Csütörtök este szó volt róla, hogy Attila barátommal nézem meg a Juventus-Benfica Európa Liga-elődöntő visszavágóját.
Ezt végül lemondtam, mert péntekre frissnek és kipihentnek kellett lennem.
A Juve amúgy nem jutott be az amúgy saját stadionjukban megrendezésre kerülő fináléba. Ezt Ati miatt sajnálom, de Fehér Miki emléke miatt a portugál csapatot is szeretem, így nekik szurkolok a döntőben.
Az más kérdés, hogy a 60-as években a fáma szerint éppen a legendás magyar edző, Guttmann Béla átkozta meg a luzitán csapatot, miszerint száz évig nem fognak nemzetközi kupát nyerni... Pedig előtte kaszáltak rendesen, de azóta tényleg semmi...
Jaj, de szépen elkanyarodtam...:)
Szóval itthon néztem/hallgattam a meccset, és időben nyugovóra tértem.
---
Péntek délelőtt elrohantam a plázába, és vettem magamnak egy cipőt. Meg Sportot. Mást nem.
Sietnem kellett, mégis majdnem vesztettem egy kis időt, mert majdnem hazaérve kishíján elfelejtettem leszállni a buszról. :D Mármint majdnem elfelejtettem jelezni...:)
Na de ez megoldódott. Kaját is rendeltem, meg is ettem, meg lefürödtem, és esküvőre mentem.
Őőő... végülis nem vettem ruhát, viszonylag vállalható öltözéket sikerült felvennem, bááár a széldzsekit nem ártott volna a kocsiban hagyni...:/
Ja, és persze ez csak jó nagy spättel jutott eszembe, hogy Écsről a zakómban jöttem volna vissza...:/
No... Fél 4-re beszéltük meg kolleginával, hogy értem jön. 20-ra lementem, hogy ne kelljen rám várnia. Ő pedig 20-ra jött, hogy nekem ne kelljen várnom...:)
Még két munkatársunkat összeszedtük, és mentünk is Petra és Norbi esküvőjére.
Petrát már elég régóta ismerem, aztán pár évig nem tartottuk a kapcsolatot, és amikor egy munkahelyre került, kb. ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ja, és persze Norbi is igen jó fej.
Szépek voltak, helyesek voltak...
Petrát mondjuk nem sikerült lefényképeznem, mert bepárásodott a szemüvegem, amikor megláttam...:)
Hazatérve punnyadás következett, és az egykori szovjet külügyminiszterről, Molotovról néztem meg egy német nyelvű dokumentumfilmet. Koktélt nem kevertem hozzá.:)
---
Szombat. Van, hogy nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi. És mégis minden úgy lesz fasza, ahogy lesz. Vagy van, vagy mi...
Az volt a terv, hogy elmegyek postára, rendelek valami kaját, aztán kimegyek a kivetítőhöz megnézni a BL-elődöntőt.
Na persze. Délután fél 3 körül értem az ETO Parkba. Feladtam a lottót meg a tippmixeket.
A postán csekkeket, meg az adóbevallást.
A Babylonban pedig a kézimeccset nézték. Így én is csatlakoztam, sőt kajáltam is.
3000 forintot fizettem egy levesért, egy másodikért, meg egy almafröccsért...:O :D
De a lényeg: nyert az ETO a Midtjylland ellen a BL elődöntőjében, így bejutott a másnapi, Podgorica elleni döntőbe.
Egyébként a dán csapatot csak Mütyűrlandnak hívom, annak legalább van értelme.:D
A Podgorica leánykori neve meg Podgor Ilona.:D
Őőőő szóval hazaballagtam. Főztem egy kávét, aztán ledöglöttem a tévé elé.
Majd jött egy telefon, hogy nincs-e kedvem elmenni a Dreherbe ETO focimeccset nézni.
Volt kedvem.
A buszon kolléganőmmel trécseltem facén, a kutyanevek voltak terítéken. Annyira belemerültem az ötletelésbe, hogy véletlenül egy megállóval előbb szálltam le...:O :D
De ezt máig nem tudom, hogy hoztam össze...
Milyen az élet: a flancos Babylon után a full szocreál Dreherben kötöttem. Ahol valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag pálinka íze van a csapolt sörnek, és van isteni finom, házias jellegű sajtos rúd.:)
1-0-ra nyertünk a Puskás Akadémia ellen Felcsúton, Kalmár Zsolti bődületes nagy gólt rúgott. Miközben épp egy falubelijével beszélgettem.:)
Hazafelé a távolabbi buszmegállónál szálltam fel a buszra. Nem akartam egyedül menni a másik irányba, így elkísértem egyik cimbit. Karonfogva mentünk, így gyorsabb volt...:D
A buszról leszállva bőszen sértettem a közszemérmet egy eldugott helyen, amikor elkezdett csipogni a telefonom... Jaj, de megijedtem...:D
---
Vasárnap. Május első vasárnapja. Anyák napja... Nehéz, nagyon nehéz...
Írt egy ismerősöm, aki hozzám hasonlóan a közelmúltban vesztette el az anyukáját...
Hát igen... Ilyenkor (is) nagyon rossz...
*
Hm... Van rengeteg haverom, és néhány jó barátom, akikre mindig számíthatok, és ez fordítva is igaz.
És... És.... És nagyon furcsa azt a szót leírni, hogy szeretlek. Meg olvasni. Amikor nekem írják. Nem pedig egy könyvben, vagy például egy másnak írt kommentben olvasom.
El vagyok érzékenyülve. És köszönöm.♥
*
No... Délután több baráttal és cimborával a Városháza felé vettük az irányt, és megnéztük a BL-döntőt.
Vittem magammal egy flakon ásványvizet. Meg egy szurkolói dudát.
A vizet hazahoztam, mert elég hamar a kezembe nyomtak egy doboz sört. Aztán még egyet. És megint. És így tovább...:)
A duda pedig igen jó szolgálatot tett az orális fixáció lekezdésére, a tömött széksorokban csak nem illik rágyújtani...:D
Szünetben aztán elvonultunk rágyújtani. Odajött hozzánk az M1 híradójának riportere, hogy nyilatkozzunk "Miért jobb a kocsma, mint a kivetítő?"-témában. Pff...XD Nem vállaltuk...:D
Szomjasak sem voltunk már, meg aztán idegállapotban is voltunk rendesen.
Teljesen izgalommentes meccsen 27-21-re nyertünk a Podgorica ellenében, így
Azt írom, hogy izgalommentes volt, de azért idegeskedtem rendesen. Eszembe jutott a sok elvesztett finálé, a böjt... De ezek a csajok felnőttek, megerősödtek... És Ambros Martin egy zseni, fantasztikus edző, és -amennyit látok belőle- fantasztikus ember.
Van pár gondolatom a témával kapcsolatban, majd valamikor igyekszem leírni azokat is...:)
A meccs utolsó fél percében felhívtam valakit, hogy kapjon egy kis ízelítőt a hangulatból. És hogy megosszam vele a jó kedvemet.
És utána küldött egy üzenetet, megköszönte, hogy megosztottam vele, hogy boldog vagyok.
Észrevette. Úgy gondolom, ezek azok a nem is olyan apró örömök, amiket észre kell venni.:)
Jaj... tök büszke vagyok rá, hogy a kivetítőnél mi csináltuk a hangulatot, mármint szurkolói dalokat kezdtünk el, de az utolsó percben mi kezdtük el az "Álljatok fel!"-t is skandálni.:)
Libabőr, még mindig. Mármint az egész este...:)
A tévéközvetítést végignéztük, mi hagytuk el utoljára a teret.
Ati barátom feljött hozzám. Jó házigazda módjára főztem teát, meg sütöttem melegszendvicset. Meg bontottam sört.:D
És agyaltunk is. Újabb projekt van születőben.;)
Vagyis a másik sem született még meg, de a tervezések zajlanak.:)
Ja, és Harcsi barátommal is konzultáltam, aki a helyszínen nézte és dolgozta végig a Final Four-t.:)
Éjfél körül aztán sikerült ágyba keveredni.
A lányok fogadására nem mentem ki a Városházához, remélem, azt még sikerül idén bepótolni.:)
És ETO-mezt szeretnék venni. Csak nem tudom, hogy hol lehet...:)
---
Ma viszonylag hamar sikerült felkelnem. Kávé-ásványvíz-algoflex, és mentem is dolgozni.
A nemfocis tippmixemmel nyertem, kb. visszanyertem a Babylon-ebéd árát. Nincsenek véletlenek.:)
Fáradt is voltam/vagyok, hangom sincs valami sok egyelőre, de azért átvészeltem a napot.:)
Ma nem lesz németóra, áttettük holnapra.
A héten lesz majd még német, meg több tali, meg szombati munkanap, meg vasárnapi ETO-meccs, meg ilyenek.
Egészen biztosan nem fogok unatkozni!;)
Mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
