2017. január 15., vasárnap

Normalizálódó kerékvágás

December 30-án jelentkeztem utoljára "normál" bejegyzéssel, szóval lesz mit mesélnem. Nem kizárt, hogy egy kicsit száraz lesz így az iromány, valami innivalót mindenképpen vegyetek magatokhoz!:) Vagy ha úgy jobban tetszik, tömény lesz. Akkor viszont készítsetek be... sört!:) 
Azt már le sem írom, amikor anno fősulin egy tesiszakos srác beleírta a beadandójába, hogy ha a tanárnő addig elolvassa, vendégül látja egy sörre. Pesti Timi tanárnő annak rendje és módja szerint jelentkezett is a sörért! Hogy én mikre nem emlékszem...:)
*
Péntek. A bejegyzés megírása után ugye jött Eszti, és németeztünk a karácsonyfa árnyékában. Jó volt.:) Jutka jó alaposan feltankolt kajával, ezúton is köszönet érte.:) 
A mosás kimaradt, kajáltam, olvastam, teáztam.:)
---
Szombat. Szilveszter napja. Időben keltem, kávéztam, fürödtem. Megérkeztek tesómék, Markhoz pedig a győri Jézuska. Nagyon aranyos volt, tetszett neki a dömper.:)
Aztán bementünk a városba, megnéztük a belvárosi forgatagot. 
Később írt egy ismerősöm, hogy látott, de nem tudott leszólítani, mert rohantam. Ne viccelj, Markot kergettünk.:)
A leányzót egyébként a vakvéletlennek köszönhetően Szabó Péter motivációs csoportjában ismertem meg. Írnám, hogy a lányom lehetne, ha az egyik első randim sikeres lett volna, de én már abban sem vagyok biztos, hogy randizam-e valaha.:) Amúgy nagyon aranyos, jó fej lány, jókat dumálunk, bohóckodunk. 
Keresztneve megegyezik azzal a kolléganőmmel, aki bejelölt, amikor kórházban voltam, pont a műtét után igazoltam vissza. Vicces volt, mert mindig megakadt rajta a szemem, de fogalmam sem volt, ki ő. Reménykedtem, hogy azért jelölt be, mert hallotta mi történt, és írni szeretne, hogy jobbulást kívánjon. De nem így történt. Na jó, ez csak vicc volt amúgy!:)
Na... A városból indulva egy BMW-s "uriemberrel" volt egy kis afférunk, elég ijesztő szituáció volt. 
Tesómék hazadobtak, aztán pihengettem, kajáltam, készülődtem... És elindultam Kutyához szilveszterezni. Én a panelházak között kb. mindig eltévedek, ezért okosan bevártam Peti barátomat. 
Jó kis este volt, lájtosan indult, aztán picit azért bedurvult... Sör, pezsgő, többféle pálinka, kicsit adtunk a testünknek..:) 
Taxit nagy nehézségek árán sikerült fogni, majdnem busszal jöttem haza. Már szinte kijózanodtam, mire hazaértem, szóval a levezető sör nem maradt el. 
6 óra körül sikerült ágyba keveredni.
---
Vasárnap. Jó párszor felkeltem, utoljára délután 3-kor. Mostam. Elvileg elmostam a szerencsémet. De nem vagyok babonás. Eddig bejött.:)
A vacsora, az ebéd, meg a reggeli melegszenya volt. Finom volt.:)
---


