Tegnap ismét sikerült kicsit elbambulnom, és a tervezettnél később értem ki a vidékibe. Szerencsére azért túl sok időt nem vesztettem, a 10.45-ös busszal akartam kimenni Écsre, és 11.10-es lett belőle. A vasútállomáson még vettem Sportot, adtam fel lottót, tippmixet, és töltöttem apu telefonjára 3000 forintot. Ez utóbbinak még később jelentősége lesz...
Amikor hazaértem, apu egy segítőjével épp a pincénél szorgoskodott, amolyan szüret utáni utómunkálatok zajlottak.
Tényleg le a kalappal az öreg előtt, fáj a lába, meg ott a Parkinson, és mégis rengeteget dolgozik.
Odaköszöntem, aztán kicsit kutyáztam. Buksi továbbra sem normális, de így szeretjük!:)
Aztán apu beért a házba. Kajáltunk, beszélgettünk, híreket hallgattunk.Később elkezdtük rendezni a mocskos anyagiakat. Azt mondta, hogy egy tízezrest ad. Meg sem néztem, betettem a pénztárcámba, és adtam neki hétezer visszajárót.
Kicsit később meg észrevettem, hogy bizony ötezrest adott. És nem hitte el. Hogy egészen biztos benne, hogy tízezret adott. Mindent felkotortam, átnéztem, de nem találtam tízezrest. Erre nagy duzzogva adott még egy ötezrest, de nem nagyon hitt nekem. Még elbúcsúzáskor is mondta, hogy ha megtalálom a tízezrest, adjam vissza.
Én meg tök hülyén éreztem magam, nem akartam a saját apámat átvágni, nem is vágtam át, de ezt nem tudtam bebizonyítani. Este aztán jött a telefon, hogy megtalálta, nem onnan vette elő a pénzt, ahonnan akarta, a hiba az ő készülékében volt.
Megnyugodtam.
Már többször írtam, hogy nem szeretek tesómék nélkül kimenni Écsre. Ez amolyan lelki dolog. Most mégis kimentem, tulajdonképpen "csak úgy", mármint semmi konkrét ok, vagy intéznivaló nem volt. És ezt a kis közjátékot leszámítva a körülményekhez képest jól el is beszélgettünk. Sőt amikor szóba került a lakáshitelem, mondta, hogy esetleg szívesen segít egy nagyobb összeggel, mert nem gondolta, hogy olyan sokat fizetek havonta, amennyit.
Aztán kivonult a garázs végébe olvasni, én meg a fél hármas busszal visszajöttem.
Legközelebb majd október 12-én megyek Écsre, mozgássérülteknek lesz autóverseny a Rábaringen. Apuval megbeszéltük, hogy lehetőség szerint kinézek hozzá, de nem tuti.
Remélem, a temetőbe sikerül eljutni...
Egy óra alatt visszaértem Gyárvárosba.
Fürödtem, kajáltam, és egy kis esti sörrentés következett.
A Smuki helyett a Vendelinbe mentünk, és az egyik kollégám lemondta az estét, egy másik pedig csak benézett egy rövidet.
Így nagyrészt Luival kettesben sörözgettünk.
Meg persze néztük a Kecskemét-ETO meccset. Sok öröm nem volt benne, gyenge meccs volt, ki is kaptunk 1-0-ra, Ez a szezon elég meredek lesz...
Még szerencse, hogy a kéziscsajok győztek Dunaújvárosban, a második félidő elején még a hazaiak vezettek, meg voltam ijedve, hogy meleg lesz a pite, nagyon égő lett volna, ha a Fradi után mi is ott hagyjuk a két pontot, de aztán a csajok helyreállították a világ rendjét!:)
Luival viszonylag rég találkoztunk utoljára, mindkettőnknek volt mesélnivalója bőven, úgyhogy gyorsan eltelt az idő.
Az este végére a telefonom a nap folyamán harmadszor is lemerült, azt hiszem, tényleg megérett a csere ideje...:/
Jaj, és a Vendelinben annyisok formástestű kiscica volt, hogy csak na!:) Volt, akitől megkérdeztem volna, hogy "Hosszúcombú asszony, hány óra van?":D
Bár ők inkább tizen-, mint huszonévesek voltak...:/ :)
Ja: a témában járatos Luitól megtudtam, hogy valószínűleg továbbra is hivatalosan is mozgássérült vagyok, valami hiba okán kerülhettem ki a rendszerből.
Sőt a súlyadót sem kellett volna fizetnem, ha van parkolási engedélyem.
Nem rossz hírek, csakhát én ezt a sok törvényt meg szabályt nem tudom követni...:/ :)
Itthon még ittam egy levezető sör, meg "picit" irkáltam kolleginával.
Eszembe jutott, hogy a tegnapi bejegyzésben a róla szóló rész kissé elnagyolt és felületes lett, de nem fogom kiegészíteni, mert ami kimaradt, azt már neki leírtam. És ez a lényeg.:)
---
Ma hatkor akartam kelni, hogy a 7 órai nyitásra odaérjek a Lidlbe.
Fél 9 körül keltem, és fél 11 után mentem boltba. Majdnem sikerült.:)
Vettem mindent, amit akartam. Még piros aranyat és szemeteszsákot is. Utóbbiból képtelen vagyok megjegyezni, hogy hány litereset szoktam venni...:D
Szóval minden rendben volt, amíg a kasszához nem értem.
Ahogy a múltkoriban leírtam, Gergő kolléga szerint hajlamos vagyok a hisztire. Most beigazolódott...:/ :)
Annyi történt, hogy utalvánnyal akartam fizetni, mondta is a pénztáros csaj, hogy óvatosan tépjem le. Kettőt sikerült is, a harmadiknak beszakadt a széle. Arra azt mondta, hogy nem tudja elfogadni, mert eltéptem rajta valami biztonsági azonosítót.
Erre beszórtam az utalványtömböt a bevásárlókocsiba, és kp-val fizettem a maradékot. Ekkor már mondta a csaj, hogy letépi a többit szívesen, de ekkor már hajthatatlan voltam. K*rva sokat elértem vele. Mint egy hisztis p*csa!:/ :)
Annyi a sztori, hogy általában nem tudom normálisan letépni, de a különböző kajafutárok nem szoktak ezen problémázni. Nekem meg ha valami nem sikerül, az frusztrál...
Erre persze nem vagyok büszke. Nagyon égő voltam... De elmeséltem, nehogy az legyen, hogy mindig csak fényezem magam a blogon!:)
De a Jóisten megbüntetett: Sportot már nem kaptam. Mondjuk lehet, hogy jobb is...:)
Aztán pihentem, mosogattam, melegszendvicset sütöttem.
És lepakoltam a ruhaszárítót: újabb három pár nélküli zokni... F@sz kivan már...XD
Meg blogoltam.;)
Most majd kávé, és picit megpróbálom írni a pályázatot. Remélem sikerül, eddig nem nagyon szállt meg az ihlet...:/
De most nekiveselkedem...:)
A jövő hét meg eseménydúsnak ígérkezik. De ezt már mondtam.:)
Szóval mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
