Évvégi

Szerda este megnéztem a Szakítópróba című Ashton Kutcher-filmet. Tipikus "egyszernézős" mozi. A baj csak annyi volt, hogy közben rájöttem, hogy már másodszor nézem, csak lusta voltam másik filmet keresni.:)

Mostanában elég nehezen alszom el, van, hogy 1-ig, vagy még tovább olvasok, reggel meg alig bírok felkelni. Most új mp3-lejátszómat kihasználva rádiót hallgattam. Kossuthon beszélgetős műsorokat, kb. 2-ig.
Érdekesek voltak. Amúgy tényleg.:)

---

Csütörtök délelőtt Gergő kollégával "projekteltünk", erről ezúttal már csak babonából sem írok többet.:) Szerencsére tesóm is itthon volt, így aztán "klappolt" a dolog, ennek nagyon örültem.:)

Délután-este meg egy másik Gergőhöz, Harcsi barátomhoz és édesanyjához voltam hivatalos egy kis eszegetős-iszogatós beszélgetésre. 

Anyu mindig "bajban volt" a Gergőkkel. Ha valamelyik Gergőről sztoriztam neki, mindig megkérdezte, hogy ő most a kolléga, avagy a Harcsás Gergő, esetleg a szomszéd srác. A régebbiekről nem is beszélve.:)

Na, szóval eszegettünk-iszogattunk-beszélgettünk, kellemes kis este volt. A nasit szokás szerint "kiburogattam", nem is én lettem volna...

És Gergőtől kaptam karácsonyra egy ETO-s kispárnát. Ez már a második a sorban. Köszönöm, Papesz!:)

Gege édesanyjától pedig három könyvét is megkaptam. Kíváncsian várom, bár most még további három könyv vár kiolvasásra, és jelenleg az évvégi HVG-duplaszámot bogarászom.

Jaj, majd elfelejtettem: munkatársam felrakta facebookra a forraltborozáskor készült képeket. És az egyik fotót rengeteg - részben "nemcéges" - ismerősöm lájkolta. Nem vagyok egoista, nem egyedül vagyok a képen. De mégis eszembe jutott, hogy sok ismerősömnek/barátomnak tetszett, hogy emberek között vagyok, kimozdulok, stb. És ez nagyon jól esik. Ha meg nem ez állt a "lájkok" hátterében, akkor elnézést kérek. Egyébként szépek vagyunk és szimpatikusak. Ennyi.:)

---

Péntek. Huh, az egy elég vicces nap volt. Délután 4-től az ETO Parkban volt egy kis évzáró összejövetel mozgássérült ismerőseimmel. 

Azt terveztem, hogy 2 körül odamegyek, ebédelek, aztán várom a többieket. Ehhez képest olyan kétoldali lustaság tört rám, hogy negyed 5 körül indultam el, odaköszöntem a többieknek, uzsonnáztam, aztán csatlakoztam hozzájuk.

Mindezt úgy, hogy az objektum nekem kb. 5 perc sétányi "távolságra" van.

Amúgy jó volt, a szokásos bohóckodás..:) Volt karaoke is, ki is próbáltam volna, de mire rászántam volna magam, mindig akadt más jelentkező. Nem voltam elég határozott.:( :)

---

Tegnap reggel elmentem bevásárolni apámnak. Délután meg kimentem hozzá, kivittem a cuccokat, meg mostam. 

Apuval most egész jól eldumáltunk, meg is lepődtem. Ha mindig ilyen lenne, semmi okom nem lenne panaszkodni. 

Talán most először beszélt nekem az érzéseiről. Aztán elnézést is kért emiatt. Én meg mondtam, hogy nem kell elnézést kérnie, hiszen ezért lennénk egy család, hogy ilyen dolgokról is tudjunk egymással beszélni. Ha már 30 évig nem sikerült. (ezt persze nem mondtam neki...)

Ezután segített teregetni, majd elindultam vissza Győrbe. Este negyed 8 körül indultam el, gondoltam kényelmesen leérek a 19.51-es buszra, amivel pár napja tesómékkal is bejöttünk.

Igen ám, csak az a busz szombaton nem közlekedik...:( :)

Így másfél órát szobroztam a buszmegállóban. Cigiztem, zenét hallgattam, facebookoztam, és nem mellékesen szarrá fagytam.

Hazasétálni túl messze lett volna, rokont nem zavarok, ismerős a közelben nincs, stoppolni meg gyáva voltam. Egyik barátomat mondjuk majdnem felhívtam, hogy legyen szíves jöjjön kiértem. De aztán nem akartam őt sem zavarni.

Mekiből hoztam haza vacsit, meg ittam forró teát, aztán rendben is voltam.

Viszont fáj a lábamon az egyik műtéti heg. 1991-ben műtöttek, azóta semmi gondom nem volt vele. Most nem tudom, hogy az utazótáska nyúzta le, szimplán megfázott, esetleg valami meghúzódott. Még ma is éreztem, szóval nem túl biztató a helyzet.

Egy biztos: a kórházba még egy jó darabig nem tudom betenni a lábam. Pláne orvoshoz menni nem akarok...

--

Ma Lui barátommal és anyukájával bejártuk az ETO piacot. 

Vettünk apunak szalonnát, nekem kolbászt, hagymát, savanyúságot, ilyesmiket.

Erzsi néni Anyám helyett anyám volt, nagyon szépen köszönöm ezúton is.

Hazaérve kézimeccset néztem, pihengettem, meg sütöttem rántottát. Kolbásszal, sajttal, hagymával, ahogy kell.:)

Ma már semmi extra, egy-két emailre válaszolgatok. Aztán pihenés. 

Holnap ugyanis irány Ausztria, sógornőm egyik barátnőjével bátyáméknál szilveszterezünk, majd valamikor 1-én jövünk haza.

2-án megint lesz egy köröm Écsre, 3-án meg már dolgozom.

Aztán el is telnek az ünnepek, amit úgy igazából ezúttal egyáltalán nem bánok.

És ennyi voltam mára.

Mivel idén már valószínűleg nem jelentkezem bejegyzéssel, ezúton kívánok minden kedves ismerős és ismeretlen, rendszeres és rendszertelen olvasómnak jó szórakozást a Szilveszter-estére, és persze Nagyon Boldog Új Évet!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Online szenteste

Vasárnap kivételesen nem voltam lusta, és elzarándokoltam az ETO Parkba, vettem egy-két dolgot a CBA-ban.

Újra meggyőződhettem róla, hogy nem szabad az S-Marketben vásárolnom, és ez még akkor is igaz, ha itt is találkoztam egy hete lejárt szavatosságú disznósajttal.:)

Semmi gond feketeerdő torta-ízű szaloncukor viszont volt!:)

Az Alexandrába is betévedtem, és két könyv is a bevásárlókosaramban landolt. Nick Vujicic önéletrajzi könyve egy magamfajta önmagát éppen keresgélő "roki"-nak kötelező olvasmány. Kiss Ádám stand up-os - legjobb tudomásom szerint - második, ezúttal Benk Dénessel közös könyve pedig azért kell, hogy ugyanolyan vicces fiú maradjak, mint voltam eddig is.:P

Hazaérve már semmi különöset nem csináltam, olvastam, tévéztem, na meg persze gofrit csináltam vacsorára. Mármint a meglévő gofri-"lapok" közé kentem csokikrémet, meg nyomtam tejszínhabot, és mindmegettem.:) Újabb update-adalék, még a végén gasztroblogger leszek!:P

---

A hétfő délelőtt is netezéssel, olvasgatással, készülődéssel telt. Indulóban voltan haza Écsre, csak hát eléggé nehezemre esett elindulni.

A 10.45-ös buszra esélyem sem volt kiérni, a délit pedig pár perccel késtem le, és 14.10-kor ment a következő busz. 

Így aztán a vidékiből kibuszoztam a plázához. Vettem Nemzeti Sportot, és beültem az egyik nyitva lévő kiskocsmába egy kávé mellett olvasgatni a busz indulásáig.

Nagyon vicces látványt nyújtottak a még díszítésre váró fenyőfákkal biciklijükön érkező, fröccsöt fogyasztó bácsik.:)

A Sportban az ilyenkor szokásos karácsonyi történetek voltak. Az egyik újságíró pedig épp elhunyt édesanyjára emlékezett, és hogy az első karácsonya lesz nélküle...:(

Hazaérve apu már túl volt a karácsonyi ebéden. Én így egyedül ettem halászlevet meg ecetes halat, közben kicsit beszélgettünk is.

Aztán megnéztük együtt a híradót, majd este 7-kor szokása szerint aludni tért.

Semmi váratlan nem történt.

Nem kívántunk egymásnak boldog karácsonyt.

De ennek oka nem az apa-fia-kapcsolat "milyenségében" keresendő. 

Ez a karácsony nem lehet(ett) boldog, bárhogy kívántuk is volna. Ezt mindketten nagyon jól tudtunk. Csak egyféleképpen lehetett volna boldog, azt pedig hiába is kívántuk volna...:(

Apu lefeküdt ugye aludni. Én gyújtottam egy gyertyát, és tévéztem. Reszkessetek betörök, Álomépítők, Taxi "nemtommennyi", Igazából szerelem. Ezeket néztem, és a P.S. I love You-n aludtam el. Így a Pannonhalmáról közvetített éjféli mise is kimaradt, pedig bele akartam nézni...

Sógornőmmel beszéltem telefonon, meg Ti is velem voltatok, kedves Barátaim és Ismerőseim! Egyfolytában a facebookon csüngtem, hiába töltöttem fel délelőtt a telefonomat, est 6 körül már újra lemerülőben volt. Kedd reggelre meg újra...

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy hihetetlenül üres a ház Anyu nélkül. Amikor apu kiment valamiért, és égett a konyhában a villany, ahogy akkor szokott, amikor Ő tesz-vesz ott... Hát....:(

---

Kedden aztán jöttek bátyámék. Kimentünk a temetőbe, aztán sógornőm szüleihez voltunk hivatalosak ebédre.

Kellemes délután volt, jó volt velük lenni, szerintem apánk is jól érezte magát, pedig ő nem egy közösségi ember...

Edit öccseivel jól elbohóckodtunk, hozták  a formát!:)

Aztán aput hazavittük, és bejöttünk Győrbe. 

Tesómék visszamentek Tétre, én meg itthon pihengettem.

Vagyis pihengettem volna, de nem nagyon jött álom a szememre, hajnali fél 2-kor még olvastam. Mondjuk a Tvrtko-könyvben épp most tartok a srebrenicai mészárlásnál, hát nem éppen karácsonyi esti mesének való olvasmány, annyi szent...

---

Edit meghozta Ausztriából az új mp3-lejátszómat, ma azzal ismerkedtem.

Ez 8 GB-os.

Egy laptopra mentegettem folyamatosan a régebbi lejátszón lévő, és/vagy onnan már megunt zenéket. Ez összesen 7,22 GB-t tett ki, ami szívás, mert a 8 GB úgymond "bruttó" érték, annál kisebb a memória...

De valamennyire megoldottam, az újon most van 1,2 GB szabad hely, de ez még csökkenni fog. Remélhetőleg.:)

Az ágyon törökülésben ülve, a laptop felett görnyedve töltöttem el olyan 4-5 órán, a végén már mozdulni is alig bírtam...:)

Aztán még elmentem a kútra cigiért, és most itt vagyok.

---

A héten intézek ezt-azt, meg találkozom egy-két kedves ismerőssel, meg Écsre is megyek minden valószínűség szerint.

Szilveszter pedig Ausztriában. Már biztos!:)

Na, ennyi voltam mára!

További kellemes ünnepet mindenkinek!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

A szívekben legyen

Tavaly karácsony előtt kaptam Anyutól egy karácsonyi asztali díszt. Fenyő-gyertya-karácsonyfadísz, és egy kicsi ajándékdoboz. Azt mondta, azért, hogy itt a győri lakásban is legyen egy kis karácsonyi hangulat.

Mert itt nem akartam karácsonyfát állítani. Azt mondtam, hogy majd akkor, ha jön egy leányzó, akivel meg lehet osztani "szerény hajlékomat", és ezzel együtt a karácsony örömét is.

Écsen Anyuval szépen feldíszítettük a fát 24-én, aztán másnap jöttek tesómék, és akkor tartottuk meg az ajándékozást.

Igazán szép ünnepek voltak, ahogy ilyenkor lenni szokott, nagy beszélgetések, finom étkek, tényleg minden értelemben "feltöltődve" jöhettem vissza Győrbe. 

A díszt természetesen kitettem az asztalra, de a gyertyát nem gyújtottam meg. Túl szép ahhoz, hogy "elfogyjon", még ha egy gyertyának tulajdonképpen az is a sorsa.

Idén aztán Écsen nem lesz karácsonyfa. Apám nem akar bíbelődni vele, nekem meg őszintén szólva nem lenne lelkierőm a díszítéshez, az teljesen "anyus program" volt az utóbbi években.

Most itt Győrben van egy aranyos pici karácsonyfám, az asztali dísz is kikerül az asztalra, lesz szaloncukor is.

Écsen pedig az emlékezés, apámmal karácsonyi vacsora a szomszéd néni főztjéből, holnap pedig megyünk sógornőm szüleihez.

---

"S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony." 

A temetési előkészületek során hasított belém először a szörnyű felismerés, hogy nemsokára karácsony... Ezúttal már Anyu nélkül. És ezután mindig így lesz.

Akkor eldöntöttem, hogy "idén nem lesz karácsony."

Végig nagyon rossz érzésem volt, látva a feldíszített Belvárost, a csillogó-villogó boltokat... Aztán belegondolni, hogy idén milyen szentesténk, karácsonyunk lesz...

Aztán az utóbbi napokban rengeteg kellemes "élményben" volt részem.

Sokan megkérdezték, hogy hol töltöm a karácsonyt, mit fogok csinálni, olyan emberek is kellemes ünnepeket kívántak, akikre nem is számítottam.

A sok mosolygó arc az utolsó munkanapon, a szaloncukrok, a puszik... A forralt borozás, a fényjáték a Széchenyi téren...

És egyszerre csak karácsonyi hangulatom lett.

Mert a karácsony az "kell".

És nem a sok ajándék miatt. 

Nem a "nagy kajálások", a csillogás-villogás miatt.

Hanem ott belül. Legbelül van rá szükség. Hogy megálljunk egy pillanatra a nagy rohanásban. 

És azokkal lehessünk, akiket szeretünk, és azokra gondolhassunk, akik már nem lehetnek velünk.

Ezekkel a sorokkal kívánok minden kedves olvasómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket! 

Dimenzióváltás

Szerdán munka után Rékával találkoztunk, de ezúttal nem a Segafredoba, hanem az ETO Parkban lévő Babylonba. De előtte még akadt egy kis elintéznivalóm.

Csekkeket adtam fel a postán, meg lottót az ETO Shopban. 

Több ismerősömtől is jött az infó, hogy új ETO-s ajándéktárgyak érkeztek, puzzle-ról és tangáról szólt a fáma.

Ez utóbbival kapcsolatban három különböző ötletem volt: veszek egyet ajándékba egy kedves hölgyismerősömnek, aki sokat b*szogat - persze csak poénból - ETO-drukkerségem okán. Illetve veszek egyet "magamnak" dísznek, poénból, esetleg lefényképezem, és valami frappáns szöveg kíséretében fellövöm a fotót a facebookra.

Nos... Annyira nem lepődtem meg rajta, de baromira zavarban voltam, amikor az eladócsaj kicsomagolta a bugyikat.XD

Volt "sima" (?) pántos ETO-címerrel, meg egy "vékonyabb", "kisebb", "CSAK AZ ETO" felirattal az elején. Szóval a poénok adták volna magukat.:P

Végülis nem vettem meg egyiket sem, mert a méretekkel baromira nem vagyok tisztában, poénnak meg kicsit drága lett volna. 

A fotót meg zavaromban elfelejtettem megkérdezni.:)

Viszont vettem két nagyon menő hűtőmágnest.:)

Ezen "ügyek" után mentünk Rékával, és később becsatlakozó barátjával a Babylonba, ahol jó sokáig elbeszélgettünk.

Megállapítottuk, hogy meglepően kellemes, nyugis hely, valószínűleg új törzshelyünk lesz.:)

Innen ugye gyorsan haza is tudok ballagni. Jaj, de szokatlan volt este sötétben, színjózanon hazamennni az ETO Parkból.:D

---

Nem emlékszem rá pontosan, hogy melyik nap történt, de egy kedves ismerősöm, egy barátom barátnője, blogom rendszeres olvasója, a facebook szerint 4. kedvenc ismerősöm - hihi... :) -  írt nekem egy érdekes levelet, benne egyfajta "elemzést" velem kapcsolatban, ami nagyon érdekes és elgondolkodtató volt. Köszönöm!

---

Csütörtökön semmi extra nem történt. Max. annyi, hogy életemben először neten jelentettem le a gázóra-állást, de aztán rájuk is kellett telefonálnom, mert nem jelezte a rendszer, hogy sikerrel jártam. De a telefonos csajszi szerencsére megtalálta a diktálásomat.:)

---

Pénteken elmaradt a világvége. Már korábban is hallottam, hogy tulajdonképpen nem világvége lesz/volt, hanem dimenzióváltás, amit a spirituális dolgok iránt fogékony emberek meg fognak érezni, a magamfajta átlagemberek nem. Hát nem tudom...:)

Egyébként az év utolsó munkanapjához méltó nap volt. Pakolászós-beszélgetős, pár dolgot még elintézős, üzemi gyűléses, finom kaját rendelős. Szerintem.:)

Délután meg egy spontán ötlettől vezérelve pár kollégával elmentünk forralt borozni.

A téli forralt borozásban én csak két dolgot nem szeretek: a telet, és a forralt bort.:)

De azt gondoltam, ha így összegyűlik a csapat, akkor nem leszek "kihúzó".:)

És a vörös borból készült forralt bor még ízlik is.:) 

Egyébként sörre vagyok kalibrálva, jóapám bőven megissza az én boradagomat is. Úgyhogy kicsit féltem, hogy meg fog ütni, de nem volt semmi gond. Másnap sem.:)

Viszont a kb. 3-4 órányi ácsorgástól picit megfájdult a derekam...:O :)

Ennél nagyobb gondom tényleg ne legyen, jó kis délután/este volt.

A Barátok közt-ben pedig meghalt Berényi András.:(

Az utóbbi egy-két hétben nem nagyon néztem, ezt részt véletlenül láttam. Hát, elég csúnya véget ért a csávó, a történetet is "jól megkutyulták"- ahogy Anyu szokta mondani.

---

Tegnap piacra akartam menni, de aztán nem mentem. Egész egyszerűen lebeszéltem magam.:)

Délután azért elnéztem az Árkádba. 

Vettem Sportot, benéztem egy cipőboltba, és kajáltam. Na, ez utóbbi nagyon érdekes volt!

Természetesen annyian voltak, mint a heringek, amikor megvettem a kaját, konkrétan egy szem helyet nem találtam. 

Álltam a tálcával a kezemben, már azt vártam, mikor lökik ki a kezemből. Odajött egy biztonsági őr. Azt hittem, segíteni szeretne. Ehelyett megkérdezte, hogy "Na mi van öcskös?" Én pedig válaszoltam, hogyaszongya "Öcskös az apád f*sza!" A karácsonyi meghittség jegyében. Végül ennyiben maradtunk. 

Aztán találtam helyet- egy négyszemélyes asztal szabadult fel. Odaültem egyedül. 

Közben odakéredzkedett egy fiatal pár.

A családban, a koleszban, a munkahelyemen, szóval bárhol kajálok, mindig én végzek utoljára. Valamiért lassan eszem, pedig most tényleg nem pofáztam közben.:)

Fiatal pár el, majd érkezik egy 4 fős "falusi tajparaszt" - bocsánat! :) - család, akik ugye azt várták, hogy én is távozom. 

Közölte velem, hogy "Ide akkó mink leülünk e'!" Mondom rendben, egy pillanat, és végzek. A jóember gyakorlatilag kinézte a számból a kaját, és mikor már csak három-négy szem hasábburgonyát kellett betolnom az arcomba, elkezdte áthordani a három üres széket egy kétszemélyes asztalhoz.  

Nagyon mókás volt.:)

Utána Spar, nem sok dolgot vettem, de gyorsan végeztem, és hazajöttem, pihengettem.

---

Szóval letöltöttem a telefonomra a facebook-frissítést. Kicsit szokatlan, de kétségkívül gyorsabb. És ahogy fentebb említettem, külön vannak a kedvenc ismerőseim. Gege, Dóri, Kata a képzeletbeli dobogó, szóval annyira nem lepődtem meg...:) A negyedik helyezettet pedig már írtam...;)

---

Ma ismét ETO Park. Elmegyek CBA-ba, veszek szaloncukrot. Nem terveztem, hogy veszek, de rájöttem, hogy mégiscsak hiányozna. Aztán ebéd, rendrakás, elmaradt facebook-üzenetek pótlása...

Holnap meg megyek ki Écsre. Nem kicsit tartok tőle.

De addig még jelentkezem!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Vis maior

Tegnapra ígértem egy bejegyzést, de egyrészt a hétfő délután kicsit zsúfoltra sikeredett, meg aztán a mai íráson volt egy kis "emésztgetnivaló"...

---

Szombat este nem néztem az X-faktort. Az idei széria valahogy teljesen kimaradt, egy-két emberkét tudtam, hogy kicsoda, de úgy igazából nem hozott lázba.

Vasárnap ugye Écsre mentem. Jól indult a reggel: a buszmegállóban egy amúgy kedves nénivel beszélgettem, mesélt az ő és férje betegségeiről, szegénységükről, meg hogy mindig csak a baj, meg a szomorúság. Hát, én is tudtam volna mesélni...

A vasútállomáson vettem Nemzeti Sportot, ahol egyébként összefutottam Gege barátommal is. Mondom, szeretem mostanában ezeket a váratlan találkákat, pénteken az eurós boltban is találkoztam kedves ismerőssel. Ott egyébként krémet vettem kiszáradt kezemre, ami attól kiragyásodott...:(

A vidéki várójában vártak tesómék. Gyorsan megnéztem a Sportban a lottószámokat, és kiderült, hogy Anyunak újfent kettese van.

"Öcsike, csak nyernénk azon a kurva lottón!"-szokta mondani volt. És a nyeremények jöttek is, kettesek, hármasok. Anyu negyven éve játszott ugyanazokkal a számokkal, most megyünk tovább.

Écsen tesómék rendbe tették a sírt, én most a rossz idő miatt nem mentem ki velük.

----

Hm... És az "öncenzúrázott rész". Apuval ketten maradtunk otthon. Azt mondhatom, a mi kapcsolatunk nem "rossz" volt, hanem inkább semmilyen. Hetente megkérdeztük egymástól, hogy mi újság, majd válaszoltunk, hogy semmi különös.

A kommunikációt redukálni kellett, mert abból tuti vita alakult ki, apám előszeretettel köt bele, forgatja ki az ember mondandóját.

Most ugye "egymásra vagyunk utalva." Magányos, gyászol. Én is. Amiben tudok, segítek, sőt, tesómékkal segítünk neki, de a "beszólások" maradtak.

Ha segítek valamiben, kiviszek valamit Győrből, amit kért, akkor azt tuti rosszul csinálom, vagy nem azt kérte...

Írhatnék ide példákat, de ezt - egyelőre? - kihagyom. Olyan családi "belügyek", vagy mik.

Nyitnánk. De az éremnek két oldala van. 

Nem vagyok önző szemét köcsög. Tesóm sem az.

De idegroncsok sem szeretnénk lenni.

---

Ismerősöm elpöttyintette, hogy Anyu azt mondta neki, lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy én mozgássérült lettem. Banális, kegyetlen mondat. De elhiszem. Anyu sajnos sok mindent hajlamos volt a szívére venni.

Erről Vele is többször beszélgettünk.

Nem kell(ett volna), hogy lelkiismeret-furdalása legyen.

Azt szoktam mondani, hogy semmi nem történik véletlenül. Ha nem lettem volna mozgássérült, akkor mondjuk biztosan nem tanulok Mosonmagyaróváron, nem leszek "németes", bátyám valószínűleg nem lesz ápoló.

Sok fantasztikus embert nem ismerek meg, sok szép helyre nem jutok el.

Vagy máskor, máshogyan.

Citromot kaptam az élettől. De Anyu végig jött mellettem, és gyártotta hozzá a limonádékat.

Rengeteget tett azért, hogy ember legyen egy többé-kevésbé önálló élettel, nem mondott le rólam, mint tették páran egészen kis koromban...

---

Persze azért apuval is lehet beszélgetni, de a "kisördög" mindig bújkál...

Szomszéd Muci néni főzött nekünk nagyon finom spenótot, azt megettük, aztán jöttünk vissza Győrbe.

Itt először sütiztünk, majd az Árkádba mentünk.

A Media Marktban megnéztem a mosógépeket, meg egy mp3-lejátszót, de egyiket sem vettem- egyelőre.

Utána Segafreedo, majd Kasza Tibi-koncert. Utóbbira nagyrészt Edit sógornőm kedvéért mentünk, de tényleg jó poén volt.

Ja, és az Alexandra-könyvesboltban is voltunk. Úgy beszéltük meg, hogy egymásnak idén nem veszünk semmit karácsonyra, de apunak vettünk két könyvet. Magamnak meg egy újabb Sven Hassel-könyvet, gyűjteményem 14. darabját. A dán-német-spanyol háborús író első könyvét még Anyutól kaptam meg kb. 15 éve karácsonyra, és már a pénztárcámban hordom magammal a könyvek listáját, hogy mi van meg, és mi az, amit még be kell szerezni, el kell olvasni.

---

Este bátyámék hazadobtak, rendeltem egy kebapot, és megnéztem a Barca-Atletico-t, meg a kézi EB döntőjét. A bronzmeccsről sajnos lemaradtam, de örömmel láttam, hogy Szerbiát saját közönsége előtt legyőzve végül megszerezték lányaink a harmadik helyet.

---

Vis maior. Előre megjósolhatatlan, váratlan esemény. Tesómmal órákig gondolkodtunk ezen a szón vasárnap, majd két jogász ismerősöm is kapásból írta facebookon körülírásom alapján a megfejtést.

Hétfő reggel meg egyik kollégám kb. első mondatában benne volt ez a szó. Nem voltam ideges, áááá...:)

Háromig dolgoztam, aztán ezúttal az egyik mobilszolgáltatóhoz mentünk ügyintézni.

Nem egészen az lett, amit ígértek, de ugye muszáj volt díjcsomagot váltanom...

Este meg regisztráltam a gázszolgáltató oldalára, hogy majd onnan tudjak gázóra-állást diktálni.

---

Ma fél 5-ig dolgoztam, Gergő kolléga eldobott a 14-es busz megállójáig, aztán siettem haza, megírni az ígért posztot.

Fura: reggel nem csöngött az ébresztőóra, elfelejtettem beállítani, mégis felkeltem 5.10-kor.

Máskor szundikkal együtt akár 6-ig is elbambulok...:( :)

Este már csak fürdés, vacsi, olvasgatás, tévé.

A héten még talán találkozom egy kedves volt kolleginával, postára megyek, meg hasonlók.

Szombaton meg lehet, hogy kinézek a piacra, kísérő jelentkezését várom!;)

---

Ahogy vártam: Écsen nem lesz karácsonyfa. Kb. hétfőn megyek majd ki apuhoz, elég szomorú és bizarr hangulatú szentestére van kilátás.

Másnap meg sógornőm családjához vagyunk hivatalosak, aminek nagyon örülök, és jól esett, és köszönöm.:)

Két ünnep között meló, aztán 3-ától úgyszintén. Szilveszter még kérdéses...

---

Rájöttem, hogy egyedül érzem magam. Hiányzik egy lány az életemből. Egy társ...

De mivel nem vagyok egy "hódító" alkat, most meg aztán főleg, így egyelőre ez most "nem téma", ha lehet így fogalmazni....

---

Na, befejeztem, elnézést a kis kitérőért.

Remélem, az összes facebookos "kulcsszó" bekerült a bejegyzésbe!;)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Ügyes-bajos-tüntetéses

A múlt hét vasárnap a bejegyzés megírása után nagyrészt pihenéssel és semmittevéssel telt. Tesómék picit még benéztek, este meg kézimeccset néztem, egy "tét nélküli" meccsen kaptunk ki Montenegrótól.

---

Hétfőn meló után be kellett mennem a biztosítóba hiánypótlás céljából. Autóval már voltam ott, de nem létező tájékozódó képességem okán gyalog kissé nehézkes lett volna. Szerencsére Kata elkísért, így gyorsan odataláltunk. Utána a Vendelinben beszélgettünk egy picit. 

Hazatérve összesen 20 ezer forintnyi "befizetnivaló" fogadott, és egy képeslap. A messzi Svédországból. Nagyon jól esett, komolyan elérzékenyültem, ezúton is köszönöm!:)

---

Tüntetés a következő szó a puskacetlimen. Hmm... Az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek csökkentését tervezi a kormány, és emiatt a nagy felzúdulás.

Nagyon összetett a kérdés. A magyar felsőoktatás egyértelműen reformokra szorul, de nem így, erőből, előzetes egyeztetések nélkül, már-már spontán.

Mondjuk a Fidesz kapcsán mindig van egy olyan érzésem, hogy "húzós" javaslatokat tárnak a nyilvánosság elé, majd a tiltakozások után "lágyítanak" kicsit a javaslatukon, és a "kisebb szart" (már bocsánat) már viszonylag simán lenyomják a jónép torkán...

Kb. ugyanezt várom a választási regisztráció kapcsán is.

Kormányzati arrogancia? Bundáskenyér és tea az ülősztrájkolóknak? Kétharmad. "Megtehetik". És ez részben a mostani ellenzék bűne.

Hihetetlen, a különböző netes fórumokon milyen viták vannak: diplomás vs. szakmunkás, fasiszta vs. kommunista, antiszemita vs. zsidó. A felsőoktatási reformok kapcsán. Mondjuk ezúttal a cigányság nem került terítékre, talán nem véletlenül...;)

Ami egyébként kétségbeejtő: a mai kormány egész eddig tandíjellenes volt, ellenzékben még népszavazáson akadályozta meg annak bevezetését. 

Most meg tandíj helyett költségtérítésről beszél, alternatívaként a Diákhitel 2-vel adósítaná el a fiatalságot. 

Szerintem elegánsabb lenne kiállni, hogy "Emberek, szarban a haza, üres a kassza, kell a tandíj, állapodjunk meg!" 

Egy kedves barátom egyébként megyei napilapunk honlapján fejti ki véleményét a témában. Politikai "pártfreferenciájával" én - és ami számára még nagyobb gond...- és a magyarok többsége nem tud azonosulni, mindenesetre a fiú névvel, pártja megjelölésével tette közzé írását a honlapon, ami becsülendő.:)

---

Kedd. Boltban voltam, aztán itthon punnyadtam. Meg kézi EB-n magyar-románt néztem, szenzációs meccs, szenzációs győzelem.

És a Sport TV leadja az összes eddigi foci BL-döntőt, plusz a Fradi '95-ös BL-meccseit. Jó egy kicsit nosztalgiázni.:)

---

Szerda délután Katám meghozta a kimosott ruháimat, meg egy kis gyömbéres Sió-t kortyolgatva beszélgettünk. Hát nem tudom, azért gyömbérből a szénsavas az igazi.:)

Tavaly a szemem száradt ki a hidegben. Úgy fájt a szemem minden nap, hogy azt hittem, kinyomom. Előre rettegtem, hogy idén kiújul. Nem újult ki, most a kezemmel bajlódom, úgy fáj, mintha le lenne égve. Pedig igen, használok kézkrémet...

Ja: és színtévesztő is vagyok. Van egy olyan gyanúm, hogy lassan halmozottan fogyatékos leszek...:( :)

A múltkor írtam, hogy a munkahely egyfajta védőburok. Az ágy a másik. Szerdán már olyan este 8 körül lefeküdtem. Hihetetlenül jól esett...

A baj csak az, hogy időben felkelni viszont képtelen vagyok...

---

Csütörtökön reggel 6-kor bírtam kimászni az ágyból, 8-ra értem be dolgozni...

Este meccs. Magyar-orosz. Hat gólos vereség, tétje csak az oroszok számára volt, sajnos nem tudtunk segíteni a németeknek...

---

Pénteken melóban mélyvízbe lettem dobva. Így gyorsan eltelt a nap.

Utána bolt, lottózó, meg Vendelin. 

Kellett egy kis relax, alkoholmentesen.:)

---

Ma ugye ledolgozós nap volt. Kettőkor leléptem, hogy fél 3-ra odérjek a Vendelinbe meccset nézni. Odaértem. De a hely csak 5-kor nyit...:)

Berohantam boltba, így a második félidőre értem haza. Az EB elődöntőjében csúnya verést kaptunk a norvégoktól, holnap a bronzért játszik a csapat. Nincs ezzel baj. A világelitbe való visszajelentkezéshez egész jó eredmény...

Ma már csak pihengetés van napirenden. Hívtak lányok bulizni, de holnap valószínűleg megyünk a temetőbe sírt rendezni, úgyhogy nem igazán van most partyhangulatom...

---

Anyu nagyon hiányzik. Ezt már írtam, és még biztosan fogom is. 

De itt van velem. Nincs olyan perc, hogy ne gondolnék rá, apró, váratlan helyzetekben. 

Ízek, hangulatok... A kaja, amit még együtt vettünk; a filmek, amiket ő is szeretett; a telefontöltő helye, ahová amikor itt volt, gyakran ő segített bedugni a telefont.... A sok hülye ügyintézés és bürokrácia, amiket korábban mindig átbeszéltünk, hogy mit/hol/hogyan intézzek... Most már hiába nyúlok a telefonomért...:(

Vagy az az ismerősöm, akinek kislánya sajnos hozzám hasonlóan mozgássérült lett. És amikor leírom, hogy nálam ezek a dolgok hogy voltak, mit hogyan éltem meg, csináltunk végig... Ezekben a mondatokban benne van Anyu vagánysága, bölcsessége, amik nélkül nem az lennék, aki vagyok...

---

Kevéssel a poszt megírása előtt kaptam a telefont, hogy egy kedves barátom édesapa lett. 

Mostanság valósággal szomjazom a jó híreket, úgyhogy most nagyon örülök!

Isten hozott, kicsi Réka! 

Jó egészséget, sok boldogságot az egész családnak!:)

---

Mára pedig ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Szopóág

Életemben többször is voltak olyan hosszabb-rövidebb periódusok, amikor úgy éreztem, hogy a "bráner rossz oldalán állok". A korábbiak persze kismiskák voltak a mostanihoz képest.

Fura, mert - nyilván eltekintve a döbbenetes és egyelőre felfoghatatlannak tűnő - alaphelyzettől eltekintve vannak olyan szituációk, amik kifejezetten tragikomikusak, nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e, avagy röhögjek.

Az autóeladás. Elég necces sztori, nem fejteném ki bővebben, rutintalan voltam, egyelőre megvan az autó. Egy újabb bizonyíték rá, hogy én nem vagyok okos ember, legalábbis a saját káromon tanulok a leghatékonyabban...

---

Vasárnap kimentem Écsre apuhoz. Olyan volt, mint ahogy vártam... Szörnyű. Borzalmasan üres a ház Anyu nélkül, egyfolytában vártam, hogy belép az ajtón... De persze nem jött...

Apunak is sikerült belémállnia... Bár jobban átgondolva a helyzetet, én is kissé feszült voltam, és újfent bebizonyosodott, hogy faterral "beszélgetve" válaszadás előtt mindig el kell számolni tízig. Vagy épp fél 11-ig, napszaktól függően...

Nem sokat voltam kint, szinte menekültem vissza Győrbe. Még vacsorát is elfelejtettem venni, ezért aztán kebap-rendeléssel zártam a napot.

---

Hétfőn természetesen mentem dolgozni. A munkahely most egy sajátos "védőburkot" jelent, ahol emberek között vagyok, és ahol lefoglalnak a "jobbnál jobb" feladatok.

Ha úton vagyok, akkor vagy ügyintézek, vagy agyalok, itthon meg továbbra is végtelen ürességet érzek, és általában olyan este 8 körül már "elfogyok", és lefekszem aludni-olvasni.

---

Kedden elindult a kézilabda EB, először a horvátokkal játszottunk, gyenge játékkal, és a végén egy potyagóllal kikaptunk, ezt a meccset szerencsére átaludtam.

---

Szerdán a lakáshitelemhez kapcsolódó társasházi biztosítás miatt kellett intézkednem. Mutattam az ügyintéző hölgynek a banktól kapott levelet, ő pedig totál hülyének nézett, mondta, hogy ők nem az a cég, akiktől a levelet kaptam. Ezzel én persze teljesen tisztában voltam, mert a levélben ugye már az ő cégükről van szó.

Aztán kiderült, hogy nem abba az irodába kell mennem, mert ott csak magán ügyfelekkel foglalkoznak, és én társasházi problémám pedig nem tartozik ebbe a körbe...

Este kézimeccs, győzelem a németek ellen, frankón elaludtam rajta...

---

Csütörtök. Meló után jó biztosító, jó bankfiók, segítőkész ügyintéző hölgy. Így is lehet. Még olyan témában is segített, ami teljesen más cég, más ügyéhez tartozik. Hatalmas pozitív impulzus volt, nagyon sokat segített a hölgy.

Ezután Vendelin, kávé és almafröccs, feszültséglevezető jelleggel.

Két ismerősömet is felhívtam, hogy nincs-e kedvük odajönni egy picit beszélgetni, de sajnos egyikük sem ért rá.

Nagyon jól tudnak esni mostanában a beszélgetések, facebookos bohóckodások...

---

Péntek. Meló után posta, majd citybusszal Lapos, Lui barátommal pizza és kézimeccs, egy almafröccs társaságában.

A végén szép győzelem a spanyolok ellen, nagyon kellett ez a siker.

Aztán hazajöttem, addigra tesóm is befutott, vele beszélgettem egy nagyot.

---

Szombatra melót terveztem, de aztán lebeszéltem magam, mondván két dolgozós szombat közé befér egy "üres" is.

Délután bátyámmal és sógornőmmel kimentünk Écsre apuhoz, és abszolút pozitívan sült el a dolog, többé-kevésbé kellemesen elbeszélgettünk, ezért csak este fél 7 után indultunk vissza.

Ja, és Edit sógornőm bundás kenyeret sütött. Ezer hála és köszönet ezúton is...:)

A vacsoráról ismét megfeledkeztem, ezért a kajautalványt kihasználva a Mekiből hoztam "estebédet". Update ezerrel!:)

Jaj, egyik volt osztálytársam feltette face-ra az általános iskola 5.-es osztályképünket. Hát az valami hihetetlen...:)

Este tévé, és döglés...

---

Ma már voltam kúton Sportért, sőt még megvettem egy 2012-es sportösszefoglaló újságot is, benne Olimpia, foci EB, Forma-1-visszatekintés. Mintha egy könyv lenne, nagyon baba...

Ezután pakolászás, rendrakás, pihi.

Jövő héten ügyintézés, szinte minden délutánra megvan, hogy hová kell elmennem, de azért egy-két talit is jó lenne beiktatni.

Szerdán meg Győrben játszik Magyar Kupa-meccset az MKB Veszprém kézilabdacsapata az NB1-be igyekvő győri egyetemi csapat, a SZESE ellen. Na, azt nagyon szívesen megnézném. Bár inkább Veszprém-fan vagyok...:)

---

A barátság férfi is nő között elég érdekes dolog. Mármint olyan "misztikus"-nak tűnhet bizonyos esetekben a kívülálló számára. De létezik.

De az, amikor van egy lány, akit ha meglátok, jókedvem lesz, szeretem, ha a közelemben van, hiányolom, ha nem látom... És a legőszintébben mondom - írom... :)-, hogy NEM vagyok belé szerelmes, sőt úgy igazándiból  szerintem barátok sem vagyunk...

Furcsa dolog ez...

---

És mára ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Egy hónap

Kedden múlt egy hónapja, hogy Anyu meghalt...

Egy hónap... Kiskoromban mikor Pestre jártam suliba, Anyu az egyik két hétben meglátogatott, a másik két hétben hazahozott. Ami állandó volt: amikor elbúcsúztunk, mindig úgy sírtam, mint... Szóval nagyon...

Azóta a leghosszabb idő, amit távolt töltöttünk egymástól, az Anyu szokásos nyári soproni három hetes szanatóriumi kezelése volt... De persze akkor is meg tudtam látogatni, tudtunk beszélni telefonon...

Látogatni most is tudom... Csak hát...:(

---

A fal

 Ha két ember falat épít maga köré -vagyis inkább fal épül fel közöttük-, és az egyetlen ember, akinek úgy igazán mindkét fal mögé "belátása" volt, nincs többé,  akkor azokat a falakat valahogyan meg kell próbálni lebontani. De ez nem egyszerű.

Tartok tőle, hogy először is sok apró "kémlelőlyukat" kell vágni a falakba, a ledöntés nem lenne egyszerű megoldás.

---

Múlt héten kihagytam az ETO-meccset. Lentebb leírtam. És hogy kivel b*sztam ki ezzel? Egyes-egyedül magammal...

---

Vasárnap. A Brazil Nagydíjon egy valóban izgalmas versenyen Button nyerte a futamot, de Vettel lett a világbajnok. Nagyon kevésen múlott, mindössze 3 ponttal előzte meg Alonsot.

Vettelt nem szeretem. Alonso jóval gyengébb autóval, az elvárható maximumot messze meghaladva lett ezüstérmes, míg Sebastian győzelme a mezőny legjobb autójával igazából papírforma.

Egyelőre három VB-címe ellenére sem tartom nagy bajnoknak. Senna, Schumacher, vagy Alonso küzdelmek árán felépített egy győztes csapatot, Vettel meg gyakorlatilag a tutiba ülhet(ett) végig.

Mondom ezt annak ellenére, hogy 2008-ban a Toro Rosso Vettel révén előbb ünnepelhetett győzelmet, mint a nagy testvér Red Bull.

Ez persze lehet, hogy hülyeség, de én így emlékszem...:)

A futam után tesómék visszamentek Ausztriába, én pedig egyedül maradtam. A lehetőségekhez képest jó hangulatban tévéztünk-beszélgettünk, aztán egyedül maradtam. Kiürült a lakás, de tényleg...

---

Csak nehézségek árán bírtam felkelni, így aztán nem meglepő, hogy hétfőn csak fél 7-kor tudtam felkelni. Ezért később értem be dolgozni, így az aznapi ügyintézésnek lőttek, hogy utolérjem magam.

---

Kedden sikerült pontosan kelnem. Percre pontosan.:) Elmentem megtakarítás-témában érdeklődni. Az egy dolog, hogy csupa "rossz" hírt - ez ugye az utóbbi hetek történései után relatív...- kaptam, de ügyfélszolgálat címen a kezembe nyomták a telefont, és beszélnem kellett a pesti központtal... Nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek...:(

A biztosító meg az orrom előtt zárt be, ezen meg felhúztam magam...

Így aztán "lazításként" söröztem egyet. Négy dobozzal ittam meg, zenét hallgattam, gondolkodtam - ez a legrosszabb... - közben, majd fürdés-kaja-nagy bögre tea, és alvás.

---

Szerda. Jaj... Olyan cicanacis lányokat láttam reggel, hogy hajjaj...:$ Nem indult rosszul a nap!:)

Délután több kedves ismerőssel találkoztunk a Smukiban, ezúttal csak kávét, meg almafröccsöt ittam. De jó volt beszélgetni.:)

Ja: és megkaptam az első olyan csekket, amit csak 2013-ban kell befizetni. Az élet apró örömei...

---

Kedden és szerdán én mondtam le a találkát Adrival, csütörtökön neki jött közbe valami... Mégis le akartam lépni melóból fél 3-kor, újabb ügyintézés céljából. 

Ebből negyed 5 lett, elhúzódott a meló... Bolta mentem, vásároltam egy nagyon morcos boltos néninél, és még a "figyelemelterelő" szándékkal kért és kapott felnőtt tartalommal megtöltött DVD-t sem olvasta a számítógép... 

Szóval teljes csőd volt a nap vége...

---

Pénteken időben keltem, időben beértem, és időben távoztam. A biztosító megint az orrom előtt zárt be, de most már végre megjegyeztem a nyitvatartási időt...

Aztán adtam fel lottót - Anyu számai is mennek tovább...:( :) -, elmentem papírboltba, majd egy kávé mellett átnéztem a gázosoknak (vissza)küldendő cuccot.És meglepő módon elmentem postára, és feladtam a cuccot...:)

Este meg elvágtam a torkomat. Borotvával...:(

Ja: nagyon empatikus kolléganőim vannak: délutáni cigiszünetre menet estem előttük egy hatalmasat. Ez alapvetően tök égő, meg ciki, de ketten-hárman próbálták menteni a helyzetet, mondván ott már ők is estek el- majdnem. Aranyosak voltak, jól esett...:)

---

Ma ledolgozós munkanap volt. Ami alapvetően hülyeség, de ma jól esett. Közel sem törtem össze magam a nagy munka közepette, de azért haladgattam...

1-kor jöttünk el, egy munkatársam hazadobott.

Kettőkor kezdődött a Haladás-ETO, azt néztem, 1-1-gyel zártuk az őszi szezont. Igazából semmi extra, nem kaptunk ki, és ez a lényeg...:)

Aztán Anyu egyik munkatársa - volt....:(- jött megnézni az eladó kocsinkat. Tárgyaltunk, megnézték, majd még visszatérünk rá.

Vicces volt, a szomszéd garázsnál meg egy eladó motorról tárgyaltak...:)

Mára már semmi program, pihenek-döglök, relaxálok, ahogy tetszik...

Holnap meg megyek ki Écsre. 

Mára pedig ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!