Körözött, madártej, és sok minden más

Vasárnap. A bejegyzés megírása után teregettem. Ami csak azért említésre méltó, mert majdnem teljesen megfeledkeztem róla. 

Az egyik facebook-oldalon tombolt a Magyar Ápolók napja, és szebbnél-szebb ápolónők képeit posztolták.:) Továbbra is tervezek egyébként a témában bejegyzést, ami késik, nem múlik.:) Apropó: feltűnően sokat emlegetem a blogon és élőszóban is. Átbeszéltem a dolgot egy ismerősömmel, aki szerint ez természetes. Mivel ő történetesen gyógytornász, valamennyire megnyugodtam.:) 

"Paraszebéd": szalonna, kolbász, kenyér. Aztán csendespihenő.

Délután átjött Kira. A konyhában kreativkodtunk, készült körözött, paradicsomos-fetasajtos saláta, meg chilis csirkefalatokat sütött Kira. 

Pár éve volt egy teljesen hülye álmom. Egy lányismerősöm nálam aludt, és a reggeli kávét sikeresen ráborítottam a combjára. Rejtélyes volt, mert a lány teljesen váratlanul bukkant fel az álmomban, a legnagyobb "közös sztorink" egy fotó, amit én készítettem róla, ő pedig feltöltötte valamelyik közösségi portálra, egy kommentelő pedig odaírta, hogy nagyon szerelmes lehetett a fotósba, mert huncutul mosolyog rá. Hehe...:) 

Ez onnan jutott eszembe, hogy teaöntés közben egy rég nem használt bögrét sikerült elpattintanunk, nem bírta a forróságot, és a tea az amúgy frissen letakarított munkalapon landolt. 

Kávéról, combokról nem volt szó.:) 

Este fél 7-kor már ágyban voltam, tévéztem-olvastam.

---

Hétfő. Sima kelés, frissesség és üdeség, Alinda, blogjegyzetek... És megint egy hülye álom: benne beszélgetés egy lánnyal, aki régesrég kikanyaradott az életemből. 

Gyógytorna: a "helyettes" gyógytornásszal megdumáltunk, hogy lassan elhagyható a csuklóvédő, és tényleg már csak "útközben" használom.:)

Nyugis nap, megjegyzendő, hogy végre nem felejtettem el tictacot venni. Juhé! 

Meló után csináltam magamnak programot: az adásvételi szerződést kerestem kb. 1,5 keresztül. Ezalatt az idő alatt kb. nyolcszor volt a kezemben egy borítékban, amibe b@sztam belenézni. Remek volt. 

Este vacsorára olajban sült pirítós körözöttel.És Kék fény. Majdnem csináltam egy fotót, miszerint "körözötteket keres a rendőrség". Roppant kreatív és vicces lett volna, de inkább kihagytam.:)

---

Kedd. Sima kelés, tévé, kávé, kórház... Az egyik kijáratnál fotocellásra cserélték az ajtót! Épül-szépül...:) 

Elég fárasztó nap volt, a változatosság kedvéért az écsi önkormányzattal kellett ügyeznem valamit. Postai információközlést terveztem, ebből aztán mail lett meg telefon. És pipa. 

Olvastam egy érdekes interjút egy magyar pornószínésznővel. Nem, nem linkelem be, mert akkor korhatárosítanom kellene a posztot.XD Aztán kicsit "elmélyedtem a munkásságában: igen, szerepelt cseh filmet is. Legyen elég annyi, hogy nem a Kórház a város szélén-ről beszélünk. Ezt az átkötést figyeld: cseh film volt a Tűz van, babám! is. És tűzvédelmi oktatás volt a cégnél. És ott összefutottam egy lánnyal, akinek gyermeke Markkal kb. egyidős, és nemrég tört vissza gyesről. Mármint nem a gyerek!:D

Vacsorára körözöttet ettem sima pirítóssal.:)

---

Szerda. Szokásos reggel, 5.10-kor kelés, Alinda, kávé, facebook-emlékek. Amit megosztottam: egy éve volt az első sörözés Gábor barátommal. Amit nem osztottam meg: tavaly amikor Gábor már hazaindult, maradtam még picit, és hát pöttyet depis voltam. Megkértem az amúgy akkor először látott pultoslányt, hadd fényképezzem le a kezét, ahogy leteszi a sört az asztalra, legalább így legyen egy "csajos kép" az estéről. Meredek, sőt überciki indítás. Mára már talán sikerült megmutatnom, hogy amúgy többé-kevésbé normális vagyok. Talán ezért integetett a Holló teraszáról, amikor ballagtam a kórházból a buszmegálló felé.

Nem volt jó nap. Stresszes, idegbeteg, lelkizős. 

Időben hazaértem, kiültem a kórházba, és sörözgettem. Ezt a képet posztoltam facebookra. Pusztán annyit akartam üzenni vele, hogy már nem nyekken vissza a kézfejem.:)

Izzott a viber, a messenger. Örültem, hogy ismét bebizonyosodott, hogy virtuális élettársam ismer, mint a rossz pont.:) 

Az este folyamán három nővel is beszéltem hosszan telefonon. Nyugi-nyugi, a háromból egy a sógornőm, egy pedig az unokatesóm volt.:)

Hm... Ha valaki azt írja az ember fiának, hogy nem ismert még nálam jobb embert, akkor az büszkeség és felelősség, még akkor is, ha túlzó megállapítás.:)

Az este krónikájához tartozik, hogy ráléptem a fülesemre, és az egyik oldala ripityára tört...:(

---

Csütörtök. Nyugodt, viszonylag sima kelés, a szokásos reggeli forgatókönyvvel. 

Pár napja egy ismerősöm mutatott képeket, hogy milyen csinosak voltak ballagó iskolatársai a szalagavatón. Az egyik lány valahogy megmaradt bennem, és basszus azon kaptam magam, hogy ott áll mellettem a buszmegállóban. Tuti nem nézett hülyének meglepett arcomat látva...:)

Melóba érve mosolygós beszélgetés egy rég nem látott kolleginával, fel is dobta a napomat. 

Túl sokáig azért nem bírtam a melót, hazafelé még azért cigiért elfutottam. 

Itthon zenéket keresgéltem. És megjelent a szomszédasszony. Közölte, hogy exkluzív jelleggel megnyerem a lépcsőház takarítását. Nincs ezzel gond, eddig ő csinálta. Megkért, hogy béreljek fel valakit. Hát nem, én fogom csinálni. Nem fogok a közös költség felett még a lépcsőházra költeni. Amúgy meg volt takarítócég, csak egy lakó kirúgatta őket. Hármat találhatsz, ki volt az!XD

Gundel Takács Gábor pazar ütemérzékkel landolt az olimpiai mozgalom szóvivői pozíciójában. Azon frissiben visszavonásra is került a magyar pályázat. Annyira banális sztori, hogy még írni is nehéz róla...

