Teljesítménytúra

Szerda. A bejegyzés megírása után sütöttem lidl-s bagettet, amire még kollegina hívta fel a figyelmemet. És igen, tényleg nagyon finom, felvettem a kedvencek közé.:) 

Aztán tulajdonképpen nem voltam sehol és nem csináltam semmit. Olvastam, tévéztem... És vártam apám jelentkezését, hogy túl van a műtéten. Persze nem hívott, és már eléggé aggódtam, így én hívtam. Kiderült, hogy sikeresen megműtötték, csak elfelejtett szólni. Szóval fasza.

Felírtam a puskacetlimre, hogy új cipő. Csak azt nem tudom, miért... Nem avathattam fel, ha nem voltam sehol. Vagy mi...:)

---

Csütörtök. Reggel hívott apu, hogy mehet haza, és már szólt Editnek. Mondom az teljesen jó. Szépen nyugodtan elkészülök, reggelizek a Mekiben, majd bemegyek a kórházba, és kimegyek én is Écsre. A mekis rántotta megvolt. Aztán a kórházban nem felejtettem el Algoflexet venni.:) 

Aztán kiderült, hogy -hm... diplomatikusan fogalmazva...- valaki valamit félreértett, és apánk nem mehetett haza 11-kor, meg kellett várni a nagyvizitet. Pozitívum, hogy találkoztam Editékkel, és láttam egy nagyon helyes ápolónőt.:) De Écsre így nem tudtam kimenni, mert délutánra le volt ugye zsírozva két németórám. Előtte szomszédcsajszinak kipanaszkodtam magam telefonon. A németórák pöpecek voltak. Utána rendeltem az Ernestóból vacsit, meg a YouTube-on néztem, videókat az NDK autóiparáról. Tényleg.:)

---

Péntek. Be kellett mennem a kórházba a zárójelentésért. A buszmegállóban egy anyuka a "Süti-süti kalácsot" énekelte a kisfiának, nagyon aranyosak voltak. 

A buszon voltam már, amikor apám felhívott, hogy jó lenne, ha minél előbb megkapná a zárójelentést. Nem tudtam jobbat kitalálni, megígértem, hogy kiviszem aznap. 

A zárójelentés persze nem készült el, azt mondták fél 11-kor, hogy menjek vissza délután 1 körül. Közben hívott Zsófi, hogy áttetnénk-e a találkánkat az Arrabonából az Árkádba. Én meg megkérdeztem, hogy áttehetjük-e az Árkádból a plázába. Sajnos nem volt a válasz, így ezt a talit is elhalasztottuk.:(

A kórházból távozás előtt elmentem mosdóba. Bár ne tettem volna... Kaka volt a piszoárban, én meg majdnem elhánytam magam... Bocs, a kissé naturalisztikus részletért, de le kellett írnom.:)

Pláza, ebéd. Azért a sors néha baromi nagy rendező tud lenni. Elindultam tök egyedül, full idegesen, erre... Erre a kajáldánál Adri és Zoli álltak a sor végén. Együtt ebédeltünk, dumáltunk, kicsit elterelték a figyelmemet erről a sok baromságról. 

Aztán visszabattyogtam a kórházba. Rohadt nagy ez az új épület, és olyan, mint egy labirintus. A lift meg egy fos.XD De odataláltam, és a zárójelentést is megkaptam. 

Dohánybolt, vidéki, Écs. Odaadtam faternak a dokumentációt, átnéztem a Kisalföldeket, összepakoltam a többi újságot, és jöttem is vissza. 

Mivel a főúttal második párhuzamos utcában, "hegyen" van a ház, azért elég fárasztó volt. De megoldottam. A buszról a plázánál szálltam le. És elmentem a Hollóba sörözni. Olvastam, messengereztem, lazítottam egy kicsit. Nem volt jó kedvem, vágytam volna egy kis társaságra, dehát ez van... Tavalya a fogyatékossági támogatás intézésével telt a szabi, most apánk "tutulgatásával"... Élni tudni kell. 

Úgyhogy még otthon is söröztem.:D

---

Szombat. Időben felkeltem, tesómmal volt találkozóm, kimentünk a piacra. Az Árkád-körforgalomban kishíján beletrafált a buszba egy autó, elég ijesztő volt. 

Piac, kolbász, kávé. Ahogy kell... Aztán megvártuk Editet, kicsit nézelődtünk, és ennyi. Tippmixet még mindig képtelen vagyok kitölteni.:D

Hazatérve pihengettem. Az ETO a Fradi ellen nyert Szuperkupát, a Veszprém pedig a Szegedet verte, szóval öröm volt, és boldogság. 

Aztán elindultam meccsre. Egy rég látott ismerőstől kaptam egy sört. Egy kedves ismerősöm pedig írt, hogy olvasta a blogon, hogy a közelükben jártam, máskor legyek szíves szólni, mert egy kávéra mindig jó vagyok nála. Jól tudnak esni ezek az apróságok.:)

A meccsen az ETO 3-1-re nyert a Balatonfüred ellen. Viszonylag sima volt, még 3-4 gól szerintem bennünk maradt. András barátomat gonosz módon megtréfáltuk, azt írtam neki, hogy 6-3-ra nyert a Füred. Aztán persze felhívtam a valós eredménnyel.:) 

Egyik cimboránk jobban szeret állva meccset nézni, ezért a második félidőben kicsit megcserélgetük a helyeinket. Így aztán egy hosszú hajú lány mögé kerültem. Komolyan attól féltem, hogy rálépek a hajára. Az alsó végtagjaim mozgása ugyebár nagyon koordinálatlan, szóval simán benne volt a pakliban. Nagyon figyeltem, szerencsére nem lett semmi probléma.:)

Meccs után félreálltam a lépcsőfordulóban telefonálni, és hárman jöttek oda megkérdezni, hogy nem vagyok-e rosszul. Ezek a "szarszemét" focidrukkerek. 

Aztán 14-es busz. Marcalváros, Marcal Étterem. De csak a második busszal mentem, az elsőn túl sokan voltak. 

A buszról leszállva odajött hozzám egy nyugdíjas bácsi, hogy látja a járásomat, hogy legalább én jelezzem az önkormányzatnak, hogy milyen szar állapotban vannak az aluljáró lépcsői. 

Szóval, kedves önkormányzati képviselők: a marcalvárosi aluljáró lépcsői kritikán aluli állapotban vannak, extrém balesetveszélyesek! Tessék cselekedni valamit! 

Az étteremben Adri szülinapját ünnepeltük, volt eljegyzés is, de arról sajnos lekéstem..:( :) Ezúton is gratulálok Adrinak és Lacinak, sok boldogságot kívánva nekik! 

Katával egy szám erejéig táncoltunk, természetesen a Nézését meg a járását-ra esett a választásunk.:) Még vacsorázni is tudtam, sör is volt, jókedv is volt, szóval jól telt az este!:)

Hazatérve még egy-két levezető sör lecsusszant. Szinte észrevétlenül.:D

Közben messenger, mások mellett virtuális élettársammal is.:) Ezt most tudom, miért hangsúlyoztam ki külön. Csak nem mondom meg.:P

---

Ma nem voltam sehol. 10-kor keltem, ejtőztem. Megettem az osztrák "gulyásszószos tésztát", nem volt rossz. Sőt.:) 

Amúgy meg olvastam, tévéztem, mostam. 

Ma meg már nem csinálok semmit. 

Holnap meg már meló.:/ Meg németórák, meg talán egy-két tali, meg magyar-román. GYŐZNI KELL!

Az NB3-ban persze lesz forduló, de az ETO szabadnapos lesz. Aztán majd jön az Érd. Jaj, ezek a csapatnevek...:O Nem fogom tudni megszokni. Mondjuk kénytelen vagyok.:)

Na mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Shopping Pici Süß

Csütörtökön a bejegyzés megírása után a terveknek megfelelően a vasútállomás felé vettem az irányt. Sikerült cigit venni, és a bankautomata is működött. Aztán busszal elindultam a Győri Búcsúba, kis segítséggel sikerült jó helyen leszállnom.:)

A Beatrice-koncertbe sikerült belehallgatni, egész jól szóltak Feróék. Közben sörözgettünk-bohóckodtunk, jól elvoltunk. Mókás volt, Mark levette a baseballsapkámat, de nem dobta el, jó sokáig vigyázott rá, pedig közben még a ringlisre is felültünk. Ami nem is volt olyan ijesztő, mint vártam.:)

Posztoltam erről képet is, és többen is rám írtak, hogy ők is ott voltak, jó lett volna összefutni. Ez nagyon jól esett. Amúgy meg kb. egy helyben ácsorogva is több ismerőssel összefutottunk, annak is nagyon örültem. 

Majkát nem vártam meg, tesóméknak haza kellett menniük, így én is távoztam. Egy inkább látásból ismert lány írt, hogy csatlakozzak hozzájuk, de nem akartam zavarni. 

Itthon még levezető sörözés következett. Meg zenehallgatás, meg vacsi. 

---

Péntek. Szinte jól indult a reggel. Egy ismerős leányzó valamiért nálam aludt. Először azon lepődtem meg, milyen apró tangája van. A nagyobb meglepetés az volt, hogy tele volt tetoválásokkal. Persze csak álmodtam az egészet.:( :D És nem, nem munkatársam a lány...:)

Délelőtt aztán tesómékkal elindultunk Ausztriába. Bruckban megálltunk, nézelődtünk, bombaüzletet csináltam: 49 centért vettem magamnak bankkártyatartót.:D

A visszajáró 1 centet cigizés közben sikerült leejtenem. A guruló pénzérmét egy arra járó leányzó a lábával mosolyogva megállította, majd megkérdezte, hogy felvegye-e, vagy fel tudom venni én is.:) Aranyos volt.:)

Az sem volt semmi, hogy ugyanabban a kajáldában ejtettük meg a tízórait meg uzsonnát. Nem vagyunk semmik.:) 

Ja: láttam facén, hogy nyílt Győrben egy pöpec(nek tűnő) amerikai kajálda. Majdnem kiírtam, hogy ez meg hol van. Aztán kiderült, hogy az utcánk végén. Nem vettem észre eddig.:)

Voltunk persze bevásárolni is. Döbbenetes a választék, a bőség zavarával küszködtem.:)

Tesómékhoz érve kaja-pihi-babázás. És persze megint annyit aludtam, hogy az hihetetlen. 

---

Szombat. Sógornőmmel és a Babóval csaviztunk egyet a Shopping City Süd-ben. Shopping Pici Süß...:D Nem tudom, ez valahogy napközben eszembe jutott.:)

Majd' lejártam a lábam, de jól elvoltunk. Az legeslegújabb cipőmet a kinti Hervisben szereztem be. Márkáját tekintve Lotto. Ha már elfelejtettem lottót feladni. Haha, jó tudom, ez szar poén volt.:)

Azon azért ledöbbentem, hogy a nagy cipőpróbálgatás közepette három (!) eladó jött oda hozzám, hogy tud-e valamit segíteni. 

És a Starbucks-kávét is megkóstoltam. Még a nevemet is ráírták a pohárra egy szmájli kíséretében. 

Igen, be kell valljam, tényleg fantasztikus volt az a kávé. Még ha nem is illik hozzám a Starbucks.;)

Hazaérve pihi, Forma-1, aztán Lui barátomék érkeztek látogatóba. Picit meglepődtünk, vasárnapra vártuk őket.:)

Este pedig egy sör kíséretében honfoglalóztunk. Amiben csak az a bibi, hogy elég régi a regisztrációm, és a főiskolai "dream team"-nek köszönhetően elég magas szintet sikerült elérni. Így azonos szintű ellenfeleket kaptunk. Nem volt túl sok sikerélmény. De azért elvoltunk. 

---

Vasárnap. Abszolút passzív nap, pihi, babázás, Forma-1 és palacsinta. Igen jó volt.:) Amúgy igen büszke voltam magamra. nem ittam sok kávét, és cigit is jóval kevesebbet szívtam el...

És imádok Markban gyönyörködni. Ahogy játszik, ügyesedik, bohóckodik.. Egy élmény. 

Olvastam tovább Nick Vujicic könyvét. Tényleg fantasztikus. Nekünk, fogyatékosoknak egyenesen kötelezővé tenném. 

Este pedig tesóm melózott, Edittel pedig megnéztük a Vissza hozzád című filmet. Amerikai romantikus dráma. Sógornőm már előre felkészített a formabontó befejezésre. És tényleg elég egyedi vége lett a filmnek, erre nem számítottam. De nem nyomok "spoilert", aki kíváncsi, keressen rá, nézze meg!:)

---

Hétfő. Délelőtt sógornőmmel és Markkal egy hivatal felé vettük az irányt. Csak kísérő voltam, Edit maximálisan elboldogult a dolgokkal. Leültem egy székre várakozni, és egy srác odalépett hozzám, hogy én tulajdonképpen "sorban ülök"-e, mert nem akar tolakodni. Más világ ez, na!:) 

Az utcán sétálva arról beszélgettünk sógornőmmel, hogy mennyien odalépnek hozzánk a baba miatt, megdicsérik, rácsodálkoznak. Azon gondolkodtam, hogy ez Magyarországon mennyire jellemző. Erre jött velünk szemben egy család, és közölték, hogy "de cuki!" Ez aranyos volt.:)

Edit szerint annyit sétáltunk, mintha Győrben oda-vissza megjártuk volna a Gyárváros-Belváros távolságot. Szóval kicsit büszke voltam magamra.:)

Kis pihi után aztán délután visszaindultunk Magyarországra. Hátul ültem, én vigyáztam keresztfiamra. Nem volt túl nehéz dolgom, majdnem az egész utat átaludta mellettem.

Hazaérve pedig szülinapját ünneplő lakótársammal kezdődött spontán sörözés. Jól elbohóckodtunk.:D

---

Kedd. Felébredtem akkor, amikor normál munkanapon kelni szoktam. Kajáltam, kávéztam, lepakoltam a ruhaszárítót, és még egy mosást is beraktam. Igen jó vagyok.:D

Apámat reggel betegszállítók vitték be a kórházba. Úgy volt, hogy felhív, hogy merre van, de nem jelentkezett. Ezért délután bementem a kórházba. Az újságosnál sikerült vennem Sportot, FourFourTwo-t, meg a BBC History legújabb, II. világháborúval foglalkozó igencsak tartalmas különszámát. Ez utóbbi utólag a nap második legnagyobb pozitívumaként értékelhető, tényleg fantasztikus kiadvány.

Aput nem találtam meg a kórházban. Aztán kiderült, hogy a gasztroenterológiai laborjában "leparkolták", mert nem volt hely az osztályon. Csodák csodájára megtaláltam. Utálok a kórházban csámborogni: mindig Anyut várom feltűnni... 20 év az 20 év...:( 

Aztán vártam a kórházhoz közeledő sógornőm telefonját, közben egy új tanítvány-jelölt jelentkezett. Azért Edit is megérkezett. 

Úgy értem haza, hogy nem voltam benne biztos, hogy apánk maradhat a kórházban, vagy hazaküldik helyhiány miatt. 

Két kórházi cimbinek is elsírtam a bánatom telefonon.. 

Délután 5 óra után befutott a pozitív hír, hogy megoldották apu elhelyezését, maradhatott a kórházban, ma pedig meg is műtik- ha minden klappol. 

Volt az előző posztban egy dőltbetűs "kikacsintás". A válasz megérkezett. Nemleges. Valószínűleg nem fogunk többet beszélni. Megértem, elfogadom. Igazságtalan voltam, olyat martam bele, hogy nekem is fájt. Innen már nincs visszaút sajnos. Megbuktam emberként, barátként, pasiként (pff...XD)...

A sors hülye fintora, hogy a válasz-mailt nem sikerült elküldeni, kommunikációs hibát ír ki a rendszer...

Közben pedig más is írt, hogy ne lájkoljam többet a képeit. Ezt is megértettem, elfogadtam. Aztán később megmagyarázta a kérés háttérét. Érthető. Elfogadható. 

Tényleg nem tudom, mit gondoljak. Esetünkben pedig én kértem meg, hogy ne beszéljünk többet. Bár korántsem biztos, hogy ez jó döntés. Deklaráltan nem értek a nőkhöz, ez most így kiütközött. Megkértek, hogy találkozzak afféle inspirációként egy mozgássérült sráccal, meséljek neki arról, hogy így is lehet teljes-tartalmas életet élni. 

Valószínűleg köszönettel és sajnálattal visszautasítom a kérést, per pillanat nem érzem magam valami húú de inspiráló személyiségnek. 

Este megettem az egyik Ausztriában vásárolt gulyás-konzervet. Hát botrányos volt.:D

Fél 8 körül lefeküdtem, olvastam, tévéztem. 

---

Ma. Anyu halálának időszakától eltekintve szerintem rekordot jelentő, 8-10 felriadást, és rengeteg forgolódást sikerült produkálnom. Magyarán szarul aludtam. 

Felkeltem, kávéztam-olvastam-zenét hallgattam. 

Ma két találkám lett volna, valószínűleg mindkettőt elnapoljuk. Várom apu jelentkezését a kórházból. Ha minden jól megy, holnap mehet haza, emellett pedig lesz csütörtökön két német is. Itt csak a sorrend módosult.

Pénteken egy máról áttett találka, szombaton meg ETO-Balatonfüred, utána pedig étterembe vagyok hivatalos egy baráti összejövetelre. 

Mára pedig ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! 

SzabadságON

Vasárnap este. Vacsorára csokis-meggyes galuska sok-sok tejszínhabbal. Habdate. Aztán Ötvös Csöpi. Meg Nick Vujicic könyvét olvastam. Egy csoda az a pali, és az a könyv. Motivál, de tényleg. És fura, de azért van jó pár közös pont az életünkben. Majd erről írok máskor.:)

---

Hétfő. Idegbeteg napnak indult, aztán egész nyugis nap kerekedett belőle.

Már meséltem egy kedves cimborám feleségéről. Egyetlenegyszer találkoztunk. Mégis akkora bizalommal viseltetik irántam, annyira rendes velem, hogy azt meg sem érdemlem. Nem üzengetek, ezt neki is elmondtam. Inspirál, tényleg.:)

Nem tudom, hogy a fogyatékos-énemnek, vagy a saját személyiségemnek szól, de nagyon sok ember meg tud találni a problémájával. Legyen az családi, munkahelyi, szerelmi (!) téma... Meghallgatom, és megpróbálok tanácsot adni, és egy picit büszke vagyok... Csak néha nehéz "cipelni" ezeket a dolgokat. És persze az is öröm és büszkeség, hogy ez a dolog fordítva is működik.

Meló után siettem haza. Lepakoltam a ruhaszárítót, kicsit rendet raktam a szobámban, ugyanis tanítvány érkezett.

Az emlékezetes Honvéd-meccs után hívott fel a srác, hogy jönne hozzám németre. Én pedig közöltem vele, hogy hívjon másnap, mert be vagyok b@szva, nem emlékeznék rá, hogy mit beszéltünk meg.:)

Szerencsére nem ijesztettem el. Másnap hívott, hétfőn pedig érkezett.

És nagyon ügyes volt. Nem csak ahhoz képest, hogy elmondása szerint 10 éve nem használta a német nyelvet.

Az óra második felében már önéletrajzot írunk, állásinterjút szimuláltunk. Ez volt az ötödik állásinterjú-szimulációm, az első négy sikerrel járt, az alanyok dolgoztak/dolgoznak külföldön. Rohadt jó vagyok. Na jó, ők is.:)

---

Kedd. Amióta kaját rendelünk, talán a legfinomabb ebédem volt. Házias töltött csirkecomb. Ízorgia rulez!:)

Meló után német Baluval, jól megdolgoztattam a fiút. 

Hazatérve lefagyott az mp3-lejátszóm. Az első gondolatom az volt, hogy földhöz vágom, és kidobom, de aztán meglepően higgadt lettem. Rádugtam a számítógépre, és ettől megjavult. Egy informatikus -is- elveszett bennem.:)

Később kedves szurkolótársam, Melinda fotóját osztottam meg facén. Rengeteget fogyott, hatalmas munka van benne, az a minimum, hogy kifejezzem elismerésemet.:)

Jó dolog, hogy vannak olyan emberek az életemben, akivel nem küldünk egymásnak szívecskéket, nem ígérünk örökké-t, "csak" ott vagyunk, amikor egyikünknek szüksége van a másikra. Vagyis egymásra.

---

Szerda. Retroparty a Morning Show-ban. Tökéletesen indult a nap.:) Aztán csak úgy elcsordogált. Becéloztam a fél 3-at, hogy szabi előtti utolsó napon lelépek. Aztán ebéd előtt kicsit összecsaptak a hullámok, de kis segítséggel sikerült úrra lennem rajta, és 14.27-kor végeztem.

Nem szoktam "ismeretlen" kolléganőkkel céges témákban bohóckodni. Most megejtettem egy mintakérés kapcsán. A sors fura fintora, hogy amikor feljött a lány, épp "vonalban voltam". Remélem, azért nem nézett teljesen hülyének.:D

Azon meg visítottam a röhögéstől, amikor virtuális élettársam egyik ismerősének, aki német-tanuláson gondolkodik, üzentem, hogy "Wie geht's?", ő meg visszakérdezett, hogy ez a kérdés ingyen van-e.:D

Meló után hazajöttem, majd tesómmal elmentünk Lidlbe. Soha nem megyek többet hosszú hétvége előtt. Egy faszi azt hittem nekem jön, amikor véletlenül nekitoltam a bevásárlókocsit. Amúgy meg baromira figyelni kellett. Az emberek nem néztek, csak mentek. Már-már tömegiszonyom lett.:/

Aztán elmentünk meglátogatni Kutya barátosnénkat. Jó volt őt látni. Meg Markot is.:)

Aztán hazabuszoztam. És levezető sört ittam. Hogy mennyit, az maradjon az én titkom.:)

---

Ma. Markkal álmodtam. Fürdettem. Ő meg nagyokat rötyögött. Amúgy utóbbi élőben is megvolt.:)

9 körül keltem. Mostam, döglöttem, az ebéd bundás kenyér volt. Sajttal, paradicsommal, paprikával, újhagymával, málnaszörppel. Ahogy kell.:D

Most majd lassan indulok a vasútállomásra. Pénzfelvétel, cigibeszerzés. Aztán irány a Győri Búcsú, bár azt nem vágom teljesen, hogy pontosan hol is kell leszállni a 14-esről. Na mindegy, megoldom.

Holnap kicsit eltűnök a térképről. Babázás, Ausztria.:)

Hétfőn jövünk. Kedden megy apánk kórházba, csütörtökön meg két németórám is lesz. Jah, élni tudni kell, még szabi alatt is!:)

Ja, és minden talira, kávéra-sörre-bambira nyitott vagyok, csak keresseteek!:)

Az MTK II-ETO-n meg aki megy, szurkoljon helyettem is. Eredményt meg küldjetek!:)

*

Nem tudom, olvasod-e. Nem valószínű. Nagyon hiányzol. Annyira valószínűtlen volt, hogy megismerkedünk, és jóban leszünk. És mégis összejött. 

Nagyon kevesen voltak rám ilyen hatással, mint Te... A beszélgetések, a dalok, a poénok...

Remélem beszélünk még...

*

Mára ennyi voltam. Szerintem szabi alatt gyakrabban jelentkezem.:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Csillagos ötös

A cím roppant fantáziadús. De valahogy adta magát. Törhetném a címen a fejem, ha mondjuk 4-0-ra nyertünk volna.:)

---

Hétfőn a bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem, és pihengettem, semmi egyéb nem történt. 

---

Kedd. Reggel magamra öntöttem melóban a kávét. Leittam magam. Írhattam kollégának egy SMS-t, hogy hozzon be nekem egy váltás pólót, mert baleset történt. Még sosem voltam melóban céges pólóban, most ez is megtörtént.:)

Melóban éppen kollégámmal váltottam pár szót az ETO-ról, amikor nagyot mosolyogva ellépett mellettünk egy leányzó. Aztán egymástól kérdeztük, hogy ő vajon  kicsoda. Aztán nagy nehezen rájöttem, hogy egy új kolléganőm, csak szar az arcmemóriám.:D

Elmaradt a tervezett német, így meló után hazaindultam. A megállóban nem működött a jegyautomata, egy srácnak elnyelte a pénzét. Picit később odament egy csaj, és egy kedves, ámbár roppant mód affektáló nénivel szóltunk neki, hogy csak óvatosan az automatával. Huh, azt a fejet látni kellett volna. "Itt okoskodik a nyanya meg a nyomi."XD Végül győztünk, nem dobott pénzt az automatába.:D

Hosszas gondolkodás, olyan négy hónap után írtam üzenetet egy lánynak. Csak meg akartam köszönni neki, hogy ismeretlen ismerősként is feldobja a napjaimat kedves-mosolygós köszönéseivel. Kétesélyes volt a dolog, szerencsére nem nézett hülyének. Kilétét viszont fedje jótékony homály, nem szeretném, hogy mentegetőznie kelljen miattam. 

 1988. augusztus 11-én hozták haza Anyuék az új Daciánkat. Soron kívül megkaptuk, mert mozgássérült vagyok.:) Hatalmas flash volt a Trabi után. Máig tisztán emlékszem, hogy apu elvitt egy körre a Rábaringhez. Kevés igazi apai megnyilvánulásainak egyike volt. 

Apropó: egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy úgy beszélek Markról, mintha az én fiam lenne. Hát nem tudom.:) Imádom a kisfiút, tündéri baba. És egyszer én is szeretnék egy nőnek jó férje, és egy gyermek büszke édesapja lenni-tesómhoz hasonlóan. Ennyi lehet a magyarázat.:)

---

Szerda. Fél 3-kor leléptem melóból. Hatkor kezdődött az ETO-Honvéd Magyar Kupa-meccs. Iszonyat meleg volt, a meccs előtt felvittünk fejenként 3 sört, ami a 30. percre már elfogyott. 2-0-ra kikaptunk az NB1-es Honvédtól. Ez valahol reális. De picit azért elégedetlen vagyok, játszhattunk volna egy icipicit bátrabban is. De nem nagy baj, nekünk most nem a Honvédot kell megvernünk. 

Hazatérve csörgött a telefonom. Német nyelvoktatás témában kerestek. Letettem a telefont, aztán egy cimbi írt, hogy ő és a barátnője jönnének hozzám németre. Aztán megírtam egy ismerősömnek, hogy 10 perc alatt hárman jelentkeztek, erre közölte, hogy tulajdonképpen őt is érdekelné.:O 

Még egy-két levezető sör lecsúszott, aztán megettem négy hamburgert. Nem normális.:D

---

Csütörtök. Nem értem be korán dolgozni. De legalább gyorsan eltelt a nap, és egészen tűrhető is volt. Semmi emlékezeteset nem jegyeztem fel, ami persze nem jelentheti azt, hogy nem felejtek ki valamit. 

Délután messenger, tévé, vacsi, fürcsi, pihi.:)

---

Péntek. Háromig voltam melóban, aztán a Holló felé vettem az irányt. Amint leszálltam a buszról, elkezdett esni az eső. Meg sem lepődtem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért írtam fel a puskacetlimre, hogy Andi. Aztán rájöttem, hogy az nem Andi, hanem Audi.:D A sztori annyi, hogy a teraszról láttunk egy Audit, és a mellettem lévő asztalnál két srác elkezdett beszélgetni, hogy melyik Audit tartják a legszebbnek. Majd egyszercsak egyik azzal zárta rövidre a témát, hogy az ő gyönyörűsége ott ül mellette- majd megpuszilta a barátnőjét. Aranyos pillanatok voltak.:)

Nekem meg írt egy mozgássérült ismerősöm. Panaszkodott, hogy egyedül érzi magát, meg anyukája nem engedi el sehová. 

Azért egy ilyen dialógus eléggé morbid tud lenni, ha egy egy korsó sör társaságában kattogsz egy kocsma teraszán. Mert valahol ugyanezt érzed, de mégis erőt kell mutatnod. Erősítened kell a srácot, mert ő még nehezebb helyzetben van. Jó, Anyu sajnos már nem engedhet el sehová. De régen szerencsére nagyon rugalmasan állt a dolgokhoz, rengeteget köszönhetek neki. 

Aztán meg egy szurkolótársam hívott. Hazahozott, meg vitt tőlem sört.

Én meg még ittam levezető sört. És bejelöltem facén egy leányzót, akiről tudtam, hogy lehet, hogy járna hozzám németre. Gondoltam ne üzengessünk másokon keresztül. Szerencsére nem akadt ki, pedig féltem tőle. Tényleg.:)

---

Szombat. Megvártam apám szokásos 10-es lejelentkezését, aztán bementem a városba. Adtam fel lottót, mert kértem tippmix-játékleírást. Nekem ez nagyon bonyi....:)

Aztán Spar. Pár dolgot sajnos elfelejtettem venni...:( 

Khm... Pszichésen most "kicsit" instabil vagyok. Talán ennek köszönhető, hogy öngyilkossági kísérlettel felérő poént sütöttem el. Történt, hogy odajött hozzám egy cigányasszony. Először oda-vissza megáldotta a teljes családfámat és összes barátomat -szóval ha a barátomnak érzed magad, érezd magad megáldva!;)-, aztán kért párszáz forintot a mozgássérült kislányának. Erre a táskámba nyúltam, és megmutattam neki a parkolási engedélyemet, hogy így állunk. Ő meg persze azt hitte, hogy pénzért matatok, és folyamatosan hálálkodott. Szerencsére nem átkozott meg. Vagyis nem hallottam.

Aztán kb. 2 perc múlva véletlenül kiléptem egy autó elé. Satufékkel, de meg tudott állni. Szerencsére a mögötte menő autó sem ment neki. Az utat amúgy épp locsolták, futás közben majdnem hasra estem. 

Hazatérve "főztem" milánói makarónit, aztán döglés, olvasás. 

Majd Stadion Söröző, Bandi barátommal. Akinek egyébként igen jó a parfümje van. Amennyire szórakozott idióta vagyok, lehet, hogy nekem is van olyan.:)

Elég korán odaértünk a Stadionba, meccs előtt még betoltam egy rántott húsos szenyát. Látványos meccsen, kb. egykapuzva vertük 5-0-ra a Csepelt. A két gárda 4-4 NB1-es bajnoki címmel rendelkezik, szóval igazi nosztalgiaderbi volt. 

Meccs közben több ismerősömet is informálnom kellett az eredmény alakulásáról. Aranyos volt, hogy valaki megkérdezte az állást, írtam, hogy 4-0, megkérdezte, hogy nekünk? Hát kb. tökön böktem volna magam, ha a Csepel vezetett volna.:D

Hazatérve még levezető sör, meg pesztós melegszenya. Aztán pihi. Ja, akartam szelfit készíteni a viharban, de nem sikerült.:( :D

---

Ma a nagy büdös semmi. Olvastam, tévéztem, aludtam, meg rendeltem hamburgert a Pingwinből. A csokis-meggyes galuska még hátravan. Meg Ötvös Csöpi-filmet nézek. Mert az jó!:)

Amúgy sehol nem voltam. Még Sportért sem mentem el. 

A jövő hét? Hétfőn német. Kedden német. Ja: mondtam apámnak, hogy két német lesz. Erre megjegyezte, hogy jól van, tanuljak csak...:D

Aztán szerdán még meló, aztán 1,5 szabi. Jaj de várom már... 

Nem tudom, mikor jelentkezem. Amint lesz időm, pötyögök!

De mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek  a csajok!:)

Volfrám-védőgázas ívhegesztő szakmunkás

Hétfő. A bejegyzés megírása közben Hosszú Katinka aranyérmes lett az úszó VB-n. Szégyen és gyalázat, de nem láttam, mint ahogy szerintem az összes érmünkről lemaradtam. Amit pedig a vízilabdából láttam, abban sok köszönet nem volt. És ilyenkor mindig meglepődök, hogy a vízilabda hosszú í...:)

Kék fény ugye nem volt, nyári szünet van. Szóval Szomszédokot néztem, meg döglöttem. 

---

Kedd. Elég stresszes volt a meló, meg apánkkal is elindult a forró drót, "kell-e kórház?"-témakörben. Elvileg ugye augusztus 25-én műtik, de nem lenne rossz, ha előbb túlesne rajta. Nem, nem elsősorban a szabadságom miatt. 

Az ebédemből a második fogás valahogy elkeveredett. Egy tál tésztalevessel húztam ki a napot, ami nem volt egyszerű mutatvány. Fél 6-ig voltam melóban, és mire hazaértem, olyan éhes és fáradt voltam, hogy rendelni is lusta voltam. Így maradt a szokásos négy szenya.:)

Sosem csináltam titkot belőle, hogy szeretem az ETO-t. Egy-két emberke kb. napi rendszerességgel megállít, hogy mondjam el a véleményemet az aktuális helyzetről. Na a mai ütős volt... Majd elmesélem. De szerdán kolléga azt vetette fel, hogy holnap jó lenne kiejteni a Honvédot a Magyar Kupából. Persze jó lenne, de sajnos az ETO most nagyon nincs azon a szinten, ez azért más kávéház. De persze meg kell próbálni. 

Este elég depressziós állapotban voltam. Facebookos megnyilvánulásaimból kiszúrta ezt egy kedves ismerősöm, de nem akartam terhelni őt a nyűgjeimmel. 

---

Szerda. Reggel a szökőkútnál döglöttem. Vártam Zsanettet. Na jó nem: Sportot olvastam. És kollégám észrevett a Szent István útról, és lekanyarodott értem.:) 

Napközben egy kedves kollegina csalt mosolyt az arcomra. Kaja után félreálltam bevárni főnökömet, erre a lány odalépett hozzám, azt hitte, hogy őt várom. Aranyos volt.:)

Este sógornőm küldött képeket Markról, meg egy kedves ismerősöm is megmutatta a kisfiát. Rögtön jókedvem is lett.:)

Meg Vidi-meccset is néztem, de az annyira nagyon azért nem hozott lázba.:)

---

Csütörtök. Szoktam néha önéletrajz-fordítást vállalni. Döbbenet, milyen végzettségek vannak. Be kell valljam, anno a műkörömépítőt sem tudtam, de most a volfrám-védőgázas ívhegesztő szakmunkás mindent vitt. De megoldottam.:) És még sört is kaptam érte.:D

Napközben egy pontatlanul megfogalmazott emailemnek köszönhetően egy kolleginát alaposan sikerült megsétáltatnom. Amikor találkoztunk személyesen, elnézést kértem, és jót röhögtünk az egészen.:)

Meló után német. Nagy lelkesen elhoztam tanítványom könyvét is. Aztán megbeszéltük ezt a a hetet. Először simán leokéztam a szerdát. ETO-Honvéd. Szóval kedden németezünk. Ja, meg német után a Lidlben is futottunk egy kört. 

Aztán pihi. Messenger, stb. 

---

Péntek. Reggel már a kisboltból kilépve bontottam egy ásványvizet, és leejtettem a kupakot. Kétszer. És mindkétszer lehajolt érte valaki. De én is. Jaj, milyen hülyeségeket meg nem jegyzek!:) 

A munkahelyem utcájában pedig egy igencsak formástestű nőszemély ballagott előttem, eszem ágában nem volt megállni szusszanni, mentem, mintha zsinóron rángattak volna.:) Slusszpoén, hogy aztán egy kollégám közölte, hogy félreértettem, ő a csaj miatt állt meg.:D Amúgy nem munkatársunk a hölgy, láttam már máskor, hogy tovább megy, mint mi.:)

Meló után a Hollóba mentem. Volt bennem egy kis kétség, hogy nem "cink"-e egy cimborám feleségével kávézni. Szerinte nem az, így szerintem sem. Meg aztán egy merész csavarral inkább söröztünk.:D

A lány hozott egy kis nyári záport. Vele nem ez volt az első ilyen eset, szóval ez szinte papírformának tekinthető.:)

A Hollóban egyébként -számomra legalábbis- új pultoslányok vannak. Az egyikükről nem tudtam eldönteni, hogy aranyos-e.:D

Buszmegálló. Vagyis inkább 14-es busz. Adrival elbúcsúztunk, integettünk egymásnak. Erre odalépett hozzám egy -nem tudok jobb példát írni- vígjátékok szórakozott titkárnőjét idéző hölgy, és szinte bepárásodott tekintettel -nézett minket-, és kért egy tollat. Nem tudtam elképzelni, mit akar, de csak az igazolványszámot írta fel a bérletére. Aztán meg mindenáron be akarta kötni a cipőmet...XD

Hazatérve levezető sör, mp3, vacsi, majd alvás következett. 

*

A nap krónikájához tartozik, hogy elég bután viselkedtem. Nem szokásom. Még online sem. A sör meg nem mentség. Elnézést érte...

*

---

Szombat. Elégpasszív nap volt. Délelőtt elmentem boltba, meg lottót feladni. A lottózóban egy elég érdekes kinézetű faszi majd' 10 ezer forint értékben adott fel szelvényeket. Abból kettőt tuti elbukott...:P 

Nekem viszont kettesem van a lottón már megint. Rohadt nagy májer vagyok.:)

Hazatérve folytattam a döglést, majd este elmentem az ETO-Tatabánya meccsre. Az első NB3-as meccsem volt. 

Motozás nem nagyon volt. A lépcsőházban meg világítás nem volt. Meg sör se az emeleten. Meg a megszokott szotyiárus bácsit sem láttam.:( És ezúttal Bandi barátom nem tudott jönni...:(

Hm... 2500 néző szerintem rendben volt. A játék tényleg lassabb, mint az NB1-ben, de a lelkesedés rendben volt. Valahogy "őszintébb" ez a foci, meg aztán szerintem látszik, hogy játékosaink egy NB1-es akadémián nevelkedtek. Bányászék pedig nem. 

1-0-ra nyertünk, és az is tetszett meccs után, hogy a "Ki nem ugrál sz@r vidista!"-rigmusra a játékosok is ugrálni kezdtek!:) Jó lesz az! Mármint nem az ugrálás miatt!:)

Meccs után Stadion Söröző Kicsivel és Harcsival. Elbohóckodtunk-elbeszélgettünk. 

Sikerült leamortizálnom pár söröskorsót meg üveget. Persze nem volt szándékos, meg aztán az asztal még nálam is instabilabb volt. 

Azért még nálunk is ittunk. Meg ittam is.:)

Aztán vacsi. Meg Algoflex. 

---

Vasárnap reggel így aztán fejfájás nélkül ébredtem.:) Kávéztam, és mulatós zenét hallgattam. Jolly és Palika ópuszát. Vagy 822-szer.:)

Fürdés-borotválkozás, majd benzinkút. Vettem Sportot, meg az NB1-es különszámot. Kívülállóként.:/

Aztán döglés, majd jött Harcsi barátom, kávéztunk, beszélgettünk. Sört most nem ittunk.:) Este semmi extra, mosás, kaja... Ja: a kaja igenis extra volt, Harcsi anyukája küldte! Köszönöm!:*

Lefekvés előtt meg Loki-Halit néztem. Nagyrészt Hajdú B. István miatt...:)

---

Hétfő. Ma már 6-ra mentem dolgozni.;)

Délelőtt majdnem átharaptam egy kolléga torkát, ETO-témában vergődött, hogy milyen menő nyerni a Csorna meg a Tatabánya ellen, meg mi jön az NB3 után. Megkérdeztem, hogy ez miért jó neki, ekkor kiesett a szerepéből. Felnőtt emberek vagyunk, vagy mi a szösz.:)

Átlagos nap volt, viszonylag gyorsan eltelt. 

Meló után viszonylag gyorsan hazaértem. 

Olvasom, hogy Écsnél autó és vonat karambolozott, a vonat utasaiért érkező busz meg árokba csúszott. Azért az durva...:/

Most tök véletlenül vettem észre, hogy 1004 ismerősöm van facebookon. Semmi különös, csak én olyan 980 körülire tippeltem.:) 

Most meg mindjárt bundás kenyeret sütök. Mert az jó.:)

Holnap német, holnapután meg meccs.

De ezt már írtam. 

A többit meg majd elmesélem!

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Esküvő és NB3

Csütörtökön a bejegyzés megírása után már semmi különleges nem történt, pihi, tévé, messenger, stb.

---

Péntek. Annyira közhelynek tűnik: "pont gondoltam rá, hogy rég beszéltünk, írni szerettem volna, de megelőztél." Nem mertem leírni. Pedig tényleg így volt.:)

Azt nem tudom már, mennyire volt lájtos a nap, de mindenképpen gyorsan eltelt. Jobb is volt így, nagyon pénteki volt a hangulat.:) Ebédkor pedig megkínáltam munkatársaimat Traubisoda Rosé-val. Mivel pohárról nem sikerült gondoskodnom, a kávéautomatából vettem párát. Már legalább tudom, hogy van ilyen funkció is. Amúgy meg biztos nem néztek hülyének. Mindegy is, a cél szentesítette az eszközt: azt mondtam, kóstoló lesz, és lett..)

Főnököm meló után hazadobott, itthon pedig már semmit nem csináltam. Döglés, tévé, és kb. ennyi. 

---

Szombat. Jó korán felébredtem, így viszonylag időben bementem a városba. Boltban voltam, meg lottózóban. A Sparban mókás volt. Fizetéskor a kasszás néni mondta, hogy mennyit fizethetek Erzsébet utalvánnyal. Majd közölte, hogy fizethetek ENNIKÉK-kel is, elég hülyén néztem. Aztán hozzá tette, hogy van nálam. Ekkor aztán még hülyébben néztem. Végül kiderült, hogy a Sodexo utalványra gondol. Na erre sose nem jöttem volna rá.:)

Az Arrabona mellett pedig összefutottam egy szurkolótársunkkal, Ádi barátunk anyukájával. Nem ismertem meg. Mentségemre szóljon, hogy az arcmemóriám bőven hagy kívánnivalót maga után, meg aztán még nem láttam őt józanon. Mármint én nem voltam túl gyakran józan összefutásaink alkalmával.:D

Hazatérve kifőztem a sparos makarónit, TrollFoci-tévét néztem, aztán folytattam a döglést. 

Kicsit megcsúsztam, de mindent egybevetve bőven időben elindultam az esküvőre. És hát milyen az élet... A Széchenyi téren összefutottam Nikivel és férjével. Tavaly az ő esküvőjükre is hivatalos voltam, úgy, hogy a menyasszonnyal anno egy főiskolára jártunk, egy koleszban laktunk, de már jó pár éve nem találkoztunk. Csak az esküvőn. Most meg megint. 

Az esküvő kezdetén kiszúrtam egy egykori munkatársamat, Lonit. Ne egy formástestű kiscicára tessék gondolni: ő egy nagyon laza, nagyon vagány nagymama, eszméletlen humora van, az esküvőn is sikerült elröhögnünk magunkat.:)

Az ifjú pár nagyon szép és elegáns volt. "Csak" a polgári szertartásra voltam hivatalos, de valami számomra megfoghatatlan okból kifolyólag nagyon egyedi volt. Talán az egyedien választott zenék, és a násznép spontán tapsa lesz a titok nyitja, nem tudom.:)

Esküvő után elindultam haza. Vagyis a Stadion Sörözőbe. Igen ám, de nagyon kellett pisilnem. Így aztán megálltam a Nyúli Borozónál, és ha már ott jártam, megittam egy sört. Meg Magyrország-USA női vízilabda VB-meccset néztem, amiben azért túl sok köszönet nem volt. 

Még tartott az ETO-Csorna második félideje, amikor a Stadion Sörözőbe értem, kikértem egy sört, és kiültem a teraszra. 

Ott egy kicsit elfilozofáltam. Tudom, sokak szerint velem mindig történik valami, és mindenhol vannak ismerőseim. 

Megint mások szerint egy senkiházi idióta vagyok, szánalmas élettel. Nem tudom. Én többé-kevésbé azért átlagos, bár inkább átlag alatti srácnak tartom magam. 

De kedves ismerőseim esküvőjéről beesve ücsörögtem az egyik törzshelyemen, barátaimra várva. Akik közül ketten is tudósítottak a fejleményekről.:) Szóval nincs okom panaszra.:)

3-0-ra nyertünk a Csorna ellen. 3500 néző volt, a hírek szerint lelkesen, látványosan játszottak a srácok, mégha az iram jócskán alul is múlta még az NB1 színvonalát is. Remélem, a játékot, és a nézőszámot is sikerül tartani. Legközelebb már én is ott leszek, lehet, hogy már Tatabányán is. De ez még megbeszélés tárgyát képezi.:)

Szóval a krimóban ücsörögtünk zárásig, aztán nálam folytattuk. 

Nem tudom, meddig voltak itt a srácok, kész szerencse, hogy a levezető sör már nem csúszott.:)

---

Vasárnap. Viszonylag időben sikerült kikászálódnom az ágyból. A szobából már egy kicsit nehezebben, mert kiesett a kilincs.:O :D Lövésem sincs, hogy szabadultam volna ki, ha nincs itthon a lakótársam.:D

Nem meglepő, hogy szinte egész napos punnyadás volt a program. Délután rendeltem kaját, fürödtem, aztán az ágyikóban olvastam, tévéztem, "durmiztam".;) 

Volt szerencsém látni egy kedves ismerősöm kifestett körmeit. És mindig irigykedem, hogy Ti tudjátok mozgatni a lábujjaitokat!:D

Este fél 8 körül elpakoltam a nappali pihizős párnámat-bogaras állat vagyok, nekem olyan is van.:)-aztán megágyaztam. 

Elkezdtem olvasni Kiss Ádám és Benk Dénes könyvét. Régóta kerülgettem a könyvespolcon, most végre elkezdtem, és eddig nem csalódtam. 

Aztán olvasás közben bealudtam. 

---

Ma. Persze sikerült túlaludnom magam, a felkelés simán ment, az elindulás annál kevésbé. De azért nagy nehezen csak beértem.:)

Tulajdonképpen gyorsan el is telt a nap, meló után telefonszámla-befizetés, dohánybolt, és ennyi. 

Most meg pötyögök.

A héten lesz egy német, meg ugye ETO-meccs Tatabányán, ami meg nem 100%. 

Amúgy meg most picit próbálok amolyan "lonely hero-üzemmódba" kapcsolni. Azt nem hiszem, hogy antiszociális leszek, de most egy kicsit az egyedüllétre kell fókuszálni. Ismerkedni meg nem szabad. Az nem egészséges. Mármint úgy érzem baromira nem nekem való, nekem nem megy. És nem vagyok depressziós.:D

És mára ennyi voltam. 

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)