Áldott állapot

A vasárnap estém a blogbejegyzés megírása után olvasással, tévézéssel telt, és minden bizonnyal facebookoztam is.:)

---

Hétfő. Tesóm és sógornőm megosztásain mosolyognak, természetesen mindkettőjüknél rengetegen érdeklődnek a kisbaba érkezéséről, és mindketten elég frappáns válaszokkal reagáltak. A kérdéshullám lájtosabb formában bár, de napi 1-2 érdeklődő telefon képében engem is elért, és én is csak azt tudom mondani, hogy a baba a főnök, akkor jön, amikor szeretne, utána jó pár évig úgyis a szülei mondják meg neki, hogy mikor "érkezzen". :)

Háromkor hazaértem, pihengettem. Kolleginának el szerettem volna mesélni valamit messengeren, de nem akartam fárasztani a hülyeségeimmel, viszont magától rákérdezett, így kiírhattam magamból, ami kicsi szívem terhe vagyon. Jól esett.:)

Este kávé, vacsi, Kék fény. Borzongás, szörnyülködés, hitetlenkedés...

---

Kedd. Valahogy átaludtam egy szundit, így a tervezettnél 10 perccel később keltem fel, de túléltem.:) 

Délelőtt sikerült felbasznom az agyam. Apám felhívott, hogy rossz a kábeltévé, és intézkedjek a javításról telefonon, vagy mondjam a szerződést. Hűségidő? Ugyan hagyjuk...XD Na persze telefonon nem tudtak segíteni, így ki kellett volna mennem Écsre. Szerencsére a rossz időre való tekintettel jóapám eltekintett ettől. 

Kettőkor leléptem, a céges busszal bementem a vidékibe. Egy kedves kollegina emlékezett rá, hogy a múltkor sikerült "leesnem" a buszról, és arra is, hogy ugyanez a busz volt, és megkért, hogy vigyázzak magamra. Jól esett, megköszöntem. De azt meg nem mondtam volna, hogy az milyen busz volt...:D

Nem mentem rögtön haza, kolleginával megvártam a buszát, de majdnem el is kísértem -gimis tesitanárom szavaival élve- "fatornyos falujába", de aztán nem mentem. De ami késik, nem múlik. Egy kis őrültségre a látszat ellenére simán kapható vagyok.:D

Itthon döglés, meg nagy nehezen lepakoltam a ruhaszárítót. Ja, és megbeszéltem magammal, hogy ha este 7-ig elvonszolom magam fürdeni, rendelek pizzát a Don Pepéből. 18.59-kor végeztem, jöhetett a pizza.

Készpénzzel fizettem, majd okosan megkérdeztem a futártól, hogy ugye az Erzsébet Ajándékutalványt nem fogadják el. DE IGEN! Bammeg...XD Persze nem vittem le magammal...

---

Szerda. Háromig voltam. Döglés, tévé, messenger. Kétnapos zsemléből csináltam szenyát, borzalmas lett. Betettem sütőbe. Finom lett. A hideg szendvicset melegen ajánlom. Mármint nem én vagyok meleg. Ne szenyózz!:D

---

Csütörtök. Szerdán felhívtam a közös képviselőt, csütörtök délelőtt visszahívott, majd 1 órán belül ígért még egy visszahívást. Így csütörtök estefelé meg is tudtam, hogy nem kell engedélyt kérnem, hogy a saját tárolómat felújíttassam. Jessz... Tavaszra ebből biciklizés lesz!:)

Háromig meló, aztán elmentem égőt venni a konyhába. 

Itthon beprogramoztam a szobában a tévét, szinte pik-pak sikerült, de csak majdnem. 

Meg olyan hülye kedvem volt. Egyszerre volt nagyon jó és kurva szar. Lehet, hogy depressziós leszek? Csak nem... 

Felírtam a puskacetlimre, hogy ruha... De nem tudom miért...:O 

Este Pop, csajok, satöbbi. Egyik legkedvesebb filmem. 

---

Péntek. Megállsz egy ponton, hátha jön a kollegina, akivel pár szót szeretnél váltani. Nem beszéltek össze. Ő pedig olyan 10 másodperc múlva megérkezik. Beszéltünk, de én a meglepődéstől meg voltam kukulva.:)

Fél 3-kor tettem le a lantot, utána itthon döglés következett. Szuggeráltam a tesóméktól érkező információkat, én pl. egyfolytában azt lestem, sógornőm hány perce nem volt bejelentkezve messengerre. Mint utóbb kiderült, ezzel nem voltam egyedül.:D

Kollegina átküldött egy receptet, és hétfőre várja a kóstolót. Mókás...:D

Este 8 táján már ágyikó,olvasás, tévé... 

---

Ma reggel kollegina küldött helyzetjelentést, miszerint járhatóak az utak, így eldőlt, hogy kimegyek Écsre faterhoz. 

Előtte kávé, lottó, tippmix. Még itthon. 

Aztán vidéki. Kivételesen nem egyedül mentem Écsre. Egy egykori kolleginával találkoztam, beszélgettünk, pedig így utólag belegondolva anno nem is nagyon dumáltunk. Legtöbbször itt facén, Forma-1 témában. De most nem csak akkor beszéltünk. És igen, szerény véleményem szerint közös képükön nagyságrendekkel jobban néz ki, mint az "update-királynő", Rubint Réka.:)

Nagy nehezen hazaértem, bár az utak-járdák a faluban eléggé jegesek voltak. Néhány esés belefért.

Otthon ebéd, beszélgetés apánkkal, meg megnéztem a kábeltévét. Ami természetesen hibátlanul működött. Majdnem lefostam a bokámat. 

Közben átfutottam a Kisalföldeket, és visszaindultam. Nem fogjátok elhinni: elment mellettem kocsival egy kábeltévés szerelő. 

A főút melletti járdán közelítettem meg a buszmegállót, hát az is eléggé katasztrofális állapotban volt. Egyszer kicsúszott alólam a lábam, a kerítésbe megkapaszkodva tudtam megállni. Nem tudom, milyen indíttatástól vezérelve, de megpróbáltam lecsúszni spárgába. Persze nem sikerült, viszont kurva jó érzés volt, mintha megmasszíroztak volna. Rokik a jégen: lehet, hogy le kéne védetnem ezt a módszert.:) Hogy a mutatványt látva mit gondolhattak a 82-esen mellettem elhúzó autósok, abba bele sem merek gondolni...:D

Döbbenet: még soha nem jutott eszembe, hogy eldicsekedjek vele, hogy falunkból tök jól látható a pannonhalmi vár... Ezennel pótolom!:)

Mondjuk kicsit furán néztek rám a megállóban a csajok, amikor elkezdtem fotózni. Apropó: tök régen írtam le, hogy formástestű kiscica!XD

A 14-es megállójában egy kölök cigit kért. Magázódva. Nem adtam neki. Ha van annyira nagyfiú, hogy rágyújtana, legyen annyira nagyfiú, hogy letegez. Ha már kinéz max. 14-nek. Igazi pedagógus-hozzááállás!:)

Ma még megeszem Muci néni gyümölcsös tejberízsét, aztán pihi, tévé, olvasás. 

Holnap jó lenne elnézni az Árkádba, 2-t fizet, 3-at kap akció van a Hervisben. De egyrészt szerintem már lerabolták a készleteket, másrészt pedig nem tudom, hogy egyedül haza tudnám-e cincálni a "zsákmányt." Majd kiderül... 

---

Életem 34 éve és egy hónapja alatt három hétig mondhattam el magamról, hogy kapcsolatban vagyok. De az sem az volt. 

Épp ezért fenntartom magamnak a jogot, hogy ha érzésem szerint valakinek nem vagyok elég jó, nem adok eleget, vagy uncsibuncsi vagyok. Akkor félreállok. A Forma-1-ből vett hasonlattal ezt nevezem kék zászló-effektusnak. Volt ilyen, lesz ilyen. Túlélem. 

---

Már csak napok, esetleg órák kérdése, és nagybácsi leszek. Életem legboldogabb pillanata lesz. 

Egy német kollégám viccesen úgy fogalmazott, hogy a nagybácsiknak van a legjobb dolguk, elbohóckodnak a gyerkőccel, és ha megunják, visszaadják ősöknek. Hehe.:)

Akinek ígértem, fogom értesíteni, privát üzenetben fotót is mutatok. De ez természetesen első sorban a szülők "dolga"/öröme, így itt a blogon illetve facén nyilvánosan csak az ő tudtukkal és beleegyezésükkel fogok fotót közzétenni. Kb. az első találkozásunkról!:) Jaj de várom...:$

Mára pedig befejeztem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Harmincnégy

Vasárnap a bejegyzés megírása után megnéztem a Last Vegas című vígjátékot. Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas, szóval nem gyenge szereposztás. A film afféle "Másnaposok old boy-verzió", nem lett kedvenc film, de azért tetszett.

Utána HVG-ket olvastam, aztán alvás. 

---

Hétfő. Az előző poszt megírása után többen megkérdeztétek, hogy értettem, hogy bizonyos szempontból az volt az utolsó blogbejegyzés. Nos, mindenképpen az utolsó bejegyzés volt 33 évesen. Arra is volt esély, hogy az lesz az utolsó bejegyzésem "nemnagybácsiként". Ez nem jött be, a kisbabának még nem akaródzik előbújni, mondjuk meg is tudom érteni ebben a hidegben.:)

Szóval hétfőn lettem 34 éves. Durva, ha idén meghalnék, életem 35. évében hunynék el. Ez már elég ijesztően hangzik.

Természetesen nem szándékozom elhalálozni, amúgy meg mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, ez alapján azért pár évet letagadhatnék.:)

Rengetegen felköszöntöttetek születésnapom alkalmából, nagyon jól esett, ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Kettőkor leléptem melóból. Egy kávé után elkezdtem megválaszolni a köszöntéseket/jókívánságokat, és még egy kávészünetet közbe kellett iktatnom, mert tényleg rengetegen írtatok. 

Elég lájtosan indult a délután, aztán cimborám rám írt, hogy milyen a buli. Válaszoltam, hogy nincs buli, pihenek-netezek-tévézek. 

Fél óra múlva csöngött is a telefonom, hogy itt van, és hozott sört.:)

Szóval rögtönöztünk egy kis szülinapi iszogatást, amit aztán lakótársammal ketten folytattunk, majd még egyet egyedül is megittam: a búzasört meg kellett kóstolnom.:)

Aztán fürcsi, vacsi, 11-re már ágyban is voltam.

*

A múlt héten valamelyik nap megkérdezte, milyen könyveket szeretek olvasni. Még vissza is kérdeztem, hogy miért kérdezi. Arra gondoltam, hogy könyvet fogok tőle kapni születésnapomra. Aztán vasárnap este írt, hogy majd keressem meg, mert szeretne nekem adni valami apróságot. Onnantól fogva már nem gondoltam könyvre, mert az számomra nem apróság. Ha könyvet ajándékozol, az esetek legnagyobb részében olyat adsz, ami neked is tetszik, tehát magadból is adsz. Emellett a könyvet évtizedek múlva a polcról levéve is az illető fog eszedbe jutni. 

