Málnaszörp és olajos hal

Azért furcsa dolog ez... Ha az ember fia a saját életéről ír blogot, szinte könnyebb dolga van, ha kevés dolog történik. Akkor úgy elpötyörög. Ha zajlik az élet, amikor történik egy s más, akorr már óvatosabbnak kell lenni: magamat sem akarom "beégetni", és mások személyiségi jogaira is tekintettel kell lenni. 

Néha már tényleg én is érzem, hogy unalmas vagyok, az pedig a blog végét fogja jelenteni... Na igen, ezt roppant könnyű kijelenteni, de sajnos valamennyire függő vagyok, nehéz lenne abbahagyni. Azt pedig csak remélni tudom, hogy nem vagyok túlzottan unalmas.

---

Vasárnap este... Hát igen. Jó alaposan belakmároztam vacsora gyanánt, szendvicseket ettem, meg négercsókot. 

Közben és utána meccseket néztem. Hát ami azt illeti, nem sok sikerélményben volt részem. Az EB-ezüst szépen csillog a vízilabdás srácok nyakában, de az öt gól különbség azért szerintem sok. Az ETO pedig csont nélkül kapott ki Pakson, sima 2-0... Annyi vigasztal, hogy még van 29 meccsünk javítani. 

Bár épp az előző szezon mutatta meg, hogy minden pontnak, minden gólnak jelentősége lehet a végelszámolásnál.

A Forma-1 ismétlésébe is belenéztem este, tényleg egész jó kis futam volt.

---

Hétfő. Gratuláltam egy kollégámnak, egy fénykép miatt azt hittem, hogy a barátnője kisbabát vár. Aztán kiderült, hogy csak bohóckodtak... Pff...XD Mókás volt, jót nevettünk!:)

Fél 4-ig voltam melóban, utána semmi extra, itthon döglöttem-tévéztem-neteztem.

És volt egy nagyon érdekes beszélgetésem egy régi ismerőssel. Folyt. köv.:)

Hm... Megosztottam egy fényképet, amin gyerekek játsszák ezt a "gumizás" vagy mi a neve játékot, és annyian kommenteltek hozzá, és lájkolták, hogy komolyan gondolkodom, hogy valami retrobulit kéne szervezni. Vagy egy világrekord-kísérletet a Széchenyi téren: a legtöbb együtt gumizó huszonéves...:D

---

Ma. A szar idő nyilván nem tetszett.

Reggel ismét beszélgettem egy kolleginával, akit eddig csak facebookról "ismertem" valamennyire. Vagyis most sem ismerem jobban, de tök furcsa volt hallani a hangját..:D

Meg az egész nap olyan misztikus volt.

Mármint nagyjából többször előfordult a nap folyamán, hogy eszembe jutott, hogy valakit ma még nem láttam, vagy beszélni szerettem volna vele, vagy arra gondoltam, hogy mehetnénk egyszerre cigizni... És lőőőn, jöttek velem szembe...:)

És amikor azon gondolkodtam, hogy ezt hogyan fogom a blogon megfogalmazni, egyikük jött még egyszer, és meglepetésemben nekimentem egy rakat ládának...:)

Ja, délután a változatosság jegyében nem a szokott útvonalon jöttem haza. Nagyon izgi volt.:)

Ma már csak net, tévé, pihi, olvasgatás. Meg lesz meccs is. Meg azon gondolkodom, hogy megsüssem-e a sütőben a grillkolbászt... Nem merek nekiállni...:)

---

A szerelem erejével. A fiút is inkább csak felületesen ismerem. A párját egyáltalán nem. A lány most egy súlyos autóbaleset után lábadozik.

Lélekemelő látni a fényképeket, a küzdelemről írt hol vidám, hogy szomorú sorok gyakran csalnak könnyeket a szemembe.

Igen, itt a bizonyíték: a szeretet, a szerelem csodákra képes...

---

Van egy üveg málnaszörp a spájzban. Kb. két éve várja, hogy sorra kerüljön. Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig fogyasztható.

Aztán rájöttem, hogy teljesen mindegy, nem fogom megkezdeni. Anyu készítette, és hozta be, ez az utolsó üveg. Valahogy nincs szívem megkezdeni.

Mint ahogy azt az olajos halat sem, amit Anyu két éve vett nekem, mielőtt elment a szanatóriumba Sopronba.

Kérdeztem is tőle, hogy miért is vett nekem pont olajos halat, amikor kb. még sosem ettem. Azt mondta, hogy mindent ki kell próbálni.

Mindig eszembe jut, amikor ezeket látom.

Amikor lottót töltök, hallom a hangját, amikor diktálta le nekem az állandó számait.

Meg a sárga tálca. Amin nem szabad vágni semmit. Nem is vágom. Pedig már nem látja... Dehogynem...

---

Holnap lehet, hogy mégsem lesz német.

Szombaton viszont mindenképpen lesz esküvő, előtte viszont már biztos, hogy piac, meg Árkád.

---

Ilyentájt mindig elmegy a ház előtt egy autó, és amolyan szurkolói dobolás ritmusában dudál. Egyszer esküszöm kiülök, és megnézem, ki az, vagy mi az.

Lehet, hogy az emancipáció jegyében nekem szerenádozik egy formástestű kiscica. Na persze...:D

---

Mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Idegállapotban voltam

Csütörtökön a bejegyzés megírása után pihengettem, vacsora gyanánt a vésztartalék májkrémkonzervből csináltam szendvicseket, és Európa Liga-meccseket néztem a tévében. Persze az ETO meccsét nem közvetítették, pedig 1-0-ra nyertünk Göteborgban, igaz, ez már csak a szép búcsúhoz volt elegendő.