---

Péntek. A szokásos reggel, annyi eltéréssel, hogy teljesen összevissza aludtam. Kórház, meló, ebéd után kajakóma, hazatérve meg "sima kóma". Este 9-kor nekiálltam tésztát főzni, jól le is forráztam a kezemet. A balt. 

Este Delta-buli volt Győrben. Vastagon bakancslistás a zenekar, de a partizásból szerintem tényleg kinőttem, másrészt tényleg megmozdulni nem volt erőm, nemhogy buliba menni...:)

---

Szombat. Nehéz kelés, felmosás, mosogatás, pakolászás... Fürcsi, pofaelvágás borotválkozás közben, majd pláza, tali Kirával.:)

Adtunk fel lottót, kajáltunk... Ezt nem részletezném, de zseniális üzleti érzékről tettem tanúbizonyságot.XD Ja, és egy anyuka közölte gyerekével, hogy ha nem issza meg az üdítőjét, a nyakába borítja. Meg azt is, hogy nagyon-nagyon nem szereti őt, ha hisztizik. Csóri kölök kb. meg sem mukkant. 

A CBA-ban nagyon jó arc volt a pénztáros néni. Segített, mosolygott, tegeződött... 

Ja és vettünk fokhagymanyomót, meg szoli is volt. Ott persze csak kísérő voltam.:) Meglepetésként ért, hogy többen is rám köszöntek, akikről fogalmam sem volt, hogy kicsodák. Na, ezt aztán megmondtam...:)

Aztán hazajöttünk Kirával. Ismét készült körözött, meg madártej. Emlékeim szerint évek óta nem ettem, talán utoljára még Anyu csinált. 

Újra beüzemeltük Anyu habverőjét, működik. Lehet hülye vagyok, de a hang előhozott emlékeket. 

A hab keverésével enyhe költői túlzással élve besegítettem én is. A legnagyobb gebasz akkor történt, amikor véletlenül kikapcsoltam a tévét, pedig csak hangot akartam adni a Honvéd-Loki derbire. 

Beszélgettünk, hülyéskedtünk, kajáltunk, majd lekísértem vendégemet a buszra. 

Hm... Az utóbbi időben többször gondolkodtam azon, hogy mi az a boldogság. Van róla elképzelésem, bár nálam elég magas a mérce. Hogy az embert boldoggá teszi-e egy madártej, vagy egy kellemes délután, az relatív... De nagyon-nagyon jó kis délután volt. 

És az élet amekkora rendező: a lakásba visszaérve éppen Anyu egyik nagy kedvence, Oszvald Marika beszélt a tévében, a következőket mondta: "Hogy boldog vagyok-e? Nem tudom. Boldog szeretnék lenni. Harmónikus szeretnék lenni. Jól szeretném érezni magam a bőrömben. Jól érzem magam a bőrömben." Teljesen vállalható álláspont. Amúgy... Mondtak már rólam sok mindent, egyebek közt azt is, hogy azért vagyok egyedül, hogy a saját szintemet messze meghaladó nők társaságát keresem. Akkor viszont engedtessék meg nekem, hogy a "saját szintemen" boldog legyek. Ami akár vidámságot, jókedvet is jelenthet. 

Na jó, pihenésként Oszvald Marika, magyar hangja Csoboth Adél. Ez fergeteges előadás! 

Elmaradt az ETO-Tatabánya. Picit sajnálom, hogy nem battyogtam ki, de ez az egész iszonyat mód méltatlan és szánalmas, és magyaros... 

Claudio Ranierit pedig menesztették a Leicester City kispadjáról. A tavalyi váratlan bajnoki cím után után lehettek volna türelmesebbek vele. Dehát sajnos a futball már csak ilyen... 

Este hamar lefeküdtem, olvastam-tévéztem, durva, de éjfélkor még ébren voltam...:D

Dupla koncerttel tért vissza a Rapülők. Olvastam elég vad kritikákat. Mai szemmel tán giccses produkció, de a szövegek, a hangulat, a profizmus elképesztő volt már akkor is, a dalszövegeket kb. generációm minden tagja kívülről fújja. És igen, a Feketében Guszti volt a becenevem, amiből egy időben Geszti Guszti lettem, talán nem véletlenül...:D Akinek nem tetszik, lehet utánuk csinálni!:) 

---

Vasárnap. 7-kor keltem, kávéztam, ruhaszárítót pakoltam, beraktam egy mosást, mindjárt teregetek. 

Aztán Kívánságszatyor Pistivel. A vadonatúj, 18. rész. Aztán ebéd, pihi, a többi meg majd kiderül. Este klippremier: AK26 feat. Krisz Rudi. Merészen hangzik, kíváncsian várom!:)

A jövő hét? Kedden szabi: kontroll, posta, Földhivatal, házidoki, mert hát élni tudni kell...XD

Szerdáig Tékasztorik a moziban, szombaton meg remélhetőleg Érd-ETO, no meg tesómék is jönnek. 

Nem lesz unalom. 

Lesz viszont blogbejegyzés majd valamikor!

Mára viszont ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Mädchenfänger

Megint az "előző posztból kimaradt" rovattal indítok: TrollFocin írtam egy kommentet, amit száznál többen lájkoltak. Egy névrokon focista nyilatkozatára reflektáltam. Ilyenkor szerencse, hogy nem Kovácsnak hívnak, nem ült volna a poén. Sőt azóta a SzkiTon-os srácok is megdicsérték egy kommentemet.:) Amúgy nagy álmom, hogy ők valamilyen formában szerepeljenek a második blogfilmben.:)

NFL: nem követem, így a Super Bowl-t sem néztem. Hatalmas sportélmény lehetett a rajongóknak. Számomra egyébként felfoghatatlan, hogy miért sikerül a világhálón még ezen is összeveszni: európai foci vs. amerikai foci rajongók között ment itt-ott a szájkarate, szerintem teljesen feleslegesen. 

*

Szombat. A bejegyzés megírása után. Teregettem, kézilabdát néztem, kajáltam, döglöttem, olvastam, és ihletet gyűjtöttem a vasárnapi bejegyzéshez.

---

Vasárnap. Rádióztam, pihengettem, megírtam a vasárnapi blogbejegyzést. Aztán bundás kenyeret sütöttem. Aztán csendespihentem. 

Jaj: ráakadtam az előző posztban említett Réka egy előadására. Szerintem érdemes megnézni. 

Na... Pihi után Kirával találkoztam. Volt olyan öt perc, amikor kb. percenként változott a találkahely, végül az Alpesiben kötöttünk ki. Én söröztem, ő nem, és közben megbeszéltük az élet nagy dolgait. Hazatérve levezető sörözést tartottam. Ez most egyfajta kísérlet is volt: a múltkor feldúlt idegállapotban söröztem, most abszolút rendben voltam. Nem is voltam másnapos.:D

---

Hétfő. Sima kelés, kávé, Alinda... És egy meghívás egy sörös/kávés konzultációra. Ez nyilván egy projekt fedőneve, kíváncsian várom.:) 

Kórház. Azt írtam fel, hogy vigyor. Tehát nyilván nem volt rossz a hangulat. Távozóban pedig egy exkolleginával futottam össze váratlanul.:)

Meló. Talán már meséltem: van egy olyan feladatom, amikor egy bizonyos fajta dokunentumot ki kell szórnom mailben, akár 5-10-et egymás után, ugyanazzal a kísérőszöveggel. Ezt a szöveget gyakran másolom, a bibi ott van, amikor a megszólításban a keresztnevet felejtem el kicserélni. Na, most "lelaciztam" egy kolleginát. Ő pedig visszaírt, hogy "Szia Kinga!" Többszáz név a naptárban, és éppen pont "Kinga lettem". Jót nevettem.:) 

Meló után döglés, messenger.... Meg jól teleengedtem a kádat vízzel. Közben a bojlerből ugye kifogyott a melegvíz, a kádba nem tudtam beleülni, sőt zuhanyozni sem tudtam normálisan, mert azt hittem ott fagyok meg. 

Este pedig Harcsi barátom barátom barátnőjével beszéltem telefonon. Eltörte a kezét...:( Ami rossz hír, de a jókedve nem hagyta el, és ez a lényeg. 

Megkérdezte, volt-e a kezemen a műtétem előtt Mädchenfänger. Nem, nem volt. De Zsuzsi és a gugli segítségével már azt is összeraktam, hogy az micsoda. Képet inkább nem mellékelek, de egy szép látvány. Mármint nem Zsuzsi, nem is Zsófi, hanem az a biszbasz...:)

---

Kedd. A szokásos menetrend, kórház után busz. A buszon egy szőke szépség a haját igazgatta, összeköt, újra kibont, hajzuhatagot megráz... Csini volt, na!:) Ennek a momentumnak még jelentősége lesz...XD

Viszonylag nyugis nap volt volt. Tervben volt, hogy Kingával találkozunk egy filmnézésre, de későbbre halasztottuk. 

Így aztán csendespihenő: Tékasztorikat olvastam. Igen-igen jó könyv, nagyon tetszett. 

Aztán fürdés, pesztós melegszenya... És Barca-szopó Párizsban...:(

---

Szerda. Arra ébredtem, hogy a nyakláncom az ágy mellett van a földön... Meglepődtem... A nyakamban lévő Bak-medált egyébként nagymamámtól kaptam, a családi legendárium szerint fél évvel születésem előtt megvett. Virtuális élettársam pedig újra összerakta a láncot.:)

Hajnali híradó: mamika újságolta, hogy a "férjével még szüzek voltak Valentin-nap témában, de most megadták a módját": kisvasúttal elmentek a Pancho Arénához. Lefagytam!:D Azon gondolkodtam, hogy az ETO-stadion a 14-essel hasonlóan romcsi-e?:)

Reggel, 14-es: a buszon több hallássérült utas is volt. A busz két oldaláról jelelve beszélgettek. Fura volt leszállni a buszról: úgy kellett helyezkedni, hogy lássák egymást. Érzed?:)

Szép idő, mókás torna... Ééés Zsuzsi kibontott hajjal... Köztünk legyen mondva, nagyon csini volt! Gondolkodtam rajta, hogy meg szabad-e dicsérni. Végül nem tettem. Szerintem amúgy is rám volt írva.:)

Melóból nem jegyeztem fel semmit. 

Gyalog indultam haza. Nagyjából 1,5 percet sétáltam, aztán kolléga felajánlotta, hogy elvisz valameddig. A vásárcsarnokig mentünk. És kisétáltam a kórházig, és nem, nem b@szódtam el a zebrán, mint a múltkor. 

Hazatérve kávé, meg "labdás edzés": egy labdát dobáltam a konyhában (!) a falhoz, bal kézzel. Egész jól ment, bár a végére pöttyet elfáradtam. 

A nap hátralévő részében semmi extra: fürdés, vacsora, tévé, messenger...
És Győrben lakóházat adnak át Savaria néven. Noooormális?:)

---

Csütörtök. Nem tudom melyik reggel történt, hogy megcsaltam Alindát: a reggeli kávé mellett ETO-Haladás futsal MK-döntőt néztem felvételről. Valamelyik este meg Körmend-Falco kosármeccset néztem. Meg Szombathelyen élő unokatesómmal is beszéltem telefonon. Ez a Vas megye kísért engem...XD

Kórház, gyógytorna: a haj ismét kibontva. Zsuzsi fáradt, én is. Felteszi a kezemre a fizikót, közben visszamegy a nénihez, akit tornáztat. Okosan elücsörögtem 2-3 percig, mire leesett, hogy nem indította el a gépet. Reggeli röhögés pipa.:)

Kollégám észrevett munkába menet, és bevitt kocsival. Cimbi az ablakból vett észre, és pacsiztunk egyet, virtuális élettársam szintén az ablakból vett észre, és megvárt.:)

Nyugis-hajtós meló. Ennek így semmi értelme, de ezt írtam fel. 

Hazaút régi-új útvonalon: buszról leszállás a körforgalom után, majd séta az OMV-kútig. 8 perc múlva érkezik, mondom frankó. A számláló 1 percre ér, majd hirtelen megint felugrik 14-re. Majd vissza 9-ig. Ekkor elvonultam rágyújtani. Egy perc múlva pedig megérkezett a busz. Remek.:)

Kávé, fürdés, döglés... Egy-két kulcsszót pedig képtelen vagyok dekódolni.:)

Sokkoló bejelentést tett a Cinema City: mostantól Pepsi termékeket fognak árulni Coca helyett. Annyira nem dőlök a kardomba: egyrészt nem vagyok nagy mozibajáró, másrészt azon kevesek közé tartozom, akik a Pepsit jobban szeretik. A Hollóban is Pepsi van. Meg aztán a Pepsiben csak egy betűt kell kicserélni, hogy popsi legyen, a Cocában meg kettőt kell, hogy cicit kapjunk. Ezt csak polgárpukkasztó jelleggel írtam le.:D

---

Péntek. Nagyon péntek volt. Zsuzsi szabin, most másik gyógytornásznál voltam. Nem tudom, van-e összefüggés, de eggyel korábbi buszt elértem.XD A szabi egész jövő héten is érvényes. Így aztán a múltkor feleslegesen elhalasztott torna helyett még egyszer fogunk majd tudni találkozni a kontroll előtt. Nincsenek véletlenek. Meg már beszéltünk a különtornáról is.:)

Meló fél 5-ig, hazaérve teljes kóma, teljesen lenullázódva döglöttem a gép előtt, kb. este 9 magasságában mentem el vacsizni.:)

---

Szombat. Valamennyire sikerült regenerálódni, többé-kevésbé kialudtam magam. Rádió, kávé, mosás, mosogatás, felmosás, fürcsi, ebéd, tévéprogramozás, csendespihenő, jól és viszonylag effektíven telt a nap. 

Tervben volt, hogy kedves kolleginával összejövünk egy főzőcskézős-bohóckodós délutánra, de ez sajnos elmaradt, később pótoljuk!;)

Délután kicsit ETO-meccset néztem Youtube-on, aztán elindultam a buszra, mert a plázában Kirával találkoztunk. 

Szemetet is vittem le, a zsák persze kiszakadt, igen fasza volt, visszapakolni, összeszedni, de megoldódott. 

Kirával adtunk fel lottót, bevásároltunk a CBA-ban... És elkísértem szoliba, és a Lipótiban sütiztünk.:)

Amúgy mókás, hogy mekkora látnivaló, hogy egy mozgássérült pasi egy ép lánnyal sétál, és még jól is érzik magukat együtt. És ez ezúttal még csak nem is nekem tűnt fel.:)

Ééés még egy rég nem látott teleshopos exkolleginával és tündéri kislányával is összefutottunk. 

Jaaa, és ittam almás-kókuszos-ananászos TopJoyt. Kicsit műanyag, kicsit buzis, de vállalható!:D

Érd-Ajka 1-4. Ha valaki mondjuk 3 évvel ezelőtt azt mondja, hogy kis híján sört bontok az eredményt hallva, biztos kiröhögöm. De most ez történt... 2-0-ra nyert az ETO Andráshidán, így átvettük a vezetést a tabellán. Most már ott kell maradni, durchmarsch, menekülés a győzelembe! Tényleg nincs más választás! Hajrá, ETO!:)

Sör helyett zöldalmaszörp a vacsihoz...:O Atyaég: topjoy, kóla, zöldalma: élni tudni kell!:)

Este film: A felhők fölött 3 méterrel. Ajánlották, megnéztem, tetszett. Ha nagy szavakat szeretnék használni, némi "személyiségfejlődést", meg persze bukósisakokat hiányoltam a filmből, de hogy az érzelmekre tudott hatni, az egészen biztos. A második részt is hamarosan megnézem!:)

---

Vasárnap. 7-kor keltem, kávémaratonnal indult a nap. Aztán kis net, fürcsi, és pötyögés. 

Délután jön Kira, a konyhában ügyeskedünk egy kicsit. Vagy ő ügyeskedik, én meg nézem. 

Eddig nem tudtam, de ma van a Magyar Ápolók és Ápolók napja. Maximális tisztelet, puszik és pacsik nekik! 

A Zsuzsannák pedig névnapjukat ünneplik, Isten éltesse őket sokáig!:)

A jövő hét? Gyógytorna, meló, ügyintézések... Szerintem nem fogok unatkozni.

Mesélni viszont egészen biztosan fogok!:)

Mára viszont ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Botladozva. És rusnyázva.

I. 

Az élet néha egészen furcsa dolgokat produkál. De tényleg. Ma nem akartam bejegyzést írni, aztán megszállt az ihlet.

Tegnap olvastam ugyanis egy cikket, ami egy kicsit elgondolkodtatott. Megkérték az amputált lábú lányt, hogy adja át a helyét, és ő reagált erre saját blogjában. Rékáról és blogjáról úgy emlékszem, hogy írtam már, de ezek szerint mégsem, mert nem találom. Viszont üzenetet már váltottunk, az egészen biztos. De nem is ez a lényeg.

Ha valakin nem látszik, hogy valamilyen sérülése/betegsége van, az néha elég érdekes szituációkat eredményez. Soha nem felejtem el, amikor egy "mozgássérültes" rendezvényen ücsörögve elkezdtem diákokkal beszélgetni, és nagyon meglepődtek, hogy mozgássérült vagyok. Hogy még tanár is, meg Téthez is van némi közöm, az már csak hab volt a tortán.

Tömegközlekedés. Rékához hasonlóan ugye én sem használok segédeszközt. Ami tök jó dolog, de láthatóság szempontjából néha tud bonyodalmat okozni, és ehhez bizony az évek alatt alkalmazkodnom kellett. 

Az mp3-lejátszó alap. Ha egyedül utazom. Nem szeretem hallani a gúnyolódásokat, meg úgy általában néha elég "necces" párbeszédeket. Ha egyedül utazom, helyi járaton mindig igyekszem "egyes" ülésre ülni. Hogy miért? Akkor nem kell "kikéredzkednem", ha előbb szállok le, és belül ülök, vagy kiengednem sem kell senkit, ha kívül ülök, és én szállok le előbb. Na ezt megmagyaráztam. De tényleg: az emberek alapvetően türelmetlenek, és bizony gyakran előfordulnak a "mitbénázolitten?"-szerű beszólások. Ez tetten érhető még például bevásárlás közben is, ahol megszokott dolog, hogy bevágnak az ember elé egy doboz margarinért, persze úgy, hogy közben az olvasószemüveggel hevesen sasolják a bevásárlólistát.

Az viszonylag ritka, hogy valaki "kiköveteli" magának a hely átadását, de bizony megesett már, hogy valakinek a "kedvenc helyén" ültem, amihez ő ragaszkodott, és át kellett neki adnom. Amikor meg meglátta a járásomat, még ő volt felháborodva, hogy "sánta" vagyok.

Mindamellett ha tudok kapaszkodni/támaszkodni, többé-kevésbé kényelmesen elácsorgok én is a buszon. 

Ha társaságban utazom, akkor ez az egész nem játszik. Hülyén hangzik, de ilyenkor van, aki "fedez", nyilván ismeri a mozgásomat, nem kell idegen mellé ülni. 

Persze a szituáció fordított is lehet. Amikor valaki nekem akarja átadni a helyét. Persze többnyire idős nénik, vagy fiatal lányok. Hogy mindkettő miért is ciki, aztán talán nem kell magyaráznom.:)

És valóban, minden tiszteletem az időseké, de nem értem ez a "leülési előjogot"! Néha egészen elképesztő, ön-, és közveszélyes helyvadászó manővereknek vagyok szemtanúja. Az egyik kézben bot, a másikban banyatank, felszállás a középső ajtónál, na az az igazi móka!

Tapasztalataim szerint a fiatalok meglepő módon figyelmesebbek/rugalmasabbak a témában, de az általánosítás semmilyen irányban nem szerencsés dolog. 

Lényeg a lényeg: egyrészt próbáljunk odafigyelni egymásra, másrészt meg akinek gondja van, jelezze, mert hát néma gyereknek... 

A "címadó dalnak" semmi köze a tárgyhoz. Pusztán szép. Meg Muri Enikő se rusnya éppenséggel. 

II. 

Wow, micsoda átkötés. És már meg is érkeztem a második témához. Vagyis szembeköpöm magam, és billentyűt koptatok. 

Gyermekkorom óta érdekel a média világa. Nem véletlen, hogy elvégeztem a kommunikáció szakot, és az is beugrott, hogy a Móra médiaiskolájába is jelentkeztem érettségi után, "hátha nem vesznek fel sehová"- mert már akkor is buzgott bennem az önbizalom. A felvételin egy esetleges budapesti olimpiáról írtam cikket, szívesen elolvasnám újra, mert nem tudom, miről írtam. 

Elsősorban az írott média érdekelt, jelent meg olvasói levelem, sőt később cikkem is a Kisalföldben. Sőőt még interjú is velem-1994-ben. 

Na, megint elkanyarodtam kicsit. 

A kábeltévék és az internet térhódításával ez a szakma is felhígult "egy kicsit". 

Talán így kerülhetett "pozícióba" Megyeri Csilla. Aki az Alföld TV Púder című adásában rusnya nőkről értekezett, egy kislányt pedig nemes egyszerűséggel bazári majomnak titulált. Ami érdekes, hogy először még megvédte magát, nem tartotta hibának az előkerült felvételeket, később már mentegetőzött, sőt pszichológus segítségét is igénybe vette.  A Ripostra hivatkozom, ótejóég...XD Havas "tanár úr" esetleges mentori szerepéről nem is szólva...

Na szóval... Magyarországon előfordult, hogy gyűjtést szerveztek Isaura felszabadítására, vagy Esmeralda szemműtétjére. Színészeket azonosítanak a szerepükkel, Szőke Zoltánt simán szembesítik Berényi Miklósként elkövetett bűneiért. 

A hír pedig "igaz", mert megírta az újság, bemondta a tévé, vagy "láttam a facebookon". 

Szóval "médiamunkásnak" lenni felelősség. A hír szent, a vélemény szabad, a rusnyaság pedig relatív. 

Nézettséget/olvasottságot kell produkálni, az a mérce. Ez teljességgel érthető (?), és álszent dolog lenne népnevelő funkcióról, meg alapvető erkölcsi normákról beszélni. 

De azt, hogy a leírt/kimondott szónak súlya van, hogy a tapintatlanság, az emberi hülyeség nem lehet minta, azért nem ártana figyelembe venni. 

Az élet néha egészen furcsa dolgokat produkál

Jó ideje vasárnaponként szoktam posztolni, aztán ugye múlt héten előrehoztam szombatra, és valahogy megtetszett ez az időpont, szóval ma posztolok. Na nem mintha az időpontnak bármi jelentősége lenne.:)

Egy-két roppant fontos dolgot kifelejtettem. Bejelölt egy csaj facebookon. Még mosolyogtam is, ha jól emlékszem 10 közös ismerősünk van- kb. hatfelől: suli, meló, rokonság, stb. Lövésem nem volt, hogy ki ő. Az ilyenkor szokásos protokoll szerint írtam neki, megköszöntem a jelölést, és érdeklődtem, hogy honnan is ismerjük egymást. Háát kb. kikérte magának, hogy írtam, tutibiztos nem jelölt be, mert nem ismer. Írtam neki, hogy eskü nem én találtam ki, aztán ennyiben is maradtunk. 

Meg írt egy srác. Szabó Péter csoportjában látta, hogy lákoltam valamit, és munkát ajánlott nekem. Köszönettel visszautasítottam a lehetőséget, mire ő visszaírt, de olyan magabiztossággal, hogy "nem baj, a lehetőséget megkaptad", hogy kishíján elbizonytalanodtam...:)

Meg azt is el akartam mesélni, hogy ugye amíg táppénzen voltam, csomószor szakadozott a netem, mostanában meg mindig pöccre indul. Erre pont az előbb szakadt meg egy pillanatra. Apjaf@szát!

*

Szombat. Szó volt róla, hogy találkozunk Kirával, de halasztottuk. A Kívánságszatyor helyett esküvői videót néztem. Aztán melegszenya, olvasás, tévé.

---

Vasárnap. Időben keltem, fürödtem, kávéztam... És lekéstem a 14-est. Szóval taxival mentem a vidékibe, hogy időben kiérjek Győrújbarátra. 

Apámhoz egészen biztos nem találtam volna oda, így egy ismerősömmel konzultáltam, hogy hol hol szálljak le. Ő a Fehér Kereszt elnevezésű megállót javasolta. A buszon nagyjából pánikbeteg voltam, fogalmam nem volt a megállókról, meg hogy hol is kell leszállnom. Valami isteni sugallat hatására megszólítottam egy srácot. És ő pont ott szállt le! Na és a megállónál volt egy kocsma, így egy kávé és egy kóla társaságában vártam apuékat. Jó nehezen találtak meg, mert a hely teljesen máshol van, mint az otthon. Nem tehetek róla, legendásan sz@rul tájékozódom, egyszer-kétszer ki kell majd mennem busszal, hogy biztosan eligazodjak. 

De innentől kezdve szerencsére elkerültek a bonyodalmak, hamar kiértünk Ausztriába, ahol Mark 2. születésnapját ünnepeltük. Nagyon aranyos volt, nagyon örült a meglepetésvendégeknek, és az ajándékok is nagyon tetszettek neki. Tényleg imádnivaló kisember!:)

Jó kis nap volt, csak sajna gyorsan telt az idő, viszonylag hamar haza is értem. 

Nem tudom mi jött rám, de három kávét is megittam.XD Aztán olvastam, tévéztem, és elaludni is sikerült.:)

---

Hétfő. Simán keltem, és nem fáztam a buszmegállóban. 

Gyógytorna. Előbb beértem a terembe, mint Zsuzsi. Úgy alakult, hogy eddig nem kellett levennem a cipőmet, mert vagy nem volt koszos, vagy volt ilyen biszbasz, amit ráhúztunk. Most trutyi volt, biszbasz viszont nem. Nem tudok állva cipőt fel/levenni, így leültem a földre. Zsuzsi mikor beért, megkérdezte, hogy ugye nem estem el. És azt mondta, hogy ügyi vagyok, ahogy levettem a cipőmet. 

Egyébként... Az egyik "védjegyemet", a törökülést egy kolléganője nevelte belém, amikor ő még meg sem született. Kati néni meg egy csapatban evez Kingával. Komoly, nem?:)

Valahogy szóba került, hogy többen mondták már, hogy írassak fel magamnak elektromos mopedet. "Dehogy íratsz fel mopedet!"-közölte Zsuzsi, a szemei szikráztak!:)

Nyugis volt a meló, utána postára mentem. Nem kellett sokat várnom, soron kívül kiszolgáltak. El nem hiszed: az a lány vett észre, akit Győrújbarát témában kerestem. És nem beszéltünk össze.:)

Egy facebook-poszt kapcsán váltottunk pár üzenetet egy régesrégi ismerősömmel. Hihetetlen, hogy milyen keresztjei vannak az embereknek... 

Szóval netezés volt, meg döglés volt. Szakálligazításból szakállborotválás lett, aztán fürcsi, vacsi, Kék fény. 

Schobert Norbi kokainos-cukros-vegyjeles agymenéséről csak annyit, hogy még a blogon sem írok le olyan tényt, amiben bizonytalan vagyok. Ezesetben ráguglizok. De engem nem követnek több tízezren, nem veszik szentírásnak soraimat. Szóval ez felelősség.

A rusnyanőző riporternő pedig említésre sem érdemes: billentyűkoptatásnak minősülne bármilyen bővebb vélemény kifejtése. 

---

Kedd. Na ez megint fasza volt. Nem mentem tornára, hogy felírathassam a gyógyszereimet. 6.45-re odaértem. 8-ig csak vérvétel. Nem baj, belefér. Aztán kiderült, hogy a doktornő beteg, a helyettes csak 9 után érkezik. Ez már nem volt oké, távoztam. Az azért nem volt semmi, mikor egy 90 éves bácsi meg egy 92 éves néni beszélgetett, hogy milyen rossz dolog megöregedni, mert ha előbb meghaltak volna, nem lenne ennyi bajuk. Persze mindketten a saját lábukon érkeztek és távoztak. A néni... Kopogott az ajtón, de nagyot hall, nem hallotta, hogy bemehet. Segítettünk, aranyos volt.:)

A rendelőben facebookozva láttam a hírt, hogy meghalt egy srác motorbalesetben. Tudtam a balesetről, olvastam már róla korábban. Ment is az okoskodás, hogy hülyemotorosok, így meg úgy... Ítélkezésben nagyon jók vagyunk! 

Nem tudok motorozni. De fantasztikus élmény/érzés lehet. Menetszél, adrenalin, dübörgő vas a segged alatt, elhiszem... De vigyázzunk magunkra/egymásra! Mindenkit hazavárnak!

El tudtam hozni az utolsó előtti Csiki Sört a Gól Büféből kollégámnak. Aki pedig szerzett egy Gyirmót-sálat a gyűjteményembe. Nem, semmiféle szurkolói attitűd nem áll a beszerzés mögött.:)

Meló fél 4-ig, közben unokatesómmal is beszéltünk. 

Itthon döglés volt.

Korábban már írtam egy szemtelenül fiatal ismerősömről. Valamit el akart mesélni nekem. És messengeren tette azt, hangüzenet formájában. Pff, tényleg öregszem...XD Én az ő korában még bőven tollal papírra írtam levelet, és 3-4 napot vártam egy postán érkező válaszra, ha nem többet. Nem mintha ez baj lenne...:) Ezért nem csipázom ezeket az "akkor te jó évjárat vagy"-posztokat: nem vagyunk mi jobbak, akkor sem, ha a nosztalgia szép dolog. A világ viszont megváltozott, hogy milyen irányba, az már egy másik kérdés. 

Meg egy kolleginával mókáztunk egy nagyot, és egy igazi kincsre is ráleltem. Lord-koncert 1987-ből. Egy-két számnak időközben változott a szövege, de a lendület a régi: az urak pont ma tartják 45 éves jubileumi koncertjüket. Elképesztő szám!:)

Este a szokásos: olvasás, fürdés, tévé, vacsi. A sorrendet nem tudom, miért így írtam.XD

---

Szerda. Reggel kávé, Alinda, majd kórház. 

Aztán meló, semmi különöset nem jegyeztem fel. 

A délután/este aztán mozgalmasra sikeredett. Először egy écsi rokonommal beszéltünk telefonon, megbeszéltük a történéseket fatornyos falunkból. Copyright by Vucsics tanár úr!:)

És bejelölt valaki facebookon. Igazából volt egy ilyen megérzésem, mostanában több mindenről eszembe jutott. Hogy fogunk-e még beszélni valaha, azt majd az idő eldönti. Egyelőre örülök, hogy bejelölt, ez talán azt jelenti, hogy jó szívvel gondol vissza rám. 

Este megbántottam valakit. Teljesen véletlenül, akaratomon kívül. De nagyon rosszul jött ki a dolog. 

Az estéből egyébként spontán sörrentés lett, jó sokáig fent maradtam. 

---

Csütörtök. Azt hittem, nem vagyok fáradt, aztán kiderült, hogy mégis. 

A fizikóterápia 15 perces. Abban a pillanatban járt le, amikor Zsuzsi megkérdezte mennyi van még. A gép csipogása válaszolt helyettem.

Melóba érve egy osztrák kollégával váltottunk pár szót. Kialvatlanul, rosszkedvűen érdekes volt ecsetelni, hogy az orvosi fémek bennem maradhatnak, nem kell műteni. De megértette.:)

Kaptam egy mailt Dóritól a blogos mailcímemre. Ő az, akinek mindig írok egy bejegyzést a szülinapjára a blogon. Az idei már nagyjából összeállt. Na, de meglepődtem, hogy miért oda ír, nem szokott. Aztán kiderült, hogy nem ő, hanem egy spamelő "használta az ő nevét". Gombaölő körömápolót reklámozott, vagy micsodát. 

Finoman szólva is volt már jobb napom, nagyon üresnek éreztem magam, az esti félreértést még nem sikerült rendezni. 

---

Péntek. Sikerült megbeszélni a félreértést, rendeztük a sorokat, így aztán ennél jobban nem is indulhatott volna a nap. Egy-két percet késtem is tornáról...:) 

Jókedvűen telt a fél óra, mondjuk a "belépés" érdekes volt, mármint egy műlábát próbálgató nénit kísért Zsuzsi közben a terembe... Fura, na!:)

Hm... Az épülő Haladás-stadion egyik épületének tetején egy unatkozó munkás ETO feliratot helyezett el. Az, hogy ennek a nyugat.hu-n hírértéke van, tudjuk be a kattintásszám-optimalizálásnak! De a cikk stílusa szerintem gáz: A szép emlékű ETO lehetne mondjuk szebb napokat látott, dehát legyen meg az örömük! Amúgy jó poén!;)

A meló viszonylag nyugisan telt, amolyan pénteki hangulatban. Négy után értem haza. Ment a youtube, a messenger, a bohóckodás.:) Vacsorára meg bagettet sütöttem. Az egyik morzsa szívalakú volt!<3 l="" lehet="" n="" nyleg="" p="" sok="" szab="" t="" tert="" zek="">

Kingának és Kirának meg szalagavatója volt. Elképesztő, hogy eltelt ez a majd' 1,5 év. Azt csak zárójelben merem megjegyezni, hogy picit olyan érzésem volt este, mintha a lányaimnak lenne szalagavatója!:)

Este pihi, olvasás. Tékasztorik. Az első könyvet nem olvastam, állítólag jobb volt, mint ez. Nekem tetszik. És az is vicces, hogy itt-ott kajak magamra ismerek.:)

Tervezünk egy egykor újságíróként dolgozó ismerősömmel egy "sörös/kávés konzultációt": rengeteg mesélnivalóm lenne, "csak" az irány, a vezérfonal nincs meg. Nagyon nincs.:) 

---

Szombat. Időben lefeküdtem, talán ezért ébredtem meg 5-kor. Bedugtam a fülest, és Lánchíd Rádiót hallgattam. Közben elaludtam. Aztán felkelés, kávé, fürcsi, meg kolleginának segítettem kicsit fia kötelező olvasmányában. Na, ezt jól megmondtam!:) Istenem, régen mennyi olvasónaplót másoltam a Kötelezők röviden sorozatból!XD 

Ezek a mai fiatalok: egy fiatal lány meg srác bliccelni próbált a buszon, de bénák voltak, lebuktak. Leszállította őket a sofőr, egy néni viszont pont így érte el a buszt. Mókás volt, mert ezt meg is jegyezte félhangosan.:)

Az Árkádban egy másik fiatal pár lánytagja nyitotta nekem az ajtókat, nagyon kedves volt tőle.:) Lottó, újság... Igen, vettem Magyar Nemzetet, lefedtem a Simicska-portfóliót.:)

Megtaláltam a leendő új tévémet!:) Ha tényleg jól emlékszem, és 75x86 cm-es helyem van. És nem okos tévé, csak félig. Youtube-ozni lehet rajta. Még router is kéne!:) Az mp4-lejátszókkal is szemezgettem, kezd döglődni az enyém, de nem találtam nekem tetszőt... És nem, nem elég a telefon zenehallgatáshoz.:)

A Sparban összefutottam Kicsivel, megállapítottuk, hogy már várjuk a bajnokságot!:)

Eszembe jutott valami hülyeség, elmosolyodtam, egy csaj meg visszamosolygott. Meglepődtem. A kasszánál a pénztárosnéni adott zacsit, hogy beletegyem a mozzarellás snackeket. Úgy bek*rtam a bevásárlókocsiba, hogy alul kiesett. Szerencsére a takartónéni észrevette, odaadta.:)

Amióta hazaértem? Mosogattam, felmostam, névtáblát cseréltem a postaládán, kajáltam, beraktam egy mosást, most pedig mindjárt végzek. 

Teregetek, aztán pihi, olvasás, meg majd Veszprém-meccset nézek. 

Holnapra semmi nincs tervben, max. cigiért ugrok el valahova. Meg pakolászás, pihi. 

A jövő hét még sokesélyes, szombaton jó lenne elmenni élményfürdőbe, de ez még kérdőjeles.

Melóban csuklórögzítő nélkül, itthon csukórögzítővel könnyebb a gépelés. Nem is értem...:)

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Hóvicc

Vasárnap. A bejegyzés megírása után megnéztem a Federer-Nadal teniszmeccs végét. Roger nyert, aminek nagyon örültem. Még akkor is, ha nem vagyok az a megveszekedett teniszrajongó. De ez sporttörténelmi meccs volt, és az idején sem tudom, mikor csaptam utoljára a levegőbe örömömben, miközben sportközvetítést néztem a tévében. Jó, lehet, hogy az olimpia idején.:) Apropó, olimpia: nem saját felvetés, de leírom: rossz nyomon vannak ezek a népszavazás-kezdeményezők. Nem az olimpia ellen kellene népszavazást kezdeményezni, hanem az olimpiáról. A párbeszédre való hajlandóság, ugyebár... 

Jómagam bármekkora sportrajongó is vagyok, a hazai olimpiarendezés kapcsán valahogy az a hasonlat jut eszembe, hogy elviszed életed nőjét egy világkörüli útra-de ezért el kell adnod a házadat. Jójó, tudom, Agenda 2020, meg olcsó olimpia... 

Az ebéd egyébként melegszenya volt, majd pihi, olvasás, tévé, messenger volt a program.
 ---
Hétfő. Viszonylag kialudtan ébredtem, rég volt már erre példa.:)
Kórház. Kiderült, hogy valószínűleg tényleg Zsuzsit dicsértem meg évekkel ezelőtt facebookon. Nem semmi. Az sem, hogy meg mertem, hogy meg merhettem ezt kérdezni.:)
Gyógytorna után szájsebészet, röntgen. A röntgenes néni aranyos volt, valami zseniként nézett rám, hogy diplomám van. Szegény puszta jóindulatól Anyut is megkérdezte, hogy dolgozik-e még, vagy már nyugdíjas.
Utána meló. Háát mit ne mondjak, elég pörgős volt! Fél 7-ig voltam. A hazaindulás vicces volt: egy kollegina megállított, hogy elbüszkélkedjen valamivel, aminek nagyon örültem. Aztán egy másik kolléganőm pedig hazahozott.
Picit le volt nullázva az agyam, órákig gyűjtöttem az erőt, hogy elmenjek fürdeni. A kórházban indított facebook-oldal romjain megalkottam a blog facebook-oldalát. Hogy fogom-e, használni, és ha igen, akkor mire, az még számomra is kérdéses.:)
A Kék fénynek emlékeim szerint csak a végét láttam.ű
*
Igen, terveztem, hogy írok egy bejegyzést a kórházban történtekről. Aztán ez elmaradt. Nem is baj, tényleg nem kell tudni mindenkinek ezeket a történéseket. Tényleg voltak kemény dolgok, na! 
Most tudtam meg, hogy egyik korábbi szobatársam meghalt. Nagyon beteg volt, mégis sokat beszélgetütnk, cserélgettük olvasnivalóinkat, emlékeztettük egymást, hogy kezdődik a Győr Plusz Kabaré, vagy amikor kimentem meccset, vagy épp Forma-1-et nézni, mindig érdeklődödd a fejleményekről...
Nyugodjon Békében, Péter bá'!
*
Kedd. Sima kelés, gyors készülődés. És a nő, akivel fekszem, és kelek: Alinda. Tök vicces, de este az ő beszélgetését nézve alszom el, reggel meg egy-két kávé társaságában megnézem az esti beszélgetés ismétlését.
Fejlődik a magyar egészségügy: már csipog a gomb, ha megnyomod a liftben. Óriási. Mondjuk lehet, hogy eddig is így volt, csak nekem nem tűnt fel.
A meló ismét eseménydús volt, ennek megfelelően gyorsan is telt. Kicsit még szokatlan a pörgés, sajnos "néha" sikerül rendesen rástresszelni.
Ha a német is van a címzettek között, általában németül írom az e-maileket. Most viszont egy kolleginának valami rejtélyes okból magázva írtam. Aztán azért megbeszéltük a dolgot. Egyébként amikor fent volt az irodában, segítséget kellett kérnem, hogy ki is ő, nagyon új volt még, amikor kiestem, vagyis elestem.
Este ejtőzés, és hirtelen felindulásból tükörtojást sütöttem. Életemben először. Na az vicces volt: youtube-on megnéztem, hogy kb. mire számíthatok. Messengeren meg valaki szurkolt, tesóm pedig sógornőm közreműködésével instruált. Egész finom lett, sőt szalonnát is pirítottam hozzá. Az mondjuk sülhetett volna még.:)
Felhívtam a háziorvosi rendelőt. Sajna nem vállalta az asszisztensnő, hogy receptet dobjon be a postaládába, így pár napig most gyógyszermentes vagyok. Fogorvoshoz viszont kaptam időpontot: márciusban megkezdjük a nagygenerált.:)

---

Szerda. Na ez jó kis nap volt!:) Reggel egy fantasztikus hóviccel, azaz szóviccel indítottam. Ezt a képet töltöttem fel facebookra, és odaírtam, hogy hóspital. Hát nem zseniális?:D Az osztályra érve az egyik nővérke a folyosó végéről integetett, egy másik a kórteremből kilépve köszönt mosolyogva. A gyógytorna/fizikoterápia pedig a szokásos jó hangulatban telt.
A buszról leszállva észrevett kollégám, és kocsival vitt be dolgozni. Munkakezdés előtt még cigiztem. Írt egy ismerősöm, hogy küldjem el a számomat. Elküldtem. Elsőre persze rosszul.XD Részben azért mert közben megdobtak hógolyóval, és ez elvonta a figyelmemet. Aztán javítottam.:)
Megint viszonylag sokáig voltam melóban. Hazatérve jól nem csináltam semmit.:)
Ja: sikerült felvenni a kapuskesztyűt, ez mindenképpen jó jel!:)
 Ééés ezen a napon jutott eszembe, hogy a szerencsétlen pasik között én vagyok az egyik legszerencséebb: nem ott tartok, ahol 36 évesen "illene", meg álompasi se vagyok, de azért sok jó dolgot tud történni velem, körülöttem.:)
---

Csütörtök. Valamivel tovább aludtam a szokásosnál, mert véletlenül kinyomtam a szundit. De a kávé és persze Alinda nem maradhatott el.:)
A buszmegállóig szinte korcsolyáztam, nagyon csúszós volt a járda.
Gyógytornán persze elújságoltam a kapuskesztyűt. Zsuzsi meg is kérdezte, hogy fura lesz újra a kapuban állni, mi? Na, ha már ő reális célként beszél róla, akkor kezdek nagyon bizakodni.:)
A kórház után nem kockáztattam, taxival mentem dolgozni.

Pf... a többi nem túl változatos: pörgős meló, haza, pihi.
És HVG-ot olvastam.
És kishazánk vendége volt Vlagyimir Putyin.
És  ETO FC Győr-Mosonmagyaróvár 3-1.:)
---
Péntek. Mark két éves lett! Ej, de gyorsan telik az idő, emlékszem még arra a két évvel ezelőtti napra. Márminthogy részletesen.:) És mára kész kislegény lett a keresztfiamból! Isten éltesse őt sokáig!:)
A kórházban találkoztam egy régi cimborával, az osztályon kezdett dolgozni. Kicsi a világ. Gumikesztyűben tüsténkedett, szóval könyökkel pacsiztunk. Ilyet se csináltam még!:)
Azt beszélgettük gyógytornán, hogy valószínűleg ezután nem lesz szükség még egy huszas fizikóra. A kézfejem elindult, már csak az ujjaknak kell rendesen működniük. Zsuzsi pontosan megmondta, mennyit leszek kórházban, mikor kezdek dolgozni, szóval hiszek neki.:)
Meló. Pénteki hangulat, azaz nem volt vészes.:)
3-ig voltam, aztán árkádoltam egyet. Vettem szülinapi ajándékot Marknak, meg magamnak egy könyvet. Meg vettem pár dolgot a Sparban. Meg összefutottam Luival és kis családjával.:)
És nyertem az Eurojackpoton! Tényleg felesleges tippmixelnem...:( :)
Hazatéve kávéztam, az új könyvet (Tékasztorik) olvasgattam, és megnéztem a Kívánságszatyor Pistivel 17. részét. Zseniális, fergeteges összeállítás újfent! Meglep, hogy a Metrómulatós és a Nem eszik a p*na lencsét nekem eddig teljesen kimaradt.:)
Meséltem már, hogy mi anno egy leányzóval küldözgettünk egymásnak hasonló zenéket. Az ebben a részben feltűnő Elek Icu "közös kedvencünk" volt. Hogy mik vannak...:)

---

Szombat. A tervezettnél később, de bementem a városba. Előtte zenéket keresgéltem, teregettem, ilyesmik. 

Csekkeket nem tudtam feladni, mert a posta technikai okokból zárva volt. Újságot meg cigit tudtam venni. A Reálban vettem tejet, meg mára ebédet (Jókai bableves, meg sertéshús tarhonyával), meg majdnem megkérdeztem, hogy van-e TopJoy. Szerencsére hamar észrevettem, hogy egy komplett hűtő tele van pakolva vele.:)

Hazajöttem, kajáltam, olvasgattam, teregettem, most pötyögök. 

Aztán szerintem egy kávé után megnézem újra a Kívánságszatyor Pistivelt, meg pihengetek, olvasgatok. Meg kb. melegszenya lesz a vacsora. 

Nem, nem vasárnap van: sógornőm szüleivel és apuval kimegyünk Ausztriába Markot felköszönteni.:)

Győrújbarátról indulunk, ha jól néztem 7 és 9 között nincsenek buszok, szóval korán kell kelnem, hogy időben kiérjek. 

Gyors kör lesz, de jó lesz kimozdulni egyet, meg persze Markkal és tesómékkal találkozni is jó. Na ezt jól megmondtam.:)

Jövő hétre is van persze tervben pár dolog, nem lesz unalom.

Ez a poszt lehet, hogy kissé unalmasra sikeredett, mindjárt be is fejezem. 

További kellemes hétvégét mindenkinek, jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)