Hétfő. 5-kor keltem, fél 8-ra mentem gyógytornára meg fizikóra. Aztán irány Kun Béla, azaz Marcal City. Tesómékat vártam, párszor megfagytam közben. Az OTP-ben ügyeztünk, meg vettünk apánknak pár bútort. Nem tudtam, mi jelent a feljegyzéseim között, hogy GYUB. Most leesett: Győrújbarát. Mert hogy voltunk apámnál az otthonban. Én egy zseni vagyok.:)
Tesómék a plázánál tettek ki, hazatérve döglöttem, meg bundás kenyeret sütöttem.:)
---
Kedd. Gyógytorna, kezelés, majd háziorvos. Megkaptam a zöld jelzést, szerdán kezdhettem dolgozni. Aztán jött az infó, hogy üzemorvoshoz is kell még mennem. Ezt kicsit szarul fogadtam, paráztam tőle, hogy ő nem fog visszaengedni dolgozni. Szóval egész nap idegállapotban voltam, enni se nagyon volt kedvem.
Este nagy nehezen sütöttem sajttal töltött erőspaprikát. finom lett.:)
---
Szerda. Héttől gyógytorna. Zsuzsi próbált lelket önteni belém, hogy minden okés lesz. Üzemorvos. Minden okés volt. Tudod, mikor nyugodtam meg? Amikor vártam a rendelő előtt, és röhögés hallatszott ki. Ahol vidámság van, ott nagy baj nem lehet. Szóval teljesen sima ügy volt, jókat nevetgéltünk. A doki néni közölte, hogy "alkalmasít" -tényleg ezt mondta :) -, de megkért, hogy ezt a borulós mutatványt ne nagyon ismételgessem.:)
Taxival mentem melózni, hogy időt nyerjek. A taxis bemutatta az online pénztárgépet, hát mit ne mondjak, pazar.
Meló. Teljesen pozitív. Jó volt újra menni, újra dolgozni, újra találkozni a kollégákkal. Melindával konkrétan majdnem összeütköztünk, mintha összebeszéltünk volna, pedig nem.:)
Jó párszor elmeséltem, mi történt, meg hogy vagyok, jól esett az érdeklődés. Az SAP-mat viszont sikerült kilőnöm, négy hónap után elfelejtettem a jelszót... Nem is én lennék.:) Tök fura, de azon meglepődtem, hogy páran meglepődtek a hátizsákomon, pedig évek óta használok ilyen testtáskának nevezett válonátb@szós izét.:)
Meló után ezt a pazar fotót lőttem a buszmegállóban.:)
Aztán még elmentem a Reálba bevásárolni. Topjoy nem volt...:(
Az este folyamán pedig kibékültem valakivel. Azért az nagyon morbid, hogy úgy békültök ki, hogy mindketten azt gondoltátok, hogy a másik haragudott. Örülök, hogy sikerült felülkerekedni a büszkeségen...:)
---
Csütörtök. 5-kor kelés, két kávé, 7-től kórház. Aztán bementem a Coopba. Tök durva, Anyu évekig ott vásárolt be munka előtt, én nem annyira csipáztam azt a boltot. De most praktikus volt.:)
Meló olyan nyugis, beszoktatós. A főnököm dobott haza, itthon nem csináltam semmit. Vagyishát döglöttem, na.:)
---
Péntek. A megszokott új menetrend: 5-kor kelés, 7-től kórház. Elképesztő hideg volt, azt hittem leesnek az ujjaim. A kórházba érve pettingeltem is egyet a radiátorral. Biztos senki nem nézett hülyének.
Amúgy a táppénz alatti háromórás készülődésekre visszagondolva nem semmi, hogy 7-re képes vagyok beérni. Hős vagyok.:) Sőőőt még a Rehab Rábába is elloholtam új csuklórögzítőért. Kiderült, hogy egész eddig rosszul hordtam...XD
Meló fél 4-ig, aztán egy kollégám dobott haza, akivel tök véletlenül egyszerre indultunk el. Egyébként tök jó volt újra pénteki hangulatban lenni.:)
Hazatérve semmi extra, ejtőztem.
---
Szombat. Iratrendezgetéssel indítottam, aztán nagy nehezen rászántam magam, hogy elinduljak a városba. Ez olyan XXI. századi dolog: nem mertem elindulni, mert olvastam facén, hogy fáznak az ismerőseim. Tényleg kurva hideg volt.
Olyan dolgok történtek, amik azt mutatják, hogy kezd visszatérni a régi énem. A szökőkútnál konkrétan majdnem elütött egy autó. Annyi történt, hogy belefeledkeztem az előttem sétáló lány popsijába. Vagyis annak látványába, na...:D A lottózóban csak simán bénáztam. A boltban meg nekitoltam egy polcnak a bevásárlókocsit. A huszas kiesett belőle. A bevásárlás végén megkérdezte egy néni, hogy milyen pénz van benne. Nagyot nézett, mikor közöltem, hogy semmilyen.:)
Az ebéd virsli volt. A blog elmaradt. Mostam, mosogattam, felmostam, aludtam.
Fent említett ismerősömben tudatosult, hogy tanár vagyok. Nagy örömömre szolgál, hogy megmutathatom, hogy a tanárok is emberek. Csak néha titkoljuk.:)
---
Vasárnap. 9-kor keltem. Megírtam az évösszefoglalót, aztán kajáltam. Degeszre zabáltam magam, szóval kajakóma következett.
Pihentem. Aztán egy exkollegina kérdezett valamit facén a telefonjával kapcsolatban. Olyan, mint az enyém.
Segíteni nem tudtam, de rájöttem, hol kell betűtípust, betűméretet, meg háttérképet módosítani. Nagy király vagyok.:)
Megmutatom az első telefonomat: ilyen volt őnagysága.:)
---
Hétfő. Végre egy hétfő, amit utálhattam volna, de nem volt vészes.:) Fáztam, buszoztam, aztán kórház. Gyógytorna, kezelés, büfé, busz, meló. Ebédre mondjuk műkaja...:)
Délután pedig jött egy kisebb holtpont...
Meló után kollegina eldobott a vásárcsarnokig. Gondoltam kisétálok a 14-eshez. Ez meg is történt, de közben akkorát estem a zebrán, azt hittem ott maradok. Nem maradtam. Hazajöttem, pihi, fürcsi, kaja, messenger, Kék fény.
Ja: akkor is fürdök, ha nem írom le.:)
---
Kedd. Üzembe helyeztem a konyhában egy Écsről behozott ébresztős rádiót. Nagyon vagány.:)