---

Péntek reggel haza kellett jönnöm, mert itthon felejtettem az igazolványaimat és a belépőkártyámat. Még szerencse, hogy közel van a buszmegálló.

A kedvenc büfésnénim volt szolgálatban, szóval jó nap volt.:D

Egyébként kiderült, hogy az előző bejegyzésben említett, cigiszünetben felfedezett lányt tulajdonképpen "ismerem": pár éve találkoztunk egy házibuliban. Bár állítólag amikor ő megjelent, én már nem voltam szomjas... Pf...XD

Meló után elmentem a Hollóba: kávé, kóla, lottó, tippmix. Felhívtam Ati barátomat is, hogy nem jön-e oda, de sajna nem vette fel, mire visszahívott, addigra már éppen távozóban voltam. A plázában viszont összefutottam az anyukájával. 

Este facebookon azzal a kolleginával beszélgettem, akit úgy hívnak, mint Anyut, mamit, meg dédnagymamámat. Ismét kiderült, hogy hihetetlenül öreg vagyok, bár szerinte mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Szóval egy tizest letagadok. 

Utána meccsek, pihi. 

---

Szombaton ki kellett mennem Écsre. Elszöszmötöltem az időt, el is bóbiskoltam, így taxival mentem a Samsung-szervízbe, hogy mindenképpen odaérjek zárás előtt. Sikerült. Elhoztam apu telefonját. A piacon vettem egy övtáskát, nagyon menő, integrált tictac-tartó is van benne.:) Így már nem kell elkérnem a fent említett kollegina hajcsatját.:) Mármint nem az tictac-tartó, hanem az övtáska miatt. 

Egy écsi ismerős vitt ki a vidékibe, a trafikban kaptam sportot is, szóval minden klappolt. 

Huh... A buszon volt egy nagyon csinos, szőke-mosolygós-mosolygödröcskés leányzó... :O És ott szállt le, ahol én...:O :)

Écs... Na, abban nem volt sok köszönet. 

Odaadtam a telefont, meg vittem ki hajvágót is, hogy sógornőm ma esetleg meg tudja nyírni. 

Leszidott, hogy egy banki papír kiment a fejemből. Amikor szóvá tettem, hogy fura állaga van az elém tett kajának, egyenesen azt közölte, hogy "b@sszam meg", a jövőben gondoskodjak én a kajáról. Ehhh... Aztán nem is a fagyasztóból elővett nemtommit ettem, mert szomszédnéni küldött kaját nekem...

Ja: mosógép. Apu vett újat. Megkérdezte, hogy nekem is olyan gépem van-e, mert nem tudja, hogy hogyan kell a szűrőt kinyitni.

Én levettem a mosógép tetejéről a törölközőt, hogy megnézzem, mennyire hasonlít az enyémhez. Erre rám förmedt, hogy "a szűrőt nyisd ki te hülye, ne a gépet!":/

Aztán meg rájött, hogy úgysem tudom, hagyjam a francba, majd rájön magától.

Hm... elővettem a pénztárcámból egy érmét, és kinyitottam a szűrőt.

Nem szeretem, ha hülyének néznek. Azt sem, ha nem bíznak bennem, hogy valamit nem tudok megcsinálni. Ha kétségem van a dolog kivitelezhetőségét illetőleg, úgyis jelzem. Megnéztem a Forma-1-időmérőt, és visszajöttem Győrbe. 

Egy kedves ismerősömmel irkáltunk, kiderült, hogy fél 7 körül lesz a vidékiben, írtam neki, hogy akkor megvárom. Elég sokat kell várnom, de víz, mp3, olvasnivaló, és cigi volt nálam, így nem unatkoztam. 

Sőt, a dohányzóhelyen még egy "sorstársammal" is összefutottam: pénzt kért, mint szegény mozgássérült. 

A lánnyal aztán kisebb kommunikációs hiba miatt nem találkoztam, így  hazaindultam. Eléggé rosszkedvem volt, nem kicsit felidegesített...

Már a 14-esen jutott eszembe, hogy a Vendelinbe simán megihattam volna még egy-két sörikét. Itthon bepótoltam.

Meg kajáltam is. Meg újabb adag becsvölgyei képet töltöttem fel. 

Vannak elég "necces" képek is fent, de nem nagyon zavar. 

Mármint az látszik, hogy együtt iszunk-ökörködünk, de az, amikor jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, az nem kivehető a fényképeken. 

De mi tudjuk.:)

---

Ma nem volt túl aktív napom. 

Délelőtt elballagtam Lidlbe, vettem ezt-azt. Felhívtam aput, hogy egy-két dolgot adjon oda tesóméknak, hogy hozzák be nekem. Erősködött, hogy nem fogja elfelejteni, mert ő nem feledékeny. És mégis elfelejtette. De nincs harag.:D

Egyebek mellett azért nincs, mert elnézést kért. És ilyet ő nekem még sosem mondott...:)

Hazafelé ballagva majdnem beestem egy árokba: hárman jöttek velem szemben a járdán. Mivel kisebbségi család voltak, ha szólok nekik, az rasszizmusnak minősül, így aztán megálltam az árok partján. 

Aztán Forma-1-et néztem, amit nem Vettel nyert. És nem is Mercedes. Hanem Ricciardo. Itt tartunk, hogy már egy Red Bull-győzelemnek is örülök...:D

Az ebéd rántott mozzarella volt, zöldségekkel.

A konyha nem gyulladt fel, viszont lefejeltem az ajtófélfát. Ja: a derekam szépen javul.:D

Mindjárt kezdődik a vízilabda EB-döntő, meg a Paks-ETO. Körkapcsolás lesz. 

Holnap meg hétfő. 

Jövő héten már tuti lesz német, meg valamikor ki kéne mennem Écsre a kint maradt cuccokért. 

Szombaton esküvő, de még nem tudom, mit veszek fel, még nincs gomb a nadrágomon... :( :)

Majd valakit megkérek szépen!

Na, akkor hajrá, magyarok! Hajrá, ETO!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Hát igen

Kedden délután még átjött egy cimbora a tavalyi Magyar Nagydíj óta ideiglenesen itt állomásozó cuccaiért, picit beszélgettünk, aztán pihengettem.

Elég nagy volt a kontraszt, csendben ücsörögni az üres lakásban az elmúlt napok eseménydús pörgése után... Szar volt, na... 

Aztán még a kajajegyeimet kerestem... Hétfőn még azzal fizettem, most meg nem találom... Amilyen düddő vagyok, simán elképzelhető, hogy kidobtam...

Este egy 1988-as Beatrice-koncertet néztem. Elég furcsa volt, na... 

Egy '90-es évekbeli koncertjük, a Gyermekkorunk lexebb dalai című albumhoz kapcsolódó, az nagyon tetszett, még videón is megvolt...:)

Na, nem mintha olyan túl sok koncerten jártam volna életemben...

És este volt még egy meccs is az U19-es EB-n: Magyarország-Portugália 1-6. No comment... Inkább...

---

Tegnap már mentem dolgozni. Busszal mentem, mégis elég korán beértem. Nem unatkoztam, elég sok dolgom volt a három szabadnap után.

Hm... Tök jól esett, hogy többen is megdicsérték a becsvölgyei képeket, megkérdezték hol voltam, kikkel, meg ilyenek...:)

Volt egy érdekes beszélgetésem valakivel. A válásáról. Érdekes volt, és elgondolkodtató. És nagyon jól esett, hogy a bizalmába fogadott. Nem, nem voltam lelki szemetesláda...

Volt még egy érdekes beszélgetés. Felkeltem a székemből, és megjegyeztem, hogy "egyebek mellett azért szar mozgássérültnek lenni, mert senki nem kérdezi meg, miért megyek olyan furcsán, ha fáj valamim..." 

És nagyot nevetett rajta. "Mert" és tudott rajta nevetni, ez tök jól esett.:)

Amúgy tényleg rohadtul fáj a hátam, remélem, pár nap múlva elmúlik...:/

Hm... Azért persze másról is folyt az eszmecsere!:)

Délután 5 után értem haza. Először pofára ejtettem az mp3-lejátszómat, még a gombjai is kiestek...:O

Aztán neteztem. Felfedeztem a Budapest Bár legújabb albumát, nagyon tetszik, egészen belefeledkeztem a dalokba. 

Van a Húszezer éjszakás kaland című szám! Azt szoktam mondani, hogy egy magamfajta Little-kóros nyominger alkatilag alkalmatlan az egyéjszakás kapcsolatokra. Húszezer éjszaka viszont majdnem 55 év...:O Na ahhoz meg már öreg vagyok..:)

Ja, és Tkyd Semmi baj című száma! Az is biglájk, főleg, hogy a zenei alapot egy munkatársam készítette!:)

Na igen, elég szerteágazó a zenei ízlésem!:)

Az est fénypontja a bundáskenyér-sütés volt. 

Egy tojást összetörtem. Semmi gond, úgyis azon agyaltam, hogy négy vagy öt tojást üssek-e le. Ez a kérdés megoldódott...

Persze felmostam. A járólap csúszott. Az egyik kenyeret beleejtettem az olajba, akkor rám fröccsent. Egyszer meg véletlenül vizes villával nyúltam a serpenyőbe, na akkor azt hittem, megint jöhetnek a tűzoltók... 

De szerencsére túléltem, és a kaja is finom lett...:)

---

Ma is sikerült időben felkelni, de csak 6 fele indultam el itthonról. 

Neteztem, zenéket pakolásztam. Nem vagyok százas, tudom!:)

Egy kollégával összefutottam nálunk a megállóban. Ő amúgy gyalog ment. 

Kollégám meglepve tette szóvá, hogy én mennyi csajt ismerek a cégnél! Hm... Hát valóban nem keveset. 

Ehhez képest ma összetévesztettem az egyik lányt a másikkal, csak egy kicsit voltam égő.:D

Egy másik meg felkeltette a figyelmemet. Lövésem sincs, ki ő, de a cigiszünetekben végig telefonál. Ami az álmoskönyvek szerint azt jelenti, hogy van pasija. Tehát nem pálya.

Haha, nem mintha bárki más pálya lenne... Ahogy eddigi pályafutásom mutatja...

Önirónia. Az kell. Mondtam már? Mondtam!:)

Egy olyan lányról mondták, hogy szingli, meg hogy ismerkedjek meg vele, hogy... Hogy ha bárki azt gondolná, hogy én azt gondolom, hogy lehet köztünk valami, már a puszta gondolattól röhögőgörcsöt kapna. Magamat is beleértve. Nem egy ligában játszunk, na..:)

A múltkor írtam a boldogság szintjeiről. 

Keresem a szintemet...:D

Hehe... Ez elég keszekusza napleírásra sikeredett.:)

Ma már csak pihi van napirenden, este 7-től meg valahol neten jó lenne követni a Göteborg-ETO meccset. Amit jó lenne 4-1-re megnyerni!:D Akkor talán még sört is innék, pedig jelen pillanatban baromira nem kívánom.:)

---

Annyira keddi hangulatom van..:O Pedig ma már csütörtök volt...:)

Holnap meló után elmegyek fater telefonjáért, aztán szerintem este ki is viszem Écsre. 

Délelőtt jövök vissza, a Forma-1-re vissza kéne érni. Mert a Magyar Nagydíj az mégiscsak Magyar Nagydíj. 

Az NB1 is kezdődik, ha jól tudom, vasárnap Paks-ETO. És nem kocsmában nézzük. Csak ha ma nyerünk 4-1-re. Valamit valamiért!:)

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Visszatérés

Elég hosszú idő után írok újra bejegyzést, tehát visszatérés. 

Több év kihagyás után voltam újra Becsvölgyén, tehát visszatérés.

Tegnap hazajöttünk Becsvölgyéről, tehát visszatérés.

Holnap megint megyek dolgozni, tehát visszatérés. 

Szerintem indokolt a cím!:)

---

IGEN: vasárnap sikerült végignéznem a VB-döntőt. Az m1 eleinte nem jött be nálam, így az ARD-n követtem a közvetítést, az ünneplést is megnéztem. 

Hát valahogy az ETO BL-győzelme, bajnoki címe után azért euforikusabb volt a hangulatom. Nem is beszélve a vízilabdás fiúk tavalyi VB-győzelméről. 

Azt a napot végigbeszélgettem facén egy leányzóval, akivel már nem tartjuk a kapcsolatot. Ettől aztán rossz kedvem lett... Hát igen, a sport az ilyen érzelmes dolog...:( :)

Ja, meccs közben ásványvizet ittam, és marcipánt ettem, szóval teljesen megadtam a módját!:)

---

Hétfő reggel sikerült felkelnem, időben beértem dolgozni. 

Fél 3-ig voltam, aztán estig aludtam, olvastam. 

Majd tévé, fürcsi, vacsi. Meg alvás. 

---

Kedden fél 4-ig voltam dolgozni. Melóból az ETO Parkba mentem, adtam fel a postán csekkeket. 

Aztán találkoztam Rékával. Írnám, hogy kávéztam, de ezúttal kávé helyett Marlenkát kértem a limonádéhoz. 

Nagy divat a citromos sör, úgyhogy egy sörrel öblítettem le itthon a limonádét.:)

---

Szerda reggel egy jó nagy eséssel indítottam a napot, rá is hoztam a frászt Pista kollégámra és párjára. Röhögnék is a dolgon, ha Becsvölgyén nem estem volna egy akkorát, hogy még mindig fáj a hátam. És nem is emlékszem rá... :( :D

Hazatérve mostam, később meg meglátogatott egy gimis osztálytársam, beszélgettünk egy kicsit.:)

Ja, és felmosás, porszívózás is volt, mert csütörtökön nálam tartottuk a meccs előtti bemelegítést.:)

---

Csütörtök. Szóval meló után hazaéjöttem, és vártam a többieket. 

Közben sikeresen összetörtem a kávékitöltőt, mert a kávéfőző mellett volt töltőn a telefon, és meg akartam nézni, hogy nem kerestek-e a cimbik. 

Aztán csak ideértek. Sörözgettünk-beszélgettünk. 

A meccsről nem is érdemes írni. 3-0-ra nyert a Göteborg, a visszavágó csak formalitás. 

A vereség megbocsátható dolog, de az akaratgyenge játék nem tartozik ebbe a kategóriába. 

Pár perccel a meccs vége előtt hazaindultunk, ilyenre nem is nagyon emlékszem.

Itthon még egy levezető sör lecsúszott. Egy. Pedig az nem sör...:)

---

Pénteken nem dolgoztam, mégis időben keltem. Indultunk ugyanis a kórházi cimborákkal, vagyis inkább barátokkal Becsvölgyére. 

Reggel pakoltam össze, szerencsére semmit nem felejtettem el, jöttek értem. 

"Nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell."

Ez tényleg olyan. Főzőcskézések, beszélgetések, röhögések, depizés, iddogálás, táncitánci.

Minden nap egy séta a "kólázóhoz", fagyi oder sörike, csobbanás a kustánszegi tóban...

Hm... Ezúttal a fekete-fehér-igen-nem jelentette az újdonságot, foci is több volt a szokásosnál, és csak egy este eseményeiben vannak sötét foltok. Az utolsóéban. Az is szokatlan, az már lájtosabb szokott lenni. 

Ja, mert most megtartottuk a saját fröccsfesztiválunkat. Kihelyezett tagozat.:D

Hétfő reggelre elég komoly hátfájásra ébredtem. 

Vagy tényleg elestem, amire nem emlékszem, vagy a vetődések a hepehupás talajon tettek be neki, vagy a kicsi a rakás...:/ :)

Tegnap viszonylag későn értünk vissza Győrbe. 

Kipakoltam, kaját rendeltem, fürödtem, aludtam. 

Meg megfagyott egy doboz tej a hűtőben. :O Annyira meglepődtem, hogy rátettem egy be nem fizetett csekkre... Ami meg reggelre szarrá ázott... :( :D

---

Szóval ma nem dolgoztam. 

Csak újságért mentem le, amúgy pihentem, mostam, ruhákat rendezgettem, olvastam... 

Most még majd képeket válogatok, de az biztos, hogy erőteljes cenzúrát kell alkalmazni! :)

---

Holnap német. Aztán valamikor el kell mennem apánk telefonjáért, és kivinni neki Écsre. Hétvégén meg ugye Forma-1 Magyar Nagydíj. 

Szabi meg majd augusztus 11-től. Egy hét. 

---

A Becsvölgyén hallott legjobb viccet nem mertem kiírni facebookra. Ide viszont leírom!:D

Két pasas bemegy a bordélyházba. Közlik a madammal, hogy csak 500 forint van náluk. 

A madam persze megmondja nekik, hogy ennyiért rendezzék le egymással a dolgot.

Ez meg is történik a parkolóban. 

Mikor a madam látja őket visszajönni, megkérdezi, mit szeretnének. 

Hát fizetni. Mi mást... 

Pff... :D

---

Fotópályázat lányoknak: "írjátok/írassátok fel" a hátatokra naptejjel, hogy GosziBlog, majd a képet küldjétek el a gosziblog@freemail.hu címre. 

A beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra!;) :D

Látod, meghirdettem!;)

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Elalvás előtt

Stílszerűen 90 perccel a VB-döntő kezdete előtt kezdek el pötyögni. Mindent annak a szent célnak rendeltem alá, hogy ne aludjak el a meccsen. 

Most ebédeltem milánói sertésbordát, ittam egy kávét, blogolok, aztán meccsnézés.:)

---

Múlt hét vasárnap. Elfelejtettem megnézni a wimbledoni döntőt. Meg az Esőembert is. A Forma-1 ismétlésén meg elaludtam.:D

---

Hétfő. Sikerült elrontanom a szobám kilincsét. Nem sokon múlt, hogy bezárjam magam, szerencsére sikerült kiszabadulni.:)

Elég ambivalens nap volt. Egy vicc okán négyszer kaptam spontán röhögőgörcsöt...:) 

És értesültem egy szörnyű autóbalesetről is. Egy cimborám párja sérült meg. A fotókat nem volt lelkierőm végignézni, és az első hírek nagyon aggasztóak voltak. 

Mostanában szerencsére érkeznek jó hírek is, nagyon szurkolok neki, hogy teljesen felépüljön. Másnap megtudtam, hogy ugyanaznap majdnem teljesen ugyanott egy másik ismerősömnek is autóbalesete volt, de szerencsére neki nem esett baja. 

Meló után Adrival találkoztam. Kicsit plázáztunk, aztán habzsi-dözsi -ezt hogy írják? Mindenhogyan aláhúzza...:(- a Pingwinben. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, ettünk-ittunk, ismerősöket számoltunk... Gyorsan eltelt az idő...

Este a Kék fényen elaludtam. Ja nem: szerintem haza sem értem addigra...:) 

Ja: Adri gyorsabban megfőzött egy gyümölcslevest, mint ahogy én megittam egy doboz sört. Mondjuk ő előbb hazaért...:)

---

Kedden úgy volt, hogy Rékával találkozom, de elmaradt.

Tök büszke voltam egy kolléganőm miatt. Hogy kire és miért, azt sajnos nem írhatom le...:)

Itthon pihengettem, facén ment a bohóckodás. Aztán elkezdtem nézni a német-brazilt. 1-0-ig láttam, aztán elaludtam. 

Kollégám hívott 4-0-nál, de majdnem kinyomtam, mert azt hittem, hogy az ébresztő..:D

7-1-re nyert Németország Brazília ellen. No comment. Vagyis: ez a meccs kis túlzással öt brazil világbajnoki címet tett idézőjelbe. Mindenesetre négy évig biztosan röhögni fognak a rekordvilágbajnokon...

---

Szerda. Nem meglepő módon elfelejtettem ébresztőórát beállítani. 

Kolléganőm mesélte, hogy kedden reggel elaludt. Nos, én szerda reggel arra riadtam fel, hogy remélem, nem ismétlődött meg nála ez a baleset. Jaj, de hihetetlenül empatikus fiatalember vagyok!:D

Délután a német elmaradt, pihengettem. 

Az argentín-holland meccsből alig pár percet láttam, és kidőltem. Mondjuk ahogy hallom, nem vesztettem sokat.:)

---

Csütörtök. Felírtam ehhez a naphoz négy lány nevét. Még jó, hogy nem hagytam el a puskapapíromat, ebből lett volna ám a pletyka...:)

No... Mind a négy név egy összekacsintás, egy mosoly, egy vidám telefonbeszélgetés... Feldobták a napomat.:)

Egyébként... Rájöttem, hogy a boldogság olyan, mint a hoki. Khm... Mármint a jégkorong.

Értem ezt úgy, hogy ott az országok úgynevezett divíziókban versenyeznek. A "másodosztályban" szereplő magyarok tulajdonképpen ugyanúgy világbajnok lehet, mint a nagyok. A maga szintjén. 

 33 éves vagyok. Már "illene" családapának lennem. Vagy egy lányt -vagyis nőt- "hazavárnom". Vagyis vele együtt élnem. Vagy mi. No, erre a közeljövőben nem igen látok esélyt. 

De próbálom az élet apró örömeit észrevenni, a kedves gesztusokat észrevenni, azokból építkezni. 

A magam szintjén boldog lenni. 

"Húúú Goszi, igen jó anyagot szívhattál, én is kérek!" 

Nem adok.:D

Viccet félretéve: talán sosem volt még ennyire emocionális, érzelemgazdag időszakom. Új impulzusok, jó és rossz hírek... 

Meglepő módon többen is megkerestem engem gondjaikkal-örömeikkel, a magam módján próbálok tanácsot adni, szurkolni, biztatni. 

És jól esik, hogy megkerestek. 

Egy ismerősöm mesélte, hogy egy barátnője öt év után szakított a párjával. A miérteket firtató kérdésekre "mert csak" volt a válasz. 

Nem biztos, hogy egy ilyen választ túlélnék, akkor már jobb egyedül. 

Így például mindig más lányt hívhatok el, ruhát vásárolni, akiknek persze elég különböző az ízlésük, ezért aztán sokszínű lesz a ruhatáram. Vagy sokoldalú?:)

Estefelé tesóm is benézett. Vele is lelkiztünk egy kicsit. Meg megittam egy sört.:)

---

Péntek. Délelőtt tesóm fatert vitte a kórházba. Meg az Árkádba. Pff... Nem is emlékszem, hogy volt-e már ott. 

Vagongyári nyugdíjasként azért eléggé fura lehetett. Nem, nem a kocsiszereldéről beszélünk.:)

Szóval bratyóék ügyeztek, és néha telefonon konzultáltunk. Igyekeztem rögzíteni a fontos infókat.:)

Délután tesómmal már nem tudtam találkozni, csak telefonon beszéltünk. 

Fél 8-kor már lefeküdtem...

Khm... 

Kolléganőm kért tőlem egy könyvet. Azt mondta, hogy két lábon járó könyvtár vagyok. Egy másik kollegina meg rákontrázott, hogy informatikai zseni is vagyok, annyi mindent meg tudtam neki mutatni a gépen. 

Persze mondtam, hogy nem is, mert kevés könyvem van, az informatikai tudásom meg aztán főleg igen-igen messze áll a zsenitől...:)

---

Szombat reggel persze korán felébredtem. A reggeli kávé közben észrevettem, hogy még a múlt hét végén nyertem tippmixen. Az a szelvény totálisan kiment a fejemből...:)

A buszmegállóban egy öreg nénike 10 másodperc alatt kétszer lökött fel majdnem. Először amikor elém vágott, aztán meg amikor eszébe jutott, hogy ő inkább középen szállna fel. No mindegy...:)

Katánál előbb értem az Árkádba, gyorsan adtam fel lottót. Meg megkérdeztem, hogy megjelent-e a FourFourTwo. A hölgy betrappolt a raktárba, elővette az újságot, majd megkérdezte, hogy kell-e. Nem bammeg, viszed vissza?:D

Aztán vettem egy... Pff... Könyvet... A háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergely önéletrajzi könyvét. Nem bulvár, senki nem dug senkivel, szóval komolyirodalom.:)

Katával futottunk egy kört a piacon. Vettem ezt-azt. De övtáskát nem...:( 

Utána még egy kör a Sparban, aztán hazajöttem. 

Kajarendelés, pihi, olvasás, alvás... 

Aztán elindultam a Smukiba, Zoli barátunk szülinapjára. 

Ez rövid idő alatt a második olyan sörrentés, ahol az adott társaság rajtam keresztül választotta ezt a vendéglátóipari egységet. Már gondoltam rá, hogy jutalékot kérek. De Pisti tegnap megtalálta az elhagyott telefonomat. Szóval kvittek vagyunk. És persze köszönet.:)

Jó kis este volt. Sör, pizza, oroszkrémtorta, sok-sok sok beszélgetés, bohóckodás. Nagyon jól éreztem magam. 

Egy kedves barátom bemutatta nekem barátnőjét, aki fejlesztőpedagógus, és fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. Olyan fura. Azon kevés emberkék egyike, akik tényleg "értik" a világomat. Na, ezt ha agyonüttök se tudom megmagyarázni.:)

Mindenesetre Zsófival már beszéltünk róla, hogy majd megtornáztat. Mert gyógytornász. Dóri nem tud megfejleszteni..:)

Mókás: meséltek a lánynak, hogy engem a járásom miatt sokan ismernek látásból. 

Erre kimegyek cigizni, a teraszon odajön hozzám egy srác, hogy a járásom ismerős neki, szerinte szokott látni engem ETO-meccsen. 

Szerintem szokhatott....:D

Negyed 2-kor hívtam taxit. 

Jó arc volt a taxis, természetesen szóba került a foci. Elmesélte, hogy ő pesti gyerek lévén a III. ker. TTVE ificsapatában focizott. 

Én megkérdeztem, hogy nem volt-e csapattársa a szintén ott ifiskedő Mészöly Kálmán. 

Na, azt a fejet látni kellett volna: egy sánta, félrészeg fiú ilyet kérdez a győri éjszakában..:D

Amúgy nem, a bácsi idősebb volt Kálmi bá'-nál. Vagyis még mindig az. 

Itthon levezető sör, meg vacsi. Négy szenya. Hajnali 3-kor.

Aztán még hvg-t olvastam. 

---

Ma csökkentett üzemmód. Újságért sem voltam, pedig ma azért jó lett volna...:)

Pihengettem, olvastam, neteztem, kaját rendeltem. De ezt már írtam. 

Most hamarosan mindjárt VB-döntő. 

Tök mindegy, ki nyer. Messi játsszon jól, és ne sérüljön meg. 

Jaj, tegnap a brazilok elvitték a mixemet... Azt hittem, szépen fognak búcsúzni a VB-től...:(

Lópimpit...:( 

---

Holnap Zsófi-meeting, szerdán német, csütörtökön ETO-Göteborg. Péntektől hétfőig meg nem kizárt, hogy Becsvölgye. 

Bár addig még egy-két függő ügynek rendeződnie kell...

---

Na de mára ennyi!

Jók legyetek!

Jó szurkolást!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Ilyenkor foci VB idején...

Múlt hét szombat. Kicsit visszakanyarodok az esküvőhöz!

Tök jó volt! Mármint... Ott ülök a Mátyás téren, kortyolgatom az update-meggylevet, egyszer csak kijön  a násznép. Egy lány integet nekem. 

Feltekerem a flakonra a kupakot. A lány elkezd futni felém, én sétálok. 

Aztán egy ponton találkozunk. 

A többit már írtam. Puszi-hogyvagymizujs-puszi. 

Akárhogy is számolom, hét év után kb. a harmadik rövid találkozásunk volt. De arra ép elég, hogy feldobja a napomat. Nagyon romcsi volt!;)

Utána már semmi különös, kaja, tévé, pihi. 

---

Vasárnap folytattam a pihenést, majd Ati barátommal találkoztam, pláza, Holló. 

Hazaérve tovább pihentem. Meg Rubicont olvastam.:)

Este a tévében valami Önök kérték, vagy hasonló műsorban a Csárdáskirálynőből adtak le egy részletet. 

Anyu kedvence volt. És mindig vasárnap szokott nálam aludni. 

Az idő minden sebet begyógyít. Meg elengedés. Persze-persze....:(

Foci VB. A kommentátorok Gundit kivéve tényleg egészen döbbenetesek... 

Tegnap -jobb később, mint soha...- rájöttem, hogy a ZDF-en is tudok meccset nézni. Khm... Valami Oliver Kahn nevű fiatalember volt az egyik szakkommentátor!:D

---

Hétfő. Időben beértem dolgozni. Időben haza is értem. Lepakoltam a bejáratnál lévő kisszekrényt. Üres cigis-, és tic tac-dobozok, számlák, blokkok stb... Amikor kimegyek az előtérbe, néha még ma is visszahőkölök, hogy milyen meglepően üres...:)

Lefűztem egy adag papírt is. Meg mostam. Meg bundás kenyeret sütöttem. Meg egy VB-meccset néztem. Meg beszélgettem a hajcsatos lánnyal.:)

Megszűnt az iwiw. Kértem időkapszulát, de nem kaptam meg..:( 

Már történelem, de azért hiányozni fog. Jópár emberkét nem ismertem volna meg, ha nem lett volna...:)

---

Kedd. Láttam egy srácot a buszmegállóban, akin ugyanolyan Kubica-basballsapka volt, amilyen nekem is van. Meg a Krisztinek. És ilyet feljegyeztem magamnak!:)

Fél 3-ig voltam. Kávéfőzőt vízkőtelenítettem, és életemben először sütöttem sütőben melegszendvicset. Ehető lett.:)

Este meccsek. Köztük a Fradi máltai vitézkedése. Hát az valami pazar volt...:)

---

Szerda. Előfordul, hogy örülsz annak, hogy valakit látsz. Aztán jön a keserű felismerés, hogy ti már tulajdonképpen nem beszéltek egymással... Ez van... 

Üzemorvosnál voltunk kollégámmal. Ment ám a diszkriminináció: neki letörölte a mellkasát az asszisztensnő, nekem magamnak kellett... :( :)

Ja, és szemüvegben (ablaküveg), elolvastam a nem használt jobb szememmel az egész számoszlopot. Lemegyek hídba!:D

Jelentkezett egyik unokatesóm, meg a párja. Jó néha hallani róluk, remélem, hamarosan itt lesznek a közelben!:)

Hm.... Azt hogy meséljem el, hogy jöttem vissza cigiszünetből, jött velem szembe egy kollegina, mosolygott egy hatalmasat, ami átragadt rám, még az irodában is vigyorogtam, mint a tejbetök, küldtem neki egy szmájlit messengeren, mire ő délután visszakérdezett, hogy többet mosolyogjon, vagy kevesebbet? Az ilyet nem lehet elmesélni..:)

Este németóra újdonsült nagynénivel, nagyon ügyes volt. 

Aztán sör a konyhában.

Meg vacsi-fürcsi-pihi-tévé. 

---

Csütörtök. Úgy volt, hogy összefutunk Zsófival, de halasztottuk a meetinget. Ugye az volt a terv, hogy eszünk is valahol, így nem volt itthon péksütim. 

Rendeltem hambit a Pingwinből. Jah, elmenni a Lidlbe túl egyszerű lett volna...:)

Meg Diósgyőr-meccset néztem. A DVTK 2-1-re nyert Debrecenben a Birkirkara nevű máltai csapat ellen. Mire a győztes gólt belőtték, még már aludtam.:)

Ja, meg gimis osztálytársammal is dumáltunk. Küldött nekem osztrák-német szótárat. Pazar.:)

Hm... A Göteborg hazai pályán ikszelt az Európa Liga-selejtezőben. Lehet, hogy mégis Luxemburgba megy az ETO?:)

---

Péntek... Úgy volt, hogy szabit kérek erre a napra... 

De aztán nem kértem, elég sok a meló, nehezen értem volna utol magam hétfőn... -ezt így mondják?:)-

Több okom is lett volna rá... 

Ebből csak egyik, hogy el kéne végre indítani a rokkantosításomat. Már egy éve, hogy hivatalosan nem vagyok fogyatékos. 

A múltkor utánaszámoltam, eddig kb. 300 ezer forintot buktam rajta...:(

Haha: aznap, amikor lejárt a fogyatékosságim, tavaly június végén megismertem virtuális élettársamat. Meggyógyítottál, basszus!:)

Egy év, csak facebookon nagyjából 13 ezer váltott üzenet. Ez napi szinten több, mint harminc. Ha már így számolgatunk.:)

És sikerült munkaügyben összedolgoznunk. Meg is kérdezték, hogy ismerem-e őt. Meg őt is megkérdezték, hogy ismer-e engem. Hogy mik vannak?:)

Meló után elmentem Lidlbe bevásárolni. Vettem lengyel teaport. Kolesz óta nem ittam..:)

Hosszú hetek után sikerült vennem kockacukrot. Így napzáró kávémba már azt raktam. Jah, pakolás közben a kockacukros dobozzal sikerült lelöknöm a kristálycukros dobozt. Az egész a földön landolt. Káromkodtam egy ízeset, majd felsöpörtem. És irigyeltem a saját problémáimat... 

Este a 6-os meccset megnéztem, a 10-esen bealudtam...

---

Szombat. Ehhh... De hüle egy nap volt...

Elmentünk cimborával ETO-bérletet hosszabbítani. Utána  a Stadion Sörözőben megittunk két sört. Mert egy sör nem sör. Ja, nem azért, hanem mert két ember, két kör...:)

A múltkor egy leányzó megkérdezte, hogy ilyenkor foci VB idején nálam minden a fociról szól-e. Mondtam neki, hogy ilyenkor igen. Majd vártam, hogy leszakadjon a plafon.:D

Ja: a következő bajnokságban újra Adidas-mezben játszik focicsapatunk. A kézislányoknak igen jó mezeket csinálnak, a focimezeik szerintem elég átlagosak. Remélem, rám cáfolnak...

Kalmár Zsoltit meg a hírek szerint eladtunk a német másodosztály nagy terveket szövögető újoncának, a Red Bull Leipzignek. Hát nem tudom, még legalább egy évet maradhatna...

Aztán eszembe jutott, hogy 5-e van, lejár a buszbérletem. Ezért bebuszoztam a belvárosba, a szökőkútnál vettem újat. A bankkártyás fizetés mókás volt: tegye be a kártyát, vegye ki, tegye be, vegye ki, tegye be, vegye ki... Aztán fizettem készpénzzel.:)

Postafordultával jöttem is haza. Vagyis 14-esfordultával.:)

A buszon valahogy találkozott a tekintetünk egy leányzóval. Szerelem volt első látásra. Na persze: azzal a tipikus "mitnézeltenyomorék?"-nézéssel kapta el a fejét..:/ :)

Pedig tapasztalatom szerint ha valamilyen focis, vagy Forma-1-es szerkóban vagyok, akkor egy idegen számára nem a "nyomicsávó" vagyok, hanem a sportrajongó.

Miközben ezen filozófáltam, rám köszönt egy nagyon szép leányzó. Először csak azt hittem, hogy csak hasonlít egy ismerősömre, de akkor miért is köszönt volna rám?:O Persze, hogy ő volt, akihez szerintem hasonlított.:D

A call centerből ismertem, ennek is már vagy... Jó sok éve... És arra emlékszem, hogy többször panaszkodott, hogy nagy a hasa...:O :)

Hazatérve még két sört megittam, meg megnéztem a Forma-1 időmérőt...

Délután 4-kor még csak sör volt bennem. Meg kávé. Meg ásványvíz..:D

Rendeltem kaját az Ernestóból. Jól is laktam. Ki is dőltem.

Sikerült az a bravúr, hogy ezúttal az este 6-os meccset aludtam végig, a 10-est viszont láttam. Azért van Gaal húzása, a kapuscsere a hosszabbítás végén nem volt semmi.

Írt egy gimis osztálytársnőm. Egy régesrégi eseményre reagált.

1997 nyara. Se olimpia, se foci VB nem volt.

Arra viszont emlékszem, hogy a Magyar Nagydíj napján mentünk nyaralni Csopakra. Lui barátommal fel is vetettük videóra.

A kazetta máig megvan. Igen, Villeneuve nyert, Damon Hill pedig az Arrows Yamahával hova tűnt.

Egyébként: már több mint fél éve volt a tűz a fürdőszobában. Akkor tényleg lepergett előttem az életem. Igen, a "namostakkorfelrobbanokapics.ba-érzés". Azóta olyan ízek-hangulatok-események jutnak eszembe, amiket rég elfeledettnek gondoltam.

Mostanában meg egyre több ismerősöm bukkan fel a múltból Már arra is gondoltam, hogy lehet, hogy hamarosan meghalok, és a sors még ad egy esélyt a búcsúzkodásra.

Na jó, ez persze talán nem igaz. De azért misztikus.

---

Ma csak Nemzeti Dohányboltban jártam. Az eladólány padtársam volt általánosban.:) Meg sportért a kúton.:)

Hazaérve felmosás, mosás, sütés-főzés.

Haha: tyúkhúsleves fodrostésztával (zacskós), meg minipizzák.

Utóbbinak négy napja lejárt a szavatossága. Abban bízom, hogy mivel végig fagyaszóban volt, nagy bajom nem lesz tőle.

Ha meg elkapom ezt a butulizmust, vagy mit, akkor a győri intenzíven jó kezekben leszek...:)

A Forma-1-et elaludtam. Hamilton nyert, Kimi hatalmasat esett, Alonso és Vettel meg óriásit csatázott. Az ismétlést igyekszem megnézni.:)

---

Jövő hét. Hát most szó szerint minden napra lesz valami program, nem fogok unatkozni.:)

Úgyhogy majd mesélek. Mára viszont ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)