Vasárnap a bejegyzés megírása után lepakoltam a ruhaszárítót. A mosás elmaradt. Aztán nagyon finom ebédet ettem: paradicsomleves, rántott hús, rízs, saláta, leöblítve egy TopJoy narancslével. A régi klasszikus vasárnapi ebéd-feeling, bár ez csak annak volt köszönhető, hogy a melóba rendelt pénteki ebédemet most fogyasztottam el.:)
Aztán csendespihenő, ami belelógott az F1-be is. Amit meg láttam belőle, az nem kötött le. Aztán pihentem. Aztán kádban döglöttem. Aztán ágyban döglöttem. Rettentő változatos program.:)
EB-döntő: mondanom sem kell, hogy elaludtam. Cristiano Ronaldót valamennyire sajnáltam. A fene tudja, jobban örültem volna, ha végigjátssza a meccset, és nyernek a franciák.XD
---
Hétfő. Simán, gond nélkül felkeltem. Melóban egy kedves kollegina telefonon érdeklődött a lábam állapota felől, aztán még egy-két gyors mailben is társalogtunk.
Az excel-oktatásra nem vittem magammal innivalót, merthogy majd az automatából veszek kólát. Az automata természetesen nem működött. Kishíján szomjan döglöttem.
Egy kollegina eldobott az OMV kútig, ott szálltam fel a 14-esre. Hazatérve ittam egy kávét. Aztán nem találtam vizet a hűtőben. Ezért ittam egy sört. Aztán még párat... Kicsit le kellett vezetni a feszkót, nagyon ideges voltam már. Éjfél elmúlt, mire ágyba keveredtem.
---
Kedd. Picit később keltem a szokásosnál, de nagyjából gond nélkül felkeltem. Amikor a kávéhoz elővettem a tejet, két ásványvizet is találtam a hűtőben. Hoppácska!:O
Mivel késve indultam el itthonról, kollégám nyilván nem tudott felvenni az Árkádnál. Ezért bementem a szökőkúthoz.
Ezután életem egyik legszarabb nagyjából fél órája következett. Elindultam a Városházánál lévő buszmegállóhoz. Ott most ugye felújítás zajlik, az út eléggé fel van túrva. Bepánikoltam. Hogy elesek, ráesek a lábamra, összetöröm magam... Valahogy sikerült elvonszolnom magam a taxiállomásig, és taxival mentem dolgozni.
Az élet néha érdekes dolgokat produkál. Mögöttem az a kollegina érkezett, aki előző nap rákérdezett az állapotomra. Még viccelt is, hogy milyen gyorsan sétálok. Erre egy óriásit sikerült borulnom, szegény nagyon próbált segíteni, én meg legszívesebben elástam volna magam.
Érdekes, hogy egy fogyatékos pasiban is megvan az, hogy egy nő előtt azért legalább próbálja magát erősnek mutatni, és ha ez nem sikerül, az nagyon nagy gáz... A másik meg az, hogy születésem óta mozgássérült vagyok, ezt "megszoktam". Ismerem a magam korlátait, tudom, mire kell figyelnem séta közben, vagy a buszon... De ez a "kiszolgáltatottság", amikor a megszokott szintet sem tudom hozni, elkeserítő. És ilyenkor "kattogok", persze, hogy eszembe jut a tánc, a foci, a hosszú séták, vagy hogy elfutok az Árkádba, ami most az elmúlt hetekben elég esélytelennek tűnt. A Stadionban felmászni bérletes helyünkre? Felejtős...
Na de visszatérve a történethez: szerencsére rájöttem, hogy az előző este feltekert fásli okozhatta a kínjaimat. Ezért aztán "beosontam" (értsd.: bevonszoltam magam) a vécére, és levettem a fáslit. A térdem piros volt, meg véraláfutásos, meg minden egyebek. Fásli nélkül azért nem volt annyira elviselhetetlen, sőt...
Semmit nem jegyeztem fel, azt az egyet kivéve, hogy nagyon pilledt nap volt.
Hazatérve kávé, döglés, ilyesmik. Ja, és jegeltem a térdemet ezerrel.
---
Szerda. Időben kelés, időben indulás, kínszenvedés.
Melóba beérve egy kollegina feldobta a napomat, picit neki is kimorogtam magam.:) Érdekes dolog történt: megakadt a szemem virtuális élettársamon...:) Eddig is tudtam, hogy szép lány, de... De tényleg az.:D
Khm... Egy kollegina hozott haza, aki az egyik legrégebbi ismerősöm a cégnél, és akivel mindig úgy tudunk beszélgetni, mintha ezer éve ismernénk egymást. Pedig max. 10 évről van szó.:)
Itthon pihi, net, messenger... Ezt a videót viszont nézzétek meg! Szalai Ádám, és a szinkrontolmácsok gyöngye! Én visítva röhögtem, másrészt viszont durva, hogy valaki ilyen "teljesítményért" pénzt kap...XD
Egy ott dolgozó ismerősöm megkérdezte, nincs-e kedvem elugrani a Mekibe egy fagyira. Kedvem lett volna, erőm annál kevésbé.
Este a szokásos program: tévé, net, messenger, vacsi, fürcsi, és lábjegelés.
A címben szereplő kifejezést kolleginának említettem, ő persze megkért, hogy na meséljek! Nem, nem love story: az enyém most lábsztori.
Volt egy lány, aki ész nélkül futott egy gombostű hegyén. Ja nem... Hanem akit elég sokszor megemlítek itt a blogon. Anno mikor még jóban voltunk, küldött magáról egy fotót, amin annyi látszik, hogy az ágyban fekszik szabadidő-nadrágban, és pihenget, kezében pohárral. Az a kép nagyon ő volt, jót mosolyogtam rajta, akkor. Ma már persze inkább szomorú vagyok, ha azt a képet meglesem.
Az én változatom nyilván kevésbé esztétikus...XD Egyébként az elmúlt időben pont ezen a sírig tartó szingloságen gondolkodtam... 35 évesen ez bizony már sanszos. Még akkor is, ha annyi lányt megemlítettem ebben a posztban, hogy már én sem tudom követni. És még lesz...:)
---
Ma. Nem keltem valami jókedvűen, borzalmas idő volt. Szakadt az eső. Pedig nem is mondtam semmi vicceset...XD
A reggeli kávé közben észrevettem, hogy egy leányzóval 3 éve vagyunk ismerősök facebookon. Hm... Már az is emlékezetes, ahogy és amiért bejelöltem, és... És sok minden történt, pár emberkét megismertem rajta keresztül, vagy neki köszönhetően, vagy mit tudom én...:)
Reggel ismételten panaszkodtam cigi közben egy kolleginának. Aztán elindulta a munka. Napra pontosan egy hónapja, június 14-én, a magyar-osztrák meccs után estem rá a térdemre. Azóta minden egyes felkelés fájt, és rettegtem, hogy most épp kattogni, recsegni, vagy épp ropogni fog a térdem, vagy egyszerűen nem lesz benne erő.És délelőtt valami bekattant, vagy a helyére került. És többé-kevésbé rendben van a lábam! Mennek a "régi" mozdulatok, nem akarok pár lépés után összeesni. Nem akarok semmit elkiabálni, de remélem már okés leszek. Csak ennél rosszabb ne legyen! Ha jól néztem, napra pontosan egy hónap múlva lesz az első ETO-meccs, arra szeretnék problémamentesen kimenni, és a szektorba felérni.
Szóval alakul a molekula!:)
Ma már pihi van, semmit nem csinálok. A blogbejegyzés előtt egy médiatáboros leányzó interjúkérdéseire válaszolgattam.:)
Holnap Médiatábor, aztán eredetileg bementem volna kórházba az ortopédiára, de az majd kiderül, hogy bemegyek-e, nem akarom "feleslegesen" zavarni a doktor urat.
A hétvége? Hivatalos vagyok egy sárkányhajó-versenyre, azt még nem tuti, hogy be merem vállalni. De boltba menés, városban séta okés. Remélem. Fordítanom is kell, de sok pihenés is tervben, Écsre még nem megyek.
Ha meg visszaesek, akkor majd kicsit más hangulatú lesz a következő poszt.
Mert mára szerintem ennyi.
Ja: egekben az olvasottság, rengetegen olvassátok a bejegyzéseket. Köszönet érte!:)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése