Vasárnap. A bejegyzés megírása után elvonszoltam magam fürdeni. Úgy volt, hogy találkozunk Kirával, az most sajna elmaradt. Jött viszont Gergő. Dumáltunk, bohóckodtunk, fotóztunk, Kívánságszatyort néztünk. Szóval jó volt...:)
MC DC-t új szerepkörben fedeztem fel, lakodalomban freestyle-ozott, és hát szerintem rohadt jól nyomta.:)
Életének 101. évében meghalt Olofsson Placid katolikus pap, bencés szerzetes. Tőlem talán váratlan lehet, de ő egy nagy "kedvencem", "példaképem". Hihetetlen, milyen derűvel tudott mesélni az életről a gulágon töltött rabságról. Karácsony táján szerettem volna megosztani egy videót, akkor elmaradt, most pótolom. Mindenképpen nézzél bele, szerintem kihagyhatatlan!:)
Egri Viktor sportriporter soha nem volt a szívem csücske. Most karakán módon leírta a véleményét a FIFA-gáláról, a Puskás-díj átadásáról, Orbán szerepéről. Ahogy Szöllösi Győrgy Nemzeti Sport-főszerkesztő reagált rá, az viszont egészen elképesztő, már-már ijesztő...
---
Hétfő. Jól indult a nap. Nagyon jó volt a gyógytorna, de erről nem szeretnék bővebben írni.:$
Szóval jókedvűen mentem dolgozni. Egy egészen érdekes hírrel szembesültem. Az állam kicsit leesett, de azért sikerült összeszedni.
Fél 5-ig meló, busszal jöttem haza.
Pihentem, tévéztem, Kék fényt is néztem.
---
Kedd. Felírtam, hogy tervezés. Nem tudom, mit terveztem. Gondolom, a napot...:) Szokásos menetrend: kórház, busz, meló.
5-ig voltam, egész nyugisan telt a nap. Napközben észrevettem, hogy nincs a pénztárcámban az ETO-bérlet. Kicsit megijedtem, de bevillant, hogy Kira hová tette, amikor pakolásztunk a konyhában. És ott volt...:)
Kilenckor sikerült elvonszolni magam fürdeni, utána még kajáltam. Meg Alindát néztem. Eszméletlen jó beszélgetései vannak a Hír TV-n, érdemes megnézni.:)
---
Szerda. 5-kor kelés, két kávé, negyed 7-kor indulás. Kórház, busz, meló. Igencsak passzív nap volt, erről ugye bővebben nem írhatok.
Azt viszont elmesélhetem, hogy megütöttem a főnökömet.:D Persze véletlenül, kabátfelvétel közben.
Egy kolleginának mutattam, hogy mozog a kézfejem. És egy másik, számomra ismeretlen kollegina megfogta a kezemet, így segítve visszavenni a csuklórögzítőt.:)
Melinda kollegina pedig küldött nekem keksztekercset. Volt, aki azt hitte én csináltam, csak az volt neki gyanús, hogy túl szép volt...:D
Kollégám hazahozott, egész délután nem csináltam semmit.:)
---
Csütörtök. A szokásos reggel, azzal a különbséggel, hogy elkezdtek özönleni a szülinapi köszöntések. Gyógytornán direkt kiléptem a zinternetből.:)
Aztán visszaléptem, mert torna végén nem tudtunk elköszönni, így messengeren megtettem. Aztán persze Zuckerberg bácsi súgott a lányoknak, így ők is megköszöntöttek.:)
Torna után elmentem szülinapi nasi-beszerzésre. A boltból kilépve ismét észrevett volt osztálytársam, Rudi, és elvitt a munkahelyemre.:)
Hazatérve válaszoltam a szülinapi köszöntésekre, még tegnap is kaptam, összesen majd' 400-at. Ezúton is köszönöm!:) Voltak, akiknek az írásán egészen elérzékenyültem. Tényleg...:)
Nem terveztem, de egy-két sört azért megittam.
Hm... Semmiféle narcisztikus hajlam nincs bennem, Oravecz Coelho-nak sem tartom magam, ez az írás valahogy mégiscsak "kitört" belőlem. Szerintem vállalható.
Szeretnék majd hasonló írásokat elkövetni, lenne mit mesélnem. És többen is jelezték, hogy érdemes lenne...:O :)
Tervben volt, hogy vasárnap rögtönzünk Harcsi barátommal egy „köszöntés-megköszönő” videót, amit aztán ma posztolok, de elvetettem az ötletet, mert hát mi van, ha senki nem köszönt meg, vagy esetleg nem küldök tovább egy körlevelet, és meghalok időközben. Szerencsére egyik eset sem történt meg, mindenesetre ma a rend kedvéért a kórházban lefejeltem egy ajtót. Nemnormális. Aztán eszembe jutott, hogy írok egy posztot arról, hogy mi az a boldogság, mert hát rengetegen kívántak nekem boldog születésnapot. Életemben kb. háromszor voltam igazán boldog, de ez nem baj, magas a mérce. Azon is gondolkodtam, hogy írok arról, hogy 36 éves lettem, és ez már majdnem 40, közeleg a B oldal.
De ma reggel történt valami. Reggeli kávémat kortyolgatva, facebook-emlékeim nézegetve megláttam, hogy egy ismerősöm két évvel ezelőtt Bushido Alles wird gut című számával köszöntött fel. Minden jó lesz. Hátborzongató, ugyanő mutatta meg Márti dalát is. Kezdjetek el élni!
Dóri több mint egy éve meghalt egy szörnyű balesetben. És hiszem, hogy most odafent a szája szegletében egy mosollyal belekortyol a fröccsébe, és csóválja a fejét, hogy mekkora f@szságokat írok.
36 éves vagyok, lehet, hogy nem itt kéne tartani. Család, gyerekek… Igen, szép lenne, nem így alakult. Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. A kéztörés megmutatta, hogy szépen lassan nyugodtan kell haladni a kitűzött cél felé, emellett fantasztikus embereket is megismertem az úton. Nem, nem csak a gyógytornászlányokról van szó, a masszőrsrác is hatalmas fazon. DAC-drukker. MÁVDAC. Vagy Gábor, aki soproni, de messze nem szarházi…
Megesett, hogy egy lány megkért, kérjek elvitelre kaját, idejön hozzám, megeszi nálam. Vagy húsleves főtt a tűzhelyemen. Vagy egy lány behozta busszal a kiskutyáját, hogy megmutathassa nekem. Volt, aki azt írta, hogy hisz bennem. Megint más a rám jellemző humorról és pozitív hozzáállásról beszélt.
Apró kis csodák ezek. Vagy amikor valaki „reagál a rezdülésedre.” Ezt „nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell”-ahogy a dal mondja. Volt benne részem, örülök neki.
Kapuba kéne állni, kiöklözni egy jól irányzott löketet. Még nem megy fel a kesztyű a kezemre, és egy szaloncukor elkapása is fáj. De meglesz az. Szépen lassan.
És jó nyomoz hagyni az emberekben. Mert az élet túl rövid. „Ne vedd túl komolyan az életet, úgysem úszod meg élve!” Ugye?
El kell kezdeni élni, és akkor minden jó lesz!
Rengetegen felköszöntöttetek ma, köszönet érte! Remélem mindenkinek sikerült válaszolnom!
A szösszenetért bocsi, ez most így kikívánkozott.
Ui.: a mez ezúttal csak az azért, hogy 10 évet letagadhassak. :) És lefényképeztem a kollégáktól kapott csokikat és képeslapokat is, de véletlenül töröltem…
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :) Meg a bakok! ;)
Egészségetekre! :)
De ma reggel történt valami. Reggeli kávémat kortyolgatva, facebook-emlékeim nézegetve megláttam, hogy egy ismerősöm két évvel ezelőtt Bushido Alles wird gut című számával köszöntött fel. Minden jó lesz. Hátborzongató, ugyanő mutatta meg Márti dalát is. Kezdjetek el élni!
Dóri több mint egy éve meghalt egy szörnyű balesetben. És hiszem, hogy most odafent a szája szegletében egy mosollyal belekortyol a fröccsébe, és csóválja a fejét, hogy mekkora f@szságokat írok.
36 éves vagyok, lehet, hogy nem itt kéne tartani. Család, gyerekek… Igen, szép lenne, nem így alakult. Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. A kéztörés megmutatta, hogy szépen lassan nyugodtan kell haladni a kitűzött cél felé, emellett fantasztikus embereket is megismertem az úton. Nem, nem csak a gyógytornászlányokról van szó, a masszőrsrác is hatalmas fazon. DAC-drukker. MÁVDAC. Vagy Gábor, aki soproni, de messze nem szarházi…
Megesett, hogy egy lány megkért, kérjek elvitelre kaját, idejön hozzám, megeszi nálam. Vagy húsleves főtt a tűzhelyemen. Vagy egy lány behozta busszal a kiskutyáját, hogy megmutathassa nekem. Volt, aki azt írta, hogy hisz bennem. Megint más a rám jellemző humorról és pozitív hozzáállásról beszélt.
Apró kis csodák ezek. Vagy amikor valaki „reagál a rezdülésedre.” Ezt „nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell”-ahogy a dal mondja. Volt benne részem, örülök neki.
Kapuba kéne állni, kiöklözni egy jól irányzott löketet. Még nem megy fel a kesztyű a kezemre, és egy szaloncukor elkapása is fáj. De meglesz az. Szépen lassan.
És jó nyomoz hagyni az emberekben. Mert az élet túl rövid. „Ne vedd túl komolyan az életet, úgysem úszod meg élve!” Ugye?
El kell kezdeni élni, és akkor minden jó lesz!
Rengetegen felköszöntöttetek ma, köszönet érte! Remélem mindenkinek sikerült válaszolnom!
A szösszenetért bocsi, ez most így kikívánkozott.
Ui.: a mez ezúttal csak az azért, hogy 10 évet letagadhassak. :) És lefényképeztem a kollégáktól kapott csokikat és képeslapokat is, de véletlenül töröltem…
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :) Meg a bakok! ;)
Egészségetekre! :)
---
Péntek. Szabadnap. Reggel viszonylag időben megvolt a villanyóracsere. Szomszédasszony hozta a formát...XD
Legközelebb amúgy 15 év múlva cserélik.:)
Mármint az órát, nem a szomszédasszonyt.:)
Gyógytorna. Egy ideig az utolsó. Kedden kontroll, akkor dől el, hogy kell-e még mennem. Valószínűleg amúgy igen.
De Zsuzsi jövő héten szabin lesz. A "magánrendelésén" egyébként mindenképpen folytatjuk. De most egy hétig nem megyek.:)
Kórház után pláza. Addig agyaltam, hogy mit hozzak ebédre, hogy nem hoztam semmit...:)
Így konzerv lett az ebéd.
Hír: óvodásoknak mutatták meg az esküvő menetét. Lett közülük menyasszony, vőlegény, tanúk, násznép, ahogy kell. Igazi anyakönyv-vezető "adta össze őket". Frankón megláthatták, hogy zajlik egy esküvő, szerintem tök aranyos... A kommentek viszont... Gyerekházasság, meg ez a migránsoknál szokás... Azon gondolkodtam, hogy ezek alapból ilyen kretének, vagy gyúrnak rá, netán viccesnek gondolják magukat...
Este lájtos sörrentés Bandi barátommal. Két kör után távoztunk az ojjektumból.
Levezető sör helyett ezúttal csirkefalatokat sütöttem, és teát főztem hozzá.:)
---
Szombat. Reggel értesültem a veronai buszbalesetről. Nem ismertem őket, de leírhatatlan fájdalmat érzek, borzalmas tragédia...
Persze ebbe is sikerült már belekeverni a politikát, ami teljességgel méltatlan... Azt viszont leírom, hogy torokszorító volt Szíjjártó Péter sajtótájékoztatója. Mármint... A sírás kerülgette, nem lettem volna a helyében... Meg az iskola igazgatóhelyettese... Erre nem lehet felkészülni. Attól tartok, feldolgozni sem...
Sok a gondolat, a kérdés, de erre tényleg nincsenek szavak.... Nyugodjatok Békében! A családtagoknak, barátoknak, tanároknak pedig sok erőt kívánok!
Ebédre chilis bab konzervet ettem volna, de letörtem a nyitófület, kibontani meg nem sikerült. Így káposztakonzervet ettem.
Aztán pláza. Könyvesbolt, újságos, CBA.
Tanulópénztárosnál voltam, szegény csajnak bonyolítottam az életét, kiszakadt a zacsi, és a szalagon landolt a sajtos stangli. Szerencsére segített megoldani a problémát.:)
Onnan a Hollóba mentem, Melindával találkoztunk, söröztünk. Egy élmény volt, nagyot beszélgettünk.:) Meg nagyokat nevettünk, meg agyaskodtunk, volt ott minden.:)
Taxival jöttem haza. A taxis hatalmas fazon volt. Megoldotta a korábban említett pénztárgép-problémát: popsitörlő tartójának keretében rögzítette. Találékony a magyar!:D
Hazatérve még levezető sör, meg sütöttem melegszenyát. Fincsi volt.:)
---
Vasárnap. Azaz ma. Elég hamar felébredtem, ejtőztem, kávéztam, teáztam, fürödtem, most pötyögök.:)
Mindjárt mosogatok, aztán kaja. Meg elugrok cigiért, meg találkozom Kirával, este meg jön egy kolléga.:)
Nincs unalom.
"Goszi veled mindig történik valami, és neked mindenhol vannak ismerőseid." Ez tetszik!:)
Jövő hét? Meló. Kedden kontroll, meg fogorvos, meg Edittel, aki ezúttal nem a sógornőm, hanem volt osztálytársam, elmegyünk apámhoz Barátira.
Meg Druszámmal-kollégámmal sörrentés is lesz.:)
Meg még egy s más biztosan lesz, majd mesélek!:)
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése