2011. augusztus 23., kedd

Viszatérek

És ennyi volt a tegnap említett egy darabig.
Visszatértem, írok, úgymond "terápiás jelleggel". Mentségemre szóljon, hogy tegnap nagyon magam alatt voltam... De nem hagyhatom el magam! És itt persze nem elsősorban a blogról van szó...
Pedig nagyon jól indult a szabi.
Még kedden mintegy felvezetésként Katával beültünk a Vendelinbe - igen, ahol az "érettségitalálkozót" tartották az ifjak...-, beszélgettünk, kaját rendeltünk, elvoltunk.
Ja, és előtte bementünk az eurós boltba, és megvettem életem első konzervnyitóját...:)
Szerdán meló után Árkád, Segafredo, Réka.
Megtárgyaltuk függőben lévő "hivatalos ügyemet" is. Elég rizikós döntést hoztunk, de időt nyertem, és majd meglátjuk mi fog történni.
Csütörtökön itt volt Anyu, takarítottunk, rendezkedtünk, beszélgettünk. Este meg befutott tesóm.
Pénteken túráztunk egy nagyot, voltunk Árkádban - vettem új kávéfőzőt, ami teljesen olyan, mint a régi! :) -, piacon, Belvárosban, meg az ETO Parkban, gokartversenyen.
Este meg sörözés, Lui barátunk volt a "meghívott vendég".
Szombaton magunkhoz tértünk, aztán tesómmal meg egy közös cimbivel és annak barátnőjével kimentünk újfent a gokartra, tesómék mentek is egyet.
Na, és ott ütött be a krach... Elszállt a lábam, egyszerűen vége volt...
Haver hozott el idáig kocsival, tesóm meg kivitt Écsre, pedig úgy volt, hogy busszal megyek haza.
A körmöm végleg megadta magát.
Tudtam, hogy baj van/lesz vele, tudtam, hogy be van nőve, de mindig mire elmentem volna vele dokihoz, javult pont annyit, hogy még bírjam.
Meg aztán mozgássérültként az ember irtózik a lábán történő bármiféle beavatkozástól, pláne, ha az a bal, azaz jobbik, erősebbik lábán történik.
De itt vége volt. Écsen pihentettem. Nem javult semmit. Ezúttal az sem volt hatásos gyógyszer, hogy megtudtam, hogy az ETO nyert Pakson is, 6 meccsből 6. győzelmét begyűjtve ezzel.
Meg a plázarablás, basszus... Na, nem mintha az bármilyen formában gyógyírt jelenthetne, de emlékezetes volt... Tiszta Amerika...
Vasárnap Anyuval visszajöttünk Győrbe, és bementünk kórházba. Természetesen nem láttak el, ami várható volt, mert ugye vasárnap lévén vasárnap volt... :D
De ezek a szarrágó ifjú titán fiatal orvosok olyan szinten parasztok voltak, hogy az hihetetlen...
Tegnap reggel aztán megint kórház.
Ahhoz a dokihoz mentünk, aki sérvvel is műtött. Berakott valami szart a körmöm alá - azt hittem, ott halok meg....-, csütörtökön kontroll, jövő kedden meg megműt lézerrel, mert úgy biztonságosabb, eredményesebb. Meg ugye magánrendelés... Három éve egy ismerősnek ez 17 ezer forintjába került...
Amúgy volt már ilyen gondom, kb. 13-14 éves koromban, akkor kivágták, és minden okés volt. Vagyis asszem egyszer meg kellett ismételni...:/
A családi legendáriumban ez emlékezetes történet, mert Anyu a bátorságomért ígért nekem anno egy játékot a Sega MasterSystem játékkonzolomhoz - ilyen is volt...-, de amikor tesóm hazavitt, a kocsi tetején felejtettük a cipőmet, így játék helyett cipőt vettünk...:/ :D
Tegnap tényleg kurvára magam alatt voltam, lépni is alig bírtam. Ma már kicsit jobb a helyzet.
Voltam újságért - kb. tíz lépésenként pause -, meg kötözésen.
Szóval alakul a molekula.
De nem hagyom el magam! Voltam már nagyobb szarban is! Pár éve műtét után elfertőződött sebbel járókerettel jártam főiskolára, pár hónapig eltartott, mire felépültem, ez ahhoz képest semmi, b@ssza meg... Bocsánat, kicsit dühöngenem kellett...
És nagyon unalmas itthon, a sötét szobában, a hőségriadó alatt. Nagyon lassan telik az idő...
Dolgozni nem merek így elmenni, csak papucsban tudok közlekedni, de nagyon lassan, és óvatosan...
Természetesen ezzel valószínűleg a pénteki ETO-Zetének lőttek, meg persze a jövő heti magyar-svédnek is...
B@szni bele! Élményfürdőbe akarok menni, meccsre, tanítani akarok menni. Jó lenne újra védeni, meg táncitáncizni is!
És komolyan mondom, dolgozni is szívesen mennék...
Szépen lassan minden összejön- legalábbis remélem...
---
Megint "robbant" a blog olvasottsága! Volt olyan nap, hogy majd' ezren megnézték! :O Mi történt? Megint tevepata? Gyakorikerdesek.hu? Valaki írja már meg, légyszi! :)
---
És persze köszönöm mindenkinek a biztatást! A teljesség igénye nélkül Dórinak, Gegének, Nikinek, Katinak, Reninek, Linnnek és Zsófinak, nagyon aranyosak vagytok! :)
---
Na, de mára tényleg ennyi!
Jók legyetek, napozzatok, pancsoljatok helyettem is!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Nincsenek megjegyzések: