Vasárnap. A bejegyzés megírása után nekiálltam kaját csinálni. Rántott mozzarellarudak. A mutatvány nem volt egyszerű, mert az elkészítési javaslat nem volt ráírva magyarul. A szlovákból valahogy kilogikáztam, hogy melyik az alsó/felső sütés, és hány percet ír hány fokon. Egész ehető lett.:)
A Forma-1-et átaludtam. Aztán mostam, teregettem, kádban döglöttem. Az egyik HVG-ben volt egy nagyon érdekes cikk, tábort szerveztek különböző sérültséggel élő gyerekek testvéreinek. Beszélgettek arról, hogy hogyan tudják segíteni tesójukat, hogyan kezeljék, ha csúfolják testvérüket, vagy ha például az ő barátjuk nem "mer" elmenni hozzájuk, mert "fél" a tesótól Szép, és egészen egyedülálló kezdeményezés.
Aztán parasztvacsora: szalonna, kolbász, ilyesmik.
A Franciaország-Izland meccset is néztem, de aztán elaludtam, bár ez nem újdonság.
---
Hétfő. Meló, viszonylagos nyugalomban. Utána oktatás, ami szintén egész érdekes volt. Aztán elindultam a buszra. Örültem a búrámnak, mert úgy működött a lábam, ahogy a sérülés előtt. Tényleg 6-8 perc alatt kiértem a megállóba. A buszról leszállva pedig már úgy fájt a lábam, hogy alig bírtam megmozdulni.
Hazatérve kávéztam lakótársammal, pihentem, Kék fényt néztem, meg elkezdtem olvasni a magyar jégkorong-válogatott egykori kapusának, Szuper Leventének az önéletrajzi könyvét.
---
Kedd. A lábam továbbra is szar volt. Amikor egyszer vonszoltam le magam a lépcsőn, virtuális élettársam közölte, hogy felkap a hátára, és lecipel. A lehetőséggel nem éltem, mindenesetre szeretem, ha valaki megnevettet, bármekkora szarban vagyok is.:)
Szóba került, hogy írtam-e már részegen blogbejegyzést.:O Hehe, nem, és szerintem nem is fogok. A blog szent. Erre az eshetőségre marad a messenger.:P
Felhívtak a vodafone-tól valami roppant kedvező mobilnetes akcióval, de nem éltem a lehetőséggel, mert nem értettem teljesen az ajánlatot.XD
Én meg a gázszolgáltatót hívtam fel, mert hónapok óta nem kaptam számlát. Kiderült, hogy túl alacsony a fogyasztásom, és ez azért van.
Postán is voltam, adtam fel csekkeket, de alig bírtam vonszolni magam.
---
Szerda. Felkeltem, felöltöztem, kávéztam, és elindultam a buszra. A lábam olyan volt, mint egy colstok, kb. lépésenként összeestem. Nem mentem be dolgozni.
Volt egy kisebb félreértés/kavarás távollétem lejelentése kapcsán. Ezt nem részletezem bővebben, hülyén jött ki, de nem akartam bunkó lenni, teljesen jóhiszeműen jártam el...
Itthon pihengettem. Fél 1 körül sikerült annyira összeszednem magam, hogy elinduljak a kórházba. Örültem, hogy pont jön a busz, felszálltam. Igen ám, de nem 14-es, hanem 15-ös volt.:O Tettem egy szép kört az Ipari Parkban, majd a 14-es vonalán sikerült leszállnom. Egy kedves barátom értem jött, és bevitt a kórházba. A balesetin már nem volt senki. Barátom szolgálatba helyezte magát, így megvizsgáltak a sürgősségin, Jegelés, pihentetés, kenegetés, fásli, ha nem javul, akkor fizioterápia. Na, ez az a pont, hogy teljesen kilátástalan a helyzet: fizioterápiára is el kell be kell jelentkezni, el kell jutni miegymás...
Hm... Szokás azon agyalni, hogy a testi, vagy a lelki fájdalom-e a rosszabb. A könyököm már talán rendben, előbb-utóbb a térdem is csak rendben lesz, vagy nem... De egy lány 9 hónapja hiányzik, és rengeteget gondolok rá, és ezt egyedül kell "feldolgozni". Én írtam neki, hogy nyugisabb lesz az élete nélkülem, szóval az én saram, és ez ennyi...
A kórház után még beültünk egyet beszélgetni a Lipótiba cimborámmal, aztán hazahozott.
Pihentem, meccset néztem... És messengeren beszélgettem egy lánnyal, aki kérte, hogy a blogon Hercegnő fedőnéven említsem meg. Hehe, tessék!;)
Este meccset néztem. És nem aludtam el rajta...XD
---
Csütörtök. Reggel elmentem dokihoz, kiírattam magam táppénzre. Megkérdezte a doktornő, hogy honnan tudjuk, hogy hétfőre rendben lesz a lábam. Nem lesz rendben...
Aztán jöttek tesómék, kipakolták a garázst.
Meg jött egy neve elhallgatását kérő ismerősöm, és kitakarította a lakást. Köszönöm szépen, óriási segítség volt!
Este még Balu jött egyet németezni.
Meccset is néztem. és nem aludtam el rajta. Az élet apró örömei.
Az ETO leigazolta Zalaegerszegről Gyagya Attilát. A fiú NB1-es és NB2-es tapasztalattal is rendelkezik, minden bizonnyal segítségére lesz a csapatnak. Én pedig mindig röhögtem, amikor ellenfélként Győrben járt, és a nevével találkoztam. Lehet, hogy csináltatok Gyagya-mezt, ha már a Sánta nem jött össze...XD
Az ETO vezetése egészen formabontó kezdeményezés keretében garanciát vállalt, hogy visszafizeti a bérletek árát, ha nem jutunk fel. Szerintem inkább jussunk fel! Mondjuk per pillanat én a bérletes helyemre sem jutnék fel...:/
Lionel Messit adócsalás miatt börtönbüntetésre ítélték, a két év alatti büntetési tétel miatt az ítélet felfüggesztetté változott. Hála Istennek! Nem lehet azzal vádolni, hogy fradista vagyok. De az, hogy kizárják a Fradi BL-ellenfelét, majd helyette kap egy csapatot az Európa Ligából, egészen elképesztő. A legendásan erős magyar sportdiplomácia újabb megnyilvánulása.
---
 |
Péntek. 3,45-kor keltem. Mintha mentem volna dolgozni. Fürdés, beretva.... Majd megírtam jegyzetemet a médiatábori előadásomra.
A Mátyás téren bevártam Kingát és Kirát, Jutka ott vett fel minket, és ő vitt minket a helyszínre. Pöttyet beégettem magam, bemutatkoztam egy lánynak, akivel már találkoztunk. Sőt szoktam is emlegetni Harcsi barátomnak.:)
Az előadásom... Hivatalosan bloggerként voltam meghívva, de a blogok mellett meséltem a gyerekeknek mozgássérültségemről is. Emellett régi vesszőparipám, hogy manapság véleményem szerint a tanárok/szülők nem igazán vannak felkészülve arra, hogy manapság a gyerekeknek rengeteg információt kell feldolgozniuk, és a kommunikáció is átalakult. Erről is beszélgettünk. Fantasztikusan éreztem magam, nagyon jó kis nap volt. Hihetetlen jókat kérdeztek a gyerekek, még jegyzeteltem is, hogy valamiről majd a következő turnusban beszélni szeretnék.
Az egyik kislány le is rajzolt. Szépen megbújtam a sarokban.:) Egy másik lány meg nagyon emlékeztetett egy kolléganőmre. Meg is mutattam neki, nem nézett hülyének. Tényleg nem.:) Kaptam egy olyan kérdést, hogy a Goszi bece-, avagy márkanév.:) Hm... Nem sokan tudják, hogy a Goszi előbb lett a blogom címe, csak utána becenév. Pontosabban egy cimborám hívott GosziGabinak, de a GosziGabiBlog hülyén hangzana...:D
Tényleg fantasztikusan jó kezdeményezés ez a médiatábor, jó volt látni, hogy a gyerekek milyen ügyesek és lelkesek.:)
Teljesen feltöltődve és jókedvűen köszöntem el a gyerekektől, Kinga és Kira is elkísértek, hozzám is feljöttek egy kicsit beszélgetni. Ittunk rosé Traubit.:)
Utána az alsó szomszédékkal is beszélgettem kicsit, majd megsütöttem a lasagnét, és döglöttem. Aludtam kicsit, majd főnököm és Gergő elhozták a kajáimat.
Amíg vártam őket, odajött hozzám egy részeg faszi, hogy közölte, hogy ellopták a biciklijét, és tudja ki a tolvaj, és szétveri, kitekeri a nyakát, meg hasonlók. Sajnáltam szegényt, de árnyalta érzéseimet, hogy magyarázat közben fröcsögött az arcomba fröccsel keveredő nyála. És ha hátráltam, jött utánam. Aztán szerencsére jött Zoli és Gergő. Megbeszéltük, hogy csak akkor megyek holnap dolgozni, ha jó lesz a lábam. Khm... Mármint a körülményekhez képest, érted...:)
Feljöttem a lakásba, pihentem, olvastam... Enni már nem tudtam. Ld. még a fröccsösnyál címszót!:/
---
Szombat. A kelleténél jóval hamarabb felébredtem, lakótársam egy közös cimbinkkel volt búfelejtő iszogatáson, és hajnali fél 3-kor a lépcsőház-világítás felkapcsolása helyett véletlenül becsengetett. Nagyon aranyos volt, kimentem az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy felébresztett-e.:)
Már nem aludtam vissza. Olvastam, rádiót hallgattam.
Aztán reggel felkerült facebookra Boldi és Marci kisfilmje. A két srác idén kezdi a középiskolát, és már profi videósnak tekinthetők. Én 14:12-nél tűnök fel a filmben. Nem is gondoltam, hogy ilyen komolyan gesztikulálok....XD És tök jó, hogy bár komoly dolgokról beszélgettünk, azért sikerült megnevettetnem a gyerekeket.:)
Ja, és szeretném megtanulni a Cup Song koreográfiáját. Sérült a mozgásszabályozó agyközpontom, meg azt sem látom, mi történik, szóval nem kis kihívás, de állok elébe! Várom az önként jelentkezőket, akik segítenek, velem tartanak!:)
Reggel bementem a városba. Dohánybolt-lottózó-Reál. A járásom igen hamar összeomlott, a lottózónál már csak vonszoltam magam. Elmentem boltba, majd onnan a Honvéd ligetbe, és eldöglöttem. Pihentem, olvastam, TopJoyt szürcsölgettem.
Közben írt Roxi, és kiderült, hogy be kéne jönnie a városba, és megkérdezte, megvárom-e. Visszaírtam neki, hogy megvárom, de mozdulni nem tudok. Arra értettem, hogy kizárt dolog, hogy el tudom kísérni. Ő pedig visszaírt, hogy legalább megvárom.:) Tökéletes válasz. Mert imádom, ha szarban vagyok, és meg tudnak nevettetni.:)
Aztán máshogy alakult a program, hazajöttem.
Itthon megbeszéltük lakótársammal a fejleményeket. Pihi, ebéd, tévé, olvasás.
Közben írt Kira, hogy jöhet-e lecsót főzni. Mert megbeszéltük, hogy jön lecsót főzni, mert sógornőm szüleitől kaptam jóó sok paprikát és paradicsomot. Most lemondtam a lehetőségről, befáslizott lábbal szenvedtem. Este azért sütöttem bundás kenyeret, maradt tojás, paprika és paradicsom is.
Megnéztem Babos Timiék wimbledoni döntőjét. Társával, Jaroszlava Svedovával kikaptak a Williams-testvérek ellen. De ügyesek voltak, nagyot játszottak.
Este 7 magasságában már ágyban voltam, pihentem. Az jutott eszembe, hogy ilyenkor jó szinglinek lenni, nincs az a nő, akitől elvárható, hogy egy lesántult sántát tutulgasson. A TopJoy-kupak üzenete egyébként "Te vagy az ideálja" volt. Szeretem, ha megnevettetnek, amikor szarban vagyok...
---
Vasárnap. Jelzett a facebook, hogy valaki Pesten megpróbált bejelentkezni a facebook-fiókomba. Meg kellett erősítenem, hogy (nem) én voltam. Nem voltam Pesten. Tápszentmiklóson se nem voltam.
Jelszót módosítottam, meg visszaállítottam a bejegyzéseimet nem nyilvános-ra. Lehet, hogy megcsinálom a facebook-oldalt, amit tervezek, és márkanév lesz a Goszi.:)
Mai program. Ruhaszárító lepakolás, mosás, kaja, pihi, tévé.
A Forma-1-et meg az EB-döntőt is itthon nézem.
Jövő hét?
Holnap meló. Nem világos, hogy lesz-e németóra, szerintem nem. Van tali is függőben, de szerintem azt sem kéne most erőltetni.
Rég voltam ennyire összeomolva, fogalmam sincs, mi lesz. Na mindegy, ami nem öl meg, az megerősít, vagy mi a szösz...
El kéne jutnom az ortopéd orvosomhoz, aki többször is műtött, ő legalább ismeri az előzményeimet. Vagy találnom kell egy bérgyilkost aki megöl, meg egy papot aki eltemet. Ez a "B-terv"....XD
Ja, pénteken médiatábor! Abból az egyből nem engedek!:)
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése