Keresztapa

Egy héttel ezelőtt, azaz hétfőn a bejegyzés megírása után... Pihentem, Kék fényt néztem, messengereztem. Meg telefontöltőt kerestem. Ami azért említésre méltó, mert mindenhol megnéztem, aztán kiderült, hogy rajta fekszem. Ráágyaztam, vagy hogy mondjam. A lepedő alatt találtam meg.:)

---

Kedd. Háromig voltam. Két szót írtam fel: depi és döglés. Szóval valószínűleg nem volt jó napom... Este pedig egy Szandi nevű kolléganőmmel beszélgettem messengeren, hogy nem ő-e véletlenül Szandi vagy Szandra a telefonomban. Persze, hogy nem... Szerencsére Alexát tudom ki.:)

---

Szerda. Ismét csak 3-ig voltam. Írt messengeren egy egykori kolléganőm. Jóban voltunk egymással, de nagyon meglepett, hogy írt, beszélgettünk egy picit. Róla mindig az fog eszembe jutni, amikor Anyu halála után pár nappal eljött velem egyet kávézni, beszélgettünk akkor még majdhogynem "ismeretlenül".

A postáról kijövet pedig egy exkollégával találkoztunk, akinek gyermeke pár nappal idősebb Marknál.

Ja és belefutottam egy jobbikos aláírásgyűjtésbe is. Szélsőséges-kirekesztrő-rasszista-náci vagyok...:D

Volt egy néni, aki kisbetűvel írta le lakcíméből a Bán Aladár utcát. Magyarázatként közölte, hogy az az utca nem érdemli meg a nagybetűt. Kész.:D

Hazatérve kávé. pihi, hambi, Szomszédok és Derrick. Ja, és lájkoltam egy ismerős leányzó fotóját, majd kiderült, hogy a lány, akivel a fotón látható, egy egykori kolléganőm húga. Kicsi a világ...:)

----

Csütörtök. Immáron puskacetli nélkül.:) Az rémlik, hogy eldurrant az agyam az ETO kapcsán fröcsögő kommenteken, és jól leírtam a véleményemet, és több fórumra is kiposztoltam. Igen jó vagyok.:)

---

Péntek. Kettőig voltam, András barátommal találkoztunk a Dreherben, és egy-két sör mellett elbeszélgettünk. Hazatérve meg még megittam egy-két levezető sört. Meg pesztós melegszendvicset sütöttem.:)

Jah: reggel a Morning Showban a kaposvári dohányboltos gyilkosság szóba került. Szóról-szóra elmondták a srácok a véleményemet. Ijesztő hely így elsötétítve a dohánybolt. A legtöbb eladón látni, hogy feszeng, amikor nyílik az ajtó. Akkor meg majd összefossák magukat, amikor nyúlok a hátizsákomért, hogy eltegyem a cigit. Eszem ágában sincs elővenni valamit. És én is megijedek, amikor bejön valaki. Hátha túsz leszek, vagy szemtanú. 

Szóval ezt a fólia-baromságot meg kell szüntetni. Ha már az ifjúságot nem sikerült leszoktatni a dohányzásról. Mert nem sikerült. 

---

Szombat. Nagyon korán felébredtem, és nem tudtam visszaaludni... 

Tesómmal elmentünk piacra. Aztán Árkádba. Aztán Intersparba, meg ETO Parkba. Piacon nem maradt el a kolbász meg a kávé, emellett vettem pólókat, meg paradicsomot, paprikát, és tojást. Őstermelőtől.:) 

Játékboltban ajándékot vadásztunk Mark névnapjára. Persze így könnyebb dolgom volt, hogy apa velem volt. Mármint az ő apja...:)

Hm... Mókás, ha egy eladólányra ki van írva a neve. Kíváncsi vagy a csaj nevére, aztán úgy tűnik, mintha a mellét stírölnéd, pedig nem.:) Az meg az én egyéni szocproblémám, hogy elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy a lány névtábláján a SZANDI ELADÓ felirat szerepelt. 

A Brendonban nem voltak névtáblák. Pedig nagyon helyes eladók voltak. Na nem mintha ez bármit számítana...:D

Sajnos nem volt lelkierőm kimenni a focisták edzésére, már megbántam...:(

Csőtörés volt, állt a szennyvíz az udvarban. A közös képviselő közölte, hogy nem hajlandó intézkedni.  Felhívtam a Győr-Szol ügyfélszolgálatot, ők pedig a közös képviselő megkerülésével nem intézkedhetnek. Bőhm bácsi for president!:)

Rittyentettem egy jó kis hidegtálat szalonnával-kolbásszal-paprikával-paradicsommal-újhagymával, ittam hozzá Szenkirályi Vadmálnát, majd ledőltem hokimeccset nézni. És jól bealudtam... És reggel tudtam meg, hogy a srácok Szapporó után megint megcsinálták a lehetetlent, és feljutottak az A-csoportba. Elképesztő bravúr, szép volt, fiúk!:)

---

Vasárnap. Időben felkeltem, reggel a 9-es busszal kimentem Écsre. Ott átvettem az öltönyömet, aztán indultunk is sógornőmékhez. 

Keresztapa lettem! <3 :="" nbsp="" p="">

Babó viszonylag jól viselte a megpróbáltatásokat, a pap meg is dicsérte.:) És azt is kiemelte, hogy a névnpja utáni napon történik a keresztelő.:)

Aztán Gyirmót, Aranyhal. Ebéd, beszélgetés, bohóckodás, babázás. Picurnak még harmonika is szólt..:) 

Képet nem teszek fel a babáról ide a blogra, facebookon van pár.:) 

Úgy volt, hogy a kereszttelő miatt kihagyom az ETO-meccset, de tesóm mondta, hogy valahogy megoldjuk.

Aztán az előző bejegyzésben említett Melinda írt, hogy bárhová értem jön. Szerencsére Gyirmót nem a világ vége, és tényleg értem jött Melinda.:) 

Az étterem vécéjében átöltöztem, és félórával a meccs előtt szerintem már a stadionban voltunk. Úgy, hogy előtte még a lakásba is fel tudtam pakolni.:)

Egy a facebookon terjedő kezdeményezés nyomán mindenki feketében jött a meccsre, és az első tíz percben elhagytuk a nézőteret. 

Egy úr írta ez egyik bejegyzés alatt, hogy a fekete az egészségügyi dolgozók tiltakozásának színe, mi válasszunk magunknak másikat. 

Hm... Családi és baráti vonalon, valamint fogyatékosként ezer szállal kötődöm az egészségügyhöz, sok ápoló és/vagy mentős barátom van. Tisztában vagyok a gondjaikkal, a fekete pólót kicsit miattuk IS hordom. 

És hogy megint milyen kicsi  a világ: az említett úr anyósa együtt dolgozott Anyámmal a kórházban, de ismerem a feleségét is. A fia járt hozzám németre, a lányával pedig egy buli alkalmával ismerkedtem meg. Szóval písz volt.:)

A meccset egyébként 1-0-ra nyertünk, úgy, hogy legalább három kapufánk is volt. 

Morbid... A felcsúti Puskás Ferenc Akadémia csapata ellen gyakorlatilag elbúcsúztattuk 111 éves klubunk NB1-es tagságát. 

Most attól elvonatkoztatva, hogy a miniszterelnök szülőfalújáról beszélünk. A Puskás névnek Kispesthez kell(ene) tartoznia. Egy akadémia csapata pedig ne szerepeljen az élvonalban. Ha pedig mégis, akkor ne legyenek légiósai... 

Síri hangulat volt, na... 

Melindával egyébként hosszú évek után néztünk újra együtt meccset, ki tudja, mikor lesz a következő... 

Egyébként tőle vettem azt a szokást, hogy ETO-helyzet estén felkiáltok, hogy NA...:D

Meccs után még meg kellett innom egy 1,5 literes lejárt szavatosságú Kozel sört, amit még leöblítettem két nem lejárttal is. Idegállapotban voltam...:( :D

Este 11-kor meg még nekiálltam pesztós-mozzarellás pizzát sütni.:)

"Örömök és csalódások, ETO-meccsek, sörözések, ez a GosziBlog." Valami ilyesmit mondtam a blogvideóban. Mennyire igaz...

---

Ma. Félig-meddig viccből írtam tegnap egy smst a főnökömnek, hogy nem kizárt, hogy szabit kérek mára. És kértem. Nem másnapos vagyok/voltam, hanem fáradt.

Aludtam ma 5-6 órát, olvastam, tévéztem, mostam, regenerálódtam, meg ETO-s videókat néztem. 

Most teregetés következik, aztán csinálok tejfölös túrót. És megnézem a Kék fényt.:)

A hét? Elvileg lesz német, aztán hosszú hétvége... Hogy Écsre megyek-e, az még kiderül. Az is, hogy máshova megyek-e. 

Szerintem most az otthonülő-unalmas-fogyatékos üzemmód be lesz kapcsolva...:)

De majd tényleg kiderül, és el is mesélem. 

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Csajosposzt helyett

Az előző posztban beharangozott csajosposzt egyelőre elmarad, vagy csúszik. Mondjuk ez az írás is épp elég csajos lesz. Nem, rózsaszín betűk nem lesznek benne. Vagy mégis.:)

---

Szerda. Nem tudom, hogy írtam-e már, az se rémlik, hogy pontosan melyik nap történt, de találtam dugipénzt a pénztárcámban.:O Még Lui barátom esküvője előtt vettem le egy nagyobb összeget, aminek egy résztét bukszám egy titkos rekeszében rejtettem el, és csak nemrég találtam rá, tök véletlenül. Egy élmény volt.:D

Nem szoktam politizálni, most kivételt teszek. Brüsszel kifogást emelt az EU-s pénzek 2007 és 2014 között alkalmazott elosztási gyakorlata okán. Erre pártunk és kormányunk közli, hogy ja bocs', akkor még a baloldal volt hatalmon. Nanecsi... És még finoman fogalmaztam. Na ennyit a politikáról...:D

Erről a napról más lényeges momentumra nem emlékszem.

---

Csütörtök. Melóból semmit nem jegyeztem fel, utána Balu barátommal németeztünk, kicsit magas szinten nyomtuk, rendesen leizzasztottam a srácot. 

Utána kávé, meg döglés volt a program, szóval semmi említésre méltót nem jegyeztem fel.:)

---

Péntek. Véletlenül kinyomtam a szundit, és csak akkor keltem fel, amikor indulni szoktam. Írtam is kollégámnak egy SMS-t, hogy ne várjon a megállóban, amire jött a válasz, hogy értem jön. Aminek nagyon örültem, ha nem tesz így, nem kizárt, hogy visszafekszem.:)

Igen-igen elfáradtam így a hét végére, fél 3-kor hazatávoztam, és egész délután nem csináltam semmit. 

Vagyis messengeren beszélgettem egy kolleginámmal, akinek lassan majd valamiféle "blogos fedőnevet" kéne adnom, mert szerintem elég gyakran fog szerepelni. Ja, csütörtökön felhívtam telefonon, így életemben először hallottam a hangját. És munkatársam. Tényleg.:)

Ééés mostanában elég sokat beszélgetünk egy olyan lánnyal is, aki osztály-, és munkatársaimat, és persze a rokonságot nem számítva talán a leghosszabb ideje van jelen az életemben. Ismeretségünk olyan '99-2000 táján kezdődött, az IRC nevű chat-platformon, vagy mi a szöszön.:)

---

Szombat. Délelőtt pihi, délután pedig egy ismerősömmel találkoztam a plázában. Előbb odaértem, mint ő, így gyorsan feladtam a lottót, meg a tippmixet, és örömmel konstatáltam, hogy nyertem 2770 forintot eurojackpoton. Hogy hogyan, azt nem vágom, mert én nem találtam egyező számokat.:D

Aztán bevásárlás a CBA-ban, semmi extra, de ennek még lesz jelentősége.:)

Ebéd. Egy új helyet próbáltam ki, és sorbanállás közben ötször gondoltam meg magam, hogy mit válasszak, ami jelzi, hogy elég bőséges a választék. Még az sem szegte kedvem, hogy a pultban a nő elég mufurc volt. És az sem, hogy a sorban a mögöttem álló előttem akart kérni. Magyaros vendég, szeretem. 

Ismerősöm egyébként egy volt kollégámnak a húga, de a srác menyasszonyát is ismerem. Pont jókor értek oda a lányok, segítettek vinni a bevásárlószatyrot, és a helykeresésnél is nagyon talpraesettek voltak, egy kettes asztalhoz kértek még két széket. Magamtól ez nem jutott volna eszembe. Az ebéd finom volt, utána pedig játékboltba mentünk, ismerősömék két kis rokon szülinapjára választottak ajándékot. Én pedig unokaöcsémnek keresgéltem, de nem jártam sikerrel. Az ABC-t méég azért nem tudjuk gyakorolni. De az "eeee" betű már tökéletes.:)

Aztán immáon négyesben átvonultunk a Hollóba. A pláza parkolójában exkollégámat úgy elrángatta menyasszonya egy koldus elől, hogy csak lestem.:D

A Hollóban kávé, üccsi, a háttérben meg MTK-ETO. 2-1-re kikaptunk, de ennek már nincs sok jelentősége. Miriuta mester Rudolf Gergelyt a meccs előtt száműzte a keretből. Ma már ennek sincs. 

Ja: azt hittem, megvan Adri tesójának telefonszáma, de se Szandi, se pedig Szandra néven nem ő van elmentve telefonomban. Khm... Egyiküket sejtem kicsoda, de nem tudom, hogy ő melyik... Nagyon ciki..:O :)

Jó gyorsan telt az idő, aztán Zoli hazadobott. A szatyromban persze kirepedt a tejföl teteje, minden csupa lé lett. Én ki akartam dobni a tejfölt, de Adri úgy bepakolta a szatyor tetejére, hogy fel tudtam hozni. A tejfölt. Meg a szatyrot.:D

Aztán Forma-1-et néztem, neteztem, punnyadtam, messengereztem. 

Láttam a neten egy videót, amin David Beckham egyik fia megköszöni twitteren, hogy már 1 millió követője van. Apja is bahajol a képbe, és közli, hogy neki meg 52 millió. A kommentelők elmondják mindenféle beképzelt f@szkalapnak, hogy porig alázza a fiát, megszégyeníti, meg stb. Pedig ez csak egy szimpla atyai ugratás. No meg ne legyünk naívak: PR-fogás. Ha nem jelent volna meg David a videón, valószínűleg én sem látom soha, és nem is tudok írni róla. Ilyen a showbiznisz. 

Ja: és tesóméknak immáron a hatodik házassági évfordulójuk volt. Az eddigi legszebb.:)

---

Vasárnap. Keresztszülőnek lenni egyszerre öröm, büszkeség, és felelősség. Ezen a héten vasárnap én leszek unokaöcsém egyik keresztapja, és sógornőm megkért, hogy előtte gyónjak meg és áldozzak. Nem mondom, hogy magamtól eszembe jutott volna, mert valószínűleg nem, de teljesítettem a kérést. 

Gyakorló vallásos kollégám kérésemre elküldte a gyónáskor elmondandó imát, amit a reggeli kávé közben olvasgattam, és átgondoltam a dolgaimat. 

Azt szoktam mondani, hogy szeretek itt lakni, mert van a közelben bolt, benzinkút, buszmegálló, stadion, gyógyszertár, orvosi rendelő, és még sorolhatnám. Templom is van. Így nem mentem be a karmelita templomba, hanem átballagtam a Mátyás téren található Jézus Szíve templomba. 

Utoljára még anyai nagymamámmal, olyan 2000 húsvétja környékén mentem el gyónni, szóval volt mit átgondolni, meg-, és kibeszélni. 

"Tetszett a dolog", ha lehet ilyet mondani, nagyon rendes volt a plébános úr, hasznos dolgokat kérdezett. 

Viszont a gyóntató fülkében térdelve úgy beállt a combom, azt hittem, összeesek amikor állni kellett. Nem, nem voltam bent túl sokáig. De ebben a részben nem akarok viccelni sem. 

A mise is tetszett, ez már a XXI. század, az összes ima és zsoltár kivetítőn volt olvasható. 

Azt szoktam mondani, nagyon hiányoznak a régi húsleveses-rántott húsos-hókockás vasárnapok. Meglepő tapasztalat, hogy a mise is jó volt, megnyugtatott. Ennyi kell. 

Azt nem mondom, hogy minden héten el el fogok menni, de néha át fogok azért ballagni a vasárnapi szentmisére. 

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nagyon jó volt ott lenni, nem éreztem tehernek, nem néztem rá az órámra sem. 

Mise után ki akartam ballagni az ETO-piacra, de pisilnem kellett, így hazamentem inkább. És itthonról nehezen rángatom újra ki magamat. Ez ilyen agglegényes beütés. 

Takarítottam. Vagyis elkezdtem kiganézni a lakást. Lepakoltam az íróasztalt, a bejáratnál lévő kisszekrényt, meg a konyhai munkalapot is. Utóbbit túl buzgón sikerült bonyolítani, így aztán véletlenül kidobtam a tegnapra szánt kenyeret meg kalácsot is. Pedig lett volna főtt tojás, kőrözött, kolbász... Ehelyett kénytelen voltam pizzát rendelni a Don Pepéből. Meg palacsintát...:)

A Forma-1 Bahreini Nagydíjat Hamilton nyerte, Kimi második lett, már nagyon kijárt neki ez a siker. 

De nem néztem folyamatosan a futamot, takarítottam még közben. Meg aludtam is.:)

Este beszéltem még egy hosszabbat blogom egy rendszeres szereplőjével. A múltkor meglepődött valaki, hogy mi ismerjük egymást. Akkor még jobban, amikor közöltem, hogy 2007 óta. Gyorsan telik az idő. De nem öregszünk.:)

---

Hétfő. Vagyis ma. Szerdán állítólag bejelenthetik, hogy az ETO nyártól az NBIII-ban folytatja. Benne volt a pakliban. Mégis annyira felfoghatatlan, a szívem szakad meg. Nézegetem leendő csoportellenfeleinket: Tatabánya, Diósd, BKV Előre, Balatonfüred, Sárvár, Dorog, Csepel... Döbbenet... :(

Hogy kik lesznek a csapatban, ki lesz a szponzor, lesz-e egyáltalán, még nem tudni. Centerpálya, kempingpálya? Jó kérdés. 

Persze lehet, hogy valami csoda történik, és lesz más megoldás, de... De nem kérdés, hogy HAJRÁ, ETO! Mindig minden körülmények között. 

Ha az ETO NBIII-as lesz, akkor viszont nem fogom nézni az NB1-et, felesleges lesz Nemzeti Sportot vásárolnom, és nagyjából a tippmix is okafogyottá válik. 

Kiszakad belőlem egy darab...

Reggel ellenőriztem a szelvényeimet, és pont valaki megkérdezte, hogy nyertem-e. Az egyik szelvény egy meccsen ment el, amit egy szolid anyázással nyugtáztam. Erre egy lány közölte, hogy ezek szerint nem nyertem. 

A nők talpraesettek, tudnak pakolni, és megnevettetik az ember fiát a nehéz helyzetekben. Jóesetben.:)

Meló után elmentem egy pékségbe, és vettem zsemlét még kenyeret. Kalácsot nem. 

A hét? Posta, német, takarítás-rendrakás, a többit még nem tudom. 

Szombaton pici unokaöcsém névnapja, vasárnap keresztelő. Így nem látom a Felcsút győri vendégjátékát. Ez most no comment... Felcsút csapata biztos anyagi háttérrel rendelkezik. Győré nem. Hupsz, csak leírtam...XD

Ja: minden tiszteletem a Gyirmót csapatáé, de az ő NB1-es meccseiket nem fogom látogatni. Az pótcselekvés lenne. Vagy mi... 

Lehet, hogy még jelentkezem a héten. Sokat agyalok mostanában. Túl sokat. 

Na de mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Ismeretlen ismerős

Vasárnap a poszt megírása után pihiztem, fürödtem, hambit ettem, HVG-ket olvastam, tévéztem, és aludtam. És ezeket a fontos információkat mind-mind elintézhettem volna a "nem történt semmi érdemleges"-formulával.:)

---

Hétfő. Elalvás előtt elfelejtettem beprogramozni a tévét, így aztán nem kapcsolt ki. Emiatt elég hülyén ébredtem, ment valami régi magyar film az M3-on, a hülyébbik fajtából, valami borzalmasan ideglelős zene mellett a "halálom után is kisérteni foglak"-szöveget hallottam, nem csoda, hogy kis híján összefostam a bokámat. De szerencsére nem történt baleset, és még visszaaludnom is sikerült. 

Meló. Elbúcsúztattuk egy kedves kollégámat, aki a blogon régebben viszonylag sokat szerepelt tanult kolléga fedőnéven. Nincsenek véletlenek. 

Fantasztikus humorú, jó arc emberkét ismertem meg benne -és ezt nem azért írom, mert tudom, hogy olvassa...:P -, és a legolvasottabb blogbejegyzést is neki köszönhetem, ugyanis az ő javaslatára dolgoztam fel a tevepata témakörét...:D

Meló után hazatérve megittam egy kávét, majd tesómmal elmentünk az Árkádba. Életemben először kajáltam a KFC-ben, nekem határozottan bejött. 

Aztán a Hervisben vettem egy rózsaszín baseballsapkát-de erről majd később...:)

Közepes bevásárlás a Lidlben, hosszú lenne leírni, de ismét bebizonyosodott, hogy tesómmal rokonok vagyunk, tud hasonlóan szórakozott lenni, mint én.:)

Hazatérve kerestem a bőrkabátom cipzárját-az nem lett meg. Meg a kapunyitót-az meglett.:) Picit beszélgettünk még lakótársammal is, aztán tesóm távozott. 

Még szombaton egy kedves jóbarátom megosztotta József Attila Kopogtatás nélkül című versét facén, és én hamarosan ráakadtam a Muri Enikő által előadott megzenésített változatra is. (Nem kizárt, hogy ebből a versből kiindulva egy újabb csajosposzt-különkiadással jelentkezem hamarosan, mert ihletet kaptam kérem szépen. De ezt még azért megfontolom.)

Innen már csak egy újabb kattintás volt ez a csodaszép zene. Amit kb. a megosztás pillanatában lájkolt egy kollegina, aki amúgy minden Ákos-számot lájkolni szokott nálam. Ezt meg is említettem neki privát üzenetben, kicsit elbeszélgettünk ebből kiindulva. 

A dal egyébként szövegével, klipjének "minimál", egyszerűségében nagyszerű hangulatával engem teljesen magával ragadott. Nem is beszélve arról, hogy eredetiben Udvaros Dorottya énekli a számot, de a Muri Enikő-féle változat simán felülmúlja, a lány hangja "viszi" az egész dalt-már amennyire én értek hozzá. 

 

Kedd. Ha a tegnapi nap nem lett volna egy csudijó nap, talán ma nem posztolnék. De az lett. Minden egyes percével.:)

Virtuális élettársammal nem nagyon szoktunk érzelmekről beszélgetni. Nem rajzolunk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy így meg úgy szeretjük egymást. De mindent meg tudunk egymással beszélni, ha bármi kapcsán tanácsot kérünk egymástól, azt meghallgatjuk, és igyekszünk is betartani. A tőle hallott "Ahol humor van, ott minden van"-mondat pedig afféle ars poeticám lett. Vagy mim.:)

Mindezek okán nem volt kérdés, hogy a szemüvegéhez ígért rózsaszín baseballsapkát megkapja tőlem, amit reggel oda is adtam neki. Meglepődött, többszörösen megköszönte, azt csak remélni tudom, hogy tetszik is neki.:)

Azt terveztem, hogy meló után írok egy egykori teleshopos kolleginának, hogy valamikor összefuthatnánk egy kávéra. És ő írt rám napközben, hogy összefuthatnánk jövő héten egy kávéra. Ezen fellelkesedve visszaírtam, hogy találkozzunk aznap délután. Szerencsére ráért.:)

Mókás, hogy pont tegnap délelőtt kérdeztem kolleginától, hogy hisz-e a telepátiában, a vonzás törvényében, ismeri-e a Titok című könyvet.... Erre ez történik...:)

Még délelőtt melóügyben le kellett mennem az egyik részlegre, számomra új volt, hogy meósainknak ott külön irodája van. Útközben szólt a fent említett egyik lány, hogy egész nap a Botladozva című számot dúdolja. Én meg egész nap azt hallgattam.:D

Megtaláltam a keresett kolléganőt, meg is beszéltük a megbeszélnivalót, de valahogy spontán módon kitört rajtam a röhögőgörcs.:) Szerencsére hamar sikerült elállítani...:) Csak pár párcet töltöttem az objektumban, de még a két bejegyzéssel fentebb említett lány is megjelent. Telepátia? Még az is lehet.:)

Meló végeztével a buszraindulás előtt elszívtam még egy cigit. Amikor mondtam kolléganőmnek, hogy az ETO Parkba megyek, mondta, hogy köszönjek be a másik lányának, mert ott dolgozik egy üzletben. Azért másik, mert az egyiket ismerem, nálunk dolgozik.:) Még gondoltam is rá, hogy hülyén venné ki magát, hogy bemegyek, és közlöm, hogy "Helló, egy helyen dolgozom tesóddal meg anyukáddal!" 

Aztán... Aztán jött egy olyan csavar a történetbe, hogy zárva találtam a kávézót, ahova a találkozót megbeszéltük. 

Így aztán tényleg bementem a lányhoz, megkérdeztem, van-e nyitva valamiféle vendéglátóipari egység. 

Hát, mit ne mondjak, nézett egy nagyot, amikor a "Segíthetek?" kérdésére a nevén szólítva válaszoltam, hogy "Igen, de nem úgy, ahogy gondolod..." mondattal válaszoltam.:) Persze elmagyaráztam a dolgot, de bemutatkozni elfelejtettem.:) 

Amikor mondtam neki, hogy láttam már a 14-esen, és ezt meg is írtam a tesójának, közölte, hogy akkor én vagyok a Gábor. Ekkor pedig én néztem nagyot.:D

Le is ültem kicsit, beszélgettünk, amíg ismerősöm megérkezett. Külsőre is hasonlít tesójára, stílusra is, szóval olyan volt, mintha rég ismerném. Egy kicsit.:)

Nem tudom, ez leírva mennyire jött át, de átélve hatalmas poén volt.:)

És nem, nem jelöltem be facebookon...:D

Közben megérkezett az ismerősöm is, találtunk nyitva egy másik kávézót, bár nem voltunk tőle elragadtatva. 

Jó sokat dumáltunk, mivel elég régen találkoztunk, volt mit elmesélni, megbeszélni.:)

És kaptam egy meghívót is. Nem egy torrent-oldalra..:)

Hazatérve pihentem, kajáltam, fürödtem, olvastam, szóval levezettem.:)

---

Ma tesóm megtalálta a kocsiban a cipzár kocsiját, úgyhogy örültem.:)

Apánkkal is beszéltem, tök normális volt, meglepett.

Szép idő, jó kedv, gyorsan eltelt a nap. 

A melós para nem para. Csak kibélyegzésig...:D

Voltam cigiért, újságért, aztán hazajöttem. 

Holnap német, péntekre még semmi.

Hétvégén lesz Forma-1, meg idegenben játszik az ETO, de azt nem tudom, hogy mikor, és hogy adja-e a tévé. 

Emellett igen jó volna takarítani, meg napi egy posztot megírni. Azon kívül aludni fogok.:)

Jövő héten pedig keresztelő.:)

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Nem tudok címet adni. Tényleg.

Múlt héten vasárnap a "rendes" bejegyzés megírása után már semmi említésre méltó dolog nem történt. Pihentem, olvastam, tévéztem. 

---

Hétfő. Folytattam a döglést, és megírtam az előző posztot, egyfajta különkiadást. Fura. Mármint... Nem volt egyszerű megírni, volt olyan pont, ahol szünetet kellett tartanom, mert nem tudtam, hogy érek a végére. De azért csak megoldottam, és szerintem egész kerek írás lett, még úgy is, ha pár dolgot kifelejtettem belőle.:)

A lány megköszönte, jól esett neki... Ennek nagyon örülök, nekem pedig jó volt "kiírnom magamból" a dolgot.:) 

Egyébként a héten is volt több olyan dolog, hogy úgy mondta el a véleményét, ahogy csak nagyon kevés ember tudja. Na, ez így misztikusan hangzik.:)

Este főtt tojást főztem a vacsorához, még sosem voltam vele ennyire elégedett.:)

---

Kedd. Meló 3-ig, aztán posta. Pöttyet leesett az állam, hogy utánam egy kolléganőm következett a sorban...:D

Napközben szólt tesóm, hogy éppen itt volt, amikor jött a gázóraleolvasó, szóval nem kell vele időpontot egyeztetnem. A postaládába viszont dobott be értesítőt. Úgyhogy felhívtam, de jó fej volt, hamar eloszlattuk a félreértést. 

Ahogy ott pötyögök, eszembe jutott, hogy a kéményseprőt viszont baromira elfelejtettem felhívni. Mondjuk ama bizonyos fürdőszobatűz óta nincs is kémény, amit ellenőrizni kellene...:D

Este messengeren irkáltam, no meg egy kedves ismerősöm, a meseírással foglalkozó Erika rádióinterjúját hallgattam meg. Tetszett.:)

---

Szerda. Meló után egy kollegina eldobott a plázáig, ahonnan a 14-essel elmentem a Fa Kocsmához, vettem cigit meg újságot. 

Aztán jött Bandi, és elvitte a sört, közben bevásároltunk Lidlben, hazatérve meg beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Ezután pár levezető sör következett, meg hambi, így gond nélkül felkeltem reggel.:)

---

Csütörtök. Szóval gond nélkül felkeltem reggel. Úgy volt, hogy kimegyek Tétre babázni, de nem mentem, mert bujkált bennem egy kisebb megfázás-szerűség, nem akartam ráragasztani a picurra...

Hazatérve pihi, viber, messengern, relax. 

---

Péntek. Heh... Az utóbbi időszak legjobb munkanapja volt. Szép idő, jókedv, poénkodások... Legalább négy-öt olyan apró momentum volt, ami egyenként is feldobta a napomat, köszönet érte.:) Meló után Holló. Harcsi, kávé, lottó, tippmix. 

Aztán pláza. A CBA-ban összefutottam egy egykori általános iskolás osztálytársammal, aki... Aki nem volt ott az osztálytalálkozón. És elég rendesen odabökött a témában, aminek az okát nem tudtam hová tenni. Na mindegy...

Ja, és vettem Bandi barátomnak marcipános Milkát. A plázában. Mert volt. Tényleg.:)

Hazatérve toltunk Harcsival még egy kávét, meg persze beszélgettünk az élet nagy dolgairól, ahogy ilyenkor lenni szokott. 

---

Szombat. Felkeltem Forma-1 időmérőt nézni, bár túl sok értelme nem volt. 

Aztán mostam is, meg jött kollegina a kupakokért. Le tudtam vinni egyedül két szemeteszsáknyit úgy, hogy nem szakadt el, és össze sem törtem magam a lépcsőn... És felemás cipőben mentem le. Pedig elvileg a kollegina szőke, nem pedig én...XD

Ebéd húsvéti hambi a Don Pepéből, big lájk.:)

Utána jól bealudtam... A kéziscsajok BL-meccséből nem sokat láttam. X és kiesés lett a vége, így két tippmix-szelvényem is bukott. AZ egyiken győzelemre, a másikon egyenesen a továbbjutásra fogadtam...:D

Aztán meccs. Mármint foci. Megdobogtatta a szívemet, hogy Kriszti az ország másik végéről tudta, hogy a Nyíregyháza lesz az ellenfél.:)

Az első félidő igen-igen gyenge volt, 2-0-ra vezettek a nyírségiek. A második már rendben volt, sikerült az egyenlítés, de a 95 percben a vendégek begyötörték a győztes gólt. 

Elkeserítő... Meg Miriuta nyilakozata is. A menedzserek kezdik megkörnyékezni játékosainkat, akik így aztán fejben még annyira sincsenek rendben, mint amennyire lehetnének. Nem sok jóra számítok, gyűlnek a dögkeselyűk...:/

Meccs után a stadionból kiérve leültem a legalsó lépcsőre, hogy hazaindulás előtt elszívjak egy cigit. Nagy meglepetésemre hárman is odajöttek megkérdezni, hogy minden rendben van-e, ugye nem estem el... Nagyon jól esett, igen rendesek voltak. 

A költészet napja alkalmából a buszmegállónál a kerítésre posztolt verseket találtam, párat el is olvastam, amennyire a fényviszonyok megengedték. Na meg a vesém...XD

Hazatérve levezető sörök, nem írom le mennyi...:)

Közben messenger, szóval gyakorlatilag megint nem ittam egyedül...:D

Hajnali 1 magasságában meg nekiálltam pesztós melegszendvicset sütni. Szerencsére nem történt baleset.:)

---

Ma. Forma-1 Kínai Nagydíj, Hamilton-győzelem. Mérhetetlenül unalmas... 

Aztán döglés, ebédre bundás kenyér, délután kb. 3 óra alvás. olvasás, döglés. 

Ma még vacsi, fürdés, aztán folytatom a döglést.:)

Jövő hét? Holnap tesós nap, lesz német is, meg még valami rémlik, csak most nem jut eszembe.:)

Majd mindenképpen elmesélem. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szösszenetek egy évfordulóra

Prológus

Most egy rendhagyó írás következik, ami kivételesen nem elsősorban rólam szól. Vagy nem csak rólam szól. Ennek megfelelően kértem a "főszereplő" hozzájárulását az íráshoz, tehát semmi olyan nem lesz benne, amit neki ne mondtam volna már el. 

Nem sok embernek szoktam mesélni róla, majd talán az is kiderül, hogy miért. 

Ha tudod ki ő, tudod; ha sejted ki ő, sejted, arra kérlek, hogy ne találgass!;)

---

I.

Tegnap volt egy éve, hogy ezt kiírtam facebookra. Annyi a történet, hogy egy-két cimborával a Dreher sörözőben megnéztük a Debrecen-ETO meccset. A szünetben kimentem cigizni, és szokásomhoz híven facebookoztam közben. A hírfolyamban megakadt a szemem egy kolléganőm fényképén. És mivel szép volt az idő, jó volt a kedvem, a sör is jól fogyott, nem láttam akadályát, hogy ezt megosszam a külvilággal. Utána többen megkérdezték üzenetben, sőt napokkal később személyesen is, hogy ki a "szerencsés" kiválasztott. 

De mit is írtam erről akkoriban itt a blogon? 

"Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"

Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam. 

De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D"

A meccs vége egyébként 2-2 lett, így jobb gólkülönbséggel a Loki lett a bajnok.

 

II. 

Húsvét hétfőn, természetesen nem napra pontosan egy évvel ezelőtt, -akkor április 21-ére esett-, konyhában ücsörögtem, és húsvéti locsolkodást tartottam. A torkomat öntöztem sörikével. Igen, közben cigi, mp3, facebook. 

Megosztottam Tibi atya egy húsvéthoz kapcsolódó, igencsak szexista posztját. Még én is durvának tartottam, agyaltam is rajta, hogy nem fognak-e kiakadni miatta a zemberek. 

Nem akadtak ki, és a lány lájkolta. Ezen meglepődtem, nem volt egy kimondottan csajos poén, ezt szóvá is tettem neki privát üzenetben. Válaszolt, szó szót követett, órákon át csevegtünk. 

Aznap este úgy feküdtem le, hogy egy tök jót beszélgettem egy helyes lánnyal, eszembe sem jutott, hogy ezt folytatni fogjuk-e, avagy nem. 

 

III. 

Szerintem nem pont másnap, hanem talán a következő hétvégén kaptam tőle egy üzenetet, hogy hogy telik a napom. Én a valóságnak megfelelően leírtam, hogy a 14-es buszon ülök, útban a pláza felé. Erre közölte velem, hogy én egy plázapicsa vagyok. Na, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy kíváncsi vagyok rá, meg szeretném ismerni.:)

 

IV. 

Már meséltem, hogy az Életrevalók című francia vígjáték eredeti címe Les intouchables, azaz az érinthetetlenek. 

Engem úgy igazából lányok nők nem igazán szoktak zrikálni, oltogatni. Ő szokott. És ez jó. Korábban azt mondtam neki, hogy kicsit ő olyan nekem, mint a filmben a néger srác a főszereplőnek. De akkor még nem ismerte a filmet.:) 

A filmet odaadtam neki, megnézte, tetszett neki. Ma pedig már nem érzem "segítőmnek", mert ez afféle "alárendeltséget" jelentene. 

 

V.

Máig érzem az orromban a citromos tea ízét, amit akkor nyeltem félre, amikor ezt a képet átküldte nekem, visítottam a röhögéstől. Volt, hogy mutattam valakinek a képet, és azt mondta, hogy elég nagy taplóság nekem ilyen képet küldeni. Nem tudom, nekem tetszett. 

Egyébként amikor például egy lépcsőn mentünk, megkérdezte tőlem, hogy hogyan tud segíteni. Majd megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy megkérdezte. Amikor pedig együtt kajáltunk, kifizette, elvitte a saját kajáját, és közben visszaszólt, hogy jön vissza az enyémért. Az ember evolúciósan úgy van beállítva, hogy a pasi az "erősebbik nem". Egy magamfajta fogyatékos pasi számára ez elég nagy problémát szokott lenni egy ép nő esetében, de előtte "merek" béna lenni. De ez nem volt mindig így, emlékszem, az is hetekbe telt, mire először oda mertem hozzá menni személyesen. De szerencsére nem harapott.:)

 

VI.

Számomra két nagyon fontos dolog a humor és a zene. Nem sok olyan embert ismerek, aki így meg tud nevettetni, mint ő, fergeteges poénjai vannak.:)

Zenei ízlésünkben pedig tesómat és egy-két barátunkat leszámítva nem ismertem korábban senkit, akivel ennyi átfedés lenne. Ennek szerintem megvan a prózai magyarázata, de ezt inkább megtartom magamnak.:)

 

VII. 

Egy ünnepnapon ismertünk meg egymással.

Emellett két ünnep is volt az elmúlt egy évben, amit sikerült még szebbé varázsolnia. 

Az egyik a karácsony. Meséltem már, hogy ez Anyu halála óta nem nagyon akar nálam működni. Aztán ő karácsony előtt pár nappal megkérdezte, mik a kedvenc karácsonyi zenéim. Aztán előkerültek a régi "karácsonyfa-díszítős" dalok a Neotontól a Dolly Rollig, Delhusa Gjontól a TNT-ig. Valahogy meg is jött a hangulatom, amire már elég régen volt példa. 

A másik pedig a születésnapom. Napokkal előtte megkérdezte, hogy milyen könyveket szeretek olvasni. Persze kezdtem gyanakodni, aztán szülinapom előtti este írt, hogy menjek majd oda hozzá, szeretne adni egy kis apróságot. 

Hittem neki, így könyvre nem gondoltam. Egy könyv nem apróság, évek múlva is elővehetem a polcról, ő fog róla eszenbe jutni. Ráadásul egy rá igencsak jellemző mókás könyvvel lepett meg. Khm... Jó, ezt mondjuk szerintem itt most meséltem el kb. harmadszor..:)

 

VIII.

Az éjszakába nyúló beszélgetések, irkálások. Amikor még 10 percet leülök a gép elé, aztán majd' két óra lesz belőle. 

Rögtönöztünk már így online házibulit, de néztünk magyar népmeséket is. Szokatlan dolgok ezek nekem, na..:)

 

IX.

Volt, hogy jópár hétig nem beszéltünk egymással. Persze, hogy szarul esett, emésztettem magam rendesen. 

Próbáltam "erős" lenni, nem kerestem őt, aztán egy fotóját látva győzött a kíváncsiság, és az, hogy hiányzott. 

Megbeszéltük a dolgot, elnézést kért, megígérte, hogy ilyen többet nem fordul elő. És ha lehet, azóta valahogy még bensőségesebb a kapcsolatunk. 

X. 

Nincs még egy ember az életemben, akivel ennyi közös dalunk, közös poénunk lenne, mint ő. Közös titkok, melyek titkok maradnak, anélkül, hogy meg kéne kérni a másikat, hogy "légyszinemonddelsenkinek". 

XI. 

Számomra az is teljességgel szokatlan, hogy emlékszik hónapokkal ezelőtt mondott félmondataimra, legyen az egy poén, vagy egy ruhája, amit korábban megdicsértem. Legyen az akár egy mezei szabadidőruha.:)

De az sem fordult velem még elő soha az életben, hogy valaki megkérdezze, hogy melyik ruhát vegye fel egy buliban. 

Aztán közölje, hogy végül mégsem azt választotta, amit én, az anyai jótanács felülírta.:)

XII. 

"Büszke vagyok rád"-írtam neki. Mert büszke vagyok rá. Ahogy az élet dolgaihoz hozzááll, ahogy azokról gondolkodik. Ahogy akár a saját gondjaimról is el tudja vonni a figyelmemet. 

Nem hiszem, hogy sok embernek mondtam már ezt. És az is furcsa, hogy ezt furcsa leírni...:)

XIII. 

Érzek köztünk valamiféle "köteléket", amit más kapcsán még soha sem. A telepatikus találkozások, a megérzések, ahogy egy félmondattal rendet tud tenni a fejemben... Amikor levakarhatatlan vigyorral a képemen megyek vissza az irodába, és nem tudom elmagyarázni, minek örülök...:)

 

XIV. 

Ehh... A tizennegyedik állomás. Mint a keresztúton. Ha már egyszer húsvét van. Tudom, hogy ő soha nem lesz a párom. Nagyon nagy köztünk a korkülönbség, a családunkban jellemző misztikus évszámot is bőven meghaladja. Meg aztán mellé azért egy nálam pörgősebb, vagányabb pasi való.

Én is érzem, többen mondták, hogy jó hatással van rám, amióta jelen van az életemben, valamennyire nyíltabb, vagányabb lettem. 

Tudom, 34 éves fejjel már előbbre kellene tartani, több egykori osztálytársamnak, csoporttársamnak már családja, gyermekei vannak. 

Mellette/vele/általa megéreztem "kicsiben", hogy milyen érzés kapni valakitől, és remélhetőleg én is tudtam adni neki valami maradandót. 

Már kezdek hinni benne, hogy mindenkinek megvan a maga útja, aminek a végén majd valamilyen formában célba ér. 

A "magam szintjén" -és ezt most minden irónia nélkül írom- boldog vagyok. És neki ebben nagy része van. 

 

Epilógus

Nem vagyok benne biztos, hogy átjön az írásban, amit meg szerettem volna fogalmazni. Legfőképpen köszönetet szerettem volna mondani egy lánynak ezért az egy évért, mindazért, amit kaptam tőle. Mondom, remélem azért ő is kapott tőlem valamit. 

Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle. 

Ünnep falun

Szerdán a bejegyzés megírása után főképp pihi volt a program, meg két kedves ismerősömmel beszélgettem messengeren, elég rossz passzban voltam, lelket öntöttek belém. Köszönet érte.:)

---

Csütörtök. Nem vagyok jó az emberi játszmákban. Nem szeretek haragudni, durcizni, veszekedni, stb. 

Néha az élet egészen furcsa dolgokat produkál. Az előző bejegyzésben meséltem valakiről, akivel korábban jóban voltunk, de mára valahogy "elmentünk egymás mellett", és már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Csütörtökön egy melós téma után váratlanul egyéb dolgok is szóba kerültek, beszélgettünk, ha nem is úgy, mint régen, de majdnem... Azt is megkérdezte, hogy ugye nem szűnik meg a blog, nem hitte el, amikor kiírtam...

Délután kicsit sűrű volt a program, németeztünk, aztán Harcsi barátommal a Laposra mentünk, beszélgettünk, kajáltunk, megünnepeltük a visszatérését. Szigorúan alkoholmentesen, természetesen.:)

Este 8 tájékán értünk haza, még egy kávét megittunk, de viszonylag időben sikerült lefeküdni, és elaludni.:)

---

Péntek. Kész szerencse, hogy olyan fél 4 körül ki kellett mennem vécére. Már nem feküdtem vissza, így sikerült időben felkelni is. Szerintem kb. csak így sikerülhetett.:)

Délelőtt beszélgettünk kolleginával, és megemlítettem neki, hogy tőlem szerintem már várják az emberek facén a poént, a hülyeséget, ezzel magyarázom, hogy ami másnál 1-2 lájkot kap, azt nálam kétszámjegyű emberke lájkolja. Nem, itt nem a lájkvadászatról van szó. Hanem arról, hogy valami másnál miért kisebb poén... Szerintem simán csak jó humorú jó fej ismerőseim vannak.:)

Erre valami olyasmit válaszolt, hogy nekem mindig jó kedvem van. Jó volt ezt hallani, még ha természetesen nem is igaz, azért természetesen törekszem rá.:)

Ja: kaptam húsvéti sütit a fentebb említett lánytól. És az nem lepett meg, hogy meg lettem interjúvolva, hogy én kaptam-e tőle húsvéti sütit... Bizonyára nagyon fontos információ volt.:)

Meló után Árkád. Apámnak kerestem kültéri hőmérőt, de nem találtam. Aztán húsvéti nagybevásárlás a Sparban. Szinte hihetetlen, de volt üres kassza.. Mármint pénztárosnő volt, csak egy vevő sem volt nála, rögtön sorra kerültem..:)

Aztán egy gimis osztálytársam jött értem, hazadobott, és kicsit beszélgettünk. Jó volt egy kicsit nosztalgiázni, megbeszélni az élet nagy dolgait. És egy üveg pezsgőt is kaptam, a kis Mark tiszteletére.:)

Meséltem neki arról a lányról, aki írt nekem névnapom alkalmából. Azt mondta, hogy annyira nem lepődik meg ezen, mert én vagyok az, aki a koleszban mindenkit ismert, és akit sokan szerettek. Tényleg nem fényezni akarom magam, hogy ilyeneket leírok, de jól esik ilyet hallani. 

Aztán pihi volt. 

---

Szombat. Döglés, lottó-tippmix, aztán ETO-meccs. 1-1-es döntetlent játszottunk a Kecskemét ellen egy olyan meccsen, ahol az első 20 perc után gólokkal kellett volna vezetnünk. Mindegy.. Vagyis nem, de ilyen körülmények között szakmáról beszélni. 

A kormány egyébként nemzetstratégiai fontosságú szervezetté minősítette a Győri ETO FC Kft-t. Ez azt jelenti, hogy az esetleges új tulaj pályázat nélkül, meghívásos alapon érkezhet. 

Hogy mi ETO-sok örülünk-e a hírnek, abban annyira nem vagyok biztos. De a rivális csapatok szurkolói a netes fórumok tanúsága alapján már most utálnak minket.

Este pedig a kéziscsajok játszottak, és 6 góllal kikaptak Szkopjéban BL-negyeddöntőben. A helyzet így a visszavágó előtt szar, de nem reménytelen. 

Viszont amit egyes szurkolók leművelnek... Szégyenről, gyalázatról beszélnek, minősíthetetlen hangnemben. Szerintem ez a csapat az elmúlt két évben adott annyi örömet a szurkolóknak, hogy az ezer sebből vérző gárdával szemben lehetnének a szurkolók egy kicsit toleránsabbak. Szerencse, hogy én csak egy mezei focidrukker vagyok. Elsősorban, természetesen. Kézilabdáról főképp emiatt a "sznob" vonal miatt szoktam le, de az legyen az én problémám. Egyébként meg Hajrá, Csajok!:)

Meccs után döglés, és megettem Bandi barátom paprikás krumpliját, ami újfent nagyon finomra sikeredett.:)

---

Ma. Fürdés, kávé, pakolás, feltöltöttem a telefont meg az mp3-lejátszót, aztán elindultam a vidékibe. Aztán a buszmegállóból visszajöttem, mert itt felejtettem a cigimet...XD

Szóval Écs felé vettem az irányt. 

Egy kis anyagi jellegű nézeteltéréssel indult a villámlátogatásom. Próbáltam kiállni a véleményem mellet. Az ünnep szele nem csapott meg, de apám kishíján igen. Kisgyerek korom óta nem ütött meg, most közel volt... 

Aztán terülj-terülj asztalkám, meg kis beszélgetés. 

Apám egy csomó kaját el akart velem hozatni, amiért persze ezer hála és köszönet, de azért szólhatott volna, mert akkor nagyobb táskával jövök, és nem vásárolok be pénteken..:/

Muci néni teljes tálca sütijét ott hagytam...:( Fater az egészet el akarta hozatni, ami esélytelen volt. Pár szemet meg nem pakoltam magamnak, mert úgy félti a kajásdobozait, hogy az valami hihetetlen. Most is jelezte, hogy szeretné őket viszontlátni... 

Nem, nem voltam 14 évig kollégista, nem logisztikáztuk Anyuval zökkenőmentesen a témát... 

Ja: valaki felvilágosíthatna, hogy az, hogy minden süti, kalács, stb. apám szavai szerint TÉSZTA, az zalai sajátosság, vagy az ő sajátossága? Én nem mertem megkérdezni tőle... 

Aztán visszajöttem. Indulás előtt kérdezte apám, hogy miért nem alszom kint. Na vajon... 

Most kajálok, aztán vagy keresek valami filmet, vagy olvasok. 

Holnap pihi, takarítás, rendrakás, és a tervek szerint egy rendhagyó különkiadással is jelentkezem. A beleegyezést vártam, kevéssel ezelőtt megérkezett...:)

---

Mára ennyi!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves GosziBlog-olvasónak!:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Babázós hosszúhétvége után

Először is tényleg elnézést kérek mindenkitől a facén elkövetett áprilisi tréfáért, más nem jutott eszembe. Egyébként tényleg vannak dolgok, amik most úgy eléggé elcseszik a kedvem. De a blog hiányozna. Maradjunk annyiban, hogy a blog megszűnését egy blogbejegyzésben fogom tudatni!:)

Egyébként mókás írás lesz, két puskacetlivel, és több kulcsszóról fogalmam sincs, hogy mit jelentenek.:) 

Na, mindegy, nekilátok...:)

---

A lagzi kapcsán két dolog kimaradt. 

Sógornőmmel a youtube-on fellelhető lakodalmi nyitótáncokról beszélgettünk, és a figyelmembe ajánlotta Máté és Kriszti nyitótáncát. Bár alig fogyasztottam alkoholt az este folyamán, fogalmam sem volt, hogy ezt az információt hogyan fogom megjegyezni. Aztán memorizáltam az ismert műsorvezető, Máté Krisztina fejszerkezetét, és másnap róla valóban beugrott, és megtekintettem a videót. 

És rettentően fájt a bölcsességfogam a lagziban. Mivel nem sikerült fájdalomcsillapítót kerítenem, bevetettem jól bevált módszeremet, és mindent a fájós fogon rágtam. Bevált, elmúlt a fogfájás. 

---

Vasárnap. Melegszenya volt az ebéd, hamburger lakodalmas tortával a vacsi, nagyon adta az agglegény-feeling. Mostam, gázórát diktáltam, Barca-Reált néztem, és bealudtam.:)

---

Hétfő. Késve értem be melóba, ami nem is csoda, hiszen csak 6-kor bírtam felkelni. 

Hatalmas nagy köszönet Lackónak, gimis osztálytársamnak, aki olvasta a blogon, hogy egyedül kell mennem Bécsből Mödlingbe, és felajánlotta, hogy eldob kocsival. Megköszöntem a lehetőséget, de el is utasítottam, mert ki kellett próbálnom egyedül, nem lesz ott mindig valaki, aki elcipeli a valagam. 

Egész jól telt a nap, melynek végén András barátom is megjelent, elhozta sportereklye-gyűjteményem új darabját, a 2005-ös bajnok Győri Graboplast ETO KC mezét, meg kaptam isteni finom tepertőkrémet, meg paprikás krumplit is. Meg folyt a ser. Patakokba.:)

Pár levezető sört is megittam, közben messengeren beszélgettem ismerősökkel. Na ez így értelmes lett, mert hát ismeretlenekkel ott elég nehéz beszélgetni. A héten ilyenre is volt példa.:)

---

Kedd. Névnapom volt, már csak kilenc hónap, és itt a karácsony. Nem semmi!:) Jó nap volt, kellemes alaphangulat, rengeteg köszöntés, ezúton is köszönet érte!:)

Minden köszöntést igyekeztem személyre szabottan megválaszolni. 

Nagy-nagy meglepetésemre írt nekem egy régi kolesztársam, egy gimiben eggyel alattam járt leányzó. És még receptet is kaptam tőle: kollégiumi tojáskrém, lehet, hogy húsvétkor megcsinálom.:)

Egy látásból ismert lány pedig úgy köszöntött meg, hogy 30-nál több Gábort bejelölt a bejegyzésében. Írtam neki, mert nálam 20 a maximálisan megengedett, és érdekelt a titok. Nincs titok: neki nincs lekorlátozva..:O 

---

Szerda. Nahát, ide meg már szar kedvet írtam!:O Háromig voltam, aztán elmentem postára csekket befizetni. 

Az egyik busz az orrom előtt ment el, de nem bántam, mert így hosszú idő után összefutottam és beszélgettem egy kedves cimborám barátnőjével. 

Hazatérve, pihi, semmi extra. 

---

Csütörtök. Meló negyed 4-ig, aztán német, és persze babalátogatás, tanítványom kisfiával először találkoztam. Cukker baba a kis Kolos, Mark leendő cimbije.:)

Sógornőm átküldte az esküvői portfóliómat, nagyon vagány lett.:)

Lakótársammal megint kávépartyt rögtönöztünk, aminek meg is lett a böjtje, nem bírtam elaludni. Megnéztem az éjféli RTL Aktuellt. Call centeres koromban ez rendszeres program volt, és utána mindig többé-kevésbé simán felkeltem. Ebből is látszik, hogy öregszem.:/ :D

---

Péntek. Úgy volt, hogy kollégám összeszed a Mátyás téren. De nem bírtam felkelni, így nyugodtan összepakoltam, és taxival mentem dolgozni. 

Kettőig voltam, bementem a vidékibe a céges busszal. 

Onnan irány a vasútállomás. Vettem jegyet, meg ezt-azt a dm-ben. Ja, meg adtam fel lottót és tippmixet is. 

Még egyszer tuti nem csinálok olyat, hogy fél 3 körül ott vagyok, és 17.48-kor megy a vonatom. Egyébként elvoltam, tökéletes volt a relaxálás, bár a szemöldökömet is jópárszor befontam. Az éjjel-nappaliban meg vettem zsömlét meg zalait, és egy padon ülve elnyammogtam. Nesze neked, gyorskaja!:)

A vonatút sima volt. Parndorf  Ort-ban kellett átszállnom. Majd összefostam magam, odajött hozzám egy néni, és meg akart kérdezni valamit. Közöltem vele, hogy nem vagyok odavalósi. És mégis meg tudtam válaszolni a kérdését.:)

Bécs, Főpályaudvar. Új, hatalmas. nagyon szép!

Fasza lett a tesóm által készített itíner, simán megtaláltam az S-Bahn állomást. Számomra hihetetlen, hogy vadidegen emberek figyeltek a cetlivel a kezemben, hogy eligazodok-e, és a mozgólépcsőn állva két kézzel kapaszkodva sem arrébb löktek, hanem megkértek, hogy engedjem át őket, mert a jobbratartás a szokás. Nem tudtam, falusi gyerek vagyok.:)

Az S-Bahnon jól elvoltam, ott hagyott újságokat lapozgattam. 

Tesóm kijött elém, a fürdetést sajnos lekéstem, vacsoráztunk, beszélgettünk, aludtunk. Ja: tesómmal egy sört meg akartunk inni, de egy negyed (!) doboz után kidőltem...:D

---

Szombat. Nem néztünk F1-időmérőt. Tesóm melózott, sógornőmmel és Markkal elmentünk boltba. Jó messze volt a Lidl, szóval tényleg nagy sétát csaptunk. A babónak pedig tényleg van valamiféle autóversenyzői vénája: amíg forognak alatta a kerekek, királyság van!:)

Amúgy döbbenet... Mármint: sétáltunk, és mindenhol kinyitották előttünk az ajtót, kivéve amikor egy kocsi ajtaja lógott be a járdára, ott becsukták. Nem néztek ufóként a babakocsit toló sántára, sőt a Lidlben sem löktek arrébb, amikor épp elbámészkodtam. 

Egy élmény volt. Más világ... 

Majd' 3 órát sétáltunk, hazatérve Mark kajált, én meg vagy 3 órát aludtam. 

Este a picur pöttyet nyügi volt, erről nyilván nem írok többet, de jó volt látni, mikor a végére rendbe jött. 

És jó volt semmittenni. És jó volt nézni a kisfiút. Nem is tettem másként.:)

---

Vasárnap. Nem terveztünk felkelni a Forma-1-re, úgy voltunk vele, ha a baba felkel, mi is felkelünk. Felkelt.:)

Vettel nyert, ami jobb, mintha valamelyik Merci nyert volna. Alonso ennél csak jobb jöhet, és talán Kiminek is jó szezonja lesz.:)

Reggelre elbukott két tippmixem, a lottón viszont kettesem van, a dórikás számokkal. Durva, hogy egy órát ücsörgök a tippmixet összerakva, borulnak, erre fel lottón meg nyerek. Frusztráló...XD

Bejelölt egy lány facén. Pár hónappal ezelőtt talán meséltem is róla. Szinte minden nap elmegyünk egymás mellett, és lehetetlen neki előre köszönni. De fogalmam sem volt, mi a neve, melyik részlegen dolgozik, és nem is kérdeztem meg senkitől. Majdnem el is meséltem neki üzenetben ezt az észrevételemet, de aztán mégsem. 

Egészen dekoratív leányzóról van szó, többek között ezért sem írtam aztán neki. Nem akartam magyarázkodni, hogy nem ismerkedni akarok, csak tényt közöltem. Sem neki, sem a barátnőinek, se másoknak. 

A közeljövőben amúgy sem tervezek "haverfelvételt" csajok terén. Akikkel bármilyen formában jóban vagyok, azokat a kapcsolataimat igyekszem köszönettel "szinten tartani", másoktól meg óvakodom. Még a látszatát is szeretném kerülni, hogy felfelé pozicionálom magam. A véleménynyilvánítás is kerülendő, abból sem jövök ki jól, nem igazán vagyok abban a pozícióban. 

Na de jól elkanyarodtam a témától... 

Babázás, ebéd, babázás, nyugis, és nagyon jó nap volt.

Közben befutott sógornőm egyik tesója, és megnéztük az ETO-Fradi női kézilabda MK-döntőt, ahol győri győzelemnek örülhettünk. 

Aztán magyar-görög. A 0-0-nak nem örültünk. De alapvetően bánta kánya.:) Na jó, a szájíz keserű volt, de tényleg bánta kánya.:D

---

Hétfő. Más világ: Mark ajándékot kapott anyukája munkahelyéről, és levelet egy dokitól. 

Relax, kaja, pihi, babázás, majd a kis család kikísért az S-Bahn-állomásra. 

Megtaláltam a Hauptbahnhofot, a vágányt, sima ügy volt.:)

Akiket megkérdeztem, mindenki nagyon segítőkész volt, ezen már annyira nem is voltam meglepődve. 

Fél 3-kor indult a vonat, egy átszállással 16.10-kor már Győrben voltam. 

A lépcsőn már otthon éreztem magam: három néni a korlát mellett trécselt, szólnom kellett nekik, hogy ez nekem egy hátizsákkal meg utazótáskával nemvidám. Akkor szerencsére arrébb álltak. 

A buszon a szomszéd csajjal jöttem, itthon pakolás, kávé, és egy komoly beszélgetés is belefért lakótársammal. 

Aztán semmittevés. Lett volna, ha nem látom meg a hírt, hogy lefoglalták az ETO Parkot, meg a stadiont is. 

Kezdődött az agyalás, a para, a kattogás... A Kék fényt azért megnéztem.:D

Ja: az M1 nevű hírcsatornát én csak Comedy Central 2-nek hívom. Nem vicces...:)

---

Kedd. Nem utáltam a hétfőt.:) Na jó, a keddet sem. Csak a szelet.:/ Gyorsan telt a nap, élménybeszámolós-képmutatós.:)

Meló után meglátogatott volna egy gimis osztálytársam, de közbejött neki valami, így aztán csak mosás volt napirenden. Meg teregettem is.:)

---

Szerda. Vagyis ma. 

Valaki akivel jóban voltál, mára teljesen idegennek tűnik. 

Valaki, akivel jóban voltál, aztán egy jó darabig nem beszéltetek egymással, és most újra beszélgettek egymással. Érdeklődik, kérdez, visszakérdez. Vadonatúj érzés. Radics Gigi.

Ami nem öl meg az megerősít. Kivéve a medve, mert az megöl. Ez így hülyeség, mert ami megöl, az nem nem öl meg, tehát nem erősít. Tehát nem kivétel. Értem? Én nem.:)

Háromig meló, tűrhető nap. Dohánybolt, újságos, kávé, blog. Köszönet Pista kollégámnak, aki reggel ezúttal tényleg összeszedett a Mátyás téren. Ez a szél fejbe vágott, reggel azt hittem szétrobban a fejem. Legalább másnapos lettem volna.:)

A hét? Holnap német Baluval, utána tali Harcsival, aki újra hazánkban állomásozik.:)

Az újságot és a sapkát kikészítem!:)

Pénteken tali gimis osztálytársammal. 

Szombaton meccs, ETO-Kecskemét, talán játszhat a csapat, a takarékos üzemmódot mindenesetre jelzi, hogy csak az egyik oldalon lesznek megnyitva a szektorok. 

Egyébként igaza van cimborámnak: ezek a játékosok lehet, hogy tudnak valamit, hogy maradnak. Jó lenne... 

Aztán este lehet, hogy lájtos buli, vasárnap meg Écs. 

Hétfőn meg húsvéthétfő. Valamikor be kéne vásárolnom. Apám leadta a bevásárlólistát. Megkért, hogy írjam fel, mert elfelejtem: kültéri hőmérő, trappista sajt, meg csoki. Fejből írtam.:)

Szerintem a közeljövőben még jelentkezem. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)