Meglepetés dupla csavarral, nem először, és nem utoljára. 

A könyv pedig megnevettet. Mint ő. Köszönöm.:)

*

Kedd. Meglepő módon beértem 6-ra dolgozni. Kicsit mondjuk kótyagos voltam, nem is csoda az előző napi lumpolás után. De az Algoflex csodákra képes.:)

Azt nem írtam fel, meddig bírtam melóban, de 2-nél tovább voltam, az biztos.:)

Hazatérve kávé, meg tévéket programoztam, mert a vidanet megvariálta a csatornakiosztást. A szobában az analóg tévével nem is vacakoltam, de a konyhai tévét még mindig nem sikerült normálisan belőni.:(

---

Szerda. Meló után bementem a városba, vettem foltot a kabátomra. Meg tűt, meg cérnát. Mókás volt, egyiket sem vásároltam még sohasem. De megoldottam. Sőt a boltot is meg kellett találnom.:)

Hazatérve kaját rendeltem, és megnéztem az ETO-Fradi női kézilabdameccset. A hambi kevesebb mint fél óra alatt ideért, így meccs közben nem kellett lemennem. 

Hm... Az egyebek mellett Görbiczet, Lundét és Amorimot nélkülöző ETO gond nélkül verte a ferencvárosi zöldeket. Kár volt temetni ezt a csapatot. Herr Orsi előtt külön le a kalappal, úgy védett parádésan, hogy kb. mindenki arról beszél, hogy az ETO-nak kapust kell igazolnia. Egyébként tényleg kell. De ez Orsi nagy napja volt, és még sok ilyen lesz neki.:)

---

Csütörtök. Reggel kollegina volt olyan aranyos, hogy felvarrta a foltot a kabátomra. És közölte, hogy nem kellett volna tűt meg cérnát vennem, elég lett volna írnom neki, hogy hozzon. Így viszont van tűm meg cérnám.:)

A tervezett németóra ezúttal elmaradt, helyette itthon pihengettem. Net, tévé, stb. 

---

Péntek. "De jó, hogy az életem már  nem feltétlenül teljesen nyitott könyv mindenki számára!"- gondolta a blogger, és elmosolyodott.:)

Kettőig voltam melóban. Utána el akartam menni postára, de nem mentem... Aktiváltam az új bankkártyámat, aztán hazajöttem. 

Vacsi, pihi, fürcsi, aztán 6-ra jöttek értem, mentünk sörrenteni az Alpesibe. Az első összeülés, amit nem a Smukiban tartottunk. Nem rossz, de azért más, na...

Dumáltunk, hülyéskedtünk, komolykodtunk, jó kis este volt. Ezúttal még azt is elnézték a többiek, hogy szokásomhoz híven "kockultam", online is ment a csevej. 

Körülbelül három utolsó sört ittunk, aztán éjfél körül hazaindultunk. 

Itthon még a konyhában ittam két levezető sört. A második közben bealudtam...:D Felébredtem, megittam, lefeküdtem. 

---

Szombat. A ramaty időt látva nem volt kedvem semmihez. Ennek megfelelően nem is csináltam semmit szinte egész nap. 

Délután 2 körül indultam az ETO Parkba, elég veszélyes volt a járda. 

Adtam fel csekkeket, meg lottót, meg tippmixet, meg vettem egy ETO-s sapit, és ebédeltem. 

Itthon kávé, majd akartam főzni még egyet, de helyette tojást főztem. Nem is lett rossz, és megpucolni is sikerült.:)

Ennek örömére 9 körül lefeküdtem.:)

---

Ma délelőtt elkezdtem lepucolni az mp3-lejátszómat, vészesen kezdett rajta fogyni a hely. Alakulunk.:)

Utána semmi. Igazából Sportért meg kajáért akartam elugrani, de nem volt hozzá lelkierőm. Szerencsére a lakótársam hozott.:)

Döglöttem egész nap a gép előtt, meg fürödtem, chilis bab-konzervet ettem, meg beraktam egy mosást. És ennyi. 

Most teregetek, vacsi, aztán döglök tovább. 

Jövő hét? 

Hát legfőképpen várom a fejleményeket. A többi meg majd alakul. 

Hm... Elég eseménydús időszak következik. Babavárás, osztálytalálkozó, házibuli, kórházi cimbis buli, Forma-1 szezonnyitó, lagzi, lesz itt sok minden...:)

De mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Hétvégi bevásárlóturizmus

Vasárnap a késői időpontra való tekintettel mégsem ittam már kávét. Ez roppant lényeges infó.:) Viszont sütöttem melegszendvicset. Igen, pesztósat. Utána megnéztem az Az a bizonyos első év című filmet. Nem lesz kedvenc film, de nem volt rossz, a happy end pedig igencsak egyedire sikeredett.

A film közben láttam meg a hírt facebookon, hogy meghalt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat klasszikus kezdő tizenegyének utolsó élő tagja. Egy fejezet lezárult. 

Jenő bácsi egyszer rendelt tőlem a teleshopban, meg voltam élménybeszámolóján is. Egy fantasztikusan kedves embert ismertem meg személyében. Nyugodjék Békében!:(

---

Hétfő. Reggel egy zebrán vánszorgó robogó (!) elöl menekülve majdnem beestem egy bicikli alá. Elég ijesztőre sikerült a manőver. 

Délelőtt egy régi-új kolleginának tartottam egy rövid oktatást, sokat röhögtünk közben. És tényleg nem írtam le a nevét.:D

Meló után posta, pihi. 

Délután kaptam a hírt, hogy meghalt a kisfiú, akinek a kupakokat elvittük Rábacsécsénybe. Döbbenetes, nagyon sajnálom őt... És az anyukáját is...:( 

Aludj jól, Bence!:(

Ismét hambi volt a vacsora. Aztán már nem lehetett kapni húspogácsát a Lidlben...:/

Aztán Kék fényt néztünk lakótársammal. 

Utána kolleginával retrozenéket küldözgettünk egymásnak. Nagyon retrókat.:)

---

Kedd. Meló után Árkád. A Tékasztorik-könyvet kerestem, Kilencvenizmus lett belőle. Az sem rossz.:) 

Utána döglés, tévé, net. 

Láttam egy kis részt a Való Világ legújabb szériájából: az egyik lány arra panaszkodott, hogy a villában töltött idő alatt hízott a... a nemi szerve. Komolyan.

---

Szerda. Már hazafelé készülődtem melóból, amikor még gyorsan el kellett küldenem egy mailt. Így viszont egyszerre végeztünk egy kolleginával, aki volt olyan kedves, és eldobott a plázáig. 

Hazatérve egy érdekes hírre bukkantam a zinterneten: egy győri asszony orális szex közben meghalt. Megfulladt. 

Első meglepetésemben meg is osztottam a cikket, aztán inkább töröltem. És őszintén szólva nem is értem, hogy megyei napilapunk, illetve annak internetes honlapja miért is hozta ezt így nyilvánosságra. Vagyis értem. Az olvasottság végett... 

De akkor is szégyen... 

Egyébként két mentős cimborám közül egyikük a netről, másikuk pedig tőlem értesült a hírről, szóval ez ott nem volt akkora hír. Pedig hallottam tőlük már ennél cifrábbakat is. 

Este újabb zenei "mix" kolleginával: ezúttal egy nyári győri fesztivál fellépőinek számaiból mazsoláztunk. Nem tudom, hogy jutott eszembe pont ez a szó. Egyébként is utálom a mazsolát.:D

Éjjel a német RTL egy érdekes riportot vetített egy echte német dzsihádistával. Sajnos elaludtam, nem láttam a beszélgetést.:( A visszhangja viszont kellőképpen ijesztő.

---

Csütörtök. Meló után cimbivel németeztünk, hazatérve semmi extra, net, tévé, stb. 

Távozik az ETO norvég kapusa, Katrine Lunde. Pótolni őt kb. lehetetlen. Az meg szinte hihetetlen, hogy a pótlására igazolt Grubisic tegnap fél évre kidőlt..:( 

A focisták lassan tényleg no comment... Legújabban egy ruandai játékos érkezett... Legalább nem román...XD

---

Péntek. Meló után el szerettem volna menni a plázába. De nem mentem. Főnök hazadobott, utána már csak pihi volt a program. Kávé, net, tévé, olvasás, ennyi. 

---

Szombat. Délelőtt eljutottam a plázába. Meglepve tapasztaltam, hogy az újságos megszűnt. Így aztán a CBA-ban vettem Nemzeti Sportot. Mókásan néztem ki a kasszánál egy szem újsággal.:)

Aztán adtam fel lottót, tippmixet. Faternak elemet, magamnak könyvet viszont nem találtam. 

Egy padon belelapoztam a Sportba. Odajött hozzám egy kisfiú, elkezdett döspörögni nekem, egészen addig, míg anyukája rá nem szólt, hogy hagyja békén a bácsit. A kissrácot ugyanúgy hívták, mint születendő unokaöcsémet. Ezen elröhögtem magam. Ezt meg az anyuka nem értette.:D

A pláza előtt odajött hozzám egy csaj, kért cigit meg tüzet. Közben közölte, hogy a sürgősségiről jött, megverte a pasija. 

Akkor vettem észre, hogy itt-ott be volt kötözve, a ruhája meg szakadt volt. Elég ijesztően nézett ki, de közben attól is fostam, hogy megjelenik a fiatalember. Nem jelent meg. 

A plázából kimentem Écsre faterhoz. Ebédeltünk, beszélgettünk, átnéztem a Kisalföldeket, majd visszajöttem. 

Igen, kitaláltad: pihi, net, tévé, kávé, olvasás. 

Meg Lindát néztem. Meg Vissza a jövőbét néztem.:)

---

Ma reggel elrongyoltam az Árkádba. Ismét előkaptam ama bizonyos "bénakártyát". Toltam a bevásárlókocsit, hirtelen jöttek velem szemben, én pedig a hirtelen lassítás közben megszólaltam, hogy "Hőőőő..." Azóta sem értem, hogy miért...XD

Aztán örültem, mint majom a farkának, mert második voltam a sorban a kasszánál. Nem sokat értem vele, ugyanis az előttem lévő jóember SuperShop-kártyáját benyelte a terminál, szóval pakolhattam vissza. 

Így lettem egy másik kasszánál kb. hatodik, és egy camambert sajtot is elhagytam valahol a nagy pakolásban...:/

A 14-esen egy kissrácon ETO-sapka volt, minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem tőle, hogy hol vette. Persze, hogy ajándékba kapta...:D

Jah, túl nagy kockázatot nem vállalok vele, ha azt gondolom, hogy az ETO Shopban lehet ilyen sapit beszerezni. Majd megnézem. 

Itthon pihi volt, meg net, meg tévé. Aztán kisütöttem egy pizzát, aludtam, most pötyögök.

Mindjárt teregetek, aztán vacsi, nem kizárt, hogy utána megnézek egy filmet. 

Majd még kiderül. 

---

Ez volt a 777. bejegyzés. Nem kizárt, hogy bizonyos szempontból az utolsó.;)

---

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jetzt war alles anders

Szombaton a bejegyzés megírása után emlékeim szerint már semmi érdemlegeset nem csináltam. Tévé, net, pihi voltak műsoron. 

---

Vasárnap megírtam az évösszefoglaló blogbejegyzést, tévéztem, neteztem, pihentem... Ja, és zacskólevest főztem, amihez kakaós csigát sütöttem. Fincsi volt.:)

---

Hétfő. A szabi utolsó napja. Gyorsan eljött, gyorsan eltelt. Újfent semmit nem csináltam, sehol nem voltam. Milánói sertésbordát rendeltem, amiért le kellett mennem, ez volt részemről a nap legnagyobb aktivitása. Aztán fogalmam sem volt, hogy fogok kedd reggel felkelni. De szerencsére azt is megoldottam.:)

---

Kedd. Fél 7-re beértem dolgozni. Négyig voltam. A nap viszonylag lájtos volt, ennek megfelelően gyorsan el is telt. 

Hazatérve kávéval folytatódott a nap. Azt írtam fel magamnak, hogy "depi", szóval valamiért rossz kedvem volt. Hogy miért és mennyire, az már nem világos. Gondolom akkor nem volt túl nagy probléma.:)

---

Szerda. Kettőig voltam melóban. Mostam, rendet raktam, pihengettem. Ez a délután erre volt szánva. 

Aznap történt a párizsi Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében ami bizonyos szörnyű merénylet, melynek során tíz újságíró és két rendőr halt meg. Döbbenet... 

Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy "megérdemelték, mert tudták, hogy az iszlámmal nem szabad viccelni." Ilyen nincs. Elképesztő, hogy a XXI. században bármely vallás nevében gyilkosságot kövessenek el. 

Idézhetném virtuális élettársamat, aki szerint "ahol humor van, ott minden van." Idézhetem Umberto Ecot is, aki szerint olyan világot élünk, amelyben bármivel lehet viccelni- az iszlámot kivéve. A legtalálóbb egy écsi bácsi véleménye, amit anno a buszmegállóban gyakorta megosztott velem: "Kelekóla a világ." Sajnos itt tartunk. És jobb már nem lesz a helyzet. 

Este egy nagyon kedves ismerősömmel folytattunk messengeren a lehetőségekhez képest nagyon bensőséges beszélgetést, még el is érzékenyültem... 

---

Csütörtök. Reggel arra ébredtem, hogy kib@szottul fáj a bölcsességfogam. Igen rosszul voltam, azt hittem, felrobban a fejem. Már majdnem elindultam dolgozni, amikor minden mindegy alapon bevettem egy Algoflexet, ami szerencsére hatott. Így hatkor indultam el dolgozni.XD Aztán napközben annyira már nem volt rossz a helyzet, ebéd után már panaszmentes voltam. Vacsorára májkrémkonzervet ettem, ami csak azért említésre méltó, mert szombaton járt le a szavatossága. Szerencsére nem lett bajom tőle.:)

---

Péntek. Az ónos eső miatt taxival mentem dolgozni, a munkahelyemnél a kocsiból kilépve felborultam, nagyon mókás volt. Még sosem volt halálfélelmem járdán. Most igen. 

Kettőig voltam dolgozni. Tesóm értem jött, elmentünk bevásárolni, csináltam finom hambit, majd bratyóval meg egy kollégával elmentünk Thomas Anders-koncertre. Most voltam először a Audi Arénában. Szép, tetszik, bár az igazi hangulat nyilván teltházas kézilabdameccsen tapasztalható meg.:)

A koncert előtt felvételről "bejelentkeztem" a Győr Plusz Rádióban, szerintem fos volt, de állítólag nem volt vészes. És örülök, hogy el mertem vállalni.:)

Maga a koncert egyébként fantasztikus volt, igen jól szóltak élőben. 

Még soha nem kameráztam. Meg is látszik.XD A videók nem adják vissza a hangzást, meg a hangulatot, de kettőt azért megmutatok. 

Egy lassú, szerintem ritkán hallott verzió: 

És egy, ami nemes egyszerűséggel kurva jól szólt. Ehhez persze vedd hozzá, hogy a dob meg a basszus dübörgött a talpunk alatt.:)

Egyébként az első sorban álltunk, és amikor elszállt az egyik hangfal, tesóm jelzett az egyik technikusnak, hogy "funktioniert nicht", én meg a javítás sikerességét okéztam le.:)

Hazatérve videókat pakoltam YouTube-ra. Tényleg.XD

Meg tesóm kérésére sört meóztam, majd kolleginával hajnali 1-ig irkáltunk.:)

---

Tegnap időben keltem. Olvastam, kávéztam, fürödtem, majd kimentem a vasútállomásra, ahol Krisztit vártam. Vele 2008-ban a Hungaroringen ismerkedtünk meg, és bár interneten többé-kevésbé folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, élőben most találkoztunk másodszor. 

Kicsit nehezen találtuk meg egymást, de azért megoldottuk a helyzetet.:) 

A nap romantikus helyen, egy lottózóban kezdődött, ahol lottóztam, tippmixeltünk, majd ebéd a Patioban. 

Ha már az ország egyik (?) legszebb városát mutatom meg kedves vendégemnek, akkor alap, hogy a belvárosba megyünk, nem plázázunk, nem árkádolunk.:)

A Patioban ebédeltünk, majd a jó időt kihasználva  szökőkútnál, az "Aradi vértanú kútjánál" beszélgettünk, fotózkodtunk.:)

ETO-sálas fotó is készült Krisztiről, ami facebookon megtekinthető, ide azt nem töltöm fel.:)

Nagyon gyorsan telt az idő, így Krisztit hamar visszakísértem a vasútállomásra, majd hazajöttem. Megegyeztünk azért, hogy a következő találkával nem fogunk 6,5 évet várni.:)

Tesómékkal is összefutottunk volna, de sajna nem tudtak jönni, mert reggelre leeresztett az autó egyik kereke. A gumiszerelő szerint megrongálták, kiszurkálták a kereket. Most röviden és tömören az apja faszát az ilyennek...:@ Hazatérve kávéztam, majd bejelentkezett egy gimis osztálytársam, hogy beugrik egy rövid látogatás erejéig. És el nem hiszitek, de beugrott egy rövid látogatás erejéig.:) 

Utána még feltöltöttem egy-két videót YouTube-re, kávéztam, és pihentem.:)

Kriszti anyukája küldött nekem muffint. Nagyon finom volt, tegnap este degeszre kajáltam magam.:) Azon nevettem, hogy úgy be volt csomagolva az elemózsia, hogy alig bírtam kibontani, pont mint anno Anyu csomagolástechnikája...:)

Hm... Közben ismét beszélgetés kolleginával, ismét hajnali 1-ig. Ez a lány bizony nem semmi.:) A zenei aláfestést a Muzsika TV szolgáltatta. Mindkettőnknél.:D

---

Ma? Délelőtt döglés, ebédre lasagne meg muffin, aztán kb. négy óra csendespihenő, most blogbejegyzés. 

Ma már semmi nincs tervben, de szerintem főzök még egy kávét, aztán vacsi. 

Az unokaöcsémmel álmodtam!:$ :)

Jövő hét? 

Meló, várakozás, meg német. 

Meg még biztosan lesz egy s más. Majd mesélek. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A bojlertől Bükig-ez volt 2014

Szóval 2014 is eltelt. Jó gyorsan ment... Eseménydús év volt, nem nagyon unatkoztam. 

Igen, ez már a nyolcadik olyan év, amikor blogbejegyzést írok. Durva...

És ha az évhez írtam volna puskacetlit, tele lenne B-betűkkel. Majd csak figyelj!;)

---

Január ugye nagyrészt a fürdőszoba-felújítás intézésével telt, a gázbojler helyett villanybojlerem lett. Elég stresszes időszak volt, idióta hivatalokkal, töketlen közös képviselővel... De például a kárszakértő nagyon rendes volt, szóval voltak jó tapasztalataim is. 

Emlékszem, egy pénteki napon készült el az új fürdőszoba, aznap este a Smukiba -sóhaj...:(- voltam hivatalos egy baráti sörözésre, de nem értem oda. 

Aztán a következő hét hétfőjén apánk befeküdt a kórházba, csípőprotézis-műtétre. Az sem volt épp unalmas időszak, de legalább tudtam faterral beszélgetni. 

Szépen gyógyult, de voltak váratlan pluszkörök a sürgősségin, de mostanra remélhetőleg a körülményekhez képest rendben vagyunk Kopkop.:)

2014. május 15. Zsófi névnapja.:) Tesómmal meló után kimentünk az Egyetemi Csarnokba, megnéztük az ETO-Fradi női kézilabdameccset, így élőben láthattuk a győri lányok újabb bajnoki címét. 

Hazatérve meglepetésemre kaptam tesómtól egy dedikált Morning Show-s autogramkártyát, mert aznap reggel az ETO Parkból jelentkeztek a srácok, de meló miatt nem tudtam kimenni. 

És még ennél is nagyobb meglepetésemre tesóm közölte, hogy nagybácsi leszek!:)

Nyár. Több év kihagyás után újra elmentem a cimbikkel Becsvölgyére, ismét sikerült feledhetetlen napokat eltölteni a Zala megyei falucskában.:)

Emellett a szabimat fogyatékosságos ügyintézéssel töltöttem, és persze semmit nem sikerült elsőre elintézni. 

Ősszel a blog hatodik születésnapjára Harcsi barátommal egy nagyon frankó filmet forgattunk, aminek apropóján aztán a Győr Plusz Rádióban beszélgettünk Bajzát Zsuzsi műsorvezetővel. Hatalmas élmény volt, igazi adrenalinbomba!:) 

Meghatározó volt még a találkozás Hosszú Katinkával, a 2014-ben a világ legjobbjának megválasztott úszónővel, valamint Csongrádi Bencével és édesanyjával, akiknek eljuttattuk a munkatársak segítségével gyűjtött kupakokat. Megrázó délután volt... 

És igen, kabátvásárlás közben sikerült "elhagynom/ellopatnom" a hátizsákomat. Egyrészt balfasz vagyok, másrészt az anyagi kár szerencsére nem jelentős, harmadrészt döbbenetes, mennyien próbáltatok segíteni...

Hosszú idő után újra ünnepekként éltem meg az ünnepeket, szép volt a karácsony. 

Az új évet pedig Bükön köszöntöttük. A 2-át én nem köszöntöttem.:D

Aztán Bükről hazatérve értesültem róla, hogy bezár a törzshelyünk. A "Smuki". Nem voltam hetente megforduló törzsvendég, de elég gyakran mentünk, és hazajártunk. 

Az átbeszélgetett-átsörözött éjszakák, a zenegép tömködése... A közös meccsnézések... Az, hogy azon agyaltunk, hol folytatjuk az éjszakát, majd a kérdés okafogyottá vált, mert maradtunk zárásig... 

Nehéz lesz még egy ilyen helyet találni, de erre a több, mint 10 évre jó szívvel gondolok vissza. 

Idén három esküvőn is voltam, ami szerintem rekord. Meg azt is jelzi, hogy öregszem.:D Meg egy negyediken is. De erről majd később!;)

---

Választási év volt. Az országgyűlési választásokon leadtam egy protestszavazatot, az EU-voksoláson még egyet. Az önkormányzati választáson pedig nem vettem részt, mert olvasatlanul kidobtam a választási értesítőt, és nem oda kellett volna mennem szavazni, ahová gondoltam... Nem is én lennék...:D

Amúgy meg az egész amit megy... Na mindegy... 

---

Sport. Tavasszal jó volt ETO-drukkernek lenni, Horváth Feri nagyon jó félszezont futott a csapattal, hajszál híján bajnokok lettünk. Persze a szezonzáró gyirmóti Mezőkövesd-meccs után is a Smukiban lumpoltunk...

Na, az idei bajnokság viszont már most kuka. 

Az edzőt már Miriuta Vasilének hívják. A Magyar Kupából és a Ligakupából már kiestünk, az NB1-ből talán nem fogunk. 

Kézilabdában megvan a második győri BL-siker. Az elsőt természetesen a Smukiban néztük...:( 

Idén a Városháza előtt szurkoltam a csajoknak, és egy kedves kolleginának közvetítettem az utolsó másodperceket. Egy élmény volt!:)

Forma-1. Amikor minden futamhétvége előtt már szerda körül elkezdesz örülni, hogy de jó, végre megint lesz verseny, majd minden szombaton megdöbbensz magadon, hogy uncsi és szar az egész... Az elég kiábrándító... Kezd odalenni a varázs... Pedig 1987 óta követem a száguldó cirkusz történéseit. 

Ja meg foci VB is volt, szerencsére ezúttal vuvuzela nélkül.:D 

Azt, hogy az 1998-as VB meccseire nagyjából jobban emlékszem, mint az ideikre, ismételten tudjuk be annak, hogy öregszem...:D

---

"A lányok, a lányok..." Angyalok.;)

Huh... Kis túlzással tavaly több impulzus ért, mint azt azt megelőző 32 év alatt összesen.:) 

Beállítottam magam lúzer szerencsétlen hülyegyereknek, és ezt a világ el is hitte rólam. Most már igyekszem másképpen szemlélni magamat, és a világot, remélem, hogy a világ is picit másképp szemlél engem.:)

Felejthetetlen élmény volt, amikor egy évek óta nem látott kolléganőmmel 2, azaz kettő percre sikerült összefutni. 

Ismét rendszeresen beszélgetünk egy lánnyal, akivel egyetlen egyszer, a Hungaroringen találkoztunk, hamarosan talán a második találkára is sor kerül. Nem hiába mondják, hogy a hosszú kapcsolat titka a távolság!;) Na jó, csak viccelek!:)

 Immáron másfél éve van virtuális élettársam. 

Három hónapja valóságos is. Ő mondjuk pasi.XD

Azt is jóóó sokáig sulykoltam magamba, hogy tapasztalatlan vagyok. Rá kell jönnöm, hogy bár ez gáz, de azért nem feltétlenül olyan baromi nagy hátrány, mint én azt anno gondoltam volt. 

És besétált egy lány az életembe, aki... Akinek nagyon bejön a humora. Hogy megnevettet, az nem kifejezés. Néha visítok a poénjaitól. Szintén bejön a zenei ízlése, őszintén szólva olyan muzsikákat mutatott, amikről azt gondoltam, rajtam kívül mindenki számára vállalhatatlanok..XD 

Nagyon bejön a stílusa, a gondolkodásmódja... És nagyon tudott hiányozni azalatt az idő alatt, amíg nem beszéltünk. 

Tényleg büszke vagyok rá, hogy ismerhetem, ő egy fantasztikus nő. Nem üzengetek, ezt neki is elmondtam.:)
És nem a párom.
De ő is megmutatja, hogy azért remélhetőleg nem vagyok reménytelen eset.
Ha meg mégis, akkor megszoktam...:)
---
Fogadalmak az új évre? Nincsenek. Sok olyan dolog történt már saját és kiscsaládom életében egyaránt, amik megmutatták, hogy a sors nagy spíler, nagy rendező, és a dolgok előbb-utóbb a helyükre kerülnek.
Célok, tervek, ötletek? Azok vannak dögivel.
Hogy mi valósul meg belőlük? Arról majd beszámolok.:)
Még egyszer Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

A film forog tovább

Kedden a poszt megírása után folytattam a semmittevést. Vagyis befejeztem a TrollFoci-könyvet, ami zseniális, csak ajánlani tudom mindenkinek!:)

Aztán folytattam a Gergőtől kapott olimpiás könyvet, ami nemkülönben zseniális. Csak máshogy.:)

Emellett megnéztem az Életravalókat. Érdekes, tavaly karácsonykor is megnéztem, akkor a szarból ráncigált vissza, most pedig jókedvűen néztem. Nem tudom megunni. 

Gondolkodtam, hogy a másik kedvencemet, a Rush-t is megnézem, de az elmaradt. Inkább pihentem.:)

---

Szerdán, vagyis szilveszter napján korán keltem, még össze kellett pakolnom. Rengeteg cuccot vittem, mint utóbb kiderült teljesen feleslegesen-legközelebb körültekintőbb leszek. 

9 előtt jött értem Peti barátom, a társaság összeszedése után el is indultunk Bükre. Először létszámgondok adódtak, majd az egyik autó mondta be az unalmast, így aztán kis csúszással értünk a fent nevezett Vas megyei településre-hogy elejét vegyem a szóismétlésnek.:)

Az első seritalt már a téti boxkiállás alkalmából beszereztük, így az alapozás is megvolt, András barátom új kabátjának köszönhetően pedig az első röhögőgörcsön is túlestem.:)

Bükön aztán elfoglaltuk szállásunkat, majd kezdődött is a party, táncitánci, iszogatás, beszélgetés, ahogy ilyenkor lenni szokott.:)

Életemben először paníroztam, -panÉroztam :D-, de tulajdonképpen másodszor, mert Becsvölgyén tököt paníroztunk, az pedig nem érvényes.:P

Két jóbarátomat is hívta anyukája, hogy odaértünk-e épségben. Aztán cimbi azon poénkodott, hogy milyen jó nekem, hogy az én anyám már nem aggódik. 

Barátok vagyunk, simán belefér, meg aztán biztos vagyok benne, hogy Anyu sem haragudott meg ránk, tudja, hogy nem vagyunk teljesen normálisak.:)

Himnusz, pezsgő, puszik, pacsik... Fél 3 körül feküdtem le, az este minden pillanatára emlékszem, és roppant büszke vagyok magamra...:D

---

Csütörtök. A délelőtt regenrálódással-sebnyalogatással, meg kávézással telt.  

Az ebéd chilis bab volt. Utána meg ment a lumpolás. Nem tudom, mennyi, és hányféle pálinkát ittam meg...:O :D Az még valamennyire rémlik, hogy az egyik feles után közöltem, hogy semmi pálinkaízt nem éreztem, mire közölték, hogy épp tojásfehérjét ittam...XD

Khm... Tegnap este olyan képeket találtam a telefonomban, amikre nem emlékszem, vagy csak nagyvonalakban. Ami durva, hogy a legutolsó kép fél 9 körül készült, utána teljes filmszakadás...:D

 De ezt még lehet fokozni: tegnap itthon vettem észre, hogy volt viberen egy nem fogadott hívásom szívemnek oly kedves kolleginámtól, akinek én vissza is írtam, hogy biztos, hogy nem fogunk beszélni, mert "be vagyok baszva." 

Úriember nem vaddisznó...:D

Azt mondják, olyan lesz az éved, mint az év első napja: pasi mellett ébredtem egy franciaágyban, plusz a fél éjszakára nem emlékszem. Szép kilátások...:D

---

Péntek reggel kisebb-nagyobb sikerrel betöltöttük a sötét foltokat, összeraktuk az éjszakát. 

Beszélgettünk-pakolásztunk. Közben megmutattam barátaimnak a rádiós riport felvételét, és megnéztük a blogos filmet is. Most először néztem közönség jelenlétében, voltak nevetések, közbekérdezések, a végén pedig taps, és sok biztató szó, dicséret.:)

Ez még akkor is baromi jól esett, ha tudom, hogy a film tulajdonképpen Harcsi érdeme, én csak szereplő voltam. 

De valamilyen formában folytatás következik, az egészen biztos!:)

Logisztikai okokból már tegnap hazajöttünk, 3 után már itthon voltam. 

Kipakoltam, mostam, döglöttem, este 9-re sikerült összeszednem magam, és rendeltem kaját. 

Közben kolleginával cseverésztünk messengeren, meg néztem a Hyppolit a lakáj eredeti, Kabos-féle változatát, meg az Életrevalókat. A Duna TV nagyon odatette a tegnap estét!:)

Ja, és bezárt kedvenc kocsmánk, a Smuki..:( Ez szomorú hír, a témáról bővebben majd holnap...

 ---

 Ma délelőtt továbbra is ejtőztem, majd elmentem az Árkádba. Adtam fel lottót, tippmixet ezúttal nem. 

Vettem fülhallgatót, meg a Sparban ezt-azt. 

Hm... Az Árkádnál mindig úgy van zöld a gyalogosoknak, hogy nem tudok szusszanni, és mindig úgy jön a 14-es, hogy az orrom előtt megy el...:( :)

Így viszont mókás dolognak lehettem szemtanúja. Fiatal pár sétált a buszmegállónál, és a lány tök váratlanul sercintett egy egészségeset. Csak akkor vette észre, hogy ott vagyok. Kb. lefagytam, talán egy "azt a ku.va" jött ki a számon. A csaj kicsit "szégyellte magát", zavartan szája elé kapta a kezét, de miután rájött, hogy nem fogom leteremteni, röhögtünk egy jót.:)

Töltött paprika konzerv volt az ebéd, örülök, hogy nem vágtam el az ujjamat. Mert hármat elégettem még a múltkor... Bundás kenyeret sütöttem, ráfröccsent az olaj három ujjamra, és nagyon csúnyán gyógyul...:(

Ma már semmi extra program nincs tervben, tévézek, olvasok. 

Keddtől meló, sajnos nagyon gyorsan elteltek az ünnepek... 

Holnap pedig a terveim szerint évértékelő poszttal jelentkezem!:)

Addig is jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)