Fázás, busz, kórház... A bejáratnál megállított egy néni, hogy mi újság velem, meg hogy vagyok, mert hát Anyu munkatársa volt... Négy év után azért nem semmi..:O
Basszus, el kellett törnöm a kezem, hogy megélhessem, hogy úgy indulok dolgozni, hogy egy lány azt mondja nekem, hogy nagyon vigyázzak magamra. Még ha a gyógytornászomról is van szó.:) A buszmegállóban meg észrevett egy általános iskolai osztálytársam, és elvitt dolgozni. Melóban meg... Felhívtam egy kollégát. Annyira meglepte, hogy az én telefonomról kap hívást, hogy be is mutatkozott. Kikérdezett, hogy hogy vagyok, és közölte, hogy örül a visszatérésemnek. Már majdnem zavarban voltam, tőle ez nagyon meglepett.
Szóval na, az apró csodák velünk vannak, csak észre kell venni őket.:) (megj.: ezt a részt szépen leírtam a hétfőhöz. Most másolgattam az irományt...:))
Egy kolleginát meglátva majd leesett az állam. Erről ennyit.:)
Amúgy meg "beindult a buli", kezdődget a normál üzemmód. Még ha ilyen szó nincs is.:)
Fél 4-ig voltam. Aztán semmi extra, pihentem, meg rántottát sütöttem. És fel tudtam emelni a serpenyőt bal kézzel. Eddig ez nem ment...:)
---
Szerda. Pöttyet közhelyes nap: kelés, kávé, fázás, busz, kórház, büfé... Jaj: imádom a kórházi zsemlét, van benne anyag!:)
Meló megint fél 4-ig. Aztán zenéket válogattam a telefonon. A 2016-os év felfedezettjei eszerint számomra a Road zenekar, valamint Dzsiiza. Mesteri.:)
Este pedig Dórival telefon.:)
---
Csütörtök. Esett a hó. Azaz nem volt annyira vészesen hideg.:) Felírtam, hogy lift, de nem tudom mi történt Schindler bácsival.
Gyógytorna, kezelés, büfé hármas pipa. A buszmegállót épp akkor takarították a hómunkások, amikor odaértem.:)
A munkanap egész pörgősre sikeredett, nem volt unalom.
Délután itthon pihenés volt, meg főtt tojást főztem, meg tévét programoztam. Pár csatorna mínusz, aminek nem örültem...
Jaj: mennem kell majd Földhivatalba, meg jönnek villanyórát cserélni. Előbbit tudtam, utóbbit még csak nem is sejtettem. És borul a gyógytorna menetrend... Mindegy, túlélem.
Megtudtam, hogy elkapták a 2003-ban Győrben történt gyilkosság elkövetőjét. Egészen banális történet. Elképesztő, már-már hihetetlen.
---
Péntek. A szokásos kezdés. Újfent a kórházból mentem dolgozni, és ez kb. január 23-ig így lesz. Hogy utána mi lesz, az majd 24-én kiderül. Aznap kontroll.... Amúgy szerintem szépen alakul a kezem.:)
Elég sokáig maradtam melóban.Többszáz emailt kellet feldolgoznom/átfutnom/elolvasnom, most végre az októberi családi nap képei is sorra kerültek, ami nekem ugye a betegállomány miatt kimaradt. Jó kis rendezvény lehetett.:)
Annak azért örülök, hogy egyedül néztem a képeket. De ezt nem fejteném ki bővebben.:)
5 körül értem haza, kávé, tea, meg pihi volt a program.
---
Szombat. Rendrakás, mosás, ilyesmikkel telt a reggel. Aztán főztem tésztát. Délután meg Kirával találkoztam. Plázáztunk, aztán Holló.
Hosszú idő után sört ittam kedvenc kocsmámban.:) Végülis megfogadtam, hogy először menjek dolgozni, aztán már nem ragaszkodom a limonádéhoz...:)
Hazatérve még azért levezető sörök következtek, közben kézimeccs, meg messenger.
Nem, ezúttal nem ittam depressziósra innom magam. Az előzmények, a körülmények, és a társaság nem engedte..:)
Aztán még update-vacsi: kolbász, szalonna, sajt, sajtos stangli.:)
11 körül már ágyban voltam.:)
---
Vasárnap. Vagyis ma. 10 előtt keltem. Kávéztam, teát főztem. A blognak alig sikerült nekiállni, '90-es évekből származó zenei válogatásokat hallgattam rogyásig. Most éppen ez szól.:)

Délután elvileg jön Kira is meg Harcsi is, bandázunk egyet.
Jövő hétre meg van tervben egy s más, de konkrétum még nincs. Mindenképpen mesélek majd. És nem kell két hetet várni!;)
Khm... És ennyi voltam, remélem azért nem voltam túl unalmas, és fogyasztható az írás!;)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nincsenek megjegyzések: