünk keresztül egy év alatt. Érdekes, hogy a projekt, melynek keretében megismertük egymást, a "Velünk élő másság" volt. És elég szépen jelen vagyunk egymás életében, és erre nagyon büszke vagyok.:)
Melinda kollegina: látásból is alig ismertük egymást, mégis megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet sörözni, pizzázni.
Ehelyett a kórházban találkoztunk egymással először, mert a mozgássérült kolléga eltörte a kezét. Morbid indítás, ennél mélyebbről nem is lehetne indulni. Mégis felépítettünk valamit, olyan, mintha évek óta ismernénk egymást. Köszönet érte!:)
A németes tanítványom, akivel néha csak beszélgettünk németezés helyett. Rendszeresen hozta nekem a kávét a kórházban. Amikor kezelésre menet kerestem a kórházban, akkor többször richtig nem ért rá, amikor meg kerestem, összefutottunk.
Virtuális élettársam kapcsán pedig egy céges buli maradt meg bennem a legjobban. Ezt a mondatot leírtam, nem törlöm, nem tudok kijönni belőle, ő érti, és ez a lényeg.:)
És igen, van olyan lány az életemben, akivel több mint egy éve nem beszéltünk. De nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Néha azt érzem, hogy a fél karomat odaadnám, hogy újra beszéljünk. A jobbat.;) De attól tartok, ennek az égvilágon semmi értelme nem lenne...
Nemsokára 36 éves leszek. Sok mindenről lemaradtam, sok mindenből kimaradtam. Tavaly sok olyan dolog történt, amire nem gondoltam, hogy velem bármikor megtörténhet.
Nem sietek sehová. Lehet, hogy egyedül fogok meghalni, de nem magányosan.
Csak azt szeretném, hogy ne legyen ciki velem jóban lenni.
És ha valaha megnősülök, ebből a dalból lesz idézet a meghívón. Hogy ehhez a lánynak is lesz némi köze? Világos. Ha lesz annyira elvetemült, hogy hozzám jön, lesz olyan bolond, mint én!:)
---
Az év embere. Ilyen se volt még, de most nem hagyhatom ki!:) A GosziBlog 2016-os "Év embere" díját ezennel a gyógytornászomnak adományozom!:)
A legnehezebb pillanatokban meg tudott vigasztalni, ha kell inspirál, ha kell, lájtosan "kóstolgat", egy élmény vele dolgozni, örülök, hogy megismerhettem.
---
A jövő... Prio 1 természetesen a kezem teljes meggyógyulása, a zökkenőmentes visszailleszkedés melóba. Ki kell szurkolni a feljutást az NB2-be!:)
A bloggal is kezdeni kéne valamit, mármint előrelépni. A második blogfilm folyamatosan napirenden van, emellett szeretném kipróbálni a videoblogolást.
Meg az is eszembe jutott, hogy idejét sem tudom, mikor voltam utoljára nyaralni. Ezen is változtatni kéne. Meg még akad egy s más...:)
Na de ezek majd alakulgatnak.
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése