Ambivalencia

A hét két túlórával indult. De a durvábbik fajtából: mindkét nap reggel fél 7-től fél 5-ig voltam.
A keddet aztán egy főnöki utasításra elfogyasztott sörrel zártam. Ez így persze költői túlzás, annyi történt, hogy mondtam a főnöknek, hogy be kell mennem egy kocsmába, mert nincs cigim, és máshol nem tudok venni.

Erre mondta főnököm, hogy akkor már igyak meg egy sört is. Eredetileg nem volt tervben, de tetszett az ötlet, így egy korsó Soproni lecsúszott.
A kocsmában csak az volt a furcsa, hogy nagyon alacsony volt az átlagéletkor, a fiatalok érettségiről-felvételiről beszélgettek. Kifejezetten öregnek éreztem magam...Pedig jaj, de szép lányok voltak köztük! :)

Szerdán egy itthoni német volt, csütörtökön pedig én mentem a szállóra. Kivételesen nem a Hollóból, hanem otthonról mentem, így valahogy jobban tudtam pihenni.
Aztán most német után mentünk be a Hollóba, megittunk egy sört két tanítványommal, elvégre jövő héten szünetelünk. :)
Este meg itthon még egyet, mert jól esett. Közben pedig Szandival MSN. Valahogy ha sörözés után ülök le a géphez, vele mindig összeakadok...:)
Utána fürödtem, majd este 11 után álltam neki szalonnás-kolbászos-camembert-es vacsorát fogyasztani. Update rulez! :)
Jaj, meg volt a héten még egy Magyarország-Izland barátságos meccs is. Mondanám, hogy biztató volt a játék, de az igazi fokmérő a svédek elleni meccs lesz szeptemberben. Amin pedig jó volna ott lenni. :)
Tegnap este hamar leléptem melóból. Ismét sikerült kicsit balfaszkodnom: sikerült nekimennem egy kinyíló WC-ajtónak, meg megint nem néztem, hányas buszra szállok fel, így kicsit lassabban értem haza a tervezettnél...:)
Kata-tali elmaradt. Ami nem jó, de így legalább kialudtam magam. Volt mit...:)
Ma volt bevásárlás, meg fodrász. Este meccs, ETO-Vasas. Nyerni KELL! És akkor 5 meccs után fogunk 100%-os teljesítménnyel állni. Ami nem hangzana rosszul. Kár, hogy a Vasas egyfajta mumusunk mostanában...
Utána lehet pótoljuk a találkát, holnap reggel meg megyek Anyuhoz Sopronba. Aztán el is telik a hétvége. De csak három napot megyek, mert utána majd' egy hét szabiii...:)
---
Sok embernek elég ambivalens érzései lehetnek velem kapcsolatban.
Miért is?
- megkaptam már, hogy nőcsábász (!) vagyok, meg tuti sok barátnőm volt, mert sok lány lájkolja a posztjaimat fészbukon... Pedig hát ez a fogalom igencsak messze áll tőlem...
- többen mondják mostanában, hogy milyen vicces gyerek lettem mostanában, a legtöbben mégis dögunalmasnak gondolnak. Szeretem a viccet, a poénokat. Szeretem megnevettetni az embereket. Ezért mesélek/osztok meg vicceket. Valakinek tetszenek, valakinek nem. Mindenesetre azért inkább a minőségre törekszem a mennyiség helyett...:)
- sokan kérnek tőlem zenéket, mert én képben vagyok a mai zenéket illetően. Nem vagyok. Másrészt táncolós buliban több mint egy éve nem voltam...Na, a tánc megint egy másik történet lenne. Imádom. Csak kissé nevetséges látványt nyújtok- gondolom.
- Szeretem a sportot, szeretek védeni- így "bénán" is.
Ezt most nem tudom, miért írtam le, meg hogy hová akarok kilyukadni, de szerintem érdekes...:)
---
Munkahelyemen az a dolgom, hogy németül kommunikáljak. A múltkor valami nem jutott eszembe, és nagyon mérges voltam magamra. Egyszerűen idegesített, hogy "ezért fizetnek", én meg passzoltam.
Kollégám erre azt mondta, hogy nézzem úgy a dolgot, hogy ő közel sem tud így németül, mint én, nem is beszélve a német kolléga magyar tudásáról.
Sovány vigasz, nem nagyon nyugtatott meg, de kétségkívül jól esett.
---
Van egy "ismeretlen ismerősöm". A lánnyal egy helyen dolgozunk, de élőben még nem beszéltünk. De mostanában facebookon váltunk napi egy-két üzenetet, és nem csalódtam: tényleg nagyon jó fejnek tűnik.
A neve "nem számít". Mást meg nem írok, nem akarom, hogy félreérthető legyek, hogy "azért említem meg, hátha olvassa és akkor de jó..."
Egyszerűen csak örülök, hogy "megismertem".
---
A múltkor polemizáltak a rádióban a Kelemen Kabátban "együttes" (?) Nyári dallam című számáról. Hogy mekkora gagyi, meg ilyenek.
Szerintem az a szám egy paródia/egy görbe tükör. Hogy is kezdődik? "Ez egy tök profi kis nyári dal"...:)
Szóval ennyi.
Nem hiszem, hogy pl. a '90-es évek magyar slágereinek sokkal nagyobb művészi értékük, mondanivalójuk lenne.
Azt sem mondom, hogy nem gagyi. De ne vegyünk már mindent annyira komolyan! :)
---
És ennyi is mára.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)