A csütörtök esti bejegyzésre eddig 158-an kattintottatok rá. Elég magas szám, továbbra is nagyon meg vagyok lepődve, köszönöm szépen! Jó-jó, azt persze ez a szám azt nem mutatja meg, hogy hány ember olvasta végig a bejegyzést, és közülük mennyinek tetszett.:)
---
Csütörtök. Még délelőtt melóban fél füllel, hogy egy úriember könyvet írt az intelligens barátnőkeresésről. Gondoltam is rá, hogy megveszem a könyvet, ugyanis én is szeretnék találni egy intelligens barátnőt. Hehe. Aztán megláttam ezt a videót. Komolyan nem vágom, hogy a jóember ezt komolyan gondolja-e. Mindenesetre szerintem a második blogfilmbe beleszőjük a magam verzióját.:)
Este focimeccseket néztem/nézegettem, hát nem volt túl sok sikerélményük a magyar klubcsapatoknak.
Jaj, azt el is felejtettem elmesélni, hogy most más-más okokból a németórák szünetelnek. Valakinél én rendeltem el nyári szünetet, másnál "elrendelődött", harmadik tanítványomnál sajnos egészségügyi okokból szünetel a tanfolyam. Egy új jelentkezőt pedig könyök-, és térdproblémáim óta nem volt pofám felhívni.
---
Péntek. Reggel jött értem Jutka, újfent a Médiatáborba voltam hivatalos. Kicsit más volt, mint az eddigiek, rövidebb volt a szereplésem, mert a délutáni táborzáró gálát kellett próbálniuk a gyerekeknek. Nehezen, de összeállt, fantasztikus műsort sikerült összehozni. Én pedig még mindig le vagyok döbbenve, hogy 8-tól 14 éves korig gyerekek így érdeklődnek a média iránt. Az egyik lány egyébként megkérdezte, hogy melyik suliba jártam Móváron, mert ő is ott lakik. Hááát ő még meg sem született akkor, amikor érettségiztem. Jó, telik az idő, de akkor is fura.:)
Úgy volt, hogy a Médiatáborból a kórházba megyek, az ortopédián megnézetem a lábamat. Aztán 19-re lapot húztam. Nem mentem be kórházba, nem érzem úgy, hogy doki már tudna segíteni, talán rendben leszek hamarosan.
Ehelyett Kingával és Dorkával találkoztunk. A Mekiben kajáltunk, aztán elkísértek bevásárolni, végül a Honvéd ligetben beszélgettünk egy kicsit. Igen, tudom, aranyosak vagyunk együtt. Sőt, külön-külön is aranyosak vagyunk!;) Na jó, főleg a lányok!:) Aztán elköszöntünk. A 14-es buszt várva egy nagyon aranyos jelenetnek lehettem tanúja. Egy fiatal lány kísért karon fogva egy vak férfit. Mindketten nevetgéltek. Aztán kiderült, hogy nem rokonok/ismerősök, a lány idegenként "csak" segített az úrnak. Így a nevetgélés még szebb látvány volt. Jó, ezt most hülyén fogalmaztam.
Hazaérve azért fájdogált egy kicsit a lábam, szóval nem eszik olyan forrón a kását, messze még a 100%, de azért alakulok.
Alvás, kaja, messenger, net, tévé, pár telefon... És el is telt a péntek.
---
Szombat. Élt régen az écsi buszmegállóban egy bácsika. Mindig kisétált hozzám cigit kérni, és elmondta, hogy "Kelekóla a világ, buták az emberek, és annyi autó van, hogy felbillen az út." Mindig, szóról-szóra ugyanígy. Hát, bizony tényleg kelekóla a világ. Merénylet Nizzában: azt találgatják, hogy az elkövető az Iszlám Állammal, vagy más terrorszervezettel szimpatizált, esetleg pusztán pszichopata volt. Puccskísérlet Törökországban: amit meg lehet, hogy maga az elnök szervezett meg, hogy jól meg leshessen torolni. Döbbenet. A Balaton Sound-os megerőszakolós történetről csak annyi írnivalóm van, hogy döbbenet, hogyan tudnak az emberek kívülállóként ítélkezni....
Reggel bementem a városba. A leszállás vicces volt: egy segédeszköz nélkül közlekedő mozgássérült csaj szállt le előttem, telefonált. Egy néni úgy segített neki, hogy meglökte. Hát én tutibiztos beestem volna a busz alá.
Lottózó pipa, Reál. Nagyon rendes volt a boltos csaj, akart hozni másik kosarat, hogy átpakolja a cuccaimat. Mondtam, hogy teljesen felesleges, mert van nálam egy jó nagy tatyó. Így abba pakolt, és még arra is vigyázott, hogy az újságjaimat ne gyűrje össze.
A bolt után Honvéd liget, TopJoy.
A buszról lekésve egy kisebbségi (svéd) pár veszekedésének lehettem szem-, és fültanúja. A faszi valami döbbenetes stílusban és hangerővel ordibált élete párjával, és anyanyelvét használta, csak a kurva szót értettem... Ezt nem meséltem volna el, ha nem állták volna el az egész járdát, én meg attól féltem, hogy hasra esek...
Hazatérve apám kérésére elintéztem egy hibabejelentő telefont. Vicces volt, mondta egy gépi hang, hogy a várakozási idő a megszokott többszöröse lehet, én meg kb. 3 csengés után vonalban voltam. És tényleg rohadt menő lehet a telefonos hangom, megint megnevettettem a csajt. Hehe, ha látta volna, hogy nem úgy járok, mint egy férfi, arcára fagyott volna a mosoly...:)
Ebéd babgulyás-konzerv, aztán alvás, majd lakótársammal kávé.
Aztán filmet néztem. The Fundamentals of caring. A filmnek nem találtam meg a magyar címét, én A gondoskodás alapjai-nak fordítom engedelmetekkel. Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe, a mozit, az maradjon a mi titkunk, hogy milyen szövegkörnyezetben.:) A mozi rövid tartalma: "Jonathan
Rudd játssza a visszavonult írót, Bent, aki egy személyes tragédia után úgy dönt, hogy gondozóként fog dolgozni. Első ügyfele az izomsorvadásban szenvedő 18 éves Trevor. Mindkettejüknek megvan a saját baja, de együtt indulnak útnak, hogy felkeressék azokat a helyeket, ahová Trevor el szeretne jutni. Utazásuk során újra megismerik a remény és a barátság fogalmát. "
Én úgy álltam neki, hogy ez egy amerikai Életrevalók-remake lesz. Olyasmi, de egy kicsit mégis más. A film megerősített abban, hogy minden fogyatékos ember -tisztelet a kivételnek- egy kicsit lelki sérült. Én is. Ahhoz, hogy teljes(nek mondható) életet élhessen, fontos a család, a barátok megfelelő hozzáállása. A valódi, nagy "flash"-ekhez pedig "őrült" barátok kellenek. Én is bogaras vagyok, mint a főhős. Nekem is vannak apró, mások számára hétköznapi vágyaim, mint neki. Plusz még azon gondolkodtam, hogy milyen érzés lehet ezt a filmet ép emberként megnézni, mert mondjuk én mozgássérültként láttam már ezt-azt. Mást nem írnék a filmről, csak ajánlani tudom. Azt talán nem minősül spoilernek, ha leírom az egyik legütősebb párbeszédet. Amikor az izomsorvadásos fiú azt ecseteli barátjának, hogy úgy elrendezné Katy Perryt az ágyban, hogy nem tudna járni utána, mire az ápoló fiú megkérdezi, hogy miért, megfertőzné?
Szóval száz szónak is egy a vége: tetszett, csak ajánlani tudom!
A bejegyzés címe vicces, olybá tűnhet, mintha felcsaptam volna valamilyen tanácsadónak. Pedig nem.
A film után már semmi extra nem történt, fürcsi, vacsi, tévé, olvasás, ilyesmik.
---
Ma. Korán ébredtem, szerencsére még sikerült visszaaludnom. Megírtam egy fordítást, meg egy kedves ismerősömnek egy támogatás-kérő felhívást. Utóbbit majd szerintem itt is közhírré fogom tenni.
Elkészült az NB3 sorsolása is, eszerint Kaposváron kezdünk, majd jön az Andráshida, aztán irány Tatabánya. Nem lesz gyenge...
Meg a szerelő is jelentkezett, hogy megy apámhoz.
Ma már semmi nincs tervben. Teregetek, kajálok, döglök, fürdök.
A jövő hét? Holnap tanfolyam ugye, van függőben sörrentés, tali, német, a bérletet is meg kéne hosszabbítani. Lábfüggő most kb. minden, de ez ugye nem újdonság. Ja: a sárkányhajó-verseny sajnos elmaradt, ami szomorú, de a pótlásra már tálán el tudok menni. A félreértések elkerülése végett: nézőként.:)
Majd mesélek!
Mára viszont ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése