Három srác, két holló, egy szultán, egy király, meg a marslakó

Szerdán a blogbejegyzés megírása után semmi lényeges nem történt. Net, tévé... És időben pihi...

---

Csütörtökön felébredtem 3.45-kor. Ki kellett mennem mosdóba-hogy elegánsan fogalmazzak.:) Utána már nem feküdtem vissza, neteztem, tévéztem, zenét hallgattam.

Hosszú idő után láttam újra Barátok köztöt. Az jutott eszembe, hogy mostanában nem nagyon van szükségem szappanoperára, az életem anélkül is épp elég eseménydús.:)

Meló után tesómék értem jöttek. Elmentünk a Magvassyhoz jegyet venni a jövő csütörtöki ETO-Fradi női kézilabda bajnoki döntőre. 

Már bezárt a jegypénztár, de szerencsére rendes volt a csaj, tudtunk venni belépőket.

Hát igen, egy kétszeres BL-győztes klubnál dolgozni nagy dolog. Értem ezalatt azt, hogy nem volt ránk írva, hogy a szomszéd utcából érkeztünk-e, vagy éppen Mosonmagyaróvárról, Veszprémből, vagy még messzebbről leutazva szerettünk volna jegyet venni. Nem kellett keserű szájízzel távoznunk.:)

Onnan a Laposra mentünk kajálni, nagyon finom ételek vannak ott, szeretem. És ezúttal nem ittam sört.:)

Majd Lidl, nagybevásárlás. 

Hazatérve elpakoltam a cuccokat, még kicsit dumáltunk tesómékkal, és ananászt majszoltunk.:)

Amit később egyedül maradva egy kis sörrel öblítettem le...:D

Közben egy kolleginával beszélgettem. A kaják is szóba kerültek, így nekiálltunk vacsorázni. Éjjel fél 12-kor.:D

---

A pénteki nap viszonylag gyorsan eltelt. Munka után a Hollóhoz indultam, ahol két kedves barátommal találkoztunk. 

Közben valakivel beszélgettem viberen. Másképpen, mint eddig bárkivel. És nem elsősorban azért, mert németül is folyt a dialógus...:)

A kocsmában kávé és kóla társaságában összeraktuk a heti tippmix-szelvényeinket, amiket aztán a plázában adtunk fel. 

Onnan a Szultánba mentünk vacsorázni. 

Hm... Van ott egy pincércsaj, igen jól néz ki. Viszont jól érzékelhető "mű-kedvessége", és "egyedi" hangszíne roppantmód irritáló volt.

A hangra vonatkozó megjegyzést félve írom le, egy sánta srácnak nem nagyon van joga bárkit is külsőségek alapján megítélni... De azért na...:D

Vacsoránk annyiban mindenképpen rendhagyó volt, hogy rendeltünk egy második kört. Étel kapcsán ez velem még soha nem fordult elő.

Aztán a 14-es busszal hazaindultunk. 

Rendszeresen jártam busszal Budapestre, Mosonmagyaróvárra, Szombathelyre. 

Megfordultam busszal Stuttgartban, Nyitrán, Olasz-, Német-, és Franciaországban, meg még ki tudja hol. 

De hogy életem legemlékezetesebb buszozása a 14-es győri helyi járaton fog lezajlani, azt nem gondoltam volna. Pedig ez a nagy büdös helyzet...

Az eseménysor kb. leírhatatlan, de azért megpróbálom!:)

Attila barátunk ült mellettem, Gege pedig mögöttünk. Ideális elhelyezkedés egy szelfi elkészítéséhez. 

Jó, tudom-tudom: elég gáz 20-30-as srácoknak szelfit készíteni. 

De nem érdekel. Jó kedvünk volt, bohóckodtunk, nem bántottunk senkit, akkor pedig nem látok benne problémát. 

Az előttünk ülő csaj persze hátrafordult a fényképezés hangjára. 

Elsütött egy viccet, miszerint Armstrong holdraszállásakor 9 fotó készült, egy plázacica mosdóhasználatáról 253. Társadalomkritika, korkép, jogos. 

De ezzel még nem volt vége. 

Elkezdett mindet osztani, hogy elég gáz, hogy magunkat fényképezzük, ahelyett, hogy csajokkal foglalkoznánk, hiányzik belőlünk a fészekrakó ösztön (!!!). 

Majd megkérdezte, mi a háttérképünk a számítógépünkön. 

Nekem Fernando Alonso egy Ferrariban. Ez persze gáz, mert "sok közöm van egy spanyol autóversenyzőhöz, olasz autóban, a 14-esen zötykölődve."

Egyik cimbinek  Gianluigi Buffon, a Juve és az olasz válogatott kapusa van a háttérképen, a másik cimbinek még gyári alapbeállítás van, lévén új a gépe.
Ez részben azért jó pont volt számunkra, mert azt gondolta a hölgyemény, hogy 3D-s (!) pucér nőt nézegetünk háttérkép gyanánt. 

Adta magát a kérdés, hogy neki mi a háttérképe. 

Hát neki semmi. 

Se számítógépe, se tévéje, örül, hogy árama van.-mint közölte hihetetlen büszkeséggel hangjában. 

Mert ő egy konzervatív lány. Ezért nem találja álmai hercegét. 

De majd megszüli  (sic!), 

Szerintünk pedig egy marslakó. Egy fapina. 

Kíváncsi vagyok, meddig fajult volna még ez a beszélgetés, ha a csaj nem szállt volna le. 

Mostanában sokat, túl sokat foglalkozunk a külsőségekkel, ítélünk meg embereket külsőségek, felületes részinformációk alapján. Ez egy újabb tipikus példa. 

33 éves fejjel szelfit készítek a buszon, és Alonso a háttérképem, és emiatt sz*r ember lennék? Nem hinném...

Nem csoda, hogy ezekután lefagyva, és egyben leforrázva ültünk a buszon. Elképesztő.... Hogy mik vannak?:)

Döbbenet...

Még több, mint fél órán keresztül emésztgettük az eseményeket a Mátyás téren. Nem tértünk magunkhoz. 

Közben pózoltam Mátyás királlyal...:D

Többen is megdicsértek, hogy milyen jól sikerült fényképet tettem fel facebookra.:O Ilyen se volt még.

Mostanában nem ez az első példátlan, egyedülálló élményem...

Hazaérve valakivel meg kellett osztanom az élményeket. Egy ismerősömmel beszélgettünk kicsit, az ő életéből is bőven lehetne egy vígjátékot forgatni.:)

Aztán lefeküdtem aludni...

---

 Ma ugye munkanap lenne, de itthon maradtam, rendrakás a cél. Még nem álltam neki.

Eddig kávéztam, meg boltban voltam. 

És még egy olyan dolog történt, ami "besza-behu". Kész...:D
Itt nem merem leírni, de a maga módján harmadik típusú találozásról beszélünk!:)
Most mindjárt főzök még egy kávét. Aztán pakolok, takarítok.:)
Délután Forma-1, estefelé találkozom Kata barátosnémmal.
Holnap további pakolás, Forma-1, meg ETO-meccs.
Hétfőn modemcsere -na az is egy érdekes sztori...:)-, német, kedden -talán- még egy német. Csütörtökön meccs. Ami biztos, a többi majd kiderül.
---
"Egy nő akkor boldog, ha szeretik." És egy pasi?
Aki közelebbről ismer, ismeri a személyes "boldogság-elméletemet".
Most jól vagyok.
Nem vagyok hajlandó agyalni.
Meg magamat "kidumálni", kvázi leégetni.
Élek-virulok.
Mert egy pasit is lehet ragyogtatni.
Köszönet érte!:)
---
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Egy BL-győzelem margójára. Meg más is.

Kétszeres Bajnokok Ligája-győztes a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata.

"Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. 0/7"

A két "kiírás" között nagyjából két év telt el. A Ferencváros elleni bajnoki döntőn, nem sokkal a Podgorica ellen elvesztett BL-döntő után  "tisztelték meg" fenti kiírással  a ferencvárosi drukkerek a győri csapatot és szurkolóit.

Mélyen érintett. Szerencsére a csajokat is. Mert ők megmutatták. 

Vesztettünk el nemzetközi kupadöntőt feltörekvő kiscsapatként, simán. 

Vesztettünk idegenben lőtt góllal, illetve összesítésben eggyel. 

A legfájóbb talán még mindig a Fehérvár ellen elvesztett 2005-ös EHF-kupa-döntő. Érdekes módon abban az évben lett meg az első bajnoki-, és Magya Kupa-győzelem. 

Aztán tavaly végre a csapat a nemzetközi kupában is ráérzett a győzelem ízére, idén pedig repetázott. 

Győrben egyesek szerint "ciki" kézilabdaszurkolónak lenni. Mert "pénzes ribancok", meg mert szerethetőbb volt a talán kevésbé sikeres, de főképp sajátnevelésű játékosokra épülő együttes. 

Győrben egyesek szerint "ciki" focidrukkernek lenni. Mert falábúak. A szurkolók meg ugye az agyatlan csőcselék. 

Nem tudom... A kézilabdacsapat nem a Kelet-Európában megszokott összevásárolt sztárgárda, az Audi nem véletlenül támogatja az együttes. A szponzoráció, az együttműködés a csapat körül zajló tudatos szakmai munka jutalma. 

És ezek a norvég, brazil, francia, magyar és ki tudja még így hirtelen milyen nemzetiségű lányok, no meg a spanyol edző tudnak nagyon emberközeliek is lenni. 

Maximális tiszteletem és rajongásom a lányoké, de ami miatt én mégis egy kicsit inkább egy kicsit a focicsapat felé húzok, a kézilabda-szurkolókat körülvevő sznobizmus-feeling. 

Kézire sikk járni. 

Focira nem az. 

Szombaton is láttam: jobb egy szocreál kocsmában ücsörögni a barátokkal, mint egy lounge bar-ban egyedül...:)

És örökké feledhetetlen élmény volt a szurkolás a Városházánál, és büszke vagyok rá, hogy barátaimmal ehhez a szurkoláshoz mi is hozzá tudtunk tenni a magunk módján. 

Ezek a csajok megérdemlik. 

Nem is beszélve Ambros Martinról, aki egy zseni. A szerényebbik fajtából. 

Az már "csak" hab a tortán, hogy örömömet volt kivel megosztani, és ezt az a valaki díjazta is. 

De ezt már meséltem. Viszont nem tudok eléggé betelni vele.:)

---

Hétfő este a blogbejegyzés megírása után elmosattam, fürödtem, kajáltam, tévéztem. Igen, Kék fény is volt.:)

Addigra már hazakísértem szombati szerelmemet.:)

---

Kedden reggel sikerült időben felkelni. Aztán majd' egy órán keresztül zenéket válogattam az mp3-lejátszómra. Nem normális.:)

Hazafelé ballagva az Árkádnál egy zebránál sikerült egy sajátos performanszot előadnom. Vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. Tüsszentettem. A szemüvegem leesett. Elkaptam. 

Aztán elvesztettem az egyensúlyomat. A szemüvegemet elejtettem, persze beestem a zebrára. Szerencsére az autóknak addigra már piros volt... Nagyon mókásan nézhettem ki.:)

Kaptam egy elszámoló gázszámlát 102 forintról. Nagyon kemény.:D

Utána németóra szomszédban. Állásinterjút szimuláltunk, nagyon jól sikerült.:)

Aztán egy kis lelkiéletet éltünk, nagyon jól esett...:)

Le is öblítettem három doboz sörrel. 

Közben megkért egy ismerősöm, hogy egy szakdolihoz töltsek ki egy kérdőívet a mozgássérültek munkába állásával kapcsolatban. 

Három sör után. 

És kifejtős volt. 

Három sörrel a testemben írtam integrációról, szegregációl, diszkriminációról...

Nagyon büszke voltam magamra.:)

Olyannyira, hogy majdnem bontottam egy negyedik sört, de aztán győzött a józan ész, elmentem fürdeni, vacsorázni. 

És megnéztem a Hír TV-n egy Vadai Ágnessel, a Demokratikus Koalíció alelnökével készült interjút. 

Totális mélypont. Tragikomédia. 

Ismét csak a büszkeség: hallatlanul büszke vagyok rá, hogy a DK egyik győri vezéregyéniségét barátomnak tudhatom, és mi a nagyokkal ellentétben normálisan el is tudunk beszélgetni egymással. 

---

Ma a körülményekhez képest időben beértem dolgozni. És egész nap be nem állt a szám, egy új kolleginát tanítottam be. 

Szerintem még tanítási gyakorlaton sem beszéltem ennyit...:)

Ha hozzáveszem, hogy éjjel is munkával álmodtam, talán érhető, hogy nagyon-nagyon fáradt vagyok.:)

---

Holnap tesómmal nagybevásárlás, aztán tali egy kedves szurkertárssal, pénteken a tervek szerint "pasis délután", kávéval, tippmix-szel.:)

Szombaton vagy meló, vagy nagy-nagytakarítás, rendrakás. 

Vasárnap meg ETO-Honvéd. 

---

"Új érzések, új hangulatok..."-szoktam mondani volt. 

Most tényleg vannak. 

Új érzések, új hangulatok. 

Legszívesebben belekiáltanám a világba, hogy... 

De nem kiáltom.

Örülök szép csendben.:) 

És köszönöm.:)

---

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Címvédés

Csütörtök este szó volt róla, hogy Attila barátommal nézem meg a Juventus-Benfica Európa Liga-elődöntő visszavágóját. 

Ezt végül lemondtam, mert péntekre frissnek és kipihentnek kellett lennem. 

A Juve amúgy nem jutott be az amúgy saját stadionjukban megrendezésre kerülő fináléba. Ezt Ati miatt sajnálom, de Fehér Miki emléke miatt a portugál csapatot is szeretem, így nekik szurkolok a döntőben.

Az más kérdés, hogy a 60-as években a fáma szerint éppen a legendás magyar edző, Guttmann Béla átkozta meg a luzitán csapatot, miszerint száz évig nem fognak nemzetközi kupát nyerni... Pedig előtte kaszáltak rendesen, de azóta tényleg semmi...

Jaj, de szépen elkanyarodtam...:)

Szóval itthon néztem/hallgattam a meccset, és időben nyugovóra tértem. 

---

Péntek délelőtt elrohantam a plázába, és vettem magamnak egy cipőt. Meg Sportot. Mást nem. 

Sietnem kellett, mégis majdnem vesztettem egy kis időt, mert majdnem hazaérve kishíján elfelejtettem leszállni a buszról. :D Mármint majdnem elfelejtettem jelezni...:)

Na de ez megoldódott. Kaját is rendeltem, meg is ettem, meg lefürödtem, és esküvőre mentem.

Őőő... végülis nem vettem ruhát, viszonylag vállalható öltözéket sikerült felvennem, bááár a széldzsekit nem ártott volna a kocsiban hagyni...:/

Ja, és persze ez csak jó nagy spättel jutott eszembe, hogy Écsről a zakómban jöttem volna vissza...:/

No... Fél 4-re beszéltük meg kolleginával, hogy értem jön. 20-ra lementem, hogy ne kelljen rám várnia. Ő pedig 20-ra jött, hogy nekem ne kelljen várnom...:)

Még két munkatársunkat összeszedtük, és mentünk is Petra és Norbi esküvőjére. 

Petrát már elég régóta ismerem, aztán pár évig nem tartottuk a kapcsolatot, és amikor egy munkahelyre került, kb. ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ja, és persze Norbi is igen jó fej. 

Szépek voltak, helyesek voltak... 

Petrát mondjuk nem sikerült lefényképeznem, mert bepárásodott a szemüvegem, amikor megláttam...:)

Hazatérve punnyadás következett, és az egykori szovjet külügyminiszterről, Molotovról néztem meg egy német nyelvű dokumentumfilmet. Koktélt nem kevertem hozzá.:)

---

Szombat. Van, hogy nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi. És mégis minden úgy lesz fasza, ahogy lesz. Vagy van, vagy mi...

Az volt a terv, hogy elmegyek postára, rendelek valami kaját, aztán kimegyek a kivetítőhöz megnézni a BL-elődöntőt. 

Na persze. Délután fél 3 körül értem az ETO Parkba. Feladtam a lottót meg a tippmixeket. 

A postán csekkeket, meg az adóbevallást. 

A Babylonban pedig a kézimeccset nézték. Így én is csatlakoztam, sőt kajáltam is. 

3000 forintot fizettem egy levesért, egy másodikért, meg egy almafröccsért...:O :D

De a lényeg: nyert az ETO a Midtjylland ellen a BL elődöntőjében, így bejutott a másnapi, Podgorica elleni döntőbe. 

Egyébként a dán csapatot csak Mütyűrlandnak hívom, annak legalább van értelme.:D

A Podgorica leánykori neve meg Podgor Ilona.:D

Őőőő szóval hazaballagtam. Főztem egy kávét, aztán ledöglöttem a tévé elé. 

Majd jött egy telefon, hogy nincs-e kedvem elmenni a Dreherbe ETO focimeccset nézni.

Volt kedvem. 

A buszon kolléganőmmel trécseltem facén, a kutyanevek voltak terítéken. Annyira belemerültem az ötletelésbe, hogy véletlenül egy megállóval előbb szálltam le...:O :D

De ezt máig nem tudom, hogy hoztam össze... 

Milyen az élet: a flancos Babylon után a full szocreál Dreherben kötöttem. Ahol valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag pálinka íze van a csapolt sörnek, és van isteni finom, házias jellegű sajtos rúd.:)

1-0-ra nyertünk a Puskás Akadémia ellen Felcsúton, Kalmár Zsolti bődületes nagy gólt rúgott. Miközben épp egy falubelijével beszélgettem.:)

Hazafelé a távolabbi buszmegállónál szálltam fel a buszra. Nem akartam egyedül menni a másik irányba, így elkísértem egyik cimbit. Karonfogva mentünk, így gyorsabb volt...:D

A buszról leszállva bőszen sértettem a közszemérmet egy eldugott helyen, amikor elkezdett csipogni a telefonom... Jaj, de megijedtem...:D

---

Vasárnap.  Május első vasárnapja. Anyák napja... Nehéz, nagyon nehéz...

Írt egy ismerősöm, aki hozzám hasonlóan a közelmúltban vesztette el az anyukáját... 

Hát igen... Ilyenkor (is) nagyon rossz... 

*

Hm... Van rengeteg haverom, és néhány jó barátom, akikre mindig számíthatok, és ez fordítva is igaz. 

És... És.... És nagyon furcsa azt a szót leírni, hogy szeretlek. Meg olvasni. Amikor nekem írják. Nem pedig egy könyvben, vagy például egy másnak írt kommentben olvasom. 

El vagyok érzékenyülve. És köszönöm.♥

*

No... Délután több baráttal és cimborával a Városháza felé vettük az irányt, és megnéztük a BL-döntőt. 

Vittem magammal egy flakon ásványvizet. Meg egy szurkolói dudát. 

A vizet hazahoztam, mert elég hamar a kezembe nyomtak egy doboz sört. Aztán még egyet. És megint. És így tovább...:)

A duda pedig igen jó szolgálatot tett az orális fixáció lekezdésére, a tömött széksorokban csak nem illik rágyújtani...:D

Szünetben aztán elvonultunk rágyújtani. Odajött hozzánk az M1 híradójának riportere, hogy nyilatkozzunk "Miért jobb a kocsma, mint a kivetítő?"-témában. Pff...XD Nem vállaltuk...:D 

Szomjasak sem voltunk már, meg aztán idegállapotban is voltunk rendesen. 

Teljesen izgalommentes meccsen 27-21-re nyertünk a Podgorica ellenében, így

másodszor nyertük meg a Bajnokok Ligáját.

Azt írom, hogy izgalommentes volt, de azért idegeskedtem rendesen. Eszembe jutott a sok elvesztett finálé, a böjt... De ezek a csajok felnőttek, megerősödtek... És Ambros Martin egy zseni, fantasztikus edző, és -amennyit látok belőle- fantasztikus ember. 

Van pár gondolatom a témával kapcsolatban, majd valamikor igyekszem leírni azokat is...:)

A meccs utolsó fél percében felhívtam valakit, hogy kapjon egy kis ízelítőt a hangulatból. És hogy megosszam vele a jó kedvemet. 

És utána küldött egy üzenetet, megköszönte, hogy megosztottam vele, hogy boldog vagyok. 

Észrevette. Úgy gondolom, ezek azok a nem is olyan apró örömök, amiket észre kell venni.:)

Jaj... tök büszke vagyok rá, hogy a kivetítőnél mi csináltuk a hangulatot, mármint szurkolói dalokat kezdtünk el, de az utolsó percben mi kezdtük el az "Álljatok fel!"-t is skandálni.:)

Libabőr, még mindig. Mármint az egész este...:)

A tévéközvetítést végignéztük, mi hagytuk el utoljára a teret. 

Ati barátom feljött hozzám. Jó házigazda módjára főztem teát, meg sütöttem melegszendvicset. Meg bontottam sört.:D

És agyaltunk is. Újabb projekt van születőben.;)

Vagyis a másik sem született még meg, de a tervezések zajlanak.:)

Ja, és Harcsi barátommal is konzultáltam, aki a helyszínen nézte és dolgozta végig a Final Four-t.:)

Éjfél körül aztán sikerült ágyba keveredni. 

A lányok fogadására nem mentem ki a Városházához, remélem, azt még sikerül idén bepótolni.:)

És ETO-mezt szeretnék venni. Csak nem tudom, hogy hol lehet...:)

---

Ma viszonylag hamar sikerült felkelnem. Kávé-ásványvíz-algoflex, és mentem is dolgozni. 

A nemfocis tippmixemmel nyertem, kb. visszanyertem a Babylon-ebéd árát. Nincsenek véletlenek.:)

Fáradt is voltam/vagyok, hangom sincs valami sok egyelőre, de azért átvészeltem a napot.:)

Ma nem lesz németóra, áttettük holnapra. 

A héten lesz majd még német, meg több tali, meg szombati munkanap, meg vasárnapi ETO-meccs, meg ilyenek. 

Egészen biztosan nem fogok unatkozni!;)

Mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Alkotói szünet után

Mindenkitől elnézést kérek a kisebb szünetért, alkotói szünetet tartottam. Na persze: volt egy kis lumpolás, csaptam egy-két görbe estét.

De mindenkit megnyugtathatok: nincsenek alkoholproblémáim, nem ittam már... tegnap óta...:) De ma egészen biztosan nem fogok, valaki iszik helyettem...:)

---

Vasárnap. A blogbejegyzés megírása után csibefalatokat sütöttem. Aztán pihentem. Aztán meglátogatott egy kolleginám. Aztán pihentem.

---

Hétfő. Húsvéthétfő.

Igen büszke voltam magamra. Lepakoltam a ruhákat a ruhaszárítóról, mostam, felmostam. 

Főtt tojást főztem. Életem első tökéletes főtt tojását. 

A nagy titok: a türelem.:) A hűtőből nem azonnal mennek a tojások a forró vízbe, majd nem azonnal a hidegbe. 

És feltörés előtt egy ponton meg kell "roppantani". 

És bele kell fújni. És perfetto lesz a főtt tojás!:)

Jaj, apropó: tesóm mutatott egy olasz-német vegyes zenét. Szerintem zseniális!:)

Sőt, a szomszédban megtartottam a szokásos németórát is. 

Előtte és utána pálinkáztunk. 

Hazatérve leöblítettem egy kis sörrel. Megittam vagy hatot. Hatott...:D

Hm... És beszélgettem ama bizonyos szombati szerelmemmel. Tulajdonképpen Tibi atyának köszönhetjük megismerkedésünket. 

Nagyon aranyos lány, és hihetetlenül vagány!:)

És igen, túl szép, és túl fiatal hozzám. 

De jelen pillanatban nem tervezem, hogy ő lesz a feleségem, a gyermekeim anyja, vagy ilyesmi. 

Jóban vagyunk- legalábbis remélem.:) És ennyi. 

Már ha valaki előtt magyarázkodnom kéne. Akkor ezt itt ezennel letudtuk.:)

Hajnali kettőkor keveredtem ágyba...:O :D

----

Kedd, munkanap. 

Negyed 8-kor keltem. 

A veszteségek maximálása (szerk.: mármint minimalizálás) végett taxival mentem dolgozni. Keddenként 8.10-ig ebédbefizetés.:) Sikerült...:)

Fél 3-kor leléptem melóból, kávéztam, és... Teljesen logikus módon utána lefeküdtem aludni..:)

Diktáltam gázórát. Konvektorok kikapcsolva, így egy hónap alatt mindösszesen 14 köbméter gáz fogyott. Ez a nem semmi...:)

Ennél a napnál írtam még fel egy-két kulcsszót, amiket képtelen vagyok megfejteni, így azokról nem is írok!:)

---

Szerda. Sikerült időben beérni dolgozni, fél 7-kor kezdtem. 

Négyig voltam. 

Délután rögzítettem a bojler alatt a vödröt. Egy zoknipárosító segítségével...

Este vacsi, BL, facebook.

---

Csütörtök. Hatig voltam dolgozni. Nem unatkoztam. 

Hazatérve sörrel öblítettem le a munka porát...:)

Itt is van egy kulcsszó, ezt speciel el sem tudom olvasni...:O :D

---

Péntek. El akartam menteni a telefonomban egy telefonszámot, és kiderült, hogy betelt a SIM-kártya. 

Elsőre 36 számot töröltem. Főiskolai ismerősöket, volt munkatársakat, akikkel évek óta nem beszéltünk, meg olyan neveket, akiket nem tudtam beazonosítani. 

Szóval előre is bocsi, ha keresnél, és úgy tennék, mintha nem tudnám, ki vagy!:)

Délután pihi. Meg Smuki a kórházi cimbikkel. 

Taxival jöttem haza, jó arc volt a taxis, jól eldumáltunk. 

Megkérdezte, miért szeretem a magyar focit. 

Órákig tudtam volna mesélni neki. 

Hazatérve jöttek a levezető sörök, ama bizonyos szombati leányzó virtuális társaságában....:)

---

Szombat. Jaj, de nagyon he voltam... Atesz barátommal 3-kor találkoztunk volna a plázában, fél 6 lett belőle, addigra tudtam összekaparni magam. 

Kajáltam. Éhgyomorra este fél 6-kor sült csirkecomb krumplival, ubisalival, meg madártejjel. Lájk!:)

Aztán Lipóti. Kávé, almafröccs, tippmix. 

A teraszon ücsörögtünk, és időközben megürült egy dohányzó asztal, a pincér csajszi segített átpakolni. Attila egyébként hozzám hasonlóan mozgássérült. De nem vagyunk sorstársak. Mint megbeszéltük.:)

Nem működött a plázában a bankautomata. És a cigim is elfogyott. 

Így berongyoltunk a városba pénzt levenni, meg cigit venni.

Cimbora is elkísért, pedig a plázától simán hazamehetett volna. 

És innentől az utóbbi időszak egyik legmókásabb estéje kezdődött. 

A 14-es buszra láttam felszállni egy kedves kollegina tesóját. Tudtam hol dolgozik, és ott is szállt fel. Nem láttam még személyesen, csak facén, de annyira hasonlít a húgára, hogy majdnem ráköszöntem. De nem mertem. Mert félénk vágyok...:$

Pénz pipa, cigi pipa. 

Kiültünk a Baross úton egy padra beszélgetni. 

Szerintem ebben a mozgáskorlátozottság-témában egy könyvet össze tudnánk hozni...:)

Éééés egyszer csak megjelent a színen sógornőm egyik öccse, nem mellesleg Iniesta-hasonmás.:)

Lekéste a buszát, bejött a városba ismerőst keresni. Talált. Süllyedt.:)

Így kerültünk a Vendelinbe. Megittunk két sört.:)

Utolsó busszal haza. Levezető sör(ök). Már nem emlékszem, hogy mennyi...:)

---

Vasárnap. Elballagtam Lidlbe. Egy kedves kollégám hozott haza. Szórakozott professzor-feeling, szerintem én is kb. ilyen leszek öregkoromra. Beszarás az öreg.:)

Egyébként én  sem panaszkodhatok: indulás előtt a konyhában összeszámoltam a kajajegyeimet, megállapítottam, hogy milyen sok van... Majd otthon felejtettem az egészet...:D

Ebédre pepperónis pizzát sütöttem, majd pihi, és elballagtam meccsre. 

A motozásnál nem is huligánnak, egyenesen potenciális terroristának néztek. A kapunyitót, és egy üres tictacos dobozt is elő kellett vennem. 

Vettem egy nagyon fasza ETO-sálat. Igen jól néz ki, de jellegéből adódóan a gyűjteménybe kerül, meccsekre nem fogom hordani. 

Haverom 13 éves "kisfia" hozta a formát. Jelent meg az ETO-ról egy könyv, amit a meccsen meg lehetett venni. Amikor mondtam neki, hogy szünetben lemegyek megvenni, olyan meglepetten kérdezte meg, hogy "Gábor, Te szoktál olvasni?", mintha azt közöltem volna vele, hogy meccs után megyek a Holdra. 

Barninak volt még valami nagy dumája, de azt már elfelejtettem...:( :D

A meccsen egyébként 1-0-ra nyertünk az Újpest ellen. Nem volt valami húúúdenagy meccs, de legalább nyertünk. 

A könyv irtó gyengus. 

A téma az ETO 30 évvel ezelőtti két bajnoki címe, de olyan, mintha a szerző összeollózta volna az akkori Népsport és Kisalföld-cikkeket, hogy ezt meg azt olvasta. Képek ohne. Többet vártam. 

Este fórumok olvasgatása, és levezető sörök ama bizonyos szombati szerelmem virtuális társaságában. 

Hm... Fura ez a "fedőnév". Nyilván nem fogom nevesíteni a lányt, és legközelebb talán már "valaki"-ként fogom emlegetni. De még friss az élmény. 

És nagyon-nagyon jó hatással van rám. 

És nem vagyok hajlandó magyarázkodni.:)

---

Hétfő. Nem értem be dolgozni időben...:/

Meglepő módon két kolléganőm is felmondott... Szerencsére el tudtunk köszönni egymástól... 

Volt egy "kisebb" munkahelyi kavarc, kicsit felb@sztam az agyam, de már túl vagyok rajta. 

A németet azért lemondtam. De sört nem ittam...:)

Délután furcsa módon Edda-hallgatós hangulatban voltam...:O :)

És jó volt látni a videót, ahogy a veszprémi szurkolók meglepik kedvenceiket egy edzésen. Libabőr. Itt megnézheti, akit érdekel...:)

Este Kék fény. 

Jaj... Egész nap zsibbadt a kézfejem. Mindkettő. Már közelgő agyvérzést, esetleg érszűkületet vizionáltam... 

Amikor rájöttem, hogy kb. izomlázam volt, mert előző este a konyhában ücsörögve elég hülye pózban tartottam a kezemben a telefonomat.

Nem röhög, kurvára nem vicces!:D

---

Kedd. Sörminta. Ja nem bocs, sorminta: időben beértem dolgozni...:)

Tesóm még hetekkel ezelőtt kért nekem időpontot fogorvosi felülvizsgálatra. 

Aztán a meccsen letörött a fogamból egy darab...:/ Úgyhogy eksön volt...:/

Előtte Harcsi barátommal Holló. Meg pláza. 

Aztán fogorvos. 

Este itthon döglöttem, vártam, hogy múljon az érzéstelenítő hatása, hogy el tudjak menni fürdeni, mert konkrétan nem éreztem a szememet...:/ :D

Apropó, szem: meséltem már, hogy egy furcsa szembetegség folytán nem használom a jobb szememet. 

Nos, a héten ennek "köszönhetően" majdnem sikerült odacsukni egy ajtóhoz egy kolléganőmet, aki pont olyan szögben érkezett, hogy semmit nem láttam belőle. 

Ja: váratlan furdulatként a tervezett online projektem kapcsán fogok valakivel konzultálni. Ha nagyképű lennék, azt írnám, hogy sztárigazolásra készülök!:D

---

Szerda. Időben beértem, sokat és szorgalmasan dolgoztam.:)

Meló után Lidl, vettem péksütit.

Aztán lepakoltam a ruhaszárítót. És mostam. 

Fürödtem, kajáltam, és elmentünk Harcsival, Attilával, meg még pár cimbivel a belvárosba egy helyre meccset nézni, meg sörözni. 

Nem jut eszembe a hely neve...:D

Pff... Igen-igen öreg vagyok: érettségit ünneplő fiatalok voltak ott... Bammeg, 15 éves találkozónk lesz 2 év múlva....:)

Hm... Egy lány hozzádörgölte a fenekét a kezemhez, majd elnézést kért...:O Hát igen, biztos a kisugárzásom az oka...:D

Az utolsóelőtti busz az orrom előtt ment el... 

Az utolsóra felszálltam. Aha: az volt a végállomása...:D

Az első ajtót nem nyitotta ki a sofőr, felszálltam a másodikon. Volt már ilyen... 

Majd közölte a sofőr, hogy "A k*rva Isten f@szát, nem látod hülyegyerek, hogy nem nyitottam ki azt a kib@szott első ajtót, mert ez rövidített járat, ez a végállomás b@szd meg!"

Hm... Szerintem tehetnék panaszt. 

Vagy nem. Mert oda is csukhatott volna, mert nem várt felszállót. Ez tény. 

De nem gondolom, hogy ez a hangnem megengedhető. 

Ja, és ha anyámat a szájára vette volna, tuti kiszedem a székéből...:/ Na jó, max. megpróbálom...:D

És NEM voltam részeg, csak szórakozott, összesen két sört ittam meg a Yolóban. Vagy mi a neve... 

Ahol pincekocsma révén nem volt térerő...:/ 

Húsz évig megvoltam telefon nélkül, most két órát nehéz kibírni...:D

Taxival jöttem haza.

Itthon megittam egy levezető sört, és beszélgettem egy jelenleg Ausztriában állomásozó ismerősömmel.

Meg egy görbe estét csapó kollegináért aggódtam, szerencsére rendben lefeküdt. És felkelt. 

---

Ma reggel kávé, fürdés, pakolás, és a 10.45-ös busszal kimentem Écsre. 

Tulajdonképpen egész jól eldumáltam faterral. 

Ebédkor megkérdezte, kérek-e kenyeret. Nem hallottam, visszakérdeztem. "Mondom kérsz kenyeret? Süket vagy?"

A poén az, hogy ő süket, ezért üvöltött a Kossuth Rádió. 

Szóval mondtam neki, hogy ezt a stílust annyira nem preferálom. A jövőben annyira sem, mint eddig. 

Elnézést kért. Vagy valami olyasmi. 

Kaja után meg pihengettem, meg Kisalföldeket olvastam. 

Buksi kutyám rosszul van bekötve. 

El tud feküdni nyugiban. De ha beszélek hozzá, felkel. És ugrál. És/vagy nyalogat. Utóbbit főleg persze ivás után...:D

Ja, egyébként még egy egyedülálló élményben volt részem, de nem írom le, mert kiröhögtök. Azt meg nem akarom...:D

A 16.10-es busszal visszajöttem. 

Kávé, blog. 

Ma már csak fürdés, vacsi, meg tévé lesz a program. 

Ma 20 éve halt meg Ayrton Senna... 

Elképesztő gyorsasággal repül az idő...

---

Holnap esküvőre vagyok hivatalos. 

A csiniruháim Écsen vannak, így el kéne mennem legalább egy inget és egy pulcsit/zakót venni. Meg egy cipőt... 

Nem tart velem valaki? 

Jelentkezéseket priviben várok, ha ráér valaki holnap délelőtt. Komolyan!:) 

Esküvő után a tervek szerint egy régi ismerősömmel találkozom. 

Szombaton posta, lottó, tippmix. 

Délután kézilabda BL-elődöntő(k). 

Felcsútra nem megyünk, elfogytak a jegyek...:(

Vasárnap. Anyák napja....:(

Meg remélhetőleg BL-döntő. Meg remélhetőleg ünneplás a Városházánál. De az csak akkor, ha okos kisfiú leszek...:D

Ezek a tervek. Aztán, hogy mi valósult meg belőlük, majd elmesélem.:)

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!♥ ;)

Jó passz

Hát-tal nem kezdünk mondatot. Tehát hát nem unatkoztam az elmúlt napokban. Alapvetően jó passzban vagyok, és nem vagyok hajlandó azon agyalni, hogy mi fog ebből kizökkenteni.:)

---

Kedden este hosszú idő után bundás kenyeret sütöttem. És beletört az egyik tojás a tojástartóba...:O Picit azért vigasztal a tudat, hogy ez mással is előfordult már. 

Este egy dokumentumfilmet néztem, ami egy bíróról szólt. Nem játékvezetőről... Az úriember a Rákosi-korszak koncepciós perei során hozott elmarasztaló ítéleteket. Gyomorforgató volt... 

Bizony, van ám nekem ilyen komoly oldalam is!:)

---

Szerda. Több okból is érdekes, tanulságos nap volt. Egy munkahelyi feladat keretében tolmácsolnom kellett. Nagyon tetszett. Jó érzés egyfajta hidat képezni egymás nyelvét nem beszélő emberek között. Jaj, ez most tök nyálasan hangzik, de tényleg tök jó, amikor feltesz az egyik a másiknak egy vicces kérdést, a másik válaszol rá, és összenevetnek.:)

Melóból hazafelé jó nagy szél volt. Aztán egyszer csak ott termett kedves Mónika kollegina, és hazadobott, kb. az életemet mentette meg.:)

Kis regenerálódás után németórát tartottam. 

Így az Érd-ETO meccs tévéközvetítése kimaradt, Barca-Realt meg nem néztem.

---

Csütörtök. Háromig voltam melóban. Pedig sógornőm itthon volt, és felhívott, hogy 2-re értem tud jönni, és hazahoz. De én maradtam dolgozni...:)

Itthon aztán mostam, meg nagyon finom pizzatésztába pakolt sertésbordát rendeltem.:)

Blogot nem írtam, pedig tervben volt...:( :)

---

Pénteken később mentem dolgozni, először a kórházban volt jelenésem.

Ilyenkor bezzeg sikerül fél 5-kor felkelnem....:)

Kávéztam, összeraktam a lottókat, tippmixeket, még egyet kávéztam...

Fel akartam markolni egy doboz cigit a szokott helyéről, de csak egy húszezrest találtam...:( :D

A buszmegállóban egy kollégával kis híján rossz buszra szálltunk, még szerencse, hogy okosbusszal volt dolgunk, így bemondta, hogy az a 15/A járat. Gyorsan leléptünk. 

Egy helyen még leszálltam cigit venni, és egy másik 14-essel folytattam az utam. Volt egy kis késés, mert egy néni elesett, a sofőr meg jegyzőkönyvet vett fel. 

A kórházban odaadtam apunak a CT-leletet. Meg sorba álltam neki a kartonozóban. Ismét csak nem voltunk egy hullámhosszon, de már megszoktam. 

Hogy ne veszítsek túl sok időt, taxival mentem dolgozni. Nagyon menő!:D

Fél 3-kor hazajöttem összepakolni. 

Aztán elmentem lottózóba. Meg dohányboltba, mert csak egy doboz cigit vettem magamhoz, az kevés lett volna a másnapi pápai túrára. 

Jó egy órát hesszeltem a vidékiben. A kijelölt dohányzóhely tele volt ifjoncokkal, szóval a trafiktörvény ifjúságvédelmi vonatkozásában -is- hagy némi kivetnivalót maga után. Ehh... Nekem politikai elemzőnek kellene állnom...:D

Otthon Muci néni finom bablevese várt. Meg beré. Vagy prósza. Vagy tócsi. Már nem is tudom, mi a neve. 

Apu a híradó után lefeküdt. Szóval nem sokat beszélgettünk.

Kiültem a teraszra Buksi kutyámmal bohóckodni.

Aztán időben lefeküdtem aludni. De előtte még egy II. János Pál pápáról szóló dokumentumfilmet néztem a tévében. 

Bizony, van ám nekem ilyen komoly oldalam is!:)

Jaj... Pár hete apu ügyében a kórházban jártunk, intenzíves cimbiknél. Akkor figyeltem fel egy leányzóra. 

Aki aztán péntek este lájkolta egy András barátommal közös fényképünket. 

Azok a kék szemek.... ♥ Jézus Mária Szent József!:$ El is dobtam a telefont...:D

---

Szombat reggel időben keltem, hogy együtt reggelizzek apámmal. 

Sajnos fél 7-nél előbb képtelen vagyok szombaton felkelni, de addigra már megreggelizett. Majd bevonult olvasni.

Nem megy ez nekem....

Szóval egyedül kajáltam, meg Kisalföldet olvastam.

A családi legendárium szerint kb. 4-5 éves koromban egy soros orvosi vizsgálaton megkérdezték, hogy mivel foglalkozik apukám. "Vezeti a műt!"-válaszoltam. És nem is mondtam hülyeséget, mert művezető volt a vagongyárban..... :D

Már 12 éve nyugdíjas, de bizonyos szempontból még mindig művezetőnek érzi magát. 

A baj akkor van, amikor nem értem a "kérését". 

Most pl. a kajás dobozait kellett kiakasztani a kapura. 

De olyan nyakatekerten magyarázta el, hogy hogyan, hová, milyen szögben, hogy mondtam neki, hogy fogalmam sincs, mit akar...

De aztán jó helyre raktam!:D

A 8.52-es busszal visszajöttem Győrbe. 

A plázában feladtam tesóm tippmixét, és bevásároltam. 

Pakoláskor egy néni észrevette a Nemzeti Sportomat, és elkezdtünk beszélgetni a Forma-1-ről (!!!). Meg a rokkantnyugdíjról!:D

A végén a mamika megköszönte, hogy meghallgattam...:O :)

Biztos meséltem már, de én utálom a fogyatékkal élő szót.

Most képzeld el, leendő párom mesélni barátnőinek, hogy egy fogyatékkal élővel él együtt. 

Nem szar? De!

Meg aztán ez úgy hangzik, mintha húznám magam után a fogyatékomat. Vagy épp tolnám magam előtt!:)

Dél körül indultunk Pápára ETO-meccsre. 

Szóval tök logikus, hogy nem hoztam haza a vásárolt cuccaimat, hanem beültem a Hollóba kávézni, kólázni, meg Sportot olvasni.:)

Az egyik kedvenc helyem, egy rég látott kedves pultoslány társaságában.:)

Közben írt egy kedves ismerős leányzó, hogy velem álmodott. Meg a bátyámmal. Akit nem is ismer.:) Na ezen meglepődtem, még akkor is, ha amatőr álomfejtő módjára azért találtunk valami magyarázat-féleséget a furcsaságra.:)

Krisztián barátom értem jött a kórház parkolójába, felszedtük a többieket is, és elindultunk Pápára. 

Természetesen kikérdeztem Andrásékat a fent említett kolleginájukról is.:)

Odafelé egy korty sört sem ittunk meg.:D

Életemben először kellett regisztrációs jegyet vennem. 

Vicces volt, kb. bemondásra ment a dolog, de a nevemet elég nehezen írta le a pénztáros néni.:)

Motozáskor veszélyes huligánnak néztek, kulcsukat, tictacot, cigit, telefont, mindent elő kellett pakolnom, ki kellett nyitnom..:)

2-1-re nyertük a meccset, az első félidő teljesen sima volt, a másodikban nagyon visszaálltunk. 

Az eső szakadt. Mellettem egy tök idegesítő faszi állt, aki egész végig tudósított, hogy mennyire esik, meg most jobban, meg stb. Szarrá áztunk!:)

Az első félidőben meg állítólag totálban látszottam a tévében, ahogy énekelek. Megnyugtat a tudat, hogy még nem láttam magam viszont trollfocin.:D

A vendégszektor legtetején álltunk, így a hátammal a kerítésnek támaszkodva egész jól elálldogáltam. 

Amikor a szünetben elmentem pisilni, nagyon segítőkészek voltak a srácok, szinte élőláncot alkotva segítettek le a korlát nélküli lépcsőkön. 

Mókás volt a három toitoi vécé a kb. ezer vendégszurkolónak...:/ :D

A győzelem tudatában jókedvűen érkeztünk haza. 

Krisztián kirakott a Mekinél. Hazavitte a kocsiját. Magával vitte a vásárolt cuccaimat, ma hozta utánam. 

Négy doboz sör nálam maradt, a zsemle meg a kenyér meg nála. Teljesen jó!:D

A Mekiben túl gyorsan, és túl sokat kajáltam. Ennek még lesz jelentősége.

Emellett látni véltem egy kolleginám forralt borozás alkalmával megismert barátnőjét is, de nem ő volt. 

Onnan kisétáltam a Dreherbe. 

Mesélték, hogy ETO-meccs alatt egy csepp eső nem esett Győrben. Szóval mi akkor áztunk szarrá másodszor.:)

Nagy örömmel fogadtak a Dreherben, egy bácsi arról győzködött, hogy én milyen jó fej vagyok! Formástestű kiscicák, merre vagytok?:D

Huh... 

Az Újpest-Vidit néztük, de én az elfogyasztott két zacskó mogyoró, meg a mekis kaja kombójától olyan rosszul lettem, hogy kb. a halálomon voltam. Nagyon fájt a hasam...:/

Úgyhogy levezető sörről ezúttal szó sem lehetett, gyors zuhany, fogmosás, és alvás következett. 

---

Reggelre szerencsére semmi bajom nem volt. 

Tegnap agyaltunk, hogy lesz-e ma Nemzeti Sport. Aztán észrevettem, hogy a tegnapiban ajánlották a mait, úgyhogy volt, mentem a kútra. 

Aztán Forma-1-et néztem, de csak a háttérben ment a tévé. 

Ebéd, majd jó három óra csendespihenő.

Nemsokára jön egy kollegina látogatóba.

Aztán vagy PlayStation, vagy filmet nézek.

Holnap takarítás, rendrakás, meg talán blog. Meg németóra is lesz. 

Vasárnap ETO-Újpest, már csak három pontra vagyunk a listavezető Debrecentől.:)

Még az is lehet, hogy megyünk Felcsútra ETO-meccsre!:O :)

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Sokmindenről

Huh... Hát eléggé zajlik az élet... Volt, hogy időm nem volt írni, máskor pedig a történések hatása alatt voltam, és nem akartam indulatból, első felindulásból posztolni. Most valamennyire leüllepedtek a dolgok, szóval írok. Aztán meglátjuk, mi sül ki belőle...:)

---

Múlt hét kedd. Igen, befutott a gázóra-leolvasó. Azt hiszem, az enyém volt neki aznap a 140. lakás. Azért az nem semmi.:)

Nem tudtuk a szembeszomszéd elérhetőségét, így lementünk az alsó szomszédhoz érdeklődni. Ők sem tudták, de legalább az egyik lányt meg tudtam kérni, hogy nyírja le a hajamat.:)

Lenyírta, és közben egy jóó nagyot beszélgettünk. 

Hm... Mesélte, hogy anyukája nagyon aggódott értem, mert szombat hajnalban -sörözésből ugye hazatérve- nagy zupogást hallott, szóval valószínűleg elvágódtam. 

Megnyugtattam, hogy nem estem nagyot, legalábbis nem emlékszem rá...:)

---

Szerda. Sok-sok kellemes beszélgetés, személyesen, viberen, facén... Nagyon jól éreztem magam egész nap.:)

Sőt este Zsófi elhívott ETO-Érd női kézilabda-meccsre, de sajnos nem tudtam vele tartani. 

A sajnos ugye ezesetben  idézőjelben értendő, mert végre találkoztunk Rékával az ETO Parkban...

Hm... Napok óta azon gondolkodom, hogy miért írtam fel ide, hogy Opel... Megvan: a stadion parkolójában láttam tolatgatni egy Opel Corsa tanulókocsit, és még nem kérdeztem meg az érintettet, hogy nem ő volt-e véletlenül....:)

Rékával szokás szerint megbeszéltük az élet nagy dolgait, bár ezúttal inkább én szerepeltem. 

Hihetetlen, milyen gyorsan el tud telni három óra...:/ :)

Hazatérve még egy naplezáró sörözést is tartottam a konyhában. Igen: sör, cigi, mp3. Tanulság: a sört lehet keverni kávéval és limonádéval!:)

Ja: a német nyelvoktatás, és fordítás mellett felcsaphatnék telefonszerelőnek is. Egy lány megkérdezte, hogy értek-e a telefonokhoz, mert van egy kis problémája. 

Mivel a Beállítások között nem találtam meg a megoldást, mondtam neki, hogy indítsa újra a készüléket. Hát nem bejött?:D

***

Felírtam pár -egészen pontosan tizenegy- általános címszót. Ezekről most nem írok semmit.:D Konzervanyagnak tökéletes, majd egy különkiadásban megírom a dolgokat. 

Ja: még a múlt héten is kaptam kérdést ama bizonyos szombati "szerelmes vagyok" kiírásommal kapcsolatban.:)

Természetesen csak poén volt. "Természetesen" kollegináról van/volt szó, és természetesen csak "nemmunkatársaknak" mutattam meg, hogy kiről van szó.

Nem lenne reális a dolog...:( :D

***

Csütörtök. Reggel találkoztam egy fociról ismert, enyhén értelmi fogyatékos ifjú barátommal. Nem vicc, tényleg az. 

Tök jól el lehet vele beszélgetni, hülyülni, de senkit, főleg nem őt megbántva kicsit más a szint. 

A buszról leszállva egy beszélgetésünket hallgató nő ránk mosolygott. 

Fura volt... 

Jó, ez valószínűleg olyan, hogy én értem, mit akartam írni, csak nem tudom "átadni" megfelelően a mondandómat. 

Meló után Lidlbe akartam menni, de semmi energiám nem volt, így inkább itthon döglöttem. 

Éjszaka befutott tesóm, vártam őt, még a kulcsot is levettem. 

De éjjel, amikor kimentem vécére, majdnem összecsináltam magam, amikor megláttam az előtérben. Én komolyan úgy megijedtem...:/ :D

---

Péntek. Guggolva beszélgettem egy lánnyal... Ő pedig ült egy széken. Hogy mik vannak? :/ :D

Egy másik pedig a héten valamelyik nap a vállamra tette a kezét beszélgetés közben. Akkor én ültem. 

Kombinatorika...:/ :D

Tesóm közben aput vitte egy hetes kontrollra, és hát nem kaptunk jó híreket... 

Meló után bratyóval elmentünk halászlét enni a Matrózba, és megnéztük a Dunakapu téren épülő új mélygarázst. Hát... Nem valami lélekmelengető látvány... 

Utána Árkád. Apunak kellett venni borotvához valamit, de kiderült, az egész borotva olcsóbb. Szóval nem vettünk semmit. Engedélyt kértünk otthon, személyesen...

Telepátia: összefutottam egy évek óta nem látott ismerősömmel, aki a héten valamelyik nap keresett meg munkaügyben. És nem beszéltünk össze...:)

A Lidlben zártuk a napot, nagybevásárlás, szerencsére nem felejtettem el semmit. Tojást és étolajat is vettem.:D

---

Szombat. Boxkiállással, gumiszervízben indult a nap. 

Aztán mentünk sógornőmért a vasútállomásra, meg tippmix, lottó. 

Megint hülyeségeken mentek el a tippmixek, de Anyu révén lett egy kettesem a lottón, a másik szelvényén meg egy találat, egy meg mellette. 

Spar. Vettünk ezt-azt hazaindulás előtt. 

Furcsa "élményben" volt részem. "Szemeztem" egy lánnyal. Valami vajat kóstoltatott a jónéppel, én nem mertem odamenni, tuti remegett volna a kezem, még a kenyeret is elejtettem volna...:D

Próbálom ilyen esetekben megkülönböztetni a visszamosolygást, a szánakozó "mitakarsz te roki?"-mosolyt, és a kiröhögést. Ez szerintem a legelső volt.:)

Écs. Jöttek zalai rokonaink látogatóba. Nagyon jó volt beszélgetni velük.

Apu viszont... Áááá mindegy...:/

Anyu ilyenkor rettentően tud hiányozni...:(

Ki is mentünk a temetőbe, én nagybátyámmal és az ő Peugeot 206-osával mentem. Hát jó kis "futam" volt...:)

Persze sokkal mókásabb lett volna, ha nem a temetőbe mentünk volna...

Erről így most tényleg ennyit. 

Aztán tesómék visszahoztak. 

Feszült voltam. Mostam...:/ :D

---

Vasárnap reggel időben felkeltem, elmentem a kútra Sportért, és tévét programoztam. Persze a csatornák nagy részét nem sikerült beállítani, mert vasárnap délelőtt minden adón teleshop van...:D

Döglöttem, pakoltam, ebédeltem. Aztán kidőltem.

Gergő barátom telefonja ébresztett, mentünk az Árkádba. 

Atesszal, Zsófival, meg Gergővel a Segafredoba ültünk be beszélgetni. Huh, a mozgólépcsőn láttam Nyári Diát, azaz Hannát a Barátok köztből...:$ Huh... :D

Az Árkádból már nem mentem haza, rögtön a Stadion Sörözőbe mentünk Attilával, Gergő később csatlakozott. 

Egyszerre két üveg sört kellett elhoznom, csigalépcsőn is fel kellett menni, és annyira koncentráltam, hogy még a visszajárót is a kocsmáros néni hozta utánam...:D

A sört amúgy lehet keverni kávéval és limonádéval! De ezt már mondtam.:)

Aztán a Bandik is megérkeztek. 

Még mindig téma volt, hogy mekkora jó arcnak tartanak engem a Dreherben. Hm... A meccsnéző nyuggereknél ezek szerint jó vagyok, néha jó lenne ilyet hallani 20-as, 30-as formástestű kiscicáktól is...:D

Meccs: ETO-Kecskemét 2-1. Az utolsó, 93. percben szereztük a győztes gólt. Elég nyaktörő mutatvány volt a gólörömünk, szerencsére nem sérültem meg. De egymás nyakában ugráltunk.:)

Virtuális élettársam kétszer is megnevettetett. A stadionban készült képeket látván írt, hogy meccs is van-e, vagy csak kiültünk egyet sörözni. Na ja, sajna elég foghíjasak a lelátók...:/ :D

Aztán pont a győztes gól pillanatában kérdezte meg, hogy vége van-e már a meccsnek. Vagyis még előtte, így dramaturgiailag még nagyobb lett az élmény.:)

Meccs közben hiba csúszott a kommunikációs gépezetbe: lementem sörért, és hiába csengettem telefont, a cimbi nem hallotta meg, így nem jött le senki, hogy segítsen felvinni.

Egy vadidegen srác sietett a segítségemre, felvitte a helyünkre a négy pohár habzó seritalt. 

Meccs után hazaballagtam, konyha, sör, cigi, mp3. 

Meg egy-két emberrel beszélgettem közben facén. 

Éjfél táján keveredtem ágyba, addigra már egy spontán vacsora is belefért.:)

---

Tegnap fél 7-kor keltem.:) 

Aztán viszonylag gyorsan beértem melóba, és hasznosan töltöttem a napot.:)

Délután meg elmentem a kórházba apánk CT-eredményéért. 

Majdnem nem mentem, mert a szél kis híján elijesztett, de azért csak összeszedtem magam.

És hazafele jövet nagyon kellett pisilnem...:/ :D

Itthon átraktam az új memóriakártyát a telefonomba, szerencsére se a tok, se a telefon, se a kártya nem sérült meg közben. 

Meg letöltöttem a Messengert. Nagyon menő. Tényleg!:D

Vacsorára sült csirkecombot ettem, paradicsommal, újhagymával, sajttal. Meg kolbásszal. 

És eszembe jutottak a 15-20 évvel ezelőtti écsi vasárnap esték, amikor vacsorára ettük az ebédről maradt csirkecombot paradicsommal, újhagymával...

Tesómmal hallgattuk a Poptarisznyát, jókat beszélgettünk, Mami is, Anyu is ott volt... 

Ejjj, de rég volt, de szép volt...

Zárásként persze Kék fény...

---

Ma abszolút időben keltem, és beértem melóba. 

Hm... Ebédkor szabad lett az egyik mikró, én következtem volna, de nem tettem be a kajámat. Amikor ennek okát kérdezték, közöltem, hogy belefeledkeztem kollegina látványába, aki a másik mikró előtt állt gondolataiban elmerengve. 

Volt kacagás. Pedig én komolyan mondtam. Tényleg.:)

Holnap lesz melóban egy igen-igen érdekesnek ígérkező feladatom melóban. Majd elmesélem!:)

---

Holnap tanítok. 

Csütörtökön borotvát veszek apunak Árkádban. Valaki nem tart velem?:)

Valamikor még apunak el kéne juttatnom a CT-leletet, kb. pénteken lesz egy köröm a kórházba...

Aznap este meg kimegyek Écsre. 

Szombaton a tervek szerint Pápára megyünk ETO-meccsre. Remélem összejön, már régen voltam idegenben meccsen.

Vasárnap cimborával kell konzultálni, mert talán segít a számítógépet valamelyest rendbe tenni. Hétfőn egy másik kedves ismerős a fürdőszobában felmerült -kisebb- probléma orvoslásában segít. 

Khm... A szemüvegemmel minden rendben!:D

Tojás van, sonka van, torma nemkülönben, szóval "minden" adott a húsvéthoz. 

---

És akkor már ennyi. 

Vagyis... 

Ezt meg kell mutatnom!:)

Klip-promó... Na, már ez is egy ilyen XXI. századi dolog. Talán gagyi zene.

De egy nagyon "happy", tavaszi, szerelmes, bulis, "b@szni bele, szól a zene"-feeling, kíváncsian várom!:)

Mára viszont tényleg ennyi. Legközelebb a tervek szerint a fentebb említett különkiadással jelentkezem, remélhetőleg még húsvét előtt!:)

Addig is jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Csak úgy

Mostanában elég ritkán posztolok, egymás után két nap pedig még ritkábban. De most van hozzá kedvem. Csak úgy. 

És még feljegyzéseim sincsenek!:)

---

Hm... A látszat ellenére nem szeretek itt üzengeteni emberkéknek. De nyilván olyan dolgokról írok, amik engem foglalkoztatnak. 

Így hát leírom. Tegnap este megint beszélgettünk egykori kolléganőmmel.

És olyan dolgokat mondott, vagyis írt rólam... Ehhez sajnos -egyelőre- nem vagyok hozzászokva, nagyon jól esett... De nem köszönöm meg... ;)

Kék fényt pedig néztem. A háttérben... De már néha tényleg kezd sok lenni...:/ :)

---

A "projekt" munkacíme Jóhírfolyam-ról Élményközpont-ra változott. Ennyi. Már "csak" meg kell tölteni tartalommal.

Nem lesz egyszerű, de állok elébe!:)

---

Ma reggel munkába induláskor találtam meg a hirdetményt, hogy ma reggel 8 és 10 között jönnek gázórát olvasni. Remek. 

Persze nem maradtam itthon, meló után felhívtam a megadott számot, és most várok. 

A munkanap gyorsan eltelt, főleg, mert 2-kor leléptem. Szolgáltatós napot tartottam.:)

Ez már a buszra ballagva elkezdődött. Kábeltévé-szolgáltatóm környezettudatos lett, így a papíralapú szerződés helyett egy telefonbeszélgetést rögzítenek. 

Séta közben. Amikor persze, hogy nincs nálam az a papír -hm...:D-, amire a csajszi felírta, hogy miben állapodtunk meg. 

A telefonos hölgy persze nem azokat az összegeket mondta, amikre én emlékeztem. Végül nekem lett igazam. 

Aztán vettem le pénzt, meg életemben először bankautomatán fizettem be a telefonszámlámat. 

Persze rögtön jöttek az SMS-ek a banktól, meg a mobilszolgáltatótól is. 

Bárcsak a nők szednének szét ennyire...:D

Innen posta. 

Ügyfélközpontú szolgáltató: a biztonsági őr odalépett a postás kisasszonyhoz, hogy ragasztót kérjen tőle, mert egy kedves ügyfél le szerette volna ragasztani a csomagját. 

Válasz: "A kedves ügyfél vegyen magának..." Pff....XD

Én meg eltéptem az egyik vízdíj-csekket, így azt nem tudtam befizetni. 

Viszont elmentem a szolgáltatóhoz. Vízdíjat befizetni. 

Mondtam a néninek, hogy nem túl bénabiztos a perforáció, én meg ügyetlen vagyok. Mondta, hogy ő is béna. 

Én rávágtam, hogy "Jó, de nekem papírom is van róla." Kétélű poén, nem akartam megbántani. Nevetett.:)

Ja: elfelejtettem sorszámot nyomni az ügyfélkapunál, csak leültem az üres székre. De rendes volt a hölgy, intézkedhettem az előttem lévő ügyfél számával. 

Aztán végül a pénztárnál a befizetésre is sor került. 

Bank. "Szia Gábor, meghoztad a papírokat? Aláírta apukád?" Így is lehet. Két percet töltöttem bent. 

Pont elértem volna a 14-es buszt, ha ki lett volna rá írva hátul is, hogy 14-es. 

Így nem futottam. Viszont megint fáj a térdem... 

Az APEH-ba nem mentem be, mert már zárva volt. 

Pedig ezt a fogyatékosságos-témát el kéne indítani. De herótom van tőle...:/

Hazajöttem, felhívtam a gázóra-leolvasót, ittam egy kávét, döglöttem, most pedig pötyögök. 

9 perce van a leolvasónak ideérni...:)

---

Nem akartam a választásokról írni. 

De most "kénytelen vagyok". 

A kormány sok mindent rosszul csinál. Egyes dolgokat egyenesen gyalázatos módon és stílusban rendez le. 

Az ellenzék szerény véleményem szerint egy valamit képtelen nyújtani: igazi alternatívát. 

Az ország szar-fos (bocs...) helyzete viszont sajnos  elsősorban nem pártpolitikai kérdés. 

Lemaradásunk a -Fábry szavaival élve- szerencsésebb történelmi fejlődésű országokkal szemben egyszerűen leírhatatlan. Nem fog itt semmi változni belátható időn belül. Sajnos. 

De az, hogy egyes emberek annyira rabjai a politikának, mindent átpolitizálnak, az egészen elképesztő. 

Az új 4-es metró Orbán miatt állt le, hibásodott meg. WTF? 

Kezdeti lépések, technika ördöge, Murphy... 

A gödi Samsung-gyárat a Fidesz miatt zárták be. Ja, két nappal a választások után. Az, hogy a katódsugaras képcsöves tévék iránt visszaesett, azaz megszűnt a kereslet, Orbán felelőssége. 

És a Windows XP támogatását nem a magyar kormány miatt fogják leállítani?

Ja: ha nem lett volna a rezsicsökkentés, lenne pénze a Pannon Víznek normális perforációt vágni a csekkhez...:D

Tanulság? Nem tudom... Vagyis: nyugalom, na! Egy kicsit...:)

---

Na, hát nem ért ide a gázóra-leolvasó mérőállást fotózni. 

De bármelyik pillanatban megérkezhet. 

Holnap Rékával találkozom. Ha a fene fenét eszik, akkor is...:)

A többit még nem tudom. Majd mesélek... 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Hát ilyen tényleg nincs...

Kedden este facebookon beszélgettem egy régi kedves főiskolai ismerősömmel. Annak idején nagyon fontos szerepet játszott az életemben, sok élmény, sztori jut eszembe vele kapcsolatban. 

Sajnos évekig szem elől tévesztettük egymást, talán nemsokára újra találkozunk. Én nagyon szeretném.:)

---

Szerda délelőtt kaptam egy érdekes telefonhívást a kábeltévé-, és internet-szolgáltatómtól. Új szolgáltatásuk keretében egy munkatársuk felkeresi a hűségnyilatkozata lejárásához közeledő előfizetőiket, így kímélve meg őket a felesleges üzletbeni sorbanállástól, ügyintézéstől. 

Nekem maximálisan megfelelt volna, ha bemegyek a plázába, a csaj azonban igencsak kötötte az ebed a karóhoz. Olyan vagány, de mégis jó fej-stílusban adta elő magát, hogy még én hívtam vissza, hogy jöjjön csak a kollegina. Másnapra beszéltünk meg időpontot.

Délután a Volán-irodában kijavíttattam a bérletemen az elírt számot, meg voltam bankban is. Februárban elfelejtettem meghosszabbítani egy lekötést,  a bank meg kivételesen elfelejtett értesíteni, de most talán valamennyire sikerült korrigálni. 

Este volt egy újabb -tényleg- fantasztikus németóra. 

Utána sör, cigi, mp3: lazulás a konyhában.:)

---

Csütörtökön időben leléptem melóból. Valamennyire "rendet raktam" a szobámban, meg aludtam egy kicsit.

Aztán aludtam. 

És jött is a kábeltévés leányzó. 

Kellemes meglepetésként ért, hogy telefonos munkatársa ígéretéhez híven -mert ugye hagytam magam rábeszélni:)- küldött nekem ajándékot: egy plüssmacit és egy bögrét. 

A lánnyal végülis gyorsan dűlőre jutottunk. Úgy volt, hogy lecserélem a digidobozt, de aztán mégsem: az újjal lehetne adást rögzíteni, de csak tévén nézhető meg, így nem sok értelmét láttam. 

A net, meg kábeltévé marad ugyanaz. 

Amúgy meg: a lány jó fej volt. Észrevette és megdicsérte a sportsál-gyűjteményemet és a kisautóimat is. 

Meg még beszélgettünk is erről-arról. 

33 éves, "szerencsétlen lúzer" mozgássérült fiatalemberként azt mondom, tanulságosak az ilyen találkozások. Az ilyenekből csak tanulni lehet.:)

És talán nem nézett hülyének. 

És nem is sajnált. 

Se meg, se le. 

---

Péntek. Jaj de nagyon jól indult. 

Kedves munkatársak a buszon, móka-kacagás...

Aztán egy rokon (!) hívott, hogy apu szerda este elesett, és csak járókerettel tud menni. 

Persze rögtön felhívtam fatert. Elesett, de nem a műtött lábát, hanem a másikat ütötte meg. És azért nem szólt nekem, mert úgyis meggyógyul magától... Mondjuk a térdem esetében ez szerencsére bejött. De ez most más tészta.

Apánknak persze az volt az ötlete, hogy én menjek el a dokijához, meséljem el neki, mi történt, és kérdezzem meg, mi a teendő.

Ugye ez nem csak szerintem nem logikus? 

Bősz telefonálgatásba kezdtem. 

Lezsíroztuk, hogy hívjon apu mentőt, mondja azt, hogy aznap (!) elesett, nemrég műtötték csípő-protézissel, és akkor a sürgősségin megvizsgálják.

Felhívott egy mentőknél dolgozó jóbarátom, hogy apu most hívott nála mentőt. Úgyhogy Gergő kolléga elvitt a kórházba. 

Siettem a sürgősségire. Ott találtam egy ismerős nővért, mondtam neki, mi a szitu, és megígérte, hogy majd ő istápolja aput. 

Megérkezett a mentő.

Aztán kiderült, hogy a drága kedves, aranyos -tényleg!- szomszéd néni kijavította a kegyes hazugságra kényszerülő fatert, és közölte a mentősökkel, hogy nem friss az esés. 

Sürgősségit buktuk, irány a baleseti. 

Vártunk. Közben próbáltunk apa-fia módjára beszélgetni. 

Elmeséltem, hogy elszúrtam a banki ügyet, de dolgozom a javításon. Erre jóatyám megállapította, hogy "Na, ezt is képtelen vagy elintézni." Ezt IS. Hmmm... Na erre valamennyire ráförmedtem, ami valószínűleg túl határozottra sikeredett, mert többen is ránk néztek, köztük egy munkaügyes kolleginára emlékeztető szőkeség, aki... Na mindegy, a pasijával volt. Tudni kell elengedni...:D

Szerencsére hamar sorra kerültünk. Aztán röntgen. 

A beteghordó srác engem nem ismert, de tesómat igen. 

Aranyos volt, megkérdezte, nem megy-e túl gyorsan, amire apám válaszolt a hordágyról, hogy teljesen jó a tempó.:D

Röntgen után vissza az osztályra. 

Törés nincs, a protézis nem mozdult el, pihentetni kell. 

Apám szerint ezt a diagnózist ő is megállapította volna.:)

Azt mondták, hogy a betegszállítók hat órán belül érkeznek. 

Szereztem a baleseti osztályról járókeretet, hogy felkelhessen. Meg felhívtam egy rokont, hogy be tud-e jönni apuért. 

Be tudott jönni.

Közben megérkeztek a betegszállítók is, hát persze, hogy cimborák!:)

Felhívtam a rokont, hogy köszönjük, de ne jöjjön be. Odakísértem aput az autóhoz, visszavittem a járókeretet az osztályra- néztek nagyot páran: sánta csávó járókerettel a vállán...:D-, pár emberkének telefonon helyzetjelentettem, aztán elmentem a Mekibe kajálni. 

Szoktátok mondani, hogy nekem mindenhol vannak ismerőseim, meg velem mindig történik valami. 

Hát ez most beigazolódott, tényleg nagy köszönettel tartozom ismerőseimnek, barátaimnak. 

És... És nagyon komoly déjá vu-érzésem volt: péntek volt akkor is, amikor leléptem melóból, Anyut kórházba vittük, és másnapra meghalt... :(

Szerencsére apánk hazaérve kérésemnek megfelelően felhívott, és a segítségemet is megköszönte.

A Mekiből a 14-es busszal jöttem haza. 

A nagy rohanásban az mp3-lejátszómat a munkahelyemen felejtettem, csak a fülhallgatót dugtam be a fülembe. Jaj, de frusztrált voltam, nem szeretek így utazni...:) 

Félúton eszembe jutott, hogy a fülest a telefonomba is bedughatom. 

De addigra már egy 16 év körüli lány megkérdezte, hogy "Önnek le kell ülnie?" Aranyos, meg minden... De azé' na... :D

Hazatérve mostam. Ha feszült vagyok, mosok. Már megfigyeltem...:D

Gergő utánam hozta a lejátszót. 

Így este nem volt akadálya a sör-cigi-mp3-szeánsznak, de az Újpest-Fradit, és a pesztós melegszendvicset sem hagytam ki.:)

---

Szombaton a plázában adtam fel lottót, tippmixet, meg vettem apunak kenőcsöt, és kimentem Écsre. 

Kajáltam, picit beszélgettünk, és aláírattam vele a bankos papírokat. Szerencse, hogy visszaindulás előtt átnéztem az iratokat, mert egy aláírást elfelejtettem, de pótoltuk. 

Visszajöttem. F1-időmérőt néztem, vacsoráztam, aztán elindultunk meccset nézni.

Hm... Harcsi barátommal a Mátyás téri buszmegállóban találkoztunk. Örömömben, hogy nem késtük le a buszt, kétkezes fej fölötti pacsival üdvözöltem, és szokásának megfelelően puszival köszöntöttük egymást. Hát, nem kicsit volt buzis a szitu, nézett is a csaj mellettünk...XD

Akivel aztán a buszon a nagy tolakodásban összeért a fenekünk...:) Micsoda élmények!:D

A Dreherben néztük a Debrecen-ETO-t Gergővel, és két másik cimborával. 

Igazi szocreál hely, érdekes arcokkal.:)

A meccs 2-2 lett, félidőben még vezettünk. A döntetlen persze semmit nem ér, de a játékunkkal elégedett voltam. 

Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"

Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam. 

De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D

Miért ne lehetne néha bohócságokat posztolni, ha azzal az égvilágon senkit nem bántok meg?:)

Amúgy meg "Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek."-tartja egyik kedvenc idézetem, amit fent említett ismerősöm küldött nekem anno valamilyen apropóból.:)

A meccs után még átmentünk a Smukiba, ahol facén beszélgettem kedves blogomon celebbé vált exkolleginámmal is.:), persze úgy, hogy a cimbiket sem hanyagoltam el.:)

Aztán telefonom szerint negyed 2-kor hívtam taxit.

Arra emlékszem, hogy háromnegyed 5 körül feküdtem le, csak az nem világos, hogy mit csináltam addig...XD

Sör cigi mp3 megvolt, vacsoráztam is, és telefontöltőt kerestem. Ennyi biztos. Az ágyneműtartóban akadtam rá...:)

---

Tegnap reggel András barátom telefonja ébresztett. Ő nem volt velünk a Dreherben, de szokott oda járni, és ismerősei mondták, hogy remélik, megyek még oda meccset nézni, mert jó arc vagyok, meg hihetetlen, mennyire felkészült vagyok '90-es évek magyar focijának történéseiből.:)

Hm... 

Komolyan nem vagyok hozzászokva az ilyen direktbe érkező dicséretekhez. De jól esett, és köszönet érte.:)

Aztán apu is felhívott, megköszönte a kenőcsöt, és megkérdezte, milyen volt a meccs. Nem szokta. De jól esett ez is.

Egész nap döglöttem, újságért nem mentem, Lidlben sem voltam. Pedig tervben volt. 

Megvártam a Forma-1 rajtját, aztán elballagtam szavazni. 

Egyedül mentem, a szomszéd csajnak német leckét kellett írnia, az én hamarosan kezdődő órámra...:D

Ahol a borítékot alig bírtam beletukmálni az urnába. De égő.:)

Az is, hogy nem tudtam, melyik szavazókörbe kell mennem, de szerencsére ki volt írva.:)

Hazaérve megnéz(eget)tem a Forma-1-et, és rendeltem kaját a Pingwinből. 

Hamilton nyert. Bánja kánya.:)

A választásokat pedig a Fidesz nyerte. 

Kinéztem: nincs kolbászból a kerítés. 

És semmilyen más esetben sem lenne...

Örülök, hogy vége a kampányidőszaknak.

Mondjuk pont ma kaptam meg az EU-választási értesítőt, szóval tuti nem tart sokáig a nyugalom...

---

Ma reggel rendet raktam, meg levittem a szemetet. 

Meg újraírtam a blogos feljegyzéseimet, mert elhagytam a cetlit...:/

Ellenőriztem a tippmixeimet. 

Az egyik szelvény érvénytelen. Olyan eseményt játszottam meg, amire már nem lehetett, és nem törölték, kifizettem a játék árát egy érvénytelen szelvényre...:/ Zseniális...

A másikkal viszont nyertem 3000 forintot...:D

Erre büszke vagyok, az eddigi második legnagyobb nyereményem!:)

Aztán valaki mosolyt csalt az arcomra. Mert mosolygott. És jól áll neki.:)

A nap gyorsan eltelt, melóban volt mit pótolni péntekről, nem unatkoztam...:)

Hattól tanítok.

Holnap bank, meg posta. 

A héten talán találkozom a rég nem látott ismerőssel, és remélem Rékával is, akit a múlt héten háromszor mondtam le.../ 

Hétvégén meg jönnek nagybátyámék, de lesz ETO-meccs, meg lehet, hogy egy kerti party is. 

Majd mesélek.

Mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik -höhö... :D-, éljenek a csajok!;) 

Bolondok-napi bréking nyúz

"Azon a napon válik az ember igazán felnőtté, amelyiken először nevet magán tiszta szívből."

--- 

Annyiban azért rendhagyó, hogy az álhírek kimaradnak..:)

A vasárnap délután a teljesen megszokott mederben telt, mosás, teregetés, vacsi, fürdés, döglés...

---

Hétfőn talán az óraátállítás miatt újfent sikerült barátságot kötnöm a szundi-gombbal, vagy egy órát fetrengtem még. 

És valami rejtélyes okból kifolyólag telefonom alap-ébresztésére nem ébredek fel, csak az első szundira, 10 perccel később. Bár már az "intelligens ébresztés" funkcióval is ismerkedem.

Pff... Intelligens ébresztés: erről az jut eszembe, amikor kiskoromban valamiért megkértem tesómat, hogy keltsen fel, amikor elindul nyári gyakszira. Na, és ő fejbe dobott egy kispárnával. Ez volt az intelligens ébresztés őse.:)

A bolondok napját tulajdonképpen én már tegnap letudtam. Hogy miért is? Elmesélem... Nagyon őrült egy nap volt...:)

Kezdődött azzal, hogy azonos vezetéknevű kolléganőimet összetévesztve rossz helyre küldtem egy céges emailt, és ezt másolatban vagy tízen láthatták. Később azért korrigáltam. De azt már nem látták annyian.:)

Délután egy kedves ismerős leányzóval találkoztam. 

Ő vásárolt automatából buszjegyet. Mondom tök jó, akkor én letudom a bérletvásárlást. Nagyon koncentráltam, mert a bankkártyás fizetéssel szoktak gondjaim lenni. Most szerencsére sikerült. 

Viszont ma reggel vettem észre, hogy kétszer (!) rosszul pötyögtem be bérletigazolványom számát, így az hibásan szerepel az új bérleten. 

Szerencsére 5-éig még érvényes a régi bérlet, így még lesz mód javításra. Ha újat kell vennem, akkor minden bizonnyal sírógörcsöt fogok kapni. 

Na, aztán elmentünk az Insomnia nevű vendéglátóipari egységbe. Finom volt a kávé, a limonádé, meg remélem jól írom, a Prosciutto (jav.: ciabatta) is. Ha nem azt ettem, akkor elnézést.
Adrival évek óta ismerjük egymást, és néha megejtünk ilyen beülős-beszélgetős délutánokat. Jó volt vele találkozni. 

Titokban ki akartam fizetni a számlát, de csak "nagy" pénz volt nálam, elfelejtettem felváltani, és nem tudtak visszaadni. Kénytelen voltam meghívatni magam..:( :)

Azt mondta, hihetetlen, mennyire pozitív vagyok. 

Ezt jó volt hallani, akkor is, ha nem teljesen értek vele egyet. De ha valami "átmegy" belőle, annak csak örülök.:)

Távozás előtt még lementem "mosdóba". Ezt csak azért írom le, mert csigalépcsőn le-fel, és megúsztam ép bőrrel. 

Nem úgy a teraszról az utcára lépve, sikerült egy hatalmasat esnem, talán még életemben nem ütöttem meg magam ennyire. 

Szegény bal lábam térd alatt elég furcsa alakzatot vett fel. 

Adri kérdezte, hogy tud-e valamit segíteni, én még épp csillagokat láttam, és igen szerencsétlenül fogalmazva azt mondtam, hogy "Ez most bunkón fog hangzani, de csináld azt, amit mondok!" Ami persze azt jelenti, hogy ha segítség kell, szólok. De akkor még nem tudtam, mi jelentene segítséget, a mentő, vagy a pap.

Aztán elmásztam egy falig, felkászálódtam, kinyújtottam a lábamat. És macsó szöveg ide vagy oda, bocsánatot kértem a lánytól.

Nem kell ezt annyira komolyan venni, jót röhögtünk az egészen. 

Megvárta velem a buszomat, majd ő is haza indult. Viberen még azért hazakísértük egymást. Pff... Nesze Neked, XXI. század...:)

Hazatérve kiültem a konyhába. Mp3, cigi és... ásványvíz.:)

És az egyik korábbi bejegyzésben címszereplő Dóri küldött egy :)-t az adatlapomra. Csak mert eszébe jutottam. 

Meglepődtem rajta. 

Jól esett, és szinte el is érzékenyültem. 

Nem viccelek, tényleg nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakinek eszébe jutok, és ezt ilyen spontán módon tudtomra is adja. 

Aztán a másik, blogomban itt-ott gyakran felbukkanó Dórival beszéltem telefonon, és megkértem, szavazzon cimborám filmjére, ha már nekem csak kerülőúton sikerült. És ahogy navigáltam a honlapon, ezúttal nekem is beugrott a szavazó-ablak. Alig hittem el...:)

Majd a fürdés következett. Nagyon örültem, hogy fájó lábam ellenére be tudtam mászni a kádba. Még álltam, állítottam be a vizet, amikor megcsúsztam.

A végeredmény katasztrofális: eldobtam a zuhanyrózsát, hogy tudjak kapaszkodni. A zuhanyrózsát rádobtam a jobb lábfejemre. A jobb kezemet megrántottam a kád szélébe kapaszkodva. Szóval háromvégtag-sérült lettem. 

Ezután nem csoda, hogy lefeküdtem. 

Aztán felkeltem, mert megéheztem. 

Akkor meg elvágtam az ujjam szendvicskészítés-közben.

---

Ma reggel elég ijesztő volt, fájt kezem-lábam. 

Gondolkodtam rajta, hogy be kéne menni a kórházba röntgenre, de a körülményekhez képest tudok járni, szóval inkább kihagyom.

Úgy volt, hogy lemondom a németet, és bemegyek a városba ügyintézni, volánba bérletet javíttatni, postára csekkeket befizetni. 

De ez ugye fájós lábbal elég nehézkes lett volna.

Aztán felhívott Zsófi, hogy találkozzunk. 

A vicc az, hogy fel is akartam hívni, hogy gyógytornászként adjon nekem tanácsot, hogy mitévő legyek. 

Aztán amikor írni akartam neki, hogy a buszon vagyok, hívott, hogy megkérdezze, a buszon  vagyok-e már. 

Hm... Az Insomniába mentünk. Kávé, limonádé, és -ha jól írom- Prosciutto (jav.: ciabatta). Finom volt.:)

Távozáskor óvatosan léptem le a teraszról, Zsófi rám is szólt, hogy az alsó foknál vigyázzak.:)

Róla is sokat meséltem már, szurkolótárs, valamilyen szinten őrült.;)

Aztán hazajöttem.

---

A héten még? 

Holnap német, csütörtökön Rékával találkozom. 

Pénteken kb. lottó-tippmix. 

Szombaton kinézek Écsre, de jövök vissza, mert este Debrecen-ETO a Dreherben. 

Vasárnap Forma-1. Hajjaj... Meg választások... Hajjajjaj...

Kezdek újfent beleszeretni városunk belvárosába. Jaj, ez de jól hangzik...:)

---

A bejegyzésben említett összes lány párkapcsolatban él. Közös bennük, hogy egyikük sem velem.

Nem fogok én itt a fiú-lány barátság témakörben papolni. 

Meghallgatjuk egymás gondjait-örömeit, érdekel, mi történik a másikkal. És jó, hogy vannak ilyen emberek. 

Nem hiszem, hogy pozitív ember lennék. 

De a hétköznapok apró örömeit próbálom megkeresni. Vagyis nem is kell keresni. Mert ott vannak, csak észre kell őket venni. 

És hogy miért nem olyan lányokkal töltöm a szabadidőmet, akik egyedülállók? 

Hát... Őőő... Aki tetszene, nem merem megszólítani, ha meg merném szólítani, nem hinném, hogy lenne esélyem bármire is. Bizonyos emberi játszmákhoz meg most semmiféle erőm nincsen. 

Amúgy meg olvastam, hogy az igazi férfi harcol a nőért. 

Én sorozáson E-kategóriát kaptam... 

"De a hétköznapok apró örömeit próbálom megkeresni. Vagyis nem is kell keresni. Mert ott vannak, csak észre kell őket venni. "

---

Mára ennyi voltam.

Bolondozzatok sokat, mert az jó!;)

Hamarosan projektelünk, az érintettekkel majd felveszem a kapcsolatot!;)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)